Heves Megyei Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-18 / 140. szám

4. A TUDOMÁNY VILÁGA - HIRDETÉS HÍRLAP, 1993. június 18., péntek A múlt század második felében alkotott tudós nemzedék kiemelkedő egyénisége volt Koch An­tal. A magyar földtan „atyjaként” emlegetett Szabó József mellett az egyetlen és utolsó volt, aki a hazai geológusok között aktívan művelte az összes természettudományokat. Jelentős mun­kákkal gyarapította az ásvány- és kőzettani, illetve a föld- és az őslénytani ismereteket. Az utána következő tudósok már mind specializálódtak. A másfél évszázada született tudós munkássá­gával tulajdonképpen lezárult a hazai természettudományok hősi korszaka, amely önzetlenül, csak a tudományt szolgálva teremtette meg az említett belhoni tudományt, miközben bekap­csolta azt a nemzetközi tudományos közösség életébe. Lebilincselő modorával nyerte meg az embereket Önerőből jutott el a csúcsra Élete végéig nagy akaraterejé­vel, szorgalmával és képességei­vel tűnt ki Koch Antal, aki szinte önerejéből küzdötte fel magát arra a csúcsra, ahonnan mintegy fél évszázadon át szolgálta — részben mint kutató, illetve mint tanár — a hazai geológiát. Öt esztendővel a forradalom és sza­badságharc előtt, 1843. január 7-én — 150 esztendeje — szüle­tett Zomborban, szegény sorsú iparoscsaládban. Elemi iskoláit szülőhelyén végezte, majd 1854 őszén szülei a kalocsai gimnázi­umba íratták. Már ott felébredt benne a természet szeretete, a nö­vények, az állatok gyűjtése iránti igény. Gyakran barangolt a város határában, és ásványokat keres­gélt a Duna kavicsai között. Ötö­dik osztályosként Bajára került, ahol 1861-ben érettségizett. A törekvő fiatalembet már kora if­júságában szerette a társaságot, a zenét, és irodalmi szárnypróbál­gatásai is voltak. Szülei — az érettségi vizsgákat követően — papnak szánták, de ahhoz nem volt kedve, így a pécsi tanítóképzőben tanult tovább. Csakhamar világosan látta, hogy ott a tanítás igen alacsony szinten mozog, így 1862 tavaszán titok­ban a fővárosba ment, és a va­gyonosabb rokonságához tarto­zó Porszász család támogatását kérte. Az egyetemre került, ahol először matematikát, fizikát és vegytant tanult, de mindinkább a természetrajzhoz kapott kedvet. A professzorok közül főleg Than Károly, Margó Tivadar és Szabó József előadásai vonzották. Sza­bó csakhamar felismerte szorgal­mát és tehetségét, ezért mindent megadott neki, hogy az előadá­sokon kívül is foglalkozhasson ásvány- és földtannal. így az 1863/64-es tanévben megbízta a hazai bazaltok tömöttségének meghatározásával, és munkáját a magyar orvosok és természet­vizsgálók Marosvásárhelyen tar­tott X. nagygyűlésén bemutatta, majd évkönyvében 1865-ben ki­adta. Ez volt — nyomtatásban megjelent — első dolgozata. Miután tanári vizsgát tett, a szűkös anyagi körülményei miatt állást vállalt Eperjesen, de min­den erejével azon volt, hogy visz- szakerüljön Budapestre. Erre a kiegyezés évében — 1867 őszén — volt alkalma, amikor az V. ke­rületi főgimnáziumban helyez­kedett el, és közben a Műegyete­men Kirsch és Wartha professzo­rok mellett asszisztens lett. Erről azonban hamar lemondott, és 1868 kora tavaszán Szabó József mellett vállalt hasonló állást. Ab­ban az évben jött létre a későbbi Földtani Intézet elődje, a földta­ni osztály, amelynek első munka- programjában már Koch Antalis részt vett. Mint az intézet „ideig­lenes” geológusa, közreműkö­dött a Vértes, a Bakony geológiai felvételeiben, majd az akkori Közoktatási Minisztérium ösz­töndíjával osztrák, német, hol­land és belga tanulmányúton vett részt. Visszaérkezve Budapestre, ta­nárként dolgozott tovább, mi­közben 1871-ben a Földtani Társulat titkárává választották, és bekapcsolódott az akkoriban elindított Földtani Közlöny szer­kesztésébe is. Az 1872-es év for­dulópontot jelentett Koch Antal életében. Akkor nyitották a ko­lozsvári egyetemet, amelynek ás­vány-, föld- és őslénytani tanszé­kére — pályázat útján — Koch Antalt nevezték ki. Ekkor — 29 évesen — célhoz ért, így módja volt tehetségét továbbfejleszteni és a geológia szolgálatába állíta­ni. Berendezte új intézetét, amely — szerény támogatás mel­lett — csak lassan fejlődhetett. 1876-ban állami kiküldetésben részesült, és Ausztriában, vala­mint Németországban gyűjtött. Hazatérve, Erdély geológiailag szinte klasszikusnak nevezhető földje önálló kutatásokra ösztö­nözte. Vizsgálatainak eredmé­nyeit kétkötetes monográfiában foglalta össze. 1894-ben elhunyt Szabó Jó­zsef, és a budapesti egyetem pá­lyázatot írt ki a tanszék vezetésé­re. Ezt Koch Antal nyerte el, és 1895 augusztusában ki is nevez­ték tanszékvezetőnek. Hozzálá­tott a fejlesztéshez, az őslénytani gyűjteményt állattani rendszerbe foglalta, azután hétszáz példány­ból álló kőzet- és földtani gyűjte­ményt is készített. Minden erejé­vel tanári munkásságát gazdagí­totta. 1912-ben ünnepelte tanár­ságának negyvenéves évfoduló- ját, és egy évvel később, hetven­éves korában nyugállományba vonult. Ezt követően szorgalma­san bejárt a Földtani Intézetbe, ahol szobát kapott, s itt 1917-ben lezárta a Magyarország kövült gerinces maradványainak rend­szeres jegyzékét. Az első világháború végén, il­letve az azt követő években csen­des visszavonultságban élte nap­jait. Egészsége, testi ereje egé­szen a legutolsó időkig fennma­radt ugyan, de egykor oly élénk munkakedve — főleg feleségé­nek halála után — lassan teljesen elveszett. Végül már a napi ese­mények is alig érdekelték. 1927. február 8-án — 84 éves korában — vált meg a földi élettől. Félbe­hagyott munkát, feldolgozatlan anyagot nem hagyott maga után hátra. Koch Antal — sokoldalú mun­kásságának megfelelően — szé­les körű irodalmi tevékenységet is folytatott. Közel negyven ás­ványtani és 37 kőzettani munká­ja elsősorban kolozsvári tartóz­kodása alatt született, és zömé­ben az erdélyi tájjal foglalkozott. Koch volt az első Magyarorszá­gon, aki már 1870-ben, 1872- ben és 1876-ban leírta értekezé­seiben a kőzetek vékony csiszo- latainak készítési módját, a pet- rográfiai mikroszkóp szerkeze­tét, felszerelését és alkalmazását. Foglalkozott a fontosabb kőzet­alkotó ásványok mikroszkóp alatti optikai tulajdonságaival, il­letve azok fizikai tulajdonságai­val is. Száztizenhét geológiai munkát is alkotott, amelyek kö­Tanítványai közül Pálfy Móric 1928-ban írta emlékezését Koch Antalról. Ebben szívesen idézte fel a néhai professzora által szer­vezett kirándulásokat is: „A szabad természetben még zül három monográfia jelzi a szentendrei- visegrádi andezit­hegységet, illetve az erdélyi me­dence képződményeit. Jelentős eredményeket ért el az őslénytanban is, hiszen több mint félszáz értekezést írt ebben a tudományágban, és 38 új kövü­letfajt, valamint három új nemet vezetett be a szakirodalomba. Szigorúan tudományos munkás­sága mellett Koch Antal nagy hangsúlyt helyezett a geológiai ismeretek terjesztésére és az újabb tudományos eredmények megismertetésére is. A középis­kolai tanítás céljait szolgálta a hét kiadást megért Ásvány-, kőzet- és földtan vezérfonala középta­nodák számára című tankönyve, míg a Vezérfonal az ásványtan egyetemi előadásaihoz című munkájának kiadásával a hallga­tóinak tanulását könnyítette meg. Igazi geológus volt, aki egyaránt dolgozott az ásvány- és a kőzettan, illetve az őslénytan te­rületén. Emellett kiváló tanár­ként is emlegették, hiszen iskolát teremtett, és annak kiválóbbjai — mint Gaál István, Mauritz Bé­la, Noszky Jenő, Pálfy Móric, bensőbb lett a viszony tanár és ta­nítvány között, s feszélytelen, ke­délyes társalgás mellett vezette be hallgatóit a komoly megfigyelé­sekbe. Ezt nyájas, segítésre min­dig kész, atyai modorának lehet tulajdonítani...” Pávai-Vájná Ferenc, Prinz Gyu­la, Telegdi-Róth Károly, Vadász Elemér — századunkban a hazai földtan művelésében és fejlesz­tésében vezető szerepet játszot­tak. Érdemeit az állami, illetve a tudományos körökben is elis­merték és méltányolták. A Ma­gyar Tudományos Akadémia 1875-ben levelező, majd 1894- ben rendes tagjává választotta. Számos szakmai kitüntetésben is részesült. A hazai és a külföldi tudósok elismerésükjeiéül Koch Antalról két új ásványnemet, il­letve 32 új kövületet neveztek el. 1912 tavaszán — negyvenéves egyetemi tanári működésének évfordulóján — Emlékkönyvet jelentettek meg róla. Amilyen megnyerő modorú volt a kated­rán, hallgatói előtt, úgy viselke­dett az életben is embertársaival szemben. Emlékére a Magyar FöldtaniTársulat 1969-benaha- zai földtani-rétegtani munkák elismerésére Koch Antal-emlék- érmet alapított, amelyet a szak­területen alkotók legjobbjainak ítélnek oda. (men túsz) A „néma” vizsgázó esete Bisztray Gyula — említett könyvében — egy másik érdekes epizódot is leírt Koch Antal­ról: „A kolozsvári egyetemen tör­tént. 1908-ban vizsgázott nála egy tanárjelölt. Meg sem szólalt a föltett kérdésre. Ha legalább megszólal, az öregúr szépen el­mondott volna mindent, amit a jelölt nem tudott. De meg sem szólalt... A professzor vár, vár egy ideig, majd kissé türelmetlenül nógatni kezdi a makacs férfiút. Minden hiába... Erre méltatlankodva figyel­meztet: — Vigyázzon, mert 1883-ban már megbuktattam valakit! Mindez éppen huszonöt évvel azelőtt történt!” Tudásával nem szerzett vagyont... Bisztray Gyula: Jókedvű magyar tudósok című, a Gondolat Kiadó által 1972-ben megjelentetett könyvében Koch Antalról a következő anekdotát jegyezte fel: „Kolozsvári professzor korában egy erdélyi arisztokrata fel­kérte, hogy vizsgálja át a birtokához tartozó területet, mert holmi szénnyomok mutatkoznak. A nyári szünetben ki is ment Koch Antal, s vagy két hétig végzett kutatómunkát, majd jelentette, hogy elkészült feladatával, és ezt meg ezt találta. A gróf érdeklődött, hogy mivel tartozik a végzett munkáért. Koch Antal csodálkozva felelte: — Ejnye, inkább én tartozom a pompás ellátásért és szállásért. Nem is szerzett tudásával — pedig szerezhetett volna — va­gyont.” Segítésre i atyai nindig kész, modor A Miskolci Egyetem történetéről A Heves Megyei Hírlap 1993. május 18-i számában kis írás je­lent meg a Miskolci Egyetem cí­meréről. A szerzőnek e témában két gondja akadt: miért van az egyetem közelmúltban kreált cí­merében az 1735-ös évszám, amikor a Miskolci Egyetemnek semmi köze sincs az egykori bá­nyászati akadémiához, illetve ez a XVIII. századi intézmény nem ütheti meg egy mai egyetem ősé­nek titulusát. A cikkíró a minisztériumi szak­ember szájába a következőket adja: „A Miskolci Egyetem cí­merében szereplő 1735-ös év­szám valószínűen a Felső-Ma- gyarországon 1725-ben Beszter­cebányán alapított bányászati akadémiára utal.” Ha ezt kérdés­ként a régi viccsorozatban sze­replő „jereváni rádió”-nak föl­tennénk, minden bizonnyal a kö­vetkező bölcs választ kapnánk: „Igaz. De nem Felső-Magyaror- szagon, hanem Alsó-Magyaror- szágon (Nieder-Ungarn), nem 1725-ben, hanem 1735-ben, nem bányászati akadémiát, ha­nem bányászati-kohászati tanin­tézetet (Bergschule, Lehrans­talt) és nem Besztercebányán, hanem Selmecbányán.” Persze, a többi stimmel... De félre a tréfá­val! Adatok: 1735. június 22-i le­irattal a bécsi udvari kamara bá­nyászati-kohászati tanintézetet alapít Selmecbányán. 1762. ok­tóber 22-én Mária Terézia ki­rálynő aláírja a bányászati-kohá­szati akadémia (Bergakademie) Selmecbányái szervezéséről szó­ló jegyzőkönyvet. A tanintézet­hez 1846-tól erdészképzés csat­lakozik, 1904-től főiskolai elne­vezést használnak. 1918 végén a tanintézet összes oktatójával, hallgatójával és összes felszerelé­sével, könyvtárával, levéltárával elhagyja Selmecbányát, és Sop­ronban folytába 1919 tavaszától működését. Ezzel mind a mai napig megszűnt a felsőfokú okta­tás Selmecen. 1934-től az orszá­gos jellegű műszaki és gazdaság- tudományi egyetem banya-, ko­hó- és erdomérnöki karaként működik az ősi alma mater. 1949 és 1959 között a bánya- és kohó­mérnökképzés fokozatosan — összes oktatójával és hallgatójá­val, teljes felszerelésével, könyv­tárával, levéltárával — Miskolcra települ, és a megalakuló Nehéz­ipari Műszaki Egyetem első két karát adja, amelyhez újonnan szervezett gépészmérnöki kar csatlakozik. 1981-től állam- és jogtudományi karral, 1990-től pedig gazdaságtudományi karral bővül. 1992-tol megindul a böl­csészképzés, és elvi döntés szüle­tik a terrmészettudományi fakul­tás létrehozására. 1990-től az egyetem elnevezése: Miskolci Egyetem. Az egyetem Szász Endre por­celán faliképével díszített aulájá­ban állnak az alma mater egykori világhírű professzorainak bronz mellszobrai: Mikoviny Sámuel, N. J. Jacquin, G. A. Scopoli, Chr. T. Delius, Ch. Doppler, Kerpely Antal, Böckh Hugó, stb. (lásd: Magyar Életrajzi Lexikon es nemzetközi életrajzi lexiko­nok.) Az egyetemi könyvtár őrzi az eredeti épségében fönnma­radt és eredeti rendszerében el­helyezett, 1735-ben alapított műszaki-természettudományos könyvtár 30 ezres állományát. (Selmeci Műemlékkönyvtár) A világ egyetlen ilyen gyűjtőkörű XVIII. századi alapítású könyv­tára, amely a bányászat-kohá­szat és a hozzá kapcsolódó tudo­mányok (földtan, ásványtan, ké­mia, fizika, mechanika, matema­tika, stb.) 16-19. századi világ- irodalmát szinte hiánytalanul tar­talmazza, méltán vált világhírűvé az elmúlt két évtized alatt: éven­te 3-4 ezer külföldi szakember tekinti meg múzeumtermi állan­dó kiállítását, a világ minden tá­járól kutatók kérnek irodalmat és felvilágosítást, s közölnek elis­merő és ismertető cikkeket a nemzetközi szaksajtóban. A mú­zeumi kiállítások nyilvánosak, szerepelnek az országos múzeu­mi szaknévsorokban. A miskolci műszaki egyetemisták ma is az „ősi” selmeci szokások szerint élik sajátos ifjúsági életüket: ke­resztelnek, ballagnak, szakes­télyt „ülnek”, egyenruhát visel­nek, valéte-szalagot hordanak, emlékkupát avatnak, stb., s nem utolsó sorban a régi-régi selmeci diáknótákat fújják. 1985-ben az Alma Mater 250 éves — eredményes — működé­sét többnapos, nagy nemzetközi részvétellel megrendezett ese­ménysorozattal ünnepelte az or­szág és Európa szaktársadalma: 37 külföldi és hazai egyetem ve­zetője nyújtott át díszoklevelet, s az akkor intézménynek adható legmagasabb állami kitüntetést — a Munka Vörös Zászló Ér­demrendjét — a művelődési mi­niszter hozta le a fővárosból az egyetemnek. Az írás összeállítójának másik problémájára a következő a vá­lasz. Az 1735-ben kiadott tan­tervi utasítás egyértelműen és vi­lágosan meghatározza a taninté­zetben folyó képzés célját (mai szóhasználattal): ipari vezetésre és műszaki fejlesztésre alkalmas szakemberek képzése. Ezt mai kifejezéssel úgy hívjuk, hogy mérnökképzés, s tekintettel arra, hogy a XVIII. századi Európá­ban létező egyetemeken ekkor csak teológiát, jogot, néhol or­vostudományt es bölcseletet ta­nítottak, s a létfenntartó terme­lés szakembereinek képzésére nem volt más tanintézet, mint a selmeci, illetve az őt sorra követő bányász-kohász iskolák-akadé- miák (Freiberg, Szentpétervár, Clausthal, Berlin, Mexikó, Pá­rizs, stb.), csak itt képezhettek mérnököket. Márpedig mérnö­köknek bizányára kellett lenni­ük, ha azt a bizonyos XVIII. szá­zadot ma is a modem ipari és ci­vilizációs társadalmunk közvet­len fundamentumának tartjuk. A selmeci akadémiát vették min­tául Párizsban az 1794-ben létre­hozott első többszakú, mai érte­lemben vett műszaki egyetem megszervezésekor. A Miskolci Egyetemnek az el­mük négy évtized alatt több mint negyven külföldi egyetemmel alakult ki szoros, szerződésen alapuló kapcsolata. A külföldről érkező oktatók, kutatók, egyéb szakemberek és hallgatók szama évente meghaladja az ezres szá­mot. Az egyetem idegen nyelven megjelenő szakmai folyóiratait 30(1 külföldi egyetemhez és tu­dományos intézményhez juttatja el cserepéldányként. Különösen szoros volt az egyetem kapcsola­ta — ha elsősorban érzelmi ala­pon is — az alma mater szülőhe­lyével, Selmecbányával. Az otta­ni, hihetetlenül gazdag anyaggal rendelkező bányászati múzeum és bányászati levéltár munkatár­sai és egyetemünk oktatói-kuta­tói három évtizede kölcsönösen segítik egymás munkáját a közös múlt föltárásában kutatások biz­tosításával, rendezvényeken való részvétellel, kölcsönös publiká­lási lehetőségekkel, stb. Az el­múlt két-három év fölerősítette ezeket a kapcsolatokat: Selmec­bánya polgármestere delegáció élén egy év leforgása alatt kél szer látogatta meg az egyetemi1 egy­szer kifejezetten azzal a Ital, hogy az egyetem vezcksi'cl konkrét egyúttműködést ai ti n- son ki; Selmec-környéki k I i szók és bányászok a közeim m ban több ízben autóbuszos ki­rándulást szerveztek az egyetem­re, ahol szeretettel és szakérte­lemmel fogadták őket. 1992 szeptembereben négyszáznál is több magyarországi bányász, ko­hász és erdész vett részt Selmec­bányán az akadéiaalapítás 230. évfordulóján, közülük többen tartottak szakmai-tudományos előadást a magyar bánya-, konó- és erdőmérnökképzés megszüle­téséről, az ifjúsági hagyományok továbbéléséről. Gyakorlatilag minden műszaki hallgató leg­alább egyszer megfordul tanul­mányai alatt Selmecen vagy autóbusszal, vagy csoportos biciklitúrával. Az elmúlt három évtizedben is több tucatnyi könyv, monográfia és bibliográfia látott napvilágot magyarul, Magyarországon, többszázra tehető a szakmai publikációk száma, de mind­ezeknél jóval többre a népszerű­sítő, ismertető kiadványok tö­mege, amelyek a mai Miskolci Egyetem történetét és mai mű­ködését ismertetik. Ezek jórésze megjelent angolul, németül, oro­szuk franciáiul, olaszul, szlová­kul, stb. — itthon és külföldön. Kiadványaink egyaránt megtalál­hatók a nagy USA-beli, kanadai, ausztráliai, japán, szlovák, hor­vátországi, romániai, stb. könyv­tárakban, valamint a hazaiakban is. Aki olvasni szeret és akar, könyvtárnyi irodalmat találhat e témáról. (Ha másként nem, a Miskolci Egyetemi könyvtárá­nak számítógépes tájékoztatási részlegéhez fordul, ahol akár másodperceken belül megnyíl­nak előtte a világ nagy szakiro­dalmi bázisai, s a könyvtár mun­katársai kezébe adják az olvasni­valót.) Dr. Zsamboki László egyetemi levéltárvezető, Miskolc Hűtő vásár a ZANUSSI márkaboltban a legkedvezőbb áron június 30-ig. Teljes áruválaszték, szenzációs ajándékakció! Valamennyi hűtőhöz \tuuÍHun: kávéfőzőt, vasalót vagy kávédarálót adunk ajándékba! Eger, Dobó tér 1. Tel.: (36) 316-352 HERRIAU MEGBÍZHATÓSÁG, HOSSZÚ ÉLETTARTAM, KEDVEZŐ ÁR CUKORREPATERMELO VÁLLALKOZÁSOK SZÁMÁRA AJÁNLJUK A MAGYARORSZÁGON 20 ÉV ÓTA SIKERREL ALKALMAZOTT HERRIAU CUKORRÉPA BETAKARÍTÓ GÉPEKET! AM-6 - HALADÓ HAGYOMÁNY! NON STOP H-4 A JÖVŐ GÉPE! KEKJE AJÁNLATUNKAT - MEGGYŐZI ONT! IKR RT. MUNKA ÉS CÉLGÉP KERESKEDEIMI ÁGAZAT, BÁBOLNA, MÉSZÁROS U. 1. ÜGYINTÉZŐ: SZÉLES JÓZSEF ÁGAZATVEZETŐ. TEL.: 34/369-247, FAX: 34/369X379, TELEX: 226554 RÁDIÓTELEFON: 60/374X395 IKR 5000 SZ. KÖRZET KECSKEMÉT, 6000 BÚZAKALÁSZ U. 20/A TEL.: 76/481-445, FAX: 76/322-772, TELEX: 26677 W ÍUH BÁBOLNA IKR. RT. BÁBOLNA - A FÖLDDEL BARATSAGBAN!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom