Heves Megyei Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 100-124. szám)
1993-04-30-05-02 / 100. szám
HÍRLAP, 1993. április 30—május 2., péntek—vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 9. J I Nem szeretek utazni, mégis vártam ezt a szlovéniai portyát. Azt hiszem, odavaló őseim rég szunnyadt ritmusa zsongott fel bennem, s tagadva vagy beismerve, mégis az ő nyomdokukba eredtem. Hátha találkozom velük. No nem a valósáé, hanem a képzelet csodákat szülő varázslatos birodalmában. 1. Dr. Misóczki Lajos főiskolai tanárt elsősorban mint embert és kutatót ismertem és becsültem, így aztán nem is sejtettem, hogy mennyire alapos, lelkiismeretes, hivatasérzettol vezérelt, rátermett pedagógus, aki ráadásul a szervezésben is jeleskedik. Jóvoltából az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Honismereti Kollégiumának hallgatói olyan iránytűt kaptak, amely közelebb hozta őket a számukra eddig felfedezetlen tájhoz, annak népéhez, az ott élok lelküle- téhez, múltjához, s jövőt sóvárgó igézetes álmaihoz. Az egyik hétvégén éjjel három órakor rajtolt a busz a felsőoktatási intézmény előtti térről. Kellemes, egymást tiszteletben tartó társaság verbuválódott, s ebben a légkörben hamarosan szűkültek a távolságok, s megindulhatott a későbbi, a kétnapos hangulatot meghatározó terefere, önfeledt csevegés. Az a diskurzus, amit csak a számomra régen messze szökött ifjúság szavatolhat... 2. A határ mindkét oldalán érdeklődő tanárokként és diákokként kezeltek minket, azaz rögvest átengedtek. Innen nem messze esik a Mura vidéki magyarok — egyébként 28 településen élnek — egyik hangulatos városkája, a históriai nevezetességekben bővelkedő Lendva. Kissé szégyelltem magam, mert azt hittem, hogy mi vagyunk a gazdag nagybácsik, akik meglátogatjuk a szegény unoka- öccsüket, hogy elássuk őket biztatással, bölcselkedő mondatokkal, s vitathatatlanul őszinte együttérzéssel. Rögvest rádöbbentem: cserélődtek a szerepek. Mi tagadás: Európába toppantunk. Mindnyájunkat elbűvölt a tisztaság, a pedantéria, a belülről fakadó elegancia, a szimpatikus igényesség. S ne hagyjuk ki a sorból a jómódot sem. Azt, hogy négy-hat szobás hajlékokra csodálkozhattunk rá, azt, hogy a víkendházak is villa- szerűsegükkel bűvöltek el bennünket, azt, hogy odaát még a Tito-féle szocializmusban is meghagytak a polgároknak 10 hektár földet, vagy éppen tetemes szőlőcskét. Hogy legyen mit aprítaniuk abba a valódi és jelképes tejbe. 3. Pozsonecz Mária, a ljubljanai parlament képviselőasszonya, az itteni magyarok elnöknője lett a kalauzunk. Megbabonázott ez a fáradhatatlan, ez a sziporkázóan tehetséges nő, akitől idegen volt mindenféle rendszerváltási fontoskodás, újsütetű hatalommánia. Először a kétnyelvű gimnáziumba vezette a kompániát. Itt aztán meggyőződhettünk arról, hogy a kisebbség jogait senki sem csorbítja. Az érettségizők két kultúra ismeretéről adnak számot. Igaz, hétköznapi torzsalkodások akadhatnak, de ilyenkor segít az egészséges, a minden erőszakolt- sagot mellőző kompromisszumkészség, az alkalmi buktatókon átsegítő diplomáciai furfang. Egyszóval: a mieink is honosak errefelé, hiszen megszenvedtek jussukért, s mert elődeik rájuk testálták a hitet, a kitartást és hagyományaik őrzésének elszántságát. Napfénytől szikrázó tavaszi délután, virágot bontó fák sorfala között jutottunk el a mintegy 40 ezer lakosú Muraszombatra, hogy szétnézzünk a Szapáryak szenvedélyeiről, szerelmeiről, indulatairól, külcsín iránti fogékonyságáról tanúskodó, lenyűgözően rendben tartott várkastélyába, ahol a Volttal szembesültünk. Többek között azzal a köny- nyelmű gróffal, aki a század első negyedében megrendülés nélkül kártyázta el minden vagyonát, s ezt a pompázatos menedéket, majd minden berendezésével együtt. 4. Irány ismét a fogadó településre! A fény pásztázta pannon dombok egyik ékköve a Bánffy- ak fészke, amely mostanság — s ez nem véletlen — múzeum. Meghallgattuk a gonddal őrzött valoságízű meséket, azokat az érzékletes sztorikat, amelyek életre srófolták a valamikori érzelmeket, s azokat a párokat, amelyeknek ifjonti arcélét is távolba sodorta a könyörtelen idő. S aztán felkerestük azt a temető környékezte kápolnát, ahová a török világ küldte jelzéseit. Az 1600-as évek elején mumi- fikálták azt a hőst, aki elesett a martalócok elleni küzdelemben. Kor- és sorstársai azonban nem feledték tettét. Ott fekszik az üvegkoporsóban, és bármilyen fura, deazt hirdeti, hogy az elmúlás csak látszat, mert a dicsőséges tettek halhatatlanok: nemzedékről nemzedékre örökíti valamennyit az utódok sosem zsibbadó emlékezete. 5. Nem ma történt mindez, mégis friss keletűek, örökzöldek az impressziók. Talán azért is, mert az esti közös vacsoránál végérvényesen bebizonyosodott, hogy itt álmodozhattak szlovén eleim. Az egészben az a megkapó, hogy ez ellen az anyai ági Hubák és Andrássyak sem háborogtak. Úgy jöttem vissza, hogy gondolatban folyvást odakanyarodhassak. Csinnadratta nélküli, teremtő megbékélésre. Otthonról haza... Pécsi István "N Vas-műszaki kereskedés 3300 Eger, Puky Miklós út 3. Tel.: (36) 317-364 PARABOLÁK, SZÍNES TV-k, pl.: Elekta 37 cm: 21.900 GÁZKÉSZÜLÉKEK A LEGOLCSÓBBAN! Gáztűzhelyek, pl.: MÓRA 4: 20.900, ZANUSSI 4: 25.000 Gázkazánok, pl.: C 30: 53.900, SZIKRA 30: 35.100 Gázbojler KF 125: 35.300 helyett 34.300 Cserépkályha-gázégőfej: 29.000 Siesta gázkályha: 12.000 Háztartási gépek: ZANUSSI automata mosógép: 38.200 LAROSS RAPSODY automata mosógép: 33.000 PÁRAELSZÍVÓ: 6900 ^ Nyitva: H: szünnap, K—P 8.30—17, sz: 9—12. ^ Andersen világa Dániában járva elkerülhetetlen, hogy az ember ne nézze meg Odensében Hans Christian Andersen szülőházát. A nagy mesemondó 1805. április 2-án született, s az első híres mesekönyvét, amely szintén itt található, 1837-ben írta. A világ minden tájáról érkeznek ide turisták, hogy házát, dolgozó- szobáját — eredeti bútoraival és emlékeivel, híres könyveivel — megtekintsék. (Fotó: Szántó György) Gyöngyösi műemlékek Pusztítottak a tüzek Tekintettel arra, hogy az 1889. évi műemléki nyilvántartás a református, ortodox és az izraelita templomot is besorolta az egyházi építmények közé, 1895-ben Gyurtsik Sándor, az ortodox templom gondnoka segélyt kért a MOB-tól az épület helyreállításához. A MOB úgy tért ki a támogatás megadása elől, hogy szakértőjével töröltette a templomot a műemléki nyilvántartásból— ami ellen hiába tiltakozott hivatalosan is Gyöngyös város, mint minden egyházi építmény kegyura. Sajnos, a XX. században tovább pusztultak az egyházi műemlékek, legfőképpen a tüzek miatt. A városnak, mint a templomok kegyurának, később sem voi^ elegendő pénze a javításokhoz, ezért mind gyakrabban kérte a MOB támogatását. Az 1904. augusztus 16-i tűz elhamvasztotta a ferences templomot és a kolostor egy részét. A város folyamodványára sajnos, br. Forster Gyula, a MOB elnöke nem küldött pénzt. Ehelyett kirendelte a két kiváló építőművészt, Schulek Frigyest és Lux Kálmánt az elkezdett helyreállítási munkák felügyeletére. (Br. Forster 1906-ban márványtáblát ajándékozott a MOB nevében a ferences kriptában nyugvó Vak Bottyán János kurucgenerális emlékére.) 1908. július 14-én (a „tüzek hete” idején) az ortodox vagy görögkeleti templom égett le. Az újjáépítésére a város, mint kegyúr, 200 koronát áldozott. Ez és a 600 korona adomány azonban csupán a tetőzet helyreállításához volt elegendő. 1917. május 21-én minden addiginál nagyobb erejű tűz dühöngött Gyöngyösön. A város nagy része megsemmisült. Leégett a Szt. Bertalan- vagy Nagy-templom is — a település „jelképe”, ahogyan Kemény János polgármester nevezte a május 23-án Gyöngyösre érkező királyi pár előtt. IV. Károly és Zita aznap a város megsegítésére 50.000 koronát adott, amely megteremtette az országos önkéntes adományozás alapját. A MOB 1917. június 13-i, fővárosi ülésén — most éppen br. Forster Gyulának köszönhetően — Gyöngyös újjáépítésével, kiemelten pedig műemlékeinek, egyházi létesítményeinek helyreállításával foglalkoztak. Kemény megbízásából Pásztor József g\mn. tanár mutatta bé a Nagy-templomot képeken és tervrajzokon. Alapos előadása, amelyet többen is, így Nagy Virgil műépítész is kiegészített, jó irányba döntötte el a templom további sorsát. A MOB felvette (megerősítette helyét) a megóvandó országos egyházi műemlékek lajstromába, és segítséget ígért a templom helyreállítására. Augusztus 13-án Nagy Virgil hozzá is fogott a Szt. Bertalan- templom helyreállítási tervének kidolgozásához, amely a szintén általa még 1914-ben elkészített és elfogadott templombővítési tervvel, továbbá Warga László (Budapest főmérnöke) november 21-én elkészített városrendezési tervével összhangban becses alapja lett Gyöngyös újjáépítésének. Igaz, az ország háborús ösz- szeomlása és az 1918/1919. évi forradalmak ideje megállította az újjáépítést, de az 1919. november 8-án polgármesterré választott dr. Puky Árpád mindent elkövetett az új Gyöngyös felépítéséért. A december 3-i városi képviselő-testületi ülésen elfogadtatta a leégett egyházi műemlékek újjáépítéséről szóló határozatot (5 műemlék középület és 4 egyházi műemlék), elsőként a Nagytemplom helyreállítását. A kí- vül-belül megindult rekonstrukció az egyházi műemlékek sorában a Trianon utáni műemlékvédelem példaképe lett. Dr. Puky Gyöngyös fejlesztését a Mátravidék fejlesztésének távlatával kötötte egybe. Ugyanis Gyöngyöst és a Mátrát kiemelt idegenforgalmi körzetté akarta emelni. Ezért is sürgette Gyöngyös arculatának urbanizálását, a középületek helyreállítását. Jelszava lett: „Műemlékeink felette megóvandók!” A Nagy-templom belső felújítása 1922. október 22-én befejeződött. Külseje a toronysisakok kivételével szintén elkészült. Pompás belső freskói és szolid, de megnyerő külseje méltán vált az egyházi műemlékek szakszerű megtartásának példaképévé. Az 1917. évi tűzben a zsinagógák is elhamvadtak. Dr. Puky szerette volna, ha a zsinagógákat is eredeti alakjukban építik fel. Ezt a MOB is helyeselte. A Hősök templomát az eredeti, klasz- szicista stílusnak megfelelően újjá is építették. Mivel a város csak elenyésző összegű pénzzel segíthette volna a központi templom- épület felújítását, a három izraelita felekezeti ágazat közös ügyeinek képviselője, Vajda Ármin ügyvéd elérte a MOB beleegyezését ahhoz, hogy a volt műemléki épületmaradványok felszámolásával teljesen új zsinagógát emelnek a hazai (és külföldi) hitközségek adományaiból. A nagy, kupolás izraelita templom fel is épült 1929-1930 között. Dr. Puky 1934-ben, Gyöngyös várossá nyilvánításának 600. évfordulója ünnepségeit az éppen befejeződő gazdasági válság nyomasztó következményei miatt nem rendezhette meg. Erre 1937-ben került sor. Dr. Puky kiemelkedő mozzanatként — a nagy tűz 20. évfordulója alkalmából — a Szt. Bertalan-temp- lom barokk torony sisakjainak helyreállítását javasolta. A város ragaszkodott az eredeti méretek szerinti helyreállításhoz, ellenben a MOB „egyszerűsíteni” akarta a sisakokat. A huzavona miatt további évtizedekre maradt el a tornyok helyreállítása. Még 1936-ban elkészítette dr. Puky polgármester Gyöngyös műemléki épületeinek 20 évre szóló felújítási tervezetét. Elképzelése szerint nagy lakossági ösz- szefogással és a MOB támogatásával a jelzett idő alatt helyre lehetett volna állítani és megóvni Gyöngyös minden műemlékét. (A nagy és folyamatos munkálatok a munkanélküliséget is megszüntették volna.) A Nagytemplommal akarta kezdeni, a toronysisakokkal. Helyre akarta állítani az ortodox templomot, a Kálvária-templomot és műemléki környezetét, a Szt. Erzsébet- templomot és a Szentháromságtemplomot („rossz-templom” a Jókai utcában, M. L.) is. Azonban a szép elgondolás a II. világháború miatt megfeneklett. 1944. január 23-án mégis sikerült befejezni egy római katolikus templom műemléki felújítását, a Szt. Erzsébet-templomét. A háború ostromnapjaiban a gyöngyösi templomok — a gyöngyöspüspöki Szt. János-temp- lom kivételével — súlyosan megsérültek. A Szt. Erzsébet-temp- lomot érte a legsúlyosabb támadás, bomba zúzta szét. Az egyházak a lakosság adományaiból már 1945/1946-ban kijavíttatták a templomok nagyobb, főleg külső sérüléseit, természetesen a MOB véleményezése nélkül. Az 1945 utáni, kezdetben szabad vallásgyakorlás nemcsak a hitélet indulásának, hanem a templomépítmények további rendbehozásának is kedvezett. Ám a politikai és társadalmi viszonyok egyre erőteljesebb országos torzulása az egyházi műemlékekre, általuk Gyöngyös arculatára is káros volt. Dr. Misóczki Lajos Otthonról — haza Ahol a szavak hűségről vallanak Maavarok közt. Szlovéniában
