Heves Megyei Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-99. szám)

1993-04-17-18 / 89. szám

12. HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP, 1993. április 17—18., szombat—vasárnap Kertész leszek Az öntözővíz A gyümölcsként jól ismert ananász is a savanyú talajt kedveli A növények egészséges fejlő­désének egyik legfontosabb felté­tele a megfelelő minőségű öntö­zővíz. A minőséget meghatározó paraméterek (tisztaság, hőmér­séklet, kémhatás) közül a legna­gyobb gondot a savanyú kémha­tás biztosítása jelenti. Az orchi­deákon, broméliákon kívül szá­mos olyan dísznövény került ha­zánkba, aminek tartásáról nem szeretnénk lemondani különle­gességük, szépségük miatt. Min­den növény számára a legalkal­masabb öntözővíz a tiszta esővíz. Az esővíz „menet közben” a le­vegőből széndioxidot vesz fel, ezért savanyú, 5 pH körüli kém­hatású lesz. Az esővíz gyűjtése technikai és kémiai szempontból is körülményes lehet. Aki lakás- körülményeiből adódóan meg tudja oldani az esővíz felfogását, ügyeljen arra, hogy csak fél óra múlva kezdjen hozzá, amikor az esőzuhatag a tetőket, a légkört megtisztította a szennyező anya­goktól. Még ezután is tanácsos megszűrni, hogy korom, kátrány és egyéb vegyi szennyeződés ne kerüljön bele, mert ez még ártal­masabb lehet, mint a víz ke­ménysége. A városi embernek nem marad más lehetősége, mint a vezetékes víz használata. Ezt a vizet kell lágyítani, illetve vala­milyen módon használhatóvá tenni. A víz keménységét német fokban mérik, ami a benne lévő kalcium és magnéziumeső meny- nyiségét jelzi. A lágy vízkemény- ségi foka 8 alatt van. A vezetékes vizek többségükben 12-14 foko­sak. Az egri vezetékes víz legfris­sebb információim szerint 20 fo­kos, tehát a savanyú vizet kedve­lő növényeknek csaknem méreg. A levelekről elpárolgó víz maga után hagyja a kalcium és magné­zium sókat, ami lemoshatatlan foltokkal csúfítja el a növénye­ket, eltömíti, mérgezővé teszi a virágcserép földjét. Ezt a káros hatást csak fokoz­za a fertőtlenítési céllal vízbe adagolt klór. A lúgos, klórozott, kemény vízvezetéki víz javításá­nak legegyszerűbb módja a for­ralás. Ez kiűzi a klórt, a sók nagy része kicsapódik, leülepszik az edény aljára. A módszer legna­gyobb hátránya, hogy a forralás­hoz szükséges energia egyre drá­gább, és csak kisebb mennyiségű víz előállítására alkalmas. Ehhez hasonló, de olcsóbb megoldás az „állott víz” készítése. Nagyobb űrtartalmú tartályban (edény­ben) pár napig állni hagyjuk a vi­zet. Állás közben a klór eltávo­zik, bizonyos mértékben lágyul, amit fokozhatunk, ha a vízbe tő­zeget, iszapot, felaprított fakér­get teszünk. Ezek kötik meg leg­gyorsabban a klórt, mészsókat. Időnként fürdessük meg növé­nyeinket a természetes esőben. Tegyük ki őket olyankor, amikor tartós, csendes, meleg esőre szá­míthatunk. A cserépben össze­gyűlt, fel nem használt műtrá­gya, káros anyagok kimosódnak, a levelek megtisztulnak. Az oxi­géndús víztől a növények való­sággal felüdülnek. Lágyíthatunk kemény vizet kémiailag is, savakkal (pl. 10 1 vízhez 10 ml 10 százalékos kén­savat adva), de ezek használata csak a kémiában járatos növény­kedvelőnek való. A desztillált víz öntözésre csak akkor alkalmas (drága!), ha megfelelő mennyi­ségben tápsókat adunk hozzá. A víz kémhatását indikátor (papír­csíkkal) ellenőrizni tudjuk. A papír elszíneződése és az össze­hasonlító színskála alapján a pH értéket leolvashatjuk. Ha ez 5,5- 6,5 között van, a savanyú kém­hatást kedvelő növényeknek megfelelő. Ha valaki elfoglaltsá­ga miatt csak a csapvizet használ­ja, fektessen nagyobb hangsúlyt a megfelelő ültető-közegre (földre), mert ez a káros víz hatá­sát hosszú ideig ellensúlyozni tudja. V. Pénzes Judit Mindennapi nyelvünk ÜWBB A deákizáló humorizalas nyelvhasználatunk tükrében Közleményünk címében nem véletlenül kapott szerepet a deá- kizáló humorizálás nyelvi for­ma. Arra is utalunk vele, hogy mai nyelvhasználatunkban sok latin eredetű képző is jelentkezik egyrészt mint főnévképző: -iz­mus, -ista, -ia; másrészt mellék­névképző: -ikus, -ista, s a leg­gyakrabban igeképző: -izál, -fi­kái, stb. Ezek a képzők külön- külön és együttesen is szerepel­nek szóban és írásban egyaránt. A makronikus jellegű, a magyar és a latin szórészek összekeveré­sével megalkotott nyelvi formák •egészen sajátos stílusértéket is érzékeltetni képesek. Egyet külön is kiemelünk: a tréfás, humoros beszédhelyze­tek, a kedélyes kapcsolatterem­tési lehetőségek, a játékos, a nyelvi leleményeket és ötleteket is tartalmazó szövegrészietek ha­tástényezőinek felerősítésében kulcsszerepet vállalnak. A ma­gyar-latin vegyes képződmények ilyen szerepvállalásaival a sajtó hasábjain, a rádió adásaiban, a televízió képernyőjén találko­zunk: kategórice, privatice, tar- talmice. Humoristáink szóhasz­nálatában sem véletlenül hall­hatjuk és olvashatjuk még ezeket a szokatlanabb és merészebb nyelvi ötleteket: világice, udvari- ce, családice, politice. A játékos humorizálás bujkál azokban a felemás, magyar és la­tin makaronikus szóalakokban, amelyekkel tevékenységüket megnevezik, minősítik: bolon- déria (önkritikusan) bohócéria. A televíziós riportokban hallhat­tuk rokon értelmű megfelelőit: csufondéria, pikantéria, huncu- téria, pojácéria, stb. Ha a deáki- záló nyelvi műveltség és gyakor­lat lecsapódásainak tekinthető rutinéria (jártasság), rafinéria (furfang), pedantéria (szőrszál- hasogatás), formákat összevet­jük magyar megfelelőikkel, kitű­nik, hogy éppen deákizáló ala­kúkban a humoros, a kedélyes hangulatváltások érzékeltetésé­re alkalmasabbak, mint rokon értelmű magyar megfelelőik. Ne az öncélú latinoskodás je­lenségét lássuk tehát dorgatóri- um, pipatórium, rokonológia, kitaláció, dicsériáda (Mikszáth), Palócia, Versifikátor (Arany) felemás magyar és latin szóala­kok jelentkezésében, hanem in­kább a zamatosabb, az ízesebb, a humorosabb nyelvi formálás esz­közeit érzékeljük bennük és álta­luk. Ahogyan Arany János e versrészlete is tanúsítja: „Sze­gény poéta/ vagy tán csak versi­fikátor'’ (Arany: Bolond Istók). A politikai nyelvhasználatban olykor jelentkező memorandum (emlékirat, beadvány, előterjesz­tés) ebben a ritkán hallott szólás­szerű szókapcsolatban játszott kulcsszerepet: per sundam bun­dám memorandum, s a kollégiu­mi deákok ezzel minősítették a titkos megbeszéléseken elhatá­rozott tennivalókat. Ha valaki egyszer megpróbálja összeállíta­ni a deákos, a deákizáló tréfaszó­tárba sorolható nyelvi formákat, az eminens kalkulust is bele so­rolhatja. Az idősebb nemzedék szóhasználatában a jeles, a kitű­nő osztályzatot nevezte meg, de a mai fiatalok gúnyos kedélyesség­gel az elégtelent titulálják meg vele, s ezzek deák elődeik köve­tői lettek. Egy-egy latin szóval, s annak rosszalló használati érté­kével nevezték meg a nekik nem tetsző dolgokat, történéseket. Sajátos deáklatinizmusukkal „tisztelték” meg a minden reggel kapott rántottlevest: a szemper (mindig) minősítették. A vaga­bund tréfálkozó jókedv és deák­humor a töltött káposztát, a tú­rós csuszát a nunquam (soha­sem) és az abszurdum (képtelen­ség) latin szókkal emlegették. Valóba ritkán kerül a deákmen­zák asztalára ez a két eledel. A latin nyelvi fomákban benne rej­lő s humoros áthallásokkal átszí­nezett jelentésárnyalatok is a nem éppen udvarias beszédhely­zetekben és szövegösszefüggé­sekben is szerepet kaptak. Az öregedő, zsémbes feleséget, nő­személyt a patientia (eltűrés, tü­relem, elviselés) szóval emleget­ték. A szó jelentésárnyalatai bi­zonykodnak róla, hogy miért. A jámbor, az engedékeny, a szelíd asszonyt rosszalló áthallásokkal telített raritas (ritkaság) névvel minősítették. A jóízű emberi hu­mor érzékeltetésére a deákizáló szólásforma: Jobb, a magyar konyha a deákkonyhánál, a pati­kánál, még ma is feltűnik. S végül a deákos világból örö­költ és kedélyes áthallásokkal színezett szólásváltozatokból vá­logatjuk a még ma is hallható és olvasható legjellemzőbbeket: er- gó-vigyorgó. A fontoskodó em­berre mondják, aki sokat ergó- zik, tehátozik, tulaj donképpene- zik. A diktum-faktum latin szó- kapcsolat úgy tett, ahogyan ma­gyar megfelelőjeként ma is feltű­nik. Ugyanúgy a tótumfaktum (amolyan mindenes), a rájött a bona óra (a jó óra: azaz ideges, veszekedik). Úgy illik, hogy befejezésként ne a satöbbivel zárjuk mondani­valónkat, hanem a deákizáló et­cetera (és a többi) nyelvi formá­val, illetőleg a deákszájon átfor­málódott ecetet rá népetimológi- ás tréfás nyelvi alakulattal. Dr. Bakos József Fiatalító csodakrém helyett nevetés Terefere az orokitju Zentai Annával-i (ív1 - - * -V * ; ; ÚÚ | |l# ty/ í ­>s < '• 'Ú Divatos frizura, diszkét smink — virágmintás blézer, banánzöld blúz, barna szoknya, magassarkú fehér cipő. Az előcsarnokban várakozók összesúgnak: a Zen­tai... semmit nem változott. Az „örök Anna” régen nyugdíjas, de ma is üde, vonzó mini-prima­donna. (Egyik kritikus azt írta róla, hogy „a legkisebb kolora- turszoprán”.) — Csakugyan, ha nem veszi zokon: milyen magas? — Nem pontos a kérdés... 152 centi alacsony vagyok—neveti el magát. Mi tagadás, a termetem okozott is gondot számomra, s eleinte 10-12 centis cipősarkok­kal próbáltam nyúlánkabbá ten­ni magam. Aztán persze leszáll­tam a „fellegekből”, mert úgy éreztem: elfogad a közönség olyannak, amilyen vagyok. Arra egyébként mindig vigyáztam, hogy ne okozzak csalódást — se az alakításommal, se a külsőm­mel. — Úgy véli, az Ön pályáján el­sődleges a külcsín? — Az ápoltság feltétlenül. Bár szerintem egyetlen nő sem en­gedheti meg magának, hogy el­hanyagolt, gondozatlan legyen. S ha színésznő, még kevésbé. Zentai Anna (67) több mint egy évtizedes szünet után most is­mét az operettszínházban szere­pel. Viharos taps fogadja, amikor színpadra lép, az öltözője valósá­gos virágerdő. — Amikor betöltöttem az 55- öt, úgy gondoltam, végleg abba­hagyom. Szerettem volna végre több időt tölteni a családdal, utazgatni a férjemmel. S végre is mindent eljátszottam, amit az én alkatommal, hangommal eljátsz­hat az ember. Az arca sima, derűs, szája örök nevetésre áll, a korából 10- 15 évet nyugodtan letagadhatna. — Nem a kor számít. Édes­anyám 94 éves, s talán még nálam is vidámabb. Tudja, hogy szere­tet veszi körül, azt hiszem, egy­szerűen boldog ember. S valahol itt lehet a belső fiatalság nagy tit­ka. A család, a kiegyensúlyozott magánélet szerintem fontosabb, mint a legdrágább fiatalító cso­dakrém. Ha hiszi, ha nem, sosem jártam kozmetikushoz, nem te­szek pakolást az arcomra... — Szépség? Istenem, hány­szor hallottam vissza, hogy olyan vagyok, mint egy töltött galamb. Kislányként még ácsorogtam a tükör előtt, s mit nem adtam vol­na, ha egy karcsú, nyúlánk leány­zó néz vissza rém. De hamar rá­jöttem, hogy a harmóniához az is hozzátartozik: az ember olyan legyen, amilyen, s ne legyenek el­érhetetlen vágyai. — Most, közelebb a 70-hez, mint a 60-hoz, még azt is hozzá­teszem: kedves kortársaim, vál­laljuk bátran az évek számát. Higgyék el, mindig kedvesebb egy fiatalos kedélyű hamisítatlan nagymama, mint egy önmagát fiatalnak „hamisító” öreg­lány... (FEB) Prédikátor rendőr Barbara Williams II. 34 éves detektívnő hétköznap Bro- oklynban teljesít szolgálatot. Va­sárnap papi ruhát ölt, és Krisztus szeretetéről prédikál. 1976-ban-nyert diplomát teo­lógiából. Brooklyni kollégium­ban kezdett dolgozni. Éneket ta­nított. Járt tanítani a nyilvános iskolába is. Az ott látottak után határozta el, hogy elvégzi a rend­őrakadémiát is. (FEB_fotó) Mit mondott még az orvos? A tengerpari üdülőhely orvo­sát felkeresi egy férfi. A doktor lelkiismeretesen megvizsgálja, majd kijelenti: — Önnek teljes nyugalomra van szüksége. Kerüljön minden izgalmat, megerőltetést! Folytatását lásd a vízszintes 1., 21., valamint függ. 21. sz. sorok­ban. VÍZSZINTES: 1. Az orvos újabb szavainak első része (zárt betűk: M, A, T) 14. A küldeményt a címzettnek kikézbesítették 15. Egykor az uralkodók levelezését végezte 16. ...Stewart (külföldi popsztár) 17. Bunda páros hangzói 19. Lu­xemburg és Magyarország gk-je­le 20. Három — oroszul 21. Az orvos szavainak harmadik, befe­jező része 26. Ráskai... (kódex­másoló volt) 27. Annál lejjebb 28. A tetejére 29. Régi római aranypénz 30. Textilből készült tárolóeszköz 32. Névelővel: az egyik szülő becézve 34. Női név 36. Művészzet — latinul 37. For­ma 38. Akadályok között cikk- cakkban történő haladás 40. Ki­ejtett mássalhangzó 41. Arra a helyre tették 43. A szobába 44. Hosszú lábú vadászkutyák 46. Kézben fog 47. A munka egyik egysége 48. Délceg termetű. 49. Ritka női név 51. Forma 53. Az ón vegyjele 54. Kettős mással­hangzó 56. Ilona becézve 57. In­doklásként adott magyarázat 58. A szülői ház felkeresése 62. Ide­gen női név 64. Puskacső űrmé­rete 65. A mélybe 66. Kevert sár! 67. Nem valódi elnevezések 70. Géppisztolyból lőszert eltávolít FÜGGŐLEGES: 1. Lépked 2. Elemi részecske 3. Szilajabbá, féktelenebbé válás 4. Ajándékozik 5. Második világ- háborús német bombázó 6. Szi­lárd anyagú göngyöleg 7. Motí­vum, indíték 8. Szólít — régiesen 9. Párizs repülőtere 10. Hosszú­kás bogyójú korai szőlő 11. Nagydob része! 12. Balkezes 13. Csuk 18. Lakásajtó biztosítása függőzárral 21. A vízsz. 1. sz. sor folytatása (zárt betűk: S, Á, T, E) 22. Részeshatározó rag 23. Gyorsan, rövid időn belül 24. íme 25. A tetejére helyez 29. Né- velős mérges kígyó 31. Ferdén, átlósan 32. Formai 33. Sic itur ad ...(így jutunk a csillagokig) 35. Létezik 37. ... Kok (holland úszónő) 39. Jó a szeme 41. Cse­csemőtápszer 42. Rácsos madár­lak 45. Rangjelző szócska 47. Kommunista párttag megszólí­tása volt 50. Ezernegyvenkilenc — római számmal 51. Menyasz- szony 52. Pénztár 55. A hálót készítette (régiesen) 57. Tűzbe tartja 58. János Berlinben 59. De, azonban — németül (ABER) 60. Olajzöld színű 61. Terméket értékkel lát el 63. A személyét megelőző helyre 68. Klasszikus kötőszó 69. Részben rakja! 70. Kalauz nélküli, röv. 71. Kerti munkát végez Báthory Attila

Next

/
Oldalképek
Tartalom