Heves Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-03 / 285. szám
4. HORIZONT HÍRLAP, 1992. december 3., csütörtök Az érdekképviselet Az egri önkormányzati bérlakások eladásáról Eger város önkormányzata körülbelül egy hónappal ezelőtt tárgyalt a tulajdonában levő bérlakások privatizációjáról, mikénti eladásáról. Ezt követően az önkormányzat két kiemelkedő kompetense: Habis László alpolgármester és Várkonyi György önkormányzati képviselő, egyben az EVAT Rt. igazgatója interjút adott a Heves Megyei Hírlap november 17-i számában, melynek során a leginkább érdekelteket: a Lakásbérlők Egyesületét ismételten mellőzték — jelezte ezzel kapcsolatban véleményét dr. Géresi János elnök. Köztudomású, az Országgyűlés megkezdte a — két éve időszerű — lakásügyi törvény tárgyalását és rövid időn belüli megalkotását, mely remélhetőleg alkalmas lesz arra, hogy ezen a téren meglévő bizonytalanságokat és túlkapásokat megszünteti, és a lakásbérlők érdekeit is figyelembe veszi. Az egri lakásügyek két legilletékesebb ismerőjenek nyilatkozatából a legnagyobb bizonytalanság és (helyi) tájékozatlanság, valamint az elokészítetlenseg árulkodik, mely jellemzi az ön- kormányzat képviselő-testületét is. Minclenkiben felvetődik az a jogos kérdés, mi indokolja — éppen most, az országos törvény megalkotása előtt — a képviselőtestület sietségét „az önkormányzati tulajdonban lévő bérlakások privatizációjának szabályairól” szóló helyi rendelet megalkotásánál? Ezt a rendelettervezetet a közgyűlés — első olvasatban — már megtárgyalta az alpolgármester úr nyilatkozata szerint, sőt közszemlére is tette a polgármesteri hivatalban, holott az önkormányzat köreiben az előkészítet - lenseg, a koncepció hiánya, a tájékozatlanság uralkodik, ami nemcsak a fenti két illetékes interjújából, hanem a közgyűlési tárgyaláson is tapasztalható volt. A tervezetről csupán annyit, hogy az teljesen átveszi a 32/ 1969./ IX. 30./ Korm. sz. r. és a 16/1969./ IX.30./ ÉVM- NEM-PM sz. rendeletekben foglaltakat, tehát önálló koncepció nélküli, és kihagyja mindazt, ami a lakásbérlők kedvezményére, megsegítésére vonatkozik, csupán a hátrányos rendelkezéseket tartják fenn, sőt ezeket súlyosbítják. Az országos törvény közeli meghozatala előtt a helyi törvény megalkotása csupán egy célt szolgálhat: az országos átlagnál is súlyosabb helyzetet teremtsen az itteni lakásbérlőknek, sőt általában a helyi lakásgondokkal küszködő választóiknak is. S ezzel az országos átlagnál kedvezőtlenebb, hátrányosabb helyzetbe taszítsa őket. Ezt egyébként a városban már eddig is kialakított gyakorlat bizonyítja, hiszen Egerben ez ideig is a Budapesten és a legtöbb településen kialakult vételárak többszöröséért értékesítették a több mint 30 éve elhanyagolt, tönkrement lakásokat. Nyilvánvaló, hogy ezzel a sietséggel a képviselő-testület a bérlők anyagi helyzetének további megnehezítését idézi elő, tudva — am nem törődve azzal —, hogy a bérlők többsége idős, alacsony nyugdijü vagy sokgyermekes fiatal, akik a létminimum alatt, vagy akörül tengetik életüket. Egyes képviselők részéről azt a téves elgondolást, hogy ők a város anyagi erősödésen fáradoznak, és az országos átlagnál ezért raknak több terhet a helyiekre, alapvetően összhangba kell hozmok a város választóinak érdekeivel is, hiszen őket ezért is választották meg. A Lakásbérlők Egyesülete határozottan tiltakozik, hogy a helyi rendeletet az országos törvény megalkotása előtt hozzák meg, ezért kéri, hogy vegyék le napirendről. Ilyen koncepció nélküli, idő előtti helyi rendelettel ne bolygassák az érdekeltek nyugalmát, és majd csak az országos törvény, főleg a jövőbeni lakbérek és értékesítési keretek ismeretében alkossák meg a helyi szabályozást. Egyben rámutat a bérlők érdekképviselete, hogy már a következő évi költségvetésben elő kell irányozni a leromlott bérlakások felújításának költségfedezetét. Szükségesnek tartja: ezeket hozzák nyilvánosságra, így az állampolgárok, a választók, illetve a lakásbérlők meggyőződhetnek arról, hogy az önkormányzat nemcsak súlyos terheket kíván a választókra áthárítani, hanem önmaga is vállalja annak jelentős részét. Egy nagyszabású hevesi terv Alig érkezett haza Svájcból, ahol a Helsinki Szövetség meghívására, tizenegy tagú önkormányzati delegáció tagjaként egy hetet tartózkodott, máris nagyszabású terv-elokészítésbe vágott Hegedűs György polgármester. Ajtaja előtt hosszú sorban várakoznak ügyes-bajos dolgaikkal az emberek, így csak néhány gyors mondatra futja ezúttal. — A jövő nyári hevesi napok rendezvénysorozat előkészületeibe fogtunk a minap — mondja. — Múlt évi tapasztalatokból okulva, de már jelentős eredmények birtokában, jó időben elkezdtük a szervezést, mert mint tudjuk, abból sosincs elég. Ahhoz, hogy a tárgyi, személyi és anyagi feltételek együtt legyenek, hogy egy ilyen nagyszabású terv valóra váljon, bizony fél ev is kevés. Hogy mi ez a terv? — Június 26-án ismét megrendezzük az idősek III. nemzetközi fesztiválját. Erre több országból is várunk vendégeket. Svájcból, Svédországból, Németországból már jeleztek, hogy jönnek. Ez a fesztivál része lesz annak a rendezvénysorozatnak, amely tulajdonképpen már tavasszal elkezdődik, amikor is a zenei napok keretében megyénk növendékei koncerteznek. Májusban regionális gyermeknapot tartunk. — Tavaly nagy siker volt a dinnyefesztivál, most is eleget teszünk a kívánságoknak, s népművészeti bemutatót és vásárt, valamint mezőgazdasági gépbemutatót is szervezünk ez idő alatt. — Testvérvárosunk, az olasz Breganze együttese augusztus 14-én, Mária mennybemenetelének napján újra koncertet ad. Ezúttal énekkarral jönnek hozzánk. Ismét láthatják majd kedvenceiket a hevesi érdeklődők. A programot ezenkívül kerékpárverseny és roncsderbi színesíti majd. A siker érdekében profi rendezőt kértünk fel, hogy az idősek fesztiválját ő vegye kézbe. Knoll István filmrendező személyében azt hiszem, hozzáértő embert nyertünk meg ügyünknek. — Most kezdjük a területi kordinációt, hogy a környező települések is tehetségük és lehetősegük legjavával vehessenek részt a munkában, és a várható sikereknek is alanyai lehessenek. Ily módon Tenk, Tiszanána, Kisköre és a többi falu saját arculatával kapcsolódhat be, élénkítheti a kulturális mozgást, s a maradék termelőszövetkezetek üzleti sikerek reményében termékbemutatót tarthatnak. — Közben már a világkiállítás felé kacsintgatunk, terveinkkel annak sikerét készítgetjük. 1993- ban egy konferenciát tartunk a palóc népi hagyományok megőrzése céljából. A régi paraszti kézművesség felelevenítésére, a rátétkészítés, korongozás megmentésére szervezzük a nemzetközi fórumot. Mindezt a különböző nemzetiségű hagyományőrző csoportokkal karöltve. (sziki) HANG-KÉP A gyógyító tű Megszoktuk már, hogy a Kirakat folyvást magvas, töprengésre, állásfoglalásra késztető programokkal jelentkezik. A legutóbb — vasárnap késő délután — az akupunktúrát választották témául. A gyógyító tű című műsorban megszólaltatták mindazokat, akik ilyesfajta kezelést kaptak, s kíváncsiak voltak az orvosok véleményére is. Tetszett a riporteri tárgyilagosság, az, hogy meghallgatták, mérlegelték, ütköztették az ellenfelek nézeteit is, s azok is fórumhoz jutottak, akiknek helyzetén semmit, vagy csak keveset javított az effajta beavatkozás. Emlékszem még a 7-8 esztendővel ezelőtti időkre, amikor az akkori egészségügyi miniszter egyértelműen kinyilvánította, hogy az ő „országlása” alatt efféle sarlatánság nem juthat zöld jelzéshez. Hát, ami azt illeti, hű is volt önmagához. De hát aztán helyébe jött más, aki higgadtan foglalt állást. Ennek köszönhető, hogy levehették az álarcot azok, akik régebben titokban ügyködtek, veszélyeztetve ezzel hivatali rangjukat, pozíciójukat. Miről tanúskodott ez az ötven perc? Mindenekelőtt arról, hogy a tegnap üldözött eljárásmód holnap befogadottá válik. Csak az a kár, hogy közben indulatok mar- dosták a kedélyeket, vagdalkó- zások tépázták az idegeket, háttérbe szorítva az alapvető kötelezettséget, a szolgálatra rendelt humánumot. Most mégis jólesett hallani azokat, akik kiléptek a névtelenségből, s egyetemi professzorként, az Orvostovábbképző Egyetem vezető munkatársaiként utaltak hajdani kálváriájukra, s arra, hogy vétek Kelet önzetlenül kínált hagyatékát semmibe venni, hiszen ez az eszköztár — ötvözve a korszerű, a mai ismeretekkel — számos esetben kiugró eredményeket produkál. Olyanokat, amelyekről kár lenne lemondani. Ők utaltak arra, hogy az Európa Tanács tavalyi felmérése szerint ebben a térségben negy- venmillióan vették igénybe ezt az örökséget, sőt — például Ausztriában — a rászorulók pluszköltségeit a társadalombiztosítás fedezi, azaz nem kell tartaniuk túlzott anyagi megterheléstől sem. Mikor jutunk el ide? Egyszer feltétlenül igen. .S’ ez akkor is biztató, ha nem néhány hét vagy hónap múlva... Ismét remeklés Ne tessék meglepődni, nem a Magyar Televízió valamelyik kínálatát minősítem ezzel az alcímmel. Erről szó sincs, hiszen a Szabadság téri székház ajánlatlistája most épp olyan szegényes, jellegtelen, műrostos, színvonaltalan, szürke, mint bármikor. A Nagykövetet, ezt a amerikai cégjelzésű alkotást az HBO-n, azaz a mozicsatornán vetítették, bizonyítván ezzel — kár, hogy ilyen későn —, hogy az USA-ban is gyártanak rangos műveket. A valóságot idéző, illetve ahhoz hűnek tűnő történetet talpraesetten dolgozták fel, gondoskodva a lendületes tempójú cselekményről, az izgalmas, a kri- miszeru fordulatokról. Ráadásul rátermett színészeket válogattak, olyanokat, akik élettel töltik szerepeiket. S az a többlet sem hiányzott, hiszen a szellemi töltés azonosulásra serkentett minket, azt sugallva mindnyájunknak, hogy a leglehetetlenebb szituációból is ki lehet evickélni. Persze csak akkor, ha megőrizzük belső önmagunkat, ha nem adjuk fel megszenvedett, etikailag hitelesített nézeteinket. A főhős erre biztatott, mivel magán- és közéleti kudarcai, ar- culcsapattatásai ellenére is hirdette a palesztin és az izraeli nép, illetve az ottani fiatalok egymáshoz közeledésének konfliktust szüntető, békét sugalló voltát. Neki lett igaza, s ezzel megajándékozta a nézőket a megtisztulást hozó katarzissal, azzal a meggyőződéssel, hogy senki se prédálja el személyisége kincseit, ugyanis azok a tálentumok, ha nem is gyorsan, de — legalábbis távlatilag — busásan kamatoznak. Ráadásul nemcsak az egyén javára... Pécsi István Ügyészek vizsgálták Alapítványból — kft? Ha mondható: az alapítványok korát éljük. Szükség, kényszer s talán divat szüli az elhatározásokat a különféle értékek — pénzösszegek s más anyagi eszközök — elkülönítésére, sajátos működtetésére. Jó ideig állam- igazgatási feladat volt az említett adományok felhasználásának ellenőrzése, míg 1990-től az ügyészségek dolga a törvényességifelügyelet hazánkban. A Legfőbb Ügyészség idei, II. félévi munkatervének részeként került sor nemrégiben Heves megyében is arra a vizsgálatra, amely sokoldalúan vette szemügyre a szaporodó adakozásokat, részleteiben is áttekintette, hogy szabályos-e, ami történik körülöttük. Az egri és gyöngyösi ügyészek egyrészt a jogalkalmazás gyakorlatát próbálták megismerni, másrészt pedig a hibák, rendellenességek kiszűrésével iparkodtak segíteni abban, hogy a továbbiakhoz egységes útmutató születessék, az alapítványok minden tekintetben megfeleljenek rendeltetéseiknek, célkitűzéseiknek. A Heves Megyei Főügyészségen beszélgettünk a tapasztalatokról. Mint megtudtuk: a bíróságon nyilvántartott összesen 217 megyei alapítvány tavaly bejegyzett részének mintegy 65 százalékát elemezték. A benyomások meglehetősen vegyesek, jó és rossz példákat egyaránt lehet sorolni. A vizsgálódásnak már az elején igazolódni látszott, hogy az alapítványok bírósági nyilvántartásba vétele önmagában nem lehet alkalmas az előfordulható visszásságok felfedésére. Feltétlenül szükséges az ügyészségi és adóhatósági kontroll is a törvény betartásához. Alapvető probléma, hogy a jogalkotó csak az alapítványtétel feltételeit határozta meg, de a tartós működést részletesebben nem szabályozta. Egy-egy alapítványról valójában működése közben derül ki, hogy milyen is. Az elsősorban kulturális, oktatási, egészség- ügyi, szociális, kisebb részben pedig sport, környezetvédelmi, bűnmegelőzési, bűnüldözési céllal indult törekvések utóbb sajnos nem minden esetben felelnek meg az előírt, megkövetelt tartós közérdekűség követelményeinek, nem mindig érdemlik az adókedvezmény lehetőségét. Meglepő felismerés megyénkben, hogy az alapítványok vagyona főként az alapítók érdekkörében kerül felhasználásra. Előfordult — többi között —, hogy a kulturális hivatottságú pénzösszegből pályázat alapján kölcsönfelvételt tettek lehetővé, aztán az alapító vállalat dolgozóinak egy csoportja 50-150 ezer forintos summák felvételével kft.-t létesített szinte maximális kedvezménnyel. Ügy, hogy tavaly egyáltalán nem kellett törlesztenie adósságát, a következő öt esztendőben pedig kamatmentesen fizetheti vissza a bank által meghatározott részleteket. Más esetben az eladósodott vállalat a csődeljárás, illetve a felszámolás közelségét érezve, szakszervezetével közösen iparkodott két jelentős intézményüket is alapítványba menteni, s vállalkozásban tovább működtetni, ami mellett az ügyészek már a hivatalosan elkönyvelt minimális haszon miatt sem mehettek el észrevétlen. Megesett, hogy a meglehetősen kiterjedt körben mozgó társaság három jelentősebb alapítványt is bejegyeztetett — de valójában egyikhez sem tette le a felajánlott induló tőkét. Az ígért félmillióból csak annyi lett, amennyit az első, s máig egyedüli csatlakozó jó szándékkal, gyanútlanul küldött a gyarapításra. Vállalatszerűén gazdálkodó üzemmel történt, hogy közel 19 milliót érő vagyoni eszközéből teremtett alapítványt, majd törzstőkéjébe ezt is beszámítva alakult korlátolt felelősségű társasággá, hogy zavartalanabbal folytathassa eddigi tevékenységét. Egyszóval bizony előfordult egy s néhány huncutság a jótékony kodók házai körül, ugyanekkor az ügyészek egyebekre is rájöttek. Négy olyan esettel találkoztak, amikor —jogszabálysértően — a kuratórium az alapító okirat módosítására is felhatalmazást kapott. Meglehetős zűrzavarra ébresztette a vizsgálat folytatóit az alapítványtevők és -kezelők aránya, egymáshoz való viszonya, döntési szabadsága, súlya, illetve maga a határozat- hozatal, különösen, hogy ez utóbbi a legritkábban van dokumentálva is. Sok az alig gyarapodó, pusztán a banki kamatokból növekvő alapítvány, vállalkozások, magánszemélyek alig szaporítják a pénzt. Az okiratok döntő többsége nem rögzíti a csatlakozók jogait, s ha utalnak is ezekre, a lehetőség az idegennek kevés beleszólást biztosít a felajánlások sorsába. Rossz tapasztalat, hogy a vizsgált — 50 ezer forintosnál nagyobb — 95 alapítványnak csupán mintegy fele működik a megfogalmazott célok érdekében, többségük jóval nagyobbat markolt, mint amennyit szorít. Az indító tőke vagy eleve kicsi, vagy ha jelentősebb is, nem kap annyi külső támogatást, amennyi a megfogalmazott elképzelések megvalósításához kellene. Az alapítványok „gyerekcipőinek” is tulajdoníthatók az észlelt hiányosságok, szabálytalanságok, amelyek a jobb tapasztalatok, például a gyöngyösi kul- túrközpont Vidróczki, a szövetkezeti Cantus Corvinus, vagy a hatvani BIOECO, illetve Albert Schweitzer szívderítőbb tapasztalatai mellett felszínre kerültek. Szó nélkül azonban semmiképpen sem hagyhatók. A vizsgálat eredményeként az ügyészség 35 különféle jelzéssel élt a kuratóriumok elnökei felé, egy törvényességi óvás iránti előterjesztést tett a Legfőbb Ügyészséghez, három dereset benyújtását tervezi alapítvány megszüntetésére, egy cégbírósági határozatot felülvizsgál. Egyben pedig a meglehetős bonyolultság miatt, a könnyítés szándékával emlékeztetik az ügyészek az adakozókat arra, hogy a pénzgyűjtés — kiváltképpen, ha rövid idő alatt elérhető célt szolgál — alapítvány nélkül is történhet. A társadalmi közadakozás elősegítése jogi személyiség nélküli, közérdekű célra történő kötelezettségvállalás formájában is megvalósítható, és az adókedvezmény az alapítványhoz hasonlóan igénybe vehető. Gyóni Gyula Fílmpremíerek Fortress 2013-ban játszódik a film cselekménye. A világ túlnépesedett, és igen szigorú a születésszabályozás. John Brennick, a Fekete sapkások élcsapat kapitánya várandós feleségével az államokból a liberálisabb Mexikó felé igyekszik. A határon azonban elfogják őket, és Brennickre 31 évi fegyházbüntetés vár. A világ legszigorúbban őrzött büntetőintézetébe, a Fortressbe szállítják. A föld alá épített több mint 30 emelet mély börtön valóságos erődítmény, ahonnan a szökés lehetetlen. Brennick verekedésbe kerül, amiért agymosás a büntetése. Társai segítségével azonban vakmerő, és szinte reménytelen tettre szánja el magát. A Christopher Lambert főszereplésével készült sci-fi akciófilmet az egri Uránia mozi játssza. A Szépség és a Szörnyeteg A film az ősi mese sokadik, de minden bizonnyal legteljesebb újrafeldolgozása. A cselekmény az 1700-as években játszódik egy kis francia faluban. A történetben Belle, a gyönyörű és okos fiatal lány boldogsághoz vezető hihetetlen kalandjainak lehetünk a tanúi. A szépséges Belle a könyvekhez menekül csinos, de durva lelkű udvarlója, Gaston elől. Amikor az apját elragadó Szörnyeteg őt kéri váltságdíjként, Belle habozás nélkül tesz eleget a követelésnek. A kastélyban a szintén varázslat alatt álló teáskanna, a gyertyatartó és mások sugallatára hamarosan felfedezi és megszereti a visszataszító szörnykülső takarta nemes herceget... A nagyszerű látvány, a tökéletes animáció és a kétszeres Oscar-dijas zene a film fő összetevői. A Mikulás-napi meglepetést az egri Uránia mozi mutatja be. A játékos Grifin Mill, az ambiciózus, fiatal hollywoodi stúdiómenedzser névtelen levelet kap egy elutasított forgatókönyvírótól, aki megfenyegeti, hogy minden író nevében megöli őt. Mill egy David Kahane nevű szerzőre gyanakszik, akinek állást ajánl, ha felhagy a fenyegetéssel. A fiatalember azonban visszautasítja az állást. Az ingerült szóváltás során Mill véletlenül megöli Kaha- ne-t. Hamarosan azonban újabb fenyegető levél érkezik, és rá kell jönnie: végzetes hibát követett el... A filmért az 1992-es cannes-i fesztiválon Robert Altman megkapta a legjobb rendezés, Tim Robbins pedig a legjobb férfi főszereplő diját. Az igazi hollywoodi történettel az egri Prizma nézői ismerkedhetnek meg. Egy jelenet „A Szépség és a Szörnyeteg”ből
