Heves Megyei Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-08 / 32. szám

4. HORIZONT HÍRLAP, 1993. február 8., hétfő „Egy szebb moziról álmodom” A gyöngyösi Puskin még működik..., vajon meddig? Néhány évvel ezelőtt még idő­töltésnek számított elmenni a moziba. Volt ügy, hogy vereked­ni kellett a jegyekért, s a moziba járás majdnem annyit ért, mint egy színielőadást megnézni. A közönség kötődött a filmekhez, és a filmek többsége meghálálta ezt. Ma más a helyzet. Hovatovább a fővárosba kell utazni azért, hogy ne tucatfilmet lásson az ember. Beüljön egy filmszínházba anélkül, hogy fél­időben kijönne. De gond az is, hogy az embereknek egyre keve­sebb jut a kultúrára, és ha egy könyv vagy egy mozi közül kell választani, akkor sokan inkább az előbbire szavaznak. Megyénk mozijairól, a film­forgalmazásjelenlegi nehézsége­iről, és a még borongósabb jövő­ről beszélgettünk Kiss Lajossal, a Heves Megyei Moziüzemi Vál­lalat igazgatójával. — A mozinak egyre inkább csak a múltja szép. Valóban jobb volt a helyzet néhány éve, évtize­de? — Elég, ha csak annyit mon­dok, hogy a hatvanas években még szinte minden településen működött mozi. Ma a hajdani százhúsz moziból huszonöt ma­radt. A miénkhez hasonló válla­latok annak idején azzal a céllal alakultak, hogy megyénként megszervezzék a filmszolgálta­tást és a mozik üzemeltetését. A rendszerváltás után az állami tá­mogatás megszűnt, és képtelen­ség olyan kereskedelmi formákat találni, amelyben megérné a ki­sebb mozikat üzemeltetni. Ért­hető ez a dolog, ha elmondom: régen volt olyan év, amikor 25 millió forint állami támogatást is kaptunk. Ennek hiányát nincs miből pótolni. A településeken két választás maradt: vagy az ön- kormányzatok fedezik az üze­meltetés költségeit, vagy vállal­kozásba kerülnek az intézmé­nyek. Az előbbinél az a gond, hogy kevés önkormányzat vállal­hatja ezt a terhet. Vannak jó pél­dák, mert Aldebrőn, egy ezer lé- lekszám alatti faluban még ma is van mozi. De Szilvásváradon nincs. Ez nagy ellentmondás, mert azért az a legsanyarúbb anyagi körülmények között is el­képesztő, hogy egy turizmusból élő faluban nem tudnak az em­berek elmenni megnézni egy fil­met. Aztán van olyanra is példa — és ez már a vállalkozáshoz kapcsolódik —, hogy valaki azért üzemeltet mozit, mert ennek fe­jében megkapja magát az épüle­tet, s vele együtt egy presszót vagy ABC-t. Ilyen van Nagyré- dén és Sírokban. — Várható, hogy ez á kép vál­tozni fog? — Igen, de sajnos rossz irány­ban. Azt gondolom, hogy még kevésbé lesz pénz a települése­ken a mozik működtetésére. Egyébként ezek a hibrid vállal­kozások se kedveznek a filmnek, sokszor kapjuk azt a hírt, hogy néző hiányában le sem vetítet­ték. A nagy mozik még tartják magukat. A mi vállalatunk mű­ködteti az egri Urániát, a Priz­mát és a főiskolai filmklubot. Ugyanakkor biztosítjuk a filme­ket a gyöngyösi, hatvani és a ki­sebb városi moziknak. Kivéve Pétervásárán, mert ott bezárt. — Arra még azért emlék­szünk, hogy a mozi fénykorában havonta legfeljebb egy vagy két amerikai, francia vagy angol fű­met vetítettek, az összes többi magyar, szovjet, és elvétve len­gyel vagy bolgár volt. Ezzel szemben most az a helyzet, hogy csak amerikai filmeket lehet lát­ni, és nagyon-nagyon ritkán akad egy-egy magyar vagy euró­pai. És ez ugyanolyan végletes, mint a szovjet filmuralom annak idején. — Megváltozott a filmforgal­mazás rendszere. A hetvenes években kizárólag a Moképtől kaptuk a tekercseket, és volt egy­fajta előírás, hogy hány szovjet, illetve hány magyar filmet kell bemutatni. Persze nem is tehet­tünk volna mást, hiszen mint mondtam, a kínálat a Mokép ke­zében volt, és ott is csak hébe- hóba akadt egy-egy Búd Spen­cer-film, vagy például a Ben Húr, amit egy hónapig vetítettünk telt ház előtt. 1988-ban felborult ez a rendszer, ekkor alakultak a kü­lönféle vegyes vállalatok. Ma a legnagyobb filmforgalmazó az Intercom, őt követi az Guild és a Duna Film, aztán jönnek a ki­sebbek, a Budapest Film, a Fla­me x, és valahol a sorvégén a Mo­kép. Homlokegyenest megválto­zott a mozizás. A műsorpolitikai kötelezettségek megszűntek, és mivel a nagy forgalmazók ameri­kai érdekeltségűek, nem csodál­kozhatunk azon, hogy amerikai filmeket hoznak be az országba. — Ma már a filmekért drága jegyárat fizet a közönség. — Sajnos, az árrobbanások a teljes üzemeltetést érintették. A vasúti szállítás, az energiaköltsé­gek, a bérek — ez mind-mind szabályozza a jegyek árát. És ne felejtsük el, hogy ugyanekkor megjelentek a videofilmek, a műholdas, kábeltévés lehetősé­gek, ami szintén a mozitól vonta el a nézőket. Ma egy filmszínház — legyen az nagy vagy kicsi — csak úgy tud üzemelni, ha lega­lább 50 ember jegyet vált. — Akkor az egri mozik mégjó helyzetben vannak. — Igen, délután 5-kor és 7-kor. De ha bejön egy három­órás vagy egy esti előadásra, lát­hatja, hogy nem mindig vannak ötvenen. — Beszélhetünk mostanában egyáltalán sikerfilmekről? — Az utóbbi pár hónapban a „Reszkessetek, betörők” máso­dik része, a „Dupla dinamit” és a „ Tökéletes katona” hozta a leg­több nézőt. De Koltai Róbert filmje, a „Sose halunk meg” is nagyon népszerű volt: többen nézték meg, mintáz ugyanaznap vetített amerikai filmet. A nézők nem pártoltak el teljesen a mozi­ból: ha olcsó a jegy, sokan van­nak. Példa rá az egri Kertmozi, ahol tavaly harminc forintért ad­tuk a jegyet, s duplájára nőtt a lá­togatottság az ezt megelőző évi­hez képest. — Azért mindezek ellenére becsülendő az a törekvés, hogy legalább a Prizmában és a főis­kolai filmklubban megpróbál­nak értékes alkotásokat is bemu­tatni. — Szerintem a legtöbb mozis­ban van egyfajta elszántság. Mert ugyan a piaci viszonyok kö­zött nehéz az érzelmekre hallgat­ni, de sok mindent megpróbá­lunk a jó filmek népszerűsítésé­re. A Prizma például veszteséges lenne, ha nem az Uránia mozi személyzetével oldanánk meg a vetítést, a jegykezelést, illetve a pénztárt. Leginkább attól fé­lünk, hogy ha lerobban a géppar­kunk, megfizethetetlen lesz a cseréje. Ezeknek a csehszlovák típusoknak, amik ma üzemel­nek, lejárt az idejük. A nyugati berendezések pedig nagyon drá­gák. Úgy tűnik, ezt a kérdést sem lehet majd kikerülni, amikor a vállalat átalakításáról beszélünk. Mert az épületeink állami tulaj­donból most önkormányzati tu­lajdonba kerülnek, és szükséges­sé válik egyfajta együttműködés kidolgozása a várossal. Erről je­len pillanatban még tárgyalunk. — A korszerű mozi kényelme­sebb feltételeket is jelent. Nem mindegy, hogy milyen székben ül az ember két órán keresztül. Bár­milyen nevetségesen hangzik, ez a kérdés is fontos. — Egy sokkal szebb moziról álmodom. A jelenlegi nézőszám nem kívánja ezt a négyszáz he­lyes termet, amilyen a premier­mozinké. De nem tudom, mikor lesz arra pénzünk, hogy puhább székeket, esztétikusabb előteret, jobb körülményeket biztosít­sunk azoknak, akik a mozit vá­lasztják. Doros Judit Nyilvános riport Kovács Ádámmal Gyógyszer lesz-e a Celladam? A rákkutató Kovács Ádám­mal, a Celladam feltalálójával találkozhatnak az érdeklődők — a Hevesi Napló és az Egri Egész­ség- és Környezetvédő Egyesü­let szervezésében — február 10- én, szerdán délután 4 órakor az Egri Dohánygyár kultúrtermé­ben. A vendéggel Pécsi István, la­punk olvasószerkesztője készít nyilvános riportot. Ennek során szó lesz a szerrel összefüggő újabb kutatásokról, annak haté­konyabb változatáról, infarktus­kivédő hatásáról. Az egyesületi tagok és az üze­mi dolgozók ingyenes belépőiket a program kezdetéig naponta reggel 6-tól este 6-ig vehetik át a dr. Nagy János utca felőli portán. II. András keresztes hadjáratában Tamás egri püspök históriája A történeti kutatás eredmé­nyének tekinthetjük, hogy fény derült arra, miszerint az egri egy­házfői méltóságot frissiben el­nyert Tamás királyi kancellár is részese volt a II. András király által vezetett szentföldi keresztes hadjáratnak. Tamás egri püspök és kancellár arról is nevezetes, hogy mint a király előtt befolyá­sos főpap, az A ranybulla záradé­kában felsorolt kilenc magyar egyházfő sorában a tekintélyes harmadik helyen szerepel. III. Ince pápa (1198-1216) éveken át szorgalmazta a magyar uralkodónál, Rogy indítson ke­resztes hadjáratot a Szentföld felszabadítására a „pogányok”, a „szerecsenek” uralma alól. II. András 1214-ben végre bejelen­tette a pápának megindítandó hadjáratát. A lateráni szinódus a hadjárat költségeinek a fedezésé­re rendelte a pápa és a bíborosi testület évi jövedelmének 1/10- ét, a többi javadalmas egyházi személynek pedig 1/20-át. 1217 nyarára tűzte ki az európai konti­nensről való elindulás időpont­ját. — 1216 nyarán Ince pápa meghalt, s utóda, III. Honorius nem szorgalmazta előde tervét, s így bizony csak nagyon vontatot­tan és bizony rendkívül hiányo­san teljesítették előírt anyagi kö­telezettségüket a klérus kijelölt tagjai, s így a kiállított magyar se­reg korán sem volt nagyszabá­Váratlan bonyodalmat oko­zott az is, hogy a hadjárat egyik kijelölt főpapja, Kalán pécsi püs­pök, aki „felvette a keresztet”, súlyosan megbetegedett. Helyét azután az 1217 tavaszán elhunyt II. Katapán egri püspök méltósá­gát elnyert Tamás, egyben királyi kancellár foglalta el. A lateráni zsinatról hazatért Urias pannon­halmi apát is felvette a keresztet, s a had élvonalában találjuk Ta­más egri püspök mellett Péter győri egyházfőt is. A II. András király vezette magyar keresztes had, amely az erdélyieken kívül körülbelül csu­pán 10 ezer katonából állt, 1217 májusában kelt útra Budáról Spalato felé, ahová augusztus 23-án érkeztek meg. Útközben Lipót ausztriai herceg a kíséreté­vel csatlakozott hozzájuk. Csak nagy késlekedéssel szánhattak hajokra, s Ciprus szigete érinté­sével 1217. október közepe táján érkeztek meg Akkonba, a Ke­resztény hadak bázisára, ahol már szépszámú német és francia katona gyűlt egybe. Október első napjaiban len­dültek a csapatok támadásba, amikorra mar körülbelül 20 ezerre gyarapodott a fegyveres erő létszáma. E hatalmas költség árán összeállt keresztény sereg a hadjárat során csupán egyetlen számottevő katonai vállalkozást hajtott végre: 1217. december 3-5-én a Názáret melletti Tabor hegyén állott erős iszlám vár sú­lyos emberveszteség árán való megtámadását. Még egy kisebb vállalkozásról tudunk, de azon a portyán valamennyi keresztes vi­téz odaveszett. A szentföldi had­járat résztvevőinek nemcsak a fanatikusan harcias „szerecse- nekkel”, a merőben szokatlan környezettel, de a drágasággal, az éhséggel és döghalállal is meg kellett küzdeniök. Végül is a ma­gyar király — anélkül, hogy elju­tott volna Jeruzsálemig, súlyos ember- és anyagi áldozattal a há­ta mögött — 1218. január elején hazaindult megmaradt csapatai­val, amiért is a jeruzsálemi pátri­árka kiátkozta őt. Az esztendő végére érkezett haza az uralkodó Budára. De Tamás egri püspök vissza­maradt Szíriában, s csak 1218 szeptemberében indult haza. Győri püspöktársa a libanoni- antilibanoni harcokban vesztette életét. Tamás, akit az egyháztör­ténet az egri egyházfők sorában az elsőként említ, csak 1220 első felében érkezett haza főpapi székvárosába. I. Tamás egri püs­pök Szentföldről való hazatérte után nem csupán a magyar egy­ház, de a római Apostoli Szent­szék előtt is az egyik legtekinté­lyesebb magyar egyházfőként szerepel, s mint királyi kancellár, az ország politikai életében is kulcsszerepet töltött be. Sugár István Verses kifestőfüzet a közlekedésről Kiadvány a gyermekeknek Hazánk útjain az elmúlt évben megközelítőleg egy kisebb település lakosságának megfelelő számú ember veszítette életét közlekedési baleset során. Sajnos, még ettől is többen szenvedtek maradandó vagy súlyos sérüléseket. A tragédiák sorozata, a fel­becsülhetetlen anyagi kár, valamint az Európához történő felzárkózás reménye motiválta és késztette a rendőri szerveket arra, hogy 1993-at a közleke­désbiztonság éveként hirdették meg. Ezek a célok vezérelték a Heves és Nógrád Me­gyei Baleset-megelőzési Bizottságot, illetve a fenn­állásának 100. évfordulóját idén ünneplő Egri Nyomda Kft. -t, amikor elhatározták, hogy egy köz­lekedésbiztonsági tartalmú verses kifestőfüzet elké­szítésére pályázatot hirdessenek meg. E kiadvány­nyal is szeretnék a gyermekekben, a tanulókban a biztonságos közlekedés fontosságát és alapelveit tudatosítani. Ehhez a munkához kérnek segítsé­get. A pályázat feltételei: az óvodáskorú gyermekek személyenként (nevük és óvodájuk megjelölésével) egy rajzzal vehetnek részt. Maximum A/4 méretű lapon, lehetőleg fekete színű filctollal készített rajz­nak csak a kontúrvonalait kell kimunkálni, hogy az a nyomdatechnikai eljárás után később kiszínezhe­tő legyen. Az alsó tagozatos iskolások — szintén ta­nulónként — maximum 18 soros versekkel pályáz­hatnak. A pályázat benyújtásának határideje: 1993. áp­rilis 16. A pályamunkákat összegyűjtve, a meghatá­rozott határidőn belül személyesen is el lehet juttat­ni a területileg illetékes rendőrkapitányságok köz­lekedési osztályaira, vagy postai utón a Heves Me­gyei Baleset-megelőzési Bizottság(3301 Eger, Esz- terházy tér 2.,), illetve a Nógrád Megyei Baleset­megelőzési Bizottság (3100 Salgótarján, Rákóczi u. 196.) címére. A beérkezett pályamunkákat egy erre a célra létrehozott bizottság bírálja el, és az általuk javasolt alkotások a kifestőfüzetben jelennek meg. A pályázattal összefüggően bővebb információkat a 06-36/311-782 telefonszámon Óvári István r. századostól szerezhetnek. Fellegi-koncertek után Tanulság és tanúság A napokban fejezte be Eger­ben romantikus sorozatát Fellegi Ádám orgonaművész Schubert- tel, az A-dúr szonátával, az Ász- dúr impromptu-vel, a Hat Hei- ne-dallal és a D-dúr fantáziával. A zeneszerző rövid élet- és mu- zsikusútjának minden jellemző vonása benne foglaltatik, „meg vagyon írva” ebben a négy da­rabban. Nem komoran, inkább elfojtottan, azt is mondhatnám, hogy némi lefelé vivő vigaszta­lansággal. És akkor még nem is említettem a „Befejezetlent”. Az előző héten Brahms és Schumann szerepelt a műsorán. Az előbbi a b-moll intermezzó- val, a g-moll balladával és az esz- moll intermezzóval hatott (csupa moll-mű!), Schumann pedig a két alakzatban is megjelenő Pil­langókkal és a Carnevállal. Fellegi nemcsak ennek a két hangversenynek az anyagát épí­tette fel úgy, hogy a jellemzések lehetőleg az egyéni sorsot is oda­vetítsék a hangokban, a hangok mögött a hallgatóság lelki szemei elé, még meg is toldotta zene- és szellemtörténeti beszámolóját az előhangversenyben azokkal a markánsan ható adatokkal, amelyek az összefüggésekről is fellebbentik a fátylat. Nemcsak a történelemben, az egyéni sor­sokban sem történik semmi sem véletlenül! Schubertnál megkap­juk a tragikum ezernyi árnyala­tát, mélységét, a vállalt magány kegyetlen kényszerét annak elle­nére, hogy dallamaiban, a har­móniák megteremtésével mintha maga előtt is bizonyítani akarná, hogy a rá mért végzet a bűntudat ellenére valahol mégis feloldha­tó. De akár Schumannt veszem lelki analízis alá, akár a korábban elhangzott művek és életek alap­ján Chopint, Csajkovszkijt, Mu­szorgszkijt, mind-mind nyilván­valóvá teszi számunkra: a ro­mantika nagyjai — hátha még Liszten túl Berliozt is ide hoz­zuk, vagy az irodalomból Nietzs­che-t és Renant — rögtön kide­rül, hogy a korszak, az egész XIX. század annak az érzelmi és idegrendszeri felbolydulásnak a hatása alatt élt és állt, amit a fran­cia forradalom indított el. Vagy maradjunk egyéb okoknál: Go­ethe, a maga olimposzi fenségé­nek biztosítása és kiélése mellett megírta Werthert, elég jókor még ahhoz, hogy ezzel egy nagy kan­na olajat öntsön a tűzre abban a folyamatban, amely megállítha­tatlanul átformálta ezt a föld­részt. A nyugtalanság, a regé­nyesség, a pillanat felfedezése, az a tudat, hogy a hősök fiatalon halnak meg, az eszmék ekkor vá­logatás nélkül kínálják magukat és szedik áldozataikat, akár a harctéren, akár a mindennapi életben, a jámbor és szájtáti pol­gárok szeme láttára — mindez té­ma, valóságmeghatározó alapál­lás. Még akkor is, ha a század vé­gére a dalok viszonylag gyors ütemű drámaisága szimfonikus költeményekre vált át, de a Faust ebben a században mindvégig uralkodó eszme, szellemképe, előfutára az Übermenschnek, aki mesebeli módon múlja felül önmagát. Ebben a korban a leg­kevésbé romantikus Brahms ál­modja, álmodná vissza a klasszi­kát, ezért is hatott idegen test­ként ebben az összeállításban. Míg a késő romantika egy félig ide jegyzett alakja, Kodály, igen­csak belefér ebbe a névsorba. A zene a legtisztább tanúság, tanúskodás a korról, azokról az emberekről, akik utólag is jelzik nekünk, hol kóboroltak, milyen utakon jártak elődeink, míg ide vezettek minket. A XX. század és szellemi állapota a XIX. szá­zad elképesztő művészi és esz­mei forrongása nélkül. — érthe­tetlen. Beleértve a két világhábo­rút és mindent, ami azóta is tör­ténik, napjainkban is. Ezek a ro­mantikus zenészek, mögöttük a filozófusok, írók, Stendhalt és Dosztojevszkijt még véletlenül se hagyjuk ki közülük, felfűtötték Európát sok-sok okos és oktalan cselekedetre, alkotásra, míg má­ra ez a történelemformáló erő a büszke irányító szerepéből ki­öregedve, mintha törpe clown- ná zsugorodott volna. És a tanulság? A következte­tés, ami lebontható egy ilyen mé- lyenszántó sorozat után? Gőgös emberi fajtánk legnagyobb téve­dése abban áll, hogy mi, az a ho­mo sapiens, azaz az animal ratio­nale, az ember, tehát ez az eszes állat vezényli a történelmet. A személyek, az egyéniségek, akármilyen nagyra is növesztjük őket emlékezetünkben, csak ki­fejezői egy korszaknak. Hajiunk a madáchi képlet mélyebb igaz­ságait is újra végiggondolni: a pesszimisták bibliájában sok jós­lat olvasható. Ennek ellenére kell tennünk a magunkét. A leg­jobb és a legtisztább lelkiismere­tünk szerint. Mint ahogyan ezek a meghajszolt romantikusok is engedelmeskedtek belső paran­csaiknak. Kár, hogy a politikusok és a diplomaták csak ünnepélyes al­kalmakkor járkálnak a zene tájé­kán. Akkor is nekik az a legfon­tosabb, hogy a rendjelek hogyan fityegnek a hajtókán, vagy ho­gyan csörögnek a katonazubbo­nyon. Nem árt néha végigmenni az összefüggéseken, még akkor is, ha sötét alagútban érezzük ma­gunkat olykor-olykor. Kell vál­lalni egyfajta merészséget... Farkas András ( I I I < I < I ■ ■ I ti Gépterem — régen. A korszerűsítése ma milliókba kerül

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom