Heves Megyei Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-99. szám)

1993-04-24-25 / 95. szám

HÍRLAP, 1993. április 24—25., szombat—vasárnap FÜZESABONY ÉS KÖRZETE 5. Novaj Novaj vezetése elhatározta, mindent megtesz azért, hogy megtartsa a falu lakosságát. Sőt fiatalokat is vonzanának a köz­ségbe, ezért — elsősorban nekik — itt kínálják a környék legol­csóbb közművesített telkeit, amelyeket vízvezetékkel, úttal láttak el. A faluban crossbar-te­lefon van, s hamarosan kábelté­vé és gáz is lesz. Nosztalgiabuli Május 16-án nosztalgiabulit rendeznek a füzesabonyi műve­lődési házban. Az este héttől éj­félig tartó, vacsorával egybekö­tött esten a Caloria és Dow 73 együttesek szolgáltatják majd a rock and rollt. A rendezők várják mindazokat, akik a hetvenes években voltak fiatalok, akik szí­vesen gondolnak vissza az első ötórai teára, akik szeretnének emlékezni a régi jó bulikra, és mindazokat, akik egy kellemes estét akarnak eltölteni életük párjával. Besenyőtelki véradás A közelmúltban véradóakciót szervezett a Vöröskereszt Bese­nyőtelken. A vártnál kevesebben adtak vért, ám így is mintegy 13- 14 liternyi vér gyűlt össze, össze­sen 37 személytől. Szakái Antal- nétól, a helyi Vöröskereszt veze­tőjétől megtudtuk, hogy a szer­vezet legközelebb idén őszre ter­vezi az újabb önkéntes véradást a községben. Tavaszi nagytakarítás Noszvajon Amint azt Pintér Elemér pol­gármestertől megtudtuk, Nosz­vajon tavaszi nagytakarítást ren­deznek az elkövetkező hetek­ben. Az önkormányzat több sze­méttároló konténert helyez el a községben, amelyeket rendsze­resen ürítenek majd. A polgár- mester elmondta, hogy Noszva­jon tisztasági versenyt szervez­nek, a tavaly megrendezett „vi­rágos városok” akció mintájá­ra. Demjén: jubileumi kiállítás Májusban ünnepli fennállásá­nak huszadik évfordulóját a demjéni kézimunka szakkör. A több mint húsz főt számláló kör, amely már egyébként is több ki­állításon vett részt, a jubileum al­kalmából május másodikától ün­nepi kiállítással mutatkozik be a helyi művelődési házban. Poroszlói pavilonsor Mint arról korábban már be­számoltunk, a község központjá­ban egy — várhatóan minden igényt kielégítő — pavilonsor épül Poroszlón. Ezekben a na­pokban Lehó Antal besenyőtel­ki építési vállalkozó és szakem­berei szinte az utolsó simításokat végzik az épületen, amelyben a tervek szerint cukrászda, papír­írószer üzlet, elektronikai bolt, fodrászat, drogéria, férfi- és női­ruha-készítő, zöldséges, mini kenyérbolt, valamint egy tejivó kap majd helyet. A pavilonsor műszaki átadására várhatóan április 28-án kerül sor. Ostoros után Síkfőkúton is Egy másik vízicenter A szihalmi „hírtornásokról” A Hírlap baráti kör készülődik... Ilyen szeszélyes áprilisban, mint ez az idei, csak az gondol a nyárra, akinek tervei vannak. Például Binó Attila. Néhány év­vel ezelőtt az ostorosi víztározó­nál kialakította a vízicentert. A tengeri medve küllemű, ámde örök kamasz lelkületű üzletem­ber — miként a vállalkozók álta­lában — terjeszkedni akar. Mint mondja: „a Dobó térre nem vihetem a vízibiciklijeimet, ezért szétnéztem a környéken”. A noszvaji önkormányzat köz­ségfejlesztési elképzelései és Bi­nó úr tervei szerencsésen talál­koztak. A sokak által kedvelt üdülőhely — Síkfőkút — május 1-jétől kirándulócsalogató esz­közökkel gyarapszik. Első lép­csőben a felső tóra telepít csóna­kokat a vállalkozó. Ahhoz, hogy ne csavarodjék minduntalan az evezőlapátokra az a bosszantó hínár, ez idáig már két teherau­tónyi növényt szedetett ki a víz­ből. Tökéletes medertisztításra csak az ősz folyamán kerülhet sor, amikor is leeresztik majd a tavat. Az alsó tó sástalanításáról, kotrásáról a helyi polgármesteri hivatal gondoskodik, így jövőre már az is „hajózható” lesz. A domboldalra — a vízicenter II. tulajdonosa jóvoltából — teke­pálya, színes napernyők, nyug­ágyak kerülnek, s szól majd a ze­ne... Ebbéli aggályomat (misze­rint a városból kiszabadulok in­kább a madárdalra áhítoznak) Binó úr sietett eloszlatni: „halk zene lesz” — ígérte. Megtudtuk azt is, hogy azoknak sem kell korgó gyomorral a vízre szállni­uk, akik otthon felejtették a pik­nikkosarukat. A majálison, a nyitónapon — kötődve a hagyo­mányokhoz — birkapörkölt gő­zölög majd a kondérban. (né-zi) Holnap a búzaszentelés napja. Áldás és kérés, fohász az idei jó aratásért, termésért. Ha talán egyre vékonyabb sze­letkék formájában is, de mégis mindennap az asztalunkra kerülő puha cipók elkészítésének ősi, hagyományos módjá­ról Gáspár Gyulánéval beszélgetünk feldebrői otthonában. Szülőfalujában, Feldebrőn 1965-ig folyamatosan végezte a nehéz, fáradságos munkát, utána pedig mire nyugdíjas lett, Szentendrére hívták a Szabadtéri Néprajzi Múzeumba, ahol 1981-től rendszeresen süti a kenyeret és kenyérlángost a múzeum Felső-Tisza vidéki tájegységének udvari, sza- badkéményes kemencéjében. A szihalmi „hírtornások" rátermettségi feladatokkal és politikai ismeretek gazdagításával készülnek a következő fordulóra... (Fotó: Gál Gábor) A Heves Megyei Hírlap egy többfordulós vetélkedőt rende­zett általános iskolások részére, amelynek a következő, sorrend­ben második fordulója május el­sején lesz. Az egész megyéből je­lentkeztek csapatok a versenyre, amelynek első dija egy kéthetes spanyolországi utazás lesz, így nem kevés a tét. Minden bizony­nyal a szihalmi „Hírlap baráti kör” névvel versenyző diákok sem jártak még Spanyolország­ban, hiszen nagyon jól felkészül­tek az egri megyeházán megren­dezett első fordulóra... S mostja- vában készülnek a második ösz- szecsapásra Józsáné Debreceni Edit vezetésével, akitől megtud­tuk, hogy a Heves Megyei Hírlap Baráti Köre 19 tagú, ebből öten vesznek részt a vetélkedőn. Név szerint Kis Anita, Pozsgay Kin­ga, Józsa Balázs, Bukta Róbert, valamint Kiss Zoltán. — Rátermettségi feladatok­kal, humoros bemutatkozók, versek írásával, és „politikából” készülünk — nyilatkozták la­punknak maguk a versenyzők, akik egyébként — ötödik osztá­lyosok lévén — a legfiatalabbak a mezőnyben. Bizony, a politiká­ban el kell méiyedmük, hiszen — mint mondták — ebből a tárgy­ból nemigen tájékozottak. Ha­bár rendszeresen olvasnak újsá­got, s nemcsak akkor, amikor ve­télkedőkre készülnek. — Én a Népszabadságot is ol­vasni szoktam, de a HVG-be is gyakran belenézek — mondja Bukta Róbert, aki — ennek elle­nére — mégsem újságírónak ké­szül... A csapat többi tagja sem a hírlapírásra mutatja a legna­gyobb hajlandóságot, pedig gyakran publikálnak a Kiáltó ne­vű szihalmi lapba. Arra a kérdés­re, hogy akkor miért is tagjai a fent említett baráti körnek, azt a választ adják, hogy így megis­merkedhetnek az újságírással, és a Heves Megyei Hírlap munká­jával. Hasznos ismeretek ezek, mondják, s az sem árt, ha vetél­kedőt nyer az ember... (kzs) Népi cserépedények A helyi általános iskolások szorgalmának köszönhetően né­pi cserépedények kiállítása nyílt Besenyőtelken, a könyvtárban. A gyerekek felkutatták a padlá­sokat, kamrákat, és igyekeztek összegyűjteni azokat a cserép­edényeket, amelyeket nagyszú- leik, dédszüleik még használtak, így kerültek elő a korsók, faze­kak, tálak, köcsögök, csuprok, kancsók, gyertyatartók, kalács­sütők. Két érdekes tárgy külön is szót érdemel. Az egyik a bokály, egy korsószerű edény, amelyet an­nak idején a szoba előkelő he­lyén függve tartottak, az öregek ebből itták a bort. A Székelye földről terjedt el az országban. A másik ilyen tárgy a szilke, ame­lyet ételszállításra, tárolásra használtak. A gömbölyű edény főleg a Tiszántúlon volt népsze­„Csókolom, hát ilyen maradtam” Koncz Zsuzsa Füzesabonyban A közelmúltban Koncz Zsu­zsa előadóművész volt a vendége a nagy érdeklődéssel számon tar­tott „Apropó” című műsornak Füzesabonyban. Mint ismeretes, e talk-show jellegű rendezvé­nyek a városhoz valamilyen mó­don kapcsolódó, egyfajta karri­ert befutó személyek vallanak eddigi életútjukról. A neves mű­vész pedig e településen töltötte gyermekkorának pár hónapját, így hát a meghívás okát ez adta a művelődési ház vezetőjének, Molnárné Simon Editnek. A be­szélgetés előtt természetesen Koncz Zsuzsa és együttese tar­tott egy másfél-kétórás, felejthe­tetlen hangulatú koncertet a helybélieknek. Ezen felcsendül­tek azok a dalok, amelyek jó né­hány generációnak jelentenek nosztalgiát, no és persze olyas­fajta életérzést, amit csak a rock­zene tudott nyújtani a huszadik században. Sok-sok, mára slá­gerré vált számot énekelt Koncz Zsuzsa, s a helyi publikum pedig átvéve ezen órák varázsát, meg­feledkezve a szürke mindenna­pokról, együtt dúdolta vele a so­rokat. A koncertet és a szűnni nem akaró vastapsot, ráadásokat követően a művésznőt Nagy At­tila, az Egri tévé szerkesztője kérdezte hálás közönsége előtt. Először arról, hogy miként em­lékszik vissza Füzesabonyra. — Nagyon rég volt, hogy itt egy pár hónapot eltöltöttem — mondta. — De arra emlékszem, hogy a vasútállomás közelében laktunk. A műsorvezető szerint az országban őróla olyan kép alakult ki, hogy egy gyönyörű, gesztenyebama és hosszú hajú csoda — legalábbis sokan így tartják számon. Minderre Koncz Zsuzsa a következőképp reagált: egyszerűen csak lusta. Sosem volt nagy kedve csak azért fod­rászhoz járni, hogy minden hé­tenmegjelenjen. „Csókolom, hát ilyen maradtam” — zárta le a té­mát tréfásan. Egykori zenésztársairól, Szö­rényiről és Bródyról pedig el­mondta, hogy mindkettőt tiszte­li, bár Szörényit mostanság csak távolról nézegeti, mert úgy köny- nyebb szeretni. De nagy tehetsé­geknek tartja őket. Lapunk kér­désére, hogy a könnyűzene mai állapota milyen, kifejtette azon nézetét, miszerint a könnyűzene olyasfajta gondokkal küszködik, mint az ország, a helyzet több szempontból sem feltétlenül kedvezőbb a pár évvel ezelőtti­hez képest. (szajlai) — Hogyan készül a finom, foszlós házikenyér? — kérdez­zük a zömök, erős, kedves arcú, ősz hajú nénikét, aki a minap ha­zalátogatott falujába. — A kenyeret tiszta búzaliszt­ből, megfőzött és áttört krumpli hozzáadásával készítem. A liszt, a krumpli, az élesztő, a kovász, a só, a víz súlyát, arányát soha nem szoktam mérni, csak hozzávető­legesen, „iránzomra” veszem. A dagasztás után betakarom a tész­tát és kelesztem, miközben befő­tök a kemencébe. A kemencén és annak felfűtésén nagyon sok múlik. A finom házikenyér elké­szítésének, sikerességének én ebben látom a titkát. — Hogyan bírja még mindig ezt a kemény, fáradságos mun­kát? — Én ebbe születtem. Édes­anyám irányításával már 8-10 éves koromtól főztem az egész családra, és emellett még az egyéb házimunkákat is végez­tem. Ráadásul a határban is dol­goznom kellett. Ez az életem. — A szentendrei skanzenban mi érdekli a látogatókat? Milyen vélemény tükröződik az emberek arcáról? — A gyerekeket inkább a tűz, a kemence fűtésének szertartása érdekli. A szülők a tészta recept­je és a dagasztás technikája után kérdezősködnek. Az idősebb fa­lusi asszonyokkal pedig — ha időm engedi — összevetjük egy­egy tájegység sütési szokásait, és van, hogy tapasztalatokat cseré­lünk. Mindenkit egyformán ér­dekel viszont a frissen sült cipó és lángos kóstolója. Sokan meg­jegyzik, hogy „olyan, mintha édesanyáméknál vagy nagyma- máméknál volnék”. — A szakajtó, a teknő, a vá­szon kenyérruha, a szénvonó, a pemet, a sütőlapát mind-mind eredeti eszközök? Miről híres a magyar kenyér? — Amivel dolgozom, minden eredeti, régi tárgy. Hogy mégis miről híres a magyar kenyér? A lyukacsosságáról, ízletes foszlós- ságáról, amit a magyar búza, az izzadt verejték és a szívvel vég­zett munka hoz létre. A magyar közmondás is úgy tartja, hogy a kenyér is annál jobb, minél több a szeme. De azt is jól megtanítot­ták velem még gyerekkoromban, hogy ki dolgozni nem szeret, nem érdemel kenyeret. Bizony­bizony, ezeket a ma is időszerű, örök érvényű szólásokat, köz­mondásokat és életformát ma sem ártana gyakrabban emleget­ni, oktatni és megszívlelni. Meg­toldom még kettővel — ahol a kenyér szintén mint szimbólum szerepel —, hadd tanuljanak be­lőle az emberek. Az egyik úgy szól, hogy kenyere nincs, s ebet tart, a másik pedig, hogy kenyere nincs, s karéjt akar metszeni. Kelemen József Tej­csarnokot létesítenek Kálban A nagyközségben, illetve a szomszédos Kompolton mintegy kétszáz tehenet tartanak a helyi gazdák, akiknek eddig meglehe­tősen nagy gondot okozott a tej átadása. Ézt ismerte fel a Legtej Bt., amely úgy döntött, hogy — a káli önkormányzat támogatásá­val — egy tejbegyűjtőt létesít a te­lepülésen. Az egykori önkéntes tűzoltóság épületét kapták meg az önkormányzattól, s ehhez még 150 ezer forint vissza nem térítendő hitelt is adott a testület, hogy a külső és belső felújítást mielőbb elvégezhessék. A korszerű tejcsamok kialakí­tása ezekben a napokban is tart, s úgy tervezik, hogy május 6-án — Sárossy Lászlónak, az MDF el­nökségi tagjának jelenlétében — adják majd át az érintetteknek. Az előzetes becslés szerint a kor­szerű minőségvizsgáló berende­zéssel is ellátott csarnokban na­ponta 2,5 ezer liter tejet vehetnek majd át a szakemberek a gazdák­tól. Búzaszentelés előtt Mindennapi kenyerünket

Next

/
Oldalképek
Tartalom