Heves Megyei Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 100-124. szám)
1993-05-04 / 102. szám
HÍRLAP, 1993. május 4., kedd PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖRZETE 5. Nagy visny óról az Országházba A nagyvisnyói általános művelődési központban már harmadik éve szerveznek kirándulásokat a helyi gyerekek és szüleik részére. Április 23-án három autóbusszal 115-en indultak a faluból a fővárosba, ahol először is az Országházat tekintették meg Horváth László, megyénk Fideszes parlamenti képviselője segítségével. A fiúk-lányok és az őket kísérő felnőttek a délutánt a Vidámparkban és az Állatkertben töltötték, este pedig egy részük az Operettszínházban A muzsika hangja című zenés darabot nézte meg, másik részük a Nagycirkusz műsorán szórakozhatott. Munka, megélhetés Aligha új hír, hogy igen nagyarányú Mátraderecskén a munkanélküliség. Az önkormányzat saját erejéhez mérten több módon is próbál javítani a foglalkoztatáson, például közmunkásokkal dolgoztatnak, de az ön- kormányzati tulajdonban lévő ingatlanok és telkek bérbe-, haszonbérbe adása is azt segítené, hogy a derecskéi emberek munkát, megélhetést találjanak a községben. A községhez szorosan kapcsolódó üdülőövezetnél rendelkeznek most még szabad, hasznosítható területekkel. Tarnalelesz pályázott Nemrégiben amellett döntött Tarnalelesz önkormányzata, hogy háromszáz adagosra bővítik az iskolai napköziotthonos konyhát. Ennek érdekében pályázatot nyújtottak be a Népjóléti Minisztériumhoz támogatásért. A várható költséget egyébiránt hat-hét millió forintra sac- colják a szakemberek, a polgár- mesteri hivatalban azonban azt hallottuk: szeretnének mégis ötmillióból „kijönni”, mégpedig úgy, hogy társadalmi munkát vennének igénybe. A bodonyiak utazása A második világháborút követően Bodonyból számos család elköltözött a Fejér megyei Besnyőre. A kapcsolat a rokonok, barátok között természetesen nem szakadt meg, tavaly például a besnyőiek eljöttek a bodo- nyi palócnapra, idén május elsején pedig két autóbusszal népes bodonyi „küldöttség” utazott a Dunántúlra, Besnyőre. Ott töltötték az egész napot, volt majális, kultúrműsor, jókedv, nóta, s minden, ami csak kell. Tarnaleleszen Per a földről Ahogy árnaleles más településeken, Tarnaleleszen, s a szomszédos Szentdomonkoson, Fedémesen és Bükkszentezsébeten is megalakultak a földrendező bizottságok. Folyik a tulajdoni lapok rendszerezése, végzik a szükséges teendőket, azonban kisebb vita alakult ki a kárpótlásra kijelölt földek körül. Arról van szó, hgy a négy község területén működő Egyetértés Termelőszövetkezetnek nincs annyi földalapja, amennyit kérnének tőle a jogosultak, magyarán: kevés a föld. S bár végsősoron sosem a földből éltek Lele- szen és környékén az emberek, azért sokan igényt tartanának rá, értéke miatt, ha nem is túl magas ez utóbbi. A vita odáig fajult, hogy most már a bíróság döntését kell megvárni, a termelőszövetkezet és a kárpótlási ügyekkel foglalkozó érdekegyeztető fórum ugyanis perben áll. Az eredményről természetesen lapunkban is beszámolunk. A sport helyzetéről tárgyaltak Önkormányzati ülés Pétervásárán Az elmúlt héten csütörtökön tartotta meg soros ülését Péter- vására önkormányzati testületé. A képviselők elsőként a sport helyzetéről tárgyaltak: a végzett munkáról, az eredményekről Király Gábor, a sportegyesület, és Bíró Lászlóné, a diáksportkör elnöke készített tájékoztatót. Amint ebből kitűnt, a diák- sportkör öt szakosztállyal működik a megalakuláskor elfogadott szabályzat szerint, s éves költség- vetés alapján gazdálkodik. A taglétszám 110-150 között mozog. A városi sportegyesületben sakk, teke és labdarúgó szakosztály működik: ez utóbbi több, mint száz fiatalnak nyújt sportolási lehetőséget. A tárgyi feltételek javultak, mivel a múlt évben salakos kispályával és teniszpályával gyarapodott az egyesület. Áz anyagiak viszont továbbra is szűkösek, nehéz jól sáfárkodni a pénzzel, annak ellenére, hogy az önkormányzat és vállalkozók, magánszemélyek is jelentős ösz- szegekkel támogatják a péterkei sportot. A testület a fentiek mellett ingatlaneladási, valamint lakásvásárlás-támogatási ügyekben is döntött. Zay József Az egerbaktai malac Megszoksz vagy megszöksz... A falusi utcákon gyakran megjelennek az olyan árusok, akik autójuk utánfutójáról kínálják portékájukat. Az eladnivaló nagyon sokféle: ruha, görögdiny- nye, zöldségféle, csibe, kacsa, liba, teknő. A mi történetünk a malaceladással kezdődött Eger- baktán. Jött az alkalmi árus Puporka Ferences családja örömére, akik éppen azon tanakodtak már pár napja, hogy itt az ideje, kell venni egy szép kis jószágot. Ki is választottak az utánfutó kínálatából egy 15-20 kiló körüli fürge malackát ez év április 3-án. A malacól azonban mintha nem tetszett volna lakójának: futkosott, itt is, ott is kereste a külvilág felé a járatot. — Majd megszokol, kucu- kám! — csitította a házigazda. De hiába. A közmondást mintha tudta volna a kismalac, uccu, megszökött. Nem az állatka volt erős, hanem az ólat tákol- ták össze hevenyészetten Pupor- káék. Talán a gazda mentségére szól, hogy az új ház építésének a derekán járnak, nincs is még igazán kialakítva az udvarrész, ám a decemberi disznóvágásra mégis gondolni kellett, hiszen azt csak akkor éri meg az ember, ha jó \ NAPOSLIBA- YÁSÁRLÁSI AKCIÓ! A Hortobágyi Lúdtenyésztő Kft. Keltetőüzemében minden héten kedd, csütörtök és pénteki napokon II. osztályú naposliba-értékesítést tartunk, ár: 80,- Ft/db. Nagyobb tétel esetén árkedvezményt biztosítunk. Érdeklődni: Polgár Sándorné üzemvezetőnél Hortobágy, Keltetőüzem. Telefon: (52) 69-105/43 mellék. Fax: (52) 69-005, (52) 69-108, Telex: 72-216. / előre, áprilisban megvásárolja a hízónak valót. Az utcai árus is olyan váratlanul érkezett, az ól még nem volt kijavítva. — Ezt az éjszakát kibírja így, holnap megcsináljuk az. oldalát — beszélték meg a vővel a vasárnapi teendőt. Másnap már nem volt kinek odaönteni a híg malacmoslékot. A család minden tagja kereste a szökevényt, a szalóki víztározótól a Töviskes-völgyig, az Almáskerttől a futballpályáig, minden mélyedésben, minden bokorban, a patakmederben, az erdőben is. Nem találták egyik nap, másnap, harmadnap, sőt egy hét után sem. Oda lett a kétezer-ötszáz forint — ennyibe került a süldő —, a házigazda önmagát okolta a kudarcért, szomorúan teltek a napok Puporkáéknál. Mégsem adták fel a keresést. — Csak meg kell annak lenni, nem mehetett ki a faluból, biztosan befogta valaki... — mondogatták. Puporka Ferenc, akivel csak találkozott, mindenkinek elsóhajtotta a bánatát. Volt, aki jó viccnek tartotta, volt. aki csodálkozott a hanyagságán, volt, aki igazán segített volna, ha módjában áll. Mindenki meghallgatta, s a szokatlan eset hamar szóbeszéd tárgya lett a faluban: — Elveszett Puporka Ferenc malaca...! S lássunk csodát, az első alkalom, amikor azt tapasztalhattuk, hogy a locsi-fecsi beszéd hasznosnak bizonyult. Április 20-án a helyi buszmegállóban sok utazni vágyó ember toporgott, cigarettázott, leste az utat, ugyan jön-e már a busz. Közben pedig elhangzott a bűvös kérdés: — Megvan-e már a malac? — Dehogy van! Nincs az! — Milyen malacról beszéltek ti itt? — kérdezte hirtelen egy harmadik, mert ő látta. Innen már gyorsan következtek a történések. Ferenc és családja rátalált a malackára, és újra hazavitték. Bezárták az azóta jól megerősített karámba az ennivalóan becses jószágot, „akit” bizonyára még az unokák sem felejtenek majd el. Ilyen az egerbaktai malac: volt, aki vette, volt, aki befogta. Hegedűs János A tájvédelmi körzet része a Tarnalelesz melletti Vállóstanya is, ahol tavaly nyáron környezetvédelmi ifjúsági tábort rendeztek. Ennek egyik vezetője a képünkön látható Zay Andrea volt. (Fotó: Perl Márton) Egyedülálló tudományos értékek Létrejött a Tarnavidéki Tájvédelmi Körzet Körülbelül másfél évvel ezelőtt, 1991. októberében „Maradjon meg az utókornak is ez a táj”címmel egy hosszabb írásban adtuk hírül: elkészült a konkrét javaslat a Tarnavidéki Tájvédelmi Körzet létrehozásáról. A szóban forgó terület főként Heves megyében — Tarnalelesz közelében —, kisebb részben Borsodban fekszik, s a védetté nyilvánítás céljául azt jelölték meg a szakemberek: meg kell őrizni az utókor számára a táj fennmaradt, eredeti arculatát, fenn kell tartani a sok tekintetben egyedülálló dombvidék tudományos értékeit. A Lelesz környéki vidék ugyanis az utolsó jégkorszak re- liktumaként jelentős növénytani, állattani bizonyítékokat őriz, a mély völgyek mikroklímájában jellegzetes növények élnek, s ott talált otthonra egy ritka szibériai fajdféle, a császármadár is — hogy csak a legfontosabbakat említsük. A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter egy április elején meghozott rendeletében végre határozott a tájvédelmi körzet létesítéséről. (Annak idején azt írtuk: még abban az évben — 1991-ben — megvalósulhat az elképzelés. A csúszás okáról nem tudni.) A miniszteri rendelet pontosan felsorolja, milyen ingatlannyilvántartási helyrajzi számok alatti területek védettek ezentúl, s melyek minősülnek fokozottan védettnek. Az előbbi csoportba 9569,8 hektár, az utóbbiba 535,7 hektár kiterjedésű terület tartozik. A védetté nyilvánítás egyébként általában nem jelent mező- gazdasági művelési korlátozást, főként erdők találhatók a körzetben. Az ott lévő természeti értékek fenntartása, őrzése, bemutatása a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság feladata. Az érintett települések számára mindenképpen kedvező, hogy létrejött a tájvédelmi körzet. Amint azt például Maczkó Ferenc tarnaleleszi körjegyzőtől megtudtuk, az önkormányzat bízik abban, hogy növekszik ezután az idegenforgalom, annál is inkább, mivel eddig nem volt olyan látványosság, nevezetesség Leleszen, ami vonzhatta volna a turistákat, csupán a méhészek járták rendszeresen a vidéket. Valamilyen prospektus, a körzetet bemutató kiadvány megjelentetésére még nem gondoltak, így a természet szerelmesei egyelőre csupán a Magyar Közlönyből s más sajtótermékekből tudhatják, Tarnalelesz szomszédságában csodaszép védett terület húzódik. (rénes) Vers a holdbéli csónakról ,,A mostani politikáról nem írok” Kovács Józsefné: „A tudomány is érdekel...” „A nagy hajót nézem és nézem,/ Miként lett belőle estére/ Űrben úszkáló hajó.” Ezeket a sorokat Kovács Józsefné írta 1969 januárjában a parádi Fel- szabadulás utcában. Most is ugyanabban a községben, a Kristály utcában él, s ez nem azt jelenti hogy elköltözött, csak jöttek a változások, s ezek között volt az utca nevéé is. Az sem változott, hogy most is ír, két füzetre való verset mutat nekünk ottjáriunkkor a kevés beszédű, kedves asszony. — Akkor írtam ezt, amikor a Holdra fellőtték az űrhajót — emlékezik. — Rettenetesen izgultam, nehogy valamilyen bajuk essen, egész éjszaka a rádió mellett üldögéltem és hallgattam a közvetítést. A férjem éppen dolgozott, egyedül voltam, s különösen akkor szorítottam, amikor bemondták, hogy az űrhajó most a Hold túlsó felén van, nem kivehető. De aztán megkönnyebbülhettem: sikerült megkerülniük. Akkor volt ez, amikor az amerikai asztronauta, Armstrong személyében először tette az ember a lábát másik égitestre. Valószínűleg a világon sokan figyelték ezeket a pillanatokat lélegzet visszafojtva — aki tehette televízión, aki nem, az rádión —, ám ennél jóval kevesebbeket ihletett meg az esemény, e sorok írója Kovács Józsefnén kívül hirtelen csak a Pink Floyd zenekart tudja említeni, akik azóta Írták a Dark side of the moon, azaz a Hold árnyékos oldalán című nagylemezüket, s ők sem biztos, hogy emiatt. — írtam máskor is néhányszor, s néha még most is papírra vetem a gondolataimat — mondja. — Persze nem volt rá sok időm, hiszen rengeteget dolgoztam, mosodában, konyhán. Családom is van, egy fiam és egy lányom, ők Parádsasváron élnek. És már az unokám is olyan idős, hogy házasságot kötött, s ő egy kicsit távolabbra, Szolnokra költözött. A másik kettő pedig üvegcsiszoló illetve finommechanikai műszerész. A féljem, sajnos, két esztendeje meghalt, előtte 14 évig volt itthon beteg. így aztán most egyedül él, de akad így is tennivaló elég a ház körül, ottjátunkkor éppen begóniapalántákat nevelt, amelyeket aztán a kertben ültet el, hiszen a virágot szereti. — Nem nagyon mutogattam én ezeket a verseket senkinek. Időnként eljárok a nyugdíjas- klubba, ott olvasom fel a többieknek. Vagy olykor kirándulunk más tájakra is, s akkor az ottaniaknak is írok, legtöbbször úgy, hogy a település nevével viccelek. írtam például Kisköréről, úgy, hogy minden sor Kis-sel kezdődött, s a hatvaniaknak pedig megírtam a Hatvanan Hatvanban című költeményt. Amikor megtörtént, akkor a romániai földrengéssel is foglalkoztam. Azt mondja, érdeklik a tudományos témák is, s ezek iránt szintén a holdbéli események keltették fel az érdeklődését. Olvasni ugyan, — saját bevallása szerint — nincsen sok ideje, a polcán azért mindenestre ott találhatóak Petőfi összes költeményei, azokból olvasgat néhanapján. Füzetébe pillantva látjuk, hogy írt a most zajló háborúkról is, hazai politikai témával azonban nem foglalkozik, mert szerinte sok olyan régi kommunista van, akik köpönyeget forgattak, s most írogatnak mindenfélét, ám a volt párttitkárok nevét még véletlenül sem merik említeni, nehogy kiderüljön a turpisság. Ez azonban nézete szerint annyira megvetendő, hogy szóra sem érdemes, nemhogy költeményre. S hogy miért ír verset, arra roppant kézenfekvő a válasza: — Énekelni nem tudtam, énekkarba nem mehettem. (-ács)
