Heves Megyei Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 100-124. szám)

1993-05-15-16 / 112. szám

HÍRLAP, 1993. május 15—16., szombat—vasárnap SPORT 15 Vízilabda OB I. Kétszer idegenben A hét végén egy hónapos szü­net után folytatódnak a csatáro­zások a vízilabda-élvonalban. Az Eger SE két igen nehéz ellen­féllel találja magát szemben, hi­szen szombaton az UTE-val, va­sárnap pedig a Vasassal mérik össze tudásukat Tóth Kálmá- nék. Pócsik Dénes szakosztály­igazgató amiatt panaszkodott, hogy a bajnokság gyakori meg­szakítása szinte megoldhatatlan feladat elé állítja az edzőket, igen körülményes a formában tartás. Az egriek a múlt héten Szolno­kon vettek részt egy tornán, ahol 12-8-ra kikaptak a házigazdák­tól, míg a ceglédieket 15-9-re verték. A bajnokság két legjobb csapatával szemben — ráadásul idegenben — minden pont meg­szerzése óriási bravúrnak számí­tana. Gyulavári Zoltán aktuális in­formációkkal szolgált a dupla forduló előtt. Elmondta, hogy Kiss Péter a héten a vállát fájlal­ta, az edző mégis bizakodik, hogy az első számú kapus fog vé­dem. Jó hír viszont, hogy Gajdá­cs ik Attila meghívást kapott a serdülő válogatott foglalkozásai­ra. A kettős forduló után újabb három hét szünet következik a ontvadászatban, az egriek leg- özelebb június 5-én Cegléden szállnak vízbe, majd másnap 17 órakor a Szolnokot fogadják. Dobó­kupa Egerben A hét végén rendezik meg Egerben a hagyomá­nyos Dobó István kupa köny- nyűbúvár- és uszonyosver­senyt, amelyre nyolc csapa­tot várnak a szervezők. A Könnyűbúvár Klub Eger versenyzői főleg a serdülő számokban jeleskedhetnek a fiúknál-lányoknál egya­ránt. A viadal szombaton 9.30-kor, vasárnap pedig 10 órakor kezdődik a Bárány­uszodában. Négy évtized az egri színekért „Rabul ejtett a póló...” A serdülőkor még csak ko­pogtatott nálam, máris részesül­hettem életem egyik legnagyobb sportélményében. Nem láttám, csak hallottam, mégis elementá­ris erővel hatott rám Szepesi György közvetítése a tokiói olimpia vízilabda-döntőjéről. A vége bizonyára sokak fülében ott süvít még, amikor a rádió hang­szórója egyre csak a riporteri buzdítást kiáltotta szét az ország­ban: „Dömötör, lőj!!!, Dömötör, lőj!!!”, és a végén az elfúló, örömteli szavakat, amelyek az olimpiai aranyat szerző váloga­tottat köszöntötték. Bevallom, mint született egri, azért is kísértem oly nagy figye­lemmel a pólósok csatározásait, mert tudtam, hogy a nemzeti csapatnak az Egri Dózsa egy sportolója, Pócsik Dénesis tagja. Nemcsak a válogatottnak, ha­nem neki is szurkoltam, hogy to­vább gyarapítsa Eger amúgy is gazdag hagyományait ebben a sportágban. Akkor még nem tudhattam biztosan, hogy ez az olimpiai arany csupán a kezdet, ha mégoly fényes is... A megyei sportmúzeum meg­nyitása alkalmából az Eger SE úszó- és vízilabda-szakosztályá­nak igazgatója, Pócsik Dénes a Kémény Ferenc-kormánykitün- tetést vehette át az OTSH elnö­kétől, Gallov Rezsőtől. A díjjal, amellyel csak kevesek büszkél­kedhetnek, a kiváló sportember egész pályafutását, sportért foly­tatott munkásságát ismerték el. — Sikerekben gazdag életé­ben milyen helyet foglal el az a nap, amikor átvehette ezt a kitün­tetést? — Ezt a dijat igen nagy erköl­csi elismerésnek tekintem. Igaz, nem ez az egyetlen kitüntetésem, hiszen mindhárom olimpia után méltányolta az országos sportve­zetés a válogatott erőfeszítéseit és eredményeit. Az azonban kel­lemes érzéssel tölt el, hogy az or­szág demokratikus átalakítása óta alapított legmagasabb sport- kormánykitüntetést Egerben az elsők között vehettem át. — Az évek múlásával eljön a belső szám vetések ideje is. Az Ön esetében mit mutat az egyenleg? — Még egyáltalán nem érzem magam nyugdíjasnak, hiszen csak ötvenhárom éves vagyok. Azzal mégis számolnom kell, hogy életem nagyobb részén már túljutottam. Magam is többször visszatekintettem már az eddig megtett útra, ám az igazi öröm, hogy most mértékadó körökben is megtették ezt, és arra érdemesí­tettek, hogy sportolói, edzői és sportvezetői munkámért meg­kapjam a „pályadíjat.” — Négy olimpiának lehetett részese, két Európa-bajnoki és négy világbajnoki szerepléssel a háta mögött talán furcsán hat, hogy amikor hat évvel ezelőtt visz- szatért külföldről, és az Eger SE szakosztály-igazgatója lett, soro­zatban érték a támadások. Ön szerint mi ennek a magyarázata? — Csaknem tízéves külföldi távoliét után, 1987 végén érkez­tem haza, és úgy éreztem, mi sem természetesebb, mint hogy ta­pasztalataimat újra az egri vízi­pólónak adjam át. Magam sem értettem, miért szúrta bizonyos körökben egyesek szemét a sportegyesület és a csapat fiatalí­tására tett kezdeményezésem. Utóbb bebizonyosodott, hogy a felhozott vádak légből kapottak voltak, mert a klub eladósodása országos viszonylatban kismér­tékű volt, és azt is a lehetetlen gazdálkodási feltételek, magya­Az a nevezetes Pócsik-lóba, amitől jobban csak a félelmetes erejű lövéseitől tartottak a kapusok. (Archív fotó) Huszonöt év múlva, immár más szerepkörben... (Fotó: Szántó György) rán a kényszer szülte. Az akkor ért rágalmakért a megyei és az országos sportvezetés most kár­pótlást nyújtott. — Úgy hiszem, a város ugyan­ezt nem mondhatja el magáról... — Ma is fájó pont, hogy hiva­talos elismerést Eger városától nem kaptam, búcsujátékon csak a fővárosban, 1976-ban a ma­gyar-holland válogatott mérkő­zésen vehettem reszt. Azt gon­dolom, tettem annyit Egerért a négy évtized alatt, hogy megér­demeltem volna egy búcsúmér­kőzést. Hogy ki hibázott, nem tudom, de nem is nyomozok utá­na... — Áttekintve pályafutását, szembetűnik, hogy mindig az eg­ri színekért harcolt, hol sportoló­ként, hol edzőként. Az Egri Dó­zsa sportolójaként lett tagja a vá­logatottnak is... — A forradalom évében, 1956-ban hallgattam a melbour- ne-i olimpiáról, a szovjet-ma­gyar mérkőzésről a közvetítést. Ekkor ejtett rabul a póló, ekkor határoztam el, hogy válogatott úszóból válogatott vízilabdás le­szek. A csúcspontot persze az olimpiai bajnokság jelenti, ám életem legszerencsésebb mo­mentuma volt, amikor 1959-ben meghívtak a legjobbak közé, és olyan pólósoktól tanulhattam, mint Hevesi, Markovits, Kani­zsa, Jenei, és még folytathatnám a sort, mert neves, nagy tudású elődökben és kortársakban sze­rencsére nem volt hiány. — Elmondhatja magáról, hogy edzőként sem vallott kudar­cot, sőt. Eger legsikeresebb vízi­labda-korszaka esik arra az idő­szakra, amikor még játékosként a szakmai irányítást is elvállalta. — Az első ót év nagyon szép volt, MNK-t nyertünk, és har­madikok lettünk a bajnokság­ban, ami azóta is a legszebb egri eredmény ebben a sportágban. Hogy mi a sikerek titka? Talán az, nogy olyan játékosok voltak a' társaim — Rüll, Bolya, Katona Denk, Szölgyémy, Regős, Ko­vács, Ringelhann, hogy csak né­hány nevet említsek —, akik vágytak a sikerre, és komolyan vették, amit csináltak. A megyei sportvezetés, Tóth Ferenc, Pusz­tai László, valamint az egyesületi szintű irányítás, Kormos Pál, Ba­ta Györgyés Holló Tivadar, szin­tén jelentős részt vállalt magára, mindent megtettek a csapatért. — Csaknem tíz évet töltött külföldön a holland és a kuvaiti válogatott szövetségi kapitánya­ként. Mit adtak ezek az eszten­dők? — Amikor negyvenegy éve­sen meghívtak a holland nemzeti csapathoz, az életem legnagyobb kihívása volt. Nemcsak a felnőt­teket kellett tréningeznem, ha­nem az összes korosztályos csa­patért is felelősség terhelt. Haj­naltól estig az uszodában dolgoz­tam, s hogy nem hiába, azt mu­tatja a hollandok negyedik helye a guayaquili vb-n. Alig ért véget az utolsó vb-mérkőzés, már re­pülhettem is a húsz év alattiak válogatottjával a Kanári-szige­tekre. Szamomra ez a szakma egyeteme volt, s ezenkívül is ren­geteg tapasztalattal gyarapod­tam, hiszen országokat, embere­ket, nyelveket ismerhettem meg, azt hiszem, elég alaposan. — Sportdiplomataként is be­mutatkozhatott, hiszen bevá­lasztották a Magyar Vízilabda Szövetség ügyvezető elnökségé­be. Hogy tetszik ez a szerep? — Megtisztelő, hogy a szak­mát képviselem a szövetségben, a magyar edzőktől kaptam a bi­zalmat. Ennek a magyar póló jö­vője szempontjából oly fontos rétegnek lehetek a szószólója, segíthetek abban, hogy vízilab­dánk újra a korábbi magaslatok közelébe emelkedhessen. Az új elnökség és az új szövetségi kapi­tány, dr. Horkai György szemé­lye feljogosít a reményekre. Né­hány napja tértem haza Moszk­vából, ahol válogatottunk le­győzve a házigazdákat, rangos nemzetközi tornát nyert. Kez­detnek nem rossz, a Világkupa előtt... — Úgy hírlik, hogy nemrégi­ben meghívást kapott Szaúd- Arábiába. Megy vagy marad? — Az elmúlt években sokfelé hívtak edzőnek, elmondhatom, szinte egymást érték a megtiszte­lő ajánlatok. Eddig valamennyit megköszöntem, de nem éltem a lehetőséggel. Külföldön ugyan sokkal jobb tárgyi és anyagi fel­tételek között dolgozhattam, de sehol nem vettek körül olyan kollégák, mint itt, Egerben. Iga­zából már semmi sem csábít kül­földre. Buttinger László FUTBALL — FOCI— LABDARÚGÁS - FUTBALL ­FOCI - LABDARÚGÁS - FUTBALL Tovább kell ütni a vasat Az elmúlt héten Magyar Ku­pa-fordulón is túltették magukat NB Il-es labdarúgócsapataink, az eredmények közül azonban az egri szurkolók bizonyára nehe­zen teszik túl magukat a tenki fi­askón. Az FC Hatvan 1-0-ás ap- ci győzelme sem mondható fölé­nyesnek, de ez a továbbjutás té­nyén nem változtat. A bajnokság 25. fordulójában a bajnokjelölttel történt mérkő­zés után kiesőjelöltet látnak ven­dégül a hatvaniak. Salgótarján­ból vonatozik le hozzájuk az SBTC-Salglass gárdája, annak reményében, hogy meglepi Tóth Dénes edző legénységét. A ma­gunk részéről nem tételezzük fel, hogy tudnak valami újat adni a taijániak, legfeljebb a lelkesedé­sük lesz fokozott. Mire lehet az elég Hatvanban? Azt ugyanis biztosra vesszük, hogy Tuifelék keményebben állnak majd a lá­bukon, nem úgy, mint inogtak Debrecenben, és Bíró sem hagy ki újból olyan gólhelyzetet, mint a listavezető kapuja előtt tette azt. A csapat aligha veszi köny- nyedén a mérkőzést, nem úja be előre magának a két pontot. Gephard és Szabados sárga lap­jaik miatt nem lehetnek ott a pá­lyán. A két fontos bajnoki győzel­met követő MK-s kudarc oko­zott érthető lehangoltságot Egerben, de nincs idő a töpren­gésre. Elgondolkoztató viszont Kiss Tibor edző meglátása, mi­szerint egyes játékosokat nem zavarja az, hogy ilyen esetekben nevetségessé válnak, mert nem a tudáson múlt a Tenken elszenve­dett vereség. A bajnoki menetelésben most a Tiszavasvári következik. Az Eger SE vendége legutóbb vesz­tett Kiskőrösön, amiből bizo­nyos következtetés levonható, azaz Egerben is legyőzhető a kö­zépmezőny csapata. Létfontosságú siker azonban csak akkor lesz, ha az egri labda­rúgók is úgy gondolják, mint szakvezetőjük: — Rendkívül nehéz a feladat, de a bajnoki pontgyűjtésben nem lehet megállás. Hajdúnáná­son jól játszott a csapat, azt kell folytatni. Menni kell tovább mindenkinek teljes erőbedobás­sal, mert nem szabad elveszíteni a mérkőzést. Nem adhatunk újabb okot a nézőknek a bosz- szankodásra, a lélektelen játékra soha, semmilyen magyarázat el nem fogadható. A bentmaradás- hoz pontok kellenek, aki ebben a harcban nem partner, annak nincs helye a csapatban. Az egriek hétközi felkészülé­sét sérülések is bőven hátráltat­ták. Éles, Parhomenko és Len- gye/játéka bizonytalan,' Jávorsz- ki pedig sárga lapok miatt zárta ki magát a játékból erre a hétvé­gére. Csak ismételjük önmagun­kat azzal, ami minden labdarú­gást ismerő előtt világos: sors­döntő összecsapás lehet a most következő ütközet Egerben, hi­szen már csak két hazai mérkő­zés: Budafok, Bag marad hátra. Idegenben is van keresnivaló A labdarúgó NB III. Mátra- csoportjának 25. fordulójában a Gyöngyösi SE ismét pályavá­lasztó. A gyöngyösieknek van miért törleszteniük a Monor el­lenében, mivel ősszel vitatható körülmények között kaptak ki egy szoros mérkőzésen. Hal- móczki Ferenc ügyvezető elnök szerint feltétlen bíznak a győze­lemben, amihez remélik, nogy a védelmük nem ismétli meg az utóbbi hetek megingásait. Ilyen szempontból levontak a Szolno­ki CuKor elleni, szerencsésnek is mondható győzelem tanulságait. A tapasztalt Hegedűs bordája is­mét kellemetlenkedik, mégis számít a játékára Ács János edző. A Monor jó csapat, de kis­sé szeszélyes. Legyőzéséhez a futballt szerető gyöngyösi szur­kolók biztatására is szükség le­het. A kiesés ellen küzdő hazaiak szempontjából létfontosságú az St. Kohasz-Füzesabony, és a Jászapáti-Heréd összecsapás. Egyik csapat sem mondott még le a bentmaradás lehetőségéről, ezért bizonyára ádáz csatára késztetik majd a vendégeket. Nagyon kémény ütközetre szá­míthat a Füzesabony és a Heréd gárdája, de kellő fegyelmezett­séggel és odaadással idegenben is van keresnivalójuk a mieink­nek. Az abonyiak a legutóbbi bukdácsolások ellenére esélye­sek a dobogóra, talán idegenben felszabadultabb, ezáltal rende­zettebb lesz a játékuk, és akkor kicsikarhatják a győzelmet. A Heréd együttese jó sorozatban van, három győzelem után kö­vetkezhet akar egy újabb siker is. A Jászapáti feltűnően kevés gólt szerzett eddig, de figyelmet ér­demlő, hogy két hete a Jászbe­rényt „elkapta”. A Tisza-csoportban sereghaj­tó Bélapátfalvi Építők a vendé­gek kérésére (ballagás miatt) ez­úttal vasárnap játssza hazai mér­kőzését. A Mátészalka ellenében — csakúgy, mint a hátralévő for­dulókban — a tisztes helytállás az Építők elsődleges célja, hiszen már matematikailag is alig van esély a bentmaradásra. Szabó László edző ismét az ifjúsági ka­puvédő Némethnek ad lehetősé­get a háló őrzésére, mivel a ta­pasztalt Nagy Pétert lelkileg megviselték a sorsdöntő veresé­gek. Egyéb változás az összeállí­tásban nem várható, hiszen a ke­ret adott. Horváth legutóbb le­töltötte sárgalapos büntetését, és így újból pályára léphet. Selypi vendégjáték Recsken A megyei bajnokság I. osztá­lyában a 25. forduló mérkőzései várnak a hét végén a csapatokra. Nagy csatát ígér a selypiek recski vendégszereplése, hiszen mind­két csapatnak égetően nagy szüksége van a pontokra. A sely­piek egyre jobban játékba len­dülnek, az utóbbi három találko­zón győztesen hagyták el a pá­lyát. Ügy tűnik, a sokáig sérült Kerepesi is rábukkant a góllövő­cipőjére, ami akár döntő súllyal is eshet a latba. A hazai környe­zet feltétlenül a recskiek mellett szól, még akkor is, ha a tavasszal rapszodikus szereplésükkel tűn­nek ki. Képesek gólözönt zúdíta­ni az ellenfél kapujába, ugyanak­kor gyermeteg módon veszíteni. Kérdés, hogy most melyik arcát mutatja szurkolóinak a Recsk? Érdemes még a Domoszló- Gyöngyöshalász mérkőzéssel is foglalkoznunk, hiszen a szom­szédvárak ütközete mindig presztízscsatának bizonyul. Péczely Szabolcs, a hazaiak trénere: — Az elmúlt hat mérkő­zésen nyolc pontot szerzett a csa­pat, csak a bajnokjelölt Tenktől kaptunk ki. Nem leszünk elbiza- kodottak, és igyekszünk a hazai pálya előnyét kihasználni. Ke­mény, küzdelmes csatában mi­énk lesz a két pont! Dr. Ördög István, az egyik halászi tréner: — Hazai pályán eddig százszázalékos a gárda, idegenben viszont korántsem megy ilyen jól. A Domoszlót jó csapatnak tartjuk, így a dön­tetlennel már elégedettek len­nénk. Tippjeink: Recsk — Selyp X, Ape — Novaj 1, Besenyőtelek — Sírok 1, Felsőtárkány — Poroszló 1, Heves — Tarnaörs 1, Domosz- ló — Gyöngyöshalász 2, Nagyré- de — Tenk 2, Kompolt — Tarna- lelesz 2. Pályáról — pályára Labdarúgó NB /., szombat: Vasas — Békéscsaba 19, Videoton — Nyíregyháza 19. Vasárnap: MTK — Ferencváros 11, BVSC — UTE 15, Diósgyőr — Pécs 15, Veszprém — Siófok 16. NB II. Keleti-csoport, vasárnap (17): Eger SE — Tiszavasvári, Győr (Szabó J., Nyilas), FC Hatvan — SBTC, dr. Bozóky (Szabó J., Hrabovszky), Bu­dafok — Kiskőrös, Bag — Szarvas, Kazincbarcika — Szeged, Baja — Debrecen, Kaba — Gödöllő, Hajdúnánás — III. Kér. TVE. NB III. Mátra-csoport, szombat (16.30): Szol­noki Cukor—Törökszentmiklós, St. Kohász — Fü­zesabony, Holló, Dunakeszi — Balassagyarmat, Pásztó — Karcag. Vasárnap (17): Rákospalota — Jászberény, Jászapáti — Heréd, Bogár, Rákóczifal- va — Szolnoki MÁV-MTE, Gyöngyös — Monor, Markóth. NB III. Tisza-csoport, vasárnap (15.30): Bél­apátfalva — Mátészalka. Megyei bajnokság, I. osztály, szombat (16.30): Recsk — Selyp, Borsod m. jv., Apc — Novaj, Szol­nok m. jv., Besenyőtelek — Sírok, Lánczos, Felső­tárkány — Poroszló, Csukás, Heves — Tarnaör$, Biriacsik. Vasárnap (17): Domoszló — Gyöngyös­halász, Pest m. jv., Nagyréde — Tenk, Kalicz, Kom­polt — Tarnalelesz, Szabad. Országos női bajnokság, vasárnap: Egri Lendü­let — László Kórház II., Északi sporttelep, 11. Sportműsor Szombat Kézilabda: Sírok — Kiskun­halas, NB I/B-s női mérkőzés, 11. Füzesabony — Salgótaiján, NB Il-es férfimérkőzés, 16, Égri Kézilabda Klub — Pásztó, 16. Könnyűbúvársport: Dobó Ist- ván-kupa, Eger, Bárány-uszoda, 9.30. Teke: Eger város tarolóbaj­noksága, Eger, Hadnagy úti csarnok, 8. Labdarúgás: megyei bajnok­ság, II. osztály: Apella ISZE — Eger SE Junior, 16.30. Gyön­gyös körzet: Vámosgyörk — Gyöngyösi Energia, 17. Heves­füzesabonyi körzet (16.30): Ti­szanána — Pély, Boconád — Sa­rud, Kisköre — Hevesvezekény, Tamaméra — Kömlő. Vasárnap Kézilabda: megyei bajnoki férfimérkőzések: Hatvan — GYSE, 9.30, Szihalom — Dor- mánd, 16, Füzesabonyi Dózsa — Gyöngyössolymos, 15. Könnyűbúvársport: Dobó Ist- ván-kupa, Eger, Bárány-uszoda, 10. Labdarúgás: megyei bajnok­ság, II. osztály (17): Maklár- Átány — Boldog, Petőfibánya — Gyöngyösoroszi, Pétervására — Hatvani Lokomotív, Gyöngyös­pata — Mátraderecske, Erdőte­lek — Atkár. Eger körzet, I. osz­tály (17): Istenmezeje — Andor- naktálya, Noszvaj — Balaton, Egerszólát — Egerbocs, Eger- bakta — Egeresein, Vécs — Kis- nána, Szilvásvárad — Párád. II. osztály (17): Mátraballa — Demjén, Maklár-Átány II. — Dohánygyár Eger, Nagyvisnyó — Egerszalók, Márkáz — Heves- arányos, Pétervására II. — Kere­csenéi, Bükkszék — Szajla, An- dornaktálya II. — Váraszó. Gyöngyös körzet (17): Visonta Kapitány — Gyöngyössolymos, Szűcsi — Ecséd, Aélács — Detk, Visznek — Gyöngyöstarján, Ka- rácsond — Abasár.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom