Heves Megyei Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-18 / 64. szám
HÍRLAP, 1993. március 18., csütörtök (NEM) CSAK FIATALOKNAK 7. Hátizsákkal Tibetben (II/2.) A legtöbb nyugati turista a realitások elől menekülve kirándul a buddhista szerzetesek házához. A nyugati demokráciák szabadságban, egyenlőségben felnőtt, egészségtől kicsattanó gyermekei háromszor vetik magukat hasra (a lámát idézve:) „A szenvedés filozófiája” előtt. Majd a könyvtárban folyó buddhista kurzusok bevezető rituáléja után irigyen hallgatják az egyetlen lepelbe csavarodott szerzetest, akinek arcáról le nem fagy a mosoly, szinte sugárzik róla a lelki béke. Pedig érdemes elgondolkodni, hogy milyen szellemi és fizikai magasságokba vagy mélységekbe vitte ez az életfilozófia a tibeti népet. A könyvtár, aminek archívuma egyedülálló a világon, sokoldalú forrásanyaggal szolgál a kíváncsiaknak. (Amikor ott jártunk, ez a gyűjtemény egy magyar tibetológus, Lőrinczi úr egyik könyvével bővült.) Részt lehet venni buddhista ceremóniákon, és könnyű beszélgetésbe elegyedni fiatal szerzetesekkel, akik 1992-ben nemcsak hogy alig kapnak többet, mint vallásos oktatást, de az alapvető kommunikációs forrásoktól, mint a mozi és a tv is, el vannak tiltva. (Ami talán New Yorkból nem tűnne kritikusnak, de 1800 méter magasan, a Himalájában, a semmi közepén?) A zürichi filmstúdió által rendezett filmfesztivál szemfelnyitó produkcióinak tényeiből levonható konklúzió jobbára idealisztikus érzelmi reakcióba fulladt. Német, angol, amerikai turisták rohangáltak „Szabadságot Ti- betnek” feliratú trikókban, csuklójukon egy piros madzaggal — szuvenír az audienciáról —, ennél a kombinációnál talán tisztább lenne, ha a szabad tibetiek maguk döntenének arról, hogy milyen államformát választanak. A politikai légkör ugyan dominálja a városka hangulatát, de semmiképpen sem tölti ki a bennszülöttek vagy a látogatók napjait. Az indiai település és a tibeti között csak néhány száz Rajz szakosok Stílszerűen egy kiállítással búcsúznak iskolájuktól az egri Esz- terházy Károly Tanárképző Főiskola végzős rajz szakos hallgatói. Az Ifjúsági Házban rendezett tárlaton látható művekkel mutatják meg a diplomára váró tanárjelöltek, mit tanultak az eltelt négy évben mestereiktől. Hogy meter van légvonalban, de a kulturális különbség óriási. A nemcsak fizikailag, de viselkedéskultúrában, temperamentumban és életritmusában elütő közösségbe gyakran „menekülnek” egy kis nyugalomért az India lüktetésétől és zajától elfáradt turisták. Itt az emberek nyugodtak. A kasztrendszernél most már fényévekkel rugalmasabb társadalmi struktúra lehetővé teszi a civilizált emberi kontaktust: nemcsak a közösségen belül, hanem az idegenekkel szemben is. Ettől eltűnik az indiaiak között vibráló hierarchikus nyomásból táplálkozó pszichopatikus feszültség. A tibetiekben nyoma sincs az indiai járókelők, kereskedők buldogszerű agresszivitásának. Míg az indiai koldus utcákon keresztül üldöz, bökdös, nyaggat — a tibeti nyugodtan ül, és várja az adományokat. Míg az indiaiaknál a buszjegy ára is alku tárgya — McLeon Ganz boltjai kis eltéréssel és fix árakkal dolgoznak. Míg az indiai turistaközpontokban a kereskedői szellemből csak annyira telik, hogy nyugati zenét játszanak az éttermekben, az apró tibeti kolónián három videoteremben matiné és esti vetítések folynak nyugati filmekből. Míg az emigráci- ós kormány a menekültek oktatásában elért eredményeivel dicsekszik (amit eleinte szellemileg és anyagilag is az indiai kormány finanszírozott, amely mögött álló lakosság 40 százaléka még ma is analfabéta), addig a tibeti tulajdonban lévő éttermekben 8-10 éves gyerekek főznek és szolgálnak fel reggeltől késő éjszakáig. A tibetiek kicsit tisztábbak McLeon Ganzban, és jóval Nyu- gat-orientáltabbak az indiaiaknál. Bár a nekik tulajdonított földöntúli tulajdonságokkal nem rendelkeznek (mint föld fölötti lebegés, vagy testhőmérsékletszabályozás), képesek olyan kellemes és barátságos légkört teremteni McLeon Ganzban, ami hónapokra is rabul ejti az ide látogató turistákat. Nagy Erika — Nagy Ferenc tárlata Egerben közülük ki marad meg a pedagóguspályán, s kiből válik „hivatásos” képzőművész, azt majd a jövő dönti el, de a művek alapján többüknek is van esélye az utóbbira. A rajz szakosok kiállítása március 28-ig tekinthető meg a Galéria 1-ben. Bizonyára észrevették olvasóink, hogy egyszer Dave sarka kimaradt a „vetésforgóból”. Ennek oka az volt, hogy Dave hazalátogatott az USA-ba, és természetesen új rejtvényeket is hozott. De előbb nézzük a január 6-án megjelent feladvány fordítását, a legjobb megoldást beküldő Doktor FerencnéíeXdcbiői olvasónk tollából. „Az Egyesült Államokban mi úgy tekintjük a texasiakat, mint akik azt képzelik magukról, hogy nekik van mindenből a legnagyobb és a legjobb. A Maine állambelieknek nagyon fanyar a humoruk. Lássuk, mi történik, ha ezek találkoznak. A texasi így szól: Akár egész nap is vezethetek, mégsem érem el az államhatárt. A mai- ne-i csak ennyit válaszol: No igen, nekem is volt egyszer egy ilyen tragacsom. El is adtam.” Nyertesünk a nyereményt szerkesztőségünkben veheti át. Lássuk az új feladványt, egy újabb humoros sztorit: A man goes to a farm. While he’s waiting for the farmer, he notices a pig with a wooden leg come out and walk by. When the farmer comes, the man says to him „ Why does that pig have a wooden leg?” The farmer replies, „ That’s a very special pig. When my barn caught fire, that pig saved all the animals by pulling them out of the barn, and me too, because l was in the barn at the time. Then, my house caught fire, and the pig saved my wife and daughter too. ” „ Yes”, says the man, „but why does the pig have a wooden leg?” „ Well”, says the farmer, „a pig like that, You don’t eat all at once.” A megfejtéseket március 23- ig kérjük beküldeni szerkesztőségünkbe. A borítékon legyen rajta: „Dave sarka”. Az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola pinceklubja alkalmas hely egy-egy koncert megrendezésére, az asztalokra fehér abrosz terül, az arcokra pedig gyertyák fénye — s közben szól a jazz. Szóval hangulatos kis hely ez, ráadásul az országban, pontosabban vidéken az egyetlen állandó jazz-klub, ehhez hasonló csak Budapesten működik. A vezetője—s egyben megálmodója — Kollmann Gábor, a főiskola negyedéves matematika-kémia szakos hallgatója, aki maga is zenész: 16 éves kora óta szaxofonozik. — Jelenleg Budapesten, Sin- ka Sándor zeneszerző együttesében játszom — kezdi a beszélgetést. — Ennek köszönhető, hogy olyan kapcsolatokat sikerült a fővárosban kialakítanom, ami lehetővé tette az egri jazz-klub létrehozását... Pontosan egy éve, ’92 februárjában rendeztük meg az első koncertet a főiskola köz- művelődési titkársága és a Narancs A lapítvány támogatásával. S azóta — természetesen szorgalmi időszakokban — minden hétfőn jazz-muzsika hallható a főisCsepregi Gyula szaxofonos... kólán. Már kialakult az állandó „menetrendünk”: hét órától egy nevezetesebb lemezt hallgathatnak meg a jazz kedvelői, nyolctól játszanak a muzsikusok, majd este tíztől egy koncertvideót vetítünk le. S bízvást állíthatom, hogy sikeresek ezek a hétfő esték — már egyfajta törzsközönségünk is kialakult... — Smaguk a zenészek hogyan érzik itt magukat? — Nagyon szeretnek Egerbe járni, s külön öröm, hogy a neves jazz-muzsikusok már mind megfordultak nálunk. Hogy csak né- hányukat említsem: fellépett már Tóth Gyula, Vasvári Pál, Gadó Gábor, Csepregi Gyula, Baló István, Héder Imre, Kormos János, Juhász Gábor, Szendrői Péter és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola jazz tanszakos hallgatói is jártak már itt... — Az imént említetted, hogy már kialakult a „törzsgárdátok” is. Ezek szerint a közönség eltartja a klubot? — Hát igen, a lényeghez érkeztünk... Pénzügyi szempontból — azt hiszem, ez a jó kifejezés — válságos a helyzet. A főiskolának egyre kevesebb a pénze, csökkent a közművelődési keret is, és nemcsak ezt a klubot kellene finanszírozni... Úgyhogy támogatókat keresünk. Bármilyen összeget szívesen fogadunk, és számlá val bizonyítjuk, hogy a kívánt célra költöttük el. Már az jól jönne, ha egy zenebarát vállalkozó legalább egy koncert költségeit fedezné, hiszen jelenleg csak A Metalika együttes egyelőre még kicsiny, de máris lelkes rajongó- táborral rendelkezik A Kenguru tánccsoport tartott bemutatót a farsangi bálon (Fotó: Gál Gábor) a tervezett koncertek felére van pénzünk... És erre a klubra feltétlenül szükség van, így szeretnénk segíteni azokat, akik — hasonlóan például hozzám — nagyon szeretik a jazz-t. Ez a fajta zene most van „feljövőben”, a rendszerváltás ugyanis kedvezően hatott a művészet néhány ágára, így a jazz-re is. (kácsor) ...és Vasvári Pál basszusgitáros, az Inline tagjai Maksa Zoltán, a népszerű humorista ezúttal is meghódította a közönséget „bemutató órájával” „Klipping” a tornateremben. Magyarul ugrókötelezés a neve, de ugye, Amerikából érkezett... Nagy volt a nyüzsi a „Keriben”, azaz az egri Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskolában a közelmúltban. Természetesen az ilyentájban esedékes diáknapok bolygatták fel a suli megszokott életét: a diákigazgató-választás, a farsangi bál, a különféle kulturális és sportprogramok. Fotósunk, Gál Gábor ellátogatott az iskolába, s íme: a látottak... Diáknapi nyüzsgés a Keriben Zenedömping az Accordban Vállalkozó kedvű és zenekedvelő fiatalemberek nyitották meg a legújabb lemezboltot Egerben. A Hotel Romantik alagsorában található, ízlésesen berendezett üzletben Beethoventől a Beatlesig minden zenei műfaj megtalálható CD-leme- zen és kazettán — természetesen a legfrissebb sikerek is. Ha a keresett zene éppen nincs is meg, a fiúk két-három napon belül beszerzik, sőt van egy negyvenezer címet tartalmazó CD-katalógu- suk, s ha valaki ebből rendel, egyenesen az USA-ból kapja a lemezt, díszcsomagolásban. A hanghordozók forgalmazása mellett több más szolgáltatást is nyújt az Accord: kívánságra márkás zenegépeket (például Phi- lipset, Pioneert, Sonyt) szereznek be, sőt ezeket a megrendelő lakásán be is üzemelik. Foglalkoznak bizományi értékesítéssel is: bárki beviheti hozzájuk megunt hagyományos és CD-leme- zeit eladásra, de azokat is szívesen látják, akik nem vesznek és nem adnak el semmit, egyszerűen csak egy kis zenét szeretnének hallgatni... Az ország egyetlen vidéki klubja A helyzet válságos, de szól a jazz!
