Heves Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-21 / 168. szám

4 HORIZONT HÍRLAP, 1993. július 21., szerda Barokk fesztivál A Cantus Agriensis — Monteverdivel A legújabb egri vegyes kar — Gergely Péter Páí együttese — a fesztivál hullámverésében Mon- teverdit tette szereplésének kö­zéppontjába. Ezt az itáliait az <5 kora a „zene orákulumának” tartotta. Teljes dicsőségben hagyta el az árnyékvilágot 76 évesen, mára azonban méltatla­nul elfeledett alkotóvá halvá­nyult. Túllépett rajta a barokk, majd a romantika és minden, ami utána jött. Pedig az itt és most felhangzó öt műve is bizonyítja, nem volt méltatlan az általános tiszteletre. Akár a jámbor „Can­tate Domino”, akár az „Io mi son giovinetta”, vagy a „Lasciatemi morire”, meg a többiek is, az em­beri méltóság, az érzelmi gaz­dagság és egy fénylő világszem­lélet megnyilvánulásai. Nem hangsúlyozva különösebben azt jaz akkori időben természetes té- - Jelt, hogy a műnek egyéni tartal- !imán, a szerzőre ismerhetőségén túl volt, maradt nem egy vonása, amely túlemeli szerzőjét és alko­tásait az időn: örök érték a dal­lamban, a harmóniában, az őszinteségben. A kor művész- gyér pi ekei akkor még nem zül­löttek piaci mutatványosokká. Az is szép, ahogy — eléggé nem dicsérhető módon — a kar­nagy előhalászta a barokk kor is­meretlenségéből számunkra Za- rewutiust, ezt a bártfai születésű és Lőcsén eltemetett, szepességi lengyel származékot: „Német Magnificat”-ját Szabó Dénes te­norszólójával szólaltatták meg, és ez az egri elhangzás a másik darab, a „Wir loben all” esetében is arra izgatott minket, néznénk utána a lexikonban, milyen mu­lasztásaink is akadnak a török hódoltsági időkre nézve. Ugyan­is Zarewutius János, Zakariás fia 1645-ben, Bártfán született, ott fiúénekes, később orgonista, 1682-től haláláig, 1693-ig pedig Lőcse orgonistája. Nem elha­nyagolandó szinten írt barokk zenét. A Miskolci Blockflőte Együt­tes a „Vietoris-kódexből” vett táncokat adott elő színesen, nagy hatást váltva ki. Slágerszámként tervezték be az Operaház Harso­naegyüttesét három számmal: Vivaldi: „a-moll concertójának” első tételével, Bach „g-moll fúgá­jával” és Gabrieli „Esz-dúr can- zone”-jával. A számítás bejött, a szokatlan pódium-produkciót a nemzetközi közönség melegen ünnepelte. (Bár a két Zarewuti- us-szám fölötti örömünket még csak csökkenteni sem tudták.) Ilyen kiszámíthatatlan egy-egy hangverseny érzelmi hullámzása a hallgatóságban. Vagy csak mi vagyunk elfogultak? A Cantus Agriensis egyéb­ként kezd belelendülni... (farkas) Utak és utcák Egerben Mit látunk a város új térké­pén? A megyeszékhely legújabb, -itöbbszínnyomású térképén, •lamelyet 1992-ben adott ki a -■Kartográfiai Vállalat, már az új ' utcák és az új utcanevek is fel ' vannak tűntetve. (Tágabb érte- ’ lemben utcanévnek számít nem­csak az utcák, hanem a terek és < más közterületek neve is.) A tér- ' kép hátlapján lévő „ Utcajegy­zék” ábécérendben felsorolja a x közigazgatásilag hozzá tartozó i Felnémet együttesen mintegy 380 közterületét: az utcákat, 1 utakat, közöket, tereket és sétá­nyokat, megjelölve, hogy ezek a városban hol találhatók. Miközben ezt a várostérképet nézegetem, esaptpbe jut az az igazi rossz szokás (más városok­ban kevésbé találkoztam ezzel), 0)ípgy aminek a hivatalos neve ut- azt is gyakran Hírnéven emle­getik: Bródy út, Érsek üt, Kárpát üt, Telekessy út. Ezek igazában nem utak, hanem utcák.Bródy Sándor idea, Érsek utca, Kárpát utca, Telekessy utca. Sokan talán (* úgy érzik, hogy az út előkelőbb, mint az utca, s ezért váltják fel az s utóbbit az előbbivel. Csakhogy ez önkényes átke- 1 resztelés! Ha egy közterületnek a város az utca nevet adta, más közterületnek pedig az út, a köz, a tér vagy a sétány nevet, ezeket nem cserélhetjük fel egymással. , Igaz, hogy az utca és az út szó hangzásában és jelentésében van . hasonlóság, de valójában ez két különböző eredetű és jelentésű szó. Ezért lehet Budapesten kü­lön közterület a Váci utca (a Bel- í városban) és a Váci út, amely a Nyugati pályaudvartól indulva ■ halad Vác felé. Egerben is más a Tárkányi Béla utca (a Belváros­ban) és a Tárkányi út, amely Fel­németen át Felsőtárkány felé ve­zet. A házsorok közötti közleke­dési terület neve általában utca. Az hí nevet ellenben minden vá­rosban aránylag kevés — valami­lyen szempontból különleges — közterület kapja és viseli. Eger­ben (és Felnémeten) körülbelül háromszázhúsz közterületnek a neve utca, s ezzel szemben út csak tíz-egynehány van a város­ban. Az utóbbiak egytől egyig olyan közlekedési útvonalak, amelyek Egerből, illetőleg Fel­németről kifelé, valamilyen — többnyire az út nevében is meg­határozott — hely felé irányul­nak. Utaink ábécérendben a követ­kezők: 1. Baktai út (Egerből Egerbakta felé), 2. Bervai út, 3. Deméndi út (Deménd vagy más nevén Demjen felé) 4. Egri út (Felnémetről Eger felé), 5. Kis- tályai út (az egykori Kistálya község felé), 8. Nagy Kőporosi út (a Kőporos nevű határrész felé) 9. Ostorosi út, 10. Szalóki út (Egerszalók felé), 11. Szarvaskői út, 12. Tárkányi út. Tizenharma­dikként ezekhez sorolható még a Kis Kőporosi dűlőút. Sajnos, hibásan szerepel az új várostérképen vagy „Utcajegy­zékében” „út”-ként a Deák Fe­renc utca, a Kisfaludy Sándor ut­ca, a Kőkút utca, a Madách Imre utca és a Szvorényi utca. (Az utóbbi nem egy Egerrel szom­szédos — nem létező — község­ről kapta a nevét, hanem a tudós Szvorényi Józsefről, akinek em­léktábláját az utca elején látjuk.) Ezek az utcák a sarki utcanév­táblákon és a szabályos házszám­táblákon helyesen, „utca”-ként vannak feltüntetve. Megjegyzendő, hogy az utcá­kon és a telefonkönyvben az „u.” rövidítés mindig az utca — soha­sem az út— szóra vonatkozik. Az út szót, mivel csak két betűből áll, nem lehet rövidíteni, ezt a ne­vekben mind a két betűjével ki kell írni. Különlegessége Eger város­nak a tizennyolc köz. Ezek amo­lyan kis, közbülső utcafélék, nem igazi utcák. Egy városismereti versenyen feladat lehetne, hogy a tizennyolc egri (és felnémeti) „köz”-nek legalább a felét fel tudjuk sorolni, esetleg a helyüket is megjelölve. A tizennyolc köz ábécérendben a következő: 1. Almagyar köz, 2. Árok köz (a ré­gi Cifrakapu utcánál), 3. Árva köz, 4. Dobó köz (Felnémeten), 5. Gerle köz (a Rigó közzel együtt a Ráchegy utca elejénél), 6. Kalcit köz (a Kertész utcánál), 7. Kelemen Ignác köz (az Alma- gyar-városrészben), 8. Posta köz (Felnémeten), 9. Rigó köz, 10. Rókus köz, 11. Sánc köz (Felné­meten), 12. Sipköz(& Torok köz­zel és a Zseb közzel együtt a Szé­chenyi utcából nyűik nyugat felé), 13. Szala köz, 14. Szúnyog köz (a patak és a vár között), 15. Tévesztő köz (a Pacsirta utcá­nál), 16. Torok köz, 17. Vár köz, 18. Zseb köz. A várostérkép „Utcajegyzéke” és a térkép háló­zatos beosztása segítségével bár­melyik köz könnyen megtalálha­tó. Végül megemlítem, hogy van Egerben huszonegy tér és négy sétány. A terek közül csak azokat sorolom fel, amelyek az utóbbi években kapták mai nevüket (vagy mostanában kapták vissza régi nevüket): Állomás tér, Esz- terházy tér, Hatvani kapu tér, Pyrker tér, Töviskes tér (az északi városrészben). Érdekes, hogy a Csokonai utca és a Mindszenty Gedeon utca találkozásánál né­hány házszámtáblán egy nem lé­tező tér is jelölve van: Bem tá­bornok tér; a várostérkép és az új utcanévtábla csak Bem tábornok utcát ismer! Négy sétányt is számon tart a város térképe. Ezek a követke­zők: Bükk sétány (az északi vá­rosrészben), Eszperantó sétány (a belvárosi patakparton), Pori sétány (a baráti finn Pori város nevével, a Foglár György utca mellett), Táncsics Mihály sétány (a népkerti patakparton). Dr. Pásztor Emil Egy a sok hangulatos utca közül: a Bródy Sándor nevét viselő (Fotó: Szántó György) Mit jelent a lakbér-stop? Bizonyára elégedetten fogad­ták a lakásbérlők, hogy az ön- kormányzatok öt esztendeig nem emelhetik a lakbéreket ar­ra a szintre, amelyet a törvény lehetővé tenne. Érthető a meg­nyugvás, de ne feledjük: ez az intézkedés csak igen rövid időre ígér megoldást — negatív hatá­sai ugyanis egy-két éven belül óhatatlanul jelentkezni fognak. Gondoljuk meg: milyen ma­gatartásra számíthatunk a háztu­lajdonosok — köztük a tulajdo­nosként működő önkormányza­tok — részéről? Nem nehéz ki­következtetni, hiszen hazánkban voltaképp évtizedek óta valami­lyen formában lakbér-stop volt. Ám amikor az árak szilárdak vol­tak, vagy csak lassan emelked­tek, a stop hátrányos hatásai las­san jelentkeztek. Ha azonban meglódultak az árak — közöttük a lakás- és ingatlanfenntartás­hoz, az építéshez szükséges anyagárak —, s ezeket követte a bérek emelkedése, azaz megdrá­gultak a fenntartási költségek, nos, akkor a tulajdonos jószeré­vel csak a legszükségesebb állag- megóvást végeztette el. Igyeke­zett minden egyéb terhet a la­kókra hárítani, vagy velük meg­előlegeztetni. Á magasabb költ­ségek ugyanis változatlan bérbe­vétel mellett előbb a jövedelmét csökkentették, utóbb már a fel­újítási költségeket sem fedezték. Ilyen helyzetben a lakásva­f ón, a háztulajdon teherré vá- ; s a tulajdonos igyekszik pénzzé tenni, hogy azt más, jöve­delmező területen fektesse be. Elindul az öröklakássá való át­alakítás folyamata, ami a vétel­képtelen lakóknak előbb csak nyomasztó stresszt jelent, ké­sőbb azonban sajnos költözési kényszert. Mindeközben a rom­ló allagú és bővülő kínálat le­morzsolja az ingatlanárakat, és kedvét szegi a tőkének, hogy a lakáskínálatot bővítő építkezé­sekbe kezdjen. Az objektíve meglevő lakáshiány tehat nem csökken, hanem fokozódik. Az „öröklakás-központúság”, a sa­ját tulajdonú lakás a lakóhely­változtatás akadályává válik, le­lassítja a gazdasági szerkezet fej­lődését. Mindez pedig azt tudatja a tár­sadalommal, a politikával, hogy a lakás: áru! S ha árát, diját elté­rítik a piaci ártól, akkor kínálat­csökkentő, keresletnövelő és spekulációs hatásokkal kell szá­molni. Következésképp a lakás- viszonyokon tartósan csak a la­kóknak, mint termelőknek a fog­lalkoztatási-vállalkozási viszo­nyain és jövedelmén segítve le­het kedvező irányú változást el­érni. (FEB) E gy minden szempontból „klasszikus amerikainak” mondható filmet látunk Sylvester Stallonévalés John Lithgow-\al a fősze­repben. (Ez utóbbi, úgy tűnik, lassan kiérdemli az örök pszichopata skatulyáját, mert a „Káin ébredésének” címszerepe után most újabb őrültet játszhat.) A fenti „klasszikus amerikai” jelző alatt azok a filmek értendők, amelyekben látványos technikával, ismert sztárokkal komplett törté­netet adnak el, garantálva egyben a kellő mennyiségű izgalmat, a jól kihegyezett konfliktusokat és a görcsöket feloldó végkifejletet. E fel­sorolás dicséretnek is tűnhetne, amennyiben nem a kétszázezer-öt- százvalahányadik ilyen történettel szembesül a néző a moziban. Ez a mostani olyannyira követi a jól kipróbált sémákat, hogy még az átlagosnál is kevesebb meglepetéssel szolgál. (Eggyel se...). Koc­káról kockára kikövetkeztethető a folytatás, még az is, hogy melyik jelenetet veszik majd fel „lassítva”, mikor melyik jó vagy rossz szerep­lőt lövik le, arról nem is beszélve, hogy ki ér oda a pénzhez hamarabb? Mert a középpontban — mi más? — százmillió dollár áll, három bő­röndben, amelyeket magas hegyek között kell megkeresni. Erre a feladatra egyedül Stallone alkalmas, nézzük csak, miért? Egyrészt erős, mint a bivaly. Ez onnét tudjuk, hogy időnként félmez­telenül mássza a hófödte csúcsokat, s kapaszkodás közben így megfe­lelőképp láthatók a domborodó bicepszek. Másrészt becsületes. A megtalált pénzt szétszórja, elégeti, leejti a szikláról, mindegy, csak ne zavarja a képet, a végtelen hős fogalmát, aki még megfogni sem szere­ti a „piszkos dohányt”, nemhogy eltenni... Harmadrészt van neki lelki indítéka. (Vagyis nincs, de csináltak). A film elején ugyanis a barátja szerelme kerül életveszélybe, mindenki pánikba esik, egyedül ő nem, mindent elkövet, hogy megmentse, de hiába. A lány meghal, ő meg hónapokig depressziós lesz, és a környékről is elmenekül. (Áz most mindegy, hogy a barátja ezzel az emlékkel továbbra is hegyimentő marad, Stallone mindenkinél érzékenyebben reagál, egy hősnek le­gyen lelke, bizony...) Ezt a hajdani eset okozta görcsöt csakis újabb hasonlóval lehet fel­oldani, lám, milyen egyszerű, csak fel kell ráncigálni a saját barátnőn­ket egy hegytetőre, egyszer úgyis megcsúszik a lába, majd akkor gyor­san utánakapunk, tekintetek megint egymásba fúródnak, mindenki megérti, hogy itt most nem egyszerűen arról van szó, hogy megmene­kül-e a nő, hanem hogy „meggyógyul-e” Stallone. Mert ha őt is leejti, az Isten se ad feloldozást háborgó lelkének. A nő marad, a gonoszok meglakolnak, Stallone meg e sok szenve­dés után győztesen mosolyog a hegycsúcson, elfáradt szegény, de leg­alább Amerika megint meg van mentve... Doros Judit Gyöngyösről indult A csembalóművész Amikor a régi Zeneakadémia hangversenytermében Várallyay Ágnes megszólaltatta J. S. Bach: „D-dúr partitájának” első ak­kordjait — mert így kezdődött csembaló-diplomanangversenye —, már az első hangok hallatán összenéztek az ismeretlen érdek­lődők: vajon ki ez a fiatal lány, aki királynői tartással ül, s játé­kával ámulatba ejti hallgatóit? De összenéztek a barátok, isme­rősök is, és megelégedett mosoly- lyal helyezkedtek el székeiken, olykor oldalt pillantva, hogy a „Mester”, Sebestyén János mit szól mindehhez. És a tanár úr csak nagy ritkán vette fel tekinte­tét növendékéről, keveset jegy­zetelt. Ez pedig állítólag a legjob­bat jelenti, s nagy valószínűség szerint valamennyien Várallyay Ágnes, az egykori gyöngyösi ze­neiskolás egyre magasabbra íve­lő pályájának fontos állomásánál voltunk jelen. Míg Couperin, Marais, Mo­zart műveinek csodás interpretá­lását hallgattam-néztem, gyak­ran tűnődtem: vajon mi ez a ka­land, s az-e egyáltalán, vagy egy zongoraművésznő végleges elha­tározása, hogy ezentúl csak a csembalóval foglalkozik, s felejti a másik billentyűs hangszert? Felejti, hogy a főiskolára első­ként vették fel, mint kimagasló tehetséget? Mi ez a Szépség és Gyötrelem, amely újabb es újabb elhatározást szül, hogy misszio­náriusi feladatot vállaljon, s au­tójába csomagolt hangszerével a legkisebb településeket is bejár­ja, s az embereket újra visszacsa­logassa a csembalóhoz? Ha már egyszer két évig tanulta Hollan­diában, Bob von Asperennél a mesterséget, ne csak az ínyencek körében mutogassa azt...! Kérdések tolultak fel bennem, míg a kétrészes, telt házzal kitün­tetett diplomahangversenyét hallgattam, s amikor végül fel- csattant a taps, megértettem: Várallyay Ágnes tehetsége iga­zán itt bontakozik ki, e hangsze­res játékban szárnyal igazán, hol elmélyülten tanulhatja a nagy technikai igényű darabokat. S ebben az alkotómunkában nem kell ideges versenyre kelnie sen­kivel, csupán néha kinéznie az ablakon: eljöttek-e páran, kik e féltékenységgel terhelt, utazásra berendezkedett világban új han­gok felkutatására indultak? Ezért mentünk Budapestre, és rátaláltunk... (Sz. K.) Visszaesett az idegenforgalom — A Balatonhoz vagy az or­szág más egyéb üdülőkörzetei­hez hasonlóan az idei szezonban Dél-Hevesen is jelentősen visz- szaesett az idegenforgalom — tudtuk meg Kerekes Lászlótól, a Közép-Tisza Vidéki Intézőbi­zottság főtitkárától. — A tavalyi évhez képest is tízszázalékos a csökkenés, pedig 1992 sem volt a turizmus legjobb éve... De úgy is fogalmazhatnék, hogy megtor­pant az a lendületes növekedés, ami akár a nyolcvanas évek vé­gén tapasztalható volt. A dél-hevesi régió üdülőkör­zetei közé tartozik Kisköre, Sa­rud vagy Poroszló, ahol a külföl­di mellett csökkent a belföldi tu­rizmus is. — A magyar családok lassan már egy-egy hétvégére sem kere­sik föl az üdülőket — mondja Ke­rekes úr—, hiszen csak a benzin­költség rengetegbe kerül. De azért valami javulásra lehet szá­mítani, hiszen a nyugati orszá­§ ok tanintézményeiben a napok- an fejeződött be a tam'tás, így az ottani diákok csak mostaniban indulnak útnak. Nagyon lénye­ges azonban, hogy nagymérték­ben csökkent a hozzánk látogató hollandok száma, ez vélemé­nyem szerint a Balkánon dúló háborúnak tudható be... Ezzel együtt is benépesült a Tisza-tó környéke, hiszen az tapasztalha­tó, hogy a vízparti táborozok mostanában inkább a Tisza-ta- vat választják, mint a Balatont, hiszen az itteni szolgáltatások jó­val olcsóbbak. Nem beszélve ar­ról, hogy sokféle szórakozási le­hetőség is adódik, rögtön meg­említhetem a nemrégiben nagy sikerrel lezajlott kiskörei triat- lonversenyt. Vagy a július 23- 25-i Tisza-tavi vízikarnevált, amelyet a szomszédos megyék együttesen rendeznek meg Ábádszalókon, valamint az Abádszalók és Kisköre között húzódó öbölben. A program sze­rint lesznek íjászversenyek, re­pülős- és lovasbemutatók, s más érdekességek. A távlati tervek között pedig egy sarudi vízicser- kész-világtalálkozó megrende­zése szerepel a világkiállítás évé­ben. K. Zs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom