Heves Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-16 / 296. szám

HÍRLAP, 1992. december 16., szerda EGER ES KÖRZETE 5. A város kollégiumaiért Az egyházi ingatlanok vissza­adása miatt jövőre az egri önkor­mányzat új középiskolai kollégi­umot hoz létre a Mátyás király úton. Ennek tárgyi feltételei ki­alakításában, a tanulók életkö­rülményeinek javításában az „Eger Kollégiumaiért” alapít­vány fontos szerepet töltene be. Ehhez viszont vagyonának szá­mottevő gyarapítására van szük­ség. Az alapítvány jelenleg 200 ezer forinttal rendelkezik, a köz­gyűlés legutóbb ezt újabb 200 ezerrel megtoldotta. Nulladik évfolyam Az Eger pásztor-völgyi isko­lában a következő tanévtől emelt szintű nyelvoktatást bizto­sító gimnázium is működik majd a nyolcosztályos általános mel­lett. Ez egy nulladik évfolyam, méghozzá angol, és egy hagyo­mányos négyéves gimnáziumi osztállyal indulna, amelyhez a Gárdonyi Géza Gimnázium biz­tosítja az általa már kidolgozott és elfogadott szakmai progra­mot. Mindehhez azért van szük­ség, mert a magasabb szintű nyelvi képzés iránt az elmúlt né­hány évben megnövekedett az érdeklődés. A pásztor-völgyi in­tézményben a következő évektől az angolon kívül más idegen nyelvekkel is bővíthető a kíná­lat. Neurózis és depresszió Hétről hétre a Heves Megyei Természetgyógyászok Szövetsé­ge előadásokat szervez. Csütör­tökön délután 5 órakor Egerben, a Bajcsy-Zsilinszky u. 9. számú épületben dr. Ignácz Piroska pszichológus beszél a neurózis­ról és a depresszióról. Még egy idevonatkozó hír: 200 órás álta­lános természetgyógyász-képzés indul, amelynek során az érdek­lődők megismerkedhetnek az ősi gyógyító módszerekkel, a réfle- xológiától kezdve az orvosi aszt­rológiáig. Érdeklődni és jelent­kezni az intézményben lehet. Karácsony a művelődési központban Ezen a héten több olyan prog­ramnak ad otthon a Megyei Mű­velődési Központ, melyeket már a karácsony jegyében rendeznek a résztvevők. Csütörtökön dél­után 4 órakor a Gárdonyi Géza Nyugdíjas Pedagógus Klub ün­nepel, majd pénteken esté 7 óra­kor a díszteremben Karácsonyi muzsika címmel az Egri Szimfo­nikus Zenekar és a Movendo kó­rus ad műsort. Vivaldi, Purcel, Mozart, Corelli és Bach művei szerepelnek a programban. Va­sárnap délután 3 órakor pedig ugyancsak itt az egri nagycsalá­dosok karácsonyi klubdélután­jára kerül sor. Téli tóra A Bükki Vörös Meteor SE természetjárói Franczia István kalauzolásával 16 kilométeres kirándulásra indulnak. Mónos- béltől Bervabércig tart a túra, amelyre reggel 7.25-kor lehet je­lentkezni az Egervár vasúti meg­állóban. Diákkoncert Az Egri 10. Számú Általános Iskola kis- és nagydiákjai kon­certre készülnek. Csütörtökön, december 17-én délután az in­tézményben két gyertyafényes hangversenyt adnak. Délben az alsó tagozatosok örvendeztetik meg társaikat műsorukkal. Dél­után 3 órakor pedig az iskola Ko­dály Zoltán úti aulájában a zenét is tanuló felső tagozatosok kon­certje következik. A rendezvény érdekessége, hogy a kedvtelés­ből zenélő pedagógusok is „be­mutatkoznak”, s az iskola diák­jainak és tanárainak énekkara is fellép. Tehetségek a kábeltévén (Fotó: Gál Gábor) Az előzetes műsorterv szerint minden második szerdán este nyolckor lesz látható a „Célratö­rők” produkció adása. Az egri városi kábeltévé csatornáján fél órában jelentkező műsor olyan ifjú tehetségek bemutatására vállalkozik, akik túlvannak a fantáziáláson, és pályájukról ha­tározott elképzelésük van. Az el­ső alkalommal Miskolczi Mari­annái— képünkön —, a Magyar Divat Intézet tanfolyamán vég­zett manökennel, majd Kovács László mountain-bike verseny­zővel társalog Jekler Rudolf mű­sorvezető. Ä kamera mögött Jekler Gábor, a báty, és Molnár Éva asszisztens ügyel a felvétel­re, amelyhez a Megyei Művelő­dési Központ biztosította a „tere­pet”. Karácsonyfa-gyilkosok A karácsony ünnepköre csodálatosan van bele­építve a keresztény életbe. Előkészíti a szeretet ün­nepét az adventi időszak. A fény, a nappal ideje egyre rövidebb lesz, a sötétség egyre sűrűbb és hosz- szabb. Az ádventi ember remél, várja a fényt, a Megváltó születését. A sötétség mélypontján, de­cember 24-én, szenteste született a Fény, a megvál­tó kisded — faluszélen, istállóban, barmok közt. Északi-lakótelep. Évről évre karácsony előtt több kis fenyőfa mered csonkán az égre. Kará­csonyfa-gyilkos kezek tőből kivágják, vagy levág­ják ég fele igyekvő szép kis toronykoronájukat. Ez történt tavalyelőtt a Bükk sétány 1-es számú tömb­háznál, aztán ismétlődött tavaly ugyanott, a bejárati ajtó mellett. Hát igen, azt érezzük ilyenkor, hogy „Nincsen remény... az ember sárkányfog-vete- mény”. Ugyanitt — a garázsok előtt — hét éve ülte­tett, a szinte meddő talajban életre locsolt, gondo­zott szép kis fenyőt — az éjszaka leple alatt, sunyin — legyilkolta egy kegyetlen kéz. Bicskával lenyi- szálta a kis fenyő szívét-koronáját. Ezt nem állat; ember tette!Tudja-e ez a karácsonyfa-gyilkos, hogy hány ember figyelme, szeretete nevelte fel ezt a kis fenyőfát? Tudja-e, mit tett tönkre? Hogyan néz majd a karácsonyfára az, aki a köztulajdon csodála­tos értékét és szépségét tette tönkre? Hogyan néz a felesége, a gyerekei szemébe? Minduntalan a szegénységre hivatkoznak, a mé­diák azt teszik meg bűnbaknak. Nyomorúság itt a mainál iszonyatosabb is volt. Szülők, nagyszülők a megmondhatói, milyen szegénységben nevelték fel fiaikat-lányaikat, de megőrizték a tisztességet, a be­csületet, sőt a szép iránti érzéket is. Mert akik ma lopnak, rabolnak, aligha az éhhalál miatt teszik, ha­nem inkább a kapzsiság, a hírvágy hübrisze miatt. Volt itt ennél nagyobb szegénység, de jobban meg­becsülték az egyéni és közös tulajdont, az emberi világ jogait és szépségeit. Csonka egri fenyőfák mutatják, hogy az ember nemcsak a körülmények miatt válik gonosz pusztí­tóvá, hanem a benne rejlő rossz ösztönök miatt is. December 24-én, a barmok közt született kis Jé­zus ünnepén „Csillagfényes, szép karácsonyt!” kí­vánunk minden jóakaratú embernek. Az új és újabb karácsonyfa-gyilkosoknak meg azt, hogy sö­tét tettük jusson eszükbe. Dr. Cs. Varga István egri lokálpatrióta 1687. december 17. Eger felszabadul a török uralom alól Eger város történetében van néhány — de valóban csak né­hány — olyan sorsfordító ese­mény, melyről való megemléke­zést — annak mindenképpen nagy horderejű jelentősége foly­tán — az utókor számára mintegy erkölcsi kötelességévé teszi. így nem mehetünk el rövidre fogott megemlékezés nélkül Eger várá­nak és városának a 91 esztendőt felölelő török hódoltság, az osz­mán uralom alól való tényleges felszabadításának évfordulója mellett sem. Eger, mely 1596 őszén az or­szághódító szultáni fegyverek el­söprő túlsúlyának a csapása alatt elbukott, s egy, az Alföld déli fe­lét felölelő hatalmas török tarto­mány, pasalik székhelye lett, s 91 hosszú éven át nem adatott mód és lehetőség egyetlen, a török ideológia szerint „gyaur”, azaz „hitetlen” magyarnak sem, hogy falai között élhessen. Végül is a magyarországi tö­rök hódoltság felszámolása, az országrabló hódítók kiűzése ha­zánkból csakis az európai szövet­séges hadseregek több mint 10 hosszú esztendőt felemésztő, sú­lyos emberáldozatot követelő hadjáratsorozatának egymást érő csapása alatt sikerült. E véres küzdelem során Buda visszaví- vása után a hadműveletek fő irá­nya Belgrád volt, s így a keleti és a nyugati szárnyakon elhelyez­kedő nagy magyar várak: Szér kesfehérvár, Szigetvár, Kanizsa, Eger, Nagyvárad elfoglalására erőt s időt kívánó ostromokra nem áldozott a hadvezetés. He­ves vitákra került sor a bécsi Ud­vari Haditanácsban e nagy várak elfoglalása felett. Ugyan felme­rült Lotharingiai Károly herceg fővezér tervei között is Eger el­foglalása, hogy kelet felől ne tudja segíteni az ellenség az ost­rom alá fogott budai várat. De a kérdés alaposabb megvizsgálása során nemcsak Eger, de az emlí­tett többi nagy magyarországi tö­rök kézben lévő vár esetében is olyan döntés született, hogy eze­ket emberáldozat nélkül, irgal­matlanul körülményes ostrom­tüzérségi egységeknek és a kato­naság élelmezésének odaszállí­tása mellőzésével, a blokád ugyan lassú, de biztos „fegyver”- ével fogják megadásra kénysze­ríteni. Antonio Caraffa altábor­nagy, a Magyarországon operáló osztrák fegyveres erő parancsno­ka ugyan előállt egy olyan terv­vel, hogy ő 10-12 nap alatt gyúj­tóbombák bevetésével feladásra tudja bírni Eger török kézben lé­vő várát. „Nem nagyszerű dolgot javasolok, de bizonyosat taná­csolok!” — írta. A bécsi Hadita­nács urai azonban szinte vita nél­kül elvetették ezt a barbárnak minősülő harcászati módszert. De Caraffát utasították, hogy ve­gye szigorú ostromzár alá Egert. 1687 június-júliusában érkez­tek Eger alá a magyar és szövet­séges csapatok, hogy eleget te­gyenek a legfelsőbb helyről ki­adott parancsnak. Az Eger bevé­telére rendelt haderő parancsno­ka Giovanni Battista Doris őr­gróf alezredes volt. Ő főhadiszál­lását a várostól délre állította fel. Először a mai Sas úttól délre, majd pedig a mai Deák Ferenc és Hadnagy utcák találkozásánál emelkedő, s a térség jó áttekinté­sére alkalmas magaslatán állott központi tábora; s a közvetlen parancsnoksága alá rendelt csa­patok dél felől zárták el az Eger­be vezető utakat. A város nyuga­ti oldalán húzódó magaslaton gróf Koháry István bányavidéki vicegenerális hajdúi biztosítot­ták a blokádot. (Innen nyerte ké­sőbb e magaslatvonulat a Hajdú hegy elnevezést.) A keleti olda­lon Vécsey Sándor ajnácskői várkapitány katonái állottak. Észak felől, Felnémet térségé­ben az olasz Alessandro Vitelli ezredes parancsnoksága alatt ál­ló katonaság, valamint Gombos Imre putnoki várkapitány ma­gyarjai zárták el az utakat Eger körül. Egernek a töröktől való visszaszerzésére rendelt magyar katonaság tehát tekintélyes sze­repet kapott és töltött be. Az egri pasa abban bízott, hogy Dél-Magyarország, illetve a Balkán felől felmentő sereg ér­kezik segítségére, de erre még csak legcsekélyebb lehetősége se kínálkozott a török hadvezetés­nek, hiszen már 1686. október 21-23-án nemcsak Pécs, de Sze­ged is felszabadult, elzárva az utóbbi az utat az Egert megsegí­teni szándékozó ellenséges csa­patok elől. Még Buda ostroma alatt egy Eger alá érkezett erős magyar lo­vascsapat lesre csalta a szalóki völgyben a pasát és fegyvereseit, s a kibontakozott ütközetben Osz­mán pasa is elesett. Utóda a har­cias és fanatikus Rusztem lett, aki a lassan-lassan aggasztóvá vált éhezés és a beköszöntött tél hidege ellenére makacsan dacolt Doria csapataival, pedig már a hadseregek réme, a dezertálás is felütötte fejét a vár török katona­sága soraiban. Caraffa megadási felhívásait mereven visszautasí­totta. Végül is 1687. november 28-án a Doriához küldött dele­gáció december 7-én megkötötte a feltétel nélküli kapitulációs egyezményt, melyet az uralkodó Pozsonyban szentesített is. Erről értesülve Caraffa altábornagy Egerbe sietett, és semmisnek nyilvánította a Doria-féle egyez­ményt! A várba küldött Fernan­do Marsigli hadmérnök révén új egyezményt kötött, mely abban különbözött az előzőtől, hogy Rusztem pasa Caraffának adta meg magát, s hogy azok a törö­kök, akik Egerben kívántak ma­radni, ingó és ingatlan vagyonuk megtartásával visszamaradhat­tak. (Közel négyszázan éltek ez­zel a lehetőséggel!) 1687. december 17-én a dél­előtti órákban vonult ki a pasa vezetésével a vár katonasága és a város töröksége. Caraffa, Doria és parancsnoki kara ünnepi ebéddel vendégelte meg Ruszte- met, sőt becses ajándékokkal is kedveskedtek egymásnak. így szakadt vége a 91 esztendőn át tartó török hódoltsági uralom­nak Egerben. S e napról még hosszú éveken át ünnepélyes fel­vonulással emlékezett meg az új­jászületett megyeszékhely lakos­sága. 1687. december 17-e azért oly sorsdöntő városunk életé­ben, mert jó két emberöltőt kite­vő török megszállás után abszo­lút nulla pontról indult meg Eger élete. Sugár István Benkő Melinda tusrajza Egy pályázat margójára Történelem, építészet, esztétika Eger Megyei Jogú Város Pol­gármesteri Hivatala és a Buda­pesti Műszaki Egyetem Építész­mérnöki Karának építészettör­téneti és elméleti intézete tervpá­lyázatot írt ki egyetemi hallga­tóknak: a Dobó-bástya és az Eger-patak közötti terület építé­szeti problémáit, a problémák megoldásait kellett papírra vet­niük. Évtizedek óta kritikus pontja a városnak ez „a Dobó-bástya, Harangöntő utca, Torony tér, Mecset utca, Eger-patak, Dobó tér, Dobó utca által határolt terü­let”. A pályázatokat 1992. szep­tember 30-ig kellett benyújtani. Tizenegy munka érkezett be, most hirdettek eredményt. Az ötvenezer forintos első dijat nem adták ki, a megosztott második dijat (30.000 forint) Benkő Me­linda (Budapest) és Szécsi Zsolt (Kecskemét), míg a megosztott harmadik dijat a 8 és 10-es szá­mú pályamű alkotói nyerték: Németh Géza, Tóth Vilmos és Uherkovics Szaniszló, illetve Csanády Pál, Farkas Zoltán és Gáspár László. A tervezeteket és a hozzájuk tartozó szöveges részt, az ún. műszaki leírásokat végigolvasva, a laikusnak az a szemléleti ele­venség tűnik fel rögtön, hogy ezek a leendő építészek ezt a vá­rost, ezt az évszázadok óta orga­nikusan növekvő, élni-fejlődni akaró képződményt értékeivel, vakfoltjaival, félrefogásaival, hi­báival együtt — úgy, ahogyan itt, a tájban, ebben a hosszúkás völgyben, dombokon elhelyez­kedik — városszövetnek tekintik, olyan elevennek, akár az emberi testet, amelyhez éppen az adott­ságai miatt értő kezekkel, szak­szerű tudással illik közeledni. Ezzel a pályázattal azt a fiatal­ságot szólították meg a feladat megfogalmazói, amely még csak készül a jövő feladataira. Ebben a kiírásban az a rokonszenves, hogy nemcsak gondolatokat, öt­leteket szerettek volna kapni — elég olcsón, hiszen egy ilyen el­képzelés kihordása, szakmai ki­érlelése, megmunkálása nem el­lentételezhető ilyen első díjjal —, hanem az, hogy alapos végig­gondolásra, szemlélet kidolgo­zására késztette azokat, akik be­lementek ennek a szerteágazó kérdéstömegnek a szellemi keze­lésébe. Miközben számba kellett venniök, hogy roskatag épületet kell és lehet eltakarítaniok, fel­mérték, mennyire lehet szaporí­tani a beépítettséget a hasznos­ság okából, az esztétikai kérdé­seket sem elhanyagolva. Hogyan lehet organikusan hozzáilleszte­ni a meglévőkhöz a megálmo­dott épületet, épületeket szint alatt és felett (lakó-, középület, kulturális centrum, idegenforga­lom, vendéglátás, parkolás stb.), és mindezt úgy, hogy a város lát­ványa, a vár uralkodó pontjai, a környezet barokk házai, tehát az a bizonyos „városszövet” ne ves­se ki magából azt a XX. századi képződményt; összekapcsolód­jon, működjön és mozogjon az egész testtel együtt. Helyhiány miatt nincs mó­dunkban idézni azokból a gon­dolatokból, amiket a pályázók indokolásul felhoztak a helyszín­rajzokon látható, a homlokzati megjelenéseket bemutató, a vá­rosképet is láttató — egybeolva­só — elképzeléseikre. Van, aki kultúrában rangsorol, van, aki az egri bor fontosságát hangsúlyoz­za, amikor ezt a területet betele­píti az itt kialakítandó, a mainál magasabb rangú élettel és funk­cióval. A zsűri dr. Istvánfi Gyula BME, dr. Szentkirályi Zoltán BME, Egerből Várkonyi György (Urbanisztikai Bizott­ság), Thoma Emőke (Egri Épí­tész Kamara) és Dely György (főépítész) alaposan értékelt­mérlegelt a pályamunkák rang­sorolásánál. Benkő Melinda dol- ozatánál a pályamű legkiemel- edőbb részének a Dobó utcai foghíj beépítését minősítette, ez­zel a döntesse! — a szakmai tudá­son túl — az alkotói fantáziát is jutalmazta. SzécsiZsoltnálaDo- bó utcai beépítést tartja részlet­gazdagnak, színvonalasnak, igé­nyesen megoldottnak. Több kitűnő ötlettel találkoz­tak más pályaművekben is. Ezért meg is vásárolták a 2. számú (Fű­ké András, Görhöly Levente és Lázár Ferenc) és a 3. számú pá­lyaművet, Kis Péter munkáját. (farkas) Gárdonyisok karácsonyi koncertje Az egri Gárdonyi Géza Gimnázium és Szakközépiskola diákjai december 17-én várják társaikat, szüleiket és az érdeklődőket kará­csonyi koncertre, a Szent Bernát-templomba. Az elhangzó irodalmi műsort dr. Kelemen Zsigmondné, Kovách Katalin és Lévai Zsolt, az iskola tanárai állították össze. A vers- és prózamondók mellett fellép az intézmény énekkara és zenekara. A program délután 17 órakor kezdődik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom