Heves Megyei Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-99. szám)

1993-04-24-25 / 95. szám

12. HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP, 1993. április 24—25., szombat—vasárnap Kertész leszek Az írás, mint jellemünk tükre (A Grafológiai Intézet rovata) Orchidea otthonunkban Egy szál Paphiopedilum — mozgalmas alakjával és színpompájával — vidámságot sugároz Orchideát otthonunkban tart­hatunk cserepes növényként, fa­kérgen, faágon, de leggyakrab­ban mint vágott virág kerül ün­nepi asztalunkra, csokrainkba. Vázában, asztalon, díszdoboz­ban, ruha- és fejdíszként a leg­szebb virágkötészeti dísz, szinte elmaradhatatlan alkotórésze a menyasszonyi csokroknak. A le­vágott orchidea természetesen rövidebb ideig tart, mint a töves, de mégis a tartós vágott virágok kategóriájába tartozik, hiszen sokszor több hetet is kibír. A vágásra alkalmas fajok kö­zül a légismertebb és a legkedvel­tebb a Cymbidium. Nagyon szép, felálló, nemesen ívelt, több színkombinációval bíró virága másfél-két hónapig is tartós ma­rad, amit más virág nem tud pro­dukálni. A virágszárról lecsípett egy-egy virágfej — műanyag do­bozba csomagolva — keresett vi­rágdísz. A teljes virágfüzérek igen nagyok, de csokorban így előnyös elhelyezni. Hasonlóan mutatós és tartós a Phalaenopsis. Főleg menyasszonyi csokorban kedvelt, de asztal- és kirakatdísz­nek is szép. Akkor kell vágni — illetve olyan virágfürtöt vásárol­junk —, amikor a végén még 1-2 bimbó van. Számíthatunk arra, hogy ezek a vázában kinyílnak. A legkedveltebb vágott orchide­ák a Cattlevák és ezek hibridjei. Formájuk, színeik alapján ki­emelkednek a többiek közül, azonban hátrányuk, hogy a többi orchideához viszonyítva rövid ideig, 7-14 napig tartanak. Szá­ruk rövid, szirmaik törékenyek. Az orchidea vázatartóssága to­vább növelhető, ha megfelelően kezeljük. Ez már a helyes szedési időpont kiválasztásával kezdő­dik. A Phalaenopsis szedési ide­jét már említettem. Hasonlóan, a szedés után is nyílik az Odontog- lossum és Rossioglossum virág­fürtje. A Dendrobium bimbói vázában már alig nyílnak, ezért akkor kell vágni, amikor már az utolsó bimbó is fesleni kezd. A napszakot illetően a délutáni órák az optimálisak, mivel ilyen­kor tartalmazza a legtöbb táp­anyagot. A vágott orchideát sze­dés után azonnal tiszta vízbe kell helyezni. Egyes fajok könnyen meglankadnak. Ezek, valamint a néhány fás szárú faj ferdén vá­gott virágszárainak végét márt­suk néhány másodpercre 100 Celsius-fokos vízbe, majd te­gyük kézmeleg, 35-50 Celsius- fokos vízbe, takarjuk be fóliával, hogy minél kevesebbet párolog­tasson. Téves hit, hogy a lesze­dett virágot hideg vízben kell tar­tani. A hőigényes növények, így az orchidea is sokkot kaphat tőle. Ha a virágot üzletben vásároljuk, hazaérve vágjunk új, ferde metszlapot, majd állítsuk kéz­meleg vízbe. Ezt a műveletet másnaponként megismételhet­jük. A vízben elszaporodó káros mikroorganizmusok — a rotha­dási folyamatot beindítva — a tartósságot csökkentik. Cserél­jük a vizet másnaponta, és hasz­náljunk tartósító (fertőtlenítő) szereket. Ma már készen is kap­hatók virágtartósító oldatok, il­letve tabletták. Ezek a fertőtlení­tő anyagon kívül tápanyagot is tartalmaznak. Fertőtlenítésre a következő anyagokat használ­hatjuk, amelyeket viszonylag egyszerű beszerzni: rézgálic 5-10 mg/1, timsó 600-800 mg/1 tö­ménységben. Ehhez tápanyag­ként adhatunk cukrot (szőlőcuk­rot vagy kristálycukrot) 23-50 g/1 mennyiségben. A növények által termelt etiléngáz gyorsítja az érést, így a virágok elnyílását is. A gyakori szellőztetés megnö­veli a virágok élettartamát. Az egzotikus formájú, színpompás orchideák gyakori témái a művé­szeti alkotásoknak. Bélyegsoro­zatot is adtak ki ezekről, s az ab­ban szereplő, orchideát ábrázoló bélyegek száma állítólag megkö­zelíti az ezret. V. Pénzes Judit Rámenős riporterek, kedvrontó riportok _! N apjainkban vagyunk tanúi annak, hogy a riportok az újsá­gok hasábjain, a rádió adásaiban és a televízió képernyőjén szinte elárasztanak bennünket. A ri­port, mint valóságfeltáró műfaj, a tömegtájékoztatás nagyon ha­tékony kifejező eszköze, de csak akkor, ha tartalmában, tényei- ben igaz, és társadalmilag hasz­nos. Alapkövetelmény, hogy a valóság feltárásában valóban a valóság, nem pedig annak látsza­ta, illetve a találgatások, feltevé­sek mögé bújtatott tények alap­ján ítélkezzen a riporter. Újab­ban a hallgatót és a nézőt nem­csak zavarja ez a nemkívánatos jelenség és gyakorlat, hanem mind gyakrabban szóvá is teszi, s úgy fogalmaz kritikájában, hogy a kontár riporterek a valóság hű és hiteles feltárása helyett a le­leplezésszándékával keresik a ri­portalanyt sarokba szorító, rá­menős kérdéseket és a kedvrontó jelzőket, nyelvi formákat. Egy levélírónk éppen ezzel kapcso­latban ítéli el ezt a riportertípust, aki feltűnő hangnemben szakítja félbe beszélőtársát — akkor, amikor az elért eredményeit so­rolja — ezzel a felszólítással: egyáltalában nincs semmi bosz- szantó problémája, kritikus hely­zetbe sohasem került? A riportalanyok kritikai meg­jegyzéseit érdemes figyelemmel kísérnünk. Elítélik például azt a gyakorlatot, hogy a riporter „emlékezetből” úja meg a be­szélgetés menetét, tartalmát. Az sem véletlen, hogy a Szomszé­dok televíziós adása is felfigyelt erre a jelenségre, s a maga mód­ján illeti kritikával (Televízió, 1993. márc. 4.). Egyre inkább az elítélő kritika hangján írnak és szólnak hallgatóink és olvasóink a provokáló riporterekről. A Szomszédok egyik szereplője is a provokáló, elítélő minősítésről beszélt. Arról is panaszkodnak a riportalanyok, hogy a replika jo­gán sem adnak nekik lehetősé­get, legfeljebb csak akkor, ami­kor a beszélőtárs így vág közbe: „Kénytelen vagyok átvenni a szót” (Rádió, 1993. márc. 4.). Az sem tetszik mindenkinek, ha „politikai szubjektumnak”, „po­litikai jogalanynak” titulálják a riportalanyt. Annak a jelenségnek és gya­korlatnak már örülnünk kell, hogy a szakmabeliek, az újság­írók, a riporterek is felhívják a fi­gyelmet egy-egy nemkívánatos hibázásra. Olykor az olvasói le­veleket kommentálva, a rámenős riporterek és a kedvrontó ripor­tok minősítést elfogadva vagy el­ítélve, külön cikkben írnak e té­máról. Közleményünk címét is egy ilyen írásból emeltük ki (Ma­gyar Nemzet, 1993. febr. 15.). Mind a riporterek, mind a ri­portalanyok szempontjából hasznosak azok a kritikai meg­jegyzések, amelyek a riportok szövegével kapcsolatban jelen­nek meg újságíróink tollából. Ilyen szövegrészietekre gondo­lunk elsősorban: „Azt mondja a riporternő a rádióban, hogy a vi­dék egész autóbusz-közlekedé­sét a Volán bonyolítjaf?). Ő len­ne a felelős minden gubancért, mert ha bonyolít, akkor mindent összekuszál. Persze, ha a kollé­ganő odabiggyesztette volna a bonyolíthoz a le igekötőt, szent lenne a béke” (Magyar Nemzet, 1993. febr. 27.). A tárgyilagos riporteri szán­dék nyugodt és kulturált hang­nem felhasználását követeli meg. Ezzel kapcsolatban is megszapo­rodtak a kritikai megjegyzések az újságok hasábjain. Különösen akkor, ha a riportok nyelvi for­málásában a közkeletű kiszólá­sok nem éppen tapintatos szö­vegkörnyezetben jelentkeznek, s ha a riportalany kitérő választ ad a kérdésekre, a riporter megeme­li a hangját, és gyors vágtatásba csap át beszédének irama, ritmu­sa. A célszerűbb halkság háttér­be szorul. Ha pedig a kínos csend áll be egy-egy szóra, megjegyzés­re, a riporter a minden szót külön hangsúllyal közvetítő modoros­ságra vált át. A feleslegesen okoskodó, szakszerűsködő riportertípus sem tetszik. Az olvasói, a hallga­tói megjegyzések szóvá is teszik, ha a megfelelő szünetek külön szerepvállalását, a helyes és hely­telen gesztusok közötti különb­ségtétel elhanyagolását tapasz­talják. S végül külön is szólnunk kell azokról az olvasói levelekről, amelyekben a dicsérő szó is meg­fogalmazódik, ahogyan erről ezek a szövegrészietek bizony­kodnak: „A jó riporter kíváncsi, de nem feleslegesen kíváncsisko­dó ember. Leleményes abban, hogy elkerülje a mellébeszélése­ket. Egészséges lélektani ösztön­nel, a nyelvi műveltség kifejező erejével a humort is kedveli, fel­használja. De vigyáz arra, hogy kedvébresztő igyekezete ne csapjon át olcsó kedélyességbe, vagy éppen bántó élcelődésbe és sértő gúnyolódásba. Sajnos, napjainkban ezekkel a nemkívá­natosjelenségekkel és gyakorlat­tal is találkozhatunk. Dr. Bakos József Diplomáciai készség az írásban Ha elgondolkozunk azon, hogy a diplomáciai készség fo­galma alatt mit is értünk, lehet, hogy sokan sokfélét. Ott azon­ban bizonyára egyeznek a véle­mények, ahol az összeütközé­sekre való hajlamot definiáljuk. Nagyon jellemző ugyanis a jó diplomatára, hogy kerül min­denféle összeütközést. Főleg ab­ból a szempontból, hogy ne ve­szítsen feleslegesen energiát, hi­szen ennek a típusnak nem jel­lemzője a harsány vitalitás. Irigylésre méltó viszont az az egyensúlyérzék, ahogyan ellaví­roznak két szélső helyzet között, vigyázva arra, hogy ne „akadja­nak” fenn egyiknél sem. Gyak­ran megfigyelhető az ilyen típusú embereknél az az igény, hogy ne bántsanak meg senkit, s ez min­denképpen hasznos tulajdonság. Ám ezzel együtt jár viszont az is, hogy igazi, őszinte megnyilatko­zásaik nagyon ritkák, hiszen ál­landó ellenőrzés alatt kell tarta­niuk mondanivalójukat. Bármi­lyen mélységig vizsgáljuk ezt a tulajdonságot, mindig ugyanoda jutunk: arra, hogy a jó diplomata egyensúlyra törekszik. Olyanféle mozdulatokat érhetünk tetten ilyenkor az írásban, mint amilye­nek a hullámvonalak, vagy a „kí­gyók” mozgása. Remekül illusztrálta ezt a régi börtönök falain fennmaradt üze­net. A rabok a következő jelek­kel adtak utasításokat egymás­nak: álló egyenes = állj ellent! Fekvő egyenes = vidd el a bal­hét! Kígyózó hullámvonal: takti­kázz a kihallgatáson, vezesd félre őket! A grafológiában is ilyen kí­gyózó hullámvonalak jelzik a diplomáciai hajlamot, ennek mértéke természetesen különbö­ző lehet. Van, amikor uralja az egész írást ez a motívum, van, amikor csak a szavak végén vagy a közepén fordul elő. Az ilyen tí­pusú írást fonalasnak nevezzük. A fonál olyan emberek lelkivilá­gának velejárója, akik nem hagy­ják magukat kizökkenteni len­dületükből, ‘nem a formákban élik ki magukat, mindig bíznak abban, hogy az alkalom kínálta lehetőségekben megtalálják az önmegvalósítás formáját. A fonalasán író embernek ér­zékenynek, sőt túlérzékenynek kell lennie, mert csak így képzel­hető el, hogy minden akcióra 1. sz. minta ’ F‘> ‘ A “r <-»c —l'O-'C'—-i L-tó“», ú «•. 1 \ A^i. t> ^ (‘t. «---­­1 * f'-j■ «* ' 'o'c^-1. i &c *» <* — •> .s. = rí C'—__- ^i ]L,crí°r’I —í — olt- c, —’iv-f— T-n — /*—ih& $ ft*.«. 3. sz. minta spontán reakcióval válaszoljon. Ez a túlzott reagálóképesség ki- záija a belső harmóniát, a nyu­godt életvezetést. Igen fontos azt is megvizsgál­ni, hogy ez a fonalasság milyen grafikus környezetben fordul elő. Hiszen vannak olyan jellem­zők (álló, nagy nyomatéké írás, határozott többi betű), amelyek pozitív oldalra billentik a mérle­get (1. sz. minta). Ez a fonálíró gyors gondolkozásé, intelligens ember (a következő betűhöz kapcsolt ékezetek), az ő írásában csak olyan mértékű a diplomá­ciai érzék, ami mellett még mar­kánsan megtartja személyes vo­násait. Enyhén rapszodikus, sok­oldalú beállítottságú, emiatt kissé kiszámíthatatlan. Nagy és világos szóközei, bőséges sortá­volságai olyan embert mutatnak, akinek elsősorban arra kell a dip­lomáciai érzék, hogy saját füg­getlenségét kiépítse vele. Nehe­zen tűri az irányítást (magasan áthúzott „t” betűk), kényszerből alkalmazkodik. Az iskolás betű­formáktól lényegesen eltérő, eredeti betűkapcsolásai a kon­venciókat könnyen átlépő, me­rész embert mutatnak. Ä végte­lenül gyors, hullámzó tempó mu­tatja viszont azt a tendenciát is, hogy állandóan menekülésben van önmaga elől. Amikor a fonalas írás gyenge: befolyásolható (2. sz. minta), neurotikus hajlamokat mutat. Gyenge, leheletszerű nyomaték, alig meri érinteni a papírt, erőt­lenséget sugárzó, homorú függő­leges egyenesek. Ebben az eset­ben sajnos, a negatív oldalra bil­len a mérleg. Sok más tényezőt (háromszög alakú alsó szárak, ingadozó dőlésszög, szavakon belüli hézagok) együttesen vizs­gálva, a kép lehangoló: ingatag jellem, nem határozott, erőtlen. Betegesen befolyásolható, nincs ellenállása a benyomásokkal szemben, türelmetlen, kapkodó. Kerüli a határozott állásfogla­lást. Ez a bizonytalanság infanti­lis mozzanatot tükröz. Ez az az eset (3. sz. minta), amikor a grafológus pszicholó­gushoz irányítja a kézírás gazdá­ját. Ebben az írásban minden írássajátosság rapszodikusan változik. A koordináltságnak szinte semmi nyoma, hiszen még a sortartás sem valósul meg. Óri­ási belső zűrzavarra utaló nyo­mok... Ilyenkor sürgősen ellenőrizni kell, hogy egyszeri, kapkodó tempóban készült jegyzetlapról van-e szó, avagy állandósult írás­ról. Ajánlatos utánanézni annak is, volt-e az illetőnek gyermek­kori beszédhibája, szed-e köz­ponti idegrendszerre ható gyógyszereket, netán alkohol ha­tása alatt íródott-e a vizsgált anyag. Katona Ágnes (grafológus) A skót válasza Egy skóttól megkérdezi a ba- rájta: — Mondd, milyen ember a lá­nyod udvarlója? — Nagyon rendes fiatalember — áradozik a skót —, minden es­te lecsavaija a villanyt, és az ölé­be ülteti a lányomat! — És ez neked rendes fia­talember? A választ lásd a rejtvényábra vízsz. 2. és függ. 1. sz. soraiban. VÍZSZINTES: 2. A válasz első része (zárt be­tűk: E, T, G, Á) 13. Ä Három a kislány c. operett egyik főszerep­lője 14. Verdi operája 15. Ko­nyak, borpárlat 16. Magad 17. Pozitív elektród 19. Görögor­szág gk.-jele 20. Azonos magán­hangzók 21. Szintén nem 23. Anyagot folyadékkal telítő 26. Járműmárka a volt SZU-ból 27. Nadrág része 29. Női név 30. Ke­rek szám 31. Evés nélkül, korgó gyomorral 33. Folyadékot fo­gyasztó 34. ... tesz rá (hozzájut) 35. Ébresztés 37. Esemény elő­idézése 39. Hidrogén és kálium 40. Félárván 42. Erbium 43. Me­zőgazdasági eszköz tartozéka 44. Sámson szerelmese, s egyben árulója a Bibliában 46. Paripán ülő személy 48. Veszteség 50.... soraimat (búcsúzás levél végén) 51. Folyó Belgiumban 52. Sze­mélyi tulajdonú 54. ... venienti- bus ossa (az elkésőknek csak a csont jut) 55. A közelebbi tár­gyat 56. Étkezés kelléke az aszta­lon 58. Tyúkanyó mondja 59. A múlt idő jele 60. Szintén ne 61. Nemcsak az 62. Kiejtett mással­hangzó 63. Gyermek play-back műsor a tévében 66. Éter és al­kohol gyöke 67. A vörösingesek vezére Ä Pál utcai fiúk c. regény­ben (Feri) FÜGGŐLEGES: 1. Az idézet folytatása (zárt betűk: K, E, C, Y, P, T) 2. Erre a helyre pottyantak 3. Ford. határ­rag 4. De még mennyire! 5. Mely időponttól számítva? 6. A jelen­legi napig tartó 7. Rádium 8. Nemzeti bajnokság, röv. 9. Tehát — latinul 10. Sav teszi 11. Fonó egynemű hangzói 12. Arra a helyre csuk 18. Katalin becézve 22. Kebel 24. Lakóhelyen kívül eső, helyközi 25. Tantál 26. Aro­más 28. Lefed 30. Alvásra szol­gáló hely 32. Sok személyből álló 34. Kikötőváros Egyiptomban, csatornát neveztek el róla 36. Szélesebb csík 38. A hét vezér egyike 41. Pléd 42. Más tulajdo­nát jogtalanul birtokba vette 43. Mókus 45. Szigetországi nép tagjai 47. Számtani művelet 49. A tetejére helyezett 52. Kiss ... Kate (Csókolj meg Katám) 53. Figyelik 56. Teremsport 57. Szó- összetételek előtagjaként jelen­tése: ezer 60. Lapos felületű 64. A tantál vegyjele 65. Részben ra­goz! 66. Azonos magánhangzók 67. Keresztül * A megfejtéseket április 29-ig küldjék be címünkre. A nyerte­sek névsorát szombati lapszá­munkban közöljük. A borítékra írják rá: „Keresztrejtvény”! Báthory Attila

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom