Heves Megyei Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-99. szám)

1993-04-21 / 92. szám

4. HORIZONT HÍRLAP, 1993. április 21., szerda Horoszkóp Bika Latin neve: Taurus. Időtartama: április 21-től május 20-ig. (A tavasz 2. hónapja.) Szimbóluma: az ökör feje. Alapeleme: Föld (száraz és hideg). Alaptulajdonsága: állandó. Neme: nőies. Uralkodó bolygója: Vénusz (a Szerelem istene). Férne: vörösréz, ón. Szerencseszáma: 5, 25, 75. Szerencseköve: achát, smaragd. Szerencseszíne: sötétzöld (materializmus). Szerencsés helyei: kertek, színház. Szerencsenapja: péntek. Peches napja: kedd. Jóskártyája a Tarot-ból: az V. lap, a Pápa (inspiráció, kitartás, segítőkészség). Bika-növények: mandula, barack, füge, eper, alma, szőlő, ká­poszta stb. Bika-állatok: fácán, vadtyúk, galamb, pulyka, bika, bölény, te­hén, kecske stb. Bika-országok: Argentína, Finnország, Írország, Olaszország, Lengyelország, Svájc stb. Bika-városok: Dublin, Lipcse, Luzern, Nantes, Párma, Zürich stb. A Bika éjjeli vagy Hold-jel. Temperamentuma: flegmatikus. A jel pszichoszomatikus gyengéi: nyak, tarkó, hangszálak, vese, hormonzavarok. Híres Bikák: Fred Astaire, Johannes Brahms, Hruscsov, Salva­dor Dali, Donovan, Fernandel, Sigmund Freud, Adolf Hitler, Im­manuel Kant, Lenin, Niccolo Machiavelli, Yehudi Menuhin, Joan Miro, II. János Pál pápa, Robespierre, William Shakespeare, Orson Welles, Leonardo da Vinci stb. Pszichikai jellemzői: megbízhatóság, kitartás, nehézkesség, ön­fejűség, szívósság, anyagiasság. Milyen is egy Bika? A bika jámbor, földhözragadt, békés, robusztus állat, akár egy pöttöm gyerek is hazatereli, ám jaj annak, aki megvadítja, akkor nem lát se istent, se embert, min­dent legázol. A legegyszerűbben talán így foglalhatnánk össze a Bika típusú ember temperamen­tumát. A Bika maga a természet. Földszagú és megfogható. Rea­lista, segítőkész és megbízható, nyílt és becsületes. Ha egyszer valamit vagy valakit megszere­tett, akkor ahhoz élete végéig ra­gaszkodik, nem játszik az érzel­meivel. Lehet, hogy kissé nehéz­kes és lassan tanul, ám amit meg­tanult, azt nem felejti el soha. A Bika nyugodt, barátságos, békés, kitartó és szívós. Mielőtt cselekedne, mindent alaposan megfontol, alapossága és hig­gadtsága olyan erős, hogy az új­donságokra már nem marad ide­je. Nehezen változtat, a refor­mok iránt tartózkodó. Talán ezért tartják maradinak, konzer­vatívnak, materialistának. Pedig makacs kitartása a régi dolgok mellett nem elvi okok miatt van, hanem azért, mert a Bika lassú, képtelen gyorsan váltani, neki hosszú időre van szüksége ah­Jó kezdet — fél siker így kell hazajönni a múlthoz Tordai Teriről az előzetes in­formációk szerint azt tudtam meg, hogy egri amatőr együtte­seket, tehát tehetséges fiatalokat akar „beemelni” a képernyőre, biztosítván nekik azt a nyilvá­nosságot, ami nélkül Magyaror­szágon úgy igazándiból még tisz­teletbeli utcaseprő sem lehet az ember. Magyarul: a vidék hátrá­nyát szeretné ledolgozni az a Tordai Teri, aki egy egri bíró lá­nyaként itt töltötte úttörőkorsza­kát, itt néptáncolt, itt teniszezett, húzta a kiskocsit az Érsekkert­ben, játszott a többiekkel a Deák Ferenc úti iskolában. Gondos előkészületek és kellő válogatás után össze is állt az a műsor, amely kora délután kez­dődött — ugyan miért, csak nem a tévések okából? —, és ötre már kész is volt az egész, hogy le le­hessen ülni a Senátor-házban az ötórai teához. Az elegáns filmszínész, a Jó­zsef Attila Színház tagja mérték­letes kedélyességgel vezette be és le a nemegyszer feszengő fiatalo­kat. Különféle kategóriák kap­tak itt nyilvánosságot — néme­lyek még vonal alatt nyújtózkod­nak a sikerért —, de a műsor per­gett, a táncosok táncoltak, a ze­nészek zenéltek, a színjátszók bemutatták, hogyan, milyen mértékig lehet elmenni a derű­ben. Az alkalomra választott je­lenetben a társulat jó erői hancú- roztak a jó szöveggel: Czövek Zsuzsanna, Perse Tibor, Vincze Nóra, Ungvári Tamás és Kuzmá- nyi Zita nemcsak Szabó János, a társaság vezetője szerint érettek arra, hogy nagyszínházi mutat­ványokkal tájoljanak a megyé­ben és az országban — hála a megértő szponzoroknak. Felfigyeltünk a Modern tánc címet viselő együttes produkció­jára, arra az igényre, hogy a tánc — a pantomim-elemekkel és a mozdulatoknak, a mozzanatok­nak egy jól felfogott dramatur­giai vezetésével-tömörítésével kifejezze a mai ember ezernyi rosszízű kalandját egy olyan vi­lágban, ahol a technika, tehát az emberi technikai találmány fel­falni készül azt a lelkiséget, amely bennünk létezik. Amely lelkiség mintha századokkal le­maradt volna a külső világ válto­zásaitól. Mert bizony kegyetlen diktátumok között élünk, akár hisszük, akár nem. Korponai Be­renice szólóját érett táncnak érez­tük. Újból csak gratulálni tudunk a Cantus Agriensisnek és karna­gyának Gergely Péter Pálnak, a Rómából elhozott trófeáért. Hátha még a Bárdos-kompozíci­ót elénekelték volna. Mert ez a káprázatos népi dallam vagy né­pivé vált muzsika túllebeg még Palestrinán is — legalábbis az én fülemben. A Lajtháék által előadott szá­mok, az Egri Csillagokkórusa, a Gajdos ismert keretszámok az egri közönség számára. Az inter­júalanyok többé-kevésbé megfe­leltek a közönség és Tordai Teri elvárásának. Bár abból kisebb vita támadt, hogy mi a cimbalom és az mekkora, ha igazi; de a megoldást a művésznő megtalál­ta. Bemutatkozott a műsorban dr. Ringelhann György, a város polgármestere, úgy is, mint Tor­dai Teri egykori gyermekkori ját­szótársa, és úgy is, mint a város legnépszerűbb polgára. Ezt az EgRiport közvélemény-kutatása derítette ki, mert beérkezett hoz­zá kétszázon felüli szavazat, és abból száz-egynéhányat kapott. Mindez a Művelődési Köz­pontban történt, és nagyyrészt az ő számlájuk terhére. Persze az MMK együttesei kaptak itt iga­zán jó szereplési lehetőséget. hoz, hogy feldolgozza az új be­nyomásokat, és átállítsa érze­lemvilágát, világnézetét. Csökö­nyössége sokszor saját magának fáj a legjobban. A fentiekből már kiderül, hogy a Bika az egyik leg­realistább jel. Földjei, csak a kéz­zelfogható dolgokban hisz, a röghözkötöttség nála mutatko­zik meg a leginkább. Ez a jel nem idealista, nem álmodozó, nem fantaszta. Ő értékeli legjobban a tulajdont, a vagyont (a 2. ház nem véletlenül a vagyon háza), a pénzt, a földi javakat, a biztonsá­gos, meleg családi fészket, a gya­rapodást, a rendet. Mivel min­dent megfontol, céltudatosan, pontosan előre kiszámít, ő az egyik leglelkiismeretesebb és legmegbízhatóbb jel. Szárnyalásra nem alkalmas. Mivel alaptulajdonsága az állan­dóság, szilárd, higgadt és meg­fontolt, az egy helyben álló em­bert jelképezi. Megveti lábát a földön, mint a bika, s ember le­gyen a talpán, aki kimozdítja. Köztudott, hogy a Bika az egyik leghűségesebb (ha nem a leghűségesebb) jel. Ennek oka részben kényelemszeretete, las­súsága, valamint az új dolgok és személyek iránti érzéketlensége is, ám oka érzésvilága is: a Biká­nak csak egy érzés fér meg a szí­vében: ha már egyszer valamit vagy valakit kiválasztott magá­nak, eszébe sem jut, hogy esetleg változtasson. E típusnak ez az erénye szokott a legfőbb hibája lenni: ragaszkodása makaccsá és önfejűvé teszi, ugyanakkor ki is szolgáltatja másoknak és a világ­nak. A Bika tragédiája az, hogy szinte teljesen kiszolgáltatja ma­gát egyetlen embernek, egyetlen érzésnek, s ha itt becsapják vagy kihasználják (ami gyakran meg­esik), akkor borzasztóan nehe­zen talál magára, hiszen lassú, gyanakvó és sértődékeny. Rontja a helyzetet az a tény, hogy a Bi­kák többnyire képtelenek meg­változni, hajthatatlanok és befo- lyásolhatatlanok, ha már kiala­kult véleményük, ítéletük, azt csak a legeslegritkább esetben képesek megváltoztatni. Talán nem véletlen, hogy a Bi­kák a tipikus nyárspolgárok. Bé­kések, megbízhatóak, rendsze­retők. A feltétel: nem szabad forradalomról, punkokról, ext­ravaganciákról beszélni velük, főleg nem szabad ezeket a „zava­ros” fogalmakat dicsérni vagy méltatni, mert mindaz, ami a rendetlenség képzetét kelti ben­nük, olyan, mint a vörös posztó: a Bika indulatba jön, s mindent felöklel. Ettől eltekintve kénye­lemszerető és jámbor. Fejlett igazságérzete van, a hazugságot nem tolerálja, ám a hibát képes gyorsan megbocsátani és elfe­ledni. Ami a szerelmet illeti, a tí­pus uralkodó bolygója és alap­eleme, illetve alaptulajdonsága határozza meg. A Vénusz befo­lyása miatt hajlamos a szerelem­re. Hűséges, odaadó és érzéki, kitartó és türelmes. A házasság szent dolog számára, ha egy Bika egyszer igent mond, akkor azt végérvényesnek is gondolja. A Bika önfeláldozó és jó ba­rát. Jellemző rá azonban a méla­bú, a melankólia, sokszor a föld visszahúzza, nehézkessé teszi. Ilyenkor lekókad a feje, a bika­nyak alig tudja fenntartani. „Lárika”-koncert az IH-ban Az énekesnő Azért írtam, hogy az énekesnő — ilyen egyszerűen és szimplán —, mert Katona Klárit minden különösebb jelző nélkül, magá­tól értetődően tartom annak. Olyannak, aki bár tévés műsor­vezetőként is kedves, mégiscsak a színpadon nyílik meg igazán, s olyankor is így van ez, ha épp nem önvallomásos-dalos-mesé- lős produkcióval jön... „Csak” énekel. Azt a fajta mű­sort azonban, amit ilyenkor tőle kapunk, Magyarországon nem­igen tudják utánozni. Eljut a csendes meséléstől a fájdalom­üvöltésig, a szomorkás szerelem­daltól a makrancos ellenállásig, a békesírós könyörgéstől a határo­zott „Rend”-ellenességig. Egy­szer bársonyosan, máskor karco- san, de soha nem érzelmek nél­kül. így énekel nekünk „Lárika”, aki azért becézhető, mert szeret minket, s ezt távolról is látjuk, ha a szemébe nézünk. A „Neked” című összeállítá­sában — amelyet ma este 7 óra­kor az egri Ifjúsági Házban lát- hat-hallhat a közönség — ezúttal új dalok szólnak. Ám olyan tőről fakadnak, amely már régről is­merős nekünk... (d. j.) A rendszerváltás pénzváltással jár? Március 29-én új érmesort ho­zott forgalomba a Magyar Nem­zeti Bank. Sokan úgy vélik, hogy az új érmesor, meg a nyilván ké­sőbb kibocsátandó új bankje­gyek is azért kerülnek forgalom­ba, mert a rendszerváltozásnak kifejezésére kell jutnia a pénz külső megjelenésében is. Bizo­nyos történelmi analógiák alap­ján gondolkodnak így: az Ár­pád-ház kihalását követően trónra került Anjou-ház első ki­rálya, Károly Róbert vezette be a forintot, az I. világháború után a koronát a pengő váltotta fel, és így tovább. Ebben van is némi igazság. Ha a rendszerváltozás az állam nevének és felségjeleinek meg­változásával jár együtt, nemzet­közileg elfogadott, hogy a kor­mányok új pénzt bocsátanak ki. Azonos társadalmi-közjogi rendszeren belül csak a pénz­rendszer gyökeres változása in­dokolhatja az új pénz bevezeté­sét, mint ahogyan ez megtörtént 1892-ben, amikor Ausztria-Ma- gyarország egységesen áttért az aranypénzrendszerre. Úi pénzt és pénznevet is szoktak alkalmazni a kormányok, ha ezzel egyben bizalmat szeret­nének kelteni az újjászerve­ződő gazdaság iránt. Ez történt 1946-ban, az új forint bevezeté­sekor, amikor az elértéktelene­dett pengővel szembeállították annak a pénznek a nevét, amely történelmünk egyik legszilár­dabb pénze volt, s közép­kori történelmünk legsikeresebb pénzreformjához fűződött. A pénzcserét praktikus szem­pontok is indokolhatják: az ér­méknek olcsónak és tartósnak, könnyen felismerhetőnek kell lennie, hogy ne lehessen a külön­böző címleteket egymással ösz- szetéveszteni, de az előállítás költségei se legyenek magasab­bak, mint amennyit egy-egy ér­me névértékben megér. A Nem­zeti Bank tavaly decemberben adta ki az ezüst 200 forintot, amelynek anyagában fele-fele arányban van 500-as ezüst és rézötvözet, s amelynek anyag­értéke önmagában is 45-46 fo­rint között változik, az ezüst pillanatnyi árától függően. Az érme megfelelő méreté­nek kiválasztása sem utolsó szempont: többek között figye­lembe kell venni az automaták, a telefonok, a pénzzel dolgozó gé­pek hazai és nemzetközi szabvá­nyait is. r ecfy wofc Az utolsó mohikán ú J % ) I lyen rossz indiános filmet ritkán látni, de azért még ennek is van­nak előnyei a nézők számára: ha más nem, hogy jobban megbe­csülik a kevésbé szerény minőségű filmeket. Hántsuk le először a „rosszaságokat”, hátha mégiscsak marad va­lami — körömnyi — élvezet azok után. (Magam persze már tudom, hogy mire „hegyezem” ki a mondandómat, a nehezebbik fele az, aho­gyan odáig eljutok — de hát ezek már amolyan kulisszatitkok.) Először is kellene, hogy valamelyik szereplővel azonosulni tud­junk, leginkább a pozitívval, a dráma klasszikus szabályai szerint. Ám ez elég nehéz. Könnyebb annak, aki bepisil a gyönyörtől, ha meglát egy hosszú hajú, izmos testű fehér-indián fiút, nekem ez se segített, mivel a másféle típusokat kedvelem. Annak is könnyebb, aki imádja az erőszakot, a rituális gyilkolászásokat, ámbátor nem hinném, hogy túl sok sátánista ifjú ült volna be a nézőtérre egy romantikusnak hir­detett szerelmesfilmre. Maradna még maga a szerelem, mert azért ezzel az érzéssel vi­szonylag egyszerű azonosulni tizenegy és száz év között. Csakhogy az elénk vetített képkockákból éppen az érzelem hiányzott. Mutattak ugyan hosszú csókokat, kellően epekedő pillantásokat, aggódó arco­kat, a színészek majd megvesztek, hogy elhitessék, mennyire imádják egymást — valamiért mégis üresen durrant az egész. Valószínűleg en­nek az lehet az oka, hogy a „környezet” — a cselekmény, a forgató- könyv — annyira elhibázott, hogy abból még jobb színészek sem bír­nának kikeveredni, nemhogy olyan közepes tehetségűek, amilyenek­hez nekünk volt itt és most szerencsénk. Pedig a Nagy indiánkönyv eme szelete, Az utolsó mohikán, talán egyike a legsikerültebbeknek ebben a kategóriában. Kár, hogy egy jó könyvből ilyen alacsony szin­tű film született. Ez ugyanis azokat is elriasztja a Cooper-sztorik olva­sásától, akiknek a kötelező olvasmányokon kívül van még kedvük kalandos regényeket is böngészni. Az élettelen sztori és kivitelezés ellenére egyetlen dolog van, ami­nek végül is szívből örülhetünk — és most jön akkor a lehántás utáni iciri-piciri jóság —, és ez a vadregényes táj. Olyan kellemes képeket mutatnak ugyanis, amelyek szépsége megmelengeti a lelkünket, örömmel tölt el, és erőt ad ahhoz, hogy végignézzük ezt a meglehető­sen unalmas filmet. Doros Judit Nyugdíjasok pártja Hatvanban Joviális, mozgékony, a közös­ségért mindig cselekvőkész férfi­embert ismertünk meg a minap a Hatvani Polgári Kör egyik helyi­ségében. A Tabán utca 57. alatt lakó Szűcs Ferencről van szó, aki hajdan Petőfibányán dolgozott főenergetikusként, majd mérnö­ki diplomával a zsebében két év­tizedig végezte az Erőterv fel­adatkörébe tartozó tennivaló­kat. Hogyan jött össze ez a ran­devú? Nos, túl a hatvanon, s pár esztendeje immár a nyugdíjasok kenyerét morzsolgatva, ismét a cselekvés útjára lépett Szűcs Fe­renc, hogy Dézsi Lajos társasá­gában mielőbb megalapítsák az országosan már jegyzett Nyugdí­jasok Pártja helyi körét, mely idővel pártszervezetté módo­sul. — Úgy érzem, s velem együtt sokan vallják, hogy a nyugdíja­sok létfontosságú problémáit egyik párt sem karolta fel kellő eréllyel, de a napi pártcsatározá­sok is elterelik gondjainkról a fi­gyelmet — mondja Szűcs Ferenc, majd három nagyon fontos célki­tűzésükről ejt szót. — Vélemé­nyem szerint elengedhetetlen például az a követelmény, hogy a nyugdíjasok juttatásait minden­kor legalább olyan arányban nö­veljék, mint az aktív korúak át­lagkeresetét. Ám a nyugellátást és más jövedelemforrást nélkü­löző nyugdíjaskorú személyek szociális ellátásáról is folyamato­san gondoskodni kellene, a min­denkori létminimumnak megfe­lelő összeg határáig. Ugyanak­kor mindezzel párhuzamban a nyugdíjasok pártja megenged­hetetlennek véli a nyugbérek, családi pótlékok megadóztatá­sát, bármilyen formában történ­jék az...! Beszélgetésünk során arról is szót ejtett Sszűcs Ferenc, hogy pártjuk kibontakozásának esé­lyeit jelentősen megnövelte az a tény, miszerint a Szolidaritás Szakszervezet támogatja kezde­ményezésüket, az önálló nyugdí­jaspárt létrejöttét, megerősödé­sét, miután lemondott arról, hogy külön jelölteket indítson az 1994-es választásokon. Márpe­dig ha néhány nyugdíj aspárti képviselő bejut a parlamenti padsorokba, akkor fokozottan érvényesülhetnek szociális el­képzeléseik, s olyan problémá­kat emelhetnek a megoldás szintjére, melyről ma még csak álmodoznak a nyugdíjasok. Találkozásunk alkalmával a pártalapítás azon kérdéseiről is szó esett: mikor és hogyan jöhet létre a nyugdíjasok pártja hatva­ni szervezete. Ennek kapcsán Dézsi Lajos mondotta el, hogy április 23-án, e hét péntekjén délután 2 órakor kívánják meg­alapítani a szervezetet, ugyan­csak az OTP és a bíróság közé eső Szálkái utcai polgári kör ud­varra nyíló helyiségében, ahová minden érdekeltet szívesen invi­tálnak. (moldvay)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom