Heves Megyei Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 100-124. szám)

1993-05-12 / 109. szám

HÍRLAP, 1993. május 12., szerda GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE 5 4 A téma: a nyugdíjak A gyöngyösi Családsegítő Központ és a Kolping-család la­kossági fórumot rendez a nyug­díjellátásról. Ezen belül érintik az öregségi, a korkedvezményes, a rokkantsági nyugdijakat, s szólnak a különféle járulékokról is. A társadalombiztosítás szak­emberei minderről a Török Ig­nác úti szabadidőközpontban tá­jékoztatják az érdekelteket, má­jus 18-án délután öt órától. Ugyenebben az időpontban — de egy héttel később — egy ha­sonló programra kerül itt sor, ám akkor az anyasági ellátásról tud­hatnak meg bővebbet az érdek­lődők. Párizsba álmodják magukat Svájcon keresztül Párizsba utazhatnak a képzelet szárnyán a gyöngyösi ország-világjárók klubjának tagjai ma délután fél hattól. A csapatot Papp László kalauzolja majd az Eiffel-to- ronytól a Latin-negyedig, s talán végig a Szajna partján a Samari- taine patinás épületéig, számos csodán át. Gyűjtemény-gyarapodás Gyöngyös nagy fia, a 200 esz­tendővel ezelőtt született tudós orvos, Bugát Pál felvidéki emlé­keivel gyarapodott a városi kór­ház eddig is értékes gyűjtemé­nye. A korabeli dokumentumok fénymásolatai a napokban aján­dékként kerültek mostani he­lyükre a szlovákiai Léva levéltá­rából. Főszereplő az erdő Immár a tizedik éve rendezik Gyöngyösön a természetismereti vetélkedőt. Az idén is augusztus végén sorra kerülő országos diáktalálkozón a főbb témák egyike az erdő, az erdőművelés lesz. Kutatják a vízkincset Határozottabb erőfeszítések­be kezdtek a hajdani gyöngyösi timsós-vasas víz megtalálásáért, újbóli hasznosításáért. Egyidejű­leg hőforrás után is kutatnak a város környékén. Zeneiskolai névadó Névadóra készül a gyöngyösi Állami Zeneiskola. A tervezett május 17-i ünnepségen az inté­zet — fennállásának 35. évfordu­lóját is köszöntve — Pátzay Já­nos orgona- és zongoraművész, a római katolikus Szent Bertalan- főtemplom egykori kántorának, karnagyának nevét veszi fel. Az eseményt a városból elszárma­zott országos hírű zenészek hangversenye teszi emlékezete­sebbé. ITT A SZOLNOKI CSAPAT! Használtruha­vásár és katonairuha-vásár 1993. május 11—12-én az egri Házban. Ifjúsági Köztéri takarításon Galyatető összefogott Lakói, szerelmesei a jelenlegi­nél sokkalta jobb sorsra tartják érdemesnek Galyatetőt. Vala­mennyiüknek fáj, hogy minden­féle más állítás ellenére bizony csak mostohagyermek a felső­mátrai településcsaládban, Szentimrétől nem kapja azt, ami híréhez, rangjához egyébként megilletné. — Elegendő akár csupán az országúti elágazó kopott csomó­pontjára, vagy a töredezett, ká- tyús aszfaltra pillantani, hogy a törődés hiányát bárki észrevegye — kesergik többen is, amikor az itteniekkel szót váltok. — A le­pusztult, szemetes kilátótorony, meg körülötte a hasonlóan elha­nyagolt liget pedig még inkább alátámasztja, hogy nincs igazi gazda, az önkormányzat kevésbé törődik a messze földről is láto­gatott kiránduló- és üdülőhely- lyel. Úgy tetszik, magunknak kell kezünkbe vennünk sorsunk alakítását, jövőnk formálását, ha lépni akarunk, vagy legalábbis szeretnénk kimozdulni a „holt­pontról”. Kisvártatva — valamivel ar­rébb— Varró Jánostól, azElekt- roimpex üdülővezetőjétől többet is megtudok. — Olyannyira határozott a tö­rekvésünk — magyarázza —, hogy a polgármesteri hivataltól már a részönkormányzat meg­adását is kértük. Sajnos, nehe­zebb a dolgunk, mint hittük. Amikor a községi képviselők testületé éppen kívánságunk mérlegelésére, megítélésére hoz­zánk „helyezte” ülését, a döntést elnapolták. Majd a későbbi mát- raszentimrei tanácskozáson tit­kos szavazássalfélreérthetetlenül elutasították ügyünket. Termé­szetesen nem hagyjuk ennyiben. Tovább harcolunk az igazunkért, s a kedvező határozatig szembe­tűnőbben is kifejezésre juttatjuk, hogy mit akarunk. Nézze csak! Aki csak cselekedni tud — üdü­lői alkalmazott, háztulajdonos, sőt még vendég is—megint kijött hozzánk, hogy segítsen, osztoz­zék programunkon. Takarítjuk a parkokat, összegyűjtjük a sok szétszórt szemetet, lehullott ta­valyi gallyat, megszáradt levelet, hogy ezzel is barátságosabb, vonzóbb legyen a környék. Az­tán majd rendbe tesszük, lefest­jük a padokat a hegyoldalban, hulladékgyűjtő edényeket helye­zünk a sétányok szélére, s virá­gokat is ültetünk, amennyit tu­dunk. S amit elterveztünk, talán a mátraszentimrei segítség nélkül is megcsináljuk. A hivatali támo­gatásra ugyanis mindmáig csak várunk... Népes csapathoz érünk Varró Jánossal, ide igyekezett maga is dolgozni, amikor megszólítot­tam. — Nem kellett biztatnom a társaságot, szívesen vállalták is­mét a társadalmi munkát a köz­területek csinosításáért. Koráb­ban is úgyszólván az első hívásra jöttek egész héten át, amint csak hivatalos elfoglaltságuk engedte. Máskor a hétvégeken áldoztak rövidebb-hosszabb időt hasonló feladatokra. Már április végéig vagy négyszáz órát. Ha túl le­szünk azon, amit most kiszab­tunk magunknak, egyebekhez látunk. Egy sor más elképzelé­sünk is van. A legnagyobb talán, hogy megoldjuk a jelenleg még bizony a szabadba folyó napi 200-250 köbméternyi szennyvíz helyi tisztítását. Megvan a helye a norvég technológiával műkö­dő, világszínvonalú berendezés­nek, amit ajánlottak, s egy oszt­rák cég szívesen elhelyezne. Ha éppenséggel nem is olcsó a meg­oldás, kevesebbe kerülne, mint ami eddig szóba került, ígérve lett. Ráadásul majdnem 1-es mi­nőségű munkát végezne, csak­nem olyan vizet adna, mint ami­lyen ma a Balaton közepén van. A legrosszabb esetben is műhó- nak használhatnánk kitűnő sípá­lyáinkhoz, amikhez különben talán már az idén az ülőszékes felvonó sem hiányzik. Töijük a fejünket a vezetékes gázon is. Azon vagyunk, hogy a legegy­szerűbben, Parádsasvárról jus­son el hozzánk. A jelenleginél nagyobb szabadság nélkül azon­ban sajnos inkább csak álmok, amiket szeretnénk. Kerékkötő — mondják töb­ben is —, hogy nincs nagyobb be­leszólásuk a település ügyeibe, még az adópénzt sem forgathat­ják vissza fejlesztésekre. Innen nem választottak az önkormány­zatba képviselőt, mert a 45 sza­vazópolgár keveset nyom a lat­ban. A csaknem 250 háztulajdo­nost pedig idegennek tekintik. Ilyenformán inkább csak szenve­dik, mintsem élvezik a távirányí­tást. Valójában szólni sem tud­nak a sok rendetlenség miatt. Legfeljebb magukban dünnyög- nek az összevissza építkezések, a szabálytalan vezetékek láttán, meg amikor például az egyik fi­zet, a másik pedig fillért sem ad az elfogyasztott drága vízért. Az utóbbi időkben már rendszeres meghívás is igen kevés a boldo­guláshoz, mivel csupán részvételt biztosít a kiválasztott két galya- tetőinek, de szavazati jogot még nem. Szerencsére a kedv, a lelkese­dés a fékek ellenére sem lohad. Fáradhatatlanul munkálkodik a síparadicsomért a távolban is a patrónus szövetségi főtitkár, Ho- léczi Tibor. S a sportcentrum ki­alakításán túl kulturális, illetve gyógyközpont létrehozásáért dolgoznak a nagyszálló munka­társai, hogy a hely a mainál sok­kal inkább méltóbb legyen nevé­re, látogatóinak érdeklődésére. — A környék művészeti érté­kei önmagukban is köteleznek a hagyományok megmentésére, ápolására — sorolja Farkas Imre, a csillagos hotel direktora —, másrészt pedig egyszerűen meg­engedhetetlen, hogy szolgáltatá­sainkból, programjainkból to­vább hiányozzanak. A Kodály- terembe zenei találkozókat, kon­certeket is tervezünk. Rendszeres fellépésekre szeretnénk invitálni a nagy hírű Vidróczki Néptánc­együttest. Megpróbáljuk fel­éleszteni, a korábbinál jóval gaz­dagabbá tenni vadasparkunkat. Erdészeti bemutatókra, verse­nyekre, puskások parádéira gon­dolunk, népi kismesterségek je­les képviselőinek látványos je­lentkezéseivel igyekszünk még inkább megnyerni vendégeinket. Nem utolsósorban szubalpin klí­mánkat iparkodunk a legjobban hasznosítani. Biztatás ehhez, hogy máris több visszatérő ven­dégünk van a betegek közül, akik esküsznek a puszta levegő gyó­gyítására is, s bizonyos kezelé­sekkel valószínűleg még elége­dettebbek lennének... Egyszó­val, nem hagyjuk magunkat, amit csak tudunk, mindent meg­teszünk Galyatetőért... Kétségtelen az elszántság. Ilyenformán alighanem az ered­ménye is meglesz. Gyóni Gyula Közhasznú munkák Orosziban Gyöngyösoroszi önkormány­zata is él a közhasznú foglalkoz­tatás lehetőségével. Következés­képpen lényegesen kisebb költ­séggel sikerült így tavaly az orvo­si rendelő tetőjavítása, helyisége­inek korszerűsítése, a szolgálati lakás rendbetétele, s egész sor más létesítény jobbá, szebbé for­málása, a közterületek csinosítá­sa. Az idén további elodázhatat­lan munkák kerültek programba az iskolában, a művelődési ház­ban és az óvodában. Több száz­ezer forintos, sőt milliós nagyság- rendű az a megtakarítás, ami az említetteknél jelentkezik, s más feladatok megoldására fordítható. S az sem utolsó, hogy az ügyes ke­zű, szorgalmas iparosok ismét bér­ből, nem segélyből élhetnek, visz- szakapják regi munkakedvüket. Üj önkormányzati lap Solymosi Hírmondó címmel a közelmúltban került először az olvasó kezébe megyénk legfiata­labb önkormányzati lapja. A be­mutatkozó újságban más sajtó­termékben korábban megjelent írásokra — a földrendezéssel, -kárpótlással, a tervezett, s meg­hiúsult aszfaltkeverővel, a világ- háborús emlékmű koszorúzásai­val, a csatornázással, a támoga­tást igénylő pályázatokkal kap­csolatosfelvetésekre, bírálatokra — válaszol, s a választási ciklus­ban megvalósított csaknem 140 millió forint értékű beruházásról ír a polgármester. A kiadvány más helyein pedig szó esik az uj tornaterem örömeiről, a községi óvoda lelkes segítőiről — Papp Andrásról, Budai Lászlóról, a szülői munkaközösségről —, a gázprogram előkészítéséről. Ol­vasnivalót talál az érdeklődő a művelődési ház műsorairól, az asszonykórus 16 esztendős tör­ténetéről, további törekvéseiről, az általános iskolásoknak a tar- dosi, erdei iskolában, illetve kör­nyékén néhány hete töltött ideié­ről, s rövid hírek tájékoztatják a falu legfrissebb eseményeiről. Szentimrei képek Zakupszky László, a krónikás A Magyar Televízió ”Amed­dig a harang szól”című népszerű sorozatának egyik közelmúltban sugárzott adásában kedves mát­raszentimrei történetekkel, ké­pekkel sikerült ismét megaján­dékozni a nézőket. Felelevene­dett az egyházalapítás, a közös szervezetben élő három hegyi fa­lu templomának építése, a régi népélet, s mai világunk a jelen embereivel, hagyományőrzőivel. Felvételeinket a képernyő előtt Perl Márton készítette. Erdei munka Anna néni öröme * I rtunk már róla — nem is egy­szer, mert mindig kitalál, s ad valamit a fiataloknak —, ilyenformán régi ismerőse az ol­vasónak a gyöngyösi Heldák Ist- vánné, Anna néni, aki most, éle­tének 84. esztendejében sem pi­hen. Fáradhatatlanul szervezi, támogatja anyagilag is immár negyedik ifjúsági táborát. Szur­dokpüspöki, Lőrinci, Mátra- szentimre után legújabban — há­ta mögött a Nemzeti Alapítvány­nyal — Szomolya határában, az ismert gyógyvízhez két kilomé­ternyire szeretné kellemes kör­nyezetű, kényelmes pihenőhely­lyel megajándékozni a rászoru­lókat, a hányatottabb életű, el- esettebb állami gondozottakat, sorsuk mostohaságainak feledé­sére. Szívesen adunk újra meg újra hírt az idős asszony lépéseiről — ez alkalommal pedig különösen boldogok vagyunk mi is, hogy megint emlegethetjük. Heldák Istvánná ugyanis nemrégiben kedves levelet kapott a Minisz­terelnöki Hivataltól. S Bárdos Balázs politikai államtitkár nem kisebbet tudat vele, mint azt, hogy az első szabadon választott Or­szággyűlés megalakulásának év­fordulója alkalmából a Magyar Köztársaság Kormányának ifjúsá­gi ügyekért felelős minisztere Szacsvai Imre-díjjal tiszteli meg sokéves áldozatos igyekezete to­vábbi elismeréseként. Kitüntetését május 14-én délután a Parlament delegációs termében adják át. Anna néni látható örömmel mutatta a nem mindennapi érte­sítést — de nem titkolta: sokkalta jobban esne neki, ha igyekezetét zavartalanabbal folytathatná, leginkább a még félig sem kész mátraszentimrei üdülő befejezé­sén dolgozhatna. Tagadhatatla­nul kedvre deríti, hogy például legutóbb, e hónap elején Kecske­métről, a Kor-Bad Fémtömeg­cikk-gyártó Kft.-tői ígértek se­gítséget a ”Jövőért” Gyermek- és Ifjúságvédő Alapítvány gyarapí­tására, konkrétan az idézett fel­ső-mátrai pihenőház megvalósí­tásához. Négy zuhanytálcát is kí­nálnak az épülethez, amit pedig nem adhatnak, ahhoz felhasz­nálható tippeket ajánlanak. — Szóval ezek azok, amik számomra többet jelentenek mindennél — mondja a társada­lom perifériájára szorult gyer­mekek, ifjak gyöngyösi patrónu- sa, amint kitüntetéséhez gratulá­lunk —, s amik leginkább meg­dobogtatják a szívemet. Az lesz nekem a nagyobb, az igazi ün­nep, amikor az újabb üdülőnket is megnyithatom. Őszintén kívánjuk: osztozza­nak mind többen a nemes szán­dékon, törekvésen! — n — — Valami más — PANZIÓ — ÉTTEREM — BÁR — SÖRTERASZ — Idillikus környezet, teljes komfort — Mesterszakács készítette ételek — Esti hangulat zongoramuzsikával — Exkluzív éjszakai bár — Légkondicionált helyiségek — Sportcentrum — — győződjön meg Ön is róla — Eger, Szépasszony-völgy Tel.: 36/321-664-------------------------------------------------­------------------------­• y» — V1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom