Heves Megyei Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-02 / 27. szám
HÍRLAP, 1993. február 2., kedd PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖRZETE 5. Lakossági fórum a képviselővel Horváth László, a Fidesz- frakció országgyűlési képviselője lesz Mátraderecske vendége a héten. A csütörtökön este 6 órakor kezdődő lakossági fórumon minden érdeklődő választ kap kérdéseire, a honatya pedig tájékoztatót tart a törvényhozás legfrisebb híreiről, valamint beszél arról is: milyen a helyzet pártjában a Fidesz következő, sorsdöntő kongresszusa előtt. Az eseményt megelőzően Hor- váth László a község vezetőivel külön is találkozik. A rádióban: Parádsasvár Az elmúlt héten újra kilépett az országos nyilvánosság elé Parádsasvár. Sokan emlékezhetünk még arra, hogy egy évvel ezelőtt egy televíziós sorozat mutatta be a községet, ezúttal pedig a Magyar Rádió stábja látogatott el oda, hogy „Szegény gazdagok” címmel készítsen színes riportmontázst. A műsorban megszólalt többek között az üveggyár új tulajdonosa, Oszter Sándor, valamint a település polgár- mestere, Holló Henrik is. Megemlítették például, hogy a gyárat a továbbiakban „manufaktúrának "nevezik, mivel kézzel készítik az üveget, s ezzel tovább növelik a gyár ázsióját külföldön. Veszik a lapot Örömmel vettük a hírt, hogy folyamatosan növekszik a Hírlap példányszáma, s a területünkön is három olyan község van, ahol kiemelkedő számban olvasnak bennünket. így Egerszólá- ton, Szilvásváradon és Tarnale- leszen is a község családjainak több mint feléhez eljut lapunk, így szinte alig vannak olyanok, akikhez nem jutnak el a friss hírek. Női kézilabdázók tornája Jól működik a mátraderecskei sportcsarnok. Olyannyira így van ez, hogy most is a hírek között szerepel a létesítmény, hiszen februárban három hétvégén keresztül is megrendezik ott a „Bornemissza Gergely női kézilabda tornát”. Még ebben a hónapban két focicsapat: a „Tisza- vasvári” és a „Budapesti MÁV ELŐRE” vendégszerepei itt, majd ismét a kézilabdázóké a terep: a „LEHEL SC” női csapat vendégeskedik náluk. Farsang a gyerekeknek Már többször beszámoltunk arról, hogy a különböző korosztályok számára mennyire változatos programokat szervez a pé- tervásárai művelődési ház. Ezúttal a gyerekeket várják majd, s velük egy kedves régi néphagyományt, a farsangot elevenítik majd fel. A rendezvényt kétszer is megtartják, számítva a nagy érdeklődésre, így február 5-én és 6-án is váiják a gyerekeket és szüleiket is. / ..........\ C UCC téli-tavaszi használtruhavásár Női, férfi-, gyermekruhák nagy választékban. Eger, Helyőrségi Klub Kossuth L. u. 12. Február 4-én 8-18 óráig, február 5-én 8-15 óráig. Szeretettel várjuk kedves vásárlóinkat! A derecskéi sportmenedzser Ifj. Forgó János: „Két év bizonyítási időt adtam magamnak...” (Fotó: Perl Márton) Bíróságon az orvos-ügy Bizonytalan helyzet Egercsehiben Azon a környéken — Mátra- derecskén, Mátraballán — rengeteg Forgó vezetéknevű ember él, így aztán borzasztóan nehéz kitűnni közülük. Egy kicsit olyan ez, mintha valaki „Kovács” néven kívánna karriert befutni. Nem egyszerű. Aztán mégis van egy fiatalember, akit Heves megye más részein, sőt sok esetben az országban is úgy ismernek: a „Forgójani”. És hát ebből a névből aztán igazán sok található arrafelé, mégis mindenki őrá gondol, ha ezt hallja. — Nem vagyok én olyan érdekes, miért kell ezt?— kérdez visz- sza, amikor megtudja, hogy írnánk róla, mi pedig próbáljuk meggyőzni: érdekes ember ő, mit kell azon szégyellni. A Magyarországon mindenkibe bele- ívódott kötelező álszerénység, nem biztos, hogy a legjobb megoldás. Ráadásul ifjabb Forgó mostanság nem szereti a hangzavart maga körül, hiszen az ősszel például lapunk hasábjain is dúlt arról egy vita, szerencsés-e, hogy ő éppen ott a sportcsarnok vezetője, ahol az édesapja tsz-elnök, s ez menedemondákra adhat okot. ...De aztán csak nem érzi magát olyan rosszul a nyilatkozó szerepkörében, s belevág. — Harmincnégy éves vagyok... — kezdi. — Egerben élek a családommal, egy 11 és egy négy éves fiam van. A feleségem egy magánügyvédi irodában dolgozik, én pedig naponta járok ki Derecskére. Ifjabb Forgónak természetesen gazdag sportmúltja van, ám az úgy nevezett aktív tevékenysége viszonylag hamar megszakadt. Pedig nagyon jól indult, volt ifjúsági válogatott is, ám hamar megsérült, ezért aztán kitanulta az edzői mesterséget, s a továbbiakban azzal kereste a kenyerét. — Nem volt egyszerű — beszél erről az időszakról. — De még az volt a szerencse, hogy nem távolodtam el a sportpályák közeléből. Nem ment tehát vakvágányra az életem, s elvégeztem a testnevelési főiskola edzői és sportszervezői szakát, majd az Ózdi Kohásznál dolgoztam. Onnan azután Egerbe hívott Csank János, aki felajánlotta, legyek az utánpótlás szakágvezetője. Ezt természetesen örömmel elvállaltam... Tudjuk, Csank nem akárki. 0 hamarabb elment, Forgó még 1991-ig maradt, majd távozott Mátraderecskére. — Egyáltalán nem haraggal mentem el, most is nagyon szurkolok a fiúknak, hogy minél jobb eredményt éljenek el. Apám egyébként nem akarta, hogy Derecskére menjek, mert ahhoz eléggé jól ismeri már az embereket. Tudta: ennek ilyen-olyan felhangja lesz. Azért vállaltam mégis, mert mások kértek: segítsek. Akkor még a kieső helyen állt a labdarúgócsapat, s ott volt az a gyönyörű sportcsarnok, amit valahogy be kellett indítani. Két évet adtam magamnak, ez a nyáron telik le. Ha úgy érzem, hogy nem oldottam meg maradéktalanul a feladatomat, eljövök.. Az eltelt másfél évben rengetegen megfordultak a csarnokban. Edzőtáboroztak neves csapatok, focisták, kézilabdázók. Emmellett az egykori „aranycsapat” két tagja is vendégeskedett ott, s az amatőröknek is nyújtottak sportolási lehetőséget. Hogy mást ne mondjunk: a Hírlap csapata is szerepelt ott egy újságírótornán. — Ha úgy hozza sors, akkor azért természetesen szeretnék magasabb osztályokban is edzőként tevékenykedni — mondja a végén ifjabb Forgó János, akinek a közeljövőre is vannak konkrét elképzelései. — Alig várom, hogy jöjjön a tavasz, ugyanis nemrégiben vásároltunk a családdal egy házikót Mátraballán, s akkor minél több időt szeretnénk ott eltölteni a feleségemmel és a két gyerekkel... (-ács) Még az eddigieknél is kuszábbak lettek a szálak az olvasóink előtt is jól ismert egercsehi orvos-ügyben. Lapunkban is foglalkoztunk azzal, hogy a képviselő-testület nem lévén megelégedve a körzeti orvos munkájával, felajánlotta neki, hogy közös megegyezéssel megváljanak egymástól. Ezt a papírt dr. Kraf- csik István akkor alá is írta, ám most ügyvédje társaságában felhívta a figyelmet ennek a papírnak a jogszerűtlenségére. Közben a kepviselő-testület az elmúlt héten újfent összeült, s megerősítették azt a szándékukat, hogy dr. Karafcsikot nem kíNo, nem mindig olyan rózsás a helyzet, ahogy azt kollégám az elmúlt napokban lefestette, hogy az utak vándora mindig kényelmesen heverésszen egy-egy vendéglői asztalnál, s a has „Ezeregyéjszakáját” ünnepelje. Sokszor — sőt legtöbb esetben — az állandóan az országutat járó garabonciásnak csak néhány pillanata van arra, hogy néhány falatot bekapjon, s hűsítő italokkal készítse fel magát a további országjárásra. Ehhez nyújt kitűnő lehetőséget az a talponálló, amelyik Szarvaskő centrumában található, szemben az ominózus italbolttal, s a mellette lévő élelmiszerüzlettel. A környéken — a közelben és távolban — szinte ez az egyetlen melegkonyhás egység. Nem kell félni, hogy hosszabb álldogálás esetén rank melegszik a kabát, ugyanis csak egy nyitott folyosón fogyaszthatjuk el az elemózsiánkat, s emiatt természetesen az is garantált, hogy a hidegebb évszakokban nem ragadunk ott. vánják foglalkoztatni. Ezt azonban az orvos a továbbiakban sem fogadja el, s már bíróság előtt is megtámadta a határozatot. Az ügy politikai súlyát növeli, hogy Egercsehi polgárai aláírásgyűjtést kezdeményeztek az orvos mellett, s az ívet már a lakók több mint kétharmada aláírta. A községházától kapott információink szerint egyelőre teljesen bizonytalan a helyzet, fogalmuk sincsen, mi lesz februárban, fog-e valaki rendelni avagy sem. A fejéleményeket természetesen lapunk is nyomon követi, s azokról rendszeresen be is számol. Annyi talán felróható a talponálló hibájául, hogy általában nem kapható „hot dog” — holott az étlapon szerepel —, s ezt azzal magyarázzák, hogy a boltba nem érkezett nagykifli. A helyzet azonban az, na egy ilyen vendéglő a falusi kisbolt választékára építene, akkor csakugyan unalmas egy hely lenne, talán csak Balaton-szeletet lehetne habzsolni az erőspálinkához. De azért ez nincsen így. Kitűnő házihurka és házikoloász vár ott bennünket, s a „hot dog” betétje: a virsli is megtalálható. Aki nem bánja, hogy egy kicsit zsírosabb lesz a keze, s a sofőr emiatt a huzatot védendő néhány kilométerrel odább kiszállítja az autóból, az meg ehet sült csirkecombot. Szóval, nem mondom: ez nem az a hely, ahol az ínyesmester ebédel. De Bélapátfalva felé félúton — bátran ajánlhatom. Ebben az évszakban még a teát is... (kova) Útiebéd A szarvaskői talponállóban Környezetvédelem és művészet Két pályázat a siroki iskolában Többen vélik úgy: a hátrányos helyzetű gyerekek — természetesen megérdemelt — támogatása mellett időnként a tehetséges tanulókra is „ráférne” egy kis segítség. így gondolták ezt a siroki általános iskolában is, ahol a közelmúltban két pályázatot írtak ki a diákok számára. Az egyiken — a környezetvédelmi versenyen — csaknem húszán indultak, s a négy fordulóban lebonyolított selejtezőt követően hatan jutottak tovább. A jeligés pályamunkákat — amelyekben többek között a megye védett területeiről, illetve a természetvédelemről esett szó — egy háromtagú zsűri bírálta el. A másik vetélkedőn — a művészetin, ezt „Ember és természet” cím alatt hirdették meg — 14 tanuló mérette meg magát: munkáikat, rajzaikat festők, szobrászok, rajztanárok értékelték. Az iskolában múlt hét végén került sor az eredményhirdetésre, s a pedagógusok, a zsűritagok is ekkor tudhatták meg, kit is rejt egy-egy jelige. Az eseményt egyébként anyagi vonatkozásban az SZDSZ egri szervezete támogatta: a legjobbak kissé talán szokatlan módon pénzjutalmat kaptak. S hogy kik ők? A környezetvédelmi pályázat harmadik helyezettje Megyesi Gergely, a második Kovács Tímea, az „aranyérmes” pedig Baranyi Attila lett. A művészeti verseny megosztott első diját hárman nyerték el: Szoboszlai Dávid, Glonczi Róbert és Baranyi Attila, aki e „műfajban” is sikerrel szerepelt. A művészeti verseny egyik első helyezettje, Glonczi Róbert Befútta az utat a hó... .Adnánk pénzt, csak már mennének.. Az asszony — Berki Jánosné — akárha végveszélyben lenne, úgy panaszkodik a szerkesztőséí folyosón. És, ki tudja, lehet, ogy aljban is van. — Életveszélyben vagyunk...! — zokog. — A házunk teteje beomlott, abban a szobában már nem lehet lakni. Hideg van, és azt sem tudjuk, hogy mikor omlik tovább. Rajtunk nem segít senki, a gyerekeimmel csak egy fél házat tudunk lakni. Kértünk a polgármesteri hivataltól segélyt, de nem adtak. Csak százezer forint kellene, csak annyi, de nem kapunk senkitől. Hát emberség ez?,Mi lesz velünk...? És az asszony csak sír, sír, lassan már mindenki kikukkantott a szobájából: mi történik itt, micsoda tragédia. Váraszó egy aprócska település Pétervására mellett, régen közös közigazgatás alá is tartoztak, s most is egy jegyzőjük van. A polgármester azonban saját testületé élén irányítja a falut, s nem ismeretlen előtte a probléma. — Az a legnagyobb gondom..., de hogy is kezdjem — mondja végül így Pálfi István. — No nézze: igaz az, hogy a tető egyik része beomlott, ez tökéletesen így van. De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy azt a tetőt már évek óta nem javították, pedig látszott, hogy pusztul. Leesett egy-egy cserep, aztán persze, hogy beázott, azt hiszem, nem kell folytatnom. Ezt nekik javíttatniuk kellett volna apránként, s hogy ezt nem tették meg, így csak őket tudom okolni a kialakult helyzetért. Nemcsak én döntök, hanem a testület is, és minden segélyt megkaptak, amire csak rászorultak... De azért mindennek van határa, nem is dolgoznak. Sem az aszony, sem a nagyobbik fia, aki pedig már felnőtt. — Igen, a környéken elég magas a munkanélküliség, nehéz is elhelyezkedni... — De ők nem is próbálnak. Azt akarják, vegyünk nekik egy házat.. Tudja, mit? Ebben a faluban annak idején két cigány család volt, most meg a lakosság tíz százaléka az. Sokan be sincsenek jelentve, mint ahogy Berkiéknél is csak úgy felbukkannak a rokonok, ismerősök, befogadják egymást, aztán ott éldegélnek tömegében. Azoknál is laknak majdnem tízen. Én már csak azt tartom: ha azt mondanák, hogy valamelyik másik faluban vesznek házat, akkor arra adnánk pénzt, csak menjenek innen. Nem vagyok cigányellenes, ne higgye azt, de azért ez felháborító. Még ők panaszkodnak! Most maga mit mond erre? Nem mondok semmit, mondjon az, akire rászakad a ház... Kovács Attila
