Heves Megyei Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-13-14 / 37. szám
HÍRLAP, 1993. február 13—14., szombat—vasárnap FÜZESABONY ÉS KÖRZETE 5. Számvetés a pincékről Az Országos Pincebizottság február 16-án Ostoroson ülésezik. Ott egyeztetik majd az idei programot. A tanácskozást és a helyszíni szemlét László László, a Belügyminisztérium főosztály- vezetője és Balogh Gyula, a bizottság titkára vezeti. Számos szaktekintély érkezik a faluba. Ekkor dőlhet el az is, megkapja-e Eger és Ostoros a pincék helyreállítására kért állami támogatást. Közmeghallgatás Füzesabonyban Füzesabony város képviselőtestülete — munkatervének megfelelően — közmeghallgatásokat tart a hónap folyamán. Az elsőre február tizenötödikén, hétfőn, 18 órától kerül sor a művelődési központban. Másnap, ugyancsak hat órától pedig a Teleki Blanka Általános Iskolába várják a város vezetői az állampolgárokat. Kerékpáradatok számítógépben Aldebrőn a helyi polgárőregyesület elnöksége közgyűlésen értékelte az elmúlt évben végzett munkát. Megállapították, hogy a 101 tag rendszeres járőrszolgálatának, valamint a kápolnai rendőrökkel kialakult szoros együttműködésnek köszönhetően csökkent a községben a bűncselekmények száma. A helyzet további javítása érdekében többek között olyan tervet is elfogadtak, hogy a falu összes kerékpárját számítógépes nyilvántartásba veszik. Káli Hírmondó Megjelent a Káli Hírmondó legújabb száma a helyi általános iskola és a művelődési ház gondozásában. A kiadvány alapvetően az iskolások életéről számol be, közli a papírgyűjtés adatait, a rajzpályázat eredményeit. Azt is közhírré tették, hogy az alsó tagozatos tanulók területi szavalóversenyén Koós István és Horváth Éva negyedik osztályos tanulók első helyezést értek el. Vélemények, viták A füzesabonyi művelődési központban folytatódik a Vélemények, viták elnevezésű sorozat. Február huszonhatodikán, délután 17 órától a Kilátások '93 című fórumra kerül sor, a művelődési központ vendége Petsch- nig Mária Zita és Kéri László lesz. Ostoroson szeretik és kritizálják a Hírlapot „Az utolsó betűig kiolvasom... 99 Nehéz újságot csinálni. Talán olyan sajtótermék még nem is született, amelyik minden embernek egyformán megnyerte volna a tetszését. Pedig a területi lapoknak arra kellene törekednie, hogy a megyében mindenki elolvassa: a nyugdíjas, az értelmiségi, a munkásember és a fiatalság egyaránt. Vannak települések, ahol ezt sikerül elérni. Ostoroson például a családok több mint a fele előfizetett a Heves Megyei Hírlapra. Vajon miért tették, ez »tán nyomoztunk a faluban, s még az után is, mit szeretnének olvasni lapunkban. Az árnyékos helyeken még hófoltok tarkítják az ostorosi utcákat, de a nap már langyosan simogatja a jég alól kikandikáló fűszálakat. A néni botra támaszkodik, annak segédletével kaptat a meredek utcán. Délelőtt van, és teljes csendbe burkolózik a falu, egyedül tőle tudhatom meg, merre van a posta. Egyben arra is kíváncsi vagyok, ő olvassa e a megyei lapot? — Nem olvasom én, kedveském. Nagyon sokáig járattam a Népújságot — így mondja —, de igen drága lett. Átírattuk a Szabad Földre, és aztán annak is felment az ára, így most már mindegyik drága. Viszont az útbaigazítást megkapom, benyitok a postára, s miután igazolom magam, valóban a Hírlaptól vagyok, s valóban a Hírlap érdekel, megkapom a tájékoztatást. Megtudom, hogy a hír valóban igaz, Ostoroson a családok több mint a fele előfizet a lapunkra. — Mi lehet a népszerűség oka?— faggatom Kovács Tibor- né postavezetőt. — Szeretik az emberek, 256 előfizetőnk van. Azt mondják, a körzeti oldalt olvassák a legszívesebben, főként akkor, ha a mi falunk is szerepel benne. Jó, hogy a műsort is megtalálják, és a hirdetéseket is szívesen böngészik. Bár az áremelés után hirtelen visszaesett a példányszám, de most már szépen „visszatornásztuk” magunkat az eredeti meny- nyiségre. — A megyei lap mellett melyek a legolvasottabb újságok? — A Szabad Földre 157-en fizettek elő, emellett népszerűek a képes hetilapok: a Nők Lapja, a Zsaru és a Kiskegyed. Ez utóbbi azonnal igazolódott is, mert amint a postás néni kilépett az épületből egy adag sajtótermékkel, kedd lévén tetején a Kiskegyeddel, azonmód meg is állították: — Vannak-e most benne jó csajok? — firtatta egy munkaruhás ember. Két idős ember bandukol az út szélén, biciklijüket tolva beszélgetnek. — Én mindennap kiolvasom a Hírlapot az utolsó betűig — mondja Józsi bácsi, ő csak így akar a nyilvánosság előtt szerepelni. — Szeretem tudni, mi történik a környéken. Meg aztán az is jó, hogy országos híreket is hoznak, így nem kell még másik újságot is megvenni. Azt nem bánnám, ha több kép lenne benne. Az asszony az apróhirdetéseket böngészi mindig, a lányom meg a hirdetéseket, hol lehet olcsóbban kapni valamit. Mink még akkor se mondtuk le, amikor felment az ára — büszkélkedik riportalanyom. Kisari Zoltánnak, Ostoros polgármesterének mi a véleménye lapunkról? — Nehezen pörögve, de kezd a kor szelleméhez igazodni — kezdi elemzését a falu első embere. — A legnagyobb hibának azt tartom, hogy becsúsznak pontatlanságok. Nem mindig érzem az újságíró jó szándékát, sokszor a sztorit akarja csak kihozni a történetből. Ehelyett többet szeretnék olvasni az emberi bölcselkedésekről. Soha nagyobb szükség nem volt arra, hogy az idős emberek élettapasztalataiból okuljunk. Hiányolom ezeket a portrékat a lapból. Jónak tartanám, ha leközölnének nagy horderejű törvényeket — mint például a szociális törvény —, hogy hiteles forrásból tájékozódhasson a polgár. Többször meg kellene szólaltatni a megye közéletének prominens személyiségeit. Régi vesszőparipám, és most el is mondom, hogy egyes települések aránytalanul sokat szerepelnek az újság hasábjain — ez jó dolog, nem tőlük sajnálom a helyet —, míg mások kimagasló eredményei nem jelennek meg. Bár valószínűleg ez a mi hibánk is. Viszont sajnálok minden sort, amit névtelen levelek leközlésére pazarolnak. S hogy jót is mondjak — mosolyodott el a polgár- mester úr —, nagyon hasznosnak tartom a területi oldalakat, ezt tovább kell csinálni. Olvasok más megyei lapokat is, és úgy tapasztalom, a miénk a jobbak között van. A többiekkel szemben azt tartom a pozitívumának, hogy igyekszik tárgyilagos lenni, betartja azt az etikai szabályt, hogy hallgattassák meg a másik fél is. (sárközi) Helyi adó továbbra sem lesz Besenyőtelki remények Nagy erőfeszítés, sok idő és még ennél is több gond és probléma előzte meg a költségvetés végleges formába öntését Besenyőtelken. Az önkormányzati ülésen dr. Balogh Ernőalpolgármester elmondta: már most látszik — részben az áremelések miatt —, hogy több pontnál magasabb kiadások várhatók a tervezettnél. Az elfogadott költségvetés szerint 1993-ban 62 millió 131 ezer forintból gazdálkodhatnak a községben. Pál Péter jegyző bejelentette, hogy 1993-ban helyi adót nem vetnek ki a lakosságra. Kalóz András polgármester beszámolt az önkormányzat szervezeti felépítéséről, melyet a szervezeti és működési szabályzatban rögzítettek. A választások után az ónkormányzat munkájának segítésére létrehozták a pénzügyi ellenőrző, egészségügyi-szociális, művelődési-iijúsagi-sport bizottságokat. Az elmúlt két és fél évben sikerült növelni a település vonzerejét, csökkenteni a város és a falu közötti különbségeket. Huszonhárom, első lakáshoz jutó fiatalt támogattak, 137 esetben pedig a kamatadó törlesztéséhez nyújtottak segítséget. Anyagiakkal járult hozza az önkormányzat a régóta üzemképtelen toronyóra megjavításához. A II. világháború áldozatait idéző — míves kivitelű — emlékműhöz is adtak önkormányzati támogatást. Besenyőtelek lakossága a múlt év októbere óta élvezheti a vezetékes gáz áldásait. Ez volt a legjelentősebb beruházás a községben. Egy év alatt készült el, 55 milliós költséggel, melyhez az önkormányzat 8 millióval járult hozzá. A település közintézményeiben is bevezették a gázfűtést. A másik igen jelentős beruházás volt a község központjában kihasználatlanul lévő telken a bevásárlóudvar kialakítása. Ennek költségei 25 millió forintra rúgtak. Ebből 2 millió forintos önkormányzati hozzájárulással megvalósult a régóta óhajtott piac. A település egészségügyi ellátottságát javította a volt óregek napközi otthonának épületében kialakított II. sz. háziorvosi körzet. Itt kapott helyet a fogászati rendelő is. A hivatal a bevételi forrásait növelte azzal is, hogy 14 állami tulajdonú ingatlant értékesített. A kihasználatlanul álló, önkormányzati tulajdonban lévő épületek bérbeadásával hasznosította azokat. A bérlők — SH Impex virág-nagykereskedés, Baumgartner autószalon. Franco autókereskedés és Agria Sport — az épületeket korszerűsítették, munkahelyeket hoztak létre, és adományokkal segítették a község vezetését a kitűzött célok megvalósításában. Pólyák Pál A makiári homály A vádlott: a diófa — A makiáriaknak — jobb híján — egy ragyogó fehérre festett korlát mutatja az utat éjszakánkén de még a koránkelők is csak szorosan e bizonyos korlát mellett közlekednek, ha a hajnali homályban nem akarnak az árokba zuhanni. A község „telepi” részén ugyanis hónapok óta rossz a közvilágítás — tudtuk meg makiári olvasóinktól. Nem csupán nem világítanak a közúti lámpatestek, de zárlatosak is: a két ünnep között több tévékészüléket tettek tönkre. Az érintett utca (utcák) lakói panaszukkal — állítólag — már fölkeresték a füzesabonyi ÉMÁSZ-t, valamint az önkormányzatot is, de problémájukat eddig még nem oldotta meg senki. Simon Gábort, az ÉMÁSZ füzesabonyi kirendeltségvezető-helyettesét kérdeztük meg arról, hogy mi okozza a meghibásodást. Simon úr elmondta, hogy eddig ebben az ügyben egyetlen bejelentés sem érkezett a vállalathoz. — Az első jelzésre azonnal indulunk, de jelenleg nem tudunk a községben ilyen problémáról. Azonban már évekkel ezelőtt küldtünk egy körlevelet Makiárra, hogy vágjanak ki egy bizonyos diófát, mert ez a fa a vezetékek útjában áll. De a lakók erre nem voltak hajlandók. Tél idején a szél egymáshoz nyomja az ágakat, a vezetékeket, és zárlat keletkezik. De a fa kivágása vagy legallyazá- sa nem a mi hatáskörünkbe tartozik, hanem a makiári önkormányzatéba... Azonban Ujj István, a község polgármestere sem tud a problémáról. — Furcsa, hogy a Heves Megyei Hírlaptól kell a rossz közvilágításról értesülnöm. Hozzám senki sem jött be ilyen panasz- szak.. Tavaly közel egymilliónkba került a telepi rész közvilágításának felújítása, és — az ÉMÁSZ-szal közösen — a galy- lyazást is elvégeztük a faluban. Úgyhogy ezt a diófát megnézem magamnak... (kzs) A füzesabonyi gyerekekért Indulásnak százezer A közelmúltban Füzesabonyban egy nagy érdeklődésre számot tartó sorozat indult útjára: az Apropó. A talk-show jellegű rendezvény keretén belül a településhez valamilyen formában Kötődő, egyfajta karriert befutó személyek vallanak eddigi éle- tútjukról. A művelődési ház legelső vendége dr. Tóth Judit, a Budapest Bank vezérigazgató-helyettese volt, aki a műsor igazi „apropójaként” bejelentette, hogy egy, füzesabonyi gyermekek tanulását segítő alapítványt hoz létre. Az alapítvány induló vagyona 100.000 forint, amelyet mint magánszemély adományoz a helybélieknek. — Mi késztette arra, hogy egy ilyen nemes kezdeményezést tegyen?— kérdeztük a sikeres műsort követően. — Lokálpatriótának tekintem magam, és sok gyermekkori emlék fűz egykori lakóhelyemhez, Füzesabonyhoz. Ezért számomra jóleső érzés volt, amikor Simon Edit, a művelődési ház vezetője megkért, hogy osszam meg eddigi pályafutásom tapasztalatait a városbeliekkel. És ha már eljöttem, mindenképp szerettem volna valamit ajándékozni az ittenieknek. — Hogy tervezi az alapítvány működését? — A kuratóriumi munkákban még részt vesz a fentebb említett Molnárné Simon Edit és Szabó Martina, német anyanyelvű pedagógus is. A célkitűzéseink között első, hogy a gyerekek és szüleik megértsék, milyen fontos az idegen nyelvek elsajátítása. Ezentúl támogatni kívánjuk a csereutazásokat és a különböző külföldi kapcsolatokat. Továbbá a hátrányos körülmények között élő ifjú korosztály tanulásának előmenetelét. — A jótékony célú kezdeményezések idő előtt elhalhatnak itt is. Ön nem túlzottan optimista? — Őszintén megvallom, hogy kellemes csalódások sorozata ért a városban. Többen jelezték, hogy pénzügyileg és más vonatkozásban is csatlakozni kívánnak hozzánk. Bízom még a szülők józan megítélésében és egykori kedvelt pedagógusaim — köztük Turóczi János tanár úr — erkölcsi támogatásában is. Várom a mielőbbi bírósági bejegyzést, és azután kezdődhet az érdemi munka. Sz. Cs. Káli szettek Amerikába... Sárkány Zsuzsanna és Báder Magdolna vasal Kál községben mintegy három éve üzemel a Fővárosi Kézműipari Vállalat konfekcióágazata, ahol jelenleg — Kál, Kompolt, Kápolna, Erdőtelek és Nagyút községekből — több mint félszá- zan dolgoznak. Azonban bizonyos, hogy sem az említett falvak, sem az ország más településein lakók nem látnak a varroda munkájából semmit — ugyanis az üzem csakis külföldi exportra dolgozik. Elsősorban az Amerikai Egyesült Államokba szállítják az itt gyártott sortokat és blúzokat, egy ilyen „szett” ott 20 dollárba kerül. S amint azt Kréti Sándornétól, a varroda vezetőjétől megtudtuk: a kereslet igen nagy e nyári ruhadarabok iránt... Az önelszámolás lehet, hogy megoldás Feldebrőn egyetlen cél a túlélés Gazdátlan, árva szövetkezeti tanyák kuporognak Tófalu, Al- debrő és Feldebrő határában. A kihalt gépműhelyek, üres raktárak, ridegen búsuló istállók után az átalakult Rákóczi Mezőgazdasági Szövetkezet feldebrői irodaháza felé tartok. A valaha takaros kis kúria most dermedt, zaklatott, bizalmatlan hangulatot áraszt. A tagság jó része már „elmenekült”, itt a központban azonban még majd minden „széknek” megvan a gazdája. Az átalakulásról, a szövetkezet helyzetéről és a további elképzelésekről faggatom Búzás Istvánt, a szövetkezet igazgatóságának újraválasztott elnökét. Mi újság az egykor kiváló termelőszövetkezet háza táján? — A közgyűlés decemberben egyértelműen az átalakulás mellett döntött. Megválasztotta a 7 tagú igazgatóságot, de ezen belül az elnöki posztra kettős jelölés volt. Ha nem is elsöprő többséggel, de én kaptam meg továbbra is a bizalmat a vezetésre, az irányításra. Mivel a régi típusú termelőszövetkezetben minden közös volt, így az átalakulás után az úgynevezett nagyvállalkozásoknak nincs reális alapja. A régi beidegződések „levetkőzéséhez” sok időre van még szükség. Ezért keressük az átmenet lehetőségét. Az igazgatóság megtárgyalta és jóváhagyta az önelszámoló egységekre való átszerveződést egy vagyonkezelői központtal, amelynek most a tervezése, szervezése folyik. Minden vállalkozni szándékozó keresi a helyét, tervezget. — Úgy hírlik, azon a bizonyos közgyűlésen a feldebrői tagságból több mint százan írásban is beadták a szétválási szándékukat. — Igen. Amióta Aldebrőt, Feldebrőt és Tófalut kény szentették az egyesülésre — aminek már több mint egy évtizede —, azóta kimondva-kimondatlan izzik a hamu alatt az ellentét és viszály parazsa. A szétválást tehát nem lehet megakadályozni. A túlélésre azonban együtt én nagyobb esélyt látok. Megjegyzem még, hogy a pontosan 105 aláíróból körülbelül 90 a szövetkezeti tag, és ebből is mindössze egyhatoda csak az aktív dolgozónk. Az a tervünk, hogy a kezdeményezőkhöz újból eljuttatunk egy nyilatkozatot, a szétválási szándék megerősítése végett. — Hogyan zárta az évet a közös szövetkezet? — Még most készülnek a számítások. A könyvelés jelenleg is ezen dolgozik. Tény, hogy van 21 millió forint hitelünk. Sajnos, a múlt évünk is biztosan veszteséges lesz, mert szinte egyetlen ágazat sem tudott nyereséget produkálni. A sertéstelep pedig már évek óta veszteséggel üzemel. — Szóbeszéd tárgya a tagság körében a sertéskombinát múlt évi leltáreredménye is. — Tavaly nyáron a telepen leltározás volt. Darabszámra megvoltak a malacok. A gond ott volt, hogy sok súlyt előlegeztek meg maguknak az elszámoláshoz, mivel az ott dolgozók gyarapodás után kapják a bérüket. A különbözet leltárhiányt okozott, de a vezetőség súlyhiánynak minősítette. A vizsgálat még folyik, de jelenleg a telep felszámolás alatt van. Természetesen a február közepére tervezett részközgyűléseken az eredményekről is tájékoztatni fogom a tagságot. — Január első napjaiban volt az első igazgatósági ülés. Mi a véleménye, hogy tud együttműködni az új vezetés? Milyen tervekkel, reményekkel indítják az új gazdasági évet? — Egyetlen célunk van, az pedig a túlélés. Tevékenységi körünket bővíteni kell, mert az alaptevékenység az eddigi létszámnak csak egy töredékét búja el. Talán a következő közgyűlésen, a vállalkozóink elképzelései, tervei ismeretében derűlátóbbak lehetünk, és lesz néhány biztató szavunk a most oly bizonytalanságban hányódó tagságunknak. — Kelemen — Trencsénvi Sándorné már nagy gyakorlattal rendelkezik... (Fotó: Gál Gábor)
