Heves Megyei Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-05 / 54. szám
2. VILÁGTÜKÖR HÍRLAP, 1993. március 5., péntek Borús kilátások a XXI. századra Milliárdok táplálása marad megoldatlan Több hamburger A gasztronómiájáról híres Franciaországban egyre több hamburgert esznek, a bisztrók helyett a McDonald’s gyorséttermekbe járnak. Ma már az egész francia éttermi bevétel hét százalékát teszi ki a gyorséttermek forgalma, bevételük megközelíti az évi 10 milliárd frankot — miközben a bisztrók, a hagyományos francia gyorsétkezőhelyek száma évről évre csökken. A szakma vezetője Franciaországban is a McDonald’s: országszerte 240 éttermet tart fenn, nagy részüket franchise rendszerben, s egymaga több mint négymilliárd frankos forgalmat bonyolít le. A második helyen a belga érdekeltségű Quick gyorséttermek állnak, 145 üzlettel. Számos helyen van már jelen a Burger King, illetve a Pizza Hut hálózat is. Mi lesz Csernobillal? Az ukrán kormány egyik magas beosztású tagja szerint meggondolandó, már az idén bezárják-e a csernobili atomerőművet. Julij Joffe miniszterelnök-helyettes a hét elején járt az objektumban, onnan visszatérve nyilatkozott ukrán újságíróknak. Kijelentette: a súlyos energiaszűke miatt korai lenne már ebben az évben végleg leállítani a reaktorokat. Hozzáfűzte azonban: a végső szót a parlament mondja ki. Joffe fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a csernobili erőmű biztonsága nem marad el a világ többi ilyen objektumáétól. Szavai szerint az ott járt külföldi szakemberek is megerősítették ezt, sőt lehetségesnek tartják a további üzemben tartást. A Ford visszalépett A japán Mazda és az amerikai Ford elállt attól a tervétől, hogy közös autógyárat építsen fel Európában — jelentette be szerdán Tokióban a japán cég elnöke. A Reuter szerint a 4 éve dédelgetett terv törlésének oka, hogy romlottak az értékesítési kilátások az európai autópiacon. Vidéki munkaerőtöbblet A kínai kormány sajátos módon igyekszik csökkenteni az ország jelentős vidéki munkaerőtöbbletét: arra biztatja a mező- gazdasági termelőket, hogy vándoroljanak külföldre, és ott keressenek munkát maguknak — jelentette szerdán az angol nyelvű China Daily. Az 1,2 milliárdnyi kínaiból jelenleg több mint 900 millió vidéken él, ám közülük egyre kevesebbnek jut munka a földeken. Ezért növekszik a városokba áramlók száma, a nagyvárosok befogadóképessége azonban kimerülőfélben van. A kínai vezetés, mindenekelőtt Liu Csung-ji mezőgazdasági miniszter pedig az egyre égetőbb probléma egyik leghatékonyabb megoldásának találja, hogy az otthon munkanélküli agrártermelőket külföldre küldje dolgozni. Politika és privatizáció Magyarországon kedden olyan tervet indítottak el, amely- lyel a lakosság legszélesebb rétegeit akarják bevonni a privatizációba — írta szerdán a Financial Times című brit lapban Nicholas Denton budapesti tudósító. A J. Henry Schroder Wagg brit befektetési banknál, amely a magyar kormány tanácsadója, bejelentették, hogy engedményeket, köztük olcsó hitelt kínálnak a kisbefektetők millióinak. A konzervatív kormány azért akar népi támogatást a privatizációhoz, mert széles körű a hiedelem, hogy eddig a külföldiek és a hazai vállalatvezetők, sokan közülük volt kommunisták, monopolizálták a privatizációt. Az is ösztönzi az MDF-et, hogy jövőre lesznek a választások, és a párt le van maradva a liberális és a szocialista ellenzék mögött. A XXI. század közeledtével számos történész és társadalomtudós borús képet fest a jövőről, mondván: sok szörnyűség és szenvedés vár még a Föld lakóira. Az egyik legborúlátóbb jóslatot Paul Kennedy, a Yale egyetem ismert történésze adta közre. Kennedy nemrégiben j elentette meg a „A XXI. századra készülve’’ című tanulmányát, amelyben elkeserítő kilátásokat vázol fel a közeli jövő emberisége számára. Mint írja, a gazdag és szegény nemzetek között egyre mélyül majd a szakadék, több milliárd ember táplálása megoldatlan marad a j övő túlzsúfolt világában. A XXI. század világában országok fognak felbomlani és összeomolni azoknak a problémáknak a súlya alatt, amelyeket a multinacionális társaságok mesterkedése és a környezet általános elpusztítása idéz elő. Az amerikai történész 1987- ben már nemzetközi vitát kavart akkor megjelent „A nagyhatalmak tündöklése és bukása” című művével. Ebben olyan álláspontra helyezkedett, hogy az Egyesült Államoknak, mint nagyhatalomnak meg vannak számláivá a napjai. Ezúttal ismét sokan vitába szálltak pesszimista nézeteivel. A The New York Times értékelése szerint a történész legújabb műve annyira elkeserítő, hogy olvasásának befejeztével az embernek ahhoz sem marad ereje, hogy becsukja a könyvet. Kennedy erre azt válaszolta: ő csak arra akarta felhívni olvasóinak figyelmét, hogy mi következhet be akkor, ha az emberiség nem fog össze még ebben az évszázadban a közös cselekvés érdekében. Kifejtette: ő pusztán azt vizsgálta meg, hogy hová vezetnek a jelenlegi folyamatok. Természetesen nemcsak Kennedy aggódik. Állítása szerint nagyon sokan legalább annyira félnek a jövőtől, mint ő maga. Példának hozta fel azt a szentpétervári orosz taxisofőrt, aki arra költi munkával megkeresett keményvalutáját, hogy élelmet és fegyvereket vásároljon. Ugyanis Oroszország Egyfelől a múlt erői — akiket az 1991. augusztusi puccs kudarca nyomán távolítottak el a hatalomból — nem is csinálnak titkot belőle, hogy szeretnék újból magukhoz ragadni a hatalmat, és hogy revansról álmodoznak. E célkitűzéssel szólítják a békíthe- tetlen ellenzék zászlai alá mindazokat, akik elégedetlenek az átmeneti periódus nehézségei közepette. így alakulnak ki természetellenesnek tűnő szövetségek a jobb- és a baloldal szélsőséges erői között, akiknek színskálája a neosztálinistáktól a Fekete Százak mai követőiig, sőt a nyíltan fasiszta nézeteket vallókig terjed. Moszkvában február 23- án, a Haza Védelmezőinek Napján láthattuk, hogyan játszanak ezek az erők a stabilitásról és rendről álmodó polgárok érzelmeinek húrjain. Másfelől újabb komoly feszültségforrás is kialakult. A totalitárius rendszertől örökölt hatalmi struktúrák lényegében változatlanok maradtak. Nem akarnak békés evolúció útján a hatalmi ágaknak (a törvényhozásnak, a végrehajtó hatalomnak és a bírói hatalomnak) a demokratikus társadalom számára magától értetődő szétválasztása felé haladni. Az oroszországi parlament az alkotmányos kormány mellett megteremtette a saját égisze alatt működő, párhuzamos struktúráit, amelyek suba alatt mintegy átveszik a törvényes kormány szerepét. Borisz Jelcin elnök az Állam- polgári Szövetség elnevezésű árt fórumán február 28-án el- angzott felszólalásában egész sor példát hozott fel arra, hogyan összpontosít a parlament saját kezeben egyre több operatívvégrehajtó, gazdasági és pénzügyi funkciót, s rámutatott: a fel kell készülnie arra — mondta a gépkocsivezető —, hogy elbari- kadozza magát hétvégi telkén, ha a helyzet a robbanás állapotába kerül majd. Kennedy könyvének megjelenésével egy időben látott napvilágot egy hasonló témájú és hangvételű mű, „A fejlődés evolúciója” című tanulmány Owen Paepkétől. A szerző azon a véleményen van, hogy a gazdasági fejlődés a végéhez közeledik, ami egyetemes csődhöz és a termelés visszaeséséhez vezet majd. Mindez pedig olyan társadalmat hoz létre, amelyben egyre nehezebb munkát találni és a munkahelyet megtartani. A két pesszimista hangulatú tanulmány kiegészíti egymást, habár Paepke szerint a tudomány a jövő században még nagyobb vívmányokat fog elemi, mint a mostaniban. Mint írja, a XXI. században a szülőknek alkalmuk lesz a „kromoszómák olvasására”, azaz lehetőségük nyílik arra, hogy utódaikat kiemelkedő képességekkel ruházzák fel. Ezenkívül — állítja — a 2000. évben már számítógépet üdvözölhetünk sakkvilágbajnokként. Kennedy ezzel szemben nincs meggyőződve arról, hogy a különféle technológiai áttörések megoldhatják majd a népesség jelenlegi növekedésével kapcsolatos gondokat, s megelőzhetik azt a Katasztrófát, amely a környezet elpusztításával minden népet fenyeget. Habár egyes országok könnyebben birkóznak majd meg a problémákkal, mint mások, akadnak olyanok — hangsúlyozza —, amelyek egyáltalán nem lesznek képesek a veszélyek leküzdésére. A történész aggodalmai sorában központi helyet foglal el a „weiman Oroszország”. Ezzel a német köztársaságra kíván utalni, amely Hitler 1933-as hatalomra kerülésével összeomlott. A történész azzal zárja könyvét, hogy a dolgok jelenlegi elszomorító állása mellett az eljövendő század emberei úgy tekintenek majd vissza a hidegháború korszakára, mint a regi szép időkre. (MTI) kormány cselekvési lehetősége egyre inkább beszűkül e gyámkodás következtében, s egyre kevésbé van módja a reformok végrehajtására. „Az orosz állam felépítésének a hatalmi ágak elvszerű megosztásán kell alapulnia... Ha erről lemondunk, vagy anarchia, vagy diktatúra jön létre, s mindkettő egyformán végzetes hatással lesz Oroszországra” — hangsúlyozta ismét az elnök. Az elmondottakból világosan következik, hogy Oroszország változatlanul szovjet maradt. Nem csupán azért, mert mind a parlamenti, mind a helyi önkormányzati képviselőket még a régi rezsim idején, az egypártrend- szer körülményei között választották meg, hanem — sőt elsősorban — azért, mert jelentős hányaduk mind a mai napig a gyakorlatban valósítja meg Lenin ismert jelszavát: „Minden hatalmat a szovjeteknek”. Ugyanazoknak a szovjeteknek — azaz tanácsoknak —, amelyek, akárcsak azelőtt, most is az oroszországi sors teljhatalmú irányítójának szerepére pályáznak. A kialakult válságot valószínűleg csekélyebb veszteségek árán lehetne megoldani, ha a jelenlegi alkotmány — amelynek szövege lényegi vonásait tekintve a régi „brezsnyevi” alaptörvényt ismétli meg — nem lenne ilyen esetlen. Az alkotmány 3. cikkelye mai formájában leszögezi, hogy az Oroszországi Föderációban az államhatalom rendszere a törvényhozói, végrehajtói és bírósági hatalmi ágak elvszerű megosztására, valamint az Oroszországi Föderáció, az azt alkotó köztársaságok, területek, kerületek, autonóm területek, autonóm körzetek és helyi önkormányzaAlkotmányos A mai oroszországi politikai helyzet elkerülhetetlenül aggodalmat, sőt riadalmat kelt. A történelem logikája — és a diktatúrát kiheverő többi ország tapasztalata — szerint az összeomlott totalitárius rendszer romjain új demokráciának kellene sarjadnia és megerősödnie. Ám e demokrácia alakulásának, térhódításának folyamata fájdalmasan megy végbe, gyakorta ütközik akadályokba. Népképviselők kongresszusa Kozirev is ott lesz Borisz Jelcin orosz elnök arra kérte Andrej Kozirev külügyminisztert, hogy halassza el tervezett közép-ázsiai körútját, így az orosz diplomácia irányítója részt vehet Oroszország legfelsőbb hatalmiszervének, a népképviselők kongresszusának tervezett ülésén. Ezt az Interfax hírügynökség közölte. A Reuter jelentésében utal arra, hogy Kozirev iránt ellenszenvvel viseltetnek a többségükben konzervatív orosz népképviselők, akik azt vetik a miniszter szemére, hogy túlságosan a Nyugathoz igazodik a külpolitikai döntések meghozatalánál. A népképviselők — valószínűleg a jövő héten sorra kerülő — kongresszusán döntő összecsapás várható Jelein és a konzervatív képviselők között az elnöki hatalmat és a radikális gazdasági reformok sorsát illetően. Árvák Kuvaitban, a háború alatt az iraki katonák számtalan kuvaiti nőt becstelenítettek meg. Az ebből született gyermekeket az asszonyok nem akarják felnevelni. A kuvaiti kormány árvaházakat létesített a kisgyermekek felnevelésére. (FEB-fotó) Bosznia Segélyek, bírálatok Boszniában már szinte minden szembenálló fél bírálja az amerikai légi segélyezést, de az ejtőernyős akció az összes pontatlanság és kockázat ellenére folytatódik, sőt a segélyezésbe a jelek szerint bekapcsolódik Oroszország is, amely kezdetben komoly fenntartásait hangoztatta. Az amerikai segélyprogram a boszniai szerb vezetés tiltakozásai és Moszkva közvetítései után „szelídült meg, s kizárólag humanitárius jelleget öltött”, de Radovan Karadzic boszniai szerb elnök a SRNA boszniai szerb hírügynökségnek adott nyilatkozatában kedden már újfent azt kérte, hogy Washington, illetve személy szerint Clinton elnök „tanúsítson bátorságot és elszántságot, s állítsa le az akciót”. Karadzic szerint ez olyan lépés lenne, mint Kennedy emlékezetes döntése volt a kubai válság idején. A boszniai szerb vezető úgy vélekedett, hogy a „rosz- szul szervezett humanitárius akció a helyi konfliktust balkáni ösz- szetűzéssé szélesítheti, sőt világháború is kialakulhat”. A segélyezés valóban nemigen jutott el a rászorultakhoz, s a Cerska helység körül levő muzulmán terület valójában éppen a segélyezés után kerül minden valószínűség szerint teljesen szerb fennhatóság alá. Cerska rádióamatőrök meg nem erősített jelentései szerint már elesett, s a muzulmán lakosság elmenekült. A szarajevói rádió közlése szerint már szerb harci járművek ellenőrzik a várost, s az utcákon mindenütt halottak fekszenek. Cerska volt az amerikai segély- program első célpontja, s a csomagok a városon kívül hullottak le, a küldemények után induló embereket pedig sorra lelövöl- dözték a szerb fegyveresek. A város elfoglalását független források nem erősítik meg, de a körzet nyilvánvalóan szerb uralom alá jut, s így a segélyezés nem válthatja be ebben a körzetben a hozzá fűzött reményeket. A szarajevói rádió többször bírálta a segélyprogramot, amiért a küldemények nem a rászoruló muzulmánokhoz jutnak el. Törökország összeállított ugyan egy harminctonnányi segélycsomagot, de Ankarában erősen kétlik, hogy a küldemény a muzulmánokhoz kerül, inkább úgy vélik, újra csak a szerb vonalak mögött találják majd meg a segélyt. A közúti szállítások sem kecsegtetnek túl sok sikerrel. Zvor- niknál a hajthatatlan szerb körzetparancsnok ezúttal sem hajlandó átengedni az ENSZ-erők konvoját, ragaszkodik a szállítmány átvizsgálásához, amit a konvojt kísérő ENSZ-tisztek természetesen elutasítanak. A múlt héten öt napig vesztegelt egy ENSZ-konvoj Zvorniknál. válság tok közötti hatásköri megosztásra épül. Ez eléggé világosnak látszik, de mégsem az. Ha fellapozzuk az alaptörvény 104. cikkelyét, érdekes felfedezést tehetünk. Itt ugyanis kiderül, hogy az Orosz- országi Népi Küldöttek Kongresszusának — a három hatalmi ág egyikének — jogában áll megvitatni az Oroszországi Föderáció irányításával összefüggő bármely kérdést, és abban döntést hozni. Szép kis hatalommegosztás az, ahol az egyik hatalmi ág fenntartja magának a gyakorlati mindenhatóságot. Az elnök nem véletlenül javasolja egy olyan törvény kidolgozását anatalomról, amely világosan elhatárolná egymástól a törvényhozói és a végrehajtó hatalom funkcióit. Csak ilyen törvény szüntethetné meg a jelenleés kiüt gi korlátlan hatalom jogalapját. Természetesen sok függ a képviselői testülettől, attól, hogy az mennyire érdekelt a zsákutcából, patthelyzetből kivezető útkeresésében. A képviselők között sok a szabadság iránt elkötelezett, meggyőzodéses harcos. Főként az o törekvésüknek köszönhető, hogy az utóbbi hónapokban több olyan törvényt is elfogadott a testület, amely az országot jelentős lépésekkel közelebb vitte a demokrácia általánosan elfogadott normáihoz. Vannak a képviselők között természetesen ingadozók, jó szándékú tévelygők, es egyszerűen a saját igazukat keresők is szép számmal. A tény azonban tény marad. Éppen a képviselői testület jelenti mai összetételében a legfőbb fékező erőt azoknak a reformoknak az útján, amelyeknek célja az, hogy Oroszország a formáiban sokfele, tartalmát tekintve szabad és demokratikus nemzetközi közösség elidegeníthetetlen részévé váljék. Ma a képviselőknek még van lehetőségük arra, hogy konstruktívan járuljanak hozzá a válságból való kilábaláshoz. És ha nem élnek ezzel a lehetőséggel, a választóknak az országos népszavazáson leadott szavazataikkal kell majd kimondaniuk a végső szót, azt, amely eldönti a demokratikus rend hívei, illetve az anarchiát szítók és a társadalmi széthullásra törekvők közötti viszály kimenetelét. Ha pedig valaki akadályozni róbálná az államfőt abban, ogy megtudakolja az orosz nép véleményét a jelenlegi — hasonlóan éles gazdasági és társadalmi válság hattere előtt kialakult — alkotmányos válságról, illetve az abból kivezető útról, Borisz Jelcin akkor sem fog letenni a reformokról: elegendő erővel és eltökéltséggel bír ahhoz, hogy megvédelmezze a reformokat. (MTI)
