Heves Megyei Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-30-31 / 25. szám
12. HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP, 1993. január 30-31., szombat-vasárnap Kertész leszek Az írás, mint jellemünk tükre (A Grafológiai Intézet rovata) Vendégváró koszorú Koszorú — ötórai teához A koszorú az egyik legősibb virágkötészeti forma. Már az ókorban ismerték és szerették. Alkalmazása sokkal szélesebb skálán mozgott, mint manapság. A görögök babérkoszorúval tüntették ki győztes hadvezéreiket, olimpiai bajnokaikat. Ezeket a koszorúkat fejen hordták. Koszorúval díszítették isteneik szobrát, otthonaikat. Díszkoszorút adományoztak valakinek tiszteletből, kitüntetésből. Természetesen kör alakban összekapcsolt füzéreket (koszorú őse), illetve koszorút készítettek halottaik emlékére is. A koszorúnak ez a jelentése erősödött, és díszítő, az élet örömtelibb eseményeihez kapcsolódó formája visszaszorult. Az utóbbi néhány évben — elsősorban a német és osztrák virágkötők munkájának hatására — újra kezdődött a díszkoszorúk divatja. A technikai csodák, a rohanó idők embere vágyódik valamilyen belső béke, nyugalom, biztonság után. Nem csoda, hogy éppen ebben az időben elevenítik fel a régi szokásokat. A régi korok emlékei felértékelődnekk, rájuk terelődik a figyelem. Talán ezért divatos újra a koszorú díszítő funkciója. A koszorú nyugodt, zárt formájával, ahol nem látni, hol a kezdet és a vég, maga a nyugalom, a biztonság, az élet örökkévalóságának szimbóluma. Az egyik leggyakrabban használt alkalmazási területe a címben is szereplő, úgynevezett „vendégváró koszorú”. Örvendetes módon ezekkel karácsony tájékán már szűkebb hazánkban is találkozhattam. A vendégváró koszorú tipikus elhelyezési módja a bejárati ajtóra történő felfüggesztés. Már a belépés előtt köszönti a hozzánk érkezőt, jelezve, hogy örömmel készültek a jövetelére, és a házban barátságos, vendégszerető emberek laknak. Ezeket a koszorúkat nemcsak a nagy vendégjárás (karácsony, szilveszter, húsvét, stb.) idején hagyjuk kint, hanem szinte mindig, csak az alkalom, az ünnep, illetve az évszak jellegének megfelelően változtatjuk. Télen, fagyos időben örökzöldeket, száraz virágot használunk fel. Nyáron jól mutat a gabona (búza, árpa, zab, rozs) önmagában, vagy vegyesen, esetleg selyemvirággal, vagy olyan élővirággal vegyítve, ami szárítható (pl. rózsa, cickafark). Leggyakoribb méretek: 15- 18-20-25 cm átmérő. Koszorú alapjául körformára kialakított drótráfot használhatunk, amit úgy tudunk a kívánt módon megvastagítani, hogy szalmát erősítünk rá tekercsdrót segítségével. Erre tűzzük a növényanyagot. Díszkoszorút elhelyezhetünk még falon is. Többnyire tartós növényanyagból készül, csak akkor dobjuk ki, ha már megúntuk, vagy elvesztette aktualitását. Ne dobjuk ki az egészet, csak a „dekorációs” részét, mivel az alap más növénnyel újra díszíthető. Különleges asztaldísz is készíthető koszorú formára. Ezekhez már lehetőleg tűzőhab alapot használjunk, mivel ez higiénikusabb, és az élő virág használatát is lehetővé teszi. Nemcsak ünnepélyes alkalmakra, hanem egy egyszerű délutáni kávéhoz, teához is illik, sőt, ezeknek bensőséges hangulatot ad. Jól kombinálható gyertyával, ami az előbb említettek hatását fokozza. V. Pénzes Judit „Magyar” szavunk életútja egyéni és közéleti nyelvhasználatunk tükrében Sajátos szóhasználati jelenség napjainkban, hogy a „magyar” megnevezés jelentéstartalma és használati köre egyre gyakrabban vállal kulcsszerepet a hazai sajtóban, szellemi, köz- és politikai életünk nyelvhasználatában. Az sem véletlen, hogy nemcsak élünk a magyar megnevezéssel, hanem vissza is élünk vele. Erre utal ez a sajtó hasábjain megjelent szövegrészlet: „Az elmúlt két évben szinte használhatatlanra zsolozmáztuk a magyar szavunkat, ellepett bennünket a magyarságukat hőbörgők raja. (Magyar Nemzet, 1992. dec. 2.). A két egymásnak ellentmondó vélemény hátterében „magyar” szavunk fogalmi és használati értékének nem ismerése húzódik meg. A magyar szó életútjának és a belőle levonható tanulságoknak jobb megismerése céljából a megnevezés szócsaládját is alaposabban meg kell ismernünk, annál is inkább, mert a magyar, a magyarság, magyarkodik, magyarkodás, magyaros, magyarosít, magyartalan, magyartalanság, magyargyűlölet, magyarellenes, magyarfaló, magyar nép, magyar nyelv, magyar sors, magyar dal, magyar szó, magyar nemzet felsorakoztatott szócsaládi tagok fogalmi és használati értékükben a magyar népet, a magyar nemzetet, a magyar embert jellemző jellegre, sajátságra, tulajdonságra utalnak, es segítenek bennünket, hogy hiteles választ adhassunk ezekre a kérdésekre. Ki magyar, mi a magyar? A megfelelő válaszokban kulcsszerepet játszanak az érzelem világának jelenségei: a magyar anyanyelv, ragaszkodás a ma- yar néphez, a magyar nemzet- ez, mindazoknak a küldetéstudati tényezőknek a vállalása, amelyek származástanilag, genetikailag is a magyar néphez való tartozásunkat bizonyítják. Éppen ebben a gondolatkörben merülnek fel súlyos politikai ösz- szefüggéseket is hordó kérdések: lehet-e például a délszláv Petro- vics család fiát, a nagy magyar költőt, Petőfi Sándort kizárni a genetikai elv alapján a magyar nép, a magyar nemzet közösségéből. Annál is inkább nem, mert anyanyelvének vallotta a magyar nyelvet, vállalt sorsközösséget a magyar néppel, a magyar nemzettel. Nem hivalkodik tehát magyar voltával, nem magyarkodik napjainkban, aki — Kosztolányival — azt vallja: „az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható.” Nem a célszerűtlen magyarkodás számlájára írhatjuk azokat a versrészleteket, amelyekben a magyar nyelv iránti ragaszkodásukat azzal is kifejezi a költők, hogy a magyar műveltség fogalmába beletartozónak ítélik a magyar nyelv kifejező erejét, szépségét, úgy, ahogyan Ábrányi A magyar nyelv című versében: „Ó, szép magyar nyelv! Aki egyszer téged/ Ajkára vön, többé nem dobhat el!/Szentség gyanánt, hogy befogadja éked/ Őrző oltárrá válik a kebel/ Minden, mi fejben, vagy szívben fakad/ Tőled nyer pompás, színdús szavakat.” A magyarság iránti ragaszkodásunk, elkötelezettségünk jellemző ismérve, mennyire ismerjük az anyanyelvűnk eredetével kapcsolatos forrásokat. Sajnos, legfeljebb csak annyit tudunk, hogy népünk finnugor nyelvű nép, s annak ugor ágához tartozik, s a finn — magyar nyelvrokonság keretén belül a magyar, manysi, chanti rokonsági sorrendben tartjuk számon a népünk és nyelvünk eredetéhez, fejlődéséhez kapcsolható információkat. A magyar szólások világa külön is megérdemli figyelmünket. Hiteles képet kapunk a magyar népről, emberről, sajátos magatartás- és viselkedésformáiról, gondokodásáról szólásaink tükrében. Íme, a példatár: magyar anya szülte; magyarul beszél, magyarul érez; magyar vér folyik az ereiben; ingét is odaadja a magyar; második esze jó a magyarnak (a kár után okos); kárán tanul a magyar; szóból ért a magyar ember; nem kell a magyarnak a pardon (nem kegyekért könyörög); három a magyar igazság; vakulj magyar!; a magyar hamar aláír, lassan fizet (könnyen ígér); a magyarnak elég egy horkantás (könnyen megsértődik, indulatba jön); a magyar nyelve hegyin hordja a szívét (őszinte, szókimondó); könnyű a magyart lóra ültetni, de nehéz leszállítani; a magyar ember hallgat, amikor eszik; magyar szüle szülte (derék, bátor); sírva vígad a magyar (Juhász Gyula átírásában: „Ha sírva is, de vigadunk/ Míg fölragyog magyar napunk”); él még a magyarok istene; háromszor iszik a magyar; erős, mint a magyar bors; cifra, mint a magyar szűr; magyar borban az igazság; lenge mágyarba öltözött (egy szál gatyában van); ez aztán a magyar beszéd (nyílt, igaz, egyenes). A mai Magyarországon élő magyarság szóhasználatában a gyakran emlegetett elkötelezett- ségszóval jelöli meg nyelvünkkel kapcsolatos érzéseinket is, különösen azzal, hogy a magyarság két „imájában” is benne foglaltatik két legszebb szavunk: Isten, áldd meg a magyart! (Himnusz), Hazádnak rendületlenül,/ Légy híve, oh magyar! (Szózat). Dr. Bakos József Titkosírások Már az időszámítás előtti korban felmerült annak a szükségessége, hogy a leírt gondolatot elrejtsék a be nem avatottak elől. Aineiasz Taktikosz görög hadművészeti írónak i. e. 360 körül írt művéből tudjuk az i. e. IV. sz.-i titkosírások módszereinek összefoglalását. Az egyiknek pl. az a módszere, hogy egy megbeszélt, esetleg a keltezésből adódó kulcs szerint csak minden harmadik vagy negyedik — vagy akárhányadik — betűt kell a nyílt szöveg szerint értelmezni. A többi betű lényegében csak feltöltésül szolgál, s a levélíró ügyességétől függött, hogy ennek ellenére összefüggő, értelmes szöveget tartalmazzon. Ötletes módszernek bizonyult az ún. levélkerék alkalmazása is. Ezt nyílvesszővel vagy hajítógéppel az ostromlott várból ki lehetett juttatni. Egy kicsi, kör alakú fatábla szélén 24 lyukat fúrtak (ennyi betűből állt az ógörög abc), a korong közepén két lyuk volt. E két lyuk helyzete középen, pontosabban az a hozzájuk tartozó sugár, amelynek titkosságát külön kulcs biztosította, első betűt jelentette. Az első betű után abc sorrendben következtek a korong peremén a többi betűk, azaz az azokat jelentő furatok. Azokon a lyukakon, amely betűkből állt a titkos szöveg, fonalat húztak át. A fonalat minden szó után a középső lyukakon húzták át, ezzel a szóközöket is jelölték. A címzett természetesen ismerte a kulcsot. Megoldáskor a fonalat visszafelé bontották le, így a betűket jobbról balra kapták meg. A történeti könyvekben mindenütt említést tesznek arról, hogy Trója elestét 3000 évvel ezelőtt fényjelekkel továbbították. Megbeszélt jelekkel ellenséges hadak közeledtét így tudatni lehetett, de váratlan eseményekkor ez a módszer csődöt mondott. A behelyettesítéses módszerek közük a legelterjedtebb volt az, amikor az abc minden betűje kapott egy számot, s a titkos szöveg csupa számból állt. A módszerek fejlődése Egy „sátáni" titkosírás kulcsa a középkorból. A szentségtartót ábrázoló rajzon a sátán és a túlvilág angyala őrzik az írás titkát. A középen látható felhőből kinyúló kéz forgatható, és a különleges alakú rejtjelekre mutat Ezeket azért könnyű megfejteni, mert az adott nyelv betűinek van egy előfordulási gyakoriságuk. Ennek alapján gyorsan hozzájuthatunk az elrejteni akart információkhoz. Szinte lehetetlen viszont annak a módszernek a megfejtése, amelynél egy betűt mondjuk három különböző szám is jelöl, s ezt váltogatva használják ugyanannak a betűnek a jelölésére. Különösen féltve őrzött titkok voltak a különféle titkos társaságok rejtjelezési módszerei. Legtöbbször az abc betűit egy mágikus jellel helyettesítették. Még ma sem tudunk sokat pl. a rózsa- keresztesek vagy a szabadkőművesek működéséről. Nem nevezzük ugyan titkosírásnak — csak rejtett írásnak — a valamilyen láthatatlan vegyszerrel írt szöveget, amit aztán vegyi eljárással lehet „előhívni”. A legegyszerűbb ilyen jellegű tintát nem a vegyészek, hanem a természet találta fel. A tej és a citromlé nem hagy feltűnő nyomot a papíron, ha azonban száradás után enyhe meleg vasalóval átsimítjuk, előtűnik a szöveg. Börtönökben sínylődő emberek (in.) gyakran használták ezt a módszert üzenésre. Természetesen ma is előfordulnak rejtett szövegek, csak éppen manapság a készítőik már felhasználják a fizika legújabb kutatási eredményeit. Ismeretes, hogy a láthatatlan ultraibolya fény bizonyos anyagokról úgy verődik vissza, hogy hullámhosz- sza megváltozik, nagyobb lesz. Ha ez a megváltozott hullámhossz meg van világítva — újból ultraibolya sugarakkal —, világító fényként látható. Ezt a jelenséget használják fel akkor, amikor színtelen kininoldattal írják meg a levelet, amit aztán kvarclámpával lehet olvashatóvá tenni (gyönyörű halványkék színe van). A katonai és bűnügyi laboratóriumok mindenféle vegyszerrel és eszközzel ellátva fognak hozzá egy feltehetően rejtett szöveg feltárásához. Módszeresen mennek végig a különböző eljárásokon, ügyelve arra, nehogy valamelyik kezeléssel megsemmisítsék a rajta rejtőző írást. Az általánosan elterjedt, ma is klasszikusnak tartott, csupáén az abc betűiből készített rejtjelkulcsokkal egyidőben alkalmazni kezdték az ún. kódtáblázatokat is. Napjainkban — az alkalmazástól függően — általánosan ismert, ill. titkos kódokat használnak. Alkalmazási területük igen széles: diplomácia, kereskedelmi tengerészet, haditengerészet, pénzintézetek, stb. A kódok készítését kodisztikának nevezzük. A kodisztika a titkosírásokat érintő ismeretek rendszere, a velük való elméleti és gyakorlati foglalkozás. Egy egyszerű példa: azzal együtt, akinek üzenni akarunk, megvesszük ugyanazt a könyvet. A titkos szöveg csupa számból fog állni. A számok sorrendje: a könyv oldalszáma, majd a vala- hanyadik sor valahanyadik betűje. Természetesen ma már ez nem ilyen egyszerűen működik. Előnye, hogy szinte megfejthetetlen addig, amíg meg nem találják a könyvet. Katona Ágnes grafológus Pistike és a kutya Pistike ijedten hátrál egy nagy kutya elől. — Ne félj — bátorítja a kutya gazdája —, hisz látod, hogy milyen barátságosan csóválja a farkát! Erre a kisfiú szepegve a vízsz. 3. és függ. 1. sz. sorokban olvasható szavakat mondja. VÍZSZINTES: 1. Kiss... Kate (Csókolj meg, Katám) 3. A gyermek szavainak első része (zárt betűk: L, S, T). 14. Felületi egyenetlenséget megszüntet 15. Elkülöníthető fülke mulatókban 16. Levéltávirat, röv. 17. Szintén nem 19. A nagymama megszólítása egyes vidékeken 20. Néma tanú! 21. Igen — angolul 23. A földre hintő 26. Mázol 27. Füzet 29. Rosta 30. Egykori kiváló labdarúgó, az UTE jelenlegi edzője (Ferenc) 31. Mintegy, szinte — latin eredetű szóval 33. Idegen női név 34. Nem csomózott keleti szőttes 35. Magot földbe juttat 36. Páncélzat 38. Hajtás teszi a földből 39. Részben nézi! 40 Étkezést előkészítő 42. Pályaudvar, röv. 43. Iskola — a diákok szóhasználatával 44. Jugoszlávia elnöke volt (Joszip Broz) 45. Eskü németül (EID) 46. Házat készítő 48. Veszprém megyei település 49. Szerencsejáték 51. A részére 52. A felületére mázol 54. A földtörténeti ókor utolsó szakasza 55. Heves megyei település 56. Érkező személyt a kutya csaholva fogad 58. Iráni uralkodók címe volt 59. Kálium és szén 60. Tagadószó 61. Mario... Monaco 63. Lásd ott, röv. 64. Szenvedélyesen 67. A helyiségből nagy sebességgel távozik 69. Szerencse- játék dija FÜGGŐLEGES: 1. Pistike szavainak folytatása (zárt betűk: G, I) 2. Eseményt célként kitűz 3. Németország és Svédország gk.-jele 4. Fagylalt — németül (EIS) 5. Magasabbra tart 6. Határérték — matematikai kifejezéssel 7. Azt a személyt 8. Némán mosó! 9. Történelmi nevezetességű település Tolna megyében 10. San... (táncdalfesztiválok színhelye Olaszországban) 11. A nagypapa megszólítása egyes vidékeken 12. A gallium vegyjele 13. A hallottakat felfogni 18. Mesterségesen előállított anyag jelzője 22. Az alsóshoz hasonlító kártyajáték 24. Hegycsúcsból kiemelkedő szikla 25. A jelzett időtől számítva 26. Ébredő 28. Névelő 30. Férfinév 32. Gyorsan, merészen emelkedő 34. Az udvarra taszít 37. Mennyei 38. Melyik személyt 40. Világhírű olasz karmester (Riccardo) 4L Merev, barátságtalan 42. Arcszeszmárka 43. Kellem, könnyedség 45. Helység Nógrád megyében 47. Szú teszi a fában 48. Szel, hasít 50. Rövidítés egyes zeneművek előtt 52. Nagyszerű 53. Csillagászati talppont 56. Kitalált történet 57. Hősök... (közterület Budapesten) 60. Égykori kiváló operaénekes (Dávid) 62. Kacat 65. Némán vágó! 66. Az ismeretlen adakozó névbetűi 67. Kicsinyítő képző 68. Kiejtett más- salhangó * * * A megfejtéseket február 4-ig küldjék be címünkre. A nyertesek névsorát szombati lapszámunkban közöljük. A borítékra írják rá: „Keresztrejtvény”! Báthory Attila
