Heves Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)
1993-07-17-18 / 165. szám
12. HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP, 1993. július 17—18., szombat—vasárnap Kertész leszek „Szomorú” fák Salix caprea (Pendula) Az írás, mint jellemünk tükre (A Grafológiai Intézet rovata) A betűk mágiája (V.) A „Kertész leszek” sorozat előző részeiben kúszó, futó, heverő szárú növényeket ismertettünk, amelyekkel kertünk változatosabbá, hangulatosabbá tehető. Hozzájuk hasonló hangulatot hozhatnak a ma annyira divatos csüngő ágú, „szomorú” fák. Szakmai néven a csüngő ágú, vesszőjű, hajtású növényeket a Pendula névvel jelöljük. Ha tehát egy faiskolai áljegyzékben a növény nemzetségneve után ott találjuk a „Pendula” elnevezést is, akkor csüngő növényről van szó. A fa ágrendszere közül bármelyik „elem” csüngő lehet. Ág- pendula, ha a törzs es az oldalve- zérágak rendes növésűek, de az ágak, vesszők, hajtások lehajló- ak. Ezekkel a fákkal szubtrópusi vagy magashegyvidéki hangulatot teremthetünk. Van, amikor csak az oldalvezérek csüngök, a törzs egyenes, de a csúcsa bóko- ló. Törzs-penduláról beszélünk, ha ä vezérág évenkénti szakaszokban visszahajló, a törzs lassan, rövid feltörő szakaszokban nő tovább. Egyedül — szoliterként — nagyobb gyepfelületen is jól mutat. Ha már a törzs sem tudja magát tartani, akkor kúszó, heverő típusról beszélünk. Szoliterként ültetjük általában. A csüngő, azaz a pendula-tulaj- donság a természetben a környezeti hatások miatt alakult ki. Az ilyen forma különösen alkalmassá teszi a növényt a víz és a hó elvezetésére. A legtöbb pendula- növény ezért az esőben bővelkedő éghajlaton, illetve hegyvidékeken alakult ki. Az egyik legismertebb természetes csüngő fánk a szomorú fűz. A „szomorú” jelző azért találó, mivel lehaj - ló ágai romantikus, szomorú hangulatot árasztanak. A természetben a pendula-tulajdonság a növényt életképtelenné teszi. Annál életképtelenebbé, minél inkább pendula. A csüngő voltával a fa elveszítette a növényvilágban betöltött uralkodó szere- et, más növény árnyékába ényszerül, így hamarabb elpusztul; ' A kertekbe többnyire nem természetes pendulákat ültetünk, hanem ennek oltott változatait. A kertészetek penduláinak jelentős része nem is csüngő, hanem kúszó-heverő, de törzsre oltott, vagy sokáig támaszték mellett neveltek is így váltak csöngővé. A kertben a növényeit szerető, ápoló ember biztosíthatja ezeknek a növényeknek a megfelelő környezeti feltételeket, messzebb ültetve tőlük az életterüket elfogó fákat. Ahogy a természetben egyre ritkábban találkozunk csüngő fajjal, úgy kertjeinkben egyre szaporodnak, egyre változatosabbak a pendulák. A kertészeti árudákból is ezek fogynak el leghamarabb. A legkeresettebbek: magas kőris, eperfa, fehérfűz, japán akác, nyír, gyertyán. Talán elképzelhetetlen, de mégis létezik vadgesztenye, tölgy, akác, sőt dió is csüngő formában. Bármennyire is csábít bennünket ez a szokatlan és szép növényforma, óvatosan bánjunk alkalmazásával. Ha nem teremtünk számukra megfelelő helyet, ha erőszakoltan társítjuk, idegenné válnak, s mesterséges hatást keltenek. Az alacsonyra oltott vagy heverő pendulákat kőkertekbe helyezzük, a magasabb, csüngő agazatúakat vízpartra, kis tisztásra, szabad gyepfelületre, oda, ahol minden oldalról egyenletesen éri a fény. Épületek közelében olyanok lehetnek, mint egy élő szobor, netán mint egy szökőkút visszaomló vízsugarai. V. Pénzes Judit A betűszimbolika összefüggő láncként köti össze az ősi vallások papjait korunkkal, nem tűnik el, míg az ember csodálattal, megilletődéssel, „vallásos áhítattal” és bizalommal tekint a jelekre, szimbólumokra, amelyeket azért alkotott, hogy gondolkozó szelleme megnyilatkozásait másokkal is közölhesse. így hát minden korszakból maradtak ránk olyan tanulmányok, amelyek formai vagy bölcseleti szempontból tárgyalták az írásjegyeket. És tíz ember — válaszként a régi dolgok megőrzését követelő ösztönére — mindig azon igyekezett, hogy miképpen hangolja össze az új idők érzékenységével az őseitől örökölt jeleket, amelyek már nem feleltek meg belső igényeinek. Magától értetődő, hogy a betűk is magukon hordják saját koruknak, annak a kornak a történetét, amelyben megszülettek, és amelynek szimbólumai. De térjünk vissza az ábécé betűihez... „V” betű. A héber ábécé hatodik betűje, a „Széfer Jesszíra” szerint az emberi test hatféle erejét jelöli. Energikus betű, erőt feltételez. Nem véletlen, hogy a valóság, virtus, vasakarat, vitézség, vadság, vér, vitalitás, vájni stb. szavaink is ezzel a betűvel kezdődnek. Nem is beszélve a Viktória (győzelem) szóról. A németek „fau”-vá módosították, és azt mondják: „Fogd”, ezért találták ki a „dupla v-t”, vagyis a szupervad „W”-t. „Vidd a vackaidat!” — mondjuk, ha dühösek vagyunk, de ha udvariasak akarunk lenni, azt mondjuk: „Felkérem, foglaljon helyet, fáradjon ide, stb”. Vizuális szimbólumként is harcias, a kihegyezett fegyvervégekre hasonlít. „X” betű (1. sz. ábra). Mindenekelőtt Krisztus szimbóluma. A fény keresztje. A „Chí” Chrystos, az Úr fölkentje. Ezért a Hal jelével együtt — mint „chrysmon”-t — mindig megtaláljuk az új vallás első dokumentumain, kézirataiban, mozaikjain, a katakombák falán. íme, néhány változata (2. sz. ábra). Emellett az ismeretlen szimbóluma a matematikában és a logikában. Az ismeretlen kutatása megnemesíti az embert, sőt életet önt belé. Aki már nem kutat, aki már nem igyekszik megtudni azt, amit még nem tud, aki azt hiszi, mindent tud, az meghalt önmaga és az emberiség számára. Az előttünk álló „X” megfejtésére fordított energia — bár tudjuk, hogy egyre újabb „X”-ek támadnak, akár a sárkányfejek — leg- magasztosabb igazolása létünknek, annak, hogy gondolkodó lények vagyunk. Az „Y” betű (3. sz. ábra). A legmagasabb mennyei szférából: ez testesül meg az „Y”-ban, a Három-Egy-ben (három egyenes szár egyesülése), a nagy egységben, a szent név kezdőbetűjében, a „Yod”-ban, (”Én vagyok YHVH”, vagyis a lényeg. Lásd Arisztotelész: Kategóriák, IV. fej.). A „Yod” betű a tízest jelenti, az írás is szentnek tekintette, a Bibliában félkör alakban ábrázolták. Az „Y” az iga jele is, a Yugáé, a Yógáé, a fegyelem révén való felszabadulás tudomá3. sz. ábra nyáé. Ezért a tudatlan számár^, aki igahordó állathoz hasonlatos, a szolgáság szimbóluma, de a tudós szemében, aki ismeri a Nem- Én-hez fűződő kapcsolat titkát, aki megtanulta, hogyan kell ösz- szeolvasztani az Én-t a Nem-Énnel, a szabadság jelképe. Az igazi felszabadulás önnön igánk megismerése, tudatos vállalása, kincskereső varázsvesszője Mindennapi nyelvünk Nyilvános beszédkömyezetünk nemkívánatos jelenségei oiyan, mint egy „ i . ,,/\miKep- pen a magasságban, azonképpeh a mélységben is”: ezért kapcsolódik össze az „Y” az „A-val, YAH az Isten neve. Az „Y” fölfelé, az „A” lefelé nyitott szár, azaz mélység és magasság. Az „Y” elágazás, válaszút, amikor az embernek döntenie kell. A vég, a „Z” előtt ez a legnehezebb cselekedetünk az élet labirintusában, amelyben gyakran kerülünk válaszút elé. Mi tévők legyünk? Melyik a helyes út? Tálán igaza volt Foucauld atyának, amikor azt mondta: „Valahányszor döntenem kellett, hogy két út közül melyikre lépjek, mindig azt választottam, amelyik nehej- zebbnek, kockázatosnak lát;- szott. Később mindig meggyőződtem róla, hogy az effajta aónL tés mindig igaz ösvényre vezet.” Katona Ágnes (grafológus) A kisfiú válasza A „nyilvános” jelzővel azokat a beszédalkalmakat minősítjük, amelyekben nap mint nap, akarva nem akarva, kénytelen-kelletlen partnerszerepet kell vállalnunk, vagy éppen szenvedő részeseivé válunk. Egy levélírónk az elítélő kritika hangjában így fogalmazta meg erre vonatkozó véleményét: „Az utcákon, a tereken, az üzletekben, az autóbuszokon, a vonatokon inzultálnak és provokálnak, azaz nyilvánosan trágárkodnak, sunyi módon durváskodnak, sértegetnek. Nincsenek tekintettel a gyerekekre, az idősekre, a nőkre. Sajnos, a fiatalok — köztük a divatosan felöltöztetett leányok — sem kivételek abban, hogy egy- egy „csúnya szó el ne hagyja a szájukat”. A lompos, pongyola beszéd, megterhelve a trágár szavak használatával, felerősítve a megemelt hangerővel, eláraszt bennünket. Többen helytelen és igazságtalan általánosítással az ifjúság számlájára írják a céltalan hangoskodást, a hangzó nyelv eltorzulásait. S az ifjúság — tisztelet a kivételeknek — ezt nemcsak tudomásul veszi, hanem még rá is játszik. Az éjszaka óráiban a diszkókból már nem is emberi hangzásmóddal, hanem éles nyerítésekkel, állati bömbölé- sekkel törik meg az éjjeli csendet, s ha valaki rájuk szól, durva hangnemű visszautasítás rá a válasz, legfeljebb egy-egy női kacaj trillázik bele az éjszaka megsértett csendjébe. A felnőttek nyelvhasználatában jelentkező hányavetiség, út- szélinek minősíthető sanda kiszólások hallhatók az autóbuszon utazók beszélgetéseiben is. A beszéd témája nem a nyilvánosságra tartozik, s különösen nem úgy, hogy nem vagyunk tekintettel az utazótársakra, s a távolabb ülő beszélőtársnak szánt közölnivalót fület sértő röhögések közepette adjuk elő, s az ilyen, idegmegterhelést okozó beszédhelyzetek miatt sokan inkább a leszállást választják, hogy kiszabaduljanak abból a kelepcéből, amibe akkor estek, amikor rövidebb-hosszabb ideig a beszéd- és magatartásbeli műve- letlenség szenvedő részesei voltak. Ez a nemkívánatos jelenség teszi próbára türelmünket abban a zajártalomban, amely körülvesz bennünket. Azokra a zörejekre és zajokra is gondolunk, amelyek mindennapi életünk velejárói is, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy már a zaj is „beszél velünk” (Bóka László: Zajok és zörejek). Az egyre növekvő utcazaj és állandó kísérőtársunk, a rádiózaj hozzájárul ahhoz, hogy idegzetünk és hallásszervünk is károsodjék. Külön is érdemes iskoláink beszédkömyezetével kapcsolatban néhány jelenségre felhívni a figyelmet. A tanulók beszédének kritikai megítélésében két általánosítást hallhatunk és olvashatunk. Az órákon kívüli beszédalkalmakkor a kelleténél több a hang, míg az órákon kevesebb, s alig érthető, gyenge hangzás jellemzi szóbeli megnyilatkozásaikat. E nem éppen kívánatos jelenség hátteréről olvashatunk és hallhatunk „szakértői” véleményeket: a tanulók tudásának számonkérésekor inkább az írásos módokat, lehetőségeket használták fel, s a tanulók ritkábban kaptak lehetőséget az élőszóbeli megnyilatkozásokra. Megszaporodtak a panaszok: nem megfelelő a tanulók beszédműveltsége, hiányos egyéni szókincsük. Ézt érzékeltették a szakcikkek is. Idézzünk még egy riportrészletet bizonyításul... A riportemő így szólít meg egy iskoláskorú tanulóleányt: „Mi a véleményed a hallottakkal kapcsolatban?” A válasz: „Hát, szóval, szerintem, ugyebár, meg minden.” Nincs folytatás, mert a riporter „közbevág”: „Köszönöm” — s továbbmegy. (A hangzó nyelv jövője, Népszava, 1983. okt. 1.) Hogy általánosítható-e az 1980- as évekre vonatkozólag az idézett riportbeli beszédhelyzet, ma már nehezen dönthető el. Az azonban bizonyos, hogy az 1993-as években tapasztalt iskolai beszédhelyzetek nemkívánatosjelenségei háttérbe szorulnak az írásbeliség és a szóbeliség arányának kiegyensúlyozottabb fel- használása révén. A tiszta, a tartalmas és az érthető beszédre törekvés jelenségei felerősödtek. Az órákon kívüli beszédhelyzetekkel, de különösen az utcákon és a nyilvános helyeken felhasznált beszédhangzással kapcsolatban van még javítanivalónk. Erre figyelmeztet Csoóri Sándor versrészlete is: „Körbe-körbe / és vég nélküli ordítozás/ a Városokból! / zajban alszom el / s rádiózajban ébredek, / s csitítha- tatlan a világzaj! ”. A nyelvművelő Kodály Zoltán is hallatta szavát e témakörben azzal, hogy külön is felhívta a figyelmet az iskolai környezet beszédműveltségének fontosságára, s különösen arra, hogy nemcsak nyelvművelő feladat az ezzel való törődés, hanem olyan közügy, amely magatartás- és viselkedéskultúránkat is érinti... Dr. Bakos József Az apa előveszi a fiát, s azt mondja: — Kisfiam! Ha a szomszéd fiú még egyszer megdobál kövekkel, te ne dobj vissza, hanem szólj nekem. A gyerek válaszát lásd a vízszintes 1., valamint a függőleges 19. számú sorokban. VÍZSZINTES: 1. A fiú válaszának első része (zárt betűk: R, P, H) 13. Okmányt szignál 14. Névelővel: dögevő afrikai madár 15. Éppen ellenkezőleg 17. A közelebbi tárgyat 18. Aszlányi Károly monogramja 19. Küzdelem, csata 20. Női név 22. Részben lerövidít! 23. Arra a helyre 24. A személyét megelőző helyről 26. Statisztika kelléke 27. Japán társasjáték 28. Formálódott 30. Ingatlankezelő Vállalat, röv. 31. Szék vízszintes lapja 32. Becézett Irén 34. Délelőtti étkezés időpontja 36. Békés... (színművésznő) 37. Férfinév 38. Község Borsod- Abaúj-Zemplén megyében 40. Római hatos 41. Város a volt NDK-ban 42. Áramszedős közlekedési eszköz 43. Jugoszláv város 44. Az SZTK elődje volt 46. Anikó becézve 47. Házasságkötés 48. Belgium és Luxemburg gk.-jele 49. Dunántúli csatorna 52. Az amerikai polgárháborúban a déliek főparancsnoka volt 53. Hirtelen mozdulattal a szobába húzó 56. Gyújtóbombák töltőanyaga FÜGGŐLEGES:. 1. Ragadozó madár 2. Produkciót bemutató 3. Hegység hazánk északi részén 4. Te és én 5. Regények szerzője 6. Táplálkozásra utaló szócska 7. A tantál vegyjele 8. Ez a közelebbi 9. Feszes ellentéte 10. Tömegkommunikációs intézményünk névbetűi 11. Előadó, röv. 12. „Az” ideiglenes faépület 16. Marx főműve (névelővel) 19. A gyerek szavainak folytatása (zárt betűk: Y, A, A, T) 20. Megrekedt 21. Könnyűfém röv. neve 22. Női név 24. Úttörők jelszava volt 25. Bírói döntéssel sújtja 28. ... mars! (lódulj!) 29. Olasz város 31. Valaki révén hírül adja 33. Erkély része! 35. Gyámoltalan 36. Női név 39. Erika becézve 40. Ruhát hordó 43. A lakásodon 45. Szór 49. Nyakbavaló 50. A jelzett időtől számítva 51. Létezik 54. Rénium 55. Sertéslak 56. Hollandia gk.-jele 57. Gyermekes köszönés búcsúzáskor. A megfejtéseket július 22-ig küldjék be címünkre. A nyertesek névsorát szombati lapszámunkban közöljük. A borítékra írják rá: Keresztrejtvény! Báthory Attila
