Heves Megyei Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 100-124. szám)

1993-05-13 / 110. szám

HÍRLAP, 1993. május 13., csütörtök HORIZONT Életet áldoztak, hogy a sajátjuk tovább tartson A háromezer éves mexikói művészet Mexikónak, ennek az óriási országnak a kultúráját nehéz megismerni, ha nem próbáljuk megérteni múltját, lakóinak gon­dolkodásmódját, amely az évez­redek alatt kialakult. Az ország őslakói valószínű­leg a Bering-szoroson át érkez­tek erre a földrészre. Hogy mire alapozzák ezt a történészek? Ar­ra, nogy a mexikói indián törzsek tagjainak koponyaformája és a szálas haja erre utal. Az utolsó jégkorszak végén Kelet-Szibériát és A laszkát szárazföldi út kötöt­te össze, és a vándorok azon kel­hettek át. A legújabb emberi le­leteket Mexikóban a teotihuacá- ni piramisok közelében találták. Ezek tízezer évesek lehetnek. Ezekből következtettek arra, hogy 5-6 ezer évvel ezelőtt az ősemberek ezen a vidéken már mamutra vadásztak. Viszont ha belegondolunk, hogy időszámí­tásunk előtt 3000 évvel kukori­cát termeltek? Mindenesetre ez már érdekes... Itt keletkezett az azték biroda­lom. A /«catón-félszigeten pe­dig a híres maja birodalom. Me­xikó népei fa- és kőszerszámok­kal dolgoztak, miután a vasat nem ismerték. Az első piramiso­kat a teotihuacánok építették. Mai ésszel szinte el sem tudjuk képzelni, hogy ezeket az óriási építményeket és szobrokat meny­nyi munkával készítették. Azok a kőfigurák ugyanis, amiket az aztékok építettek, óriási méretű­ek, az anyaguk nefritkő volt. A hatalmas oszlopok, amelyek a tetőn fekszenek, a napisten arcá­val vannak bontva. Egy kőszo­bor hat tonnát nyom, magassága csaknem öt méter. Mindez azt mutatja, hogy milyen fejlett kul­túrája volt ennek a törzsnek. Amikor Ferdinánd Cortez 1519-ben — mint spanyol hódító — kikötött Vera Cruz mellett, el­foglalt olyan területeket, ame­lyeket a spanyol mentalitás sze­rint szűz területnek nevezett, ugyanis ott több száz éves, fejlett művészi kultúrát talált. Habár ez sokban különbözött az európai kultúrától, mégis elmondhatjuk, hogy mindenképpen ráillett a jelző: magas színvonalú, mert akkoriban az finomságában fe­lülmúlta az európai kultúrát. Cortez találkozott az azték udvar fényűző pompájával, a hí­res Montekuzoma ragyogó ud­vartartásával. A végrehajtók na­gyon sok adót hajtottak be az alattvalóktól, és vittek a király lá­ba elé. Azt is látta Cortez, hogy a királynak saját kém- és futár- szolgálata volt, ennek tagjai gon­doskodtak arról, hogy a királyi udvarban mindenről tudjanak, ami az országban, illetve a fővá­rosban, Tenektitlanban történik. Ebben a városban volt egy nagy piramistemplom, ami körül pa­loták sorakoztak. A leírásokból megtudhatjuk, hogy az udvari asztalnál felszolgálták például a friss tengeri halakat. Ez azért ér­dekes, mert ezeket 400 kilomé­ter távolságról hozták. Micsoda kontraszt: 2000 méterre a ten­gerszint felett éltek, s ott frissen tálalták fel a tenger ínyencségeit az udvari előkelőségeknek. Magától értetődő tehát, hogy az ország szervezett volt, és ma­gas szintet ért el, legalábbis az or­szág anyagi színvonalát nézve. Az aztékoknak saját írásmódjuk is volt, hasonlóan, mint a másik törzsnek, a majáknak. Ez az írásmód volt nekünk az alap, hogy megérthessük például a számunkra komplikált vallásu­kat. Ez a vallás támogatta a kény­úri hatalmat az élet és a halál felett. Ezt mutatja a kegyetlen, hatalmas istenszobor is... A tűz- isten, a kígyóistennő, és sok más szobor beszél erről. Az aztékok szilárdan hitték, hogy az élet és az új élet csak a halál előtt szár­mazik, egy másik élettől. Nos, ők úgy vélekedtek, hogy nekik élő embereket és állatot kell feláldoz­ni, hogy az ő életük tovább tart­son. Ez a különös vallási tisztelet az európai ember számára nem volt ismert. Találtak áldozati tálakat, ame­lyek a kőjaguárokban voltak. Ezekben a kőjaguárokban volt egy-egy gyomor is. Nos, ezekbe dobták a vallási ceremónia ide­jén az emberi szívet és a vért. Ez volt ugyanis az egyik vallási szo­kás. Érdekes szobor a kövér, szőr nélküli kutya. Ugyanis a mexikói hősök és a szépségek ezt nagyon finom eledelnek tartották, s az udvari asztalnál fel is tálalták. Megemlékezhetünk még a tisz­teletbeli állatról, a jaguárról, amit megörökítettek az áldozati tálon, de a darázskövön is. Ezen a kövön a fő élelmiszerüket, a kukoricát őrölték. Ez egy na­gyon érdekes, háromlábú la­pos kődarab volt, úgynevezett „szemütögetővel” ellátva. Akiket érdekel a mexikói ős­régi kultúra eszköztára, s a csak­nem ismeretlen nép művészete, azoknak okvetlenül meg kell te­kinteniük a múzeumokban. Eze­ket valóban látni kell, mert felejt­hetetlen élményt jelentenek. Ér­demes megismerkedni a régésze­ti leletekkel, mert hovatovább az ismeretlenség homályába vész ez a nép. Eszperantóból fordította: id. Zakar János Amatőr fotós az MMK-ban A harmónia keresése Az idei tavaszban Homoga József, a Nógrád megyei fotósok egyik jeles egyénisége mutatkozik be a Megyei Művelődési Központ Galériájában. Tájképek, portréfelvételek sorakoznak, számot adva, milyen hangulatot tud és akar teremteni az amatőr művész. Amikor élménye születik a tájban, a tájról, vagy amikor — és ez talán fontosabb — ő szükségét érzi annak, hogy hangulatához, érzelmeihez, netán szenvedélyeihez jeleket, jelzeteket keressen. A kinti világban, a természet­ben, a szirmok, fák, az égbolt vál­tozó felhőtorlaszai alatt. Ez az ötvenéves férfi azt a lírát szólal­tatja meg felvételein, ami évtize­dek során kiérlelődik, lehiggad, bizonyos sajátos ritmust vesz fel, azt is mondhatnánk, megtalálja a maga színeit, kiinduló- és vég­pontjait, hiszen a lendület vala­honnan elrugaszkodik, hogy az­tán egy merészebb vagy szeré­nyebb ívet leírva valahová meg­érkezzék, nyugalmi szintre jus­son. Ennek az érzelmi útleírás­nak lehetünk tanúi a képek lát­tán, a belőlük kiolvasott tartalom által. Portréi, megörökített arcai ar­ról győznek meg, hogy készség­gel enged a hatni akaró személy­nek, engedi érvényesülni az ar­cot úgy, ahogyan az odamerész­kedik a gép elé, megvallani, kife­jezni, hogy éppen az adott pilla­natban mennyit is ér, érhet a gaz­dája. Mert senki ne higgye, hogy az arcon bármit is el lehet leplez­ni, bármit is le lehet tagadni ab­ból, ami öntudatlanul is látszik. Jelentős helyet foglalnak el a kiállításon Homoga József akt­felvételei. Elgyönyörködik a friss és kellemesen hajlékony vo­nalakban, ahogyan a fiatal testek megvallják a kíváncsi fotósnak ünnepi titkaikat. Jól is bánik ezekkel a modellekkel a fotós. Rutinnal és kellő tapasztalattal választja ki a látószöget, ahon­nan a test szelíd és engedelmes harmóniái kibonthatók. Tiszták ezek az aktok, sehol egy bicsak- lás a vonalakban, sehol egy folt, vagy árnyék, amely megbontaná Hollókői utca vagy félresiklatná azt a ritmust, amit a test élénkbe tár. Meglepetésünkre nemegyszer két női testet is egymás mellé he­lyez, a páros aktban keresi a többlethatást, amellyel mintegy kettőzni akarná, változatosabbá szeretné tenni az élményt, a szemnek és a szívnek is örömöt, netán az éhséget ingerlő lát­ványt. Itt azonban egyfajta ta­nácstalanság árulkodik arról, Portré hogy a fotós nem, vagy nem jól mérte fel a munka külső és belső feltételeit, adottságait, távlatait. Nem tévedés, pontosan akarom leírni — távlatait. A perspektí­vát, a térbenit is, a lelkit is. (Gon­dolom, lélekről is szó eshetik a fotók okából?) Homoga a két akttal nem tud mit kezdeni, for­gatja őket, egymáshoz viszonyu­ló ritmusaikat illesztené így is, úgy is, az egyik sudáran áll, a má­sik kényszeredetten guggol, de a kettőből nem születik meg a fe­szült hatású együttes, az az ötvö­zet, amit egységnek, a két test közös és izgalmas harmóniájá­nak éreznénk. Marad az egyik alak és marad a másik is — magá­nak, az adott egymáshoz kény­szerítésben. És ez nem harmó­nia, nem az az alkotás a fotós szándéka szerint, amit mi kíván­nánk. Mi, akik ezeket a jó teáű lányokat, szép arcú tüneménye­ket csak a fotós munkái által is­merjük meg. A sok részletszépség, a tájak varázsát, az adott pillanat fensé­gét érzékeltető felvételek mellett adódó problémáink miatt el­akadtunk az aktoknál. Annak el­lenére így írtuk meg jegyzetün­ket, hogy ez az amatőr a szakmá­ban — profi. (farkas) J \ AZ ESZAK-MAGYARORSZAGI GAZDASÁGI KAMARA Heves Megyei Képviselete értesíti tagjait és ügyfeleit, hogy címe megváltozott. Új címünk: EGER, DOBÓ TÉR 6/A. Telefonszámunk nem változott: 312-989 x___z Az ígéret szép szó Hol van a 25 millió forint? Azon a bizonyos gyűlésen, amelyre a gyöngyösi ipartestület tagjait hívták meg, elhangzott az ígéret: 25 millió forint értékű munkára van kilátás azoknak, akik megfelelnek majd a szak­mai követelményeknek. Akik eddigi tevékenységükkel kiérde­melték, hogy megrendelésben részesüljenek... Manapság ekko­ra értékű munkához jutni nagy dolog. Hát még ha hozzáteszem, hogy ez az érték csak a kezdet kezdetének számít a nagyvállal­kozó kijelentése szerint. Ha mind a két oldal elégedett lesz egymással, akkor jön a többi megrendelés is. Valahogy úgy: csak győzzék csinálni. De az elő­feltétel a pontosság, a megbízha­tóság, a kifogástalan minőség. A szóban forgó milliókat a Gyöngyös Ipartestület Kft. keze­ihez teszi le a fővállalkozó. En­nek a társaságnak a vezetője, ügyvezető igazgatója Herczeg Lajos. — Mi van a pénzzel és a meg­rendelésekkel? — kérdezem tőle minden kertelés nélkül. — Az ígéret elhangzott, de más még nem történt. Annyi igen, hogy a Megamorv megvet­te a gyöngyösi mezőgazdasági szövetkezettől a 3-as út mellett lévő Körtvélyesi-tanyát, amely­nek a helyén jelentős nagyságú kereskedelmi centrumot akar ki­alakítani. A volt épületek egy ré­szét lebontotta, más részét meg­hagyta, és fel akarja újítani. Ki­alakította a világítási rendszert, és felhúzta a kerítést a terület szélein. — Ezek szerint megkezdődött a munka? — A munka egy része meg­kezdődött, csak egy kis baj van. — Mégpedig? — Hiányzik az építési enge­dély, és nem áll rendelkezésre a területfelhasználási engedély sem, amit a Heves Megyei Közle­kedési Felügyeletnek kell kiad­nia. — Tehát a kft. vár és vár? — Tizenöt kisiparos ajánlatát fogadtuk el, ezek összes értéke 15 millió forint körül van. — Kik döntenek arról, hogy a kisiparosok közül ki jusson meg­rendeléshez? — A kft. háromtagú vezetősé­ge, név szerint Ablaka Ferenc, Forgács Pál és én. — Miért kell a döntéshez há­rom ember? — Egyfelől a szakmai szem­pontok érvényesítése miatt, másfelől pedig azért, hogy min­denféle gyanúsítgatásoknak és összefonódásoknak az elejét ve­gyük. — A háromtagú vezetőséget a kisiparosok tartják el? — Nem. A megbízónk, a Megamorv Kft. gondoskodik a tiszteletdíjak folyósításáról. — Tehát még egyszer: ígéret van, munka nincs? — Nemcsak ígéret van, ha­nem munka is van már. Két szol­gálati lakás felújítását adta át a nagyvállalkozó a kisiparosok­nak. Ennek a megrendelésnek az értéke mintegy másfél millió fo­rintra rúg. A 25 millióhoz képest nem sok, de a mai helyzetben ez sem elhanyagolható munkaalka­lom. Érdemes még megjegyezni, hogy a volt Körtvélyesi-tanya ke­reskedelmi centrummá történő átalakítása nemcsak azt jelente­né, hogy ott a mostani áraknál kedvezőbb mennyiségű forintért lehetne megvenni bizonyos alap­vető jelentőségű anyagokat. Azt is jelenti, jelentené, hogy a mun­kálatok során sokan juthatnának keresethez. Ha tehát így van, márpedig így van: miért húzódo­zik a hatóság az engedély kiadása elől? A felelet nagyon egyszerű: bizonyos feltételeket jelölt meg, amelyeknek teljesítésétől függ, hogy arra a bizonyos kérelemre rákerül-e a hivatalos pecsét... Most folyik a csendes vita arról, kinek mire van szüksége, ki ho­gyan látja a helyzetet és a folyta­tást. G. Molnár Ferenc ré£,n QYűiMsrt £uw Több, mint 150.000 felnőtt és gyerek írta már alá felhívásunkat Május 15-én legyünk még többen, akik együtt mondunk igent egy emberséges, mindenki számára egyformán nyitott jövőre, teszteljük és tenni akarunk azért, hogy mindenki tisztelje minden ember méltóságát és elismerje elévülhetetlen jogát az élethez, szabadsághoz és biztonsághoz GYERE VELÜNK TE IS MÁJUS 15-ÉN ! KONCERT 14.00, Tabán Albatross Gerendás Péter Halász Judit Kanalas Éva - Fábri Géza NO coMMent Pa-dö-dö KONCERT 17.00, Kossuth tér Androdcm Bródy János Demjén Ferenc Halász Judit Hobó Kottái Róbert Koncz Zsuzsa Muzsikás egy. Presser Gábor Somló Tamás Zorán 4KíTuP,tíoZzO/j£6Ys2ÁL vtmcr! A résztvevők számára a MÁV és a Fővárosi Önkormányzat kedvezményeket biztosit Támogatásukat ezúton ,s megköszönjük. Ugyanakkor arra kérünk minden intézményt, önkormányzatot, vállalkozót és magánszemélyt, aki járművel rendelkezik, segítsen abban, hogy mindenki, akinek fontos, hogy a magyar társadalmat ne szakítsa szét a gyűlölet a kirekesztés, eljuthasson május 15-én a tabáni és a Kossuth téri koncertre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom