Heves Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-19 / 166. szám

2. VILÁGTÜKÖR HÍRLAP, 1993. július 19., hétfő Horvát egyezség a szerbekkel A KeK éves ülésének zárónyilatkozata Hadihajók az Adrián Pénteken késő este a horvát kormány is aláírta azt az egyez­ményt, ami szerint a horvát csa­patoknak a hónap végéig el kell hagyniuk a januári Krajina elleni támadás során elfoglalt területe­ket. Az egyezmény értelmében a horvát csapatok helyét az ENSZ békefenntartó erői veszik át, egyebek mellett ők őrzik majd a zárai repülőteret és a Horvátor­szág déli és északi részét össze­kötő maslenicai pontonhidat. Tádzsik-afgán harcok Újabb heves harcok robban­tak ki szombatra virradó éjszaka a tádzsik-afgán határon. A ka- buli rádió az afgán kormány tájé­koztatása alapján jelentette, hogy Tahar észak-afgán határ- tartományt érte nehézfegyverek­ből támadás, amely csaknem száz halálos áldozatot és sebesül­tet követelt. Az orosz határőrség parancsnoksága ugyanakkor Moszkvában csupán annyit kö­zölt, hogy szombatra virradóra nem érte támadás a Tádzsikisz­tánban lévő csapatait. A tádzsi- kisztáni orosz határőregységek ellenőrzik a helyzetet. Ekeus elégedett a bagdadi tárgyalásaival Rolf Ekeus, az iraki leszerelést ellenőrző ENSZ-bizottság veze­tője elégedetten nyilatkozott az arab országban folytatott tárgya­lásairól. Ekeus a Bagdadtól 130 kilométerre fekvő El-Muszanna városában tett látogatást: itt fo­lyik az iraki vegyi fegyverek meg­semmisítése, szigorú felügyelet mellett. Az ENSZ-bizottság ve­zetője ellenőrizte azt is, hogyan halad az El-Fallúdzsából érkező berendezések megsemmisítése. Teniszező laptulajdonos Gazdát cserélt a második leg­nagyobb példányszámú lengyel napilap. Az Express Wieczorny című esti újságot tulajdonosa, az időközben jórészt széthullott Egyetértés Centrum párthoz kö­tődő Szolidaritás Sajtóalapít­vány eladta egy társaságnak. A svájci sajtókonszern, és Wojciech Fibak, az egykor népszerű teni­szező, ma Lengyelország egyik leggazdagabb embere, aki már több lapnak tulajdonosa. A találkozó megerősíti a regi­onális együttműködés fontossá­gát az európai nemzetek egysé­gesítésének és szolidaritásának szélesítésében, hangsúlyozza kü­lönleges szerepét a belső refor­mok, a gazdasági növekedés és az európai integrálódás útján ha­ladó új demokráciák támogatá­sában. A miniszterek elégedett­ségüket fejezik ki a Hetek nyilat­kozatával kapcsolatban, amely további támogatásáról biztosítja az egykor központosított gazda­ságú országokat. Az ülés üdvö­zölte az Európa Tanács elnöksé- ének június 21-22-én Koppen- ágában elfogadott döntéseit, különösképpen az Európai Unió tagságára pályázó kelet- és kö­zép-európai tagországokkal kapcsolatos egyezményt. A KeK tagországai megkü­lönböztetett figyelemmel és ro- konszenvvel követték az Orosz Föderáció elnökének és más oroszországi demokratikus szer­vezeteknek a gazdasági és politi­kai reformok megvalósítására tett erőfeszítéseit. A tagországok továbbra is azon a véleményen vannak, az Orosz Föderáció sta­bilitása előfeltétele a világ stabi­litásának és biztonságának. A résztvevők növekvő aggodalmu­kat fejezték ki a bosznia-herce- govinai helyzet folyamatos rom­lása miatt, azonnali tűzszünetre és az ellenségeskedés befejezésé­re szólítottak fel. A találkozó megerősítette a B ogus law Paleczny atya, egyi­ke azon szerzeteseknek, akik a varsói központi pályaudvaron, a hajléktalanok legnagyobb len­gyelországi „menhelyén” e sze­rencsétlenekkel foglalkozik, fel­jelentést tett az ügyészségén a pá­lyaudvari rendőrök ellen, akik rendszeresen brutálisan verik a hajléktalanokat, sőt, kettőt kö­zülük agyon is vertek. A vizsgá­lat megindult, az ügy óriási felhá­borodást keltett: Suchocka mi­niszterelnök utasította a belügy­minisztert, hogy mielőbb vizs­gálja ki az ügyet. A két februári halálesettel kapcsolatban az ügyészség úgy nyilatkozott, hogy az egyiket okozhatta egy nagy erejű ütés, a másik oka valószínűleg kábító­szer-túladagolás volt. A pálya­udvari rendőrőrs parancsnoka a Zycie Warszawy újságírójával tagországok elkötelezettségét a londoni konferencia elvein nyugvó tárgyalásos megoldás iránt, különös tekintettel Bosz­nia-Hercegovina függetlenségé­re, szuverenitására es területi in­tegritására; az emberi és a ki­sebbségi jogok védelme iránt. A dokumentumban elutasítják az etnikai tisztogatás bármely kö­vetkezményének elfogadását, ja­vasolják a háborús bűnösök fele­lősségre vonását és a menekültek visszatérését. A kormányfők hangsúlyoz­zák, az emberi és kisebbségi jo- ok megszegése a nemzetközi ékét és biztonságot fenyegeti és ennek elkerülése létjogosultságot ad a kisebbségekkel foglalkozó ad hoc csoportnak, amelynek folytatnia kell annak az eszköz- rendszernek a kidolgozását, amely a kisebbségi jogokról szó­ló nemzetközi elveken nyugszik és valamennyi tagország szamá­ra elfogadható. Ezeket az eszkö­zöket egy rövidesen Magyaror­szágon sorra kerülő miniszteri szintű tanácskozáson fogadják majd el. A kisebbségi kérdésben a KeK szorosan együtt kíván mű­ködni az EBEÉ-vel és az Európa Tanáccsal. A zárónyilatkozat gazdasági része hangsúlyozza, hogy a mi­niszterelnökök különös figyel­met szenteltek a tagországok kö­zötti gazdasági együttműködés szélesítésének és hatékonysága növelésének. Nagy hangsúlyt beszélgetve elismerte, hogy verik a hajléktalanokat, de csak a sza­bályzatban előírt helyzetekben és módon. Például „ha az a bü­dös csavargó a váróteremben fekszik, és nem hajlandó onnan elmenni”. Mint minden éremnek, ennek is két oldala van. A rendőrökre ugyanis hatalmas nyomás nehe­zedik, hogy tisztítsak meg a pá­lyaudvart az utasok életet meg­keserítő koldusseregtől, a cso­maglopásra szakosodott és a zsebtolvaj bandáktól, amelyek a bűnözés központjává teszik a Varsó szívében lévő Centralnát. Természetesen ez nem menti a rendőrök brutalitását, különö­sen, hogy az éppen a leggyengéb­bek, nem pedig a veszélyes bű­nözők ellen irányul, csupán ada­lék a kialakult helyzet magyará­zatához. Lengyelország Rendőri brutalitás a pályaudvaron Az utolsó orosz cár temetése II. Miklós, az utolsó orosz cár 23 évig uralkodott, megfosztották trónjától, családjával együtt sebtében kivégezték, maid jó hetven évig — legalábbis hazájában — a történelem szemétdombján há­nyódott egy letűnt korszak rekvizítumaként. A szovjet korszak utolsó éveiben kezdődött személyének és a monarchista gondolat­nak a reneszánsza, s e máig tartó folyamat egyik állomása II. Mik­lós, a 18. Romanov cár és családtagjainak július 17-i újratemetése. NyikolajAlekszandrovics Ro­manov 1868. május 6-án (18) született Carszkoje Szelóban, 111. Sándor cár és Dagmar dán hercegnő gyermekeként. A kor­szak fő ideológusának, Konsz- tantyin Pobedonoszcevnek irá­nyításával külön nevelői testület gondoskodott arról, hogy minél nagyobb jártassága legyen a gim­náziumi tárgyakban, illetve a jo­gi, közgazdasági és katonai tudo­mányokban, természetesen a monarchia isteni eredete, a cári hatalom korlátlansága és sérthe­tetlensége szellemében. Mivel a számonkérés tiltott volt, örökre rejtély marad, hogy a cárevics milyen hatásfokkal sajátította el a tananyagot. Fényes intellek­tussal Miklós a későbbiekben sem tündökölt, egy emlékirat szerint „egy jó családból való gárdaezredes átlagos képzettsé­f ével” rendelkezett. A Katonai épzés betetőzéseként többhó­napos távol-keleti körutat tett. Ennek során sebesítette meg 1891-ben egy fanatikus japán Ocu városában, ami manapság azért nyert különös jelentőseget, mert a seb bekötözésére használt — később múzeumba került — véres kendő fontos bizonyítási kellék volt a cár földi maradvá­nyainak azonosításához. A birodalom ügyeinek intézé­sét 1894-ben vette át apjától. Ugyanebben az évben nosült: a hessen-darmstadti nagyherceg lányát, A/ú:oí(Alekszanara Fjo- dorovna) vette feleségül, s házas­ságukból négy lány és egy fiú született. A 100 millió rubelt (az éves közoktatási költségek há­romszorosát) felemésztő koro­názási ünnepségeket 1896 máju­sában tartották, ám az esemény­re tömegtragédia árnyéka vető­dött: a moszkvaiak megajándé­kozására a Hodinka-mezőre szervezett sokszázezres népün­nepély többezer halálos áldoza­tot és sebesültet követelt. A félszeg, visszahúzódó, ám időnként gőgös, önkényeskedő és hajthatatlan uralkodó lassan­ként beletanult a „szakmába”, szorgalmasan rágta át magát az iratcsomókon, elnökölt az Ál­lamtanácsban és a rendkívüli ta­nácskozásokon. Igazi hivatal­nok cár lett, aki az állami ügyek intézése után szeretett képeket ragasztani albumaiba, dominóz- ni, fát fűrészelni, előszeretettel költözgetett egyik palotájából a másikba, szívesen katonásko­dott. Ugyanakkor mindig szük­sége volt mások (Pobedonosz- cev, nagybátyjai, felesége) ke­ménykezű irányítására, valamint kegyencek, misztikumba burko­lózó, önmagukat felkent „szent emberek”, jósok, javasasszo­nyok támogatására, akik „lelki” támaszból nem egyszer a politika tényleges formálóivá váltak (mint Virubova, Raszputyiri). A nagyhatalmi babérokra törő cárizmus ebben az időszakban két súlyos háborúba taszította az országot: amíg azonban Japántól még „csak” megalázó vereséget szenvedett (1904-1905), addig az első világégésben való részvé­tel, illetve a nyomában járó társa­dalmi megrázkódtatás önmaga bukását eredményezte. A Japán­fiaskót követő polgári demokra­tikus forradalmat (1905-1907) Miklós tűzzel-vassal leverte (ezért kapta a „véreskezű” jel­zőt), az első világháború borzal­maiból és az általános összeom­lásból táplálkozó 1917. februári polgári forradalom viszont őt Késztette távozásra. 1917. márci­us 2-án (15-én) fivére, Mihail Alekszandrovics nagyherceg ja­vára lemondott a trónról, aki azt visszautasította. Az Ideiglenes Kormány megbízottai március 8-án tartóztatták le a mogiljovi főhadiszálláson. A tömegek ha­ragja elől augusztus 14-én csa­ládjával együtt japán zászló alatt haladó vonaton, majd hajón a szibériai Tobolszkba szállították, később pedig, 1918. április végén — a bolsevik hatalomátvétel után — az uráli Jekatyerinburg- ba. Két és fél hónappal később, július 17-én itt, az Ipatyev-ház alagsori szobájában érte el vég­zetük a Romanovokat. A cár és családjának kivégzése történelmi tény, bár sokáig tar­totta magát a mendemonda, mi­szerint egyik vagy másik család­tag megmenekült, hogy aztán ál­néven külföldön tűnjön fel. Mindmáig vitatott, hogy a kivég­zést mi motiválta, szükség volt-e rá, s ki adta ki vagy hagyta jóvá a parancsot erre. Sokáig homály fedte a földi maradványok hollé­tét, egyesek szerint elégették és a Jekatyerinburg környéki mocsa­rakba süllyesztették. Évekig tar­tó kutatás után a maradványok Jekatyerinburg egyik tárnájából kerültek elő 1991 nyarán, majd hosszas és alapos — többek kö­zött Angliában lefolytatott — számítógépes, genetikai össze­hasonlító (DNS) vizsgálatokkal sikerült azokat beazonosítani. A temetést eredetileg a 80-as évek végén a Szovjetunióban megalakult, az Orosz Cári Csa­lád Földi Maradványait Gondo­zó Bizottság kezdeményezte, ja­vasolva, hogy a családtagok hamvait keresztény temetési szertartás keretében helyezzék örök nyugalomra a szentpéter­vári Péter-Pál erődben, a Roma- nov-dinasztia hagyományos te­metkezési helyén. Ebből az alka­lomból felállítják az utolsó orosz cár mellszobrát. fektettek arra, hogy ez az együtt­működés hozzájáruljon a piac- gazdaság kifejlődéséhez és meg­szilárdulásához a tagországok­ban és elősegítse ezek integráló­dását az Európai Közösségbe. A miniszterelnökök üdvözölték az Európa Tanács koppenhágai ülésén született egyezményt, amely a közösség erőfeszítéseit rögzíti a piacok megnyitásának és a hatékonyabb segélyezés vo­natkozásában. Ezek az intézke­dések ígéretnek tekinthetők a re­formfolyamatok támogatásának folytatódására és a csatlakozási folyamat meggyorsítására. Prioritásként javasolják elis­merni a kis- és középméretű vál­lalatok közötti együttműködés fejlesztését, a munkacsoportok közötti információáramlás javí­tását. A kormányfők megerősí­tik az EBRD-vel folytatott együttműködés szorosabbá téte­lének fontosságát az 1991 no­vemberében kötött szerződések alapján. Egységes akciókra szó­lítanak fel a térség környezeté­nek romlását megakadályozan­dó, s intézkedéseket sürgetnek az idén áprilisban Svájcban elfo­gadott, a közép- és kelet-európai országok számára kidolgozott környezetvédelmi akcióprogram szellemében. A zárónyilatkozat­ban a résztvevő miniszterelnö­kök végezetül gratulációjukat fe­jezik ki a magyar kormánynak a vendéglátásért és a konferencia kitűnő szervezéséért. A Clinton-kormányzat a múlt hónapban szánta el magát arra, hogy háromszáz személyes csa­patkontingenssel részt vegyen az ENSZ békefenntartó akcióiban a Balkánon. Hadihajói viszont már korábban is feltűntek az Ad­rián. A politikusok szerint az amerikai jelenlétnek leginkább csak jelképes és pszichológiai szerepe van e térségben, de ugyanakkor hozzáteszik, felelős­séggel is tartoznak, vagyis „ha probléma adódik, nem léphet­nek csak úgy le...”. (Fotó: Pilisy Elemér) A Richmond nevű hajó — amely eddig is feltűnt a világ más válsággócainak helyszínén — a napokban kikötött Velencében. Küldetése kimondottan békés jellegű volt, hiszen a hajó fedél­zetén szívesen látták a város elő­kelőségeit, ugyanakkor a sze­mélyzet egy-egy nagyobb cso­portja felkereste a történelmi vá­ros nevezetességeit. A helyiek szerint nem kellett sokat csóna­kázniuk, mert a Richmond szinte a Szent Márk téren vetett hor­gonyt. Kérdőjelek Mit várhatunk Párizstól? Egyetlen dologban biztosan okosabbak lettünk most, miután Budapesten járt A lain Juppé francia külügyminiszter. Tud­hatjuk, hogy Párizs jónak tekinti a magyar-francia kapcsolatokat, s a jövőben reménykedhetünk, e viszony privilegizált kezelésében Francaiország részéről. Hogy ennek feltételei vannak? Nyilvanvalóan. Tény, pillanat­nyilag a francia vállalkozók a ne- yedikek a befektetők sorában azánkban, s a Kelet-Európába irányuló francia tőke felé Ma­gyarországra jutott. A franciák további tehetőségeket látnak mindenekelőtt az energetika, a közlekedés és a telekommuniká- có területén, de ezek kiaknázá­sához tőlünk várnak kézzelfog­ható segítséget, garanciákat. Ami pedig a politikát illeti? Juppé úgy fogalmazott, hogy Pá­rizs bizalmat táplál Magyaror­szág iránt. Ez logikus magyará­zat a kapcsolatok már elért szint­jére és kedvező jelzés a jövő táv­lataira. De a jelzések egyik eleme — a politikai stabilitás — csak részben függ tőlünk, hiszen a tér­ség egészének általános bizony­talansága is befolyásolja Ma­gyarország helyzetét és ennek nyomán megítélését. Jó lenne tudni például: mit gondolnak a franciák, amikor most azt emle­getik, hogy számunkra nem az Európai Közösséghez való csat­lakozás feltételei a döntőek? A francia kormányfő, Balladur ne­véhez kötött tervek Európa kele­ti fele biztonsági problémáinak megszüntetésére vajon közelebb visznek-e bennünket az EK-tag- sághoz, vagy éppen ellenkező­leg? Egyetlen országtól sem lehet elvárni, hogy vélt érdekei ellen cselekedjék. De bízzunk benne: a privilegizált és kivételesen jó kapcsolatok emlegetése ezúttal azt is jelenti: európai ügyekben is számíthatunk Párizs jóindulatá­ra. (FEB) /a-z topker \ KFT. ajánlata viszonteladók részére: kristály cukor 1/1 63,00 Ft/kg s. májkrém 20,20 Ft/db esem. uborka 1/1 65,70 Ft/db étolaj 80,00 Ft/db öblítő 4 lit. 210,00 Ft/db Kedvező fizetési és szállítási feltételek! Gyűjtőkartonos vásárlás esetén lakossági kiszolgálás is lehetséges. Füzesabony, Hunyadi út 4. Jel.: 39/341-147. Diszkontban Eger, Törvényház u. 3. Pólók, férfiingek és egyéb nyári aruk 30-40% engedménnyel, amíg ^ a készlet tarty Hűtővására ZANUSSI LEHEL márkaboltban a legkedvezőbb áron Július 17-ig Teljes áruválaszték, szenzációs ajándékakció! Valamennyi hűtőhöz UuuÜmuk' kávéfőzőt, vasalót vagy kávédarálót adunk ajándékba! Eger, Dobó tér 1. Tel.: (36) 316-352 Gyöngyös, Szent Bertalan u. 2. Tel.: 37/312-085 Fájdalommal tudatjuk, hogy ID. PRISZTÁS SÁNDOR életének 77. évében elhunyt. Temetése 1993. július 20-án 15 órakor a poroszlói római katolikus temetőben lesz. A gyászoló család Fájdalmában a segítség... Temetkezési Vállalat ’ TELJESKÖRŰ ÜGYINTÉZÉS 1 gyöngyös, Csömör Kálmán u. Tel.: (37) 311-845 V „Elcsitul a szív, ------------^ mely értünk dobogott, Pihen a kéz, mely értünk dolgozott. Számunkra Te sosem leszel halott. Örökké élni fogsz, mint a csillagok." Fájó szívvel tudatjuk mindenkivel, aki ismerte és szerette, hogy Édesanyánk ÖZV. HÚSVÉTI SÁNDORNÉ szül. Lovag Kornélia Mária 1993. július 15-én visszaadta lelkét az Úrnak. Drága Édesanyánkat 1993. július 21-én 15 órakor az egri Rozália temetőben helyezzük örök nyugalomra. Gyermekei és a gyászoló család

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom