Heves Megyei Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-99. szám)

1993-04-17-18 / 89. szám

Az Audioton 51 cm-es színes TV csak 26.900 Ft egy >íarmeíy‘tipúsu ross*. ÍV esetén. HÍRLAP, 1993. április 17—18., szombat—vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 9. Agyvérzés után Hadüzenet a reménytelenségnek Hogyan segít az orvos-csontkovács? Az egrieknek nem kell már bemutatni dr. Igor Akszenovics orvosdocens-csontkovácsot, hi­szen a neves szakember majd két esztendeje a megyeszékhelyen él és dolgozik. Kezeltjei, paciensei — köztük magam is — meggyőződhettek átlagon felüli tudásáról, felké­szültségéről, s arról is, hogy jó úton jár, amikor az ősi kelet ránk hagyományozott ismereteit ötvö­zi a legkorszerűbb fogásokkal. 1. Az érintettek tapasztalhatták: könnyen boldogul a lumbágó okozta kínokkal, helyrehozza a gerincferdüléseket, illetve az ezekkel összefüggő rendellenes­ségeket. Igazolva azt, hogy az ér­tő manuálterápia révén a komoly műtétek is elkerülhetők. Ez a magyarázata annak, hogy Arany János utca 20. szám alatti rendelőjében azok is felkeresik, akik már jártak nála. Méghozzá ügy, hogy hozzák magukkal se­gítségre szoruló falu- illetve vá­rosbelijeiket. Nemcsak Heves megyéből, hanem Kecskemétről, Dunaújvárosból, sőt Békéscsa­báról is. 2. Az utóbbi időben — az érde­keltek elégedettségére — bőví­tette egészségügyi szolgáltatása­it. Ottjáriunkkor erről a gyógyí­tó-kínálatról beszélgettünk, mérlegelve a különböző eljárá­sok eredményességét, hatásfo­kát is... 3. — Nem kell bizonygatni, hogy milyen súlyos probléma az agy­vérzés, illetve az azt követő bé­nulás. Köztudomású, hogy ha­gyományos módon az efféle ba­jok aligha orvosolhatók. Mindig izgatott ez a kérdés, s azt vallot­tam, hogy ha összetett módon közelítek, akkor csak előbbre juthatunk, csak hadat üzenhe­tünk a reménytelenségnek. Hadd mondjam meg mindjárt, széles területű, beszédzavarral, látás­rosszabbodással társuló betegség esetén hiába a közbeavatkozás. Részleges sérülésnél — például, ha az egyik oldalon a kéz vagy a lábmozgás hiányzik — segít a ki- ropraktika, illetve az általam ki­ötlőit elektromos stimulátor. Ha viszonylag fiatal, mintegy 50 éves emberről van szó, akkor a regenerálódás, a teljes felépülés 60-65 százalékos. Nehezebb az idősebbek esete. Több ok miatt is. A baj az, hogy a legtöbben ilyenkor feladják, nem akarnak együttműködni, küzdeni. Nem döbbennek rá, hogy a korral még bírókra lehetne kelni. Ilyen szitu­ációban 40 százalékos esélyt ga­rantálhatok csak. De ez sem akármi. Utal egy elkeseredett asszony­ra, aki annyira „újjászületett”, hogy önellátóvá vált, azaz nem kellett másnak gondoznia. Az illető a megmondhatója, hogy ez többet ér egy lottónyere­ménynél. 4. — Előidézheti ezt vérkeringé­si fiaskó. Ne feledkezzünk meg természetesen se a meszesedés- ről, se a szimpatikus idegrend­szer sérüléséről. Mindenesetre határozottan állíthatom, hogy nem csak a diagnosztizálás köny- nyű, hanem a kúra is meghozza a maga gyümölcsét. Megint egy példára utalnék. A hölgy Heves­ről utazott hozzám, amiatt kese­regve, hogy 20 éve kínkeserves a sorsa, mert senki se szabadítja meg ettől a borzalmas kórtól. Néhány alkalom után mintha visszafiatalodott volna. Legfel­jebb azt sajnálja, hogy csak most találkozhattunk. 5. Megjelennek — igen gyakran — a sportolók, a csak megújulni óhajtók is. Számukra igen kedvező a fel­frissítő, a karbantartó masszázs. Ha valaki ezt kipróbálta, akkor aligha vonja kétségbe, hogy ez az a beavatkozás, amelyre jó közér­zete, fittsége megőrzése érdeké­ben majdnem mindenkinek szüksége van: 6. A riport teljességéhez a sze­mélyes élmény is hozzátartozik. Arra az asztalra ismét felfe­küdtem. Ezúttal a nyakicsigo- lyám rakoncátlankodott, s reni- tenssége folytán szívós nyilallá- sok borúsították esti óráimat. Sejtettem: nem Örömország kies sétányaira kalauzol majd. Ezért nem is lepődtem meg egy- egy drasztikus mozdulat követ­kezményétől. Legfeljebb hangerőmet edzet­tem, meglehetősen széles skálán játszva: a mormogástól a vad üvöltésig. Végül, aligha törékeny terme­temet megemelte, ezúttal ő nyö­gött. Mármint a súlyomtól. Én viszont megkönnyebbül­tem, fellélegeztem. így ment ez jó néhányszor. Nem volt hiába: legalább ide­iglenesen megszabadultam nya­valyámtól. S azok a nyögések? Hát istenem, valamit, Valami­ért. Pécsi István Az orosz orvossal talál­kozhatnak az érdeklődők — a Hevesi Napló és az Egri Egészség-és Környezetvé- dőEgyesület szervezésében — április 21-én, szerdán délután 4 órakor az Egri Dohánygyár kultúrtermé­ben. A vendéggel e riport szerzője készít nyilvános interjút. Ennek keretében beszél majd módszereiről, munkálkodásának állomá­sairól, és bemutatja azt a stimulátort is, amely a fo­gyókúrázók számára is mankót jelenthet. Az egyesületi tagok és a gyári dolgozók ingyenes belépőiket a rendezvény kezdetéig a dr. Nagy János utca feléli portán vehetik át — szombat és vasárnap ki­vételével — naponta reggel 6-tól este 6 óráig. Jónéhányan kopogtatnak nála olyanok is, akiket szinte letaglóz a már-már elviselhetetlen fejfá­jás. Hadjárat az adószedők ellen? Az adószedők az athéni utcán hagyták kocsijukat, azután mentek adót szedni. Ám miközben nemes feladatukat végezték, valakik gon­dosanfelrobbantották az autót. Ez az utóbbi napokban négyszer esett meg a görög fővárosban, de támadás érte az adóhivatal hat irodáját is. Az egyik napon például késő este alig 5 perces időkülönbséggel két adóügyi dolgozó autója repült a levegőbe. A rendőrség azonban gya­nítja, hogy városi gerillák állnak a merényletek mögött. Eddig még egyetlen robbantás sem okozott személyi sérüléseket. Gyöngyös műemlékei Pulszky Ferenc segített A gyöngyösiek mindig büszkék voltak templomaikra. A város egy­házi építményeit bemutató első, szélesebb körben közzétett leírá­sát 1846-ból, neves szülöttének, Vahot Imrének a tollából ismer­jük: „néhány középületei... bármely városba is beillenének. Ilye­nek: A város közepén lévő nagy Bertalan-temploni, mely szép fres- cok által díszítettetik... A ferenciek temploma és az egész honban legnépesebb kolostora jeles épület... A Szent Urbán temploma,... a kórházi templom... a görögöknek belől igen cifra egyháza,... a zsi­dók synagógája.” A Szt. Bertalan-, a ferences- és a Szt. Urbán- templomról a magyar orvosok és természetvizsgálók Egerben, 1968. július 29-én rendezett XIII. nagygyűlésén mint Gyöngyös „szép és csinos” építményéről szóltak. A gyöngyösi egyházi műemlé­kek, templomok az elmúlt évszá­zadokban a gyakori tűzvész mi­att vagy részben vagy teljesen megsemmisültek. Ismerjük az 1585., 1587., 1674., 1730., 1861. és az 1872. évi tűz pusztí­tását. Helyreállításuk a lakosság adakozása és segítőkészsége nyomán viszonylag mindig rövid idő alatt megtörtént. A templo­mok karbantartása, bővítése még a török hódoltság és jóval később, az önkényuralom korá­ban sem szünetelt. „Ugyanis templomaink és egyéb egyházi építményeink — lévén nemcsak lelki menedékhelyeink, de sőt szépséges középületeink is.” Évszázadokon át az egyhá­zak, illetve vallásos céhek, társu­latok, oltárgyletek gondoskod­tak a templomépítmények felújí­tásáról. Ézt szolgálta a templo­mok névleges birtokainak (sző­lők) jövedelme és a hívek köz­adakozása is. Az önkényuralom éveitől az addigi gyakorlattól eltérően már a város is áldozott a templomok folyamatos karbantartására. El­sőként erről a Szt. Bertalan- templommal kapcsolatban tu­dunk. E templomnak az 1853- ban megajánlott pénzt évenként gyarapította a város. Az így fel­halmozódott 3009 Ft 65 kr ösz- szeg kamatait 1856-tól tartalé­kolták, 1861-től pedig részmun­kákra, állagmegóvásra fel is használták. Feltehető, ebben az intézkedésben szerepe volt az 1856-től meglévő, megyefőnöki rendelet nyomán létesített Szépí­tő Bizottmánynak is. A bizott­mány ugyanis egyházi és városi közös pénzalap megteremtésé­vel „fenntartani óhajtotta Gyön­gyös Városa... műépítményeit”, közöttük elsősorban a templo­mokat. Panker János polgármes­ter a bizottmányt általános „szé- pítészeti” feladatokkal is meg­bízta (új utcák nyitása, közök megszüntetése, patakok szabá­lyozása), hogy megvalósításuk­kal „Gyöngyös — melynek a ter­mészet gyönyörű fekvést adott — csinosságra nézve idővel a ha­zának valódi gyöngye leend.” 1867 után a közös pénzalapot a képviselő-testület kivette a vá­rosi költségvetésből, és a felsővá­rosi róm. katolikus plébániával közösen kezelte. Gyöngyös vezetői sokat tettek az urbanizáció meggyorsításáért. Azonban törekvésük ellenére az ezt elősegítő jelentős tényező, a vasúti fővonal 1870-ben végleg elkerülte Gyöngyöst. Az érde­mesük tanácsnokok közül töb­ben is, joggal, úgy vélték, a tele­pülés arculatát kell városiassá tenniük, és ehhez éppen a köz­épületeket, főleg a templomo­kat kell széppé varázsolniuk. A szükséges pénz előteremtéséhez ekkor gondoltak először orszá­gos támogatásra, ezért „felső” kapcsolat után néztek. Úgy tűnt, e téren elsőként a befolyásos, a politikai és társadalmi, valamint a művészeti életben is egyaránt ismert Pulszky Ferenc lesz a se­gítségükre. A Deák-párti Pulszky 1872. május 26-án nyil­vános, választási beszédet mon­dott Gyöngyösön. Bár nem vá­lasztották meg képviselővé, ígé­retének megfelelően sokat fára­dozott a gyöngyösiek régi sérel­me, az 1852 óta húzódó örök­váltsági ügy elintézésében. Pulszky a jelzett napon, a vá­lasztási gyűlés után a helybeli ta­nácsurak vendége volt. Körük­ben ismét megerősítette a kortes­beszédben hangoztatott örök­váltsági Ígéretét. A beszélgetés során a többek között szólt a gyöngyösi egyházi épületek „je­lességéről” is. íme, itt volt a kellő alkalom ahhoz, hogy a műértő politikus segítségét kérjék, „já- ruljék országos alapból az egy­házi műépítmények csinosításá­hoz.” Pulszky ebben az ügyben is meghallgatta a gyöngyösieket. Az 1872. szeptember 3-i, Gyön­gyös Város Közönségéhez (a Polgármesteri Hivatalhoz) cím­zett levelében lakonikus tömör­séggel ennyit írt: „A terítéken forgó kérelmezési ügyeik általam folyamatba tétettek!” Bizonyára ezek között ott volt az egyházi műemlékek fenntartására vonat­kozó kérelem teljesítése is. El­lenben a támogatás összegéről semmit nem tudunk. Nem lehe­tett jelentős, hiszen a Kálvária­templom kupolával bővített épülettömbjét' közadakozással állították helyre, és avatták fel 1879. augusztus 14-én — ugyan­is a „központi segély” erre kevés­nek bizonyult. Pulszky Ferenc később is segí­tette Gyöngyöst. Éppen a Kálvá­ria-templom további sorsával kapcsolatban: Két év múlva az új, kupolás templom falai megre­pedtek. Az építmény felülvizs­gálatához ekkor az új polgármes­ter, Csömör Kálmán szakértőket hívott az 1881-ben létesült Mű­emlékek Országos Bizottságától (MOB). A kapcsolatot a MOB- bal Pulszky által vette fel, aki a Magyar Nemzeti Múzeum igaz­gatójaként javasolta „a gyöngyö­si Kálvária műépítmény lehetsé­ges megtartását” (=műemléki felújítását, M.L.). Az 1880-as évektől a filoxreavész pusztította Gyöngyös és környéke szőlé­szet-borászatát is, amely tönkre­tette a lakosság jelentős részének évszázados megélhetési forrását. Ilyen körülmények között gon­dolni sem lehetett a Kálvária­templom átépítéséről. Ám Csö­mör ilyen helyzetben sem tétlen­kedett. 1889-ben kérésére a MOB szakemberei elkészítették Gyöngyös első műemléki nyil­vántartását. Ebben 12 egyházi létesítményt iktattak a megóvan­dó építmények sorába. Az 1881: XXXIX. te. alapján mindegyik­ről megállapították, hogy „oly építmény és tartozék, mely tör­téneti vagy művészeti emlék be­csével bír.” A város műemlékei karban­tartásának ügye a vész megszű­nése után került elő ismét. Ba­logh Gyula polgármester 1890- ben újból MOB-szakembereket hívott, hogy az összeomlás ve­szélye miatt időközben bezárt Kálvária-templomot megnéz­zék. A javítsát és átépítést a ja­vaslatuk figyelembe vételével éppen száz évvel ezelőtt el is vé­gezték. Azóta lapos tetejű a Kál­vária-templom... Misóczki Lajos Kávéházból nem látni, milyen szép a napkelte Beiikő (»villa: Mindig arra vágytam, hogy öregebb legyek Nehezen hihető, pedig igaz: néhány hónap múlva betölti 75. életévét a női szívek megdobogtatója, hölgygenerációk kedvence és férfi-ideálja. Benkő Gyula érdemes és kiváló művész az utolsó békeévben, 39-ben végzett a Színművé­szeti Akadémián — jócskán túljár hát művészpályájának félévszázados jubileumán. Villa-lakása csöndes, amolyan „béke-sziget”, amúgy pedig — padlástér... a vacsora-asztal, miként zajlik le egy ötórai tea, milyen a darabbéli szalon berendezése. Lehet, hogy ma már ez furcsa — de a Víg a polgári társadalom kutúrúját, szokásait, viselkedési módját is befolyásolta, formálta. No, per­sze akkortájt senkinek eszébe — Két és fél éve halt meg a fe­leségem, s egyedül maradva he­lyet cseréltünk a fiammal, hiszen az ő élete mozgalmasabb, mint az enyém. A villa alsó része túl nagy volt már nekem. Ebben a kis padlástérben, ami eddig az ő birodalma volt, nagyon jól érzem magam. — Az újságírónő bevallja: ő is azok közé tartozik, akiket újra és újra megejtett elegáns férfiszép­sége. Mit jelentett Önnek a sze­rencsés külső? — Ha hiszi, ha nem, sokszor valóságos tragédiának éreztem... s mindig arra vágytam, hogy öre­gebb legyek. A szerepek mögött mindig az ember érdekelt igazán. Persze az amorózó is ember, de engem a markáns karakterek, a nagy jellemek megformálása iz­gatott. Ezért vártam, hogy telje­nek az évek, s beleöregedjek az ilyen figurákba. — Elegancia, modor, „megje­lenés”.. nos, mindezt ott, abban az épületben szívtam magamba, ahol a pályát kezdtem. Igen, a Vígszínházban, ahol a művészet, a színház szolgálatának felelős­ségét is megtanultam. Annak idején bizony egy-egy premieren sok középosztálybeli család ap- raja-nagyja ott volt, s nemcsak a darabért, hanem azért is, hogy ellessék, hogyan van megterítve „.••mindig arra vágytam, hogy öregebb legyek nem jutott volna, mondjuk mele­gítő-felsőben, tornacipőben színházba menni. — Manapság is aktív tagja a Vígnek? — Szeretem, becsülöm a kol­légákat, de gyakori vendégem a betegség, fogytán az erőm. Hiá­ba, sok ez a 75. év. Gyakran ol­vashatok, figyelem a világot, amin azért kicsit kívül vagyok már. Úgy érzem magam, mint az utas a vonaton: szép volt, élvez­tem az utazást, gyönyörű tájakat láttam. De amikor pár percre le­szálltam egy állomáson, mire fölocsúdtam, elindult a szerel­vény — már nem tudom utolérni. — Ez olyan, mintha elbú­csúzott volna az élet szépségei­től. — Nem, nem... Nézem, hogy kisüt a nap, várom, hogy rügyez­zenek a fák — csodálatos a ter­mészet. Még ma is eljárok va­dászni. Kávéházból nem látni, milyen gyönyörű a napfelkelte, milyen hangulata van a termé­szet ébredésének, minden év­szaknak. A múlt tavaszon na­gyon beteg, elkeseredett voltam. Ültem egy kis domboldalon, kö­rülöttem kis héricsek virágzot­tak, bokrok és sziklák között vi­rított sárga fejecskéjük. Amig erőm engedi, újra és újra talál­kozni akarok a természetnek ezekkel a csodáival. Öreges ro­mantika? Lehet, de én a fiatalok­nak is mondom: aki megleli és megbecsüli az élet ilyen szépsége­it — gazdagabbá válik mások iráni türelemben és megértésben is. (FEB)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom