Heves Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-23 / 302. szám
HÍRLAP, 1992. december 23., szerda GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE 13 Nyilvános ülések Mátrafüreden A mátrafüredi részönkormányzat testületé a szervezeti és működési szabályzat módosítását kérte a gyöngyösi önkormányzattól. Ebben azt deklarálják, hogy a testület ülései nyilvánosak, zárt ülést csak törvényi okok fennállása esetén lehet kérni, illetve akkor, ha az érintett személy személyiségi jogainak védelme érdekében azt kéri. A nyilvános ülésen jelenlévő állampolgárok hozzászólását a testület vezetője engedélyezheti öt percben, a napirend tárgyalását követően, de még a vita lezárása előtt. Nincs földút Atkáron A jövőre 668 éves Alkar lakói elégedettek lehetnek a kommunális ellátottsággal, ugyanis tavaly már a lakott utcák mindegyike kiépített volt, s elmondhatták, hogy a községben nincs többé földút. Járda is minden utcában van, s az idén korszerű, takarékos közvilágítási lámpát kapott a település túlnyomó része. Régi álma vált valóra a sportkedvelőknek, hogy megkezdték a tornaterem építését, amelyet jövő szeptember elsején kívánnak átadni. Kié az ötezer gyermek szabadideje? (Folytatás az 1. oldalról) Szabó Gyula MSZP-s képviselő nem értette, mi köze a döntéshez az egyháznak. Egyáltalán mit jelent, hogy a funkciót átveszi. Most ugyanis a ház élettel van tele, és ideológiamentesen működik. Ebben az állapotában kívánja-e az egyház átvenni és megtartani, vagy pedig egyházi gyermek-szabadidőközpontot akar, és akkor vallásos programokat szervez. Ez esetben az a logikátlanság történne a képviselő szerint, hogy az egyház mégsem a feladatot veszi át, mert akkor továbbra is ideológiák nélkül kellene működtetni a központot. A faramuci helyzet indoklásaként megkérdezte: „...vajh, az úttörőket egy kulturális seregszemlére beengednék-e az egyházi intézménybe?” Megjegyzi, hogy az apát úr előzetesen már kifejtette álláspontját: akkorsem az úttörők, sem a skinheadek nem léphetnék át a ház küszöbét. Dr. Nagy Lajos egyébként a felvetésre azt a választ adja, hogy a törvény nem ideológiamentes funkciót ad vissza az egyháznak. Más dolog, hogy nem kérnek mindenkitől keresztlevelet: aki betartja a rendet, anélkül is látogathatja a házat, hogy lépten- nyomon keresztet vetne. Ugyanígy a jelenleg ott dolgozókat is megtartanák, amíg „nem sértik meg az eszmeiséget, s amíg nem tesznek a munkáltató megfogalmazott szándékai ellen”. (Sokáig gondolkodtam, hogy vajon a szünetben elhangzott beszélgetésekből mennyit írhatok le anélkül, hogy bárkinek az állását veszélyeztetném. Azt azonban minden mérlegelés ellenére sem tagadhatom le, hogy a Török Ignác dolgozói cseppet sem voltak kiegyensúlyozottak és jó- kedvűek a tárgyalás folyamán. Elmondták, hogy a testületi ülés napján, annak kezdete előtt két órával kaptak kézbe a humán közszolgáltatások igazgatójától egy nyilatkozatot, miszerint írják alá, hogy az egyház irányítása alatt is tovább dolgoznak. Ezt ők nem tették, ugyanis semmiféle részletes feltétel — a fizetésük megszabásán túl — nem szerepelt a papíron. Azt is megtudom, hogy az apát úr nem mindig ilyen finoman és diplomatikusan tálalja a követeléseit, mint az ülésen.) Megkérdeztem Kovács Gyulát, a Kolping-család vezetőjét, hogy az ő tevékenységüket milyen módon integrálnák a szabadidőközpontba. — Úgy tervezzük, hogy az egyház és a Kolping létrehozna egy kuratóriumot, amely irányítaná az intézményt. Meghatározna ugyan bizonyos kereteket, ám azon belül szabad kezet adna az igazgatónőnek. — Mit ért a „ kereteken ”? — Általánosságokat. Nem vagyunk hittérítők, csupán azt szeretnénk, hogy a fiatalok bizonyos erkölcsi normákat kapjanak, illetve ahhoz tartsák magukat. — A folyosón az előbb hallottam egy olyan véleményt, miszerint az egyház kevés gyereket, illetve fiatalt tudott eddig bevonni a csoportjaiba. A Kolpingban talán százötvenen, a cserkészek között pedig alig százan vannak. Tehát az egyház a szabadidőközpontba járó ötezer gyereket akarja úgymond „megszerezni”. — Ezt határozottan cáfolom. — Elmagyarázná, miért kértek kétmillió forinttal többet az intézmény működtetésére, mint amit eddig kapott? Tudomásom szerint Önök az egyházi jellegű programjaikat más forrásokból kívánják finanszírozni, a költségvetéstől csak az eddigi feladatok folytatásához kérnek pénzt. — Előfordulhat, hogy az intézményben dolgozók valamilyen oknál fogva nem tudnak együttműködni az egyházzal. Tisztességesek kívánunk maradni, amikor úgy gondoljuk, hogy nekik is jár a végkielégítés. Ma senkinek nem biztos az állása, szerintünk megnyugtatja a dolgozókat, ha látják, hogy gondolunk a jövőjükre. Erre kell a többletpénz... A szünet után dr. Székács György egy úgynevezett kompromisszumos javaslatot vetett fel, vagyis: a funkciót vállalja az egyház, de ne 4,5, csak 4,2 milliót kapjon, azt is két részletben, valamint ígérje meg, hogy minden munkavállalót átvesz, és részükre a munkaviszony folytonosságát biztosítja. Horváth Attila nevetségesnek tartotta, hogy ezt egyáltalán „kompromisszumnak” nevezik, a költségvetési intézmények ugyanis havi lebontásban kapják a pénzüket, így az egyház még mindig irdatlan előnyhöz jutna. Hosszas vita után Keresztes György szavazásra tette fel a kérdést: döntsenek-e még aznap, vagy pedig december 29-én, a rendkívüli ülésen — ameddig persze mindenki emésztgetheti magában a kérdéseket és a válaszokat — vita nélkül szavazzanak. A voksok körül volt némi bizonytalanság, ám a pontos számoláskor kiderült: a többség a döntés elnapolását akarja... Doros Judit Játsszon velünk! Hol látható? Egy új játékot indítunk útjára, amely természetesen a Gyöngyös körzetében élőknek bizonyos előnyökkel jár, ám azok is méltán pályázhatnak, akik szívesen utaznak a megyében ide-oda. Rendszeresen közlünk majd ezen az oldalon egy-egy részletet, amelyet Gyöngyösön és a körzetében megtalálható egyes településeken fotóztunk. Igyekszünk ügyelni arra, hogy ne valamilyen nevezetes látványosságot örökítsünk meg, hanem olyan etűdöket, amelyek mellett esetleg nap mint nap elmegy még az ott élő is anélkül, hogy ezt felfedezné. A kérdés tehát: melyik faluból való felvételünk? A megfejtéseket január 5-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (Eger, Barkóczy u. 7.), és a borítékra írják rá: „Hol látható? A markazi Mátravölgye Szövetkezet A földhöz jutás után kezdődnek a gondok Döntött a tagság Van téesz, nincs téesz Gyöngyösön ? Nagy várakozással tekintett Gyöngyösön a város agrártársadalnia a napokban lezajlott tsz-közgyűlés elé. Ezen a fórumon arról kellett dönteni, hogy mi legyen a Mátra Kincse Tsz további sorsa. Ez pedig nem egyszerű szervezeti kérdés volt csupán, hiszen családok százainak jövője függött attól, hogy e tsz tagjai mire mondanak igent, és mire mondanak nemet. A Kolping-ház programja A legutóbbi önkormányzati ülésen a gyöngyösi Kolping-ház jövő évi tervét is áttekinthették az érdeklődő képviselők. A konkrét programokat itt most nem részletezzük, ám az mindenképp említésre méltó, hogy az egészséges életmód, s a helyes szokások kialakítását tűzték ki célul a szervezők. Az emlékműnél mindig van virág Gyöngyöstarján „legfiatalabb” értéke az első és második világháború áldozatainak állított emlékmű. A monumentumot Király Róbert egri szobrászművész készítette, s az emlékművet szeptember 5-én avatták fel. A falu lakói azóta is folyamatosan gondoskodnak arról, hogy leróják kegyeletüket — virággal is — az obeliszknél. „Présnél” a gyöngyösi kalendárium Szép kivitelezésű könyvecske dicséri Patkós Magdolna és Tóthné Bokros Mária munkásságát, akik a ’93. évi gyöngyösi kalendáriumot szerkesztették. A majd kétszáz oldalon nemcsak katolikus és protestáns naptárat, hanem egyebek mellett a térség falvairól szóló összeállításokat is olvashatnak az érdeklődők. A kiadványt legbiztosabban a Prés Alapítvány irodájában, a Jókai út 9. szám alatt vásárolhatják meg. A markazi téesz nevet, rangot szerzett magának. A mezőgazdaság vívódásai közepette megtalálta az előre vivő utat. Kaszás György elnököt arról kérdeztük, milyen megoldást találtak. — Az új szövetkezeti törvény december 31-i határidővel adott lehetőséget az ún. szövetkezeti gazdálkodás „ megreformálására”. Önöknél ez nagyobb viták nélkül lezajlott. — Október 7-i közgyűlésünkön — ami egyben az átalakulással foglalkozott — a tagság igen nagy hányada részt vett. Határozatképes volt, s így megválasztotta az új vezetést. A szövetkezetnek most igazgatósága van egy elnökkel és hat taggal, illetve a felügyelőbizottság öt taggal. A törvény szerinti, decemberi átalakulási folyamat nálunk időben megvalósult, de két lépcsőben. Ez volt az első, majd pedig januári közgyűlésünkön elkészítjük a szervezeti és működési szabályzatot, illetve mindazt, ami egy ilyen ágazat munkájához szükséges. Február 1-jétől indítanánk az alábbi vállalkozásokat: szőlészet és borászat (ami a legjelentősebb), műszaki és szolgáltató egység, ipari egység, illetve a pénzügyi, számviteli, köz- gazdasági stb. csoport, ami holdingként koordinálná az említett tevékenységi köröket. A nevünk: Mátravölgye Szövetkezet. — Mi az Ön tapasztalata a kárpótlásról, az új szövetkezeti és átmeneti törvényről? — A kárpótlást jónak tartom, valóban vissza kell adni az elvett javakat, a földet. Szükség volt rá, de nem a mezőgazdaság szétverésének árán. Az újra földhöz jutás után kezdődnek a még nagyobb gondok. A műveléshez szükség van tőkére, gépekre, növényvédő szerekre. Ha ez mind megvan, akkor sem biztos, hogy a gazda ért a mai modern technikához. Ha még ez is sikerül, akkor az időjárás hozhat némi problémát. Ráadásul a piackeresés ma még gondot jelenthet. S ha piac is van, az értékesítés is megtörtént, a pénzügyi kérdések még mindig nehezek, hiszen a kifizetések akár hónapokig is elhúzódhatnak. — A vagyon elosztása körül voltak-e viták? — 1991-ben 53 volt téesztag, illetve 40-50 örökös alakított egy szakszövetkezetei, mi törvényesen, szabályosan jártunk el, az összvagyonból 16 millió forint értéket átadtunk. Jogi fenntartással átvették, viszont sok részlettel nem értettek egyet, s bírósághoz fordultak. — A szövetkezet mai létszáma hogyan alakul? — 412 tagot számlálunk, ennek egyharmad része aktív dolgozó, a többi pedig nyugdíjas. (sziráki) Most is akadt néhány „okos” ember, aki előre „látta”, hogy az annak idején erőszakkal össze- eszkábált gazdaságnak elérkezett a végnapja. Úgy, ahogy van, mindenestől, vezetőstül elmúlik, még írmagja sem marad. Voltak közöttük, akik kajánkodva sorolták érveiket, mondván: itt semmi nem maradhat úgy, ahogy volt. A közgyűlésre érkezők arcán is ott látszott a feszültség. A légkör felforrósodott a Mátra Művelődési Központ előcsarnokában, különösen akkor, amikor meglátták, hogy ott várja őket a Mátra Kincse című üzemi lap legfrissebb példánya, benne a legutóbbi közgyűlésről szóló bőséges tudósítással. Hogy is volt a vagyonfelosztás, a vagyon átcsoportosítása? Az írás felidézte az akkori közgyűlés minden fontos részletét. Aztán elkezdődött a jövőt meghatározó tanácskozás. Akkor még senki sem tudhatta, mi lesz a végső döntés. Meg kellett alkotni az új működési szabályzatot, meg kellett hallgatni a jelölőbizottság javaslatát a vezetőkre vonatkozóan, majd titkos szavazással kellett hallgatni a jelölőbizottság javaslatát a vezetőkre vonatkozóan, majd titkos szavazással kellett bizalmat adni azoknak, akiket alkalmasnak találnak az új szövetkezet vezetői tisztségeire. Kimondta a közgyűlés, hogy az átalakult gazdasági egységnek a neve így hangzik ezentúl: Mátra Kincse Szövetkezet. — Ha annyi ideig jó volt a Mátra Kincse név — jegyezte meg az egyik hozzátartozó —, legyen jó ezután is... A taps ugyan elmaradt, de az egyetértő mormogás jelezte, hogy a közgyűlés helyesli a javaslatot. Elhatározták azt is, hogy héttagú igazgatóságot választanak, és öttagú felügyelőbizottságot. A jelöltek listáját a bizottság elnöke terjesztette elő. Aki arra számított, hogy ekkor majd „felboly- dul a méhkas”, annak csalódnia kellett. Egy-két név hangzott még el, akiket pótlólag felvettek a listára. Igaz, a titkos szavazáson még sok minden változhat, változhatott volna. De nem változott. A jelölőbizottság alapos munkát végzett. Jól mérte fel, hogy a tagság kiket akar a következő öt évben vezetőinek. Csupán néhány olyan szavazatot találtak az összeszámlálásnál, amely eltért a többitől. Nagy Istvánt, az eddigi téesz- elnököt választották meg az új igazgatóság elnökének. Csupán heten szavaztak ellene. Óriási fölény! Mit bizonyít ez a tény? Hogy elégedett volt vele, munkájával a tagság — szinte hiánytalanul. A többi jelöltre is szinte hasonló mértékben adták le szavazataikat az új szövetkezet tagjai. Mit igazolt ez a közgyűlés? Mindenekelőtt azt, hogy a „gyöngyösi kapások” utódai hitet tehettek a szövetkezés mellett. Akiknek volt olyan sanda szándékuk, hogy most aztán „szétverik” a téeszt, azoknak nem kedvezett a sors. A fiatalabbak, az idősebbek a szövetkezetben látják jövőjük biztosítékát, ezt is kifejezte a közgyűlés állás- foglalása. Valaki megjegyezte: — Annak idején olyanok mondták nekünk, hogy téeszre van szükségünk, akik földműveléssel soha nem foglalkoztak. Most is ugyanilyen emberek jelentették ki, hogy nekünk nincs szükségünk a téeszre. Da ma már csak a saját józan eszünkre hallgatunk. Ahogy szokás mondani: az is „belefér” a demokráciába, hogy ezen a közgyűlésen is akadt egykét személy, aki jó néhányszor felállt, és elég hosszasan mondta a magáét, a legtöbbször nem is a napirend szerinti témában. „Mesélt”. Mindenkinek volt türelme őket végighallgatni. Az derülhetne ki mindebből, hogy valamiféle farsangi vigalom volt az átalakulás időszaka Gyöngyösön? Korántsem. Itt is voltak tucatnyian, akik egyénileg váltak ki a téeszből, és olyanok is, akik csoportosan hoztak létre kisszövetkezetet, önálló gazdasági egységet. Vittek magukkal földet és munkaeszközöket, vagyontárgyakat... De a kilencven százalék maradt. Már tervezgették a jövőjüket is. Az új formáknak a végső kialakítása az új igazgatóság feladat lesz. De addig is úgy folyik a munka, az időszerű feladatok végzése, mintha semmi sem történt volna. Kenyérre jövőre is szükségünk lesz. Végül hadd idézzem Nagy István igazgatósági elnök szavait: — A mai napon a törvényes követelményeknek eleget tettünk. De a fejekben az átalakulás most kezdődik, és az egy hosz- szabb folyamat lesz. A megszo- kottság igen nagy úr, szoktuk mondani. Ennek ellenére bizakodóak vagyunk mindnyájan. A parasztember által előállított termékekre szükség lesz ezután is. Azt is reméljük, hogy ezután több megbecsülést kapunk, mint eddig. Remélem, hogy a most megválasztott igazgatósággal együtt fog dolgozni a tagság. Amikor a kapott bizalmat a vezetőtársaim nevében is megköszönöm, ígérem, hogy mindent megteszünk közös érdekeink szolgálatára. G, Molnár Ferenc Készülnek a rendezési tervek A városok tervszerű fejlődését és működését többek között a rendezési tervek határozzák meg — és nincs ez másképp Gyöngyösön sem. A költség- vetés által az erre az évre biztosított pénzösszeg fel- használásával intenzív tervkészítés kezdődött el. Ennek során felülvizsgálják és esetlegesen módosítják a régi terveket, valamint újak készülnek a város településszerkezeti és beépítési szempontjából kiemelkedően kedvezőtlen területekre. Ezek fokozatosan próbálják majd betölteni az évtizedes hiányokat. A tervek készítőinek, a polgármesteri hivatalnak és a képviselő-testületnek igen nagy a felelőssége, mert a beadott munkák hosszú időszakra meghatározzák egy egész település, illetve egy-egy városnegyed arculatát, s akár az ottlakók életét is. Sajnos, problémát jelent az, hogy bizonyos törvények és jogszabályok jelenleg átdolgozás alatt állnak, így valószínű, hogy a most megszülető elképzeléseket a jövőben esetleg akár módosítani is kell. A polgármesteri hivatal szeretné, ha a város polgárai minél jobban megismernék ezeket a terveket, így a lehető legszélesebb körben kívánja azokat népszerűsíteni. Szándékai között közvélemény-kutatás, a sajtó, a kábeltévé felhasználása, illetve kü- lönkiadványok készítése szerepel. Leszögezik, hogy a rendezési tervek készítése nem kampányjellegű tevékenység, hanem egy olyan folyamat, amelynek tükröznie kell a társadalmi, gazdasági változások urbanisztikai vetületeit.
