Heves Megyei Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 100-124. szám)
1993-05-13 / 110. szám
4 HORIZONT HÍRLAP, 1993. május 13., csütörtök Jutalomtábor Angliában A Heves Megyei Angoltanárok Egyesülete és az egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium közös rendezvényeként az elmúlt hét végén mérték össze tudásukat a már hagyományos angol nyelvi verseny résztvevői. A megye valamennyi középiskolájából több mint kétszáz diák versengett a díjakért. A megmérettetés két kategóriában zajlott, a szóbeli felmérést teszt, angol szövegértés és -olvasás előzte meg. A többnyire amerikai tanárokból álló zsűri végül a következő döntést hozta: az egyes kategóriában első helyen végzett Hosszú Kinga (Gárdonyi-gimnázium), második Bácsi Gabriella (Gárdonyi), harmadik Tőzsér Gábor (Szilágyi), negyedik Vincze Zsuzsa (Neumann), ötödik llonczay Péter (Gárdonyi). A második kategória legjobbja Barkász Emőke (Gárdonyi), második Tomcsányi Eszter (Neumann), harmadik Szabó Rita, negyedik Baják Imre, mindketten a gyöngyösi Berze-gimnázium tanulói, míg az ötödik Balogh Noémi az Egri Közgazdasági Szakközépiskolából. A verseny legjobbjai — a fentebb felsoroltak — június végétől 10 napot töltenek majd el a Londontól 20 kilométerre levő Deb- denben, a „Fit For Europa” nevet viselő nemzetközi nyelvi táborban. A Heves Megyei Angoltanárok Egyesülete az útiköltséghez ezer-ezer forinttal járult hozzá. Ukrajnai teljesítmények a barátság jegyében Hatvani küldöttség járt Beregszászon Beregszász, Munkácsy utca 3.: itt székel Dalmay Árpád, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke, aki a Nemzetközi Tőkés László Mozgalom Hatvanból érkezett küldöttségét elsőként fogadta, hogy aztán három napon át szíves kalauza, tárgyalópartnere legyen mind Beregszászon, mind a csaknem 40 ezres lélekszámú, javarészt magyarlakta város környékén. „Mi végett látogattunk hozzájuk?” — Szinyei András polgár- mester fogalmazta meg a delegáció küldetését azon a fogadáson, amelyet Tóth Mihály, Ukrajna elnöki megbízottja, a járás állami közigazgatásának vezetője adott tiszteletünkre. Vagyis: Hatvan mind szélesebb körű kapcsolatokra törekszik, s ha már van Hollandiában, Franciaországban, Erdélyben testvérvárosa, miért ne lehetne Ukrajnában is? És terebélyesedjék ez az érintkezési forma a kultúra, a sport területén éppúgy, mint amilyen szívesen várják Beregszász fejlett iparának, üzemeinek termékbemutatóját már az idei expón, amelynek előkészületei minden eddiginél többet ígérnek. A városban tett első sétáink során szíves kalauzunk volt Pa- taky István polgármester, aki szerint az autonóm magyar körzet érdekében szervezett 1989- es népszavazás során a lakosság 82 százaléka szavazott igennel, s az oroszok, cigányok éppúgy a magyarság mellé álltak, mint az ukránok. Akkor sem volt gond, amikor Schober Ottó igazgatásával létrehozták nemrég a beregszászi magyar nemzeti színházat, majd Beregi Hírlap lett a Vörös Zászlóból, a KMKSZ szervező- munkája nyomán köztéri szobrot kapott Illyés Gyula, emléktábla utal immár Kazinczy Ferenc és Petőfi Sándor egykori szálláshelyére, s csak az idén 15 utca kapta vissza régi magyar nevét. A beregszásziak különben hivatalosan is használhatják immár a magyar nyelvet, kötelező a kétnyelvűség minden hivatalos nyomtatvány előállításánál, s a nándorfehérvári diadalra emlékeztet most már a a helyi templomok déli harangszava is. A hatvani küldöttség egyik tagja, Mátrai László szakközépiskolai tanár — aki önkormányzati képviselőként a művelődési és sportbizottság elnöke — felfigyelt néhány negatív jelenségre is Beregszász életében. Mindösz- sze második éve folyik magyar nyelvű oktatás a helyi gimnáziumban, nincs a magyar irodalomnak könyvesboltja, pedig nagyon elkelne. Na meg volt és van gondjuk amiatt, hogy se égen, se földön nem jutnak a magyarok háromszínű zászlóhoz, így legutóbb a március 15-i ünnepség többezres hallgatósága egyetlen Kossuth téri piros-fehér-zöld lobogó alatt szorongott, azt is Ke- rényi Gyula, a KMKSZ nyugdíjastagozata elnökének leánya varrta az emlékezetesen szép alkalomra. Kerényi Gyuláról különben szinte legendák keringenek Kárpátalján. Építészmérnökként 13 magyar templomot segített világra, köszönöm fejében készítette el az Illyés Gyula Nemzeti Színház átalakításának tervét, felügyelte a munkálatokat, meleg vizes fürdőt harcolt ki a városnak, s fáradhatatlanul szervezi a Vérke-parti öregdiákok változatos programjait, melyekre különböző világtájakról látogatnak haza a Beregszászról elszármazottak, hogy magyarságtudatukat erősítsék. Különben ő kért meg bennünket arra is, hogy alábbi óhaját továbbítsuk városunk polgáraihoz. Eszerint: a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetségének nyugdíjasai szeretettel kérik Hatvan lakosságát, kezdeményezzék olyan háromszínű lobogók összegyűjtését, adományozását, amelyekkel méltó módon díszíthetnék fel házaikat, intézményeiket Beregszászon egy-egy magyar nemzeti ünnep alkalmával. íme a kívánság, amit tiszta szívvel továbbítunk lapunk olvasóinak, éspedig ama reményben, hogy mind többen mozdulnak meg városszerte, s szerény ajándékukat eljuttatják a Hatvani Galériába, ahová már az idén népes csoportok érkeznek Beregszászról. A hatvani delegáció hasznos munkát végzett rövid útja során. Ám e kétoldalúan megerősített együttműködési terv főbb vonásainak ismertetését bízzuk Szinyei András polgármesterre, aki szerint Hatvan évente fogadja a beregszászi magyar gimnázium 25-30 diákját, a város képzőművészei sorra bemutatkoznak a Zagyva partján, a vasutas művelődési ház elősegíti a beregszászi színtársulat vendégszereplését, a Délsziget folyóirat következő számát már a kárpátaljai magyar irodalom bemutatásának szenteli, s kívánatos a két város zeneiskoláinak barátkozása. Moldvay Győző HANG-KÉP Csak diagnózis Ebben az országban azt hiszem milliók döntik el nap mint nap, hogy nem foglalkoznak tovább a politikával, mert megundorodtak, kiábrándultak, s nem tudják, hogy az alagút végéről felvillanó fény a kiút jele, vagy a szembejövő gyorsvonat reflektora. Elhatározzák, eldöntik, de hát be kell kapcsolni a rádiót, illik tájékozódni arról, hogy mi történik zsebkendőnyi országunkban, s a távolabbi földrészeken. S ekkor már ismét kezdődhet a füstölgés, a bosszankodás, s a fogadkozás, hogy soha többet kíváncsiság. S aztán legközelebb megint megszegik ezt a szigorú „esküt”. S valljuk meg, az is érdekel mindnyájunkat, hogy ki milyen diagnózist állít fel. Ezért figyeltem fel a legutóbbi Vasárnapi Újságban — egyébként ez a hangos lap mintha kilendülne meglehetősen tartós hullámvölgyéből — az általam nem éppen kedvelt Nagy Feró véleménycsokrára. Távol áll tőlem az általa képviselt műfaj, s az is tény, hogy aligha lenne valamelyik nemzetközi dalnokverseny győztese. Most mégis lekötött, s elgondolkodtatott. Gondolom, másokat is. Ez érthető, mert meglehetősen őszintén válaszolt a cseppet sem finomkodó kérdésekre. Nem tagadta, hogy a jelenlegi kormányhoz közelállónak tartja magát, ám rögvest hozzátette, hogy hatpárti undora van. Természetesen magyarázattal is szolgált, bírálva a parlamenti üres széksorok egyéb ügyekben elfoglalt gazdáit, azt, hogy kevés szállal kötődnek választóikhoz. Ostorozta a közömbösséget, az önérdek hajszolását, a privatizációs visszásságokat, az acsarkodó légkört, az egymásnak ugrás elharapódzó gyakorlatát. Közben önmagáról is szólt, tisztázva a vele kapcsolatos félreértéseket. De nem ez érdekelt, hanem az, hogy hiteles korképet rajzolt. Kár, hogy a terápiával, illetve az ilyen jeHegű javaslatokkal adós maradt. No ez nem túl nagy vétek, mert mostanság nem hemzsegnek az olyan társadalmi csodadoktorok, akik megmondanák, hogy mikor mit kell tenni, hogy merre a kimenet a labirintusból. , Pedig erre lenne szükség, s a jövő évi nagy verseny győztesei azok lesznek, akik garantált medicinákat kínálnak majd. A leghatékonyabb változatban. Altató helyett Képzett egészségügy-őr rokonaim, ismerőseim folyvást riasztottak a különböző gyógyszerektől. Mégis egy ideig rendszeresen szedtem az igen erős altató tablettákat. Van ennek vagy tíz esztendej e. Akkoriban ugyanis a televízió — legalább esténként — azon a két szerény csatornáján épkézláb, cselekményes, netántán izgalmas műveket sugárzott, amelyek közt akadt azért szellemi gyarapodást nyújtó is. Napjainkban viszont — legalább fél esztendeje — a honi 1-es, 2-es csatorna, a Duna- tévé, a kábeladások gondoskodnak az álomba szenderülésről. Tessék leülni a fotelba, s hadd peregjenek azok a képek. Szembesülhetnek mindenütt — az égi csatornákon is — a bárgyúsággal, a sületlenséggel, a durvasággal, az idegesítő brutalitással. A zömében amerikai cégjelzésű produkciókban a főhős autós üldöztetések nyertese, profi verekedő, bámulatos lövöldöző. Hadban áll mindenkivel, de végül is maga alá tiporja azt a fertelmetes Gonoszt. Hát minden esetben erről nem győződhettem meg az elmúlt napokban sem, mert negyed-, fél óra után már békésen horkoltam. Kivételek azért akadnak. Ilyen például A nagykövet férje, ez a helytelenül kalandfilmsorozatnak titulált, francia földről postázott frappáns, színvonalas, az értelemre és az érzelmekre egyaránt ható vállalkozás. Sajnos közeledik a vége, de azért akad még néhány blokk, amit szívem szerint ajánlanék legalább a magyar szörnyel- mény-készítőknek lelkiismeretes megtekintésre. Tanuljanak már belőle valamennyit! Számukra a szemernyi is díjazott teljesítmény lenne... Pécsi István Fegyverek a múltból Mi a huszárgallér? A védőfegyverzet fontos kiegészítője volt, ami a nyak védelmét szolgálta évszázadokkal ezelőtt. Finoman kidolgozott, kis réz drótkarikákból szőtték, minden gyűrű leforrasztott mestermunka... S a régmúlt emlékeit gyűjtők ma már természetesen nagy becsben tartják. Tóth Sándor egri autójavító vállalkozó magán- gyűjteményéről eddig nagyon kevesen tudtak, éppen ezért meglepő, hogy a szomszédos megyében, Szerencsen a Rákóczi-várban láthatók először „kincsei” a Zempléni Múzeum munkatársai által rendezett kiállításon. Nem kevesebb, mint százhúsz tárgy idézi a múltat. Van a kiállított fegyverek között osztrák mellvért, nagyméretű parasztkard, török samsir szablya, francia katonai muskéta, kelta lándzsa, héttollú gerezdes buzogány... (A kiállításon ugyan nem látható, de Tóth Sándor gyűjteményében ágyú is található.) A szerencsi Rákóczi-várban több hónapig tart nyitva „Régi fegyverek” címmel az egri magángyűj- to fegyverkiállítása. Tóth Sándor — aki maga végzi a fegyverek azonosítását, restaurálását — egy önálló kiállítóhely megteremtésén fáradozik, ahol megfelelő körülmények között tudná nemzeti értékeinket, s muzeális tárgyait közvetlen környezetének és a megyén kívüli érdeklődőknek is hozzáférhetővé tenne. Adatok a címzett és a céltámogatásokról Noha az Országgyűlés még csak a minap kezdte meg a helyi önkormányzatok folyamatban lévő címzett és céltámogatásáról, valamint a támogatási célok idei rangsorolásáról szóló törvényjavaslat részletes vitáját, néhány érdekes adat máris rendelkezésünkre áll. Mindenekelőtt tényként kell rögzítenünk: a költségvetési törvény ebben az esztendőben az imént említett támogatásokra 28 milliárd 740 millió forintot irányoz elő; a címzett preferálásokat illetően az is említést érdemel, hogy a törvényjavaslat bizonyos szigorításokkal is foglalkozik. Nevezetesen: a Fejér megyei Szent György, a gyöngyösi Bugát Pál, a Szabolcs-Szatmár-Be- reg megyei Jósa András, a mátészalkai II. Rákóczi Ferenc, a zalaegerszegi megyei kórház rekonstrukciójának szakmai tartalmát és jelentékenyen megnövekedett beruházási költségéit felül kell vizsgálni; nem kaphatnak céltámogatást azok az ön- kormányzatok, melyeknél az ta- asztalható, hogy már most túl- öltekeztek. A címzett „rovatban” — talán érthető módon — az egészségügyé a prioritás: a sort a békéscsabai Réthy Pál Kórház nyitja meg, ahol a négy és fél milliárdos rekonstrukcióból tavaly egy milliárd 271 millió forintot érő munkát végeztek el, 1993-ban egy- milliárd 400 millió, jövőre pedig egymilliárd 829 millió forintot használhatnak fel. Ezt követi a veszprémi megyei kórház és rendelőintézete felújításának második üteme, ahol az összköltséghez, viszonyítva az eddigi egym.il- liárd 944 millió forintos ráfordítással jobb a készültség foka; a további két évben kétmilliárd 434 milliót ruházhatnak be. Igen szép summával szerepel még az orosházi, a kaposvári, a kisvárdai és a balassagyarmati kórház is; utóbbi két intézmény dicsekedhet azzal, hogy a támogatást illetően 1995-re is tervezhetnek. A vízgazdálkodási „szféra” első helyén, igen jó felhasználási mutatóval, a dél-alföldi ivóvízminőség-javító program áll, de jó helyezést mondhatnak magukénak a Nógrád megyeiek is. A kultúra területén a miskolciakat örvendeztethetjük meg azzal a jó hírrel, hogy a Nemzeti Színház felújítására az idei 644 millió mellett az elkövetkezendő két évben további 370 milliló forintot lehet „beépíteni” a patinás intézménybe. Érdemes kicsit tallózni a céltámogatások között is. Nos, itt a kaposváriak törtek az élre, ahol több mint 760 millió forintos vízgazdálkodási beruházást szeretnének megvalósítani. Ennek ellenére a hatvani kórház rekonstrukciója kapja a legtöbb pénzt: idén 18, jövőre 40, 1995-ben szintén 40, míg 1996-ban 44 millió forintot. Ugyancsak a vizes „témában” igen szép helyezést mondhat magáénak Mosonmagyaróvár és Kalocsa is. A szociális otthonok bővítésére a Csongrád megyei önkormányzat szeretné a legjelentékenyebb beruházást realizálni, amihez idén 91 millió 924 ezer forint támogatást kapnak. A középfokú képzés színvonalának emelésénél Csenger és Tiszavasvári, az alapfoknál pedig Pécs, illetve Baja nevét említhetjük meg; utóbbi városban a beruházás költsége ugyan kevesebb, ám mindkét település ebben az esztendőben, s Jövőre csaknem azonos összegű, azaz 80-80 millió forintos preferenciában részesül. Nagy Attila íme, az Opel! Avagy az újságíró objektivitása A Heves Megyei Hírlap május 6-i számában Kis Szabó Ervin tollából megjelent „íme, az Opel!” című írásmű egyoldalú, rosszindulatúan elfogult tartalmi mondanivalója arra késztetett, hogy a torzításokat, féligazságokat a másik oldal szemszögéből is indokolt bemutatni, nem kívánva ugyanakkor parttalan vitává duzzasztani a témát. A cikket jellemző sértődöttség és szabadjára engedett indulatosság gyújtópontjaként úgy tűnik, mintha egy feledékenység- ből adódó, teljesítés nélkül maradt, és a „cirkuszcsináló újságíró” úr részére természetesen járó, ugyanakkor általunk fel nem ajánlott árkedvezmény biztosításának hiánya lenne. Kommentár nélkül meg kell jegyeznünk, hogy a gépkocsi vételárát az Axel-,Springer kifizette, és az árkedvezményt Kis Szabó Ervin utólag kezdeményezte. Ezek után mik is a tények: Megtisztelő volt számunkra, hogy olyan gépkocsi beszerzésére kaptunk megbízást, amelynek szállítási ideje az extra felszerelése miatt ezen időszakban 2-3 hónapot igényel — amelynek ismereteink szerint az újságíró úr is tudatában volt —, de ezt sikerült 2 hét alatt biztosítani. Ezt az újságíró úr által tehetetlennek minősített kereskedőink szorgalmas utánjárással, saját anyagi érdekeltségük egy részéről történő lemondásával végül is a vállalt határidőn belül teljesítették, amelyért nem várunk el köszönetét, de azt igen, hogy a helyzet ismeretében az újságíró objektív, tárgyilagos tájékoztatást adjon, ha érdekesnek ítéli meg a témát, de saját ügyének valótlan bemutatásával ne sugallja azt, mintha ez általános lenne. Tényként elismerjük, hogy a korábbi, Kis Szabó Ervin részéről kezdeményezett autóvásárlási tapasztalataink, de általános és indokolt gyakorlatunk is az, hogy a gepkocsi-megrendelés komolyságát, a megrendelés érvényességét a számlánkra történő befizetést követően ismerjük el és regisztráljuk. Szeretnénk megnyugtatni Kis Szabó Ervint és mindazokat, akik a cikk olvasása után netán elbizonytalanodtak volna, hogy a gépkocsiátadással kapcsolatos ügyintézés nem ismeretlen előttünk, és az ő közreműködése nélkül is megtörténik, ha ma még eléggé bürokratikus és esetenként rajtunk kívülálló okok miatt hosszadalmas ügyintézést is igényel. Azon vagyunk, hogy partnereinkkel együtt az ügyintézést gyorsítsuk. A torzítások mellett a feledékenységről is meg kell annyit jegyeznünk, hogy a cikk nem tér ki arra, hogy a gépkocsit már napokkal a végleges átadás előtt megkapta, hogy munkavégzésében ne legyen akadályozva. Meggyőződésem, hogy az újságírásnak nem lehet célja a vállalkozáson belüli feszültségkeltés, el nem hangzott, személyiséget is sértő, üzletmenethez nem tartozó, olcsó népszerűségre törő kijelentések központba állítása, végső soron az egyoldalú, objektivitást nélkülöző, burkolt üzlet- és hitelrontás. Napjaink sajtószabadsága nem párosulhat felelőtlenséggel egy megyei Hírlapban, különösen azok esetében, akik hivatásuknak tekintik a tájékoztatást. így a magunk részéről csak azt tudjuk tanácsolni Kis Szabó Ervin újságíró úrnak, hogy nem árt, ha előbb saját maga előtt tudatosítja, hogy 1993-at ÍRUNK! Fentiek ellenére őszintén reméljük, hogy a kéthetes utánjárással beszerzett gépkocsi örömet szerez majd, és segíti munkájában. Papp István az Autókomplex Kft. ügyvezető igazgatója * * * Szerkesztőségünk mind a két fél észrevételeinek helyt adott, s ezzel a vitát a magunk részéről lezártnak tekintjük.
