Heves Megyei Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-31 / 75. szám

HÍRLAP, 1993. március 31., szerda GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE 5. A tölgyek alatt Arany János művei olyan kin­csek, amelyek minden időben, minden korosztálynak az életét gazdagabbá teszik. Ezért is ajánljuk, hogy aki teheti, keresse fel a gyöngyösi Vachott-könyv- tárat, ahol április 13-án a gyer­mekrészleg vendége lesz Sellei Zoltán előadóművész. „Tölgyek alatt” című műsorát délután 3 órától hallgathatják meg az ér­deklődők. Ki lesz a tulajdonos? Új tulajdonviszonyok érvé­nyesülnek egy 1991-es törvény alapján az önkormányzatok ese­tében. így a közüzemek a jelen­legi formájukban működnek ad­dig, amíg az érintett képviselő- testületek között megállapodás nem születik a további üzemelte­tésre. E törvény alapján Gyön­gyös „kizárólagos” tulajdonosa lett a szennyvíztisztító telepnek, míg a Heves Megyei Moziüzemi, Településtisztasági és a Vízmű Vállalat az ellátott területek önkormányzati tulajdonába került. Minden gyerek jelentkezhet A „Nyújts feléje védő kart...” elnevezésű, debreceni székhelyű alapítvány az ország minden ré­széből vár gyerekeket nyári tábo­rába. A turnusok alatt egyrészt nyelvtudásukat frissíthetik fel a jelentkezők, másrészt különböző mozgásformák közül választhat­nak, a lovaglástól egészen a túra- kerékpározásig. A tábor helyszí­ne a püspökladányi arborétum — bővebb információkat pedig a gyöngyösi Mátra Művelődési Központban Mérai Annamáriá­tól lehet megtudni. A gyöngyösi tűzoltóknál A megmentett érték — sokszorosa az elégettnek A „volt járás” és hét arrébb lé­vő település — Boconád, Parád- sasvár, Rózsaszentmárton, Tár­náméra, Tarnazsadány, Zaránk, illetve a már nógrádi Szurdok- üspöki — kereken 100 ezer la- ójanak 39 ezer otthonát, vala­mint a terület egyéb javait vi­gyázza a maga módján az állami tűzoltóság Gyöngyösön. Az ér­tékek védelmének külön jelentő­séget ad, hogy a működési körzet 900 négyzetkilométerén szá­mottevő üzemek — vállalati, szö­vetkezeti épületek — intézmé­nyek vannak, sok az erdő, ve­szélyhelyzetet teremtenek az át­haladó vasúti, közúti fővonala­kon naponta mozgatott legkü­lönfélébb szállítmányok, az ada­gosnál jóval nagyobb a közleke­dési forgalom. Ónmagában le­kötné mindez a — meglehetősen kis — csapat munkáját. Ha pedig azt tekintjük, hogy az öt fokozat­ra tervezett riasztási, segítség­nyújtási program összesen 259 helységbe szólítja az egyenruhá­sokat, szükség esetén akár a Du­nántúlra is: könnyűszerrel meg­állapítható, hogy unatkozásról, téblábolásról szó sem lehet az ál­lományban. Dávid József tó. alezredessel, a városi parancsnokság vezetőjé­vel beszélgettünk a szolgálatról, a felelőssegteljes tevékenység ta­E asztalatairól. Mint elmondta: izony többen is lehetnének. Hi­szen az egy tűzoltóra jutó véden­dő terület itt lényegesen nagyobb az országos átlagnál. Ugyanek­kor bizonyos igazgatási felada­tokat is ellátnak, ami még inkább megosztja erőiket. Ennek ellené­re újra meg újra megpróbálnak helytállni, amit a fel-fellobbanó alattomos, pusztító lángok meg­fékezése mellett a megmentett tetemes érték is igazol. Tavaly­előtt csaknem 156, az elmúlt esz­tendőben pedig csaknem 600 millió forintot ért, ami beavatko­zásaik következtében végül is nem lett az enyészeté. Nem kevesebb, mint 230 ki­vonulásuk volt 1991-ben, míg a múlt évben már 430, s ebből 315 esetben tűzhöz. A riasztás vagy vizsgálat ugyanis egyaránt szólít­ja okét közlekedési balesetek­hez, viharkárokhoz, vízbetöré­sekhez vagy éppenséggel bűn­esetekhez. Kinn jártak például annak a gyöngyösi gyilkosság­nak a színhelyen is, ahol a tettes rágyújtotta a házat áldozatára. A hívások között — sajnos — vaklárma is akad szép számmal. Tavaly történetesen 44 alkalom­mal „sikerült” ilyenformán „rá­szedni” a tűzoltókat. Az ostoba „játék” megannyiszor a fonto­sabb tennivalóktól vonja el a fi­gyelmet, s óhatatlanul is akár jó­vátehetetlen veszteségekhez ve­zethet. Minden fölösleges eset pénzpocsékolás az anyagilag egyébként sem elkényeztetett parancsnokságon, energiavesz­teség és bosszúság egyszerre. S még az sem túlságosan vigaszta­ló, na olykor némi derűt hoz is a dolgavégezetlen visszatérés, mint amilyen történetesen — tavaly­előtt — Abasárhoz kötődött. Kútba ugrott ember segítségére siettek volna, amikor kiderült, hogy a riadalmat okozott sze­mély voltaképpen már nincs is a mélyben. Meggondolta magát az akkor éppen csak bokáig érő víz­ben, s dühében — vagy szégyené­ben — kimászott, mire a menté­sére sietők, illetve a városi tévé­sek megérkeztek. Leginkább a mezőgazdaság területén akadt dolguk a gyön­f yösieknek 1992-ben. Lakás­án, ipari létesítményben keve­sebbszer volt szükség a vízsugár­ra. S dohányzás, elektromos áram, tűzoltó-berendezés volt az oka a lángoknak, amelyek össze­sen 31,66 millió forintos kárt okoztak a legnagyobb igyekezet ellenére is a területen. Kellemetlen, hogy sokáig em­lékezetes tragédiákkal is talál­koztak. Elegendő ezek közül akár a múlt évi, januári atkári vasúti-közúti szerencsétlenségre, vagy a Mátra 100 hektáros nyír- jesi erdőtüzére gondolni. Ami az autóbusz és a vonat összeütközé­sénél történt, olyant a parancs­nok huszonnégy esztendős szol­gálata alatt sem látott még ed­dig... S ami az idei munkát illeti: ez sem kevésbé mozgalmas. Már az első két hónapban 64 riasztásuk volt a gyöngyösieknek megyénk­ben, és három Nógrádban. Janu­árban üzemcsarnok, s a felette lévő — szerencsére lakatlan — munkásszállás égett, februárban a gyöngyöstarjáni borpalackozó kapott lángra. Márciusi beszél­getésünk idején pedig története­sen szinte egy időben égett Nagy- réde határiban a közelebbi-tá­volabbi épületeket, sőt talán az ismert nagy benzinkutat is veszé­lyeztető avar 20 hektáron, s fel­jebb, a Mátrában a piszkéstetői erdő. Az előbbihez a hatvaniakat is hívni kellett, s csak fokozta az izgalmat, hogy az ingoványos te­repen mindkét vendégkocsit szintén menteni kellett— mert le­ragadtak... Mit hoz a iövő? — csak talál­gathatják. Sok tüzet mindeneset­re nem szeretnének, bármennyi­re rabjai is hivatásuknak. Mivel ha csekély létszámukkal, rendel­kezésükre álló felszerelésükkel — technikájukkal — valahogy még győznek is a viaskodást a lángokkal, nem biztos, hogy telik majd az üzemanyagra. A „taka­rékra állított” költségvetés a szakmát idéző vörös kakasnál is félelmetesebb számukra. (gyóni) Mindenki vevő valahol Az, hogy Total Quality Mana­gement (TQM), magyarul azt je­lenti körülbelül, hogy a teljes mi­nőségre való törekvés. Arról, hogy mint elv, ez hogyan haszno­sítható a társadalmi és termelői folyamatokban, illetve hogy mi­képpen fest a gyakorlatban, az elmúlt héten tartottak kétnapos tanácskozást a gyöngyösi Matra Művelődési Központban. Az in­tézményen kívül az előadások szervezésében szerepet vállalt a budapesti magánvállalkozásokat fejlesztő központ, illetve a gyön­gyösi Minőségi Vezetésért Ala­pítvány. A minőség iránti filozófiájuk­ról a State University of New York professzora beszélt. Meg­említette, hogy az USA néhány vezető cégének személyiségei — olyanok, mint a Chrysler és a General Motors vagy a Coca- Cola vezetői — nemrégiben egy amerikai magazinban szóltak a minőségről, s mindegyikük jól körülírható elképzelésekkel ren­delkezett ez ügyben. Sajnos, a magyarországi gyakorlat az, hogy a minőséget — jó esetben — csak a gyártási folyamat végső stádiumában ellenőrzik. Ebben a rossz struktúrában a dolgozók nem érzik, hogy függenek egy­mástól, s ha a szalagon valaki előttük rosszul dolgozott, már az ő munkájuk sem lehet tökéletes. Ezzel szemben a TQM a kollek­tív együttműködés legmagasabb szintjét valósítja meg. Legjobb nap a diáknap Három napig — március 24- től 27-ig — tartott a diákuralom a gyöngyösi mezőgazdasági főis­kolán, ahol négy rektorjelölt ver­sengését élvezhették a diákok és a tanárok. A győzelem ízét a har­madik évfolyamos „Safi-párti- ak” — Sáfár László kortesei — érezhették meg. Dr. Magda Sándor igazgató örömmel segítette a rendezvény- sorozatot: — Szeretnénk, ha ez a meg­mozdulás úgy vonulna be a város életébe, hogy egyben hagyo­mány, és olyan többnapos színes program lenne, ami megmozgat­ja majd a város ifjúságát is... — mondta. Öt év után újra a diáknapok zsivajától voltak hangosak a főis­kola falai. Egy esemény, amely közelebb hozza a tanárt és a diá­kot: újabb, életre szóló barátsá­gok, szerelmek szövődtek. Egy esemény, melyre húsz év múlva is emlékeznek majd. Ez volt a „DIÁKNAP” — s a hangulatot talán a rendezvényről készült fel­vételek is illusztrálják kissé. (juhász) Buzdítás — főiskolás módra Fekete mosogató Egy itt felejtett felirat... A mátrafüredi Fenyő étterem amolyan mementó. Jelképe mindannak, amit az elmúlt rend­szerben a „tulajdonosi szemlé­let” hiánya jelentett... Az épület nem túl régen lett a gyöngyösi önkormányzaté, ám ezzel a ténnyel inkább a bajok­ról, mint az örömökről adhatunk számot. Néhány hete még műkö­dő telefonvonal is volt itt — a környék gyerekei egy készüléket behozva, nyilvános telefonként használták azt. Bent, az étterem­ben mindenhol törmelékek, kosz, mocsok. Düledeznek a fa­lak, leomlott a cserépkályha — mi kell még? A legszebb látvány a „fekete mosogató” névvel ille­tett helyiség. Már amennyiben tényleg fekete. Mulatságos látni egy másik ajtón a „konyha be” és a „konyha ki” feliratot. Itt legfel­jebb a pokol üstjeihez méltó a hangulat, lelki szemeim előtt fe­hér sapkás ördögfiókák jelennek meg, rúgják be a lengőajtót, s odabent rossz lelkek főnek, oku­lásképpen. Remélhetőleg hamarosan akad majd egy vállalkozó, aki le­hetőséget lát a hajdani jól műkö­dő étterem hasznosításában. Mert a hely, ahol van, gyönyörű, a fákon madarak csiripelnek, a háttérben ott a strand. Egy jóféle pisztrángebéd után, pohár borral a kézben üldögélve, bizony meg­pihenhetne itt a lélek... (doros) A „Mester” hazalátogatott A Pincegalériában a filmrendező Mester József filmjeit szerte a világban jelentős dijakkal ismerték el A gyöngyösi Pincegaléria „Hazalátogatók” sorozata kü­lönleges élményt ígért erre a márciusi estre. Mester József egykori itteni diák — a mára már elismert filmrendező — nevét úgy látszik, nem feledték iskola­társai, barátai, mert ezúttal kicsi­nek bizonyult a kiállító- és elő­adóterem, annyian szerettek vol­na újból találkozni vele. A friss Balázs Béla-díjas alkotó komp­lex programmal ajándékozta meg a művészetpártoló közönsé­get. A fotóiból és festményeiből összeállított kiállítás megnyitása után Indiában készített diáival, s az útról szóló élménybeszámoló­val vezette nyugodt, gyönyörű utakra az érdeklődőket, majd dokumentumfilmjeiből mutatott be részleteket. Mester Józsefet 15 évvel ez­előtt ismertem meg a színház- és filmművészeti főiskola túlzsúfolt kollégiumában. A hangos duha­jok között óvatosan közlekedett pontos iránytűjével. Halkan és megbízhatóan lépdelt, az idő mégis őt igazolta. Sztárallűrök és hirtelen sikerek helyett a biztos, hosszú utat választotta. Magas művészi igénnyel készített film­jeit szerte a világban jelentős dí­jakkal ismerik el. Modem alko­tó, de nem burkolózik lila köd­felhőkbe. Tisztán olvasható hu­morral tölti ki a szakadékot, amely a mai napot a holnapitól elválasztja. A „fordítottja is igaz” és a „fordítottja sem igaz” vilá­gunk elejére bekeretezve, falra feszíti mindannyiunk legfonto­sabb írásjelét, a Nőt, aki útra in­dít minket, lépteinket vigyázza keleti és nyugati barangolásaink során. Mester József eddigi pá­lyája és élete büszke példa is egy­ben, hiszen ő nem előszobázott sem a múltban, sem a jelenben jeles aktivisták, diktátorok rezi­denciáján. És mégis: filmet for­gat, kiállításokat készít, s ha rö­vidre zárják itthon a lehetőségek áramkörét, Keletnek veszi útját, hogy a létezés kezdetét és értel­mét kutassa. Elhatározása vigas­ság, celluloidszalagra rögzített örömforrás, melyben a gyönyö­rű képi világ a megértés vágyával sodor minket a kiteljesedés felé. Hiába hát a pocakosodó tulajok old rock and roll és selymes disco üvöltése a helyi csatornában. Ke­letről és Nyugatról újabb képek érkeznek, s amíg idegünk vám­szedői saját rókacsapdájukba es­nek, nekünk itt van egy kiállítás és egy igazi művészember, Mes­ter József, akit szeretettel kö­szöntöttünk újra itthon. Sziki Károly Egy műsorszám... Safi csapata

Next

/
Oldalképek
Tartalom