Heves Megyei Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-19-20 / 141. szám
HÍRLAP, 1993. június 19—20., szombat—vasárnap 7. Benjámin Spock 90 éves Nemrégiben töltötte be életének 90. esztendejét dr. Benjamin Spock, a világhírű amerikai gyermekgyógyász és pedagógus. Spock hosszú pályafutása során előadó és tanácsadó volt nagynevű New York-i klinikákon és egyetemeken. Rendületlenül hisz az emberben rejlő jóban és a megújulás erejében. Eredményeit és nagy népszerűségét következetesen arra használja fel, hogy konstruktív kritikát alkalmazzon, amikor valami visszatetszőt tapasztal. Újra meg újra óvja embertársait az erőszaktól és az agressziótól, s olyan iskolareformot sürget, amely az első helyre teszi a humanitást. Ismételten felhívásokkal fordul szülőkhöz és nevelőkhöz, hogy óvják gyermekeiket az olyan befolyásoktól, amelyek ártalmasak szamukra, és bátorságot követel szülőktől és nevelőktől, hogy merjenek egyszer valamit megtiltani (például a pornográfiát és a brutális filmeket). Legnépszerűbb műve, az 1945-ben megjelent „Csecsemő- és gyermekgondozás”, egyik napról a másikra világhírnevet szerzett neki. A könyvet lefordították negyven nyelvre, és 35 millió példányban kelt el a világ minden részében. Az Egyesült Államokban — de másutt is — két nemzedék nőtt fel Benjamin Spock tanácsadását követve, és könyve ma is kapható Amerika minden drug store-já- ban. Spock, a gyermekorvos és pszichoanalitikus, nemcsak gyermekük megbetegedése eseten látja el tanáccsal a szülőket, hanem elsősorban a mindennapos nevelési feladatokkal kapcsolatban is. Könnyen érthetővé tette Sigmund Freud felismeréseit a magatartásnormák területén, és átültette azokat a gyakorlatba. Az évtizedek során Benjamin Spock arra is képes volt, hogy módosítsa tanítását ott, ahol azt szükségesnek tartotta. Ma már különös jelentőséget tulajdom't az apa szerepének a nevelésben, nem mennydörög többé a hivatásszerűen dolgozó anyák ellen (amit azelőtt a feministák felróttak neki), hanem azt szorgalmazza, hogy a szülők osszák meg egymás között a gyermekről való gondoskodást, de a házimunkát is. Meggyőződését mindenkor bátran vallotta. Több ízben le is tartóztatták ezért. Martin Luther Kinggel együtt harcolt a polgárjogokért, tiltakozott a vietnami háború, a fegyverkezési verseny és az atomfegyver-kísérletek elln. A hetvenes években a Néppárt (People’s Party) elnökjelöltje volt. Csodálóinak azonban gyakran feladta a rejtvényt: vajon konzervatív vagy liberális-e, vagy talán szemben áll mindennel? Benjamin Spock olyan ifjúsá- ofr szeretne látni, amely politi- ailag aktív, befolyással bír, és morális kategóriák szerint cselekszik. Linda és Paul, két szerető szív Szenzációs hírt közölt a Daily Mirror című brit lap: Paul és Linda McCartney több mint húsz éve boldog házasságban él. A királyi és miniszteri házasságtörési botrányok és tragédiák közepette ez a hír valóban figyelemre méltó. Linda McCartney 52 éves, két évvel idősebb a volt Beatlesnél, és amióta 1969-ben találkoztak, Paul nem nézett más nőre. — Sok volt a probléma, a veszekedés, mint minden családban, de nem számít. Olyan, mintha csak négy-öt éve lennénk együtt, pedig jövőre már az ezüstlakodalmunkat ünnepeljük — nyilatkozta a Daily Mirromak Linda McCartney. Pedig nem éppqn szerencsés csillagzat alatt indult a házasság. Elsősorban Paul McCartney erőltette az esküvőt. Linda Eastman, egy gazdag New York-i ügyvéd lánya rockfotós volt, így ismerkedtek meg. De Lindának már volt egy korábbi házassága és egy ötéves lánya, úgyhogy nem sietett a második hűségesküvel. Ráadásul Paul McCart- ney-ról akkoriban a rajongók milliói úgy tudták, hogy épp szalma, ezért igen megsértődtek, mikor kiderült az új viszony. Reményvesztett lányok, asszonyok vezényletével gyűlölködő tüntetők ezrei szidalmazták Lindát Paul házánál. Paul McCartney ma Linda erős leikével magyarázza házasságuk tartósságát. — Amikor a Beatles 1970- ben feloszlott, élő istenből elmúlt valakivé váltam a tulajdon szememben. Haszontalannak, kiégettnek éreztem magam. Emlékszem, bezárkóztam a skóciai tanyámra, feküdtem reggel az ágyban, és azon tépelődtem, minek fölkelni. Ha nem érdemes fölkelni, minek borotválkozni? És ha nincs értelme semminek, miért ne hajtsak le egy pár pohárral? Hiába emlékeztettem magam, hogy lovaggá ütöttek, én írtam a „ Yesterday”-t, vagy hogy stadionokat töltöttünk meg. Á régi dicsőség nem tart ki. Mit kezdjek az életemmel? És akkor jött be a képbe Linda. Megállított az önsajnálat lejtőjén, és visz- szaindított, fölfelé. Visszaadta az önbecsülésemet — mondta Paul McCartney a Daily Mirromak. A Beatles utáni depresszióból kivezető út nem volt könnyű Lindának, különösen akkor, amikor Paul, talán hálából, talán a köteléket erősítendő, arra kényszerítette zenéhez nemigen értő feleségét, hogy játsszék az azóta már kimúlt Wings együttesben. De a házasság ezt is túlélte. Linda lánya, Heather 30 éves, fazekas. Az első közös gyermek, Mary 23 éves, Paul McCartney zenei cégénél dolgozik. A 21 éves Stella divattervezést tanul, a 15 éves James középiskolás és Led Zeppelin-rajongó. — Soha nem voltam hűtlen a feleségemhez — mondja Paul, és a zenei világ negyedszázada bámulva áll e kijelentés cáfolhatatlan igazsága előtt. — Tizennyolc és huszonnyolc éves korom között minden lehetséges trófeát begyűjtöttem. Különben minek lépne be az ember egy együttesbe? De azután kinőttem ebből. Van, aki nem növi ki. Bob Dylan egyszer lehozta a szeretőjét a hálószobából, hogy együtt reggelizzenek a feleségével. Mick Jaggernek elég, ha egy fotómodell végigmegy a helyiségen, máris felcsillan a szeme. Énem nem érdekel. Pedig régen ány de hány nőjét elhappoltam... Paul McCartney családias nyilatkozatára a nagy öregek közül eddig csak Mick Jagger, a Rolling Stones 49 éves énekese válaszolt, szóvivője útján: — Nem vitatjuk Paul megjegyzéseit. Mick Jagger azonban ismerősei útján azt is kiszivárogtatta, hogy nagyon dühös, és cáfolta, hogy Paul valaha is bárkit el tudott volna szeretni tőle... Égi titkok Csalóka objektumok A Voyager a Naprendszer peremén A „világűrhajó”, ahogy az a fantasztikus filmekben szerepel Az embernek egész történelme folyamán keményen meg kellett küzdenie fennmaradásáért. Sokszor a törzsek közti ellentétek, máskor a természeti katasztrófák, legtöbbször a háborúk tizedelték az emberiséget. A múlt veszélyei azonban eltörpültek a XX. század nagy kihívásához, az atomháborúhoz képest. A második világháborút követő hidegháborús években több esetben egész közel kerültünk ahhoz, hogy a két szuperhatalom, a két világrendszer közötti konfrontáció háborúba torkolljon. Á tudósok bebizonyították, hogy a felhalmozott nukleáris fegyverek töredékének felhasználásával a robbanások pusztítása, az ezzel együtt járó gyilkos sugárzás, a bekövetkező „atomtél” és még számtalan károsító hatás elég ahhoz, hogy bolygónk elpusztuljon. Szerencsére a hidegháború korszaka lezárult. Bebizonyosodott, hogy az atomháborúnak nem lehet győztese. De az ember van olyan „sokoldalú”, hogy az egyik veszély elmúltával egy másiknak tegye ki magát. Ez az újabb veszély, amely az ipari társadalmak kialakulása óta itt lebeg felettünk, talán még komolyabb, mint az atomháború. Ez a veszély a kömyezetszeny- nyezés. Nem vettük figyelembe, hogy a természet kizsákmányolása, a levegő, az élő vizek, a talaj szennyezése olyan mértékűvé vált, amely — egyes tudósok szerint — már visszafordíthatatlan. Bolygónk légköre egyre melegszik, az ózonréteg egyre vékonyodik, a káros anyagok elárasztották a kék bolygót. A szkeptikusok még körülbelül 30 évet jósolnak a földi életnek. Lehet, hogy ha nem álh'tjuk meg ezt az önpusztító folyamatot, tényleg befejezhetjük földi pályafutásunkat. Mi lehet a megoldás, ha ez bekövetkezne? A megoldás a fantasztikum világát vetíti előre. Lehetséges űrbázisokat építünk, amelyeket — a világűrbe juttatva — túlélésre használunk fel. Ez persze, első hallásra utópisztikus gondolat. Jelenleg valóban nehéz elképzelni még azt is, hogy az emberiségnek csupán a töredékét is ilyen űrbázissal menekítsék meg. De ha tényleg van még harminc évünk — miért ne legyünk optimisták? —, akkor az esélyünk is megvan. Gondoljuk csak el, hogy az emberi tudomány 1940-től any- nyit fejlődött, mint 1940-ig ösz- szesen. Ha célirányosan törekszünk ennek a megoldásnak a kimunkálására, biztosan sikerülni fog, ahogyan az első űrutazás vagy az első holdraszállás is. A fenti elképzelést egyes, dúsgazdag fantáziával megáldott teoretikusok igyekeztek alátámasztani egy tudományos felfedezéssel, amely Charles Kowal, a kaliforniai Institute of Technology aszt- rofizikusa nevéhez fűződik. Kowal a Naprendszer egyik legkülönösebb objektumát fedezte fel, amely a Szaturnusz és az Uránusz közötti pályán kering. Maximális távolsága a Naptól 13,7 CSE (csillagászati egység, 1 csillagászati egység = 150 millió kilométer). Az objektum a Chiron nevet kapta. Mivel a Chiron igen gyenge fényű, ezért több feltételezés látott napvilágot. Egyesek szerint ez a sötét objektum széntartalmú aszteroida. Ezt az állítást színképelemzéssel támasztották alá. Mások üstökösnek tippelték. 1988-ban még mindig bizonytalanul álltak a csillagászok és maga Kowal is az objektum előtt. Csupán annyit tudtak róla, hogy átmérője 100 és 400 kilométer között van. Pályája a Szaturnusz és az Uránusz között található. A szomszédos bolygók perturbáci- ós hatására a keringési idő 47 és 51 év között változik. Nem lehet üstökös, mivel nem rendelkezik kómával, de a kisbolygók közé sem lehet besorolni különleges pályája miatt. Valamilyen magyarázat mindenképpen kellett, és mivel a Naprendszerben sincs más olyan kategória, amelybe ez az égitest besorolható lett volna, egyes, túláradó fantáziával rendelkező egyének mesterséges eredetűnek feltételezték. De San belga kutató így érvelt: „Ha egyszer az emberiség olyan helyzetbe kerül, hogy el kell hagynia a Földet, úgynevezett „világűrhajókat” kell építenie. Ezek hossza 200 kilométer, átmérője 12 kilométer lenne. A két méter vastag falazat kívülről speciális fémborítással készülne. Ä hőleadás megakadályozása céljából sötét színűre kellene festeni. Ha ezeket a jellemzőket ösz- szevetjük a Chironról eddig rendelkezésre álló adatokkal, akkor inkább mesterséges, mint természetes képződménnyel, alkotással állunk szemben.” De a kérdések újabb kérdéseket eredményeztek. Ha van egy mesterséges Chiron, miért nincs több? Nos, a találékony elmék kerestek egy másik objektumot, a Nereidát. Ráfogták, hogy ez még inkább magán viseli egy „űrbázis” jegyét. Még azt is megállapították, hogy a Nereida nem gömb, hanem henger alakú. A henger átmérője 79 kilométer, hossza 338 kilométer. Ez ideálisan megfelelt a De San által megtervezett „világűrhajó” méretének. Azonban a tudomány fejlődése nem állt meg. A megfigyelő műszerek, a megfigyelési lehetőségek és a módszerek állandóan fejlődtek. A Chironról nemrég bebizonyosodott, hogy üstökös. Ezt a legújabb felvételek is meg« erősítik, amelyeken egyértelműen megfigyelhető az üstökös kómája. (A magot körülvevő ritka gázburok). A felvételeket Jane Luu és David Jewitt a hawaii egyetem 2,24 méteres távcsövével készítette, amikor a Chiron 1,5 milliárd kilométerre volt a Földtől. A vörös szűrővel készített, egyenként 500 másodperces expozíciós idejű felvételeken világosan kirajzolódik az égitest kómája, sőt az is megfigyelhető, hogy — a várakozásnak megfelelően — a Nappal ellentétes irányba mutat. A számítások szerint a kóma hossza több mint 2 millió kilométer. A Nereida viszont a Neptunusz egyik holdja, amely igen távoli, elnyúlt pályán mozog a bolygó körül. A Voyager-prog- ram keretében 1977. augusztus 20-án útnak indított Voyager-2 űrszonda 1989. augusztus 24-én jutott el a Neptunuszig, amelynek felhői felett, mintegy 4905 km magasan repült el. A szondának köszönhetően az eddig ismert Triton és Nereida mellett újabb hat Neptunusz- holdat ismerhettünk meg. A harmadikként felfedezett, 1989 NI nevű hold még nagyobb, mint a Nereida. A tények: tények. Nem igazolódott a feltételezés a mesterséges „világűrhajókról”. De nem kizárt, hogy eljön ezen építményeknek is az ideje. Nem kívánjuk, hogy az emberiséget fenyegető katasztrófa késztessen minket a megalkotásukra, de egy tudományos kísérlet eszközeként, vagy akár egy „Naprendszer-körutazás” járműveként szívesen látnánk ilyen építményeket. Egy üstökös és kómája V. Tana Judit