Heves Megyei Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-27-28 / 49. szám
4. SZEMTŐL SZEMBE HÍRLAP, 1993. február 27-28., szombat-vasárnap Ki zenélhet Egerbaktán? Egy hirdetés vihart kavart A legsikeresebb magyar írónő New York-i beszélgetés Claire Kenneth-tel Claire Kenneth: „Szívem magyarul dobog...” Ül velem szemben Vitai István, és arról kérdez, mi a sajtó- szabadság. A kérdés konkrét formája: joga van-e az egerbak- tai kábeltelevíziónak megváltoztatni egy lakossági hirdetés szövegét, illetve joga van-e nem leadni azt, ha nem ért egyet az eszmeiségével? A hirdetést hallva az a véleményem, hogy ha én dönt- hetnék a megjelenéséről a saját televíziómban, én sem adnám le ilyen formában, de az indokaim nem biztos, hogy ésszerűek. Az első reakcióm, hogy engem sértene, ha valahová a vallásom miatt nem engednének be — de olyan helyre se szívesen mennék, ahova csak én tehetem be a lábam, a más vallású nem. De nézzük a vita tárgyát. „ Toborzó! Várom a faluban élő magyar — de katolikus — fiatal fiúkat 20 éves korig, akik tehe T~í éreznek magukban, ének és i ngszer iránt érdeklődésük is van. L. és hangszerbemutató az iskolában január 24-én, vasárnap 10 órakor. Ezért, amennyiben tehe- titek, a 8 órás misén vegyetek részt. Válasszatok hangszert, hasznosabb időtöltés reményében: orgona, harmonika, trombita, tenor és alt szaxofon. Tisztelettel: Vitai István.” — A szöveget olvasva, több Észak-magyarországi körúton járt a közelmúltban a Tárcaközi Pincebizottság, hogy a már korábban is jelzett helyszíneken tájékozódjon: hol a legnagyobb a baj a mesterséges üregekkel, s képet kapjon arról, hogy miként használták fel a tavalyi állami támogatásokat az érintett települések. A Környezetvédelmi, a Közlekedési, az Ipari és Kereskedelmi és a Pénzügyminisztérium képviselőiből, valamint a Központi Földtani Hivatal szakembereiből alakult bizottság Egerben és Ostoroson — a két veszélyeztetett településen — töltött egy napot, ahol műszaki szakemberekkel és a két polgármesterrel, dr. Ringel- hann Györggyel és Kisari Zoltánnal találkozott. Kétezer pince — katasztrofális állapotban Egerben a történelmi borvidék sajátossága a több mint 100 kilométer hosszú pincerendszer. Az idők folyamán a város szerkezete átalakult, a mesterséges üregek fölé házakat emeltek, utakat építettek. És most szinte elemi csapásként éri a várost a pincék tömeges beomlása. Az átfogó kutatás 1969-ben kezdődött, s akkor vált nyilvánvalóvá: a város föld alatti része egy lyukacsos sajtra emlékeztet: ekkor 2000 pincét regisztráltak 135 kilométer hosszúságban, melynek nagy része katasztrofális állapotban volt. Jelenleg 1510 pince — hosszuk 101 kilométer — fölött élnek az egriek. A folyamatos felmérésekből az is kiderül, hogy ezek egyötöd része igényel valmilyen szintű beavatkozást, hogy továbbra is elbírja a tetejére emelt épületeket és a forgalmas utakat. Nem jobb a helyzet a pince-homokfalak és a ter„miért” is felvetődik. Például, hogy miért csak fiúk? — Azért, mert a lányoknak már van egy szervezetük — válaszolja Vitai István. — A fiúkkal senki nem foglalkozik, csak lődörögnek meg züllenek. A közös énekles, muzsikálás összehozná őket. Először csak az alapmagot teremteném meg, öt-tíz fiatallal, akikhez később csatlakoznának a többiek. — Miért szabta feltételként, hogy a jelentkezők katolikusok legyenek? — Mert ők nem bűnöznek, meggondoltabbak, jólelkűek, és műveltek. — Honnan tudja? — A tapasztalataim alapján vontam le... — ...Ezzel ön azt állítja, hogy csak a katolikusok műveltek, jólelkűek, és nem bűnözők. És ezzel azt is állítja, hogy a más vallá- súak nem rendelkeznek ezekkel az alapvető erkölcsi tulajdonságokkal. — Én ezt a hirdetést szerettem volna leadni a falu tévéjén, ilyen megfogalmazásban. Azért vágyói felháborodva, mert a polgármester úr egy személyben eldöntötte, hogy nem adja le. Miért? Övé a tévé? Hát akkor hol keresse az ember az igazát, ha a saját falujában, az adófizetők pénzén üzemeltetett televízió mészetes homokfalak frontján sem, ezek felülete 27 ezer 500 négyzetméter, és folyamatosan omlanak, időnként 1-2 köbméteres darabok dőlnek ki belőlük. A falak java része megerősítésre szorul. A kormányzati szervek először 1991-ben biztosítottak az ilyen gondokkal küzdő településeknek 50 millió forint „gyorssegélyt”, amelyből Eger akkor hatmilliót fordíthatott a pincékre. A helyzet súlyosságát jelzi, hogy tavaly már csak ennek a városnak 40 milliót juttattak a veszély elhárítására. A helyi költségvetésből kiegészítve ezt, több mint 67milliót nyeltek el a pincék és a partfalak. A mesterséges üregek leromlott állapotán kívül a legnagyobb gondot az jelenti, hogy a városszerkezet átalakulásával megváltoztak a telekhatárok, a pincéket pedig senki sem „vitte magával”, így most gyakran átnyúlnak a kerítéseken, sok vitát okozva ezzel. A tulajdonviszonyokban pedig a magántulajdon dominál. Az esztétikára nehéz pénzt szerezni... László László, a Belügyminisztérium Településfejlesztési és Kommunális Főosztályának helyettes vezetője a megbeszélés során többször hangsúlyozta: példaértékű, ahogyan Egerben kezelik ezeket a gondokat. A korábbi szakembergárda — akárcsak a mostani — egyaránt hozzáértéssel és felelősséggel kezeli a problémát. — A pinceprogram az országban először Egert érintette, ezért az itteni szakemberek jelentős tapasztalatokkal rendelkeznek. Tudják, milyen fontos a rendezési tervek elkészítésénél is figyelembe venni ezeket az üregeket, képújságán nem jelenhet meg a hirdetés? És minden más hirdetés megjelenhet, csak ez nem. Akkor ki a kirekesztő? — Nem válaszolt a kérdésre... — Az a válasz, hogy szerintem sérti a sajtószabadsagot, ha egy hirdetést nem adnak le. * * * Mata József polgármester végighallgat, maja a következőket válaszolja a Vitai dr által elmondottakra. — Kérem, mi a helyi televízióban minden hirdetést ingyen közlünk. Nem kötelességünk leadni ezeket a felhívásokat, szívességből tesszük. Ugyanis, amikor bevezettük a kábelhálózatot a faluban, a kilenc csatornából egy szabadon maradt. Úgy döntött akkor az önkormányzat, hogy a helyi híreket, közleményeket képújság formájában leadja ezen, huszonnégy órán keresztül. Itt elsősorban az önkormányzati intézmények híreire gondoltunk. Mivel ez egy kis falu, és olyan sok hír nincsen, ezért felajánlottuk, hogy a lakosok hirdetéseit is közöljük, s — még egyszer hangsúlyoznám — téri- tesmentesen. — Vitai István hirdetését miért nem adták le az eredeti szöveggel? — Több okból, és én ezeket el is magyaráztam neki. Egyrészt: sőt figyelni a „viselkedésüket” is, hiszen előfordul, hogy egy menthetetlen rész „betömedékelése” után a szomszéd száraz pincéje kezd el vizesedni. — Ón nemcsak szakmai szempontok szerint figyelte az elvégzett munkákat, hanem észrevette a támfalaknál alkalmazott esztétikai megoldásokat is... — Rendkívül fontosnak tartom, hogy egy olyan városban, mint Eger, ne épüljenek 6-8 méter magas, rondán kivitelezett, szürke betonfalak. Bár az esztétikára nehéz pénzt szerezni, de gyakran nem is az anyagiakon múlik. Lehetne érdekes építészeti, kertészeti megoldásokat alkalmazni a támfalaknál is, csak egy kis odafigyelés kellene hozzá. — Az idén mennyit fordíthatnak az országban a pincékre, és ebből mekkora összeg jut Egernek, illetve Ostorosnak? — Ebben az évben sikerült elérni, hogy az országos költségvetésből 500 millió jut a pinceveszély elhárítására, és ez nem sem - mi...! — sorolja az adatokat a főtanácsos. — Éger ebből 45 milliót, Ostoros pedig 15 milliót költhet a pincéire és a veszélyes támfalaira. Ebben a községben egyébként jóval nagyobb a baj, mint amit gondoltuk, és nehezebben is fognak haladni a munkálatok, mert nem rendelkeznek olyan szakembergárdával, mint Eger, és kis település lévén, a saját költségvetéséből sem tudja kiegészíteni a kapott összeget. — Gyakori az a vélemény, hogy túlsók pénzt nyelnek el ezek az üregek, lehetne másra is fordítani a milliókat... — Nem mindig tudatosul az emberekben, hogy veszélyelhárításról van szó. Ám ha hirtelen beszakad egy út, és elnyeli az üreg az autót, vagy ráomlik egy lakott házra a partfal, akkor minszerintem Magyarországon magyarok élnek, minek ezt kihangsúlyozni. Ugyanígy a katolikus vallás, mint feltétel, kirekesztő, sérti az állampolgárok egyenlőségének az elvét. Joggal háborodnának fel a reformátusok, a zsidók — én egy ilyen hirdetésért nem vállalom a felelősséget. Ha Vitai úrnak az a vágya, hogy csak katolikus fiatalokkal zenéljen, akkor válogassa ki őket a meghallgatáson, ez az ő dolga. Egyébként soha nem cenzúráztuk a hirdetéseket, ezzel az egy- gyel tettünk kivételt. Eredetileg egyébként az volt a szövegben, hogy „a fiatalokat — a cigányok kivételével...”, aztán ezt o maga kihúzta. Ez ugyanolyan sértő lett volna, mint a másik megfogalmazás. így töröltük a szövegből a „magyar — de katolikus”, és a nyolcórás misére vonatkozó reszt, és leadtuk a hirdetést. — A misére vonatkozó részt miért húzták ki? — Azért, mert a nagymise délelőtt 10-kor kezdődik. A kis- misére, a nyolcórásra is elmennek néhányan, de nem hiszem, hogy a plébános úr örült volna annak, ha mi a nyolcórás mise látogatására buzdítjuk az itt lakókat. Egerbaktán mindenki tudja, hogy az igazi mise a tízórás, arra megy a többség. Doros Judit denki felfigyel majd a problémára. Legjobb ezt megelőzni. — Milyen tervei vannak a tárcaközi bizottságnak erre az évre? — Azon túl, hogy járjuk a vidéket, az év első felében egy országos értekezletet hívunk össze, ahol a tervezőkkel, a kivitelezőkkel és az érintett települések polgármestereivel vitatjuk meg a pinceveszélyt, s kicseréljük a tapasztalatokat. Egy kiadványt is szeretnénk összeállítani, amelyben feldolgoznánk: mi történt e téren az elmúlt húsz évben, melyek most a legnagyobb problémák, és mit kell a jövőben sürgősen megoldanunk. Ezt — szándékaink szerint — a képviselőkhöz is eljuttatjuk, hogy a költség- vetési vitákban majdan megfelelő anyag legyen a kezükben. Tudjuk, a lakosságnak és a kormánynak is kell a részletes tájékoztatás. Részben ennek köszönhetjük, hogy előírták 1993 és ’95 közötti időszakra a költségvetési tervezési kötelezettséget, amely egy finanszírozási biztonságot jelent a következő évekre. Több a pince, mint a lakóház Ostoros nem mindennapi jelenséggel „lepte meg” a bizottságot: a szakemberek megnézhették annak az omlásnak a helyszínét, amely tavaly novemberben a Honvéd utcában történt. Egy több tíz tonnás kőtömb szakadt ki az éppen megerősítés alatt álló pincék homokfalából. A szerencsére hét végértíörtént omlás miatt a munkások szerszámai még mindig az elzárt üregben vannak, és csak a véletlennek köszönhető, hogy ők maguk nem rekedtek a föld alatt. Külön problémát jelent, hogy ebben a községben egymás fölött két-három szinten helyezkednek el a pincék, s jócskán található belőlük, mellettük pedig ott állnak szorosan a lakóházak. A pincék nagy része a település belterülete alatt húzódik, s több van belőlük, mint amennyi lakóház. Évekig nagy kérdés volt, hogy megmentsék vagy eltüntessék a veszélyes üregeket. Ha az utóbbi mellett döntenek, akkor ezzel a megoldással az ófalut is meg kellett volna semmisíteni. A mentés mellett szóltak az érvek, sőt — egyelőre még csak ötlet szintjén — egy pince-skanzen létrehozása szerepel a jövő tervei között. Amellett, hogy ezek a munkálatok rengeteg pénzt emésztenek fel, különleges szakértelmet is kívánnak, így gyakran nehéz a tervek kivitelezésére vállalkozót találni — zárta a gondok ecsetelését Kisari Zoltán polgármester. Sárközi Judit Világhíres ember, kedves és szórakoztató, lobogó, lendületes személyiség Claire Kenneth, a magyar bestseller legnépszerűbb írónője. Hatszáz novelláját és 18 könyvét 17 nyelven olvassák szerte a világban. Azt mondják, mostanában Japánban aratja legnagyobb sikerét. Kitüntette az angol és a holland királynő jelen van a Buckingham Palace magánkönyvtárában is. Egy magyar Amerikában, aki széttárja karját, és szerényen válaszol, ha sikerének titkáról kérdezik. — Magam is nehezen értem, ha belegondolok, hiszen csak a szerelemről és a romantikáról írok. Úgy látszik, az emberek szeretik az izgalmat, s a bonyodalmat. Azt hiszem, nem unalmas, amit csinálok, mert egyre több példányt adnak el regényeimből. Tavaly megjelent könyvemből, a „Sanghai szépéből” tizenhat nap alatt 220 ezer példány fogyott el Magyarországon. Egy házi fogadáson beszélgetünk New Yorkban, ahol a magyar művészi élet számos képviselője is jelen van. Claire Kenneth láthatóan fontosnak érzi azt a megkülönböztetett figyelmet, melynek részese ezen az estén. Míg kérdéseimre válaszol, mindenkihez van egy kedves szava, s ha valaki fényképet akar készíteni róla, megszakítja a mondatát. „Most mosolyognom kell” — szól elnézést kérőén, s amíg a gép nem villan, csevegésünk szünetel. — Imádom a magyar színészeket — néz körbe csillogó szemmel —, ezek az esték mindig honvágyat ébresztenek bennem. Harminchárom évig készültem haza, majd amikor 1989-ben rendkívüli tervekkel végre megérkeztem, nem volt hozzám kegyes a sors. Még szét sem néztem jóformán Pesten, amikor egy komoly baleset ért, s így a tervezett Claire Kenneth-fesztivál helyett az Üllői úti klinikán feküdtem két hétig. Milyen szép volt pedig, amikor az előző napon 3500 ember állt a körúton, dedikációmra várva. Hordágyon kerültem visz- sza New Yorkba, s öt hónapig reménykedtem a teljes gyógyulásban. Az orvosok azt mondták, talán sosem tudok majd járni, de a jó Isten segítségével felépültem, nem maradtam sánta, es az írókedvem is visszatért. „Hiszen nehezebb időket is kibírtam már” — mondogattam magamban, mikor gyengülni látszód- tam... Kényszermunkán a tiszasülyi rizsföldön Arcáról eltűnik a mosoly, mondatai keményebben szólnak, amikor a koloptanyai évek képeit idézi. — Még ’51-ben történt. Bezörgettek az Attila utcai lakásunk ajtaján, s három indokot felsorolva elhurcoltak otthonról. A férjem nagy szálka volt a szemükben, a kommunisták mindenképpen le akartak számolni vele, mert Bárdossy miniszterelnök öccse, Horthy testőrszázadosa, és négyezer hold föld birtokosa volt. A Tiszasüly melletti rizsföldre kerültünk, ahol állatokhoz is méltatlan körülmények között éltünk és dolgoztunk. Egyszer mellhártyagyulladás miatt nem tudtam kimenni a munkára, s az őr reggelente megkérdezte: „...a szőke nő megdöglött már? No, holnap megy a földre dolgozni, ott megdöglik, nem fog ingyen zabálni.” Olyan ételeket kaptunk, hogy a kutyák közül is csak a legéhesebbek ették volna meg. Avas birkapörköltet csajkában, kukacos kukoricakenyérrel...! Két év borzalom után, 1953-ban amnesztiát kaptunk, de Pestre már nem mehettünk vissza, mert mint osztályidegeneket, örökre kitiltottak. A Balaton mellett, édesanyám villájában húzódtam meg a kisfiámmal. Újabb éveket töltöttünk itt, szinte állati sorban. Élelem nem volt, a falu egyetlen népboltjára kiírva majdnem mindig ez állt: „Áruhiány miatt zárva”. A New York-i manöken — A forradalom Amerikába sodort bennünket. Férjem, aki négy évet ült börtönben, és angolul semmit nem tudott, a Rockefeller Center liftese volt. Később megtanulta a nyelvet, s átképezte magát mérnöknek. Én egy elegáns Fifth Avenue-i szőrmeszalonban kezdtem az új életet, manökenként. Hamarosan megismerkedtem a New York-i emigráció jeles magyarjaival, akik szinte kivétel nélkül olvasták a 21 éves koromban írt első könyvemet... „Az éjszaka Kairóban” egyébként úgy született, hogy nászúton voltunk a Közel- Keleten, s Erdős René tanácsára lejegyeztem mindent, ami megragadott, elvarázsolt Észak-Af- rikában. Egyszerű pepita füzetbe írtam a mondataimat, nem is sejtve, hogy olyan bestseller lesz, mely megjelenésének pillanatában már felülmúlja a „Halálos tavasz” sikerét, s negyven éven át járja a maga világhódító útját... 1989 óta csaknem ötmillió példányt adtak el a könyveimből, s így nagy valószínűség szerint bekerülök a Guinness Book of Word Rekord című londoni lexikonba. Ez a világhír, sajnos, nem jár együtt nagy jövedelemmel, mert a pénzt masok rakják zsebre, de nem hoz megnyugvást sem, mert rengeteg levelet kapok. Amikor jön a postás, s 40-50 levelet hoz, megkérdezi: „ Who is that Claire Kenneth?Movistar?”„No, I’am a hungarian writer!” Ézekben a levelekben elképesztő dolgokat írnak nekem. Több öregúr megkéri a kezem, mások egy pár cipő reményében lábméretem felől érdeklődnek. Evangélikus gimnáziumba jártam, ahol mindösz- sze 32 osztálytársam volt, de már legalább kétszázan írtak, hogy velem egy padban ültek. Kiderült közben az is, hogy legalább 30 unokatestvérem van, es soksok keresztgyerekem Győrben, Békéscsabán... — Valaki azt hihetné, a siker mindennél fontosabb. Sajnos, nem így van. Én amerikai államolgár vagyok, úszom a sikerben 6 éve, de hiába, mert ez nem az én hazám. Szívem magyarul dobog, és Magyarországra vágyakozom, szeretnék mielőbb átrö- pülni a tengeren, s megfürödni a Lánchíd fényében, s megnyugodni kicsit — otthon... Sziki Károly Az ostorosi omlásnál tíztonnás kőtömbök torlaszolták el a pincebejáratot Eger és Ostoros gondja: a pince átka Ha ráomlik egy házra a partfal...
