Heves Megyei Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-06-07 / 31. szám
HÍRLAP, 1993. február 6—7., szombat—vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 9. Megkésett újranyomás A betűk soha nem hazudnak Giay Rudolf grafológiai tankönyvéről Ezerkilencszázötvenhétben, a i| Kádár-rendszer regnálásának ; második esztendejében bölcsész ‘ egyetemi hallgatóként Janus-ar- ; cw sors lett osztályrészem. Délelőttönként a kemény háromórás politikai-gazdaságtani szemináriumokon Marx dögunalmas Tőkéjének passzusait kellett tanulmányoznom, szabadidőmben viszont foglalkozhattam a paratudományokkal, vagyis mindazzal, aminek semmi köze az anyagelvűséghez. Nyilvánvaló, hogy az utóbbi terület bűvölt el... 1. Portyázásom során kötöttem ki a grafológiánál. Eleinte nehezen boldogultam, mert a mohóság tévútra vitt, és azt hittem, hónapok alatt mes- : térré növök. A csalódások kedvemet szegték, mégsem adtam fel, hiszen a hűtlenségi periódusok után csak visszatértem ehhez a varázslatos világhoz. Ezerkilencszáznyolcvanötben találkozhattam Rákosné Ács Klárával, azzal a zseniális szakemberrel, aki majdhogy guru- ’ ként irányította meglehetősen ' csapongó fantáziámat. Ó győzött meg arról, hogy a betűk a teljes emberről vallanak. Múltjáról, jelenéről, s ezek ismeretében prognosztizálható jövőjéről is. O értette meg velem, hogy valamiféle jártasságra csak az tehet szert, aki türelmes, kitartó, nem áll tőle távol a pszichológia, aki : kombinatív alkat, s tarsolyában • az a született adottság, ami köze- j lebb viszi a titkok fátylának fel- t lebbentéséhez. Akkoriban még üldözték az : effajta búvárkodást. Örülök, ; hogy megbecsülésből, hálából számos fórumon kardoskodtam ^ azért, hogy az értelem és a szel- ■ lem ezen a fronton is diadalmas- ; kodjék. 2. I Aztán jött egy rezsim kártyavárszerű összeomlása. Elmúlt az eufória. Felváltotta a káosz, a már-már elviselhetetlen zűrzavar, a ki tudja honnan felvetődött figurák tiszaviráglétű tündöklése, a vezeklés nélkül megtértek hangoskodása, az indulatosko- > dók jellemtelenség-dömpingjeI S feltűntek a botcsinálta írás- fejtők is. Különböző kurzusokat rajtoltattak, azt papolva a hiszékenyeknek, hogy ha ezt elvégzik, rögvest tudorokká válnak. Hát igen, ez a ló másik oldala... j Épp ezért örvendetes, hogy — igaz, megkésett utánnyomással — csak megjelent — a szegedi Szűkíts Könyvkiadó jóvoltából — Giay Rudolf 1926. január havában publikált műve A grafológia tankönyve. Melegen ajánlom ezt a munkát azoknak, akik nem óhajtanak szemfényvesztők lenni, akik nem szeretnék rászedni, illetve megvámolni polgártársaikat, akik készek arra, hogy hosszú esztendőket szánjanak e káprázatos birodalomra. 3. Ha belelapoznak e kötetbe, máris meggyőződhetnek arról, hogy nem értelmetlen az effajta fáradozás. Képet kapnak a korábbi évszázadok törekvéseiről. Meglepődve tapasztalhatják, hogy már Arisztotelész így fogalmazott: ...’’éppen úgy, ahogy a beszélgetés jelzi a lélek fogalmait, éppen úgy mutatja az írás a beszélgetést és a gondolatot.” A híres Suetoniusz azt hitelesíti, hogy Augusztuszés Vespasi- ■ anusz voltaképpen kiadták önmagukat, hiszen vonalvezetésük egyértelműen árulkodott előnyös és kevésbé megnyerő vonásaikról. A kalauzolás révén megismerkedhetünk a XX. század elejének Magyarországával is. Ezzel kapcsolatban a szerző amiatt kesereg, hogy kis honunkban csak keveset sejtettek az íráselemzés fortélyairól. Az 1948-tól 1989-ig ívelő időszak cseppet sem okos, de párttagkönyves, kinevezett bölcsei könnyed kézlegyintéssel sarlatánságnak minősítették az ilyesféle vizsgálódást. Fogalmuk sem volt róla, hogy mekkora szamárságra esküdtek. 4. Ha tanítvány akar lenni, kezdje hát elölről! Az ötletesen taglalt, vérbeli pedagógusról tanúskodó fejezetek felölelik a témakör valamennyi összetevőjét. Az olvasó fokozatosan haladhat előre. Méghozzá úgy, hogy közben ismételhet, gyakorolhat. Ha szorgalmas és igyekvő, akkor rájöhet a kezdő a végvonalak, az ékezetek szerepére, s ha még „kiválasztott is”, akkor ismerősei körében felfedezheti a karrieristákat, a karaktertorzókat, az irigyeket, a kéjsóvárokat, a sunyikat, az alattomosakat, a tisztességeseket, a tisztalelkűeket, a segítőkészeket, a tehetségeseket, és természetesen a szépszámú ütődöttet is. Ennyi is elég annak jelzésére, hogy izgalmas ez a kalandozás... 5. Végül megpróbálkozhat — ez korántsem egyszerű dolog — az analízisek készítésével. Fáradságos, olykor kínkeserves penzum ez, ám aki nem ria- dozik a buktatóktól, felérhet a „csúcsra”. Ha mindezen túljutott, akkor tanulmányozza négyszer, ötször, akár tízszer is ezt a kiadványt, aztán önállósodjék, kísérelje meg egyedül. 6. Nem bánja meg, mert közben gazdagabbá, humánusabbá edződik, s némileg megérti embervoltunk nagy misztériumát. Azt, hogy jelzések regimentjét küldjük egymás felé, kódolt üzeneteket, amelyek felkarolásért, szeretetért sóvárognak, s amelyek megfejthetők. Ha a szerzetesek szerénységével zarándoklunk minden mítosz forrásához. Másokhoz és önmagunkhoz. Pécsi István Megmenekült a tenger A rettenetes, több mint két héten át tomboló, és magyar életeket is követelő vihar, amelyhez hasonlót évtizedek óta nem tapasztaltak a Balti-tengeren, valószínűleg a pusztulástól mentette meg e tengert. A nyugatról érkező vihar hihetetlen tömegű, sóban és oxigénben gazdag óceáni vizet sodort a Balti-tengerbe, déli medencéjének átlagos vízszintje több mint tíz centiméterrel megemelkedett. Óceáni vízutánpótlást általában évtizedenként csak egyszer kap a Balti-tenger, de most már több mint tíz éve nélkülözte azt. A friss víz a szakértők szerint valószínűleg a pusztulástól mentette meg a tenger oxigénhiánynyal és szennyező anyagokkal küszködő élővilágát. Robert Redford ismét filmen Robert Redford új filmje, a „Sneakers”, a kalandfilm és a komédia keveréke. Partnerei többek között Dan Aykroyd, Sidney Poi- tier. Redford a közeljövőben mint rendező is bemutatkozik... Harmadik, maga rendezte filmjének a címe: A river runs through it. (FEB-fotó) Színes világ Cousteau 82 éves — és szerelmes A 82 éves világhírű kutató, Cousteau nemrégiben bepillantást engedett magánéletébe. Kiderült, hogy 1991-ben feleségül vette a párizsi repülőtér egyik alkalmazottját, Francine Triplet-et, akivel már sokéves viszonya volt az 1990-ben elhunyt felesége életében is. Kapcsolatukból két gyerek született, akik most 12 és 10 évesek. Cousteau nagy lelkesedéssel számol be arról, mennyire élvezi az apaszerepet. Csak azt fájlalja, hogy nem foglalkozhat annyit csemetéivel, mint az első házasságából származó gyerekeivel. „Szerelmes vagyok a feleségembe, és istenítem a gyerekeimet” — mondta a tudós az újságíróknak. A kapitány nevelési módszereiben egyébként nincs semmi rendkívüli. Lánya és fia a legnagyobb szabadságot élvezi. Csak így lehet felszabadítani bennük azokat az energiákat, amelyek később nagy tettekre indítják őket — mondta Cousteau. „Babuci” gyereket szült a tudósnak Einstein, a relativitáselmélet zseniális feltalálója 1955-ben bekövetkezett halálakor nagy titkot vitt magával a sírba: mostanáig mit sem tudott a világ arról, hogy volt egy házasságon kívül született lánya. Az amerikai princetoni egyetem kiadója nemrég jelentetett meg egy olyan könyvecskét, amely fellebbenti a leplet Einstein és Miíeva Műrickapcsola- táról. A későbbi Nobel-dijas 54 szerelmes levelet intézett a lányhoz, aki akkoriban az egyetlen női fizikahallgató volt a zürichi műszaki főiskolán. Einstein „Bábuéinak” nevezi a lányt, aki 1901- ben gyereket szül neki. A kis Lieserl Einsteint nevelőszülők fogadták örökbe, mert akkoriban nagy szégyennek számított a házasságon kívüli gyerek, s ez Einstein hírnevének is sokat ártott volna. 1903- ban Mileva és Einstein az anyai intések dacára mégis összeházasodtak, és ebből a frigyből két fiú született. A fizikus az Amerikába történt kivándorlása után három évvel elvált gyermekei anyjától, és 1936-ban másodszor is megnősült. Ferenczy-Europress megy even ai, ívsj augusztusaim ív? / augusztusáig napim vezeiiein. vrimnazisiaKeni Kezűiéin (Földes-gimnázium Miskolc, 1952-1956), és folytattam egyetemistaként, mint az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának újságíró szakos hallgatója (ELTE Budapest, 1956- 1960). A krónikás jegyző hűségével feljegyeztem mindazt, ami a mindennapok történelmében fontos, említésre érdemes, megörökítésre méltó. Az 1956-os magyar forradalomnak nem csupán szemlélődő tanúja, hanem cselekvő részese voltam. Éppen ezért egyetemi naplómnak kiemelkedő hegyvonulata, gerince, napfényes ormai a forradalom története. Csakis olyan eseményekről szólok részletességgel, amelyekben részt vettem: az október 23-i felvonulás, tüntetés a Parlamentnél és a Rádiónál, a Magyar Rádió ostroma, 48 órás fogság a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) föld alatti fogdájában, ahol tizenharmad-magammal senyvedtem egy kétszemélyes (!) cellában, agyonlövéssel, kivégzéssel halálra rémisztve stb., stb. A napló néhány passzusa Egerben született, minthogy akkoriban ebben a városban töltöttem több napot is. A napló és az '56-os forradalom több fontos dokumentuma (nyomtatott és írógéppel készített felhívások, röplapok, plakátok, újságok stb.) jó apám II. világháborús, a Don-kanyart és a brjanszki erdőt is megjárt katonaládájába zártan, miskolci lakásunk pincéjének fáskamrájában, a szén alá rejtve vészelte át a forradalmat követő terror, megtorlás, konszolidáció kemény időszakát. A titkos anyagokat megőriztem, nem kerülhetett illetéktelen kezekbe szerencsére, és nem szolgálhatott írásos bizonyítékul ellenem, hála istennek. Akkor vettem elő az '56-os „kötetet”, amikor az egyik állampárti reformer főkorifeus nyilvánosságra hozta egy „történelmi különbizottság” vizsgálódásainak megállapítását, miszerint 1956-ban nem ellenforradalom volt, hanem fegyveres népfelkelés. Kíváncsi voltam, hogyan minősítettem én, 18 éves fővel. Azt írtam a Rádió egy éjszakán át tartó fegyveres ostroma és elfoglalása után, hogy: ...EZ MÁR NEM POZNAN. EZ MÁR FORRADALOM!...” 1957. JANUÁR 1., KEDD Éjfél múlott pár perccel. A Himnusz hangjai elhaltak. A rádióban Dobi kezdett beszélni. Senki sem figyelt most őrá. Az emberek magasra emelték teli poharukat, csendült az üveg édes zenéje: Boldog új évet — üdvözöltük egymást. Szomorú évet hagytunk hátunk mögött, vért, romokat, emberek pusztulását. S egy új évet üdvözöltünk reménykedve, de az óév szomorú gondjaival, köny- nyeivel a szívünkben. Nehéz esztendő volt 1956. Dicső októberi napok... Mennyi minden történt hazánkban. Földrengéssel kezdődött, aztán... forradalom, terror, hontalan magyarok százezrei, halottak, deportáltak. Nehéz esztendőnk volt, de dicső és örökké élő, emlékezetes. — Az új esztendő fagyos küszöbén köszöntőm ezt a sokat szenvedett népet. Fel, társaim! Fel új erőre az új holnapért, testvérek! Sok minden eszembe jut ezen a mai napon. Emlékezek Petőfire. Petőfi, forradalom... A magyar nép hősi nemzet. * Még az óévben megmosolyogtam az egri karhatalom parancsnokának 2-es számú parancsát. A kijárási tilalom ennek a lényege. így kezdődik: Megparancsolom... s a végén:... Boldog új évet! Ezen mosolyogtam, hogy már az új évet is parancsszóra üljük, megparancsolják, hogy boldog legyen az új évünk. Most újra megálltam a plakát előtt, és behatóan kezdtem tanulmányozni. Vajon mit is parancsol még meg ez a Laskó László őrnagy elvtárs?! „Megparancsolom!” — ezt Oroszországban mondják. Nálunk csak ez van: kérem, elrendelem. Micsoda logikavezetés vonul át a parancsszövegen! Azt mondja, hogy megparancsolom — de elrendelem, megparancsolom — de felhívom, megparancsolom — de feloldom... Ez a karhatalmi logika, meg kell érteni! Néhány aktuális viccet gyűjtöttem a vendéglátó központjából, a vállalatot érintő problémák témaköréből: Miért folyik el olyan sok borunk? — Mert rossz kádárunk van. Mire jó a szesztilalom? — Mert ha szesztilalom van, nem kell hordó, és ha hordó nem kell, akkor nem kell kádár se. Melyik kormány volt az erősebb: Rákosié vagy Kádáré? — Természetesen a Rákosié volt az erősebb, mert neki két farkasa volt, Kádárnak meg csak apró dögéi vannak... (Tudniillik: Apró Antal, Dögéi Imre... Mellesleg Dögéiről azt olvashatni a sok név között eldugottan az 1967-es kiadású Magyar Életrajzi Lexikonban: foglalkozása mezőgazdasági munkás volt... 1956. november 12-től 1960. január 16-ig földművelésügyi miniszter, majd diplomáciai beosztásban dolgozott... Az MSZMP Központi Bizottsága 1960 májusában a párt politikájával szemben álló, szektás álbaloldali nézetei és tevékenysége miatt kizárta a Központi Bizottság, majd 1962 márciusában az MSZMP tagjai sorából. No csak, mik ki nem derülnek, ha az ember véletlenül lexikont lapoz! Bezzeg annak idején — 1960-ban és 1962-ben — mélyen hallgattak erről, nem dicsekedtek vele, nem ütötték nagydobra. Nehogy a fránya társadalom gondolkodóba essen a szektásságról meg az álbaloldali nézetekről, és kételkedni kezdjen, más komolyabb okok vannak a háttérben. P. D.) * (Január 9-én egy régi baráttól jött újévi üdvözlet, debreceni egyetemista írta, aki ma a Földes-gimnázium tanára: „... higgy abban, hogy minél jobban ütik az ember szívét, annál szívósabb, annál törhetetlenebb. Él az Eszme, és él az Ige. Megtépázták a karácsonyfánkat, egy nemzet sír érte. Egy jobb és igazabb, boldogabb jövendőt kívánva... — Berti. JANUÁR 17, CSÜTÖRTÖK 19 órai itt-tartózkodás után Csu-En-laj (Kína miniszterelnöke — PD.) ismét Moszkvába repült. Hallottam beszédét a rádióból, amit a nagybudapesti kommunista aktívaülésen mondott, Kádár is erőlködött. Fenyegetni A bénák újra járnak Bénák a lábai, mégis tud egyedül állni, menni, akár még lépcsőn is mankó, bot vagy fémsínek nélkül. A beteg mindössze egy kis fekete dobozt hord az övén. A láthatatlan titok: lábaiba apró komputer-chipeket ültettek, melyek az agy mozgásra vonatkozó parancsát felfogják. Ezek az apró elektronikus „agyak” hozzák létre a csodát: a bénák újra járni tudnak. A „csodát” 1993-ban a milánói Antonio Pedotti professzor fogja véghezvinni. A legtöbb bénulás azért lép fel, mert az agy és az adott testrész között a kommunikáció baleset következtében megszakadt. Pedotti módszere, hogy „üveg-mikrostimulá- torral újra helyreállítja a kommunikációs kapcsolatot”, s így az elernyedt izmok is mozgásba hozhatók. 256 mikrostimulátort lehet a szervezetbe beültetni, ebből nyolc elegendő egy láb normális mozgatásához. A kis fekete doboznak két funkciója van: energiával látja el a stimulátorokat, s egyidejűleg ellenőrzi, hogy a kommunikáció működik-e, azaz a chip valóban kiváltja-e azokat a reakciókat, melyeket az agy kíván. próbálta az ENSZ-et, amiért továbbra is merészel a magyar kérdéssel foglalkozni. Szegény Kádár! Csu-En-laj és Kádár éltette a szovjetek brutális beavatkozását. Hülyék! * (Január 18-án visszatértem a Kádár-beszédre, idézve többszörösen összetett, alá-, fölé- és mellérendelt mondatát, amelyben arról szólt: mit várnának el az ENSZ-től a Magyar Népköz- társaság vezetői? Sokszor járatott, régi lemez: leszerelés, az atom- és hidrogénfegyverek betiltása, stb. Mindezt így kommentáltam: „Szóval, mindennel foglalkozzék az ENSZ, csak éppen a Kádár-kormány dolgait ne bolygassa, mert az magyar belügy. A világ lelkiismeretét, amit haldoklók búcsúszavai, az égrekiáltó nemzeti tragédia ébresztett fel, nem lehet ezzel a folytonosan ismételgetett két szóval: „magyar belügy”, elhallgattatni. Az igazság nyugtathatja meg az emberiséget. Csakhogy ez az igazság emberi lesz, és nem lesz részrehajló, moszkvai urak, gyűlölt lakájok.” Utoljára még egy bejegyzést olvassanak el, 1957. január 20-a vasárnapjáról. A Népszabadság beszélgetést közöl Mihail Solohowal. Solo- hov egy mondata a dühöt ébreszti fel bennem. Micsoda naivság ez Solohovtól! íme: — A maguk vezetői nem tanultak a történelemből. Tudtommal sok olyan hibát elkövettek, amelyeket a mi példánk nyomán elkerülhettek volna. Solohov nem hallotta tán Hruscsovék nyilatkozatát, melyben ők maguk is bevallják, hogy Rákosi sablonszerűén másolta a szovjet példát, s a nemzeti hagyományokat lábbal tiporta. Solo- hovnak ez a tudatlansága szinte hihetetlen. De még így sem köny- nyít és szépít semmit az oroszok barbárságán. Meggyőződtünk humanizmusukról. A példájukból is elég volt! A 18 éves naplóíró krónikásnak éppen harminchat évesek ezek a gondolatai... (Részlet „A FORRADALOM EGYETEMÉN c. készülő életrajzi naplóból) 3ataky Dezső: Plakát-parancs 1957-re: BtJÉK! (naplórészletek)
