Heves Megyei Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-16-17 / 13. szám

HÍRLAP, 1993. január 16-17., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 11. Spanyol konyha Leves Sonkás fokhagymaleves Hozzávalók: 10 dkg főtt füs­tölt sonka, 10 dkg szalámi, 4 ge­rezd fokhagyma, 1 húsleveskoc­ka, 1 szikkadt zsemle, 2 tojás, 5 evőkanál olaj, só (ízlés szerint), késhegynyi törött bors, 2 evőka­nál párolt rizs. A zsemlét kis kockákra vág­juk, és 3 evőkanál olajon pirosra pirítjuk. A sonkát és a szalámit vékony metéltre daraboljuk, a fokhagymát a tisztítást követően szétzúzzuk. A maradék olajat felforrósítjuk, rátesszük a fok­hagymát, és megfuttatjuk rajta. Ezután hozzáadjuk a sonka- és szalámimetéltet, majd pár percig kevergetve pirítjuk. Felengedjük 1 liternyi vízzel, beletesszük a húsleveskockát, és kevés sóval, borssal fűszerezzük. Hozzáadjuk a megpirított zsemlekockákat, és felforralva addig főzzük, amíg a zsemle egészen szétfő a levesben. Amíg a leves készül, a tojásokat keményre főzzük, és meghámoz­va kis kockákra vágjuk. Tálalása: a levesescsészék al­jára tesszük a külön megpárolt rizst, rá a keménytojás-kocká- kat, és ráöntjük a forró levest. Zöldségsaláta Cézár-saláta Hozzávalók: 40 dkg, csont és bőr nélküli főtt tyúkmell, 1 fej vöröshagyma, 2 kemény tojás, 2 evőkanál olajbogyó, 2 zöldpap­rika, 3 evőkanál marinált paradi­csompaprika, 2 evőkanál bor­ecet, 4 evőkanál olaj, 1 csokor snidling, só (ízlés szerint), törött fekete bors. Az ecetet összekeverjük az olajjal, megsózzuk, megborsoz­zuk, és a finomra vágott snidling felét belekeverjük. A főtt tyúk­mellet nagyon vékony csíkokra aprítjuk, a kemény tojást felkari- kázzuk, a zöldpaprikát kicsu- mázzuk, majd ugyancsak csíkok­ra vágjuk, s a salátástálba öntjük. Hozzátesszük a marinált papri­kát és a meghámozott, haj szál vé­kony karikákra vágott, megsó­zott hagymát. A kimagozott és finomra vágott olajbogyóval megszóljuk, végül rálocsoljuk a mártást. Jól átkeverjük, és a hű­tőszekrényben lefedve, két órán át érleljük. Húsétel Asturiai húspástétom, tésztában sütve Hozzávalók: 10 dkg szalámi, 10 dkg sonka, 10 dkg sertés szűz­érme, 10 dkg gomba, 1 fej vö­röshagyma, 4 gerezd fokhagy­ma, 1 dl száraz fehérbor, 1 dl cherry, 1 evőkanál paradicsom­püré, só (ízlés szerint), 1 teáska­nál pirospaprika, 50 dkg vajas tészta (mirelit leveles tészta), 4 evőkanál olaj, 1 tojás. A forró olajon lepirítjuk a megtisztított és finomra vágott fokhagymát, majd hozzáadjuk a finomra aprított vöröshagymát is. A tűzről lehúzva, belekever­jük a pirospaprikát, és azonnal rátesszük a vékony csíkokra vá­gott sertésérmét, a szalámit, va­lamint a sonkát. Egy-két percig pirítjuk, majd beletesszük a meg­tisztított és szeletekre vágott gombát, végül ráöntjük a cherryt és a paradicsompürét. Folytonos keverés közben felforraljuk, és befedve addig főzzük, amíg a le­ve elfő, és csak sűrű mártás ma­rad alatta. A vajas tésztát egy tor­taforma duplájára nyújtjuk, majd kibéleljük vele a forma alját és oldalát, mégpedig úgy, hogy pereme is legyen. A tölteléket belesimítjuk, és a maradék tész­tával betakarjuk, amelyet kicsit rá is nyomkodunk. Feldíszítjük, azaz a tésztából csíkokat vagy tetszés szerinti alakzatokat nyo­munk rá, és a felvert tojással be­kenjük. Előmelegített forró sü­tőben szépen megsütjük. Halétel Navarrai pisztráng Hozzávalók: 4 kisebb piszt­ráng, 4 vékony szelet füstölt son­ka, kevés liszt és olaj (a sütés­hez), só és törött fehér bors (ízlés szerint). A tálaláshoz: 10 dkg füstölt sonka, 5 dkg tisztított fe­hér mandula, 2 paradicsom, 2 zöldpaprika, 1 citrom. A pisztrángot megtisztítjuk, a gerincét kiszedjük, majd a halat megsózzuk, megborsozzuk. A gerinc helyére teszünk egy-egy szelet füstölt sonkát. Lisztbe mártva kevés olajon megsütjük a halak mindkét oldalát. Az olaj­ból kivéve, melegen tartjuk. A sonkát metéltre vágjuk, a zöld­paprikát kicsumázzuk, csíkokra aprítjuk, a mandulát elforgácsol­juk, a paradicsomot kis kockákra daraboljuk. 2 evőkanál olajon megpirítjuk a sonkát, hozzáad­juk a paprikát, a mandulát, és az egészet néhány percig együtt pi­rítjuk. Végül beletesszük a para­dicsomot is. Csak addig sütjük tovább, amíg a paradicsom még nem esik össze. A citromot meg­hámozzuk, és — nagyon vékony karikákra vágva — feldíszítjük vele a töltött halat. A ragut köré­je téve tálaljuk. Kubai sikersztori A hír, miként főszereplője, szárnyakon repült Havannába a közelmúltban: a kubai légierő őrna­gya, akinek 1991. márciusi dezertálása egy MÍG 3 2-es gépen igen nagy port vert fel, nemrégiben visz- szatért a családjáért. Orestes Lorenzo szökésekor feleségét és két fiát hagyta otthon. Az Egyesült Államokba érkezése napjától vágyott családjára, s mindent meg is tett azért, hogy újra együtt lehessenek. Hivatalosan kérte az amerikai és a kubai illetékesektől a család- egyesítés engedélyezését, s Washington havannai érdekképviseleti irodája azonnal meg is adta a vízu­mot az otthonmaradottaknak. A kubai válasz azon­ban több mint elutasító volt. Raul Castro, az állam- és kormányfő fivére, a fegyveres erők minisztere berendelte magához az asszonyt, és közölte vele: soha nem engedik ki az országból, hogy „áruló” fér­jével találkozzék. A volt őrnagy eközben az ENSZ-hez, az ameri­kai elnökhöz és más államférfiakhoz fordult segít­ségért — mindhiába. Ezért, mint sikeres akciója után elárulta, mintegy egy hónapig dolgozott máso­dik, a megelőzőnél is vakmerőbb repülésének ter­vén. Az elmúlt év végén a Floridához tartozó legdé­libb (tehát Kubához legközelebb fekvő) sziget, Key West repülőteréről indult egy kis Cessna gép fedél­zetén. Útjához felhasználta a kubai légvédelem fel­építéséről, gyenge pontjairól még „odahaza” szer­zett ismereteit. A 45 perces utat a tenger szintjéhez egészen közel tette meg, hogy elkerülje a radarok hatósugarát, s nappal, a késő délutáni órákban lan­dolt a híres tengerparti üdülőhelyre, Varaderóra vezető autópályán, egy teherautó és egy busz kö­zött, a megrökönyödött utasok tekintetétől kísérve. Felesége, 11 és 6 éves fia pontosan a megbeszélt he­lyen várták, a megbeszélt színű trikóba öltözötten — egy turista vitte nekik a férj titkos üzenetét —, s a gyors beszállás után már ismét a levegőben volt a gép, hogy újabb 45 perc múlva amerikai területen érjen földet. A hivatalos havannai tájékoztatás természetesen semmit sem közölt a történtekről. A Kubába sugár­zó amerikai rádióadók révén azonban egyre többen szereztek tudomást az esetről, s adták tovább a hírt az ismerősöknek. A kalandfilmbe illő szökési sztori főszereplőit Miamiban hősként ünnepelték a terv megvalósítá­sához segítséget nyújtó emberi jogi szervezetek és a kubai emigráció képviselői. A frissen szárnyra kelt szóbeszéd szerint Raul Castro annak idején gúnyosan vetette oda Lorenzo őrnagy feleségének: „Ha a férje látni akarja, jöjjön ide!” Hát, odament... Jön a szagos televízió! A feltaláló mindenesetre állít­ja: elérkezett a szagos televízió és az illatos film ideje. Legyen ak­ciófilm, szerelmes történet vagy krimi — a nézők a jövőben nem­csak láthatják és hallhatják, ha­nem szagolhatják is. A müncheni székhelyű Német Szabadalmi Hivatal az 51 éves Bruno Gruber állítása szerint megadta a szabadalmat egy „ha­tóanyagszóróra”, amelynek se­gítségével megvalósul az illatos televízió, rádió vagy film. A München közelében levő Olchingban élő Gruber, aki fő- foglalkozását tekintve feltaláló, a saját elmondása szerint két évig dolgozott azon, hogy a tévéké­szülékben vagy a készüléken el­helyezett „hatóanyagszóró” az éppen sugárzott jelenetnek meg­felelő illatot automatikusan ter­jessze. „Már a legcsekélyebb meny- nyiség is elegendő, hogy a nézőt megfelelő hangulatba hozza, például parfümillat a szerelmi je­lenetnél” — állítja Gruber. Mint mondja, japán cégek máris érdeklődtek, hogy miként gyárthatnák a készülék prototí­pusát. Arról azonban nem nyilatko­zott a feltaláló, hogy például mi­lyen illattal jellemezné egy sze­relmi háromszögben a „harma­dikat”, vagy hogyan érzékeltetne „szennycsatoma-benyomáso- kat”. A FÁK és a nemzeti fiiggetienség Az Államközösségben és Oroszországban zajló válságo­kat, függetlenségi mozgalmakat nem lehet és nem is szabad csu­pán európai szemüvegen keresz­tül, európai mércével vizsgálni. Tekintetbe kell venni a térség jócskán eltérő, helyenként talán érthetetlennek tűnő hagyomá­nyait, e társadalmak civilizáció előtti állapotát — fejtegette az MTI-nek nyilatkozva Mark Hrusztaljov professzor, a Moszkvai Nemzetközi Kapcso­latok Intézetének keretein belül működő Nemzetközi Tanulmá­nyok Központjának igazgatója. — A Szovjetunió vereséget szenvedett a hidegháborúban, és ez kihat a helyzetre, ennek az árát meg kell fizetni. A térséget átfogó általános válság sújtja a politikától a társadalmon át a gazdaságig. Ez egyelőre nem gyengülni, hanem ellenkezőleg, erősödni látszik, így a nemzetisé­gi kérdés napirendre kerülése nem tekinthető véletlenszerűnek — vallja a mai állapotokról a pro­fesszor. — Korábban, a „szovjet nép” létrehozásának ürügyén céltuda­tos politika irányult a népek kö­zötti különbségek kiegyenlítésé­re, amely valójában „proletarizá- lást” hozott. Ez a fejlettebb régi­ókban, mint például a Baltikum­ban, a visszafejlődést jelentette, és el lehet képzelni, miként élték ezt meg egyes népek. Hrusztaljov szerint a mai álla­potok rendkívül súlyos és a hely­zetre alapvetően kiható sajátos­sága a bűnözés elterjedése, tö­meges jellege. A Kaukázusban, akárcsak bárhol másutt, a lum­pen elemek képezik a bázist, de a tömegessé válásban bizonyos helyi katonai és harci tradíciók is szerepet játszanak, mint például Csecsenföld esetében. — Ezek az európai szemmel nézve civilizáció előtti társadal­mak félig-meddig még ma is rab­ló, portyázó életmódot folytat­nak, de legalábbis számunkra idegen erkölcsi normák szerint élnek. Ott lent, délen például nem igazi férfi az, aki az esküvője előtt nem tud birkát vagy lovat elhajtani. Ehhez járult az a rette­netes népirtás, amelyet Sztálin alatt követtek el ellenük. Ez megint a perifériára, vagyis a kri- minogén zónába szorította e né­peket, népcsoportokat. Ezért most demiiitarizálásra, debolse- vizálásra és dekriminalizálásra van szükség, és ez utóbbi tűnik a legnehezebb feladatnak. — Ma az a kérdés, hogy a mi­enk vagy a maffiáé lesz-e a hata­lom. A bűnözéssel szemben csak erővel lehet fellépni — véli Hrusztaljov. — Döntőek a klánkapcsola­tok, a klánszervezetek. Tádzsi­kisztánban például klánok harca zajlik az államhatalomért. Ez is a tradíció része, és persze jelzi az európai civilizációtól való lema­radást. Félreértés ne essék: ezek nem új keletű dolgok, vagy ép­pen a régiek felmelegítése. A köztársasági kommunista pártok ezt kihasználva, lényegében szintén ezen az alapon őrizték meg hatalmukat, az első titkárok többnyire a klánok első emberei voltak. E megcsontosodott vi­szonyrendszert még a kirgiz el­nök, a legfelvilágosultabbak egyikének tartott Akajev is kénytelen volt fenntartani. — Egy újabb fontos tényező: mind nagyobb az iszlám funda­mentalizmus szerepe, amely ideológiailag alapozza meg eze­ket a mozgalmakat, és azt is ki­mondja, hogy a cél szentesíti az eszközt. Dzsohar Dudajev cse­csen elnök fenyegetései például éppen a dzsihadot, a szent hábo­rút hirdető fundamentalizmus miatt reálisak, és persze veszé­lyesek. Ami az ellenlépéseket illeti, a professzor szerint teljesen adek- vát válaszok nincsenek, mert többnyire hiányzik az ehhez szükséges teljesen egységes álla­mi vezetés. Csecsenföld eseté­ben például a nem egységes orosz vezetés sem képes megfe­lelően kezelni a problémát, az arany középút pedig nem mindig adekvát. A megoldást Hrusztal­jov egy komplex politikai és gaz­dasági, mindenekelőtt a szélső­ségek elszigetelésére irányuló stratégia meghatározásában lát­ja, amelynek a párbeszédre kell épülnie, de adott esetben nem vetheti el katonai erők alkalma­zását sem. — Tekintetbe kell venni azt is, hogy Dudajev — vagy bármely más szakadár vezető — egy adott mozgalom élén áll, így nem min­dig tud saját belátása szerint lép­ni. Az érzelmekkel, a nemzeti öntudattal neki is számolnia kell. — A másik a grúz példa. Gamszahurdia nacionalista ala­pon jutott hatalomra, majd egy év múlva Sevardnadze győzött. Miről van itt szó? Gamszahurdia bukása azt a szakadékot jelzi, amely a nemzeti láng és a gazda­sági valóság között tátong. Du- dajevnek és a többieknek éppen a volt szovjet köztársaságok pél­dája nyomán kell belátniuk, hogy az önállóság vágyálom, egyiknek sincs önmagában hosz- szú távon életképes gazdasága. Ezt Ter-Petroszján és Sevardna­dze értik is. Politikai önállóságu­kat nem tudják megerősíteni gazdaságilag. — Ha intenzívebbé tennék a reformokat, akkor megerősöd­hetnének gazdaságilag, de attól félek, hogy ez a jelen körülmé­nyek között egyenlő a lehetet­lennel. Marad az együttélés. Az Államközösségen belül a professzor szerint létezik egy életképes csoport, amely később átnőhet egy eurázsiai politikai konföderációba. Mások azon­ban, mint például Ukrajna és Azerbajdzsán, inkább egyfajta szétválasztásra szolgáló ideigle­nes mechanizmust látnak a FÁK-ban. — Ezért is indult be a bilatera- lizálódás, vagyis a kétoldalú álla­mi és gazdasági kapcsolatok ki­építésének folyamata, amely igyekszik kerülni a kollektív me­chanizmusokat. Úgy gondolom, hogy jelenleg ez a vonulat tükrö­zi a leginkább a FÁK-on belüli valóságot — állapította meg a professzor, ám a jövőt illetően nem bocsátkozott jóslásokba. Ismeretlen Joyce-kézirat Brit lapjelentések szerint a Finnegan’s Wake (Finnegan éb­redése) kritikai kiadását előké­szítő Danis Rose ír irodalomtör­ténész 1923-ból származó, eddig ismeretlen novelláskötetre buk­kant, amelynek szerzője, James Joyce (1882-1941) minden való­színűség szerint felhagyott a hét, önmagában önálló novellából ál­ló kötet kéziratának folytatásá­val. A hét novellát — amelyeket az író részben feldolgozott a Finne­gan’s Wake-ben, és amelyek az ír mitológiából és történelemből merítették témájukat — 1993 márciusában könyv formájában kiadják. Danis Rose szerint a most megtalált novellák nyelve­zete — szemben a Finnegan’s Wake-kel és az Ulysses-szel — kristálytiszta és könnyen érthető, hasonlóan a Dubliners (Dublini emberek) nyelvezetéhez, de nyi- tottabbak a világra, és nem any- nyira provinciálisak. Az ír irodalomtörténész a Joy- ce-novellák megtalálását az év­század legjelentősebb szövegfel­fedezésének nevezte. — A most előkerült novellák megváltoztat­ják majd a Joyce-ról vallott mai felfogást — nyilatkozta Danis Rose a Guardiannak. — Eddig ugyanis azt feltételezték, hogy a Finn’s Hotel a Finnegan’s Wake korábbi címe lehetett. Most el­lenben arra a meggyőződésre ju­tottak, hogy Joyce novellagyűj­teménybe kezdett Finn’s Hotel címmel az Ulysses és a Finne­gan’s Wake megírása közben. 1924 táján azonban abbahagyta a novelláskötet írását — egyelőre nem tudni még, hogy miért. Az Ulysses — amely egyetlen nap eseményeit úja le Dublinban — 1922-ben jelent meg. Joyce ez­után 17 éven át dolgozott Párizs­ban utolsó könyvén, az 1939- ben megjelent Finnegan’s Wake- en. Tudni akaija, mi történt a világban, hazánkban, a megyében, településén, utcájában? Erről egyedül a HEVEST HÍRLAP EGER, GYÖNGYÖS, HATVAN, HÍVES, FÜZESABONY, \ %fe.. tt IŐRLNC1, PÜIERVÄSARA VAROSOK ÍS KÖRZETÜK NAP1UPJA tájékoztatja nap mint nap!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom