Heves Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-19 / 166. szám

HÍRLAP, 1993. július 19., hétfő EGER ÉS KÖRZETE 5, Koncertek a Szép- asszony-völgyben Rózsi és vendégei Kedden este 21 órától a szé- passzony-völgyi szabadtéri szín­padon az év egyik legsikeresebb zenésze, Demjén Ferenc találko­zik közönségével. Mint Tosa Ka­talin, a rendezvényt lebonyolító ML Vállalkozási Iroda munka­társa elmondta: nem akármilyen bulira számíthatnak a zenebará­tok! Rózsi számos vendéget is meghívott: így Menyhárt Istvánt és Somló Tamást. A fellépő ze­nekar tagjai: Závodi Gábor (MEX), Szentmihályi Gábor (Rapülők), Zsoldos Tamás (Be­senyő B. B.), XL-Sisters és Vass Attila. Demjén Ferenc a Tumé'- 93 egyik fontos állomásának tartja városunkat, és számítanak a közönségre. Lesz még más könnyűzenei meglepetésben is része az egriek­nek. Augusztusban Gergely Ró­bert estjét rendezik meg a Szé- passzony-völgyben. Kun Péter tragikus balesete miatt még két­séges, hogy a tervezett és előre lekötött Edda-koncertet meg­tartják-e augusztus 13-án. A jö­vő hónap végén — a mulatozni vágyók kedvére — eljön a Betli- duó. Ha szép őszünk lesz, akkor a szabadtéri színpadon üdvözöl­hetjük még szeptemberben a Moby Dicket és a Republic együttest. Régi udvarházak, régi hangszerek A barokk fesztivál kedves színfoltja az idén is a Musica Au- lica Régizene Együttes jelentke­zése. Most a Franciskánus-ud- varban léptek fel. Hatan — Ko- ” vács István, Okos Tibor, Kovács- ~~ né Gulyás Zsuzsa, Ingrid Schaf- — fért, Kardos Judit és a vezető, Ágoston Ottó — tucatnyi korhű hangszeren játszanak, mert nem­csak a letűnt századok dallamvi­lágát élesztgetik eleven muzsiká­lással, hanem akarják azt a hang­zást is előteremteni, ami az akko­ri füleket megbabonázta, zsongí-. tóttá az érzelmekre mindig is'* szomjazó szíveket. Az angol can- sonetták Thomas Morley-től, az egyházi dallamok William Blit- heman-től, vagy akár a három al- lemande J. S. Scheintól, netán egy orgonadarab a Sermone Blando Angelus-ból, esetleg az 1600-as évek táncgyűjteményé­ből, a Tutta Musicali-bői, lengyel táncok a lőcsei tabulaturás könyvből, a szép lejtésű hívogató ének a Vietorisz-kódexből, pezs- dítőbb ritmusok a Kájom-kó- dexból, hogy ki ne hagyjuk a fel­sorolásból M. Praetonus 1612-es keltezésű kis gyöngyszemét, a Terpsichore-t, no meg az olasz táncmestert, Caroso Marco Fab- ritio-t — és akkor kiderül: az a kis körutazás a századokkal előbbi zenei Európában, énekkel és hangszeresen, finom ízléshezjut- tatott el minket, ahhoz a véle­ményhez, hogy a mai szemléle­tünkben az akkori véres-tragikus korszakok emberei ugyan öldös- tek-verekedtek-ármánykodtak, ha hatalomról volt szó, de az egy­más közti kapcsolataikban, ér­zelmi életükben a szépségről, az erényről és az értékekről vallcftt felfogásukban — gyakorlatuk­ban is! — jóval magasabb szinten álltak, mint mi, akik oly nagyra vagyunk civilizációnk áldásaival, átkaival. Ha két vagy több ének­lő hang egybefonódott, ha két vagy több muzsikus összejött, mert kedvre- akarták deríteni magukat, a környezetüket, nem lapidáris semmitmondásokkal, őrjítő hangteijedelemmel győz­ködték egymást, tépték az idege­ket decibelekkel, hanem szelí­den hajlékony, csaknem suttogni való dallamokkal érzékeltették, mennyire inkább a lélek akaija vezetni a testet, a táncba lépőt. (farkas) Nyári koncertek A barokk fesztiválon a hétre is sok-sok zenei programból vá­laszthatnak az érdeklődők. Má­tól péntekig este 7 órakor to­ronyzene hangzik fel a Minaret erkélyéről. Ugyancsak ma este nyolc órakor a Franciskánus-ud- varban (rossz idő estén a Megyei Művelődési Központban) a Clermant-Ferrand-i Konzerva­tórium hangszeres együttese ad koncertet. Kedden este 8-kor a Minorita-templomban a Colle­gium Musicum és Faragó Laura lép pódiumra. Gyerekek lóháton Nem akármilyen kikapcsoló­dásban lehet részük a vakációzó értelmi fogyatékos gyerekeknek. A megyei szövetség jóvoltából keddenként két órát töltenek kedvenc állataik hátán. A lovag­lás az Almagyar;dombon nem­csak jó szórakozás számukra, ha­nem kitűnően illeszkedik a nekik ajánlott és kidolgozott képesség- fejlesztő foglalkozásokba is. Az Agria Volán segítsége Korábban már beszámoltunk arról, hogy mekkora sikere volt — meg is kellett ismételni — a United Way Hevesi Táj Alapít­vány jótékonysági báljának. Ezen az Agria Volán két család részére egyhetes, ingyenes nya­ralást biztosított Sarudon. Az üdülésről visszaérkezett famíliák lapunkon keresztül mondanak köszönetét a jótevőknek. Régi filmslágerek, egri kazettán Egy évvel ezelőtt lapunk adott hírt először az egri 5Let együttes szárnybontogatásáról, dalaikról, amelyek hamar népszerűvé tet­ték okét hazánkban, sőt dalaik eljutnak az országhatáron túlra is. Az egri Delfin stúdióban ké­szült kazettáikat a Kadencia Ki­adó forgalmazza elsősorban azért, mert a dalok kitűnő átdol­gozásban és hangszerelésben ke­rültek a szalagokra. Nemrégen készült el a harmadik összeállítá­suk, amelyben híres, régi magyar filmslágereket hallhatnak e mű­faj kedvelői. A XVIII. században Az egri egyházmegye felosztási tervei II. János pápa 1993 pünkösd ünnepén kelt bullájá vala magyar katolikus egyház szervezeti fel­építésében változásokról dön­tött. Ennek során az egri egyház­megyéből leválasztotta a Tiszán­túlon a Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megyéket magá­ban foglaló részt, létrehozva a debrecen-nyíregyházi egyház­megyét. 1804-ban VII. Pius pápa és Habsburg I. Ferenc döntése nyo­mán az ősi egri egyházmegyéből leválasztott keleti részekből ala­kították ki a kassai és a szatmári püspökségeket. Erdődy Gábor püspök volt az első, aki felismer­te, hogy az ország 1/5-öd részét, pontosabban 19,5 százalékát ki­tevő egyházmegye kormányzása rendkívüli problémákat okoz. A hatalmas kiterjedésű egyházme­gye felosztásának szükségességé­ről Erdődy 1733 első napjaiban bizalmas tárgyalást folytatott Po­zsonyban Germeten Lénárd ki­rályi tanácsossal. Az akkori 12 megyéből, Bereg, Ugocsa, Mára- maros, Szabolcs, Szatmár és Za- ránd megyéből és a hajdúváro­sokból tervezte felállítani Nagy­bánya székhellyel az új püspök­séget. Kimunkálta a háromezer forintra becsült főpapi jövedelem forrásait, megjegyezve, hogy Kiss János egri nagyprépostot al­kalmasnak tartja az új egyházfői méltóság betöltésére. 1733. feb­ruár 25-én kelt leiratában az uralkodó helyeselte Erdődy ter­vét, sőt Kiss Jánost ki is nevezte nagybányai püspökké. 1734 ta­vaszán a római kúria nemtetszé­sének adott kifejezést e terv felett, de Erdődy megindította akcióját a káptalan megnyerésére. A káp­talan keményen szembefordult püspöke tervével, s 1735-ben felhívások seregét küldték XII. Kelemen pápához, a királyhoz, a magyar püspökökhöz. A kápta­lan azzal érvelt, hogy e felosztás révén jóvátehetetlenül lecsök­kenne az egri püspökség jövedel­me. A káptalan akciója élén Fog­lár György vikárius, Barkóczy Ferenc és Handler György kano­nokok álltak. A kanonokok elle­nállása olyan szilárd volt, mint a szikla — írta Erdődy. Természe­tesen az esztergomi érsek-prímás is bekapcsolódott az ügybe, ha­sonlóan helytelenítve Erdődy püspök tervét. Bécsben a királyi kancellár elnöklete alatt folytak a tárgyalások, ahol Handler és Aranyossy kanonokok képvisel­ték az egri káptalant. De úgy a püspök, mint a király, mereven ragaszkodtak az egri püspökség felosztásához. Az uralkodó sze­rint a felosztás az egyház javát és a hívek üdvét szolgálja. 1736. március 11-én Erdődy püspök kénytelen-kelletlen elfo­gadta káptalanja álláspontját. A király, a püspök és a kaptalan vé­gül is a római kúriához fellebbe­zett, hogy döntsön XII. Kelemen pápa ez ügyben. Rómában úgy vélték, hogy az egri egyházme­gye bajain az segítene, ha a pro­testánsoktól visszavennék az el­foglalt templomokat és iskolá­kat, valamint több lelkész mű­ködne. A pápa csak abban az esetben volt hajlandó hozzájá­rulni a nagybányai püspökség felállításához, ha azt nemcsak az egri püspök, de a káptalan és a király is kémé. Az egri püspök­ség „dismembráció”-ja halasztó­dott. 1740-ben meghalt III. Ká­roly király, 1744-ben pedig Er­dődy hunyt el. Ezzel azonban közel sem jutott nyugvópontra ez a kérdés, mely egyértelműen tanúsította, hogy Erdődy Gábor már 1733-ban helyesen ítélte meg az egri egyházmegye nagy kiterje­déséből fakadó gondok, egyik re­ális megoldási lehetőségét. II. József uralkodása alatt is­mételten felmerült az egri egy­házmegye felosztása. A Helytar­tótanács felszólította Eszterházy Károly püspököt, hogy Bereg, Máramaros, Szatmár, Ugocsa és Ungvár megyékből 34 ezer lélek­kel, 60 plébániával, Nagybánya avagy Szatmár székhellyel „püs­pöki külső helynökség"-et ala­kítson ki és szervezzen meg. Az egyházfő oly mértékű sértésnek tekintette e leiratot, hogy hóna­pokon át válaszra sem érdemesí­tette. Végül is, amikor 1788. feb­ruár 28-án nyolc napon belüli választ kértek tőle, röviden és velősen imigyen fejezte ki véle­ményét. „Nincsszükségem külső helynökre!” De a budai Helytar­tótanács nem vette figyelembe a püspök álláspontját, június 4-én elrendelte, hogy négy héten belül terjessze fel a külső helynökség tervezetét. Gróf Eszterházy Ká­roly tehát kénytelen-kelletlen vé­gül is elkészítette szatmári szék­hellyel a megalakítani rendelt püspöki külső helynökség terve­zetét, Tájer György egri kanono­kot javasolva annak élére. Az 1804-ben valóban megtör­tént az ősi, középkori kiterjedésé­ben óriási egyházmegye — cik­künk elején már említett — fel­osztása, melynek nyomán az egri püspökség érsekséggé emeltet­vén, az esztergomi érseknek, mint metropolitának a hatósága alól kivétetett, s metropolitai ha­tósága alá a rozsnyói, a szepesi, a kassai és a szatmári püspökségek helyeztettek. Ez a helyzet a tria­noni szerződéssel természetesen megváltozott. Sugár István A szövés technikájával ismerkednek a gyerekek Berzsenyi Mariann avatja be a korongozás fortélyaiba tanítványait Hatvanöt szerző — fotómű­vész, hivatásos és amatőr — küldte be munkáit az Észak-ma­gyarországi Fotóművészeti Szemlére, amelyet immár hu- szonharmadik alkalommal hir­detett meg a Magyar Amatőr Fo­tóklubok és Szakkörök Szövet­sége és a Megyei Művelődési Központ. A 485 kép közül a ran­gos fotóművészekből álló zsűri, Módos Gábor, Dióssi Ferenc és Csák Miklós értékelése nyomán 317 mű hullott ki a rostán, s öt szerző búcsúzott el a bemutatko­zás lehetőségétől. A fekete-fehér fotók verse­nyében az első dijat lapunk fotó- riporterének, Gál Gábornak Mater Dragomirnae című felvé­tele vitte el, a második helyen Dobosy László ózdi fotós vég­zett aktsorozatával, míg a har­madik legjobb fotográfia alkotó­jának Bimbó Zoltán bizonyult, aki a helyi fotóklub tagjaként rendszeres résztvevője e pályá­zatnak. A színes fényképek közül Ju­hász Miklós miskolci fotográfus Pusztuló tó című képe nyerte a pályázatot. Herbst Kinga a ve­lencei karnevált bemutató brili­áns minőségű felvételeivel a má­sodik, Fancsikné Csaba Mária salgótaijáni alkotó a harmadik helyezést érte el. Nagy érdeklődés kísérte a dia­vetítést is. Többnyire a napjaink­ban mindinkább háttérbe szoru­ló — időigényes és kivételes szakmai felkészültséget feltéte­lező — technikával készült ter­mészetfotók és filozofikus ihle­tésű többrétegű, úgynevezett szendvicsdiák szerepeltek a me­zőnyben. Homoga József salgó­tarjáni fotós Madárka című képe Gál Gábor díjnyertes képe az első, Herbst RudolfReggel cí­mű műve a második, Buda Lász­ló Az ablak című felvétele pedig a harmadik dijat kapta. Juhász Miklós kollekcióját a rendező szövetség különdijjal ismerte el. A jó színvonalúnak ígérkező tárlatot a hagyományokhoz hí­ven szabadtéren, a Líceum előtti parkban felállítandó paraváno­kon tekinthetik meg az érdeklő­dők augusztus 18-tól 24-ig. Kerek egy esztendő jeles napjait élték le Népművész szaktábor az If júsági Házban Pénteken zárult az a kéthetes népművész napközis szaktábor, amely a betontengerben, az asz­falton felnövő városi gyerekek­nek kínált gazdag, nem minden­napi programot a nyárra. A Somfai Tiborné vezette rendez­vény az Ifjúsági Házba csábította azokat a kisiskolásokat, akik a szünetben sem az iskolai napkö­ziben, sem a táborokban — kü­lönböző okok miatt — nem tud­tak vagy nem akartak részt ven­ni. A megfelelő népi játékokkal tarkított kézműves-foglalkozá­sok alatt a gyerekek átélhették az esztendő jeles napjait, ünnepeit. Az ősz hagyományainak megfe­lelően csutkából, csuhéjból, ku­koricaszárból készíthettek a szorgos kis kezek játékokat, bá­bokat, fonásokat. Mikulás, kará­csony, majd a farsang közeledté­vel már Télapók, karácsonyfadí­szek, álarcok készültek. A „téli hónapokban” persze a fonás, a szövés alapjait kellett elsajátíta­ni, volt itt kereten, eszeváton va­ló szövés, kézi fonás is. tél el­múltával már a kiszebáb-készí- téssel ismerkedhettek a táborla­kók, majd a pünkösdölőnél már különféle játékok, versengések következhettek. A felsoroltakon túl — a változatosság kedvéért — a bőrdíszművesség, a gyöngyfű­zés, a fazekasság és az igencsak megkedvelt batikolás alapjait is megismerhették a kicsik. A jó idő lehetővé tett egy nagyobb ki­rándulást is a Palócföldön: Párá­don, Bodonyban, Parádsasváron és Parádfürdőn. — Bízunk benne, hogy az Ifjú­sági Házban ezzel a táborral ha­gyományt teremthetünk — mondta a záráskor Somfai Ti- bomé. (K. G.) Készül a korsó (Fotó: Szántó György) Aknamunka...! Az egyik reggel — a hét közepén — arra ébredtek a Kos­suth Lajos utca 5. számú ház lakói, hogy nincs víz a vezeté­kekben... Remélték, hogy csak pillanatnyi szolgáltatási szü­net, ám — csalódniuk kellett! Hamarosan kiderült ugyanis, hogy a sötétség leple alatt vandál kezek okozták a bajt: a ka­pualjban lévő nehéz aknafedelet felemelték. S hogy az „éjjeli lovagok" szórakozása teljesebb legyen, hát lemásztak a mély­be, és az ott lévő négy vízóra közül hármat összetörtek. A ne­gyediket talán csak azért nem, mert megzavarhatták őket... Fainyi a bosszantó történet, amelynek bizonyára lesz még folytatása: az „illegális aknamunkáért” ugyanis megérdmelt büntetés következik — legalábbis ezt remélik a lakók, akik­nek sok bosszúságot okozott a garázda vagánykodás. Augusztusban kiállítás Mérlegen a fotósok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom