Heves Megyei Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-18 / 41. szám

8. HÍRLAP, 1993. február 18., csütörtök • • Üzen a szerkesztő H. Gy. A panasz tárgya nem szab­vány, amivel általában az újság­hoz — mint a nyilvánosság egyik fontos tényezőjéhez — szoktak fordulni. Előadják — mert töb­ben húzódnak meg a monogram mögött (nevek és címek a szer­kesztőségben) —, hogy a múlt év áprilisában a tsz-től megkapták a közlést (nem a határozatot), mi­szerint a szövetkezeti vagyon ne­vesítése megtörtént, tehát üzlet­része százalékban ennyi meg eny- nyi, forintban meg ennyi. Átvet­tek, elolvasták, letették. A pana­szosok végighallgattak nehány jótanácsot, kiértékelték sajat helyzetüket, majd úgy gondol­ták, hogy a többiekhez hasonló­an ők is kérik, hogy a nevesített részt, üzletrészt természetben vennék birtokba, használatba. Evégből — és főleg, hogy a tsz vezetőségének jelenlegi szándé­kát és elgondolásait is megismer­jék, no, meg főleg azért, hogy termőföld kerüljön a kezükbe — írtak levelet többen is, ajánlottan is, valahogyan így: „A vagyon­nevesítés folyamán részemre X Ft vagyonrészt állapítottak meg. Feleségem részére ugyancsak Y Ft. vagyonrészt állapítottak meg, a kettőnk vagyonrész összértékét — ez a kérésünk önökhöz — ha ez lehetséges, vegyék figyelem­be, és ezen értékben egy darab­ban szőlőterületet adjnak. Amennyiben ez nem lehetséges, akkor tájékoztatni szíveskedje­nek. Az eddigiek folyamán ugyanis semmiféle információt nem adtak arról, hogy milyen megoldások lehetségesek.” Erre az érdeklődésre nem le­het azt mondani, hogy követelő­dző, azt még kevésbé, hogy meg akarná szabni, mit is írjanak ne­kik onnan, ahonnan az egyszerű értesítéstől mélyebb és ponto­sabb tájékoztatást is lehetett vol­na irányítani az érdekeltek laká­sára. Netán a határozatot is ki le­hetett volna küldeni, amely az érdekelteket valamiképp eliga­zítja, esetleg a jogi lépéseket, a következményeket illetően is. A panasz úgy szól, hogy há­rom ajánlott levél után sem kap­tak választ, pedig ama bizonyos információ igencsak hiányzik. Az is nehezen érthető, hogy míg az írásbeli válaszokat nyugtala­nul várják az anyagiakban na­gyon is érdekelt tagok, arra sem hajlandó az elnök, hogy élőszó­ban elfogadható magyarázatot szolgáltasson a tájékozatlansá­gukban sokmindent gondoló tagjainak. Akik tulajdonostár- sar, akik jogosultak a szövetkeze­ti törvény alapján sokmindenre, például azt is pontosan tudni, mi történt, vagy mi fog történni az ő esetükben... A bizonytalanság érzése és a jogbizonytalanság között a jelen esetben szoros kapcsolat találha­tó. A panaszosok jóhiszeműen tudomásul vették, hogy közöltek velük valamit, százalekszerű ré­szesedésről és forintális értékről kaptak adatokat, de semmi egye­bet. Azért dolgoztuk fel ezt a té­mát, hogy érzékeltessük a szö­vegrésszel, kik késlekednek a vá­laszadással. Felhívnánk a figyel­met arra is, hogy a szövetkezeti törvényben közreadott szabá­lyokat be kell tartani. Mi itt, a szerkesztőségben nem ismerhet­jük a hallgatás hátterét. Nem mérhetjük fel, mennyire van rea­litása annak, ami a kérelemben megfogalmazódott. Csak azt ér­zékeljük, hogy a felvilágosítás késik olyan kérdésben, ahol és amikor a késedelem és annak kö­vetkezményei megbolygathatják egy tsz, rosszabbik esetben egy falu nyugalmát. Mert a mi ki­csinyke országunknak az a sajá­tos tulajdonsága keletkezett va­lahol az idők mélységében, hogy semmi nem marad titokban. Előbb-utóbb csak belátják a mi panaszosaink is, hogy manapság talán — méginkább, mint máskor — szakemberhez kell fordulniuk, S ogos, vagy jogosnak látszó ben, igényükben legalább egy parányi lépessel előbbre jus­sanak. Főképp azért, hogy a feltett kérdésekre megérkezzék — ha késve is — a válasz! A „B” változat már törvény! A múlt esztendő végén erősen foglalkoztatta a közvéleményt a magzati élet védelméről szóló törvény. Azzal, hogy a parla­ment elfogadta az úgynevezett „B” változatot, korántsem oldó­dott meg minden. A társadalom nagyobbik, az „A” változat szi­gorításaitól tartó része most megnyugodni látszik, de az abor­tusz ugyanolyan kegyetlen lehe­tőség marad számunkra, mint eddig volt. Igen kevesen lehetnek azok, akik az abortuszt könnyedén, félvállról veszik, s nem csupán a kellemetlen fizikai fájdalmak miatt. Hanem azért, mert egy ilyen „műtétbe” a legtöbb anya lelkileg „belehal”. S talán lélek­ben már nem az, mint aki előtte volt. Az emberi élet a fogamzás­sal kezdődik, s a megfogant éle­tet óvni, védeni kell. Erre utal az 5. parancsolat is: Ne ölj! Tudom, nem egyszerű dolog az erkölcs, a lelkiismeret szavá­nak engedelmeskedni akkor, amikor egy nő, egy család úgy­mond válsághelyzetben van. Mégis: ezekből a helyzetekből ki lehet lábalni, de az elpusztított magzatot feltámasztani nem le­het. Sajnálatra méltóak azok a családok, ahol biológiai okok miatt nem születhet gyermek, akinek kacagása betöltené a há­zat. Ugyanakkor tiszteletre mél­tó az a családi fészek, ahol a gyer­mek, gyermekek áldásként ér­keznek, s lehet, hogy nem dús­kálnak az anyagi javakban, vi­szont örömben es szeretetben él­nek. Az új törvény nem szigorította a terhességmegszakítást, mégis nagyobb segítséget ad a nőnek a helyes döntéshez, mint elődje. Bevezették a terhesség negyedik hónapjától a várandósági pótlé­kot, ingyenessé vált az eddigi, biztosítási alapon történő terhes­tanácsadás és -gondozás. Létjo­gosultságot kapott az abortusz elvégzése előtt a háromnapos vá­rakozási idő, illetve a műtét előtti ismételt nyilatkozat. A térítési dijak a megítélés szempontjai szerint változnak. Ám ahhoz, hogy az abortuszok száma csök­kenjen, az embereknek sokkal többet kellene tudniuk magáról a tényről, a természetes fogamzás­szabályozásról, s felelosebben gondolkodniuk a szexualitásról. Ebben a témában is történtek lé­pések, s valamennyi középfokú oktatási intézményben be kell vezetni az egészségtan tantár­gyat, s ennek kereten belül ok­tatni a párkapcsolatok és a fo­gamzásgátlás alapszabályait. Talán a fokozatos tudatformá­lás, a megelőzésre fordított na­gyobb figyelem elvezet oda, hogy erre a barbár beavatkozásra nem lesz szükség. S végül, kedves férfiak! Úgy gondolom, ez a téma nem kizá­rólag a nők ügye, hiszen férjek, vőlegények, élettársak, barátok nagyon sokat tehetnek azért, hogy társunk ne maradjon egye­dül, amikor egy életről kell dön­tenie. Fogjuk meg a hát a kezét, se­gítsük őt, s ne hagyjuk egyedül gondjaival. Legyünk mellette, s várjuk, akarjuk együtt a gyermek megszületését. Arany János sorai álljanak itt mintegy figyelmeztetésként: „A gyümölcs hull — semmi: érett! /Hallgat a lomb — semmi: szólt!/ Öltsón a mező fehéret -/ Semmi: oly dús zöldje volt!/ Csak ha bimbó fővel asznak,/ A virágok: óh ez fáj:/ Ha reménye új tavasznak,/ Most születve, sír­ba száll!/” Sziráki Márta Testünk-lelkünk harmóniája A hiányzó harmónia Sajnos, egyre kevesebb ember érezheti úgy manapság, hogy ki­egyensúlyozott, harmonikus a lelkiállapota. A legtöbben szinte folytonos feszültségben élünk, hajszoltnak érezzük magunkat, türelmetlenek vagyunk és idege­sek, gyakran szorongás kínoz, olykor a ki nem adott indulat fe­szít. Ezekkel az érzésekkel pár­huzamosan majdnem mindenki­ben „felmegy a pumpa”, vagyis emelkedik a vérnyomás. Ha gya­kori, erős, tartós a lelki feszült­ség, ez éveken át fokozatosan magasvérnyomás-betegség ki­alakulását is elősegítheti. A magas vérnyomás kialaku­lásában szerepet játszik az örök­letes hajlam, a mozgásszegény életmód, a dohányfüst, a zsíros és sós táplálkozás, az elhizás. Mindezek mellett nagyon fontos az említett feszült lelkiállapot. A magas vérnyomás az esetek na­gyobb százalékában pszichoszo­matikus betegség, amelynek ki­alakulását, fenntartását, súlyos­bodását testi és lelki okok köl- csöhatása okozza. A „lelki okok” gyűjtőfoga­lom, egyfelől a negatív környeze­ti hatásokat jelenti (a kényszerű sok munkát, az egzisztenciális gondokat, az embertársak részé­ről érkező vélt-valós hántásokat, stb.), de ezek még kivédhetők lennének, ha — másfelől — sze­mélyiségünk nem lenne olyan érzékeny, amilyen. Hasonló problémái minden embernek vannak, de akiről leperegnek a sértések, aki szembeszáll a ne­hézségekkel, az nem betegszik bele. Áki viszont a kisebb bajok­ra is érzékenyebben reagál, és nem képes kiadni magából a fe­szültséget valami módon, az ve­szélyeztetettebb. A magas vérnyomás orvosi neve: hipertónia. Egyes betűiből kiindulva megfogalmazhatjuk egy-egy belső lelki összetevőjét. H — hajszoltság, I — idegesség, P — precízség (értsd: túlzott mér­tékben), E — elégedetlenség, R — riadtság, rémület, rettegés (ösz- szefoglalva szorongásnak mond­hatnánk), T — türelmetlenség, O — okvetetlenkedés (azaz ha ká­kán is csomót keresünk), N — nyugtalanság, I — ingerültség, ingerlékenység, A — agresszivi­tás (ez főleg a belül megélt indu­latot jelenti, nem a külső viselke­dést). Mi lenne mindezeknek az el­lenszere? A HARMÓNIA! Vagyis H — hangulat (jó hangulat természetesen), A — aktivitás (lelki értelemben vett tevékeny­ség), R — remény (az eddiginél optimistább életszemlélet), M — mozgékonyság (fizikai mozgás), O — oldottság, N — nyugalom, I — időgazdálkodás, A — akarat (viselkedésünk, szokásaink, szemléletünk változtatásához erős akaratra és kitartásra lesz szükség!). A magas vémyomásosság ön­magában is kellemetlen állapot, de még nagyobb baj, hogy elet- veszélyes szövődményekhez ve­zethet (károsítja a szívet, a májat, a vesét, az agyat). A magas vér­nyomás szövődményei követ­keztében (szív- és érrendszeri betegségekben) hal meg a leg­több ember, és nemcsak idős korban. Ezért sürgősen tenni kell ellene! A súlyosabb következmények elhárításához, illetve a kezdődő magasvérnyomás-betegség meg­előzéséhez gyökeres életmódbeli változásokat kell végrrehajtani (dohányfüst, zsír, só kerülése, több mozgás, súlycsökkentés). Igen fontos a rendszeres orvosi ellenőrzés és a gyószerszedés. Lelki oldalról sem kevés a te­endő. Ha kikerülninem is tudjuk teljesen a bántó, bosszantó, félel­metes, reménytelen élethelyze­teket, legalább próbáljunk vala­mit változtatni a körülményein­ken: reális vállalásokkal, jobb időgazdálkodással, a kapcsolati konfliktusok lehetőség szerinti megoldásával. Amin végképp nem tudunk változtatni, azt pró­báljuk meg jobban elfogadni magunkban. Igyekezzünk kifej­leszteni nagyobb önbizalmat, bi­zakodóbb életszemléletet, a ne­hézségekkel szembeni győzni akarást. Rengeteget jelent az, ha megbeszéljük valakivel a problé­máinkat. A bensőséges emberi kapcsolatok valamennyire vé­delmet nyújtanak. Dr. Ignácz Piroska Az NDSZ gyűlése Megmutatni a kiutat. A Nemzeti Demokrata Szö­vetség Egri Szervezete január 25-én tartotta megbeszélését, amelynek tárgya az NDSZ II. rendes közgyűlésének előkészí­tése volt. Miklós Endre beszámolt az el­múlt hónap történéseiről, majd megállapodtak a következő tagi értekezlet megtartásában is. Ru- dinszky József ügyvivő hangsú­lyozta, hogy egyetért a Nemzeti Demokrta Szövetség politikájá­val, törekvéseivel, mindazzal, melyeket az Alapító Nyilatko­zatban rögzítettek, még a párttá alakulása előtt. Az inkább kötetlen beszélge­tésből kicsengett az is, hogy az egri szervezet tagjai jónak talál­jak az NDSZ programtervezetét, amely átfogja az egész magyar társadalmat, a gazdaságot, hely­zetelemzésével megállapítja azo­kat a sályos hibákat is, amelyek a rendszerváltás óta bekövetkez­tek, de amelyek ugyanakkor bi­zonyos mértékben elkerülhetők lettek volna. Egyben megmutat­ja a kiutat, azt, hogy hogyan kell a dolgokat másként csinálni, hogy ez az ország lakosságának megelégedését szolgálja, ne pe­dig a létbizonytalanságot növel­je. Hangsúlyozták azt is, hogy a jövőben sokkal több nyilvános szereplésre lesz szükség, vala­mint az ún. „alulról” jövő kezde­ményezés erősítése is igen fon­tos. Az értelmes, okos nép, a tisz­tességes emberek, akik már bizo­nyos közönnyel veszik tudomá­sul az országunkban zajló válság­folyamatokat, úgy az elkövetke­ző választás alkalmával arra a pártra, arra a politikusra fognak szavazni, amely valóban az ő ér­dekeikért száll síkra és leghitele­sebben szolgálja az állampolgá­rokat. A jelenlévők egyetértettek ab­ban, ami az NDSZ politikájából fakad, vagyis azzal, hogy Ma­gyarország jövőjét nem lehet ar­ra az önző és igazságtalan elvre építeni, amely — az ország gyors kapitalizálódása jegyében — a közvagyont egy szűk, vagyonos réteg kialakítására fordítja, a nép nagyobb részével pedig megfi­zetteti a rendszerváltás árát. A Nemzeti Demokrata Szövetség — mint nemzeti középpárt — a munkavállalói és a munkáltatói érdekek egyeztetésére építi poli­tikáját. Állást foglaltak abban is, hogy az NDSZ elutasítja a szolgai má­solás politikáját, amely nem ve­szi figyelembe Magyarország történelmi adottságait. Ugyan­akkor szorgalmazza minden olyan érték es tapasztalat hasz­nosítását, amely hozzzáiárul a szerves magyar fejlődéshez, és nem növeli az ország további ki­szolgáltatottságát. .. A taggyűlésen résztvevők ki­fejezésre juttatták azt is, hogy el­utasítanak minden szélsőséges nézetet, akár jobb-, akár balol­dali ideológiákra támaszkodjon is az. Uganakkor együttműködé­si készségüket fejezték ki mind­azon politikai, társadalmi, ér­dekvédelmi szervezetekkel, szakszervezetekkel, egyházak­kal és szakmai egyesületekkel, amelyek hazánk felvirágoztatá­sáért fáradoznak. Kékesi Iván Parádsasvár Válaszol a TIGÁZ Tisztelt szerkesztőség! A Heves Megyei Hírlap 1993. január 15-én „A beruházások éve után” cím alatt közreadott írásában egyebek között a TI­GÁZ tevékenységére vonatkozó észrevételek is megfogalmazód­tak. A félreértések tisztázása érde­kében szükségesnek tartom az alábbiakról tájékoztatni önöket. Kál település teljes gázellátá­sának biztosítására 1993. évre adtuk ki a gázfelhasználási enge­délyt, amelyben a földgázfel­használás megkezdésének idő­pontját az 1993-as évre határoz­tuk meg. Kál Nagyközségi Ön- kormányzat Polgármesteri Hiva­tala 1992. május 6-án kelt levelé­ben kérte az 1993. évre kiadott gázellátási elvi megállapodást az 1992. évi felhasználásra módosí­tani. Kérésüket — a vállalat kö­tött keretszáma miatt — nem tudtuk teljesíteni. A probléma megoldása érdekében vállala­tunk képviselője az előzetes megbeszélésen javasolta a káli önkormányzati hivatal képvise­lőjének, hogy a vállalatunk ille­tékességi területéhez tartozó te­lepülések önkormányzataival egyeztessenek. Ha van olyan te­lepülés, amelyik az 1992. évre kiadott gázellátási elvi megálla­podással rendelkezik, és átadja Kál részére a szükséges keretszá­mot, annak megfelelően a be­kapcsolásokat elvégezzük. 1992. június 19-én Aszód vá­ros és Kál nagyközség önkor­mányzata között létrejött a meg­állapodás, melyben Aszód az 1992. évre kiadott lakossági be­kötési engedélyről (567 db) tel­jes egészében lemondott Kál ja­vára. Vállalatunk tudott a készülő megállapodásról, így nem keltett nagy meglepetést a TIGÁZ-nál, amikor Aszód átadta a lehetősé­get. Nincs tudomásunk arról, hogy a TIGÁZ részéről bármi­lyen jellegű tiltás fogalmazódott volna meg. 1992. augusztus 30-án az ün­nepélyes fáklyagyújtással kezde­tét vette Kálban a gázszolgálta­tás. Ezen a napon már ötven la­kásban üzembehelyezték a gáz­készülékeket. A megszerelt laká­sokban a beüzemeléseket szak­embereink folyamatosan vé­gezték, még december 24-én is dolgoztak. Év végére összesen 629 háztartási fogyasztónk hasz­nálta az általunk szolgáltatott földgázt. A lakosság jobb informáltsága érdekében a jövőben is szívesen fogadjuk a szolgáltatási tevé­kenységünkkel összefüggő felve­téseiket... Molnár Attila üzemigazgatóság vezetője Tiszántúli Gázszolgáltató Vállalat Miskolci Üzemigazgatósága Néhány szó az ellenőr modoráról Pártunk körül látszatpártok! Tisztelt szerkesztőség! Mintegy ötven ember nevében szeretném tudatni önökkel, hogy időnként mi is folyik az Agria Volán járatain. December 10-én például — már nem az első alka­lommal — T. J. ellenőr nem ép­pen a legmegfelelőbb modorral intézkedett. Legyen ellenőr, hi­szen szükséges, ám legyen meg­felelő intelligenciája és modo­ra. Az utasok kérésére szólt a rá­dió, a vezető — a biztonságos ve­zetés érdekében — minden má­sodik világítótestet kékre festet­te, s csak ezek égtek (így mi sem vagyunk teljes sötétségben, és ő is jól látja az utat). Az ellenőr mindezeket meg­látva, gúnyosan azt kérdezte, csak nem diszkózunk — azaz ilyenformán piszkálta az utaso­kat és a sofőrt is. A másik sérel­mezhető dolog: arra utasította a sofőrt, hogy akinek Mátra Vo- lán-os bérlete van, azt szállítsa le, illetve az egri pályaudvaron ne is engedje felszállni. Azzal az in­dokkal, hogy nem fémek már fel — még akkor is, ha a fél busz üres. Akinek nincs ideje két órát sorban állni Egerben, hogy Ag­ria Volán-os bérletet váltson, s így a lakóhelyén veszi meg azt (én például Hevesen), az nem is mehet haza Egerből, ha csak ak­kor tudna elindulni, amikor az Agria járata megy. Nekem senki nem mondta eddig, hogy nem vehetek Hevesen bérletet, mert akkor nem engednek fel a busz­ra. Bocsásson meg a világ, ha én például délelőtt a Mátra Volán járatával megyek be Egerbe, ha­za pedig az Agriáéval jövök, ak­kor két bérletet kell vennem? Esetleg minden buszra külön is kell váltanom? Az általam emlí­tett T. J. nézetem szerint nem megfelelően jár el, mert úgy véli, ha felszáll a buszra, akkor ő az Is­ten. Mert — ahogyan a többiek csinálják — neki is azt kellene mondania: kérem a menetjegye­ket, bérleteket felmutatni, majd miután mindez megtörtént, talán azt is mondhatná, köszönöm, to­vábbi jó utazást. A törzsutasok nevében: Fülöp Andrea Ui.: Ha szükséges, a tények igazolására aláírásokat is gyűjt­hetünk. A kisgazdapárt nevében olyan erők is fellépnek, amelyek a va­lóságban csak a nevét viselik a pártnak. A független kisgazda- párt tagsága részéről egyre több­ször érkezik olyan kérdés, hogy vajon meddig tarthat az az álla­pot, hogy a kisgazdapárt nevé­ben olyan erők is fellépnek, ame­lyek ténylegesen csak annak ne­vét viselik, de valójában semmi­féle kisgazdaerőt nem képvisel­nek. A kisgazdapárt tájékoztatja a tagságot és a szimpatizánsokat arról a helyzetről, hogy mindad­dig, amíg ez a hatalom létezik, a kisgazdapártot gyengíteni sze­retné, ugyanis a hatalomnak ér­deke, hogy a ténylegesen legerő­sebb magyar népi, nemzeti pár­tot minden lehetséges erővel gyengítse. Ezért történt, hogy az önkormányzati választások előt­ti időpontban nem került a föld­törvény parlamenti benyújtásra, bár mindenki előtt világos volt, hogy akkor a kisgazdapárt elő­kelő helyen végez az önkor­mányzati választásokon. Nem jelent tényleges erőt sen­ki, akit a pártból kizártak, egy gyűlést sem tudnak összehozni hónapok óta. Tehát egyértelmű, hogy semmiféle erőt nem jelen­tenek, annyira nem, hogy huza­mosabb ideje még csak pártot sem tudtak alapítani. Az ország- gyűlési frakció párt nélkül mű­ködik. Előre látni kell, hogy amíg a kisgazdapárt állandóan erősö­dő, a társadalom mind szélesebb rétegeit a maga oldalára állító párt lesz, addig a hatalmon lévő politikusok olyan erőket próbál­nak a kisgazdapárt ellen állítani, mint például egy második, netán harmadik kisgazdapárt. Ezek az alakulóban lévő pártok a saját te­kintélyüket teszik kockára, emellett ártanak a kisgazdapárt­nak. Ezek a látszatpártok gyen­gíteni akarják a történelmi kis­gazdapártot, de céljukat nem érik el, mert az erősödő kisgaz­dapárt tagsága és szimpatizánsai nem fogadják el e látszatpárto­kat. A kisgazdapárt programját annyiféle erő támogatja — és megpróbál tájékozódni, csatla­kozni kívánva a párt elképzelé­seihez —, hogy végülis ez az irányzat diadalmaskodik majd. Ehhez kitartásra, becsületre, tántoríthatatlan munkára és ösz- szefogásra lesz szükség. Boly ki András az FKgP egri szervezetének titkára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom