Heves Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-05-06 / 287. szám
1 HÍRLAP, 1992. december 5—6., szombat—vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN Gyermekholocaust Afrikában Az első kémjelentés Prágából érkezett Kelet-Afrika gyermekholocaust színhelye. Az észak-szudáni muzulmán fundamentalisták és a déli keresztény gerillák között 37 éve tart a polgárháború. Ez idő alatt egymillió embert öltek meg, köztük százezer 5-15 éves fiút. További százezer fiú volt kénytelen elmenekülni szülőfalujából, hogy megmentse életét. (Bár leányokat is ezrével mészároltak le, azok nem menekültek, mert Afrikában a lányok jóformán sohasem hagyják el családjukat.) A legutóbbi öt évben csonttá-bőrré aszott fiúk tízezrei vándoroltak a forró vadonon át, amely kétszer akkora mint Texas. Sokan elhullottak éhségtől és betegségtől. Kétségbeesve Kerestek valami helyet, ahol enni kaphatnak, ahol álomra hajthatják fejüket. Jelenleg 50 ezer szudáni fiú zsúfolódik össze a szudáni népi felszabadító hadsereg táboraiban. Egyik tábort. Palotakát, mintegy 200 mérföldre a kenyai határtól riporterek látogatták meg. Minden héten — írják — tucatjával érkeznek oda a gyerekek, élelmiszert, lakóhelyet, gyógyszert, tanulási lehetőséget, reményt keresve. S nem találnak gyógyszert, alig-alig lelnek élelmiszert, iskolákat találnak könyNem kell mindig kaviár? A Volga folyó deltájának halászai között létezik egy közmondás: a kenyér lehet fehér vagy barna, de a kaviár csak fekete. A Kaszpi-tengerbe ömlő folyó torkolatánál, amikor elfogy a mindennapi kenyér, az ott élok bizony evőkanállal fogyasztják ezt a különleges táplálékot. A New York-i Manhattan- ben megrendezett előkelő koktélpartikon a kaviárt drága ínyencfalatként szolgálják fel — itt hétköznapi eledel. A volgai tokhal, amelynek az ikrájából készítik a kaviárt, manapság számos veszéllyel kénytelen szembenézni. A legnagyobb gondot talán az egyre vakmerőbb orvhalászok okozzák: minden tizedik halat ők emelik ki a folyóból. Ezenkívül a városok és a különböző üzemek által a vízbe ömlesztett nagy mennyiségű szeny- nyező anyag, valamint a sok duzzasztógát okozta alacsony vízszint is a halállomány csökkenését idézik elő. Ráadásul most már a politika is fenyegető tényezővé lepett elő. Az egykori Szovjetunió felbomlása megrázta a Moszkva és Teherán által évtizedekig támogatott kaviárkartell működését, amely biztosította az ikrafeldolgozó iparág védelmét és a magas nyugat-európai árak fenntartását. A Kaszpi-tenger korábban Irán és a Szovjetunió „beltengerének” számított. Ez az a víz, ahol a világ tokhalállományának csaknem 90 százaléka él. Innen indulnak el évről évre a többméteresre is megnövő halak, hogy a Volgában ívjanak. Ma már azonban nemcsak Irán és Oroszország, hanem Azerbajdzsán, Türkmenisztán és Kazahsztán is a tó partján fekszik. Egyszeriben mindenki elégedetlenné vált a korábban a szovjet hatóságok által megvont határokkal. „Korábban egyik köztársaság sem kért többet a neki juttatott- nál, mivel bármit is termeltek, az úgyis a központi kormányhoz került, nem pedig a köztársaságokhoz” — mondja Vlagyimir Ivanov, az Asztrahanyban működő Kaszpi-tengeri Halászati Kutató- intézet igazgatója. Ugyanakkor hozzáteszi: „Mára lényegesen megváltozott a helyzet, mert mindenki több halat akar fogni.” A volt Szovjetunió szétesésével az orvhalászok is elszaporodtak. Hasonlóan szárazföldi bűnöző társaikhoz, a megváltozott viszonyok között ők is könnyen kijátsz- szák a hatóságokat. Néhány orvhalász nemcsak a 15-18 éves, ívásra érett példányokat fogja ki, hanem a fiatal halakat is. Mások pedig a hatalmas fogás után csak az értékes ikrát viszik el, a nagy testű halakat hagyják a parton megrohadni. Az orvhalászok zsákmányából származó kaviár nagy része a moszkvai feketepiacra kerül, ahol fél kilogrammért körülbelül 15 dollárt kérnek. Nyugaton ugyanakkor a minőségi kaviár : ára az unciánkénti (28 gramm) 50 dollárt is elérheti. Az orvhalászokról szólva Ivanov kifejtette: „Az orvhalászok a társadalom ellenségei. Most halászati enge- ' délyek kibocsátásával próbálunk úrrá lenni a rákfenén. vek és írószerek nélkül, tanárokat, akik túlságosan éhesek ahhoz, hogy tanítani legyenek képesek. A gyerektábor a reménytelenség szigete. A 12 éves Rumbek Terhak 1989 tavaszán édesapja földjén dolgozott, amikor puskalövések dördültek. Felnézett, és látta, hogy a félelmetes murahaliin muzulmán lovas katonák csoportja rontott be falujába, hogy megkaparintsa a termőföldet, és legyilkolja az ott élő keresztény feketéket. Rumbek elbújt az erdőben. Hallotta a nők sikoltozását, látta az égő kunyhókat. Szüleit nem tudta megtalálni. Várt, amíg besötétedett, és elszaladt. Az erdő tele volt menekülő fiúkkal. Ott találkozott hétéves öccsével, Táborral. Együtt vándoroltak, nappal elrejtőztek, éjjel gyalogoltak. Három hónapig bolyongtak. Hamarosan már több mint százan meneteltek együtt. Amikor a Nílushoz érkeztek, számuk a négyszázat is meghaladta. Az emberek néha adtak nekik valami ennivalót, de a legtöbb falu kihalt. A vándorlás szörnyű volt. Többnyire nem találtak sem ennivalót, sem vizet. Tizenöten meghaltak útközben. Otthagyták őket. Rumbek és Tabor végül egy Figyelemre méltó közös vonás fedezhető fel a közelmúltbeli nyugat-európai választások eredményében. A kormányon lévő pártok, de még a velük hagyományos „váltógazdálkodásban” versengő jelentős erők is komoly veszteségeket könyvelhettek el, miközben mindenütt előretörtek a szélsőjobboldali pártocskák. Franciaországban a Jean-Ma- rie Le Pen vezette Nemzeti Front a regionális választásokon 13,9 százalékot szerzett, miközben a kormányzó Szocialista Párt eddigi legsúlyosabb választási kudarcát szenvedte el. A hagyományos, nagy pártokkal szembeni kiábrándultság, elégedetlenség jeleként a szocialisták ellenlábasai (UDF, RPR) képtelenek voltak profitálni a fiaskóból — a választók inkább a szélsőjobboldalra, illetve a két környezetvédő pártra adták szavazatukat. Hasonló képet mutat a két németországi tartományi választás is. Az eddig kormányzó pártokat (CDU, illetve SPD) nagyarányú szavazatveszteség érte, miközben az idegengyűlöletet, a németek „elsőbbrendűségét” hirdető, nemegyszer náci eszmékkel kacérkodó pártok (Republikánusok, Német Népi Unió) a korábbinak sokszorosára növelték szavazóik számát. Mind Schleswig- Holsteinben, mind Baden- Württembergben a tartományi gyűlés harmadik legerősebb frakcióját mondhatja magáénak a DVU, illetve a REP. Olaszországban, ahol nemrégiben országos parlamenti választások voltak, az eredmények szintén az „incumbent” párt, a negyvenhat éve megszakítás nélkül minden kormányban jelen etiópiai menekülttáborba érkezett. Ott tudták meg, hogy szüleiket megölték. Tavaly bezárták a tábort. A két fiú újból útnak eredt, és 700 mérföldnyi gyalogolás után Palotaka táborban talált menedéket. Ott 30 másik árvával együtt laknak egy kunyhóban. Éjszaka nehéz lélegzés és köhögés zaja hallatszik. Rumbek tudja, hogy sok köhögő gyermek nem fog eleiben maradni. Éjszaka testevei melegíti öccsét, mert ő az egyetlen, aki megmaradt neki. Peter Dhour ötéves volt, amikor elmenekült az öldöklés elől. Egyedül nem élte volna túl a menetelést a vadonban, de talált egy barátot, a 9 éves Galwakot. „Galwak nagyon kedves — mondja —, megtanított viselkedni, és arra, hogy ne lopjak. Megmutatta, hogyan találhatom meg a thou növényt, és hogy hogyan ehetem a lulut és a chuei fa gyümölcsét. Mi faleveleken, fakér- gen és keserű gyümölcsön éltünk, mialatt masok éheztek”. Mint a legtöbb fiú a Palotaka táborban, Peter és Galwak is közösségben él ötödmagával. Peter és Galwak élelem után kutat, egy másik fiú főz, ismét másik tűzifát gyűjt, míg az ötödik vigyáz a csoport „vagyonára”: két takaróra, lévő kereszténydemokraták (DC) kudarcát hozták. A DC l98/-hez képest 5,2 százalékot veszített, s ezzel történetének leggyengébb választási szereplését érte el. Ugyancsak visszaestek a kommunisták, akik 1990 óta Demokratikus Baloldal (PDS) néven indulnak. Egy csapásra nagy szavazótábort hódított viszont meg a jobboldali Északi Liga, amely a gazdag észak-itáliai tartományok elkülönülését szorgalmazza a Dél hagyományosan szegény, maffiával és munkanélküliséggel egyaránt megvert régiójától. Umberto Bossi szenátor ligája 9,3 százalékot kapott, ami jóval több, mint a négypárti koalíció két kisebb pártjának (PSDI, PLI) együttes eredménye (2,9 + 3,0 százalék), s csupán 3,8 százalékkal marad el a harmadik koalíciós partner, a Szocialista Párt (PSI) mögött. Az előretört pártok ideológiájában és programjában szembeszökő közös vonás az idegenek elleni agitáció, az „államalkotó nemzer védelme a bevándorlókkal, a menekültekkel szemben. Le Pen és Schönhuber, Gerhard Frey és Umberto Bossi egyaránt arra hivatkozik, hogy államuknak van épp elég problémája — meg kell szabadulni az országba áramló külföldiektől, akiknek zöme amúgy is „gazdasági menekült”, azaz nem a politikai üldözés elől, hanem a magasabb életszínvonal, a jobb megélhetés reményében hagyta el hazáját. Igaz, hogy Németországban például már ót éve folyik belpolitikai vita a valóban nagyvonalú menekültjogi törvény módosításának (értsd: szigorításának) egy fazékra és egy vashulladékból készült kanalra. Étkezéskor egymásnak nyújtják tovább a fazekat és a kanalat, s hideg éjszakákon Peter és Galwak megosztozik egy takarón. Étkezésük feljavítása érdekében a két fiú vad- mangót is keres az erdőben. Nem várhatnak arra, hogy a gyümölcs megéljen — más leszedheti előlük. A kemény, zöld labdacsokat megfőzik valamiféle keserű levessé, amelyben alig van tápanyag. De az is több a semminél. A 14 éves Bashir Aclan 500 mérföldes vándorlás után érkezett Palotakába, túlélve öldökléseket és vadállatok támadásait. De a fehérjementes táplálkozástól legyengült, állandó hasmenés kínozta. Amikor már nem tudott mozdulni, barátai bevitték abba a kunyhóba, ahol idősebb fiúk ápolják a betegeket. Egy napon felcser látogatta meg a tábort. Egy pillantást vetett Bashirra, s tudta, hogy a fiú meg fog halni. Bár csaknem hat láb magas volt, csupán negyven fontot nyomott. Amikor Bashir meghalt, a többi fiú letakarta arcát egy kendővel, és elhantolta őt. Senki sem sírt. Senki sem siratja manapság a halott szudáni gyermekeket. Túl sokan vannak... szükségességéről. Az országba tavaly negyedmillió szegény, földönfutó ember érkezett Kelet- Európából és a harmadik világ országaiból — idén alighanem a 400 ezret is eléri a számuk. Franciaországnak elsősorban a volt afrikai gyarmatokról érkező, többnyire illegális bevándorlók okoznak fejfájást, jóllehet, az itt élő külföldiek száma (3 millió) az ország lakosságához (57 millió) viszonyítva is alacsonyabb, mint a 79 milliós Németországban élő 5 millió külföldié. A fenti két ország azonban földrészünk jóléti államai közé tartozik — Svájc, Ausztria és a skandináv országok mellett anyagilag ők vannak leginkább abban a helyzetben, hogy megbirkózzanak az érkező emberáradattal. A tőlük keletre fekvő, többnyire tranzitországként használt államok — köztük hazánk és több balkáni állam — aligha vállalhatják magukra az Ázsiából, Afrikából özönlő, s a jelek szerint kimeríthetetlen utánpótlással rendelkező emberlavina tartós elhelyezését. A választási emlékeztető ugyan a francia, német, olasz vezető pártoknak, kormányoknak szólt — ám a megoldást alighanem (e kérdésben is) a nemzetközi összefogás, a közös gondolkodás hozhatja meg. Amíg ugyanis a fejlődő és a hozzájuk „lesüllyedt” kelet-európai államoknak fikarcnyi reményük sincs arra, hogy akár csak mérsékeljék a gazdag Nyugattól való leszakadásuk ütemét, addig a menekültáradat folytatódni fog. Kérdés, hogy az „aranyán ülő” Európa meddig lesz képes békés, jogi eszközökkel gátat vetni neki... A bizonyítandó tétel így hangzik: az Egyesült Államok kormányát szovjet űrfegyverkezési tervekről először egy cseh emigráns tájékoztatta. Hírforrása Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottságában foglalt helyet. E képtelennek tetsző állítás egy tekintélyes szervezet, a Tudományos és Művészeti Társulat legutóbbi kongresz- szusán hangzott el Josef Kalvoda professzor szájából. Kalvoda az Emigrációs Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) elnöke. De ki volt az általa említett emigránstárs? A néhai Simeon Ghel- fand, a szociológia professzora. Ghelfandot meggyötörte a sors. Cseh zsidó volt, akit a háború alatt Prágában Pater Kus jezsuita tartományfőnök bújtatott a német megszállók elől. Ghel- fand a felszabadulás után áttért a katolikus hitre, később emigrált, s Brüsszelben megalakította a Kereszténydemokrata Mozgalmat, amelynek főtitkára lett. Állítólagos KB-beli barátai 1957- ben küldték az első hírt. Tudatták vele — még az első szovjet műhold felbocsátása előtt —, hogy Antonin Novotny csehszlovák KP-főtitkár valamiféle abszolút atomfegyver szovjet elképzeléseinek hírével érkezett haza Moszkvából. Minthogy a KDH-mozgalom- nak Kalvoda szerint nem volt semminemű kapcsolata nyugati titkosszolgálatokkal, az értesülést az amerikai külügyminisztériumnak juttatták el. Ott azonban adósak maradtak a válaszszák Ghelfand 1958-ban újabb figyelemre méltó hírt kapott prágai forrásától. Az értesülést barátjuknak, William Knowland republikánus szenátornak adták Londonban már hozzátartozik a városképhez — és egyre gyorsabban terjed az olasz és az amerikai nagyvárosokban is —, hogy kerékpárosok és motorkerékpárosok nemcsak bukósisakot, hanem gázálarcot is viselnek. Különösen a kerékpáron száguldozó küldöncök teszik fel arcukra előszeretettel a színes füstszűrőt. De Németországban is egyre gyakrabban látni motorosokon az angol gyártmányú gázálarcokat. A rugalmas anyagból készült álarc, amely leginkább szájkosárra hasonlít, szorosan simul az Az olasz idegenforgalom válságban van: a külföldi látogatók száma csaknem 20 százalékkal csökkent ebben az évben 1991- hez képest, pedig a tavalyi év az Öböl-háború „fekete” esztendeje volt. A szabadságukat külföldön töltött olaszok száma viszont 3 százalékkal emelkedett. — Olaszország túlságosan drága — mondta az AFP római tudósítójának Marino Corona, az Olasz Turisztikai Hivatal elnöke. — Semmilyen külső tényező sem indokolhatja a bajokat. Nem volt olajszennyeződés a strandokon, sem nagyobb nemzetközi válság. Egyetlen ok van: az árak magasak. Egy második kategóriájú szállodában, olyan városokban, mint Róma vagy Firenze, egy kétágyas szobáért kb. 140 dollárt kell fizetni. Ami pedig a korábban olcsó éttermeket és trattoriá- kat illeti, menüt szolgálnak fel: levest és pizzát vagy pástétomot, esetleg egy szelet sonkát és hozzá egy liter asztali bort. Ez átlagosan 30 dollárba kerül. Az eredmény: nemcsak a turisták száma csökkent, hanem a múlt évi 15 nappal szemben idén csak 12 napot töltöttek Olaszországban. Franciaországban főleg a luxusszállodák panaszkodnak. A gazdag amerikai, japán és arab át. A Prágából érkezett üzenetből kiderült, hogy a szovjetek olyan technológiával kísérleteznek, amelynek segítségével műholdon antiproton ágyút küldhetnének a világűrbe. Ezzel az óriásfegyverrel elérhetnek majd minden földi célpontot. A laboratóriumi kísérletekbe — hallatlan állítás — bevontak csehszlovák szakértőket is. Az amerikai katonai hírszerzés ellenőrizte Ghelfand jelentését, és megerősítette az információt. Ezt Kalvoda professzor állítja azokra az amerikai hírszerző tisztekre hivatkozva, akikkel együtt részt vett különböző továbbképző tanfolyamokon a Columbia Egyetemen. Azok között, akik később a szovjet űrfegyverkezési tervek részleteit megküldték Nyugatra, a legismertebb a szovjetek által leleplezett és kivégzett Oleg Peny- kovszkij ezredes. De ki volt a prágai kém a CSKP KB tagjai között? Kiderülhet valaha is valami? Mert Ghelfand már évekkel ezelőtt hirtelen meghalt. Hírforrását soha nem árulta el, még Kalvodá- nak sem. Iratai elkallódtak, rokonai nem voltak, és ma már Knowland szenátor sincs az élők sorában. Ezért egy prágai napilap, olvasóihoz fordulva, az alábbi szövegű felhívást tette közzé: — Ki ismerte Simeon Ghelfandot, akit a háború alatt Pater Kus szociológus, prágai jezsuita tartományfőnök bújtatott? Ki ismerte barátait? Ki lehetett informátora a CSKP KB-ban az ötvenes évek második felében? Ki tud valamit olyan csehszlovák szakértőkről, akik a szovjetek számára dolgoztak antiprotonok vagy sugaraik felhasználásán? arc alsó felére, akárcsak a szörfözők álarca. A lyukakon át belégzett levegő aktív szénrétegen keresztül j ut az álarc viselőjének szájába, orrába. A kilélegzett levegő két nagyobb nyíláson át távozik. A cserélhető szűrő elnyeli az ólmot, az ózont és az autók által kibocsátott gáz más alkatrészeit, de a virágport és a vírusokat is. Csupán Hamburgban eddig már 500 angol gyártmányú álarcot adott el egy nagy kerékpárüzlet. Japánban ugyanakkor bizonyos időjárási viszonyok mellett a gyalogosok közül is sokan csak álarccal hagyják el otthonaikat. vendégek kezdenek elmaradozni. Ez arra kényszeríti a fényűző hotelokat, hogy a „készen vett” turizmus felé forduljanak az eddigi „testre szabott”, azaz az egyéni kívánságokon alapuló helyett. Ez annyit jelent, hogy kombinált szolgáltatásokkal csábítják a vendéget. Az egyik legelőkelőbb párizsi szálloda, az V. György Hotel például a szobához kulturális „útlevelet” ad, amely 60 múzeumba biztosít szabad belépést. A Concorde hotellánc vendégei szálloda + múzeum, szálloda + golf és szálloda + erőnlétet javító program között választhatnak. A Crillon „csomagot” kínál, amelyben egy szoba, egy vacsora és egy üveg pezsgő foglaltatik. A magas árak Franciaországban is a zöldturizmus felé irányítják a látogatókat: a kempingek és a falusi szállodák felé. Beléptek az üzletbe a kastélytulajdonosok is. Szövetségük különösen amerikai és angol vendégeket hív fel arra: próbálják ki, hogy milyen az „élet e_gy kastélyban”. Már nem csábító a „luxus a luxusért” jelszava. Azoknak, akik nem alkalmazkodnak az idők változásához, hamarosan kiürül a zsebük — foglalta össze a helyzetet a Tourfirst nevű nagy idegenforgalmi vállalat szervezője. A kanadai tengeri szörny léte bizonyított Kanada nyugati partvidékén az őslakos indiánok már évszázadok óta többször is látni véltek egy, a Loch Ness-i szörnyhöz hasonló tengeri kígyót a Csendes-óceán vizében. Két, Brit-Kolumbiában élő tudós kijelentette: most már megdönthetetlen bizonyítékok állnak rendelkezésükre, hogy a kad- boroszaurusznak elnevezett, hosszú nyakú lény nem csupán a mesékben létezik. Állításuk szerint az elmúlt mintegy 60 év során legkevesebb hat példányt sikerült azonosítani, többek között egy élő bébit, valamint egy bálna gyomrában talált fiatal egyed tetemét. Ed Bousfield tengeri biológus és kutatókollégája, Paul LeBlond óceanográfus decemberre készülnek megállapításaikat az American Society of Zoologists elé terjeszteni. Bousfield határozottan állítja, hogy a kígyó nem csupán az indiánok, a megrettent hajósok és a turis- tacsalogatók képzeletének szüleménye. Jelentésük szerint a feltárt tények egy önálló gerinces faj létezését támasztják alá. A kutatók jellemzése szerint „Caddy” egy kis fejű dinoszauruszhoz hasonlít, többnyire az óceán mélyén tartózkodik, hallal táplálkozik, és kicsinyét valószínűleg a melegebb, parti vizekben hordja ki. A kifejlett példány 12-18 méter hosszú, és mintegy 40 km/h-s sebességgel képes szelni a vizet, gyorsabban, mint a kardszárnyú delfinek. Bousfield tájékoztatása szerint a második világháború óta két-két olyan csontvázat, illetve tetemet sodort a víz Brit-Koíumbia és a szomszédos Washington állam partjaira, amelyek minden valószínűség szerint kadboroszauruszok maradványai. A legmeggyőzőbb mindenesetre az a háromméteres ifjú példány volt, amelyet 1937-ben egy bálna gyomrában fedeztek fel. 1968-ban pedig egy 32 cm-es csecsemőpéldányt fogott egy bálnavadász hajó kapitánya, aki az „ismeretlent" éjszakára egy vödörbe tette, reggel azonban megsajnálta, és elengedte. Bousfield elmondta, hogy az elmúlt 100 évben átlagosan évente egyszer látták „Caddyt” a tengereken. Feltette a kérdést: évente vajon hány óriás tintahalat lát az ember? Egyet sem, pedig milliónyi él belőlük az óceánok mélyén — hangsúlyozta. A két kutató szerint a lény valami módon kapcsolódik a Loch Ness-i szörnyhöz és más, európai tavakban látott kígyókhoz. Arlene Gaal, okanaga- ni író, aki azt állítja, hogy az elmúlt 12 évben háromszor látta a szörnyet, úgy véli: ezek a lények a történelem előtti biológiai fejlődés egyedei, amelyek az idő folyamán alkalmazkodtak a tavi élet feltételeihez. A szkeptikusokat azonban lehetetlenség meggyőzni: az összes tengeri szörny mögött nem látnak egyebet, mint a turistaforgalomból profitálók dús fantáziáját. Gaal szerint viszont a múlt hónapban egy okanagani házaspár videofelvételt készített „Caddy”-ról. Mindenesetre úgy tűnik, hogy a kanadai posta hisz a lények létezésében: tavaly ősszel ugyanis bélyeget bocsátott ki, amelyen a szörny művészi ábrázolása látható. Az irigység és a gyűlölet kontinense felé? A sisak után „megérkezett” a gázálarc is „Készen vett” turizmus
