Heves Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 257-282. szám)

1992-11-19 / 273. szám

HÍRLAP, 1992. november 19., csütörtök EGER ÉS KÖRZETE 5. Gyűjtik az avart Megkezdték Egerben a lehul­lott őszi lomb, avar összegyűjté­sét és elszállítását. Erről a pol­gármesteri hivatal főmérnöki irodája gondoskodik, melynek munkatársai ezúton is kérik a la­kosságot, hogy ne égessék el az avart, ne okozzanak ezzel kör­nyezetszennyezést. Hangverseny a színházban Filharmóniai hangversenyt rendeznek november 23-án este a Gárdonyi Géza Színházban. Az este hét órakor kezdődő kon­certen Perényi Eszter (hegedű), Perényi Miklós (gordonka) és Prunyi Ilona (zongora) Beetho­ven, Schubert és Franck műveit játsszák. A könyvtári törvénytervezetről Madélelőtt tíz órától tartja so­ron következő ülését a Magyar Könyvtáros Egyesület Heves Megyei Szervezete. A könyvtá­rosok első kézből, Sáron László­tól, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium könyvtári osztá­lyának vezetőjétől tájékozódhat­nak a könyvtári törvénytervezet­ről, de megtehetik szakmai ész­revételeiket is. Vezetékes ivóvíz Szarvaskőnek Megtörtént Szarvaskő ivóvíz- hálózatának műszaki átadása. A hálózatot a vízkivételi mű bőví­tésének befejezése után helyezik üzembe, s várhatóan még az idén megkezdhetik a lakóépületek bekötését is. Kisbakancsosok túrája A hegyekbe indulnak a Forrás Gyermek-Szabadidőközpont túrázói szombaton. A kisbakan­csosok útvonala: Tardos — Szar­vaskő vára — Antónia-forrás — Berva. Aki velük akar tartani, le­gyen ott az egri autóbusz-pálya­udvaron legkésőbb 8 óra 40 perc­kor. Szvorényi­emlékülés Halálának századik évfordu­lója alkalmából tudományos ülést rendeznek kedden Szvoré- nyi Józsefe miékére. A tanácsko­záson, melynek a Gárdonyi­gimnázium ad otthont, iroda­lom- és történelemtudósok, le­véltárosok emlékeznek meg a neves irodalmárról és pedagó­gusról. Jótékonysági bál Az egri Szent Lázár Lovag­rend és segélyszervezet egy évvel ezelőtt — a hagyományteremtés céljával — rendezett jótékonysá­gi bált, ahol Egervállalkozói, kü­lönféle intézményeinek, gyárai­nak képviselői vettek részt. Az estélyen befolyt összeggel a vá­ros szegényeit segítették. Az idén újra báli mulatságra invitál a meghívó: szombatra a Hotel Egerbe. Az este hét órakor kezdődő program fővédnöke Charles Thomas, az Amerikai Egyesült Államok magyarorszá­gi nagykövete. Az est során előadóművészek mutatják be műsorukat, illetve fellépnek a Kenguru rock and roll klub táncosai is. Jegyek még igé­nyelhetők a Markhot Ferenc Me­gyei Kórház, illetve a rendelőin­tézet titkárságán. A meggyalázott Dobó Avagy: az egri hős igazi arca Ma már nem emlékeznek a megyeszékhely régi polgárai sem arra a gyalázatos tettre, amikor a Rá- kosi-korszak egyik évében — 1951-ben vagy 1952- ben — az országszerte közismert Stróbl Alajos ké­szítette bronzszobor posztámenséről egy éjjel el­tüntették a „Dobó István” nevet, s helyette az „Egri hősök” feliratot csempészték oda, mivel azokban az esztendőkben Dobót mint kizsákmányoló, ön­kényeskedő feudális földesúrat könyvelte el a hiva­talos marxista-szocialista legfelső történettudo­mány. Akkor csak néhány józan eszű, befolyásos férfiúnak a pártbizottságon való erélyes fellépésére került vissza ismét a vár udvarbírájának és kapitá­nyának neve az eredeti, azt méltán megillető helyé­re. De nemcsak ekkor alázták meg Dobó Istvánt „azokban a sötét években”. A vár 1552-es dicsőséges megvédelmezésének 400. évfordulója alkalmából a Művelt Nép Könyv­kiadó gondozásában elkészült a híres végvár meg­védelmezésének története. A kéziratot „megvitatta a Magyar Dolgozók Pártja Központi Előadói Iro­dájának történelmi munkabizottsága által kikül­dött bizottság”, s mint az egyik szerző annak idején elmondta: E. professzor igen harcias fellépése elle­nében csak alig-alig tudták megvédelmezni kézira­tukat... Dobó e kommunista értékelésére, hála Is­tennek, ma már csak a legbeavatottabb vájtfülűek emlékeznek, de a vár hősi megvédelmezése 440. év­fordulója alkalmából kötelességünknek tartjuk a szocialista-kommunista történetszemlélet e megbo­csáthatatlan tettére felhívni napjaink emberének a figyelmét. 1952-ben a polgári történetírás szemére vetették Dobó tetteinek példamutató megítélését, mondván: .... döntő súllyal beleszólt ebbe az értékelésbe Dobó István vagyonos nemesi származásának, fejedelmi családokkal való rokonságának a ténye is... A ne­mesi hadnagyok szerintük félistenek voltak, mellet­tük a közlegények érdemeit homályban hagyják, a paraszti származású gyalogosok, a mesteremberek, parasztok és a parasztnők háttérbe maradnak. ” De még 1971-ben is ilyen értékelés olvasható a városi tanács pénzén kiadott kötetben: „ Ö(ti.: Do­bó, S. 1.) is azok közé a hatalmaskodó parvenű fő­urak közé tartozott, akik a reneszánsz kor új élet- szemléletében — kora és osztálya fiaként —, gátlás­talan individualizmussal törtek céljaik elérésére. Tetteire a féktelen önérdek és a birtokharácsolási vágy nyomta rá bélyegét. ’’Bűnéül rótták fel még azt is, hogy vágómarhát szállított a bécsi piacra, avagy Selmecbánya gabonaszállítója volt. Elfelejtették a marxista történetírók — mivel nem illett bele pre- koncepciós szemléletükbe —, hogy az országnak ebben a felében Dobó volt az egyetlen hatalmas bir­tokkal rendelkező, aki vállalta a gondjaira bízott vár megvédelmezése kapcsán az elsöprő török túl­erő ellenében a halálveszélyt. A Dobó-család Felső- Magyarország ötödik leghatalmasabb földbirtok­kal, csaknem félmillió holddal rendelkező földes­ura. Sőt, mi sem jellemzi jobban a helyzetet, hogy amikor röviddel a török támadás előtt katonai se­gítséget kért, olyan válasszal utasították vissza: „...ha az koncávaljóllaktatok, az levét es reá ti meg­igyátok ”. Mint az egri vár hadtörténetének monográfusa, hittel állíthatom, hogy nem ismerek olyan történészi toll alól kikerült munkát, mely semmibe vette volna a várvédő jobbágynépet, hiszen Dobó volt talán az egyetlen e kor várvédő parancsnokai közül, aki a várba érkezett paraszti nép kezébe is puskát adott. E korszak kutatása ma már tisztázta, hogy minő kulcsfontosságú volt a védők hősi helytállása mel­lett az ostromra való felkészülés, az étellel, itallal, fal- és fegyveijavító mesteremberekkel, sebészbor­bélyokkal, medicinával, s egyébbel való kellő elő­készítés. Végvárak hosszú sora esett török kézre, mivel lényegesen rövidebb ostrom alatt kifogytak az élelemből, a lőporból, vagy éppen sebgyógyító borbélyokkal, mesteremberekkel sem készültek fel kellően. Az Eger-vári kutatás tisztázta, hogy egyedülálló jelenség volt az ostrom előtt Dobó és tisztikara kö­zötti azon megállapodás, mely szerint a vár sorsáról Dobó és parancsnoktársa, Mekcsey a tisztikar nél­kül nem dönthetett. Még az 1971-ben megjelent vártörténeti munkában is csak nagy vita és kardos­kodás nyomán sikerült kivívni, hogy az egri vitézek „hősi helytállását” a keresztény ideológia is erősí­tette. Dobó István nagysága éppen azzal magaso­dott az uralkodó osztály és kortársai fölé, hogy egyéni céljait egri várkapitánysága során minden vonatkozásban feltételek nélkül alá tudta rendelni az ország céljainak, s képességét is a nép védelme szolgálatába állította. Az egri vári hadinép pedig azzal vívta ki az „egri” nevet, hogy nem a vár falai nyújtotta viszonylagos biztonságban bíztak, hanem halált megvető bátor­sággal, meghátrálást nem ismerő fanatikus lendü­lettel vetették magukat a 38 napos, élet-halálra me­nő küzdelembe. S mindennek dacára azzal vádolta a szocialista történetírás a polgári történészeket, hogy nem ismerték el a jobbágyok nyújtotta kato­nai helytállás vitézségét... Sugár István Cigány kulturális fesztivál Huszonnégy műsorszámot te­kintett meg a zsűri a múlt szom­baton megtartott V. cigány kul­turális fesztiválon, amelynek az egri Megyei Művelődési Köz­pont adott otthont. A megye tizenhat településé­ről érkeztek a csoportok és szó­listák. A vers- és prózamondók teljesítményét Balogh András, az egri Gárdonyi Géza Színház művésze értékelte, Kovács Jó­zsef a zenei számokat, Kovács Tibor, a népművészet ifjú meste­re pedig a táncosokat bírálta, s Báthory János, a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal elnökhelyettese látta el a zsűrielnök tisztét. A kategóriánkénti első helye­zettek a következők voltak: a fel­németi „Fekete Csillagok” ha­gyományőrző együttes, a szintén egri fiatal Deme Nikolett vers­mondó, a gyöngyösi „Kalamaj­ka” színjátszó csoport, a verpelé­ti diszkótáncos Váradi Zsuzsa, valamint az egri „Scord” rockze­nei együttes. Különdijat kapott a vécsi hagyományőrző csoport­ból Kátai Gyula, a hatvani vers­mondó Balogh András, a gyön­gyösi „Kalamajka” együttesből Lakatos Gusztáv, s a füzesabo­nyi ötödik osztályos Nagy Csaba a hegedűszólójáért. A fesztivál pillanatait Gaál Gábor fotói örökítették meg. Gárdonyi emlékére Újra felfedeztük az irodalmat... Öröm volt nézni! Csaknem nyolcvan kisiskolás gyűlt össze az elmúlt hét végén az egri Forrás Gyermek-Szabadidőközpont­ban verset és mesét mondani. A városból s környékéről, valamint a megye számos településéről ér­keztek iskolájuk képviseletében, a tanárok, szülők kíséretében. Igazi családi nap volt ez: a gyere­kek nagyon komolyan vették a feladatot. Már a vers- és prózaválasztá­son meglátszott: nem az ünnepi műsorokra megtanult darabokat hozták el, hanem erre a találko­zóra készültek. A kiválasztott verset, prózát valamennyien rajzban is megjelenítették. Az is kiderült: az általános iskolai ma- yartanítás szemléletváltása ki- at a gyerekek előadói próbálko­zására is. A gyerekek tisztán, ta­goltan, érthetően beszélnek. Nincs köztük pösze, raccsoló, dadogó. Ez a rendezvény azt is bizo­nyította, hogy nem tett mindent tönkre a nagy tömegben rájuk zúduló videokultúra, hogy van idejük a szülőknek a gyermekeik érzelmi nevelésével is foglalkoz­ni. Az irodalmat újra felfedeztük magunknak és gyermekeinknek! A két zsűri kétszer tíz kisdiá­kot jutalmazhatott. Végül is megtoldották eggyel a jutalma­kat. így tizenegy próza- és tíz versmondó részesült elismerés­ben, noha a többiek teljesítmé­nye sem maradt el mögöttük. A jutalmazottak: Pintér Ba­lázs Füzesabony, Kakuk József Novaj, Szabó Krisztina Eger, Csapó Vanda Eger, Varga Nóra Eger, Kis Balázs Antal Eger, Za- kar Viktória Eger, Ács Edina Ostoros, KadlottÁgnes Egersza- lók, Lakatos Patrícia Eper, Ko­vács Gábor Eger (prózamon­dók). Zimányi Eszter Eper, Szi­lágyi Gertrud Eger, Erdélyi Zsu­zsa Felsőtárkány, Jónás Noémi Felsőtárkány, Nagy Katalin Fü­zesabony, Csatlós Judit Gyön­gyös, Monostori Gábor Gyön­gyös, Popovics Melinda Ostoros, Czipó Nikolett Verpelét, Bródi Judit Eger (versmondók). A legügyesebb vers- és meseillusztrációkért egy ajándék kerámia járt (Fotó: Gál Gábor) Milyen lesz a holnap városa? A bazilika énekkara Veronában Az Egri Bazilika énekkara meghívást kapott, hogy látogas­son el Veronába: a közigazgatási egységéhez tartozó Sottomagno és Caselle városokba invitálták vendégszereplésre. A kórus Ur- bán Péter karnagy vezetésével november elején autóbusszal lá­togatott el a meghívókhoz, elkí­sérte őket az egyházközség plé­bánosa, Czakó István is. A fogadtatás rendkívüli volt. Az autópálya leágazásánál egy személygépkocsi várta a magyar buszt. A kocsiban a város karna­gya ült. A városháza elé vezette a vendégek buszát, ahol a polgár- mester és a plébános várta őket. Meleg üdvözlő szavak után némi olasz borral és süteménnyel ked­veskedtek, majd a szálláshelyre vezették a társaságot, amely egy lelkigyakorlatos ház volt. Másnap reggel a vendéglátók megmutatták Veronát, s a házat is, melyben a hagyomány szerint Júlia lakott, az erkélyt, ahol állí­tólag hódolója tisztelgését fo­gadta. Boldog nép, melynek nem kellett hazáját minden ötven év­ben újjáépítenie. Délután a Garda-tóhoz kísér­ték a vendégeket. A csodálatos tó partján pálmafasétány teszi feledhetetlenné a tájat. Ezután énekpróbák következtek, majd egy könnyű Vacsora, és este a két vendéglátó kórussal együtt kö­zös műsor. Az egri énekkar átélt előadásával, sokszínű repertoár­jával és egy olasz dallal, mellyel a vendéglátóknak kedveskedett, nagy sikert aratott. A műsor után ünnepi beszé­dek hangzottak el. A karnagy, a polgármester, a plébános, a mű­velődési osztály vezetője külön- külön megköszönte és méltatta a vendégek látogatását, a két nép barátságát. A köszöntéseket Czakó István kanonok, plébános köszönte meg. A zsúfolt — na­gyon szép — templomban égig ért a hangulat, amire már csak azt lehetett mondani, hogy ezt a szép ünnepséget folytatni kell — Egerben. A vendéglátók a meg­hívást nagy ovációval elfogad­ták, és jövőre látogatásukat ígér­ték. Másnap közös szentmise volt, amelyen ugyancsak énekeltek az énekkarok. A közösen elfo­gyasztott ebéd után felváltva énekeltek magyar és olasz nép­dalokat a résztvevők. A követ­kező két napban az egriek Ró­mát tekintették meg. Az énekkar tagjai a hosszú út után testileg ugyan kissé elcsi­gázva, de lélekben egy csodála­tos élmény emlékével érkeztek haza. (Folytatás az 1. oldalról) Folytatva a sort, elkészült a K2-es út és környéke, a Kossuth- és a Jókai-tömb beépítési és ta­nulmányterve. A K2-es szakasz kialakítása nem tűr halasztást, a Kistályai és a 25-ös utat köti ösz- sze. A vonalán különböző üzleti vállalkozások kapnak majd he­lyet. Több dolog is szól e megol­dás mellett. A legfontosabb a forgalomtechnikai szempont, amely sok problémát jelent gya­logosnak, autósnak egyaránt, ígeretet kaptunk arra, hogy az autópálya ide vezető szakaszával egy időben elkészül a K2-es út is. A zsúfolt forgalom enyhítésére készült el az a tanulmányterv, amely a vasutat is bevonja a vá­rosi tömegközlekedésbe. Az Eger-Putnok vonalon gyorsvas­éira emlékeztető megoldással megállókat építenénk, például Tihamémél, Nagylaposnál, a Leányka úton és a var térségé­ben. Meg kell oldani továbbá a felnémeti Béke-telep rendezet­lenségét, tervek születtek a Nagylapos keleti, Eger-Felné- met közötti részének beépítésé­re, készül a Szépasszony-völgy, a tihaméri városrész, a 25-ös út két oldalának részletes rendezési terve, és Szarvaskő, Hegyeskő, Almár, az egerszalóki hőforrás tájrendezési programja. A bi­zottság fontos feladata a város üzemetetésével kapcsolatos te­endők megoldása is. A főmérnö­ki iroda dolgozta ki a csapadék­elvezetéssel, a közvilágítással, a köztisztasággal, a park- és a te­metőfenntartással, a pinceve­szély elhárításával, a szemétszál­lítással, a köztéri szobrok meg­óvásával kapcsolatos elképzelé­seit. — A barokk városok jellem­zője az egyközpontúság. Az elő­nyei mellett hátrányait is érzi az itt élő. A jövőben hogyan válto­zik majd Eger arculata? — Termeszed adottságainál fogva a megyeszékhely csak észak felé terjeszkedhet — mondta Várkonyi György alel- nök. — Az Éger-Felnémet kö­zötti rész beépítésével egy új vá­rosközpont alakítható ki. Főleg a szolgáltatások, a kultúra, a sport területén nyújtana sok-sok lehe­tőséget az itt élőknek. A belvá­rost még látványosabbá kell ten­nünk, a toldott-foldott utcák, járdák, a piszkos szemetesedé­nyek nem növelik jó hírünket a világban. A Széchenyi utca dísz- burkolatának tervein is dolgo­zunk, egy külföldi vállalattal együttműködve. A „Vedd meg a főutcát” mozgalom feltételeinek kimunkálása is folyik, az akcióba a lakosságot is szeretnénk be­vonni. A színes burkolat — amely a járda magasságáig tölte­né ki az utat — a főiskolától a Dobó Gimnáziumig teijedne. Mindez persze csak akkor jöhet létre, ha rendbe tettük az utca alatt lévő közműveket, illetve megoldottuk a szennyvízelveze­tést. Idegenforgalmi szakembe­rekkel együtt azon is munkálko­dunk, hogy miképpen tudnánk az ide érkezőket szinte észrevét­len kalauzolni. Úgynevezett „csalogató” csomópontokat kel­lene építeni, amelyek segítségé­vel a város nevezetességeihez ve­zetnénk a turistákat. Példaként említhetném a Tűzoltó teret, ahol már elkészült a tűzoltó-mú­zeum terve. Ha megépül az Eger-patak mellett húzódó ke­rékpárút és sétány, a helybeliek és a turisták könnyen megköze­líthetik — az autósforgalom ki­kerülésével — a teret, a Vitko- vics-házat, a Ráctemplomot. — Az elmúlt években meg­élénkült a vállalkozói kedv. Oly­annyira, hogy az egyre szaporodó üzletek, az utcai árusok néhol igen vegyes képet mutatnak. — JAz urbanisztikai szakem­berek sok szempont alapján szemlélnek egy-egy utcát, teret, a kereskedőket, a vállalkozókat vi­szont csak egy szempont vezérli. Jó példa erre a kis Dobó tér, amit — a Szenátor-házzal együtt — méltán nevezhetünk a varos „ék­szerdobozának”. A vendéglátó- egységek előtti kiülők azonban „belehasítanak” a térbe, meg­bontják egységét. Ide egy szob­rot vagy szökokutat álmodtak a művészek, mert igazán csak így érvényesülnek a szép épületeit. Az urbanisztikai bizottság fel­adata továbbá, hogy a cégérek terén is rendet tegyen. Van mit tennie, áldoznia a városnak a műemlék épületek — Panakosz- ta-ház, a Harangöntő u. 1. számú épület, a zsinagóga — megmen­téséért, hasznosításáért. Szüle Rita

Next

/
Oldalképek
Tartalom