Heves Megyei Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-99. szám)
1993-04-16 / 88. szám
HÍRLAP, 1993. április 16., péntek PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖRZETE 13 „Vannak normális és vannak buta emberek” Kovács József: „Az apám nyomdokába léptem” Ki mit tud? Szombaton rendezik meg a Magyar Televízió által meghirdetett népszerű „Ki mit tud?” vetélkedő megyei döntőjét. Az egri versenyen a pétervásárai körzetből többen is szerepelnek. A balatoni Kormos Erik citerán játszik, a parádi Csikós Magdolna di vers kategóriában indul, s fellép cigány-folklór műsorával a recski Fekete Rózsák együttes is. Megtekinthetik az érdeklődők a váraszói Gyöngyvirág citeraze- nekar produkcióját, s szintén verset szaval az Ivádon élő Fer- jancsik Mária. Jegyző kerestetik A mátraballai önkormányzat pályázatot hirdetett a jegyzői állás betöltésére. Az érdeklődő közigazgatási szakemberek — akik megfelelnek a feltételeknek — a település alpolgármesteréhez juttathatják el pályázatukat. A legjobbnak talált jelentkező július elsejétől töltheti be az állást. Siroki színjátszók Szombaton tartják meg a II. Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Fesztivál megyei döntőinek első fordulóját is. A füzesabonyi művelődési központban délelőtt 10 órakor kezdődő minősítő bemutatók alkalmával Sírokból két gyermekszínjátszócsoport is fellép: a Paff Irodalmi Színpad Weöres Sándor „Magyar etűdök” című művével, illetve az általános iskola 3. osztálya „Mondjad hát, széna!” elnevezésű produkciójával. Lesz kenyér vasárnap is Hamar népszerű lett a környéken a siroki pék, sokan még éjjel is bekopogtatnak hozzá friss péksüteményért. Az igényeket felmérve most úgy döntöttek, hogy ezentúl vasárnap is nyitva tartanak. Az új rend április 18- án lép életbe, s ezentúl minden vasárnap reggel 8-tól délelőtt 11 óráig tartanak nyitva. Újdonság még az is, hogy a megszokott választék mellett ezentúl tejtermékeket is lehet majd ott vásárolni. Órás, elnök, ügyvivő Kérdés, hogy túloznánk-e, ha azt mondanánk: Recsken két központ, amolyan közéleti centrum van, az egyik a polgármesteri hivatal, a másik pedig a sorompó után, a főút mellett található órásműhely. Maga az órás, Kovács József szerint igen, ám ebbéli meggyőződése ellen komoly érvek szólnak: ő nem csupán mesterember, hanem a helyi SZDSZ-szervezet vezetője, a Búzásvölgyi Horgászegyesület elnöke, s egyáltalán, aligha akad olyan polgár a faluban és környékén, aki ne ismerné őt. Kezdjük onnan, hogy miképpen is lesz valakiből órás. Mondja, az apja is az volt, két öccse is az, tehát van némi hagyománya a családban a szakmának. Az apai tanácsok megfogadása, a mesterség fogásainak elsajátítása mellett persze iskola is szükségeltetett: ő szakmunkásképzőbe és gimnáziumba járt, az előbbit kiváló eredménnyel zárta. A mostani műhelye 1974 óta áll, akkor építette fel jelenlegi helyén, a saját telkére. Egyébként nem csupán órásműhely már ez, hiszen a közelmúlttól lehet ott videokazettákat kölcsönözni, különböző ajándéktárgyakat vásárolni, sőt könnyen előfordulhat, hogy nemsokára horgászcikkekkel is kereskednek majd. S folytassuk azzal, hogyan lesz valakiből Órás. (Ne tessék azt hinni, hogy megőrültünk, és még egyszer le akarjuk írni, amit az előbb: Kovács Józsefet egyszerűen „Órás”-nak nevezik az egri liberális klubtól az SZDSZ Országos Tanácsáig mindenhol, olyan ez, mint amikor egy becenévből szinte fogalom lesz — lásd: Puskás Öcsi. Kovács József persze nem fogalom, hanem az országos és a helyi közélet iránt érdeklődő ember.) Szóval, a pártügyekre térve: a recski szabad demokrata ügyvivő már a kezdetekkor belépett az SZDSZ-be, úgy mondja, nagyon tetszett neki a program. Önkormányzati képviselő végül nem lett ugyan belőle, azonban amikor csak teheti, részt vesz a testületi üléseken. S ezeken az összejöveteleken nem folynak pártviták, ami szerinte kifejezetten hasznos: azt vallja ugyanis, hogy nem a pártállás különböztet, hanem vannak normális és vannak „buta” emberek. A recski testület tagjai az előbbiek közé tartoznak, minden racionális, arra érdemes kezdeményezést támogatnak. A lényeg — minden pártnál és minden ön- kormányzatnál —, hogy az embereket meg kell tudni szólítani, segíteni kell az önszerveződéseket az egyes polgárok érdekében. Mint például egy horgászegyesületet. Az itt működő Búzásvölgyi Horgászegyesület Kovács József szervezőmunkája nyomán jött létre három évvel ezelőtt. A gyerekkora óta horgászó „Órás” az elnöke is a kétszázötven tagot számláló társaságnak, amely a községhez közeli Búzásvölgyi-tavat bérli a szajlai termelőszövetkezettől. Ő maga Recsken ugyan felettébb ritkán horgászik — olyankor tudniillik mindig megszólítja valaki különféle problémáival, márpedig a horgászat a halfogásról szólna, s ezt csendben célszerű művelni —, a Tiszára viszont gyakran lejár, ott akadt horogra az eddigi legnagyobb zsákmány is, egy 21 kilós harcsa. S ha eltekintünk minden mástól, csak ez utóbbit vesszük: önmagában is szép eredmény... (rénes) „Mi bocsánatot kértünk...” A néni Egerbocsrólérkezett, szomorúnak tűnt, s csakhamar okát is adta bánatának. — Nagy szégyen értengem... — kezdte mondani, s maga mellé tette a szatyrát. — Sokat járok bevásárolni Egerbe, most is bementem a Piac téri élelmiszerüzletbe, hogy túrót vegyek. Annak rendje és módja szerint odamentem a pénztárhoz, és ki is fizettem. Már éppen elmentem volna a boltból, amikor odajött ordítozva a rendész, azt mondta, hogy loptam a túrót, s bekísért az irodába. Képzelje, ahogy nézett a sok nép, mint egy bűnözőt. Pedig én istenfélő asszony vagyok, mindig járok templomba, hát hogyan is lophattam volna el bármit is. Az irodán aztán már kiderült az igazság, kérdezték is, hogy mivel kárpótoljanak. Nekem nem kellett semmi, kevés ugyan a nyugdijam, de nem vagyok én rászorulva semmire, csak a becsületemet ne bántsák. Itt van a blokk is, utána elkértem, ha akaija, megmutatom... Nem volt rá szükség, bizonyos, hogy nem lódított a néni. Ezt támasztja alá az is, amit az említett élelmiszerüzlet egyik vezetője, Hossó Antalné nyilatkozott néhány nappal a történtek után. — Már vártuk a hívását, a néni említette, hogy elmegy az újsághoz — mondta. — Higgye el, őszintén bánjuk a történteket, már csak azért is, mert én a nénit személyesen ismerem, hiszen hevesaranyosi vagyok, ő pedig egerbocsi... Muszáj, hogy foglalkoztassunk egy ilyen ellenőrt, mert rengeteg lopás történik nálunk, tőként amikor nagy a forgalom, s szinte lehetetlen mindent szemmel tartaniuk az eladóknak. Az említett esetben az volt a probléma, hogy a néni nem ment tovább a pénztártól, hogy ott pakoljon el, ahol mások, hanem a bejárati ajtón belül tette el a túrót. Ekkor lépett oda hozzá az ellenőr, aki valóban megüthetett volna finomabb hangot is. Hibát követett el a pénztárosunk is, akinek azonnal kellett volna szólnia, hogy a néni fizetett. Nem ez történt, így bejöttek az irodába, ahol alig győztünk bocsánatot kérni, s kérdeztük is, mivel tehetjük ezt jóvá, de csak a blokkot kérte, hogy elviszi azt önökhöz... — Sokszor fordul elő, hogy ilyen félreértések miatt olyan embert kapnak el, aki ártatlan? — Ugyan, dehogy. Ráadásul a tolvajok nagy részét sem tudjuk elkapni, s még így is hármat-negyet csípünk fülön naponta. De megmondtuk a rendésznek is: inkább vigye valakiazárut, de ne állítsa meg, ha nem biztos a dolgában. Abból ugyanis a mostanihoz hasonló kellemetlen esetek történhetnek... (-ács) Országos tanácskozás előtt „Nálunk még passzívak az orvosok” (Folytatás az 1. oldalról) — Heves megye ebből a szempontból milyen terület, akceptál- ják-e az önök kívánalmait? — Ez egy nehezebb vidék, s talán ezért is tartjuk itt most a kongresszust. — Ha jól értem, akkor önök nem pluszjogosítványokat kívánnak szerezni maguknak, hanem azt megkapni, ami jár? — Csak azt, amit a Munka Törvénykönyvében lefektettek, s amit a falusi orvosok szövetsége szerint másként értelmeznek a munkaadók, mint mi. Éppen ezért lesz rendkívül érdekes az az előadás, amelyet a Települési Önkormányzatok Szövetségének főtitkára tart majd itt a helyhatóságok kötelezettségeiről. — Lesz-e valamilyen vezérfonal, amelyre „felfűzik” az egyes előadásokat, avagy kizárólag az aktuális gondokkal foglalkoznak majd? — Hallhatnak az egybegyűltek egy beszámolót a szövetség éves munkájáról, majd az aktuális kérdések kerülnek terítékre. Szó lesz például arról, hogy miképpen szerencsésebb tovább folytatni a munkát: vállalkozóként vagy alkalmazottként. Elhangzik előadás arról, hogy mire lesz elegendő az új finanszírozás az alapellátásban, s arról is, milyen a háziorvoslás a gyakorlatban. Itt lesz dr. Doktorits Béla, a Magyar Orvosi Kamara főtitkára is, aki „Együtt az orvosokért” címmel beszél majd. Ez azért is fontos, mert tisztáznia kell a két szervezetnek, hogy milyen a kapcsolatuk egymással. — Feltételezem, hogy ez nem lehet rossz. — Remélem, hogy nem, ezt majd tisztázni kell: hogy szövetségünk a MOK-on belül van-e, avagy egymás mellett dolgozunk, hogyan tudjuk segíteni egymás munkáját, meddig tart az egyes szervezetek illetékességi területe, és így tovább... — Mekkora rész vételre szám í- tanak, ezt talán egy-két nappal a rendezvény előtt már lehet tudni. — Több száz résztvevőre számítok, különösen azért, mert az elmúlt egy évben tagságunk a duplájára növekedett. Most hozzávetőlegesen négyszázan vagyunk. Heves megyében sajnos csak hatan... — Ez jelenthetné azt is, hogy itt minden rendben van, azonban ön az előbb mást mondott. Ezek szerint az orvosok passzívak? — Az is lehet, hogy még kevesen tudnak a közösségünkről. Aztán az éves tagdíj 2400 forint, lehet, hogy ez is közrejátszik. Említettem az újságunkat, azt küldjük mindenkinek, s abban található egy belépési nyilatkozat egy tájékoztatóval: „Mit nyújt neked a FAKOOSZ?”. De szeDr. Kristofori György: „...a megyében mindössze csak hatan vagyunk ebben a szövetségben” rintem arról van szó, hogy igen, passzívak a kollégák. Holott ez értük van, ez nekik van, a FAKOOSZ mi vagyunk. Helyettünk ezt nem fogja más csinálni... Kifordítom, befordítom Lehet zárt ülést tartani Némiképpen meglepő helyzetbe kerültek a helyi önkormányzatok, amikor az Alkotmánybíróság kimondta: ezentúl nem lehet zárt üléseket tartani. Azonban az utóbbi időben mégis több helyről érkezett jelzés: a testület zárt ajtók mögött tárgyalt, s ezt jogosnak látszóan nehezményezték a helyi polgárok. Legutóbb Egercsehiből keresték fel szerkesztőségünket, s kérték, nézzünk utána, mi a jogi helyzet. Érdeklődésünkre dr. Szecskó József, a köztársasági megbízott Heves megyei területi hivatalának helyettes vezetője elmondta, hogy ugyan az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezte a zárt ülésre vonatkozó passzust, ám utána a Belügyminisztérium kiadott egy állásfoglalást, amely szerint az adatvédelmi törvény értelmében néhány dolgot csak az érintett beleegyezésével lehet kiadni. íyy egy önkormányzat tarthat zárt ülést személyi ügyekben, vagy akkor, ha üzleti titokról van szó, s esetleg még akkor is, amikor segélyeket ítélnek oda. Természetesen arról, hogy zárt-e az ülés, minden esetben az esemény kezdetekor a testület dönt. (Mivel a probléma meglehetősen szövevényes, így a közeljövőben hosszabb interjúban foglalkozunk a kérdéssel.) Hátrányos helyzetben Veszélyeztetettek a családban Bizonyára vannak statisztikák az önhibájukon kívül bajbajutott gyerekekről, az „apja iszik, anyja iszik” kisiskolásokról, akiknek — meglehet — már születésük előtt is a nélkülözés, az utca, később pedig a bűnözés felé mutatott az életútjuk. Szilvásvárad képviselő-testü- lete — legutóbbi ülésén — bepillanthatott egy ilyen kimutatásba. Szomorú feladatban volt része a testületnek: emberséget, nemes közgondolkodást megkívánó- ban — kiváltképp, hogy tenni is akart valamit a kimutatásban szereplők életfeltételeinek javításáért. Akarni ugyan tényleg akart — de vajon, tudott-e tenni értük bármit is? — Alapvető emberi kötelességünk, hogy gondoljunk az elesettekre, s megtegyük ezt a legnehezebb időkben is. így kívánja tőlünk a tisztesség—vesz egy nagy levegőt Egri Zoltán polgármester. — Sajnos, nem mentes a hátrányos helyzetű családok gondjaitól ez a falu sem. Nyolcvanan járnak a községi óvodába, közülük harminc, a 190 iskolásunk közül pedig 45 a hátrányos helyzetű. Mégis azt kell mondanom, hogy az igazi gondot nem ők, hanem a veszélyeztetett kategóriába soroltak okozzák... Rendszeres vagy esetenkénti segélyekkel tud az önkormányzat segíteni ezeken a családokon. Elengedi a gyerekek iskolai étkezési dijának egy részét vagy egészét; ruhaakciót szervez számukra, és fokozottan figyelemmel kíséri az imigyen számontartottakat. — Nagyobb a gond a veszélyeztetett gyerekekkel. Általános tapasztalatunk ugyanis, hogy az óvodáskor után válnak a gyerekek veszélyeztetetteké. Sok ösz- szetevője van ennek, ezek közül csak egyetlen, hogy jobban ügyelnek tán a szülők, amíg kicsi a gyerek. Ma öt család hét gyermekének sorsát tárgyaltuk meg az írásban is beadott beszámolón túl: ha félennyi lenne, az is sok lenne egy ekkora faluban. Mostohaszülő, munkanélküliség, italozás. Szökési, gyilkossági, sőt öngyilkossági gondolatok. Tragikus emberi sorsok tárultak ezúttal az önkormányzati testületi tagok elé, s ember legyen a talpán, aki megfelelő gyógyírt lel a bajokra. Mire lesznek képesek a szilvásváradiak? — Nehéz ügy...! Ahol lehet, élünk a pszichológus adta lehetőséggel. Több ugyanis, mint elkeserítő, ha marékszám találunk gyógyszereket a gyerek táskájában, vagy arról értesülünk, hogy kést tart éjszakánként a párnája alatt, amivel mostoháját szándékozza leszúrni... Van aztán, amikor a gyermekpszichológus sem segíthet. Fiatal házaspár a negatív példa, akiknek a házában rendszeresen ösz- szejön az italozó-kártyázó társaság. Mocsok, bűz, ricsaj és tömény dohányfüst. Erre mondják, hogy megáll benne a kanál. Az pedig, hogy mindkét szülő munkanélküli, már csak csekélyke adalék. Valóban nehezen lelni megoldásra. — Két gyerekünk van eddig állami gondozásban, ma is vallom, hogy a leghelyesebb utat választottuk, amikor felteij esztettük őket, s hál’ istennek ezt a két érintett fiú is így mondja. Hiszem, hogy itt is ez hozhatna megoldást. — Vagy a szülők életmódjának megváltoz(tat)ása... — Valóban, mi is ezt az utat választottuk. Komoly beszélgetésre kerítünk ezért sort nemsokára, s ennek során világosan fölvázoljuk a szülők előtt is a lehetséges változatokat. Bizonyos, hogy a képviselők felelősségteljesen álltak a dologhoz: az elsődleges érdek a gyereké, s ha a szülő képtelen rá, hogy ezt tartsa szem előtt, hát megteszi helyette az önkormányzat...! Hubai Grúber Miklós Útiebéd A siroki falatozóban Sírok központjában, a Száj la felé vezető út mentén kellemes étkezdét volt szerencsénk felfedezni. „Házias ízek” — hirdeti előtte egy tábla, s azt, aki ilyesfélére számít, nem is éri csalódás. Sőt nem csupán az ízek, a hangulat is igen-igen házias, jó ismerős az a vendég, aki barátjának az ajtó elé viszi ki az italt, a szomszédasszony unokástul jött át trécselni a kocsmáros asszonyhoz, aki később kikíséri őket, s kinn az utcán folyik tovább a társalgás. A csodálatos az egészben az, hogy mindez egyáltalán nem okoz zavart az ebédelni kívánó utazó ellátásában, sem időben, sem máshogy. De a lényegre térve: körülbelül tíz-tizenöt étek közül lehetséges választani, frissensültek, tartalmas levesek kínálják magukat, aki pedig siet, akár egy melegszendvicset is bekaphat, ámbár mi a hideget ajánlanánk, azt ugyanis láttuk, ki volt pakolva a pultra, szalámival vastagon borított, ízletesnek tűnő csemege. Amúgy babgulyást és milánói makarónit rendeltünk, kivételesen nem kellett rohannunk sehová, kényelmesen leültünk a melegre a kályha mellé, ellentételezésként hűvös üdítőt és pohár csapolt Holsteint kortyolgatva. Percek múltán már előttünk gőzölgőit az ebéd, melyre a legjobb szó talán a megfelelő lehet: egy babgulyás, forrón, sok hússal, kicsit csípősen; egy milánói, paradicsommal, sajttal, ahogy illik, na nem egy pasta asciut- ta, de nem is egy itáliai étterem ez itt. Az árak egyébiránt szolidak. Mintha csak otthon főznénk, magunknak, valami háziast. (r. m.) Kovács Attila
