Heves Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-04 / 286. szám
s* HÍRLAP, 1992. december 4., péntek EGER ÉS KÖRZETE 13. Az Egri Színműhely turnéja „Német délután” a 9-es iskolában Az Egri 9. Számú Általános Iskolában két éve oktatnak német nyelvet. Az elmúlt napokban nagyszabású műsoros délutánt szerveztek: az osztályok az iskola összes tanulója előtt bemutatkoztak. Szó Istvánná és Molnárné Kovács É va tanárnők tanították be a műsorszámokat, melyeket a gyerekek zsűriztek is. Nagy sikert aratott a Hófehérke című mesejáték, és elnyerték a közönség tetszését a német mondókák, versek, dalok, bábjátékok is. Szereplők és nézők egyaránt jól szórakoztak Januárban Szép Ernő Május című darabját mutatja be az Egri Színműhely. Mint megtudtuk, a próbák már javában tartanak, ám a premierig sem pihen a társaság, ugyanis a repertoáron lévő darabokkal járják az országot. Novemberben a szomszédos Szolnok megyében lépett fel a társulat több helyszínen, így Kisújszálláson, Tiszaörsön, Nagyivánban, Tiszafüreden. December 5-én Nagykátára készülnek, 12-én pedig a szihalmi közönséget szórakoztatják. Drámajáték-vezetők tanfolyama Már elkezdődött a Megyei Művelődési Központ drámajáték-vezetői tanfolyama, de indokolt esetben még elfogadnak jelentkezéseket. Az amatőr színjátszói mozgalomban ismert színházi szakember, Kovács Andrásnéa kurzus vezetője. Ko- vácsné egyébként a jászberényi tanítóképzőben tanít, sJászfény- szarun dolgozott évtizedekig. Az általa vezetett tanfolyam következő foglalkozására december 5-én, szombaton kerül majd sor Egerben, az MMK-ban délelőtt 9-kor. Ekkor még lehet jelentkezni a tanfolyamra. Ki mit tud? December 6-ig még lehet jelentkezni a Ki mit tud?-ra. A népszerű televíziós vetélkedőt ismét meghirdetik 14-26 évesek számára. Valamennyi művészeti ágban a területileg illetékes művelődési házban kell leadni a jelentkezést. Az egrieknek Egerben, a Megyei Művelődési Központban az előválogatókat január, illetve február hónapban tartják, a megyei döntőre pedig márciusban kerül sor. Amikor az ember tízéves! Az Egri 10. Számú Általános Iskola negyedikesei közös születésnapot tartottak az elmúlt héten. A tízes kerek szám, úgyhogy megérdemli, hogy méltóan megemlékezzenek róla. A gyerekek verssel, zenével ünnepelték egymást és szüleiket, s a gyertyát is együtt és egyszerre fújták el... Gyertyafújás... Kortárs művészet egy egri középiskolában A Neumann János Közgazda- sági Szakközépiskola és Gimnázium ad otthont december 7-ig a T-ART alapítvány kiállításának. Közel hatvan hazai élvonalbeli képzőművész alkotásait hozták el a Philip Morris cég támogatásával Egerbe. A tárlatot Hegedűs Endre és Tenk László rendezte. A kiállítás szervező menedzsere: Csáki József. Nem véletlenül említjük meg a nevét, mert mind a megnyitó, mind pedig a kiállítás profi szinten jött létre. Az állófogadással ünnepélyessé tett megnyitón helybeli politikusok, művészek és érdeklődők voltak jelen, legalább háromszázan. Telitalálat volt a helyszín, példaszerű a szervezés, így nem csoda, hogy a fogadtatás is igazán kedvező volt. A megnyitón Koncz Gábor színművész egy József Attila-, illetve egy Faludi György-verset tolmácsolt — emlékezetesen. Ugyancsak élményszerű volt dr. Supka Magdolna művészettörténész anekdotázó, bensőséges, szellemes bevezetője. Mit mondhatunk mindezek után? Talán csak annyit: aki még nem látta, ne mulassza el megnézni a műveket... (ji) Egy kis előzetes a majdani diáknapból Már megv an a diákigazgató a GMSZ-ben Három diákigazgató-jelölt mérkőzött egymással — persze, csak amúgy jelképesen — Egerben, a Gép- és Műszeripari Szakközépiskolában. A november végén lezajlott kampányt ezúttal nem követi még a diáknap, ugyanis arra csak februárban kerül sor. így a társak által megválasztott igazgatónak, Cseh Richard III. E osztályos tanulónak éppen elég ideje lesz arra, hogy a diákigazgató felelősségteljes szerepére felkészüljön. Ez a tél eleji választás — amit amolyan előzetes diáknapnak is lehetett tekinteni — azért arra mindenképpen jó volt, hogy újabb lendületet adjon a műszeriparisoknak az év végéig, emellett pedig némi vidámságot is belopott a hétköznapokba. Kik is takarítsák a várost? Festőművész Erdélyből Közelkép Elervai Zoltánról (Folytatás az 1. oldalról) Az idén az ilyen alkalmakra, amikor már annyi összetornyosul, hogy akadályozza a közlekedést, zavaija a kilátást, tartalékoltunk egy kis összeget. Ez nem azt jelenti, hogy feketére tisztítjuk az utakat. — A járókelőknek sok bosz- szúságot okoz évről évre, hogy egyes porták, üzletek előtt bokáig járnak a latyakban. Az egyiket lehet kötelezni, a másikat nem? — Ide jól illik a mondás: mindenki söpörjön a háza előtt, aztán tegyen megjegyzést. A járdák takarításával kapcsolatban az önkormányzati rendelet előírja: a ház tulajdonosa, az épület használója, illetve kezelője köteles takarítani. Erről a rendeletről majdnem minden érdekeltet tájékoztattuk, tehát tudják, mi a dolguk havazás esetén is. A lakosság figyelmét felhívjuk arra, hogy a már most kihelyezett ládákból — ha szükséges — ők is vehetnek sózóanyagot, de ne rakják tele szeméttel, mert nem arra valók. Sajna, arra is volt már példa, hogy a drága edényeknek hűlt helyük marad. A téli felkészülés nem azt jelenti, hogy mindenki ül és várja a havat, hanem befejezi az őszi munkákat, főleg az avargyűjtést és -szállítást. Egerben tilos lombot, nyesedé- ket égetni! Ha a lakók kérik, a vállalkozó elszállítja a leveleket, de a leghasznosabb az volna, ha a hulladékot komposztálnák a kerttulajdonosok. A közterületfelügyelők ellenőrzésük során megbüntetik a renitenskedőket. Az ősz a fásítás időszaka is. Nem mondhatnám, hogy ezen a téren is kedvezőek a tapasztalataink. A kertészek egyik nap kiültetik a cserjéket, másnap már pótolniuk kell. Irodánk bárkinek szívesen ad néhány tövet, akinek szüksége van rá. — Tegyük fel, hogy holnap sűrű pelyhekben esik a hó. Mire számíthatunk? — A hóekék indulásra készen állnak, ha kell, sózunk kézzel vagy géppel. Arra számítsanak, hogy a közlekedés lelassul, sőt a lámpákat ezentúl az időjárásnak megfelelően szabályozzuk majd. Gondolunk arra ugyanis, hogy a zöldhullámban sem indulni, sem fékezni nem lehet úgy, mint száraz időben. A most előírt 50 km/ óra sebességet csúszós időben 30-40-re csökkentjük. A hóeltakarításnál az idén is rangsoroljuk az utakat: elsőbbséget élveznek a buszútvonalak és a lejtős szakaszok. Biztosítanunk kell a mentők és a tűzoltók közlekedését is. Itt hívom viszont fel a figyelmet arra, hogy aki olyan utat kezel, amely még nincs az önkormányzat kezelésében, ott nem a mi kötelességünk a takarítás. A legnagyobb gondot a Vécsey utca északi oldala, a Nagy-Eged, Kis- Eged utca jelenti, amely még nincs a mi kezelésünkben, de már beköltöztek a lakók. A legjobb az volna, ha az ott élők egy vállalkozóval egyeznének meg. A napokban találkozóra hívtuk a vállalkozót, a közös képviselőt, a műszaki ellenőrt, hogy jegyzőkönyvet vegyünk fel, de a lakók megbízottja nem jött el. (Emlékeztetőül a hóügyelet telefonszámai: nappal 311- 585, 321-121, 311-470, 320- 549, 324-422; éjszaka: 311- 144.) Szüle Rita Negyvenhatban Budapesten végezte a Képzőművészeti Főiskolát. A tanáráról, Kandó Lászlóról csak annyit mond: — Nem volt rám hatással. Talán azért, mert egy cseppet sem távolodott el a természetelvű ábrázolástól. Engem akkoriban a modern irányzatok érdekeltek. Úgyhogy talán azzal hatott rám, hogy „nem hatott rám”. A kritika aztán — jóval később — azzal erősített meg, hogy megvan az egyéniségem hozzá, önálló stílust alakítottam ki, úgyhogy elfogadták azt, amit csinálok. Az utolsó „hullámmal” települt haza Sepsiszentgyörgyre. Talán itt maradt volna Magyar- országon, ha akkor az egyik közeli rokona, a nagymamája meg nem betegszik. Hazament, s azóta ott él, harminc esztendő tanárkodás után. Ma már nyugdíjas. Rajzot és művészettörténetet oktatott a helybeli középiskolai kollégiumban. Ma már csak fest. Talán termékenyebb, mióta több ideje van. Hervai Zoltán képeit egy héten át az egri közönség is láthatta a Megyei Művelődési Központban. Ä kiállítása személyes kapcsolat révén jött létre. Barátság fűzi többek között Lisztóczky László irodalomtörténészhez. Rokonai is élnek itt Magyarországon. Az egyik lánya Kazincbarcikán magyar-francia szakos tanárnő, a másik otthon ugyancsak a képzőművészetet választotta. (Hervai Katalin grafikáit a SMIKK-konferencia idején Egerben, az Unicornisban láthatták az érdeklődők.) Arra kérem, tartson nekem amolyan rendhagyó tárlatvezetést. Két jól elhatárolható része van a kiállításnak. A nonfiguratív, gondosan szerkesztett, erős színekkel komponált konstruktivista képeit mutatja előbb, azokról is beszél többet, azok a kedvesebbek. A többiek is — az egy- egy évfordulóra „íródottak” — biztos kézzel komponált, összetett művek. Az egyik önarckép: Máriával, Krisztussal és a zodiá- kus jegyekkel — utalva arra a fura és bonyolult világra, arra a konstellációra, amiben ma élünk. A másikban Szent Lászlónak állít emléket (a nagyváradi ünnepségre készült, ott is volt kiállítva), egy harmadikban a csík- somlyói búcsút idézi. A többi nonfiguratív mű sajátos, átszűrt tájélményt hordoz. — Nagy hatással voltak rám azok a színek, amelyek az erdélyi tájban megjelennek — fűzi a képekhez magyarázatul. Egy-két évvel ezelőtt jártam szülőföldjén, engem is megérintett a vidék, s egyetértünk: a képekben — ha rejtetten és áttételesen is — a táj valódi színei jelennek meg, összefogott harmóniában. — Nemcsak a színek, a formák is egységet alkotnak ezeken a konstruktív képeken... — A sorozat címe is ez: Konstrukciók. S ha észrevette, „aranymetszésben van” valamennyi. A harmónia, a rend keresése és megtalálása Hervai Zoltán művészetének sajátja. Talán azért is van ez így, mert az elmúlt A kapaszkodó, amit nem lehet megfogni Tóbiás, a tejesember fohászában bizonyos lépcsőről is említést tesz, amely le s fel vezet. Az egrieknek ez megadatott, a Do- mus Áruház mellett. Csakhogy a korlátot — amire az idős, fájós lábú emberek támaszkodhatnának — benőtte a növényzet. Márpedig e meredek alkalmatosságot kapaszkodó nélkül veszélyes használni. Különösen télvíz idején. Mint a Városgondozási Kft. igazgatójától, Sós Istvántól megtudtuk, a belváros rendben tartása nem az ő hatáskörük, hanem Kovács Istvánná vállalkozóé. Az illetékes parkfenntartó megígérte, hogy a jobb oldali sövényt megmetszeti, s ezáltal biztonságosabbá válik a feljáró. A bal felől ültetett fák ágait azonban levágni nem szabad, mert ez a növény pusztulásához vezetne. Áthidaló megoldásként kínálkozik, hogy — a meglehetősen széles lépcsősort megosztva — egy újabb fogódzkodó készüljön. Ennek érdekében azonban Kovács Istvánné semmit sem tehet. Ez a feladat a polgármesteri hivatal főmérnöki irodájára hárul. Ágoston Ottóné, az iroda munkatársa elmondta, rendezni szeretnék ezt az ügyet, sőt a környéket. Mert a Domus és az Express étterem előtti tér (lépcsőstől, szobrostól — úgy, ahogy van) egy hibás konstrukció. Ahhoz azonban, hogy a geodéziai és kiviteli terveket megrendelhessék, a közgyűlés határozata szükséges. A programban nemcsak a korlát, hanem egy rámpa megépítése is szerepelne, amely a babakocsival való közlekedést is egyszerűbbé tenné. Ezzel egyidejűleg megfordítanák a kővé vált szomjas asszonyt is, amely — több éve már — „hátsó domborulatait” mutatja a Foglár közből érkezőknek. Mindezek megvalósítása költséges mulatság, s nem történhet meg máról holnapra. Várhatóan egy-két év is eltelik, mire az elgondolás testet ölt. Addig nem marad más megoldás, mint a bokrok rendszeres nyesegetése... (né-zi) Hervai Zoltán: önálló stílust alakítottam ki” évtizedek nehézségei közepette az Erdélyben élők mindig igyekeztek megkeresni magukban és a környezetükben ezt a rendet. Sokáig beszélgetünk még. Végül az egri fogadtatásról kérdezem. Azt meséli, náluk otthon egy-egy kiállítása megnyitójára kétszázan, háromszázan is eljönnek. Egerben is voltak sokan a megnyitón, de aztán a csendes ősz végi, tél eleji napokon kevesebben nyitották rá az ajtót. A képeit maga őrizte, így aztán elbeszélgetett egy-két látogatóval... — A legkedvesebb élményem egy hat elemit végzett palóc asz- szonnyal való találkozás — meséli. A „Szíves-klubba” jött, csak korábban érkezett, s bejött megnézni a képeket. Szabadkozott, hogy ő nem ért a festészethez, aztán elmondtam neki, mi miért készült. Jó ismerősként váltunk el. Hervai Zoltán műveivel az erdélyi, a francia, az olasz, az osztrák közönség után az egriek is találkozhattak. Bízvást reméljük: nem utoljára... Jámbor Ildikó Konstrukció
