Heves Megyei Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-99. szám)
1993-04-14 / 86. szám
HÍRLAP, 1993. április 14., szerda FÜZESABONY ÉS KÖRZETE 5. A Füzes táncklub Nyíregyházán Április 11-én rendezték meg Nyíregyházán azt az országos táncversenyt, amelyen a résztvevők a standard, valamint a latinamerikai táncokban vetélkedtek. Ezen a rendezvényen nagy sikerrel mutatkozott be a füzesabonyi „Füzes táncklub” is az „E” és „D” kategóriában. Sok az elégedetlen ember Mozgalmas napokat élnek mostanában Sarudon. Befejeződött a földigénylő kérelmek leadása, a beaványokat a napokban dolgozzák föl. A földárverések első fordulója is lezajlott a településen, de ettől függetlenül sok az elégedetlen ember, ugyanis a kárpótlási igények feldolgozása lassabb ütemben halad a vártnál. Emiatt még e tavaszon sem vethet a saját földjébe a gazdák egy része. Véradás Besenyőtelken A Magyar Vöröskereszt Heves megyei vezetősége április 16- án — pénteken — Besenyőtelken, 22-én pedig Feldebrőnxá íja az önkéntes véradókat a nap folyamán. Testületi ülés Noszvajon Noszvajközség képviselő-testületé ülést tartott a múlt héten. Amint azt Pintér Elemér polgár- mesteről megtudtuk, a képviselők első témaként az elmúlt év zárszámadó beszámolóját hallgatták meg, s fogadták el. Ezután a gázprogramhoz szükséges hitelfelvételekről hoztak döntést, majd a síkfőkúti kemping sorsáról döntöttek. Eszerint Balogh Károly helyi vállalkozó üzemelteti ezentúl a pihenőhelyet. A képviselők végezetül a gyermek- tábor bérlőjével egyeztették a síkfőkúti alsó és a felső tavak tiszítási munkálatait. Sarudi címerszavazás Sarud község önkormányzata — a megye más településeihez hasonlóan — megtervezteti a falu címerét. A Berecz Gábor és Csordás József helyi tanárok által készített címerterveket — szám szerint hatot — a napokban függesztették ki a polgármesteri hivatalban, hogy a helybeliek szavazhassanak arról, melyik legyen a jövőben Sarud címere. A szavazatokat április 30-ig lehet leadni. Feldebrotől Kevés embernek adatik meg Magyarországon az a lehetőség, hogy 30 éves korában a Magyar Tudományos Akadémia ösztöndíjasaként beutazhassa Dél-Amerikában a földrész legnagyobb országát. Ezek közé közé tartozik Feldebrő szülötte, dr. Morvái László vegyészmérnök, környezetvédőbiológus. Az alig 32 éves mozgékony, kisportolt fiatalember néhány napja érkezett meg az Egyenlítő és Baktérítő között fekvő, az Amazonas folyó trópusi őserdőkkel borított tájáról. A csendes, szerény feldebrői ifjú tudósjelöltet eddigi tanulmányairól, kutatásairól, utazásairól kérdeztük. — Büszke vagyok arra, hogy általános iskoláimat és az életre való indíttatásomat Feldebrőn — mint falusi tam'tók gyermeke — kaptam meg. Ezután Egerben tanultam, ahol 1979-ben érettségiztem a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban. — Hogy alakult a pályája ezután? — A Műszaki Egyetem vegyészmérnöki karán folytattam tovább a tanulmányaimat. A gimnáziumban biológia szakos voltam, így a környezetvédelem felé vitt az érdeklődésem. Az egyetemen már megkezdtem a tudományos munkáimat. A harmadik-negyedik évfolyamon besegítettem az alsóbb évfolyamok oktatásába is. 1985-ben végeztem, majd nem sokkal utána megírtam és megvédtem a doktori értekezésemet, amelynek témája a környezetvédelem, ezen belül is a szennyvíztisztítás, amelyből — meggyőződésem — napjaink és a jövőnk legfontosabb kérdése lesz. — Mikor és hogyan került Brazíliába? — Egy környezetvédelmi szakkonferenciát rendeztek ott ’91-ben. Erre a Magyar Tudományos Akadémia bíztatására kiküldtem én is az elkészített tudományos dolgozatomat és a meglévő környezetvédelmi kutatásaimat. A bíráló bizottság az anyagomat érdemesnek tartotta egy nemzetközi fórumon való előadásra, így meghívtak. Tehát meghívásom ugyan volt, de pénzem, hogy el is utazhassak, nem. Sao Pauloban természetesnek tartották, hogy ez nem lehet akadály. Nekem az volt. — Mi történt ezután? — Megírtam a konferencia szervezőinek, hogy köszönöm a meghívást, de nincs pénzem kiutazni, hiszen én eddig csak tanultam, kísérleteztem és maximum annyit kerestem, ami a mi— Brazíliáig Dr. Morvái László: „Meghívásom volt, pénzem meg nem...” nimális megélhetésemhez kellett. A levelet el is küldtem, és szerencsém volt, mert véletlenül egy brazíliai fővállalkozó cégnek pont egy ilyen témában kutató szakemberre volt szüksége, és vállalta az utaztatásomat, valamint az ottani kiküldetési költségeket. Innentől kezdve — mint elméletileg a Magyar Tudományos Akadémia ösztöndíjasa — a saját menedzserem is lettem. Van tehát óriási nagy szabadságom és lehetőségem, és kevéske ösztöndíjam, ami a magyar viszonyokat tekintve még mindig szuper lehetőség... A PRO- QUIP S. A. cég megkedvelt engem, én pedig Brazíliát. A vállalatnak szüksége van rám, fizeti a költségeimet, én viszont tudományos gyakorlatot szerzek nagyüzemi tapasztalatokkal, amiből remélem, hogy a jövőben jól meg is lehet élni. — Milyennek érzi azt az elméleti felkészültséget, amelyet itthonról vitt? Például a nyelvtudásban... — Angolul és portugálul beszélek, de értem az oroszt és a franciát is. Az előképzettségem talán sok is volt. Nem véletlen, hogy a jól felkészült magyar szakemberek kapósak külföldön. Sajnos, olyan előérzetem és tapasztalatom van, hogy a szürke- állomány távozóban van Magyarországról. Az úgynevezett harmadik világ országai is elszívó erővel hatnak a kelet-európai szakemberekre. A magyarokat pedig azért is szeretik, mert tudják, hogy megállják a helyüket a jég hátán is. — Milyen ország Brazília? — Elsősorban Sao Paulot és Rio de Janeirót ismerem, de a hétvégeken szinte egész Brazíliát beutaztam már. Röviden úgy mondhatnám, hogy a szélsőségek országa. Az északkeleti részen nagy a szegénység, míg a déli része nagyon gazdag. Az infrastruktúra fejlettsége szintén az égtájakhoz mérten változó. Az emberek viszont nagyon köz- vetelenek és barátságosak. Ott mindenki mindenkinek a barátja. Jellemző, hogy a legszegényebb városnegyedekben is minden összetákolt lemezviskón ott meredezik a tv-antenna, és szinte minden család rendelkezik egy autóval. Tehát a nagy és mérhetetlen különbségek országa, ahol a lakosság 88 százaléka római katolikus és erősen vallásos, az emberek fele fehér, a másik fele pedig mulatt, mesztic és fekete. Az utóbbi években óriási fejlődésnek indult földrésznyi ország az ellentétek megtestesítője is... — További tervei? — Egyelőre néhány hónapra még visszautazom. Utána pedig az ipari tapasztalataimat itthon szeretném aprópénzre váltani egy magyar környezetvédelmi fővállalkozásban. Kelemen József A Gordon-program Novajon A gyerekkel állandóan gondok vannak. Hol enni nem akar, hol meg nem pakolja el a játékait, máskor — szerintünk, ok nélkül — dacos, de van úgy is, hogy egyszerűen nem szólal meg, na gondja van. Mit tegyen ilyenkor a szülő? Persze minden gyermek más, külön személyiség, a Gordon-program viszont általános útmutatókat ad a rázós esetekre: tréningben tartja, és felkészíti a szülőket a nevelés körüli problémákra, hogy ne álljunk felkészületlenül a várható problémák előtt. Az amerikai módszert, a szülői eredményesség tanulását már évek óta sikerrel alkalmazzák Magyarországon is, de csoportokat főként a nagyobb településeken, a városokban szerveztek. Novajon — ezen a viszonylag kis településen — már a második tanfolyamot szervezik „a nevelést tanulni vágyók” részére. A tanfolyamot Szikszói Csabáné, az egri nevelési tanácsadó vezetője és Vargáné Dávid Mária, a tanárképző főiskola pszichológiai tanszékének munkatársa vezeti. A 16 asszonyból álló társaságot Gerencsér Zoltánné hozta össze. Azon nem is lehet csodálkozni, hogy őt ennyire érdekli a gyermeknevelés problémája, hiszen „foglalkozása” szerint: hivatásos nevelőszülő, s két saját gyermeke mellett még öt állami gondozott csemetét nevelnek rétjével együtt. A tanfolyam pénzbe kerül, ezért Gerencsémé egy közművelődési pályázatot nyújtott be az önkormányzattal együtt, amin 20 ezer forintot nyertek, s ezt az összeget részben a tanfolyam finanszírozására fordították. Az önkormányzat még helyiséget is biztosított a résztvevőknek, hogy igazán korszerű nevelésben részesüljenek a no- vaji gyerekek.-sFelsotárkány címere Felsotárkány önkormányzatának legutóbbi testületi ülésén rendelettel fogadták el a képviselők a település címerét, és kékfehér színá zászlaját. Amint azt Bakondi Simon polgármestertől megtudtuk, mindezidáig nem volt a községnek címere. S most — többek között — azért is vetődött fel a képviselők részéről a címeralkotás gondolata, mivel az önkormányzat — a tervek szerint már 1993-tól — díszpolgári címet adományoz az arra érdemeseknek. S a címmel együtt járó plaketteken, okleveleken igen jól mutat majd a település címere... Annál is inkább, mert — igazán elfogulatlan véleményünk szerint — valóban jól mutat a címer, amely Trojan Marian Jozef füzesabonyi ^grafikusművész alkotása. A művész egyébként körülbelül harminc különféle címert festett, s ebből tizet mutatott be a polgármesteri hivatalban. A képviselők éppen azt választották ki, amelyet Trojan úr is a legjobbnak Ítélt, s amely a képünkön látható. A négy részre osztott pajzs bal felében egy szarvasfej látható kék mezőben: a kék szín Felső- tárkány tiszta levegőjét szimbolizálja, a szarvasfej pedig azt, hogy a település és környéke az érsekség egyik leggazdagabb vadász- területe volt, számos vadászkastély épült a tárkányi erdőkben. A FELSOTÁRKÁNY jobb oldali, ezüst színű mezőben a Boldogasszony papucsa nevű, az orchidea-félékhez tartozó növény látható. Ez a pirosán virító orcnidea-féle Magyarország féltett természeti kincsei köze tartozik, és hazánkban — s talán Európa-szerte is — csak a Bükk- ben található. A pajzs szintén kettéosztott alsó része a település múltját, s jövőjét szimbohzája: bal alsó, ezüst mezőben futó kék hullámvonal a felsőtárkányi patakot jelzi, amely a karsztfurások következtében elapadt. Az osztott mezők jelentik továbbá a régi Alsó- és Felsotárkány elnevezésű falvakat, amelyeket aztán a település mai nevén egyesítettek. (kácsor) Szociális otthon nyílt Mezőszemerén Negyvenmillióval Mind az Eger környéki, mind pedig a Füzesabonybsn és vonzáskörzetében a legfontosabb és legnagyobb figyelemmel kísért esemeny a gázvezetés. Sok gond van vele még ott is, ahol már a fővezeték a faluban van, hát még ott, ahol a kezdeti — tervezési, szervezési — stádiumban van a munka. Ilyen „cipőben járnak” Mezőszemerén is, ahol Bukta Ferenc polgámester elmondása szerint nagy gondot fordítanak a kiépítésére. Azt szeretnék elérni, hogy egyszerre legyen készen a hálózat a község valamennyi utcájában, mintegy 15 kilométer hosszan. Május elején kezdődnének a munkálatok, de ez a Tisza-menti településeken is múlik. Pillanatnyilag az a helyzet, hogy a tanulmányi terv elkészült, a belső kiviteli terv is készülőben van: így, ha minden stimmelne, akkor akár azonnal hozzákezdenének a föltúrt utak rendbetételéhez is. Az idén 40 millió forint költségvetésből gazdálkodik az ön- kormányzat, ebből nem tudnak minden tervet megvalósítani. Az viszont tény, hogy Mezőszemere és Egerfarmos közösen tartalékkutat furat három millióból a víztorony mellet. Az aszályos időkben biztonságot jelent majd ez a két községnek. Abban is reménykednek, hogy hamarosan megoldódik a három községben — Szihalmon, Egerfarmoson és Mezőszemerén — a gyermekorvosi rendelés, mint anogy sikerült az év elején megkezdeni harminc rászorulóval a szociális otthon működését. Ezzel négy helybelinek biztosítottak keeseti lehetőséget, s ez azért is jelentős dolog, mert a településen továbbra is nagy gona az álláshiány: ez a munkaképes lakosság 20 százalékát érinti. Főállású lett a polgármester Soronkívüli testületi ülést tartottak Újlőrincfalván, ahol a polgármester helyzetével foglalkoztak. A tanácskozás eredménye az lett, hogy Soltész András — aki eddig „másodállásban” látta el a polgármesterséget — május 1 -tol főállásban lesz a falu első embere. — Miért volt erre szükség, hiszen a településen mindössze 282-en élnek? — kérdeztük az érintettet. — Készítettünk egy statisztikát, amelyből kiderült, hogy 1991 óta az ügyforgalom hetven százalékkal nőtt. A polgármesteri hivatalban egyetlen adminisztrátor van, akinek még a tavalyi szabadságát sem sikerült kivennie. A jegyző pedig hetente két órára jón ki Poroszlóról. — A három fős testület egyöntetűen elfogadta az ön kinevezését? — Tudják, hogy terveink megvalósításához szükség van egy teljes munkaidős vezetőre. Tavaly a telefonhálózat épült ki, ami nem kis szó egy ilyen kicsi településen. Épp a hétvégén jártam Pest mellett, ahol evek óta várnak már a vonalakra, s nem kis meglepetéssel tapasztalták, hogy a névjegykártyámon ott állt a telefonszam. Nemsokára elkezdődik a szennyvízcsatornaprogram, jövőre pedig a gázt vezetjük be a településre. Ezek olyan nagy dolgok, amelyeket már félkezzel nem lehet „vezényelni”. Ezekben az ügyekben állandóan tárgyalni, intézkedni kell, s ezt csak napközben lehet megtenni — érvelt a polgármester. -sj„Tájak, városok...” A vándorló művész Engel Judittal nem valami könnyű ezt a beszélgetést összehozni. Minimum ötször kell telefonon érdeklődni a lehetséges alkalomról. Ami pedig nem csoda, mert Judit igazán kreatív ember. Olyannyira, hogy lakóhelyén — Füzesabonyban — épp a közelmúltban szerepelhetett alkotásaival: tudniillik rajzol és fest. És mellesleg a városi könyvtárban dolgozik, idestova öt éve. — Szinte a minap végzett az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola rajzszakán, másoddiplomásként. A kamarakiállításon való bemutatkozás ezek szerint a debütálást jelentette... — Igen, bár ez a kiállítás nem Füzesabonyban kezdődött, hanem Egerben, a Megyei Művelődési Központban. De vélhetően folytatódik majd, mert — mint végzős hallgatók — a megye több településén is szeretnénk bemutatkozni. Ennek a sorozatnak — egyébként a „Finálé, vagy a kezdet” címet viseli — az a jelentősége, hogy más megyék főiskolásai is szerepelhetnek az alkotásaikkal. — A képei alapján érzékelhető, hogy szeret utazni, s a látott élményeket előszeretettel jeleníti meg a vásznon... — ...ennek hatására adtam a 15 képből álló diplomamunkámnak a „Tájak, városok” címet. Egyébként az utazások rengeteg élményt nyújtanak, s nagyon sok ötletet adnak. — Tehát olyan vándorló művész, aki letelepszik egy városban, és ihlettel megáldva megfesti, mondjuk, a közeli tengerpartot? — Ez nem teljesen így van... A helyszíneken legtöbbször csak kisebb ceruzás vázlatokat készítek, vagy lefényképezem a tájat. — Számomra úgy tűnik, hogy nagyon vonzódik a mediterrán éghajlatú országokhoz. ■■ — Jártam már jónéhány déleurópai országban, és ami igazán megfogott, az az ott élők mentalitása. Egyébként a világ bármely Engel Judit: „A világ bármely részére szívesen elutaznék...” részére szívesen elutaznék, festenék, majd eladnám, és az alkotások árából ismét elindulnék más tájakat is felfedezni. — Akkor mégsem tévedtem nagyot az előbb... Egyébiránt mióta fest, és valójában mi motiválhat manapság egy huszonéves lányt arra, hogy maradandót alkosson? — Pár éve kezdtem el, talán hobbiból festeni, rajzolni. Majd az egri Ifjúsági Házba is jártam rajzszakkörre. Számomra a motiváció egy belülről fakadó érzés, egy sajátos folyamat. S ez egy nagyon sokrétű, mondhatni: bonyolult dolog. Próbálok úgy tenni, hogy a képek elsősorban érzelmeket tükrözzenek. Még inkább, hogy érzelmekre hassanak. De nem célom, hogy mindenki értse a képeimet, az én világomat. Pusztán, úgy gondolom, hogy esztétikailag, érzelmileg szükséges a hatás. Emellett fontos a látvány, ami az embert igazából „beindítja”. Szajlai Csaba
