Heves Megyei Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-02 / 51. szám
HÍRLAP, 1993. március 2., kedd GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE 5. Batikolnak Gyöngyösön Batikolt térítőkét készíthetnek a gyerekek a gyöngyösi Török Ignác Szabadidő-központban március 4-én délután fél háromkor. Ugyanitt harminc perccel később kezdődik a Móra Ferenc Gyermekszínpad előadása, akik a „Nincs többé iskola!” című darabot mutatják be. Patai egyezkedés Köztudott, hogy néhány napja leégett a gyöngyöspatai székhelyű Mátrai Egyesült TSZ gyön- gyöstaijáni palackozó üzeme. A felszámolóbiztos, a megbízott téeszelnök és a vevőként jelentkezett részvénytársaság képviselője az elműlt héten csütörtökön tárgyalt az űj helyzet teremtette eladási és vásárlási lehetőségekről. A palackozó üzem, illetve a felszámolás körül kialakult bonyodalmakról egy nagyobb riportban is beszámolunk a közeljövőben. MÖSZ-ülés Gyöngyöstarjánban A Mátrai Önkormányzatok Szövetségéhez tartozó polgár- mesterek, képviselők találkoztak nemrégiben a gyöngyöstarjáni polgármesteri hivatalban. Egyebek mellett gazdasági és pénzügyi helyzetüket is elemezték a tanácskozás alkalmával. Nincs helyi adó Markazon Az önkormányzatok országos gondjai ellenére sem lesz helyi adó Markazon az idén. A község képviselőinek testületé úgy találta, hogy a szennyvízhálózat sorra került megteremtése is igencsak terhelő a lakosság számára, s így további kiadásokra nem kényszeríti a helybelieket. Halászi templomszépítés Az idén az egyházközség hozzálátott Gyöngyöshalászon is a római katolikus templom külső tatarozásához. A helyi önkormányzat 400 ezer forinttal támogatja a nemes törekvéseket. Kiállítás A Mátra Művelődési Központ „Galériájában” Pelle Sándor városi könyvtárigazgató szombaton Tóth Szilvia Kozma Lajos- ösztöndijas iparművész munkáiból nyitott kiállítást. A művésznő munkáit a Vértanú utcai bemutatóteremben március 21-ig látogathatják az érdeklődők. Részönkormányzat a Bene-házban Megalakulása óta a szépen felújított Bene-házban — képünkön — működik a mátrafüre- di részönkormányzat. A legutóbbi gyöngyösi képviselő-testületi ülésen is szóba került a feladat és hatáskörük módosítása. Nagy Gyula képviselő jelezte, hogy a fürediek az idei évi kommunális feladatok közül a parkfenntartást és a patakok meder- tisztítását vállalkozásba kívánják adni. Mivel hatásköri rendeletükben ezek a tételek nem szerepelnek, ezért kérte, hogy a gyöngyösi képviselő-testület járuljon hozzá a szabályzatok kiegészítéséhez, és e feladatokat ruházza a részönkormányzatra. Hazalátogatók Jolán az oroszlánnal Akárhogy nézem is, ez olyan, mint valamiféle színházi előadás. A széksorokban ott ül a közönség, velük szemben pedig a vendégek, akik meghívásra érkeztek. Ők a hazalátogatók. Esetünkben Gyöngyös szülöttei, akiket életük, sorsuk más tájakra szólított. Nevezetesen Budapestre. Az „előadás” rendezője, vagyis az, aki szóra bírja a jeles személyeket, köznapi elnevezéssel: a riporter, azaz Szablics Erika. Ha jó a rendező, akkor pereg az előadás, a közönség jól szórakozik, mert érdekes dolgokat tud meg, és kíváncsiskodó kutászko- dását tökéletesen kielégítheti. Ugyanis jó kérdésekre jó válaszok várhatók, rossz kérdésekre pedig semmitmondóak. A legutóbbi gyöngyösi találkozón, amelyet a Családi Intézetben rendeztek meg, jutott ebből is, abból is. Kár, hogy a terem méretei miatt a hátrább ülők gyakran sem a kérdéseket nem értették meg, sem a válaszokat, olyan halk hangon hangzottak el azok. Egy mikrofon nagyon hiányzott. Akik hazalátogattak: Gál Jolán és Bálint György sok érdeklődőt vonzottak. Akik nem tudták, most megtudhatták, hogy mind a ketten a helybéli gimnáziumban érettségiztek. Gál Jolán úgy lett riporter, hogy levelet írt a rádiónak: ott szeretne dolgozni. Aválaszúgy hangzott: „...végezze el az egyetemet, aztán...!” Az első feladata az volt, hogy mikrofonnal a kezében menjen be az oroszlánokhoz, az Állatkertben. Mi az neki? Gondolta. Csak amikor már a vasrácsos ajtón belülre került, akkor kezdett el remegni a térde. De percekkel később már az állatok királyát simogatta meg. A riport megmaradt mára is az „örök szerelemnek”. Elmondta, ha hazajön Gyöngyösre, szívesen sétálgat az Orczy kertben, diákköri emlékeket kutatva. Ő igazában gyöngyösinek tartja magát, bár valójában gyöngyössolymosi. Bálint gazda még arra is emlékszik, hogy a Jókai utcában annak idején milyen vegyeskereskedés volt a sarkon. Az ő életútja mindvégig egyenes volt: a föld szeretete, a kertészkedés tartotta fogva, maradt meg hűségben, kötődésben. Gyöüngyösről egy bőrönddel ment fel a fővárosba, mert szülővárosában még a földtől is eltiltották. Amikor segédmunkásként kellett dolgoznia, akkor is a kertművelésben foglalatoskodott. Mindketten szövésén járnak haza, ha tehetik, és nagyon örülnek, ha régi ismerősre, barátra bukkannak a várost járva. Gál Jolánt és Bálint Györgyöt nagy örömmel várták és fogadták az itthonmaradottak. (gmf) Gyilkosságok városa Gyöngyös? (Folytatás az 1. oldalról) — Milyen a bűnesetek megoszlása? — Legtöbb — mint érintettem már — a tulajdon elleni bűncselekmény: a lopás, a betöréses lopás, az erőszakos, garázda jellegű eset. Sok a közlekedési, a közrend elleni bűnelkövetés, az ittas járművezetés. Az ismertté vált ügyek 67 százaléka Gyöngyöshöz fűződik, a Mátrában — Füreden, Házán, Kékestetőn — kereken 100, míg Karácsondon 71, Gyöngyöspatán és Gyöngyös- orosziban 65-65, Nagyrédén 64, Visontán 53, Adácson 44, Gyöngyössolymoson és Gyöngyöshalászon 41-41, Abasáron 40, Domoszlón 39, Atkáron 34 alkalommal akadt dolga a rendőröknek, hogy csupán néhányat említsek községeinkből. Karácsondon, Gyöngyöshalászonso- káig nem volt közbiztonsági megbízottunk, Domoszlón, Det- ken a működés viszonylag rövid ideje nem éreztethette kellően a rendőrállomások hatását. Igaz, hogy az előbbi helyen külön megbízott is teljesít szolgálatot, s például Szűcsiben — ahol csak a tavalyi második félévtől van emberünk —, ugyanakkor mindösz- sze 20 bűncselekmény történt, Vámosgyörkön pedig a megbízott hiánya mellett is 27 beavatkozásnál többre nem került sor. Jellemző állapotainkra, hogy átlagosan 17 -18 szem ély a „ lakója ” fogdánknak, amikor pedig beszélgetünk, történetesen 25-en vannak lakat mögött. — Kik a gyanúsítottak, tettesek? — Igen sok a visszaeső bűnöző, a családi „hagyományokat ápoló” fiatalkorú, a 20 esztendősnél jóval ifjabb gyerekember, meg a 26-28 év körüli „érettebb” személy. Kiváltképpen a diszkólátogatók közül kerülnek ki számosán „ügyfeleink”. Szerencsére ugyan már bezárt a 3-as út közelében lévő, de a karácsondi határhoz tartozó részen működött igen rossz hírű hely, de sajnos a szolidabb három nagyrédei, vagy éppenséggel a város centrumában működő éjszakai mulató is termeli még jócskán „alanyainkat”. — Az említetteken kívül mik rontják még a helyzetet? — Feltétlenül eredményesebbek lehetnénk, ha a jelenlegi 131 fős állományunk kétszáz fölé nőne. Mint kiszámítottam: legalább elérné a 209-et. A korábbi 114-hez képest van ugyan gyarapodásunk, de kevésnek tartom a létszámunkat. Ha időnként nem segítene például a Rendőri Ezred Miskolci Zászlóalja vagy éppenséggel — mint a legutóbbi gyöngyösi kettős gyilkosság esetében is — a megyei nyomozó csoport, még így sem boldogulnánk, ahogy. Gondunk, hogy máig. sincs minden községnek önálló körzeti megbízottja. Egy-egy jelentősebb ügynél bizony szükséges az erősítés. A közrendi feladatoktól vonja el kelleténél kisebb erőinket is a fogdaőrzés, a fürdetés, sétáltatásfelügyelete, az ügyvédi, ügyészi meghallgatások biztosítása, a tárgyalásra, az orvoshoz történő kísérés, a lelkise- -szolgáltatás és a hozzátarto- kkal való beszélés lehetővé tétele. Olykor bizony még a városban is alig van látszata a rendőri jelenlétnek, bármennyire törekszünk az ellenkezőjére. — Valamikor Gyöngyösön, a Nagytemplomnál állandó őrség volt, rendszeresen feltűnt még a külterületeken is a „sétálgató” rendőr, akikről az egész város tudott, s akiktől tartott. Néhányon is sokat mutattak... — Ma valóban nincs látványos őrszem, de a gyalogos vagy gépkocsis járőr azért itt is, ott is fel-feltűnik egész nap. Igaz, hogy a megterhelobb feladatok miatt nem mindig van idő arra, hogy ki is szálljanak a jól ismert rendőrautókból, de általában ott vannak, oda érnek, ahol szükség van beavatkozásukra... Már régebben foglalkozunk a belvárosi rendőrőrs felállításával, amelynek létszámát talán bizonyos belsőszervezéssel, jelenlegi állományunkból is megoldhatnánk. Inkább helyiséggondjaink vannak. A volt rendőrségi ingatlant szeretnénk visszakapni, a Széchenyi utcában, Gyöngyös közepén. Á piac „mellett”, a Fő tér, a busz- pályaudvar közelében, ahová kiköltözhetne tőlünk, mostani helyéről az igazgatásrendészeti osztály is, hogy a lakosság a jelenleginél jobban elélje. S ha már a rendőrőrsről beszélünk, hadd fűzzem hozzá, hogy falvainkban is törekszünk további hasonlókra. Az a vágyunk — ha még nem is éppen a tervünk —, hogy Gyöngyöspatán, a „nógrádi támadások” ellen is legyen rendőrállomásunk, s esetleg még valahol fenn, a Mátrában. A Mátra szélén, Gyöngyössolymoson — az önkormányzat áldozatkészségével —pedig bizonyos, hogy rövidesen meg is lesz az állomás „kisöccse”, a Mátrafüredet és Abasárt a helybeliekkel együtt védő, jól felszerelt kmb. Egyébként a legnagyobb elismeréssel szólhatok az önkormányzati támogatásokról, amelyek során Domoszló, Márkáz, Kisnána, Vécs közösen, Gyöngyöstarján, Nagyréde külön-külön vett rendőrautót, Domoszlón kívül Gyöngyöshalász, Atkár is kor- szerűsíttette a szolgálati lakásokat. S előre köszönöm, hogy Adács is kisebb autós rendőrbázis megteremtésével akar gondjainkon osztozni. — A tárgyi feltételeket illetően, maga a rendőrkapitányság épülete sem tűnik egészen megnyugtatónak... — Közismert, hogy vállalati irodaházat kaptunk korábbi épületünk helyett, s amikor 1974-ben ide költöztünk: alaposan ráférne a felújítás, hogy a korszerűsítéséről már ne is szóljak. A technikánk — számítógéf )es rendszerünk — is csupán a egutóbbi időkben fejlődött valamit, s főleg a „Bűnmegelőzési Alapítvány’, pontosabban a támogató Mátraalji Szénbányák, a Starking Kft., a Mátrai Erőmű Rt. jóvoltáoóí. Többre egyelőre — a megyei szűkös pénzügyi helyzet miatt — nincs kilátásunk. Fontossági sorrendben megelőznek a füzesabonyi, hatvani fejlesztések. Meglévő erőinket, technikánkat próbáljuk tőlünk telhetőén a legeredményesebben kihasználni. — Sikerül? — Nem szeretném „elkiabálni”, de a gyöngyösi kettős gyilkossággal rémisztgető január után a második hónap talán már némi reményre is ad okot. Hiszen a nyomozás eredményessége a korábbiakhoz képest februárban számottevően nőtt. Biztatást, lendületet ad ez munkákhoz, s bízunk abban, hogy a lakosság elégedettebb lesz velünk. Föltéve persze, ha ebben maga is segít: tőle telhetőén az eddiginél jobban vigyáz személyi biztonságára, javaira... Gyóni Gyula Verset mondani nehéz, de szép... Minősítő szavalóversenyt hirdet 10-14 éves tanulók részére a gyöngyösi „Török Ignác Szabadidőközpont”. A résztvevők zsűri előtt méretnek meg, s korosztályonként arany, ezüst és bronz minősítést kaphatnak egy- egy szabadon választott vers elmondásával. A bírálók az előadásnál értékelik, hogy a kiválasztott mű megfelel-e tolmácso- lója életkorának, elemzik a szövegmondás pontosságát, az értelmezés helyességét, a beszéd tisztaságát és az előadás művészi hatását. Nem könnyű tehát annak a dolga, aki versmondásra vállalkozik, ám hajói oldja meg a feladatot, akkor szép élményt szerezhet hallgatóságának. A szavalóversenyre március 15-ig lehet jelentkezni, iskolánként és korosztályonként egy- egy fővel, a tanulók nevének, osztályának és a mű címének megjelölésével, az intézményben. Fórum a manager-klubban A tejről és a kenyérről ( Tudósítónktól) : Az idén is folytatja munkáját a gyöngyösi manager klub, amelynek legutóbbi összejövetelén — az Avar Szállóban — a város néhány nagyobb gazdálkodó szervezetének képviselője adott számot munkájukról. — A térség gabona- és lisztellátása terén nincsenek gondok — kezdte bevezetőjében Füleki Menyhértné, a gabonaforgalmi és malomipari Vállalat itteni igazgatónője. Később számokkal is igazolta fenti állítását: elmondta, hogy tavalyi árbevételük 1,6 milliárd forint volt, melyet erősen „karcsúsított” létszámmal és csökkentett exportlehetőségekkel tudták teljesíteni. A búza idei felvásárlási ára várhatóan 7-8 ezer forint lesz tonnánként. Egy kilogramm kenyér előállításához hetven deka liszt kell, de hogy a kenyér ára miért lesz annyi, amennyi, az nem rajtuk múlik. Termelésük biztosítja a feldolgozó üzemek szükségleteit, sőt kenyérlisztből már most 500 tonna „feleslegük” van. E beszámoló után a tejipari vállalat gyöngyösi vezetője, Elő- házi János oszlatta el a felhőket a tejellátást illetően. Kifejtette: a budapesti tejhiány oka kizárólag az volt, hogy a Budapesti Tejipari Vállalat nem fizetett a vidéki szállítóinak, s mivel tartozása már így is 900 millió forint, azok nem szállítottak nekik többet. A gyöngyösi üzem tavaly óta kft.- ként üzemel, bevételük az elmúlt évben 1,7 milliárd forint volt. Naponta százezer liter tejet dolgoznak fel, s az import beszerzésű cikkekkel együtt közel 300 féle terméket forgalmaznak. Elpanaszolta azt is, hogy a privatizáció során szerették volna megvásárolni az üzemet, de olyan gondok adódtak, amelyek miatt az ÁVÜ egyelőre felfüggesztette az értékesítést. Harmadikként olyan előadó következett a manager klub ösz- szejövetelén, aki először kapott hazánkban külkereskedelmi jogot: Morvái Ferenc. Többek között azt taglalta, hogy eddig már 18 országban hozott létre képviseletet, miközben 75 dolgozóval és 25 ipari tanulóval termel. Tervei szerint munkát kínál majd annak az 1500 gyöngyösi vállalkozónak, aki tagja az ipartestületnek. Egyet kért csupán cserébe: a ’94-es helyhatósági választásokon több vállalkozó és iparos jusson be az önkormányzatba. Morvái tájékoztatója után az erőmű és a bánya fúziójáról hallhattak volna az érdeklődők, ám erre nem került sor, mert az előadó úgy érezte, hogy Morvái kortesbeszéde után nem kívánja most összefoglalni a helyzetet. Sziráki Márta „Vasmise” Gyöngyösön (Bárok András felvétele) Pappá szentelésének 65. évfordulóját ünnepelte a napokban a mátraalji városban a gyöngyösi születésű Rácz Pál főesperes, aki az egri főegyházmegye legidősebb papja. A zsúfolásig megtelt templomban jelen voltak eddigi hívei, akik a Szabolcs megyei Oros községből, a borsodi Áriáról és Gyöngyöspatáról érkeztek az ünnepi eseményre, hogy köszöntsék egykori lelkipásztorukat. A „vasmisés” jubileum elég nagy ritkaságnak számít.
