Heves Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)
1993-07-17-18 / 165. szám
SZEMTŐL SZEMBE HÍRLAP, 1993. július 17—18., szombat—vasárnap A „Csillagösvényen”, autóbusszal Az első erdélyi évfolyam a gyöngyösi főiskolán Amikor megtudtam, hogy a gyöngyösi főiskolának ebben az évben egy egész évfolyamnyi erdélyi hallgatója lesz, hihetetlennek tűnt az egész. Mert hogy egy-két diák, az is más, de hogy egyszerre száznyolcvanán a Székelyföldről...? — Hogyan sikerült ezt az évfolyamot megszervezni? — kérdeztem dr. Wachtler Istvánt, a főiskola igazgatóhelyettesét. — Évekbe tellett, mire az ötletből valóság lett. Sok mindent kellett végiggondolni és meggondolni. A Földművelésügyi Minisztérium felkérésének tettünk eleget. Nélkülük aligha sikerült volna a szervezés. — Milyen keretek között folyik majd az oktatás? — Évek óta foglalkozunk távoktatással. A hallgatók tehát önállóan készülnek fel, a konzultációkon sem kötelesek megjelenni. Vizsgájukat pedig egy meghatározott időkeretben tehetik le, méghozzá különböző tájegységek gócpontjában. Például az erdélyiek esetében a vizsgáztató tanárok kiutaznak mondjuk Székelyudvarhelyre. Mindez olyan egyszerűnek tetszik így, elbeszélve. De amikor július 7-én az ünnepélyes tanévnyitóra felsorakoztak a mátraalji városban az erdélyi hallgatók, törokszorítóan megható perceket éltem át. Szaggatott gondolattöredékek cikáznak az agyamban: ők és mi...! Onnan ide...! Mielőtt a hivatalos események .megkezdődtek volna, megszólítottam Sófalvi Lászlót, a Romá- jjűfd Magyarok Demokratikus Szövetségének székelyudvarhe- _lyi elnökét. — Kik szervezték meg Erdélyijén ezt a „gyöngyösi” évfolyamot? — kérdeztem tőle. — Az RMDSZ és az RMGE, azaz: a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete. A szándékunk az, hogy az erdélyi magyar nyelvű főiskolai oktatást újraszervezzük. Ez 1958-ban a Bolyai Egyetem felszámolásával megszűnt. A rendszerváltás után az igény erre újra megfogalmazódott. így kerültünk a magyar Földművelésügyi Minisztériumhoz, s a Gödöllői Agrártudományi Egyetemhez, rajtuk keresztül pedig a gyöngyösi főiskolához. — Nem okozott ez a vállalkozásfeszültséget a határon túl? — A bukaresti földművelés- ügyi minisztérium részéről is megértést tapasztaltunk. — Nehéz volt erre a távoktatásra hallgatókat verbuválni? — Egyáltalán nem. A gondot a túljelentkezés okozta. Azt szeretnénk, ha az első kísérleti évfolyam után folyamatos lenne a főiskolai oktatás. Négy várost érint a mostani szervezés. Székelyudvarhelyen kereskedelmi szakirányú képzést folytatnak, Csíkszeredában meEgy család a Székelyföldről — a mezőgazdasági ismereteket már itt tanulhatják az unokáik (Fotó: Gál Gábor) nyitót több időpontra megrendezni. Ezen kívül még két ünnepélyes iskolakezdést tartunk. Megszólítottam az erdélyi hallgatók közül is néhányat. — Xantusz Judit vagyok. Azért jelentkeztem ide, mert szeretnék magyar nyelven hallgató lenni magyar főiskolán. A megyei pénzügyön dolgozom Csíkszeredában, ehhez szeretnék ismereteket szerezni, és később valami vállalkozásba fogni. Zetelakáról érkezett Korpos Béla: — Nálunk ilyen szakágú oktatás nincsen, mint amilyenben itt lehet részem. Menedzser szeretnék lenni. Benedek Ágnes, székelyudvarhelyi lakos: — Nagyon megörültem ennek a lehetőségnek. A formaságok elintézése sem tartott sokáig. Egyedül a férjemmel kellett megbeszélni a szándékomat. Ő is örvendezett annak, hogy tanulni fogok. A textilkereskedelemben akarok dolgozni továbbra is. Kerekes Ibolya Kézdivásár- hely levegőjét szívja, ha otthon van: — Én ma már vizsgáztam. Mégpedig agrártörténelemből. Kérdésekre kellett írásban válaszolni. írogattam. Minden kérdésre megadtam a feleletet. Sepsiszentgyörgy a lakóhelye Kovács Irénnek: — Otthonról 5-én délután fél ötkor indultam. Az út nagyon fárasztó volt, mert a határnál álltunk olyan tizennégy órát. Próbáltunk aludni az autóbuszban, de az nagyon kényelmetlen dolog. Én már jártam két évvel ezelőtt Magyarországon, de Gyöngyöst nem ismertem. Vissza vagy még ma, vagy holnap reggel indulunk. G. Molnár Ferenc A határon túli magyarság számára fontos, hogy gyermekei anyanyelvükön tanuljanak Beszelgetes a Narkológiai Társaság főtitkárával Megyei drog-toplista, figyelmeztető Riasztó jelzések érkeznek a „kábítószer-frontról”: erőteljesen nő a forgalmazók és a fogyasztók tábora. Dr. Gerevich Józsefet, a Magyar Narkológiai Társaság főtitkárát arról kérdeztük: milyennek ítéli a kábítószer elleni küzdelem hazai kilátásait? — Sajnos, derűlátásra nem látok semmi okot. Elkészült a múlt évi drogtérkép, s az adatok önmagukban is komoly figyelmez- tetest jelentenek. Pedig korántsem tükrözik a teljes valóságot, mert például — pénz hiányában — jó néhány olyan önkormányzat is kénytelen volt bezárni a drogambuíanciát (azaz a hiteles adatforrást), amely idejében felismerte a veszélyt, s anyagilag is támogatta ezeket a rendeléseket. — A konkrét adatok már nem titkosak? — Nem, sőt talán a hatékonyabb fellépést segíti széjesebb körű megismertetesük. Íme a számok arról, hogy tavaly hol, hány kábítószeresről tudtak. Budapest: 12.605, Hajdú-Bihar: 8850, Nógrád: 7479, Szabolcs- Szatmár-Bereg: 4372, Békés: 4024, Vas: 3957, Borsod-Aba- új-Zemplén: 3287, Bács-Kis- kun: 3055, Pest megye: 2990, Jász-Nagykun-Szolnok: 2968, Baranya: 2937, Csongrád: 2612, Győr-Sopron: 2389, Fejér: 2198, Tolna: 2163, Veszprém: 1924, Heves: 1083, Zala: 1594, Komárom-Esztergom: 1390, Somogy: 1068. — Az adatsorból sok minden kiolvasható, egyebek között az, tanulságokkal hogy a kábítószerezés szempontjából melyek a leginkább fertőzött és veszélyeztetett régiók. De a rangsorolással és következtetésekkel óvatosan kell bánni, hiszen nincs egységes jelentési kötelezettség, s — mint említettem — sok helyen a drogambulanciák fenntartására sem futja a pénzből. — Milyen körből verbuválódik a kábítószeresek tábora? — Ma már nemcsak a hátrányos helyzetűekből, az alacsony iskolai vegzettségűekből és a bűnözőkből. Egyre több a szenvedélybeteg a jo körülmények között élők és a diplomások körében is. Még aggasztóbb új fejlemény a kábítószer-kereskedelemben: ma már általános iskolás korú gyerekek is szép számmal vannak a „füveket” árusítók között. — Meggyőződésem, hogy a kábítószer elleni harc nemcsak egészségügyi vagy bűnüldözési kérdés. Ezért is nagyra tartom az Egészséges Ifjúságért Alapítvány kezdeményezését: képzett középiskolások, „kortárs vezetők” közreműködésével fiatalok széles köreivel ismertetik meg a drogok gyilkos hatását, következményeit, és azt, hogyan lehet kiszabadulni e szerek rabságából. Jó lenne, ha a pedagógusok is csatlakoznának a felvilágosítást vállaló diáksereghez, mert a 24. órában vagyunk, hogy útját álljuk a kábítószerezés tömegessé válásának. (FEB) Az aszály rátett egy lapáttal... Tovább csökken az állatállomány Sokasodnak az agrárágazat gondjai — ez derül ki a Földművelésügyi Minisztérium legfrissebb jelentéséből, amely az állat- tenyésztés helyzetéről ad áttekintést. Az aszályos területeken júniusban tovább romlottak az állattartás feltételei. A legelők kiégtek, a gyepterület pedig a negyvennapos pihenőidő után sem regenerálódott; Bár az üzemek. mindent megtesznek a lucerna és a gyepszéna mintegy 40- 50 százalékos terméskiesesének ellensúlyozására, bizonytalan a szükséges szálastakarmany megtermelése. A volt termelőszövetkezeti és állattartó telepek jelentős része már értékesítette vagy teljesen felszámolta az állatállomány zömét. A telepek privatizációja során nehézséget jelent, hogy a vállalkozás beindulásához szükséges tenyészállatok finanszírozását senki nem támogatja kedvezményes hitelekkel. A szarvasmarha-tenyésztés fő gondja, hogy számos, csődeljárás aíatt lévő volt nagyüzem felszámolja tehénállományát, s jó néhány szövetkezetnél szüneteltetik a termékenyítést, mert nincs kilátás elegendő tömegtakarmány termelésére. Szabolcsban például a csökkenő tejtermelés miatt átlagosan felére csökkent a tejipari es a regionális üzemi tejfeldolgozók kapacitása. Örvendetes viszont, hogy több megyében — például Vasban és Somogybán — nőtt a tejfelvásárlás. Mind nyilvánvalóbb azonban: a hazai termelőknek csekély az esélyük arra, hogy érdekeltséget szerezzenek a tejipari cégeknél, mert nincs elegendő E énzük a vagyon megvásarlásá- oz,— vonja le a következtetést.a földművelésügyi tárca. A sertéstenyésztők körében szinte nullára csökkent a kereslet a minőségi apaállatok iránt, te- nyészkoca-süldőből pedig a kínálatnak csak mintegy negyede talál vevőre. A korábban 6-8 kocát nevelő gazdák egy-egy koca tartására rendezkednek be, a többit vágóra értékesítik. A túlsúlyos kocák levágását szorgalmazó intervenciós pályázat sikeresen startolt: van olyan megye, ahol a nagy súlyú sertések zöme már elfogyott. Összességében: a felvásárlási árak országszerte nyomottak, a malackínálat nagy, a kereslet pedig minimális. A takarmányárak emelkedése és a mérsékelt felvásárlási árak érzékenyen érintik a baromfi- és kisállattenyésztőket is. Liba, kacsa tömésére orszáf osan egyre kevesebben vállal- oznak, mert a neveléssel foglalkozók túltartásra kényszerülnek. A Pasa-beli csata Verik a vendéget? Június 19-én, pénteken este az egri Várállomás szomszédságában lévő Pasa nevű borozóban iszogatott egy öt főből álló baráti társaság, mikor egyikük, T. Csabaijait összetört a szék lába. Ekkor az egyik pincér odament hozzá — állítja T. Csaba —, s közölte, hogy amennyiben nem fizeti ki a széket, akkor véresre verik a fejét (ami később mégis történt, mármint a véresre verés). — Azt mondták, hogy vagy megvernek, vagy kifizetem a 900 forintot, vagy kihívják a rendőrséget — mondja T. Csaba. — Az utóbbi mellett döntöttünk, mivel nem akartam, hogy megverjenek, már csak azért sem, mert a szék lába véletlenül tört ki alattam, nem kácsongtam rajta. Szóltak, hogy kihívták a rendőrséget, de legalább egy órát kellett rájuk várni. Közben én elindultam valami távolabbi helyet keresni, hogy elvégezzem a dolgom, mert nem mertem bemenni a belső helyiségben lévő WC-be. Ekkor — a főnök utasítására — utánam jött két-három gyerek, a sötétben megrugdostak, és visz- szacipeltek a Pasába. Azt mondták, hogy meg akartam lógni. De hát hogy tehettem volna, mikor ott maradt a kabátom, a cuccom, nem is beszélve a barátaimról?... Szóval visszavittek a Pasába, és bezártak a raktárba, de ott már nem vertek tovább. A többiek mondták, hogy addig hatan eláll- ták a raktár bejáratát... — Amikor láttuk, hogy Csabát elkezdték verni, akkor mi is fölpattantunk, és kértük, hogy hagyják őt békén, és várjuk meg a rendőrséget — mondja K. Zsolt. — De úgy látszik, csak erre vártak, mert nekünk estek a pincérek, a törzsvendégek vagy húszán, meg maga a tulaj, és ütöt- tek-vágtak, ahol értek. A barátnőmet, aki szintén velünk volt, maga a tulaj rugdosta!... A tulaj egyébként egy gumibottal szerelte föl magát, igaz, hogy az egyik barátomat csak puszta kézzel vágta szájon... Aztán megérkeztek a rendőrök, és az alaposan helybenhagyott társaság kérte őket, hogy írják fel azoknak a neveit, akik megverték őket. Azonban addigra a verekedő törzsvendégek «r szállingóztak, a pincér és a borozó vezetője pedig tagadta, hogy ők bárkit is bántalmaztak volna. — A rendőrök a mi nevünket írták föl, és arra is csak hosszas rábeszélés után voltak hajlandók, hogy megadják a tulaj nevét és címét, hogy följelenthessük — mondja T. Csaba. — Az pedig különösen fontos, hogy arról a kb. húsz törzsvendégről, aki nekünk esett, azt tudtuk meg, hogy hitelben isznak a Pasában, de akkor ezt az összeget — ilyenformán is — le kell dolgozniuk... — A rendőrök megállapították, hogy nem szándékosan törtük el a szék lábát — veszi át újra a szót K. Zsolt—, tehát nem történt garázdaság. Azt mondták, hogy egyezzünk meg, vagyis fizessük ki két héten belül a „számlát”. De érdekes módon arról nem sok szó esett, hogy minket ott megvertek. Pedig a rendőr még kérdezte is, hogy miért van szétszakadva Csaba inge, s hogy miért vagyunk véresek. Szóval, tudták, hogy minket megvertek, de ezzel kapcsolatban láthatólag nem intézkedtek. Szó szerint azt mondták, hogy „tudják ők, hogy mi a dolguk...”. Ráadásul még a tulajdonost nyugtatgatták, hogy nem lesz semmi baj, mintha őt verték volna meg! Kértük a járőröket, hogy kísérjenek el egy darabon, mert megint meg fognak verni, de azt mondták, hogy fölösleges aggódnunk. Természetesen már 100 méter után jöttek utánunk a „verőlegények”... A Pasa borozó vezetője, T. Ottó azt állítja, hogy ő és a pincérei senkit sem ütöttek meg, az pedig, hogy ő maga egy nőt megrugdosott volna, teljes képtelenség. — Ezek a gyerekek italoztak, egyikük pedig hintázott a széken. Ezért tört ki a szék lába — mondja. —- Azok a székek kéthetesek voltak, és egy vadonatúj szék nem törik el amiatt, mert valaki ráül. Odament hozzájuk a pincér, és közölte velük, hogy 900 forint lesz, mire röhögtek egy nagyot... — Azt állítják, hogy a pincér veréssel fenyegetőzött... — Ez nem igaz. Egy alkalmazott ilyet soha nem mond a vendégnek. Szóval, a pincérek szóltak nekem, mire én is közöltem a fiúkkal, hogy meg kell fizetni a kárt. Erre pofátlanul röhögve mondták, hogy hívjam ki a rendőrséget. Beszóltam a rendőrségre, de kb. húsz perc után az a gyerek, aki alatt a szék eltört, elrohant. Amikor visszahozták, a velük lévő lány nekiugrott a pultosnak, hogy ne bántsák a barátját. Erre vagy harmincán egymásnak estek, mindenki ütött mindenkit. Közben ez a lány nyakon öntött egy pohár vörösborral, mire lerántottam a hajánál fogva, de erre a barátja ugrott nekem, akit eltaszítottam magamtól. Mert nem akartam én verekedni, hiszen nemrégiben műtötték a térdemet. — Nekem azt mondták, hogy a lányt meg is rugdosta... — Műtött lábbal?! Én nem rugdostam senkit, és nem ütöttem meg senkit. Egy gumibotot hoztam ki a raktárból, azt is csak a legvégén, mert nagy volt a csoportosulás. — Arra is céloztak, mintha maga hitel fejében „ dolgoztatna ” embereket. — Ez nevetséges, sem hitel nincs nálunk, sem ilyen munka. — S ha sem maga, sem a pincérek nem ütötték meg a sértetteket, akkor mitől véres a T. Csaba szeme? — Semmi közöm hozzá, hogy véres az ő szeme, és nem is tudom, hogy ki ütötte meg őt. Az tény, hogy a megállapodásunk szerint június 19-től számítva két héten belül meg kell fizetnie a kárt. Az Egri Rendőrkapitányságon felkerestük Fekete János \á\- tásparancsnokot, aki aznap este a járőrök parancsnoka volt. De a rendőrzászlós — bár válaszolt a föltett kérdésekre — a nyilatkozatának a sajtóban való közléséhez nem járulhatott hozzá. Any- nyit azonban mégis elmondott, hogy aznap este a járőrök megtették a szükséges intézkedéseket, eljárás viszont nem indult, mivel a sértettek feljelentést mind ez idáig nem tettek. (kácsor) zőgépész, Gyergyószentmikló- son állattenyésztő, Kézdivásár- helyen pedig általános mezőgazdasági oktatásban részesülnek a gyöngyösi főiskola hallgatói. A tankönyvekből és a szakmai jegyzetekből egy-egy példányt az anyaintézet juttatott nekik, amit odakint sokszorosítanak. A konzultációkat a helybéli tanárok vezetik, vizsgáztatni pedig a gyöngyösiek fognak odakint. A legnagyobb érdeklődés a kereskedelmi szak iránt mutatkozott. A180 hallgatóból több mint száz ezt a szakot választotta. A gyöngyösi főiskola tanulmányi osztályának a vezetője, Szabó Miklósáé személyesen járt kint a szervezés idején. — Nagyon jó tapasztalatokat gyűjtöttünk. Volt alkalmunk eszmecserére a polgármester úrral és több szenátorral is. Mindent megtettek azért, hogy a szervezést jól végezzük. — Mennyire befolyásolja az itthoni munkát a kihelyezett évfolyam? Remélem, ha lesznek is kisebb zökkenők, nagyobb gond nem lesz. Megkérdeztem Gyöngyös polgármesterét, Keresztes Györgyöt, hogyan vélekedik erről az erdélyi évfolyamról. — Hosszú ideje ápolgatjuk az erdélyi kapcsolatokat. Nagy öröm, hogy a gyöngyösi főiskola bekapcsolódik a távoktatási rendszer erdélyi kiterjesztésébe. A város azon lesz, hogy minél több segítséget tudjon nyújtani. A főiskola főigazgatója, dr. Magda Sándor ezeket mondta: — Egy-két évvel ezelőtt merült fel a gondolat, hogy ezt az erdélyi távoktatást megszervezzük. Erre serkentett bennünket városunk polgármestere is. A minisztériumunk pedig már öt évvel ezelőtt állt elő ezzel az ötlettel. De meg kellett találni a gyakorlati megoldáshoz az anyagi hátteret. — A korai tanévnyitót mi indokolta? — A főiskolánknak mintegy háromezer hallgatója van. Ezért vagyunk kénytelenek a tanév-j
