Heves Megyei Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 100-124. szám)
1993-05-08-09 / 106. szám
HÍRLAP, 1993. május 8—9., szombat—vasárnap 7. Határtalan közösség — az év végére? Csak nem akar valóra válni a nagy álom az Európai Közösségen belüli határok végleges eltűnéséről és az itt élők akadálytalan, minden ellenőrzéstől és adminisztrációtól mentes mozgásáról. A jelek szerint immár az — év elején e kérdésben még „tűzszünetet” hirdető — EK-bizott- ság is elvesztette a türelmét. Ra- niero Vanni dArchirafi, a belső piacért felelős bizottsági tag legalábbis nemrégiben az Európai Parlament illetékes testületé előtt kilátásba helyezte: ameny- nyiben néhány hónapon belül nem javul ténylegesen is a helyzet, az EK-bizottság eljárást kezdeményez majd a „szabotáló” tagországok ellen az EK luxembourgi bíróságánál. Az már az Egységes Piac január 1-jei életbe lépésekor látható volt, hogy a határok lebontásáról igazából csakis a szűkén vett árumozgás esetében beszélhetünk: a teherforgalomban valóban megszűnt a vámvizsgálat és az adminisztráció, a Közösségen belül a kamionok — mondhatni — észrevétlen lépik át a határokat. Ugyanez a személyek mozgásánál már eleve csak a 9 közösségi ország esetében — az úgynevezett Schengen-egyezményt aláirt tagállamok között — lett volna esedékes. Aztán a január előtti utolsó hetekben már az is tudható volt, hogy legalábbis a légiforgalomban még ők sem lesznek határidőre készén: nem készült el ugyanis az a kilenc országra egységesen kiterjedő számítógépes rendszer, amely lehetővé tenné a Közösségen kívülről érkezők automatikus kiszűrését. Enélkül viszont egyelőre még mindenkit ellenőrizni kell — mentegetőztek az érintettek, ígérve, hogy néhány hónapos késésről van csupán szó. Azóta kiderült, hogy esetenként tovább folyik az ellenőrzés a szárazföldi utasforgalomban is. így például a határőrök rendszeres útlevél- vizsgálatot tartanak a Párizs — Brüsszel vasútvonalon, ami nem az egyetlen példa. És hát ez az, amit már az EK-bizottság sem hagyhatott szó nélkül. Különböző polgári érdekvédelmi szervezetek már eddig is jelezték, hogy „engedetlenségi” mozgalmat indítanak, a strasbourgi és a luxembourgi nemzetközi bíróságokon pedig feljelentéseket tesznek, ha tovább folyik az „európai állampolgárok molesztálása”. Vanm dArchirafi hozzájuk csatlakozott, hangsúlyozva, hogy bár azonnali akciók szervezését egyelőre nem pártolja, de a bizottság türelme is véges: az idei esztendő végére a légiforgalomban is meg kell szűnnie az útlevélvizsgálatnak. Ellenkező esetben maga a bizottság tesz majd lépéseket nemzetközi jogi orvoslásért. Ami persze, továbbra is csak a „Schengen-országok” esetére értendő. A határok felszámolására kötelezettséget vállaló megállapodásból kimaradt három tagország — Dánia, Írország és Nagy-Britannia — ugyanis egyertelműen értésre adta: legjobb esetben is csupán a „kékhullám” gyakorlatáig hajlandók elmenni. Ami abból áll, hogy az országba belépő közösségi utasokat ugyan meg nem állítják, de elvárják tőlük, hogy a belépési onton elhaladva, mutassák fel ék útlevelüket. Ami persze, pont az eredeti szándék lényégét — a közösségen belüli útlevél- használat megszüntetését — teszi lehetetlenné, legalábbis ezen országok vonatkozásában. Brüsszelben azonban még ezzel is kiegyeznének, csak legalább a másik kilenc ország esetében mielőbb tető alá lehessen hozni az igazi határtalanságot. „Sok szempontból annyira rosz- szul áll a Közösség ügye, hogy sürgősen valami konkrét hasznát kellene mutatni az embereknek” — érvelt a bizottság egyik tisztviselője, nem titkolva, hogy a „szabad mozgás” biztosítását alkalmasnak tartaná erre. Igaz, származását tekintve nem is a fenti három ország valamelyikét képviseli. Életrajz Pavarottiról — a feleség tollából „Pavarotti: Az élet Lucianó- val” — ezzel a címmel jelent meg — ajándékul a világhírű énekes 57. születésnapjára — Rizzoli kiadásában Adua Pavarottinak férjéről írt életrajza a közelmúltban. A kétszáz fényképpel illusztrált könyvhöz ezt a dediká- ciót írta a szerző: „Leányainknak, Lorenzának, Cristinának és Giulianának szeretettel és hálával türelmükért, megértésükért és támogatásukért, amelyet apjuk munkájához szüntelenül nyújtanak, valamint azért, hogy elviselik a rájuk e munka révén nehezedő kellemetlenségeket.” Jóllehet, Pavarottiék leányai 30,28 és 25 évesek, a család még ma is együtt él Modenában. A könyv megjelenése alkalmából Adua Pavarotti interjút adott az Associated Press amerikai hírügynökség munkatársának a család New York-i lakásában. Arra a kérdésre, hogy mi késztette a könyv megírására, az asz- szony azt válaszolta, hogy miután a kiadó, Lord Weidenfeld felvetette neki a Pavarotti-élet- rajz gondolatát, ő úgy vélte, hogy ez lesz a legmegfelelőbb születésnapi ajándék férjének. A könyv megírása nem maradt titokban férje előtt, mivel egész nyáron dolgozott rajta otthonukban. Amikor 1953-ban először találkoztak — válaszolta egy további kérdésre — Luciano 17, ő meg 16 éves volt. Hét éven átjártak jegyben, mielőtt összeházasodtak volna, és közben egy éven át haragban voltak egymással. Az opera őt akkor egyáltalán nem érdekelte, unalmasnak tartotta azt. Szülei ellenben szívesen hallgattak operákat a rádióban és hanglemezről. Amikor a riporter azt firtatta, hogy Luciano odahaza — mint magánember — ugyanaz a személyiség-e, mint a közönség előtt, Adua határozott igennel felelt. Véleménye szerint férjének sikere nagyrészt annak köszönhető, hogy minden helyzetben spontán önmagát adja, és a közönség ezt nyomban megérzi. Ezenkívül Luciano optimista, és a külvilágra nyitott egyéniség. Azt is elmondta, hogy amikor megesküdtek, neki fogalma sem volt róla, milyen az élete egy énekes feleségének. De erre nem is gondolt, mindig úgy fogadta a dolgokat, ahogyan azok alakultak. „Énekel-e férje odahaza?” — hangzott az utolsó kérdés. „Nem. Csak amikor tanul. Ellenben sokat fütyül, és ebben nagyon ügyes” — felelte az asszony, hozzátéve, hogy az egyetlen dolog, ami miatt perelni szokott Lucianóval, az a diétája. Olykor bizony rendszertelenül étkezik — tette hozzá. Égi titkok Kísérlet a Halál völgyében Az Egyesült Államok nyugati partvidékén fekszik az óriási megapolis, Los Angeles, az angyalok városa. Ha a városból keleti irányba — San Bernandon át — Las Vegasba elindulunk, utunk nagy része a gyér bozóttal, kaktuszokkal benőtt Mojave-si- vatagon keresztül vezet. A Moja- ve-sivataghoz északon csatlakozik a Sierre Nevada mögé benyúló mély völgy, a Death Valley, azaz a „Halál völgye”. Az elnevezés nem véletlen... Ezen a forró, iszonyatos kősivatagon vezetett azon szekérkaravánok útja, amelyek úticélja Dél-Kalifornia volt. A völgy mélyebb része mélyföld, 86 méterrel a tengerszint alatt fekszik, így itt a forróság megszorul. Nyáron gyakori az 50 Celsius- fokos hőség, amely a talaj közelében (sziklás-sós-sivatagos) másfélszeres is lehet. Ha egy ilyen nyári időszakban indult el egy karaván a völgyön keresztül, nagy esélye volt arra, hogy igavonó állatai nem juttatták célba a szállítmányt, mert útközben szomjan haltak. Gyakran hasonló sors várt az emberekre is, innen ered a félelmetes elnevezés. Egyébként télen egészen elviselhető a hőmérséklet. A Halál völgyében tapasztalható körülmények hasonlatosak a Mars felszínén regisztrálható állapotokhoz. A legjelentősebb különbség, hogy a Halál völgyében a légnyomás 160-szor nagyobb, mint a Marson, és a hő- mérsékleti különbség legalább 70 Celsius-fok a völgy javára. (A Viking-szonda által mért marsi hőmérsékleti maximum mínusz 32 Celsius-fok volt). A Halál völgye volt a helyszíne a Mars-96 űrprogram egy földi kísérletsorozatának. A Mars- 96 szovjet űrprogramként indult, de utóbb orosz-nemzetközivé bővült. Először a Planetary Society (Bolygókutató Társaság) kapcsolódott be, majd később egyéb, a téma iránt érdeklődő szervezetek, többek között a KFKI, a Részecske- és Magfizikai Kutató Intézet is. Az intézet űrtechnikai osztálya készíti annak a speciális járműnek a fedélzeti számítógépét és annak szoftverét, amelyet a Mars bolygón használandó kutatóműszerek szállítására építettek. A számítógép feladata, hogy a műszerek adatait összegyűjtse, és továbbítsa a Földre, ezenkívül a műszerek és egyéb fedélzeti rendszerek vezérlése, a tárolt programok vagy a földi parancsok útján folyamatos tesztek végzése, illetve egyéb feladatok ellátása... A jármű elkészült. Találóan a „rovar” nevet kapta, amely magyarul „kóborlót”, „ország-világjárót” jelent. A járműnek sok követelményt kell teljesítenie, amelyek közül csak néhányat emelnék ki. így például rendelkeznie kell speciális terepjáró képességekkel. A sziklás, homokos, egyenetlen talajon szüksége lesz a lejtőmászó és az árokáthidaló, a felfekvési felületekre a súlyt egyenletesen elosztó képességekre. Hogy egy homokdűne oldalán ne boruljon fel, súlypontját úgy kell elhelyezni, hogy dőlési szöge minél nagyobb lehessen. Hajtómotorjai teljesítményét úgy kell megválasztani, hogy — a nehéz terep ellenére — minél kevesebb energiát fogyasszon. Mechanikailag stabil, a hideget elviselő, és — a homokviharok miatt — burkolt karosszériát igénylő járművet kell készíteni. Hogy a prototípus mennyire tesz eleget az elvárásoknak, ez volt a Halál völgyében folytatott kísérlet egyik lényeges eleme. Emellett vizsgálták, hogy a panorámaképek és egyéb érzékelőműszerek adatai alapján hogyan lehet távirányítani. Tesztelték a veszélyhelyzetek elkerülésére kidolgozott algoritmusokat is. Olyan adatbázist is létrehoztak, amely sztereó képpárokat, panorámaképeket, videofelvételeket, telemetriái adatokat tartalmaz. Ezek a későbbiek folyamán felhasználhatók a további kutatásokban, illetve a szimulációs programok készítésénél. A jármű mechanikailag kiválónak bizonyult. A masszív, ugyanakkor azonban fölöttébb mozgékony jármű képes volt a A „rovar” saját méreténél nagyobb akadályokon is átjutni. A homokkal is nagyszerűen megbirkózott. Egy olyan emelkedőre is felmászott, ahol az emelkedés szöge 20 és 40 fok között volt. A legmeredekebb szakaszon sebessége ugyan alaposan lecsökkent, de nem ásta be magát, és vissza sem csúszott. A távvezérlése is biztonságosnak bizonyult, jóllehet, lassúnak. Ezen még változtatni kell. Képrögzítő rendszerei is jól működtek. A három rendszer egyrészt adatrögzítésre, másrészt a távirányításhoz szükséges adat- rögzítésre szolgál. A Ball Aerospace által készített panorámakamera, amely 300 fokos tartományban képes elfordulni és felvételeket készíteni, szintén jól működött. Egy teljes panorámafelvétel készítése — a felbontástól függően — 3-10 percet vett igénybe. A haladási irányt a képek alapján biztonságosan ki lehet jelölni. Felvetődött, hogy a vizualitás alapján történő vezérlés megvalósítása egy, a Marsra oly jellemzőnek tartott porvihar esetén lehetetlen. Az igaz ugyan, hogy komoly porviharban ilyen módon nem lehet navigálni, ám ennek bekövetkezése egyáltalán nem tekinthető törvényszerűnek... A bolygókutatók ugyanis eddig hat olyan porvihart észleltek, amely az egész Marsra kiterjedt. A hat esemény közül hármat a Földről figyeltek meg, háromról pedig az egyik Viking-leszállóegység küldött információkat. Lehetséges, hogy ennél több esetben is előfordult porvihar, de akkor a Mars olyan távol tartózkodott Földünktől, hogy a távcsöves megfigyelés eredménytelen volt. Nos, ha mégis bekövetkezik egy ilyen porvihar, akkor — érthetően — a jármű mozgását szüneteltetni kell. A tesztelés két héten át tartott, és az eredmények felhasználásával folyt tovább a program megvalósítása. Ennek része a Mars Observer űrszonda fellövése (1992. szeptember 25.). Ez mar úton van a „vörös bolygó” felé, s feladata a Mars mágneses mezejének és légkörének feltérképezése. Az űrszonda a tervezettnél két héttel később kezdte meg útját, mert kilövésekor a Kennedy-űrköz- pontot az Andrew-hurrikán fenyegette. A sikeres start után 40 perccel a szonda és a Föld közötti összeköttetés megszakadt, és csak 44 perc elteltével állt ismét helyre. Azóta kifogástalanul működik, és ha az űrszonda célba ér, átjátszóállomásként is funkcionál majd a Mars-96 egységei, illetve a Föld között... Mi, magyarok is érdekeltek vagyunk a program sikerében, mert a fedélzeti számítógép — egyik rendkívül fontos eleme a rendszernek — kifogástalan működése a magyar számítástechnikai szakemberek jó hírnevét öregbíti, egyben pedig lehetőséget biztosít újabb megbízatások megszerzésére is... V. Tana Judit A kísérlet színhelye: a Halál völgye (Death Valley)
