Heves Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)
1993-07-23 / 170. szám
HÍRLAP, 1993. július 23., péntek GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE 13. Oroszi aratók Kecelen Köszönet a támogatóknak Országos szociológiai konferenciát rendezett nemrégiben a Gyöngyösi Családsegítő Központ. A félszáz résztvevő szállás- és étkezési költségeit azonban az intézmény egyedül nem tudta vállalni, így támogatókat kerestek — s taíaltak. Ezúton is köszönetét mondanak a gyöngyösi Eu- rocombi Kft.-nek, a Pulko Bt. Kékes éttermének, a Digital ITV Kft.-nek, a Mini-market élelmiszerboltnak, a Ford márkaszerviznek, illetve a Ramovillnek, amelyek hozzájárultak a háromnapos tanácskozás sikeres megszervezéséhez. Yisontai ingyenkönyvek Visontán diák és szülő egyaránt nyugodtabban nézhet az új tanév elé. A községi önkormányzat ismét könnyít az iskolázás gondjain: valamennyi diák teljesen ingyen kapja majd tankönyveit. Gyöngyöshalászi kegyelet Nemcsak az élők, hanem a holtak világát is iparkodnak szebbé tenni Gyöngyöshalászon. Az egyházi temető községi ravatalozójának oldalán az ön- kormányzat betonalapú, vasoszlopos fémkerítést épít, s új kapuval is ellátja a sírkertet. A már megkezdett munkákat rövidesen befejezik. Turistáké a gazdászhotel A gyöngyösi mezőgazdasági iskolában is hagyomány mar, hogy a diákszállót a nyári hónapokban üdülőknek, kirándulóknak adják használatra. Több csoportot is fogadtak már így az idén, legutóbb nyugdíjasokat, majd cserkészeket. Különösen a hétvégék vonzanak telt házat. Az élénk érdeklődés következtében a város talán legolcsóbb szállásdíjaiból is több százezer forint gyarapítja így a szezon végén az intézetet. Szokatlan már — vagy még? —, amire Gyöngyösoroszi polgármestere, Tóth Tiborné rászánta magát. Fogta a „cókmók- ját”, s jó harminc esztendő után megint elment aratni. Fétjeura vágta előtte a rendet, ő pedig szedte a markot utána. Úgy, mint falubelijei, Besze Balázs és Szőke Illés mögött is az asszonyaik. Messze hazulról, Kecelen. Mivel a három házaspár is úgy érezte, hogy ott a helyük az elmúlt hét végén tartott II. országos fesztiválon, „a Kakas jegyében”. Jó buli volt felkerekedniük — emlegetik máig —, élményben sokkal hosszabb kirándulással, üdüléssel is felér. Noha éppen nem pihentek itt, már a rengeteg látnivaló fárasztó volt. Kiállítás és vasörszínesítette az egyébként is tarka programot, népi játékokat élvezhettek, vetélkedőkön kapkodhatták a szemüket, hegyezhették a fülüket. A saját versenyeik peá\g kimondottan megizzasztották valamennyiüket... Az orosziak azonban nem sajnálták a verítéket, hiszen tiszteletre méltó helyezéssel, széles körű elismeréssel öregbítették a község hírét. Tóthék a 28 nevező közül ötödikek lettek a búzaföldön, a másnapi bográcsoláson pedig gulyásukat legelébb kanalazták ki. Még a rendezők, a té- vések-rádiósok is azt lakmároz- ták hatalmas kedvvel. — Úgy arattunk, ahogy „a nagykönyvben ” megírták — idézi Tóthné polgármester asszony —, ami búzát a kasza lecsapott csomóból-kévéből, olyan keresztté kellett formálni, hogy a vihar se bonthassa meg utóbb. S mivel az időt is mérték a bírók, ugyancsak mozgott a kezünk. Éjszaka pedig az utcai aratóbálról sem lehetett lemaradnunk. Jó, hogy a sörivóversenyt csak néztük, mert különben már aligha megy a tánc. Képzelheti: a győztes fiatalember 22 másodperc alatt eresztett le a torkán négy korsóval. S az ezt követő gólyalábas ügyességi próbán még a gyakorlott szobafestő is csak harmadik lehetett. Virtuskodtak a résztvevők nótázásbán, ostorpattogtatásban is, a kakasok meg éppenséggel a kukorékolásban. Egy 84 esztendős bácsika a különdijért is 27-et csattintott fél perc alatt. A torok- parádé-győztes japánkakasa 88- at kukorékolt, miután gazdája az elzárt tyúkocskával zsarolva is biztatgatta a diadalra. Egyszóval, nem lehet ezt elfelejteni. Már azért sem, mert a résztvevők emléklapokat, vásárlási utalványokat, külföldön élő híres magyar írótól dedikált könyveket is kaptak a dijakon túl, s a rengeteg egyéb élmény mellett. Ilyenformán — tervezgetik Gyöngyösorosziban — jövőre talán már autóbusznyian mennek, neveznek a keceli aratófesztiválra. (-ni) Névtelen levél A napokban levelet kaptunk Domoszlóról, foglalkozunk az észrevételeikkel, ha tisztes- amely nek írója — vagy írói — a község körzeti séges módon vállalják önmagukat, és nevüket is orvosát rágalmazta meg csúnyán. Mivel nevet és adják véleményükhöz. Amíg ez nem történik címet sem a borítékra, sem a levélre nem írtak a meg, addig az egész irományt érdemtelennek feladók, a lapon keresztül üzenjük: csak akkor tartjuk az utánajárásra. Zene a malomban Ezen a nyáron is helyet ad néhány kulturális rendezvénynek a mátrafüredi Zsófia-kalló- malom. Felvételünk néhány hete készült, amikor reneszánsz zenével kedveskedtek a vendégeknek, de a helybéliek terveznek itt táncházat és folk-esteket is. „Elindult” a detki hajó... Nem horgonyzott még hajó soha Detken, mostantól azonban már ez is a mindennapos faluképhez tartozik. A település szívében született, s e hét elején avatott új, kedves, érdekes játszótér talán legfőbb tartozéka a képen látható „vitorlás”, amit a gyerekek — több mással együtt — nagy élvezettel vettek birtokba. (Fotó: Szántó György) Felirat >' ; » , p- f % y* ^ : í A kisnánaiak hátán vágják a fát (Folytatás az 1. oldalról) — Kérem, én nem tehetek semmiről, szerződés alapján vágatom a fákat — mondja kérdés nélkül. — Hatszáz köbméterre becsülték az állományt, amit vásároltam köbméterenként 1300 forintért. Legalább 8-10 éve vágásérett nyárokat döntögetünk, meglehet, hogy némelyikük nélkülünk sem maradt volna már sokáig állva. A törzs alsó két méteréből talán rönklehet, s így ösz- szejöhet 50-100 köbméternyi exportra is, de az egész üzleten nem nyerek sokat. Jó, ha 60 ezer forint körül marad az adózás előtt. S ha netán abbahagyatják velem a munkát, lemondok erről a kevésről is, a békesség kedvéért elvonulok. Erre azonban a társaságunkban lévőjegyzőnő, Búzás Istvánná sem kötelezi már, de megjegyzi: az ügyben azért találkozhattak volna a hivatalban is. S tulajdonképpen az akcióról a gyöngyösi „vizesekkel” sem beszélt eddig... A tiszteletdíjas polgármestert, Koncsos Sándort a domoszlói központú mezőgazdasági szövetkezet irodaházában találom, a szomszéd településen. — Valahogy még a kora tavasz- szal hallottam, hogy mi van készülőben, s írtam is mindjárt a városba, a Mátraaljai Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulatnak — idézi a „tárgyalásokat”. — Válaszoltak a kifogásomra, tiltakozásomra, iparkodtak velem megértetni, hogy olyasféle esetről van szó, mint amikor valaki a más kertjébe ültet, aztán pedig követeli a gyümölcsöt. Jogtanácsos fogalmazta a gyöngyösiek levelét, így bizonyosra veszem, hogy jogilag igaz is, amit közölnek. Mégis úgy érzem, ezt hisz- szük, valljuk a falunkban, hogy valami csak nincs rendben. Hiszen a kisnánaiak áldozatával született, amiről most le kell mondanunk, a víztársulat immár harminc esztendeje nem csinált semmit a Forrás-patakban meg a partján. Ha most vált is szükségessé a fakivágás a vízfolyás két oldalán, lefelé, egészen a Posta utca térségéig, semmiképpen nem így kellene rá sort keríteni. S szeretnénk legalább valami meg- nyugtatóbbat is hallani. Például olyasfélét, hogy majd pótolják is, amit elvisznek. Sajnos, egy másik vízfolyásunknál is így voltak ezzel korábban. Tíz éve is lehet már, hogy kitermelték az ottani állományt, de máig sem ültettek a helyébe csemetéket. Gyöngyösi központjukban feszültség vibrál körülöttünk, amikor Tóth János igazgatóval beszélgetünk a témáról. Láthatóan ideges, amikor válaszolgat, s hamar kijelenti, hogy inkább jogtanácsosa jelenlétében folytassuk a diskurzust. Aztán nyugodtabb próbál lenni, iratokat keresgél, mutat, négyszemközt is felelget arra, ami iránt érdeklődöm. Kezembe adja az Egri Erdőfelügye- lőség hivatalos engedélyét a fakitermelésre. Ezzel azt is tudomásomra hozza, hogy a terület a tulajdonukat képezi, s az irtás után két és félszázezer forint körüli összeget kell majd fizetniük az Országos Erdészeti A lap javára, miként hasonlóra másokat is kötelez a hatóság. Megtudom még tőle, hogy ösz- szesen 424 kilométernyi vízfolyást kezelnek körzetükben, de valójában a kisnánai szakasz fáihoz sem nyúlnának, ha gazdasági kényszer nem vinné erre a céget. Kevés a tagság érdekeltségi hozzájárulása, az idei ötmillióból eddig csak 400 ezer forintnyi ösz- szeg került a társulat számlájára, megrendeléseik sem úgy alakulnak, mint kívánnák. S különben is — mint a kisnánai polgármesternek már kifejtették levelükben — elkerülhetetlen a fakitermelés, mert a patak időszakos karbantartását akadályoznák a nyárak. A túlnövekedett fák miatta szükséges munkákat csak jelentős költségnövekedés mellett végezhetnék. — Lehet, hogy az eljárás, a módszer kifogásolható — sommázza az igazgató —, de az igazunk aligha vonható kétségbe. Szívesen megmutatnám a tulajdoni igazolásunkat is, de sajnos most nem tudok bejutni a páncélszekrénybe... Ám annak ellenére, hogy jogosan tesszük, amit teszünk, természetesen hajlandók vagyunk bizonyos kompromisszumra. Valamilyen pénzbeli segítséget szívesen adnánk az önkormányzatnak, ha könnyít- hetünk rajta legalább valamicskét, s feledtethetjük, ami most fáj. Az Egri Erdőfelügyelőség igazgatója, Gál Sándor szerint is minden szabályos. A Gyöngyösi Földhivatal áprilisi bejegyzése szerint a II. sz. tulajdonlapon szereplő 097 és 0105 helyrajzi számú területek valóban a Mátraaljai Vízgazdálkodási és Talaj- védelmi Társulatot illetik, a cég jogszerűen kérte, s kapta fakitermeléséhez a hatósági hozzájárulást. Noha az erdőrész nem üzemtervezett birtok, csak engedélyköteles. Más dolog, hogy a Tarnóca-patakhoz kapták a hivatali áldást, s nem a Forrás-patakhoz. Amennyiben a kettő különböző, természetesen érvénytelen az engedély, azonnal leállítják az irtást, s terhelő követkéz-/ ményei lesznek az akciónak. A kívülállónak nem könnyű bepillantania a történtek sűrűjébe. Szinte megállapíthatatlan, hogy a nyárfáknak addig kelle- ne-e a helyükön állniuk, amíg maguktól ki nem dűlnek, vagy sem, s mettől meddig jelentenek akadályt a vízfolyás karbantartásában, s egyáltalán, mit tartanak a szakemberek a fenntartási munkák szükséges idejének. Viszont tény, hogy a gyöngyösieknek remekül jön ez az áttekinthetetlenség, s üzemtervek nélkül is használható erdeikkel, pótlási kötelezettségük, pontosabban az ezzel járó nem kis kiadások nélkül olyan versenyhelyzetet élveznek másokkal szemben, amelyek előnyére jószerével semmivel sem szolgálnak rá. S miközben kedvező lehetőségüket kihasználják, legfeljebb emlékez- tetés után veszik észre, hogy lakossági érdekeket is sértenek. Nem csupán a panaszos levél küldőin, hanem talán még a békesség után is egy egész falun ejtenek nehezen hegedő sebeket. Gyóni Gyula A fotón látható táblát Mátra- füreden, egy fabódé oldalán vettük észre, olyan egyéb feliratok mellett, mint: „Kitérőgyári LK Lőpavilonja. Egy lövés 10 forint”, vagy: „Minden héten péntek, szombat, vasárnap a gyön- gyössolymosi Mátra borozóban DISZKÓ” — tehát a tábla látszólag egész jól beleolvadna ebbe a környezetbe, ha nem lenne olyan hátborzongató a jelentése. Persze sejtjük, hogy annak idején mivégre született egy ilyen megállapítás: a hazát meg kell védeni. Ezért van a honvédség, ott van mindenféle lőgyakorlat (én nem tudom, pontosan milyen, nem vagyok férfi...), de nekem ez a felirat ebben a gyönyörű mátrai környezetben enyhén szólva bizarr. Valószínűleg annak is az volt, aki az „O” betűbe, alig láthatóan, de belerajzolta a BÉKE jelét. (doros) Megújul a könyvtár Augusztus közepén nyit a bibliotéka A hét elején bezárta kapuit a gyöngyösi Vachott Sándor Városi Könyvtár. Legközelebb augusztus 20-án áll majd ismét az olvasók rendelkezésére, addig különféle felújítási munkákat végeznek az intézményben a szakemberek. Néhány hete egyébként a városi képviselő-testület további öt évre kinevezte a bibliotéka vezetőjévé Pelle Sándort, aki eddig is ezt az intézményt irányította.
