Heves Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-14 / 294. szám

HÍRLAP, 1992. december 14., hétfő GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE Detki falugyűlés December 18-án falugyűlést tartanak Detken. Az este 6 óra­kor kezdődő eseményen az ön- kormányzat idei eredményeiről és további terveiről lesz beszá­moló, illetve a lakosság érdeklő­déseire válaszolnak. Kereskedő agrárszövetkezet A Gyöngyösi Mátra Kincse Mezőgazdasági Szövetkezet to­vábbi tevékenységében előtérbe kerül a kereskedelem. A Páter Kiss Szaléz, illetve Erzsébet ki­rályné utcai telepeken bevásár­lóközpontok kialakítását terve­zik a szövetkezet megtermelt és feldolgozott cikkeinek értékesí­tésére is, s a saját vágóhídról ki­kerülő tőkehús sem hiányzik majd az árudák kínálatából. Markazi képeslapok Újabb fényképfelvételekből rendelt képeslapokat a markazi önkormányzat nemrégiben. A reprezentatív nyomdai termékek hamarosan a fogyasztókhoz ke­rülnek, hogy a továbbiakban a helybeliek ezekkel is üdvözöl­hessék távolabb élő rokonaikat, barátaikat, ismerőseiket. Ünnepi szemétszállítás Nemcsak december 24-én, hanem 25-én, s karácsonykoris a munkanapokon érvényes rend szerint szállítja a városgondozási üzem a szemetet Gyöngyösön. Ugyanekkor a január 1-jén ese­dékes elfuvarozást szilveszter­kor, csütörtökön végzi. Új raktáráruház Gyöngyösön A DÁK Vállalkozási és Keres­kedelmi Kft. új raktáráruházzal gazdagította a város üzlethálóza­tát az elmúlt hét végén. A kör­nyéken is legújabbnak számító értékesítőhely a Karácsondi út elején nyílt. Solymosi telefonok Gyöngyössolymoson is bőví­tik a telefonhálózatot, az új köz­pont épülete sem hiányzik már a látnivalókból. Az állomásszere­lések során jövőre több mint fél­ezren jutnak új vonalhoz, tele­fonhoz a községben. «11» Pata szépségei Nemcsak műkincsekben, festményekben, impozáns katedrálisokban lehet gyönyörködni. Van, hogy naponta elmegyünk egy kis faluban egy szobor vagy egy templom mellett, s mert megszoktuk, talán már észre sem vesszük, mennyire szép. Felvételeink Gyöngyöspatán készültek: úgy gondoljuk, érdemes e he­lyeken megállni néhány percre, s átadni magunkat a nyugalomnak, amely ott körülölel bennünket. Nyugdíjasok találkozói a Gyöngyszövnél (Tudósítónktól) Nem kevesebb, mint 330 már a Gyöngyszöv nyugdíjasainak száma, így az idén is csak két cso­portban tudták megrendezni számukra a már hagyományos év végi találkozót. Előbb a vidékie­ket, másnap pedig a gyöngyösie­ket ültették az asztalokhoz a ren­dezők a szövetkezet Kékes étter­mében, ahol Szabó Attila szak- szervezeti titkár, illetve Bakos László szb-elnök köszöntötte a meghívottakat, s Rohánszky Fe­renc áfész-elnök tájékoztatta őket. Gazdálkodásukról szólva — többi között — elmondotta a ve­zető, hogy a nehéz idők ellenére is mintegy 20 millió forintot köl­töttek az idén hálózati felújítá­sokra, korszerűsítésekre, dolgo­zóik gyermekeinek tanszerse­gélyként 120, idős tagjaik támo­gatására pedig 152 ezret fordítot­tak. S az sem jelentéktelen segít­ség részükről, amivel elérték, hogy 90 személy nyugdíj-kiegé­szítését is sikerült rendezni. Szó esett a találkozókon szak- szervezeti kérdésekről is, s érdek­lődésekre válaszoltak. A nyugdí­jasok 900-900 forintos vásárlási utalványt, a szakszervezeti tagok egy-egy doboz szaloncukrot is kaptak ajándékul, s valamennyi résztvevőt a szövetkezet uzson­nán is vendégül látott. M. J. „Légtomász” szőlőmunkás A gyöngyösi buszpályaudvar mellett kétalakos, kedves szoboregyüttesis szépíti a teret. A város nagy múltú mezőgaz­dasági hagyományaihoz híven szőlőmunkásokat örökített meg a művész az alkotásban, az egyiküket úgy, hogy a kapáját élezi. Eredetileg megtámasztotta a vasat a paraszt, utóbb azonban kilopták szerszáma alól a „gyámot”. Fém volt az is persze, de jobb híján a kő is megtenné már, ha lenne. Enélkül ugyanis valószínűtlen és komikus is a „jelenet”, hiszen más a mezőgazdász és más a légtornász. Levegőben tartott szőlő­művelő eszközt ugyanis aligha lehet a jelenleg látható módon karbantartani. Nem első a felfedezés a hiányzó szoborrészről, pótlása azonban máig elmaradt. Pedig vannak Gyöngyösön is város­védők és -szépítők, akikről gondolhatná az ember, hogy bánt­ja a szemüket, ami történt. Talán ez újabb jelzésre jobban oda­figyelnek. Hiszen az ő számukra lehet a legkevésbé közöm­bös, hogy mi díszíti a települést, mi előtt állnak meg az idege­nek is, ha erre hozza őket az útjuk. Reméljük — bár biztosan nem ez mostanság a legfonto­sabb a városban —, hogy ha meglehetősen késve is, észreveszi az említettek egyesületei hiányosságot, s megteszi kellő intéz­kedését a most még fura látvány mielőbbi feledtetésére. Színjátszókör a Berzében A régi, nagy ambícióval elő­készített és bensőséges hangula­tú diákelőadások iránti nosztal­gia nemcsak a gyakorló, hanem a nyugdíjas tanárokat is becsábí­totta a gyöngyösi gimnázium dísztermébe ezen a decemberi hétvégén, hogy a szülőkkel, diáktársakkal és az érdeklődő vendégekkel együtt tanúi legye­nek egy hagyomány feleleveníté­sének. Több mint huszonöt évi szünet után ugyanis ismét bemu­tatóval jelentkezett a gimnázium színjátszó köre. A két egyfelvo- násost — Tamási Áron: „Elemi csapás” és Turgenyev: „Egy éj­szaka a nagy vadkanhoz címzett fogadóban” című művét — szín­padra állító előadás műsorának megválasztásánál Czigány Mari­ann tanárnő, a színjátszó kör ve­zetője, az előadás díszlettervező­je és rendezője szerint fő szem­pont volt, hogy sokszereplős da­rabokban az ifjú színjátszók többsége bemutatkozhassék. A kör munkája iránt ugyanis nagy az érdeklődés. Az est hangulata megfelelt az érdeklődő várakozásnak. A Ta­mási-darab főszerepét alakító Tősér Szilvia jól érezte magát az egészséges humorát tragikus helyzetben is megőrző székely paraszt szerepében (és nadrágjá­ban!). A közönség ennek ellené­re a 7’wrgenyei^egyfelvonásos alatt talált magára, a felszabadult taps ekkor jutalmazta gyakrabban az ifjú színészek — Zsámba Rená­ta, Morvái Krisztina, Witman Il­dikó és a többiek — játékát. A kör vezetője is elégedett le­hetett a díszleteket készítő rajzos tanulók munkájával éppúgy, mint az előadás valamennyi sze­replőjével. A lelkesedés és a kö­zös, értékteremtő játék élménye tette gazdaggá ezt az estét, iga­zolva, hogy a hajdanvolt, tévé előtti nagy színjátszókorszak for­máinak felelevenítése vonzerejét tekintve versenyre kelhet a haj­nalig tartó diszkó olykor nagyon is kétes értékű divatjával. Dr. Szabó István Viszneki ajándék Karácsonyra: gyerekeknek, időseknek A viszneki önkormány­zat tagjai úgy határoztak, hogy a hagyományokhoz hí­ven, ebben az évben is örö­met szereznek az 1375 lelket számláló község gyermekei­nek és nyugdíjasainak. Épp ezért összesen 800 ezer fo­rint értékű „karácsonyi ajándékkal” kedveskedtek nekik, amikor 1000-1000 forinttal megajándékozták őket. Nem maradtak el a jó­kívánságok sem: „Adja az Isten, hogy ezek a gyerme­kek erőben, egészségben nö­vekedjenek, az időskorú em­berek pedig békességben és nyugalomban éljenek to­vább. ” Az önkormányzat tisztá­ban van azzal — tudtuk meg Tóth Józsefné polgármes­tertől —, hogy a fenti összeg nem olyan sok, mint amivel szerette volna segíteni a leg- fiatalabbakat és a legöre­gebbeket, de jó szívvel és örömmel adta ezt a kicsit is. Mégpedig abban bízva, hogy annál nagyobb egy ajándék értéke, minél mé­lyebbről, önzetlenül és sze­retetteljesen adják. Dunaszerdahelyi magyarok Adácson (Tudósítónktól) Immár négyesztendős az adá- csi és a szlovák dunaszerdahelyi művelődési házak kapcsolata, amelynek során eddig két-két al­kalommal találkoztak csoportja­ik csereelőadásokon a települé­sekkel. A külföldiek legutóbb a közelmúltban tartózkodtak há­romnapos látogatáson megyei községünkben s környékén. Vá­rosuk magyar nyelvű gimnáziu­mának tanulóiból verbuválódott együttesük még 1970-ben az anyanyelv ápolására, a lakosság művelésére, szórakoztatására. A Dunaszerdahelyi Fókusz Diák­színjátszó Csoport Jarábik Gab­riella vezetésével ezúttal két egy- felvonásos darabbal lépett kö­zönség elé az adácsi baráti esten, ahol egyébként a vendéglátó kö­zség néptáncosai is megörven­deztették szereplésükkel az ér­deklődőket. Sikerüket utóbb Gyöngyös 7. sz. Általános Isko­lájában is megismételték. A kedves vendégek látogatá­sukat a község jobb megismeré­sére is felhasználták, nemcsak megtekintették, hanem ki is pró­bálták Adács néhány hónapja avatott sportlétesítményeit. A sokáig emlékezetes fogadtatá­sért dr. Csóka Klára, a Csema- dok dunaszerdahelyi elnöke mondott köszönetét, egyben pe­dig jövő évi szereplésre is meg­hívta az adácsiakat. Még az elutazás előtt volt al­kalom a szlovák művelődési ház igazgatójával, Jarábik Imrével hosszasabban is beszélgetni in­tézményükről. Mint elmondta: a testvértelepülés kulturális intéz­ménye 1974-től szolgálja a város és a Csallóköz lakosságát. Szín­házterme — összenyitással — 520 helyesről 700 személy befo­gadására is bővíthető. Az Adá: csőn is vendégszerepeit diák­színjátszók mellett dal- és tánc- együttes, zenekar, bábcsoport működik. Vegyeskaruk — nagy zeneszerzőnk fiának hozzájáru­lásával — talán egyedül viseli külföldön Bartók Béla nevét. Énekesei a helyi, területi fellépé­seken túl megfordultak már Né­metországban, Romániában és Bulgáriában is, egyszer pedig ta­lán már Adácson sem lesznek is­meretlenek. A kultúrcentrum több neves magyar színházzal is kapcsolatot tart, ilyenformán Győrből és Budapestről\áWdk már vendégül együtteseket a falai között. A fenntartáshoz az alapellátást a helyi önkormányzat biztosítja, másrészt helyiségek bérbeadásá­val, különféle egyéb rendezvé­nyek bevételeiből, nem utolsó­sorban pedig vállalati szponzo­rálásokból teremtik elő a szüksé­ges anyagiakat. Medve János Emlékezés, tájékoztatás, szórakoztatás... Ismét megjelent . a Gyöngyösi Kalendárium A Gyöngyösi Kalendárium története a századelőre nyúlik vissza. Ennek a nevezetes kiad­ványnak 1909-től 1914-ig hat, 1936-39 között három, 1990- 91-ben két évfolyama látott nap­világot. A mostani a tizenkette­dik, az 1993. esztendő kalendá­riuma. Az első számokat Stiller János és Pásztor József főgimná­ziumi tanárok szerkesztették. Valamennyi kiadás civil szerve­ződés: egyesület, alapítvány gondozásában jelent meg. Az új­kori kiadásokat a Bajza József Kulturális és Hagyományőrző Egyesület, míg az ez évit a PRÉS Alapítvány jegyzi. Szerkesztői: Patkós Magdolna és T. Bokros Mária. A szokásos — katolikus és protestáns — naptári rész mellett az alkotók arra vállalkoztak, hogy Gyöngyös és tizenhárom mátraaljai falu életét, kulturális, tárgyi, szellemi, emberi értékeit gyűjtsék csokorba. Emlékezés, tájékoztatás, szórakoztatás jel­lemzi a kiadvány írásait. Olvas­hatunk az Orczyakról, a Donnál történtekről, vagy hogy miért nincs vasúti fővonala Gyöngyös­nek. A Szent Bertalan- és az Er- zsébet-templomok felújításáról, az Egyházi Kincstár remekeiről, a gyöngyösi néptáncmozgalom alakulásáról is tudósít a Gyön­gyösi Kalendárium. Tizenhárom település: Pata, Tarján, Oroszi, Sólymos, Mátrafüred, Abasár, Kisnána, Domoszló, Detk, Adács, Atkár, Halász, Nagyréde csalogatja látnivalóival, neveze­tességeivel a kalendárium olva­sóit. Dicséret illeti az alkotókat, és köszönet jár azoknak, akik áldo­zatot hoztak a Gyöngyösi Kalen­dárium megjelenéséért.-tbm­Felső korhatár nincs Ki mit tud? — nyugdíj asoknak A nagy sikerre való tekintettel jövőre is megren­dezi a nyugdíjasok „Ki mit tud?” bemutatóját a gyöngyösi Mátra Művelődési Központ. Ezért vár­ják mindazok jelentkezését, akik kedvet éreznek arra, hogy bemutassák előadóművészi tudásukat. Lehet ez éneklés, vers- és mesemondás, vagy akár tánc is. Felső korhatár nincs, s a jelentkezők műfaji megkötöttség nélkül mutathatják be produkcióikat akár egyénileg, akár csoportosan — de maximáli­san hat percben. Jelentkezéseiket január 20-ig várják, s a Ki mit tud?-dal kapcsolatos bármilyen felvilágosítást a (37) 72-2Ä2-C.V telefonon kérhetnek. A rendezvény szervezése egyébként Mérai Annamária szakelőa­dóhoz tartozik, aki készséggel áll a nyugdíjasok rendelkezésére. A kékesi idegenforgalomért A kékesi idegenfor­galomért már eddig is sokat tett a budapesti székhelyű Antenna Hungária Rt. Csaknem 15 millió forintos ráfor­dításával az elmúlt hó­napokban felújították, szigetelték, a korábbinál megbízhatóbb tetővel bontották a régebbi tv- toronyból kialakított Hegycsúcs Szállót. Új öltöző létesítésével a na­pokban így már a betérő látogatók előtt is meg­nyithatták a szaunát, szoláriumot és terápiás helyiséget. A tervek sze­rint jövőre — további je­lentős áldozatvállalással — a hotel alsó része kör­tetőt is kap, étterem, presszóé pül a szállóhoz, játékszobával és sport­pályákkal teszik telje­sebbé a szolgáltatáso­kat. Egyidejűleg a rész­vénytársaság még je­lentősebb tőkebefek­tetéssel a megyében hosszú ideje csak emle­getett mátraházi-kékesi „lanovka” megvalósítá­sára is készséget mu­tat. Milyen a kultúra Gyöngyösön? Új sorozat elindítását tervez­zük oldalunkon, amelyben nagy­részt olvasóink segítségére szá­mítunk. Arról van szó, hogy mostanában megnőtt az olyan, hozzánk érkező levelek, telefo­nok száma, melyben a gyöngyösi kulturális élet elsekélyesedéséről panaszkodnak az ott élők. Sze­retnénk ezeket az állításokat még jobban „tesztelni”, így arra kér­jük Önöket: írják meg vélemé­nyüket a város kulturális, zenei, képzőművészeti életéről. Ugyan­úgy helyet adunk a közönség, az érdeklődő polgárok, mint a té­mához értő szakemberek véle­ményének — természetesen a közölhetőség kritériumának nem árt, ha megfelel az írás. A kritikai észrevételek mellett persze szívesen fogadunk olyan leveleket is, amely épp a fenti ál­lítást igyekszik cáfolni. írásaikat a Heves Megyei Hírlap címére — Eger, Barkóczy út 7. —, Doros Judit nevére postázzák. (Fotó: Gál Gábor)

Next

/
Oldalképek
Tartalom