Heves Megyei Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-99. szám)

1993-04-08 / 82. szám

HORIZONT 4. HÍRLAP, 1993. április 8., csütörtök Az ország egyetlen esélye, ha olcsó marad Gazdasági folyamataink nyomában (III.) Mi a vagyonügynökség szándéka? Czinkota Mihállyal színházról, Clintonról és háborúról Negyvenhét évi száműzetés után a dollármilliomos légkondi­cionáló mester eladja üzletét, és visszatér Magyarországra, mint nyugdíjas vállalkozó, szándéka szerint pihenni, erőt gyűjteni egy szállodában. De közben tagad­hatatlanul nagy népszerűséget szerez, mert ő valójában színész, még ha nem is írta sohasem za­kója gallérjára díszes, nagy be­tűkkel. Szorgos telefoncsörgések közepette teltek napjai, míg vé­gül szerencsére elteltek! Mon­dom, szerencsére, mert 47 évi tá­voliét a szülőföldtől bizonyos óvatosságra inti a magányos „birkózót”, hogy ne engedjen a legerősebb csábításnak sem, még ha oly nagy is az étvágya folytatásos filmek szerepeire, színházi munkákra. Gépre száll, irány New York! Borravalóra ácsingózó lusta pincérek közelé­ben elfogyasztja utolsó vacsorá­ját, kézbe veszi az étkezési jegy­zéket, melyet 21 napi fogyasztás­ról készítettek, s a 250 ezer forint végösszeget látván, kissé elvörö­södve csak ennyit mond: — Meg kellene értetni ezzel az országgal, hogy csak addig lesz érdekes a külföldiek számára, míg olcsó tud maradni. A meny­nyiben elveszíti ezt a sármjat, üresen ácsingóznak majd a hote­lek, s új országot keresnek a nyu­gati turisták. Már éppen indulunk, nekiké­szülünk a búcsúnak, amikor az éteren át érkező hangfoszlányok megállítják. A tévé riportere ar­ról beszél, hogy Clinton a nyug­dijak megadóztatását tervezi. Amikor átfuttatja gondolatain a röpke hírt, így szól: — Bushnal jöttem el, és Clin­tonra térek vissza. Csak emlé­keztetni szeretnélek, hogy azért őt választottuk, mert azt ígérte, sőt fogadta: nem emeli az adó­kat. Amerika történelmében mindez visszatérő momentum. Jüssön csak eszünkbe Jonhson és Goldwater párharca. Utóbbit, aki tehetségesebb volt, nem vá­lasztották meg, mert Vietnam megleckéztetéséről szólt: Jonh­son hallgatott, győzött, aztán megvalósította Goldwater terve­it. Azt hiszem, ez az analógia ért­hető. Valami furcsa dolog történt most is Amerikában, mert ha be­legondolunk, olyan elnököt vá­„Sehol sem könnyű az élet...” lasztottunk magunknak, aki — ha az elmondásoknak hinni lehet — annak idején a katonai behí­vás elől Kanadába távozott. És most ő a prezident, a hadsereg legfőbb ura, akitől a világ hábo­rús gócainak kitisztítását várják. — Hogy milyen lesz Amerika politikája? Nixon így mondta: „a politika, az mindig külpolitika”. En úgy hallom, hogy a jelen el­nökünk nem igazán járatos a kül­politikában, s ha ez így van, és a mondás igaz, nem lesz egyszerű dolgunk az elkövetkező évek­ben. De ne higgye a világon bárki is, hogy valahol könnyű, gondta­lan élet virágzik ki. Én magam attól tartok, hogy a háború las­san elkerülhetetlenné válik. Egy­szer a ’40-es évek elején anyám­tól kaptam egy Barbury-felöltőt. Elcsodálkoztam azon, hogy már ilyet is lehet vásárolni kicsiny ha­zánkban. Jöttek a világcégek Magyarországra, hozták az ott­honukban már eladhatatlan áru­kat. Akkor még nem tudtam, hogy ez a vég kezdete volt, hiszen hamarosan kitört a világháború. Most újra itt van Budapesten áruival az egész Nyugat. Éz pe­dig számomra igen rossz ómen. Imádkozom, hogy ne legyen iga­zam! De attól még a börze esik, csakúgy, mint 1929-ben. — Szeretném, ha az itthoni lö­vészárokba beásott táborok is in­kább az összefüggések vizsgála­tára fordítanák energiájukat, és a tényeket figyelnék inkább, nem egymás torkát. Sziki Károly A privatizáció gyakran hallott kifejezése mostanában a decent­ralizálás, ami nem azonos a de­centralizált privatizációval, de jó lehetőség arra, hogy összetévesz- szék a kettőt. A manapság emle­getett decentralizálás arra a szándékra vonatkozik, hogy a nagyobb vállalatokat kisebb ré­szekre bontva próbálják értéke­síteni. Ez a szándék meglehetősen sok vitát váltott ki, s lényegében az a meggondolás húzódik meg mögötte, hogy a kisebb egysé­gekre könnyebb fizetőképes ve­vőt találni, mint a nagyvállala­tokra. A vagyonügynökség an­nak a megoldásnak a híve, hogy ha nincs kedvező vételi ajánlat egy vállalatra, akkor ésszerű, hogy egységekre bontva kísérel­jék meg eladni. Úgy vélik, hogy az egyes részek és az anyacég ezt követően is együttműködhetnek szerződéses rendszerben. Ezzel szemben vannak szakértők, akik szerint a magyar vállalatok nem­zetközi léptékkel mérve még egyben is kicsinyek, ezért a szét- darabolás nem biztos, hogy nö­veli a külföldi befektetők érdek­lődését. Az Állami Vagyonügynökség most azon az állásponton van, hogy azonos feltételek mellett a belföldi befektetők ajánlatát ré­szesítik előnyben a pályázatok elbírálásánál. Azt igyekeznek szem előtt tartani, hogy az aján­latok közül melyik az, amely a vállalat hatékony működését a legjobban garantálja, és azt a vál­tozatot fogadják el. Többször hangoztattak képviselőik, hogy nem céljuk a megcsontosodott vállalati szerkezetet tovább kon­zerválni. Ez azt is jelenti, hogy ha például egy megrendült helyzetű vállalat megvásárlására a dolgo­zók ajánlatával szemben egy tő­keerősebb befektető ajánlata áll, inkább ez utóbbit választják. Az eddigi tapasztalatok azt mutat­ják, hogy a decentralizált privati­zációs programba sorolt vállala­tokra beérkezett ajánlatok döntő többsége a cégek teljes privatizá­ciójára vonatkozott. A decentralizált privatizáció keretében létrejött vallalateladá- sok kétharmad részénél hazai befektető volt a vevő, és ezek kö­zött is jelentős részt képviseltek a vállalatok dolgozói. Nagy szám­ban vettek igénybe Egzisztencia­hitelt, és sokan éltek a kárpótlási jegy adta lehetőségekkel is. Egy­re gyakrabban tesznek ajánlatot a Munkavállalói Résztulajdono­si Program szabályai szerint is a dolgozók. Várhatóan nagy ér­deklődés lesz a privatizációs lí­zing iránt is, amelyre még csak néhány kísérlet történt. Ez utób­bi technikával a vagyonügynök­ség csak olyan vállalatok eseté­ben kíván élni, amelyeket már meghirdettek eladásra, de nem sikerült rájuk vevőt találni. Egy privatizációs szakértő, aki cégevei már 120 vállalat létreho­zásában, illetve átalakításában vett részt, határozottan állítja, hogy a privatizáció ördöge is a részletekben rejlik. Mert az a fo­lyamat, amelyen egy vállalatnak keresztül kell jutnia, vagy sok­szor inkább vergődnie, hihetet­lenül bonyolult, és tele van buk­tatókkal. Először is fel kell mér­ni, hogy mi az, amit el kell adni. A vagyonmérleg elkészítése ön­magában is rendkívül kényes fel­adat. Sorsdöntő lehet a vállalat szempontjából, hogy mekkora hozzáértéssel és előrelátással számolnak a vállalat tulajdoná­ban és könyveiben szereplő téte­lekkel, hogy miként tartják szá­mon a lízingelt eszközöket vagy a követeléseket. A szakértő a vállalattal közö­sen dolgozza ki az átalakulási tervet, amelyben ki kell térni ar­ra, hogy mi az átalakulás célja, milyen módon tervezik a jövő­ben a cég gazdaságos működte­tését, mennyire lesz jövedelmező majd a vállalkozás. Számtalan formai és tartalmi feltételnek kell megfelelni. Ki kell dolgozni pél­dául a vállalat környezetvédelmi tervét. Ez is sok buktatót rejt ma­gában, mert gyakran a cégek mai vezetői nincsenek is tisztában az­zal, hogy a korábbi években mi­lyen környezeti károk keletkez­tek a cég területén — azt pedig általában még kevésbé tudják, hogy a károkat miből és hogyan hozzák helyre. Nyuszit ne! A húsvét és a nyúl meglehetősen áttételes mó­don kapcsolódik össze. A húsvéti ünnepek volta­képpen a termékenységről, bőségről és a bűnök megváltásáról szólnak. A bőségnek és a termé­kenységnek a szapora nyúl éppúgy jelképe, mint az új életet hordozó tojás. De egyben áldozata is, legalábbis nálunk. Alig párhetesen, anyja és testvérei mellől elra­gadva, ott reszket a piacon a tenyésztő kosará­ban, még nem tudja, hogy milyen megpróbálta­tások várnak rá. Csak nagyon fél. Hölgyek és urak! Ha egy kissé szeretik az álla­tokat, ne vegyenek reszkető, eleven kisnyulat csemetéjüknek, bárhogy is könyörögjön érette. Gondolják végig, a gyermek eleinte dédelgeti, gyömöszöli, esetleg szeretetével képletesen vagy valóban meg is fojtja a kis állatot. Vagy ráun, és a nyuszi ott marad a lakásban, mindig a láb alatt, szertepotyogtatva emésztése végtermékeit, mert ugyan szobatisztaságra szoktatható, de ahhoz nemcsak tepsi és szagtalanító alom kell, hanem sok türelem is. Azután meg kényes állat a nyúl. Könnyen megfázik, náthás lesz, begyullad a szeme. Ha te­hát a nyuszi családtag marad, jobb bemutatni az állatorvosnak, és ellátni védőoltásokkal is. De a legtöbb bűbájos húsvéti nyuszinak nem jut efféle gondoskodás. Ezért nem csoda, ha az ünnepek után pár héttel kukákból, bokrok aljából, kóbor ebek pofájából mereszti ránk megüvegesedett pi­ros szemét. Vagy feltálalják vasárnapi ebédnek a mit sem sejtő gyermeknek. Állatot csak az vegyen magához, aki arról élete végéig gondoskodni kíván és tud. A házinyúl igen értelmes, de kissé félénk állat, házikedvenc­ként csak az érte igazán rajongóknak ajánlható. Ezért éppen ideje lenne véget vetni a húsvéti nyuszi dicstelen hagyományának hazánkban is. Filmpremierek HANG-KÉP Szomorú helyzetkép Az ember hét végén nemcsak kikapcsolódásra, hanem valami­féle lelki megújulásra számít, azaz szeretné feltölteni agyon- strapált hitakkumulátorait. Bizakodtam a Családi Tükör­ben, ebben a folyvást igényesen összeállított szombat reggeli programban. Mint jó néhány­szor, most is naivitásom áldozata lettem. No nem a színvonalban csalódtam, hiszen valamennyi ri­port tárgyilagos szemléletről, alapos felkészültségről, tisztes munkáról tanúskodott. Különösképp az első, amely rögvest letaglózott. Méghozzá megrendítő tényeivel. A keserű hangulatot szülő „egyveleg” a számok nyelvén vallott jele­nünkről, s azt érzékeltette, hogy miként élnek a rendszerváltozás igazi károsultjai, azok, akik nem­csak a szabadságra, a demokrá­ciára voksoltak három esztendő­vel ezelőtt, hanem a gondtala­nabb holnapokra is. Felmérések adalékai nyoma- tékolták, hogy egyre nagyobb te­ret nyer a szegénység. Milliók kényszerülnek arra, hogy le­mondjanak a ruházkodás örö­meiről. A legolcsóbb élelmisze­reket veszik meg, azokból is ke­veset. Spórolnak a gázzal, előke­rülnek a huszonötös, a negyve­nes villanyégők. Megszólalt — többek között — egy kétszobás lakásban élő idős hölgy, akinek 13.400 forintos „jövedelméből” majd nyolc zöld bankót visz el a rezsi. Könnyű elképzelni, hogy a maradékból még vegetálásra sem futja. Arcpirító, vérlázító szituáció. Annál is inkább, mert az általuk megteremtett milliárdokat az utóbbi időben arra érdemtelen sikerlovagok orozták el, s a hor­ribilis vagyonok jogosságát ho­vatovább már meg sem kérdője­lezi senki. Vajon kire szavaz jövőre a nem véletlenül kiábrándult né­pes sereg? Vasárnap délután — a Kirakat révén — a múlttal szembesülhet­tünk. A Közkegyelem című mű­sor az 1956-os forradalom és szabadságharc mintegy húszezer elítéltjének, bebörtönzöttjének kálváriáját taglalta. Megtudhat­tuk, hogy a „megbocsátás” mö­gött nem humánum rejlett, ha­nem ennek menetrendjét prakti­kus célok — hely kellett az újabb, rács mögé parancsoltaknak —, s a nemzetközi politikai konstellá­ciók, vagyis a szovjet birodalmi érdekek szabták meg. Úgy is fogalmazhatnék, hogy íme a visszapillantás, csömörrel. Flát ez se éppen szívderítő... Küldetéses hűség Valószínű, hogy dühíteni kí­vánt minket az, aki a kettes csa­tornán képernyőre parancsolta a Dalolva szép az életet, ezt a Rá- kosi-rezsimben gyártott elhülyí- tően bárgyú, garantáltan szocia­lista töltésűnek hirdetett pro­dukciót, ezt a sületlen ódát az üzemi kultúrmozgalom felvirá­goztatásáról. Ifjúságom rémórái peregtek le előttem, felvillantak azok a jellemtelenségről, illetve csökkent agyműködésről árul­kodó arcélek, amelyekre még rá se undorodhattam, mert a dikta­túra akkortájt csak a kussolást tűrte el. Nem említem a közreműkö­dők nevét, bizonyára szégyell­nék a kenyérkereset miatt vállalt megalázó megbízatást. El is fel­edhetnénk, de akkor minek ez az indokolatlan felidézés? Arra mindenképpen, hogy ne szór­junk annyi átkot az amerikai giccsdömpingre, amely számos csatornáról fertőz. Pesszimizmusunk mégis eny­hült, amikor megnéztük a péntek esti tévéjátékot, az Edith és Mar- lene-t. Bárki edzhette kritikai adottságait. Megállapíthatta, hogy Pataki Éva erőtlen, fajsúly­talan forgatókönyvet szenvedett ki önmagából, ráadásul az is ki­világlott, hogy az egészséges ará­nyérzék se erénye. Mégis megcsodálhattuk Kút­völgyi Erzsébet ezerarcú Piaiját. Szinte azonosult az ábrázolandó alakkal. Nemcsak prózai és énekhangban, hanem psziché­ben is. Olyannyira, hogy hozzá­nyúlt ehhez a küldetéses hűségű, megszállottságában, nyíltságá­ban is egyéni francia zsenihez. Neki köszönhetően ritka meg­tisztulás energiái nemesítettek mindnyájunkat. S ez bizony ínséges korunkban nem akármi... Pécsi István TÖBB, MINT TESTŐR Frank Éarmer hivatásos tes­tőr, egyike a legjobbaknak. Még­is elfelejti titkosügynökként kita­nult mestersége egyik legfőbb szabályát. Rachel Marron lenyű­gözően gyönyörű, sikeres éne­kes-színésznő. Álmában sem hinné, hogy egyszer testőre lesz, és még csak nem is sejti, miért van szükség Frankra. Csak me­nedzsere tudja a választ: a sztár címére érkező több ezer levél kö­zött talált perverz fenyegetések miatt bérelte fel az erősen vona­kodó Farmert... A film egyrészt a gyönyörű énekesnő, Whitney Houston és Kevin Costner jutalomjátéka, de ugyanakkor lebilincselően izgal­mas bűnügyi történet is. A siker­gyanús történetet az egri Uránia mozi mutatja be. ÖBÖL-AKCIÓ Az amerikai akciófilm egy ki­képzőtábor életével ismertet meg először, ahová önkéntesek vonulnak be. A kemény munka, a katonaélet erős kötődéseket, barátságokat alakít ki a fiúk kö­zött. Ilyen barátság fűzi össze a San Diegó-i kiképzőtáborban Hammert és Deant. Szabadide­jüket is együtt töltik, sőt a vélet­len úgy hozza, hogy ugyanabba a lányba szeretnek bele mindket­ten. Barbara nehezen dönt, de vé­gül is Hammert választja, aki há­zasságot ajánl. Az iraki háború­ban találkozik ezek után ismét a hajdani két jó barát. Hammer navigátor, légi felderítés közben foglyul ejtik egyik társát. Cso­port alakul, hogy kimentsék a fi­út, s Dean is csatlakozik a csapat­hoz. Fantasztikus körülmények között bejutnak az ellenséges bá­zisra, ahol megtalálják a foglyot, s közben felderítik, hogy veszé­lyes ideggázt tartalmazó rakétá­kat őriznek egy titkos raktár­ban.... Hammer kórházba kerül, s amikor Barbara meglátogatja, közösen állapítják meg, hogy rossz döntés volt a házasságuk. Barbara szíve inkább Deanhoz húz. Az akciófilmet a gyöngyösi Puskin mozi nézői tekinthetik meg. A „Több, mint testőr” két nagyszerű színész jutalomjátéka Nem kevésbé kényes a dolgo­zók foglalkoztatási terve. A va­gyonügynökség gyakran előny­ben részesíti azokat az ajánlato­kat, amelyek — főleg a munka- nélküliség által súlyosan érintett térségeknél — a foglalkoztatás megőrzésére ígéretet tesznek. De hogy az ígéretek mennyire reálisak, van-e rájuk garancia — az más lapra tartozik. Az átalakulást megelőző tár­gyalások másik nehéz terepe az önkormányzatokkal való egyez­kedés, mely ugyancsak számos érdekellentét és vita forrása. Ha már létrejött minden érin­tettel az egyezség, akkor számta­lan okmányt kell csatolni a cég- bejegyzéshez, ezek körül is tá­madhatnak bonyodalmak. De ha minden okmány és irat tökéletes is, akkor is hónapokba telik, amíg a cégbíróság bejegyzi az át­alakult vállalat adatait. Többen állítják, hogy a cégbíróságok rendkívüli túlterheltsége és eb­ből adódó lassúsága már önma­gában is akadályozza a gyors pri­vatizációt. A decentralizált pri­vatizációnál különösen sok kriti­ka éri a cégbíróságokat, hiszen a szakértők díjazásának egyik elő­feltétele a gyorsaság. És ha már minden formasá­gon sikerült túljutni, akkor jön a java, az egész folyamat igazi cél­ja: a tényleges privatizáció, az át­alakított társaság értékesítése. (Folytatjuk) Huszonöt keresztút Dr. Bánk József új könyve Nagyböjt utolsó időszakában került az olvasókhoz dr. Bánk József volt váci érsek-püspök le­gújabb munkája: Jézussal a ke- resztúton. Háromszáztizenkét oldalon, a Makrovilág egyházi kiadó gondozásában jelent meg. Az illusztris szerző, aki szülő­faluja, a Heves megyei Adács díszpolgára, néhány évig egri ér­sek is volt. Utána visszatért Vác- ra, s ma is ott él, s időnként je­lentkezik újabb könyvével. A ke­resztúti áj tatosság, Krisztus kín- szenvedésének és halálának 14 stációja (állomása), a római ka­tolikus egyház megkapó szertar­tása méltán megihletett költőket, írókat, zeneszerzőket és festő­ket. Dr. Bánk József most megje­lent könyvében az olvasó hu­szonötféle keresztutat talál. Né­hány hazai szerző: Harsányi La­jos papköltő, Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök, Sík Sándor piarista rendfőnök, Zsoldos Imre paptanár-költő. Külföldiek, a többi között: Paul Claudel francia író, Michael Fa­ulhaber müncheni bíboros érsek, Lisieux-i Szent Teréz karmelita nővér, Thomas Merton amerikai szerzetes. A szerző szerint a névmutató legérdekesebb személye: Fros- sard André francia író és politi­kus, aki korábban megírta II. Já­nos Pál életének a történetét. 1985 karácsonyán a pápa felkér­te Frossard-t, állítsa össze 1986 nagypéntekjére, hogy mi mon­danivalója van a világnak Krisz­tus keresztútjának tizennégy ál­lomásánál? A sokat küszködő, a háború alatt túszként halálra ítélt, szere­tett fiát eltemető politikus és édesapa átélte az Üdvözítő ke­resztútjának és saját maga életé­nek sok-sok állomását. írása sze­repel a könyvben „A végtelen Szeretet a szenvedés útján” cím­mel, és a megbízó II. János Pál mélyértelmű gondolatsora mel­lett. Dr. Bánk József, aki a kötet elején megírta a Keresztút kiala­kulásának a történetét, említi, hogy a témakör már régóta fog­lalkoztatja. Reméli, hogy napja­inkban sok szenvedő embernek nyújt majd vigasztalást egyik vagy másik meditáció. Papp Rezső

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom