Heves Megyei Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 100-124. szám)

1993-05-19 / 115. szám

HÍRLAP, 1993. május 19., szerda EGER ÉS KÖRZETE ____________________________ Mozgással a kilók ellen Túlsúlyos hölgyek és urak ré­szére ingyenes fogyasztó tornát szervez az egri egészségügyi alapellátás mentálhigiénés cso­portja. Az első foglalkozásra csütörtökön délután 4 órakor várják az érdeklődőket a mód­szertani bölcsőde épületében (Eger, Arany J. u. 20/A). Ér­deklődni a 311-652-es telefon­számon. Ha fáj a szív A szív- és érrendszeri betegsé­gekről, gyógyításukról, de legfő­képp megelőzésükről tart elő­adást az érdeklődőknek dr. Hor­váth Katalin belgyógyász. A He­ves Megyei Természetgyógyá­szok Egyesülete programjára csütörtökön délután 5 órakor kerül sor Egerben, a Bajcsy u. 9. számú épületben. Ifjú kémikusok és fizikusok Az egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium tanulói — az angol nyelvű megmérettetéseken kívül — a természettudományi tár­gyakból rendezett országos ver­senyen is kitűnően szerepeltek az elmúlt hetekben. Az Irinyi János országos döntőjére az iskolából öten jutottak el, közülük Papp Józsefi/C osztályos diák a 3. he­lyen, Szaniszló Beáta II/D a ne­gyediken végzett. A többiek — Czipó Béla, Márton Ágnes, Pásztor Judit—is az élmezőnybe kerültek. Tanáraik: dr. Orosz Er- nőné, Göncziné Utassy Jolán. Az Arany Dániel matematikai versenyen Szaniszló Beáta már az országos döntőben van, ha­sonlóan a legjobbak között mér­heti össze tudását négy szilágyis diák a Siemens mérnök-fizikus angol nyelvű vetélkedő döntőjé­ben. A Középiskolai Matemati­kai Lapok feladványait a II/A két tanulója, Czipó Béla és Far­kas Zoltán kitűnően megoldot­ták. Tanáraik: Bíró Bálint és Flaskay Miklós. Pillér befektetési jegyek Az egri lakásértékesítési ren­deletnek megfelelően az EVAT Rt. elfogadja a kárpótlási jegye­ket az önkormányzat tulajdoná­ban lévő ingatlanok vételárának törlesztőrészleteként. A közgyű­lés legutóbbi döntése szerint a részvénytársasághoz eddig beér­kezett kárpótlási jegyeket Pillér befektetési jegyre váltják át, me­lyeket a további felhasználásig a Budapest Banknál letéti szerző­déssel helyezik el. Egyúttal meg­kezdik a további hasznosításuk lehetőségeinek kidolgozását. Száz éve, 1893. május 14-én született Sopronban Guidó atya, a cisztercita áldozópap. Mintegy másfél évtizeden át az egri (ko­rábban a pécsi) rendház lakója, élete végén a rend szeniorja (Ma­gyarországon legidősebb tagja) — osztályfőnök úr. Neve a pol­gári anyakönyvben: Erdélyi Im­re volt. 1934-ben került a város­ba, ahol a második osztálynak lett a főnöke. Ő volt az én osz­tályfőnököm is, s az maradt az érettségiig, vagyis hét éven át. Nem tartozott a város előtér­ben mozgó emberei közé, s több tanártársától eltérően, nem vál­lalt társadalmi szereplést. Nem emlékszem, hogy az érettségi hí­reken kívül egyszer is láttam vol­na a nevét a helyi sajtóban. A ne­velőmunkája azonban egy csep­pet sem volt kisebb értékű, mint a többieké. Történelmet és föld­rajzot tanított, tehát nem „rá­zós”, „buktató” tárgyakat. Be­csületesen konzervatív ember és pedagógus volt, nem lépett be az akkori idők sodrásába, nem ke­Az orvosi hivatásra készül A vesztes bírósági úton támadja a pályázatot „Ha mindenki ennyi szeretetet kapott volna...” Sikerült meghökkentenie, amikor betoppantott hozzám virágos hajpántjával, hosszú hajaval. Po- czik Sándor, az egri Kossuth Zsuzsa Egészségügyi és Humán Szakközépiskola és Szakiskola végzős diákja inkább kelti egy rockzenész benyomását, mintsem egy konszolidált, orvosi hivatásra készü­lő diákét. Felületes szemlélő könnyen feltételez­heti: „ez is megrekedt a heavy métáinál!” Hol­ott... Poczik Sándor: — Mindent megcsinálok azért a két betűért...! Sanyit két dolog izgatja. Az egyik: segíteni az embereken, a másik: kideríteni az igazságot. E kettőt összekapcsolva úgy hatá­rozott: igazságügyi orvosszakér­tő lesz. Bármi áron. No nem át­gázolva barátságokon, tisztessé­gen — mindig is sokat adott ezekre az értékekre. Talán ezért szeretik őt iskolatársai, nevelői. — Nagyon jó osztályközössé­f ünk volt. Ez eredményekre sar- allt, s önbizalmat adott. Ha va­lami nem tetszett, bátran el­mondhattam a véleményemet. Nagy szám van, mégse haragítot­tam magamra a tanáraimat. El­fogadtak olyannak, amilyen va­gyok — mondja a srác. Eddigi élete egyik legszebb szakaszat töltötte az intézmény­ben, ahol tanult, s a kollégium­ban, ahol lakott. Úgy véli, peda­gógusaitól mindent megkapott — szakmailag és emberileg —, amit csak adni tudtak neki. En­nek köszönheti, hogy az egész­ségügyi szakközépiskolások or­szágos tanulmányi versenyén ki­lencedik lett. S ezzel máris fel­emelte a sorompó egyik rúdját, mely a Debreceni Orvostudomá­nyi Egyetem kapuját záija. Fizi­kából kell még megállnia a he­lyét, s akkor bejut oda, ahová 12 eves korától készül. A bükkzsérci fiú nyári szün­idejében az egri kórház sebészeti intenzív osztályán serénykedett, s ha nem sikerülne a felvételije — akkor sincs kétségbe esve —, szí­vesen alkalmazzák ott őt főállásban. — A diplomáról azonban nem mondok le. Mindent meg­csinálok azért a két betűért... — bizonygatja Sanyi. — Ha kitűzök magam elé egy célt, legalább a í 4* (Foto: Gál Gábor) közelébe akarok férkőzni. Nem adom fel az álmaimat. Miért is tenném? Van időm. Elszántságára szüksége lesz, hiszen a lelki támogatáson és szereteten túl — amit a legfonto­sabbnak tart — egyebet (értsd: apanázst) nem kaphat otthonról. Kis keresetű emberek a szülei, s még iskolás húgáról is gondos­kodniuk kell. — Szeretném eltartani ma­gam. Ha felvesznek az egyetem­re, a tanulás mellett munkát vál­lalok majd a kórházban, vagy új­ságot hordok ki. Szabadidőmben pedig verseket olvasok. Villon a kedvencem, Faludy György for­dításában. Van egy békéscsabai lány, Brigi, akit a versenyen is­mertem meg. Vele buzgón leve­lezek, még verset is írtam hoz­zá... — S mi lesz, ha a neved elé ka­nyaríthatod az áhított dr. -t? — Megteremtem az egzisz­tenciámat. Egy jól felszerelt konyha, amiben kedvemre süt­hetek magamnak (imádom a ha­samat!) es egy pazar hálószoba nélkül nem alapítok családot. Addig egy csinos kis együttélés pont megfelelne a céljaimnak. Akkor nősülök majd meg, ha biztosítva látom, hogy rengeteg időm marad a gyerekeimre. Azt szeretném, ha a feleségem négy órát töltene hivatásával, a többit pedig a családdal. Nekem na­f yon szép gyerekkorom volt. So- at jártuk az erdőt, gombát és agancsot gyűjtöttünk. Az ilyen együttlétekre minden kiskölyök- nek szüksége van. Kevesebb ká­bítószeres lenne, ha mindenki annyi szeretetet kapott volna, mint én. Négyessy Zita A Dobó tér fényárban Amint azt az egriek, valamint a városba látogatók észrevehet- ték, tavaly augusztus óta minden éjjel fényárban úsznak az egri vár nyugati, délnyugati bástyái. A műemlék díszkivilágításának terveit annak idején a budapesti Metrober Kft. készítette el az egri Városszépítő Egyesület megbí­zásából. Mint Sós Istvántól, az egyesület elnökétől megtudtuk, az említett kft. jelenleg ismét egy egri műemlék díszkivilágításá­nak tervein dolgozik. Ugyanis a városszépítők elhatározták, hogy a vár után a Dobó téren ta­lálható Minorita-templom tor­nyait, valamint Dobó István szobrát is kivilágítják. A terve­ket a Metrober összesen 500 ezer forintért készíti el, a munkálatok pedig 4 millióba kerülnek a templom, és 5-700 ezer forintba a szoborkompozíció esetében. (A vár kivilágítása 1992-ben 2 millió forintot emésztett föl.) reste a népszerűséget, nem tit­kolta, hogy ellenzi a kor egyre ta- lajtalanabb divatjait. Konzerva­tív „alapállásból” ítélte el kemé­nyen és megalkuvás nélkül a fa­sizmus minden fajtáját és rögesz­méjét. Olyan pedagógus volt, akiért nem lehet rajongani, de akit általában szeretnek a diá­kok, aki a hibáival legfeljebb ki­vételesen hívja ki az ellenszen­vet. Tanítványainak a szeretetét sokszor érezhette később, a rend feloszlatása után, amikor magára maradt. Van egy-két érdekes emlékem róla a diákságon kívül is. Ott vol­tam a miséjén, amelyet a rendház pincéjében tartott, harminc órá­val a szovjet hadseregnek a vá­rosban való megjelenése után, 1944-ben — elsőpéntek, szentál­dozás... S mindmáig meghatot- tan emlékszem arra a levélre, Mivel az „Eger város díszvilágí­tásáért” nevű közhasznú alapít­vány számláján jelenleg csak egymillió forint található, így va­lószínűnek tűnik, hogy idén csak a Dobó-szobor kivilágítására ke­rülhet sor. Az egyház részéről az egyesület már ígéretet nyert a pénzügyi segítségre, de az anyagi fedezet mihamarabbi előterem­tése érdekében a városszépítők a közeljövőben számos szerveze­tet, céget meg fognak keresni az­zal, hogy támogassák a vállalko­zást. Annál is inkább, mivel az alapítvány számlájára befizetett összegek az adóalapból leírha­tók. Az egyesület elnöke a távoli jövő terveit tekintve elmondta, hogy a következő lépésben a ba­zilika és a Líceum épületét szeret­nék kivilágítani, hogy 1996-ban, a világkiállítás évében Eger egy impozáns éjszakai városképpel fogadhassa az idelátogatókat. (kzs) amelyben doktorrá avatásom­hoz Isten áldását kívánta. A rend feloszlatása után ma­gányosan tengődött alkalmi munkákból, az egyház nem tu­dott megélhetést biztosítani ne­ki. Egyszer elbocsátották éjjeli­őri „állásából”, mert „felderítet­ték”, hogy pap volt. A hatvanas években kezdődött enyhülés az ő sorsát is érintette. Tanári nyugdí­jat kapott, igaz, nagyon keveset. Aztán a rendnek sikerült egy szállást berendeznie megörege­dett tagjainak Budapesten. Itt élt viszonylagos nyugalomban. Még munkát is kapott: a belvárosi plébánián segített, mint a gazda­sági ügyek intézője és mint gyón­tató, még nyolcvanas éveiben is. Utoljára a harmincöt éves érettségi találkozónkra jött el, a negyvenediken már nélkülöz­nünk kellett: Székesfehérvárra Maradnak a teraszok A közterületeken lévő ven­déglátó teraszok felállításának módját szabályozza az urbanisz­tikai bizottság áprilisi döntése, il­letve ajánlása. Ennek lényege, hogy az elmúlt évben hatósági (főmérnöki iroda) és szakható­sági (Országos Műemléki Hiva­tal) engedéllyel felállított tera­szok az idén ugyanilyen formá­jukban nem kerülhetnek meg­szokott helyükre. Az UB javasla­ta az érintettek szerint nem elégí­ti ki a kulturált vendéglátás felté­teleit, és balesetveszélyt rejt ma­gában. Igaz, mindegyikük kife­jezte készségét az iránt, hogy ha az egri Széchenyi utcát díszbur­kolattal cserélik ki, a munkála­tok megkezdése előtt a presszók elé kihelyezett asztalokat, széke­ket elviszik. Az egri képviselő- testületből dr. Dékány László tette szóvá az UB döntését, és ja­vasolta, hogy addig, amíg a Szé­chenyi utca arculata nem válto­zik, a teraszok maradjanak a he­lyükön. Emellett kardoskodott Bíró József tanácsnok is. költözött a rend ottani intézmé­nyébe, ott érte a halál, kilencven- egyedik születésnapjának más­napján, hosszas szenvedés után. Nagyon szép volt a temetést megelőző szerzetesi mise, ame­lyet közösen mondtak a rend még életben lévő és Magyaror­szágon kitartó tagjai. S az egyko­ri gimnazisták ősz hajú és megil- letődött csoportja követte ko­porsóját a rendi templom kriptá­jába. A mi osztályunkból ketten voltunk ott, egy orvos és jóma­gam... Egy sajnálatosan befejezetlen és nem látványos, de értékeket hagyományozó tanári pálya volt az övé. Van-e Egerben látható nyoma? Felkerült-e az ismét ren­di gimnázium falára valamelyik érettségi tabló, amelyen láthat­ják az ő fényképét? Nem tudom. Megérdemelné, hogy ne csak ta­nítványainak emlékében éljen, s ez egyre sürgetőbb kívánalom, mert lassan-lassan már az egyko­ri diákok is elvonulnak... Dr. Bán Ervin A diákokért élt Egy egri pedagógus emlékére Mégsem kel el a borkombinát? Azt írtuk lapunkban a múlt héten, hogy szinte száz százalék­ra vehető az, hogy végre pont ke­rül az Egervin felszámolásának másfél éves ügyére. Nos, a legfrissebb hírek némi­leg megrendítik e hitünket, hi­szen — mint a Magyar Hírlap egy cikkéből kiderül — az értékesíté­si tárgyaláson 25-ös sorszámmal szerepelt Agriavin konzorcium több fórumon is támadja az ott létrejött 690 millió forintos egyezséget, mely a felszámolást végző Reorg Rt. és egy minded­dig magát megnevezni nem kívá­nó vállalkozói és pénzügyi cso­port között létrejött. Az Agriavinnek tavaly de­cemberben, illetve idén február­ban már majdnem sikerült öt- százmillióért megvenni a borgaz­dasági kombinátot, ám az üzletet finanszírozó Postabank az utolsó pillanatban megtagadta a hitel elbírálását. Mint kiderült, a mos­tani győztes, a 23-as sorszámú pályázó mögött szintén a Posta­bank áll, ezért az Agriavin az Ál­lami Bankfelügyelethez fordult egy beadvánnyal, mely szerint a Postabank eljárása etikai szabá­lyokat és banktitkot is sért. Ugyancsak beadványban tá­madja az Agriavin a Reorg Rt. pályázati kiírását is, szabályta­lanság megállapítását kérve a bí­róságtól, arra hivatkozva, hogy a pályázatban limitár kiírása nem szerepelt, s így annak utólagos megállapítása nem jogos. (A 23- as pályázó elfogadta a limitárat, sőt bankgaranciával alátámasz­tottan meg is adta a kért összeget az egyébként két és fél milliárd forintra értékelt Egervinért.) Előfordulhat tehát, hogy a végső szerződéskötésre ismét várni kell. Igaz, közben az Eger­vin nyereségesen működik, a bor érik és piacra kerül — de ez így mégsem az igazi. Sokat tudná­nak beszélni erről a hitelezők, akik lassan két éve váiják már, mikor jutnak hozzá a cégbe fa­gyott pénzüknek legalább egy részéhez... (kájé) Hírtorna Élbolyban a Riviéra és az Adria A lapunk által meghirdetett Hírtornára számos csapat jelent­kezett a megyéből. Az első két forduló után némileg megfo­gyatkozott a versengő közössé­gek száma. A hat továbbjutó cso­port közül jelenleg előkelő he­lyen áll az egri 12-es Számú Álta­lános Iskola 7/a osztályának két csapata: a Riviéra és az Adria. A diákoktól megtudtuk, hogy már a névválasztás sem véletlen, hiszen igyekeznek mindent meg­tenni a felkészülés során, hogy minél több esélyük legyen a fö­di) ra, a tengerparti nyaralásra. De most lássuk: mi áll a szép he­lyezések hátterében? — Amikor eldöntöttük, hogy benevezünk a tornára, azonnal megrendeltük a Heves Megyei Hírlapot. Mindennap rendszere­sen forgatjuk az újságot. Emel­lett az előfizető-gyűjtő verseny­ben is szeretnénk az élre kerülni. Szerencsére a szülők, a rokonok és a tanárok is támogatnak ben­nünket. Ezt ezúton is köszönjük — mondják egymás szavába vág­va a csapattagok. — Hogy tetszettek az eddigi fordulók? — Jól szórakoztunk mind a kettőn, de azért a legjobban a somlóigaluska-evő versenyt él­veztük. — A döntőre készülő csapatok kivétel nélkül nagyon ügyesek. Nem féltek a megmérettetéstől? — Nagyon izgulunk, hiszen nagy a tét. De mindennap tanul­mányozzuk a lapot, és igyek­szünk minél több ismerőst meg­győzni arról, hogy érdemes az új­ságot rendszeresen járatni, azaz kísérletképpen legalább egy hó­napra előfizetni. S ha már bemu­tatkozhatunk a Hírlapban, egy kérésünk is lenne. Mivel a me­gyeszékhelyen csak a mi két csa­patunk került a döntőbe, szeret­nénk, ha ismerőseink, szurkoló­ink támogatnának bennünket az utolsó hetekben is. S végezetül a két csapat tagjai­nak neve. Adria: Vincze Gábor, Engi Róbert, Fülöp Tamás, Németi Dóra, Burkus Tímea. Riviéra: Szarvas Ágnes, Ro­mán Judit, Gál Richárd, Dorkó Gergely, Farkas Sándor. A 12-es iskola hetedikesei rokonszenv-támogatást remélnek a me­gyeszékhelyen RIVIÉRA

Next

/
Oldalképek
Tartalom