Heves Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 257-282. szám)
1992-10-31-11-01 / 257. szám
Játsszon velünk, érdemes! H ÍRLAP, 1992. október 31—november 1., szombat—vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 9T Jön a Vízöntő-kor Hol a Föld szívcsakrája? Egy szakrál-radiesztéta tanácsai Hervai Tamás: A legfőbb törvény a szeretető C sak látszólag véletlen, hogy találkoztunk, hiszen a paratudományok, az ezotérika ösvényein barangolva el kellett jutnom a budapesti Hervai Tamás szakrál-radieszté- tához, akinek névjegyén még a kissé meglepően ható lélekemel- gető titulus is szerepel. Ne tessenek meglepődni, következik majd a magyarázat is. Egy kicsit később, mivel én is legalább ennyit várakoztam, míg tisztázódott minden fogalom. 1. A negyvenes férfi — ez is a diskurzus során derült ki — Egerben született, ám hamarosan a fővárosba sodorta a családját az osztályidegeneknek nem éppen kedvező világ. Számos dologgal próbálkozott, amíg végre eljutott küldetéstudatáig. — Először köszörűs szakmunkás lettem, majd elvégeztem a finommechanikai műszeripari szakközépiskolát. Aztán megkaptam a könyvesbolti eladói képesítést, idővel a moziüzemvezető gépészit, a C kategóriás bábcsoport-vezetőit, a gyermek- foglalkozás-irányítóit. Ennyi is eleg annak jelzésére, hogy sok pálya érdekelt, de sehol sem kötöttem ki véglegesen, mivel sejtettem, hogy egyik foglalkozásomnak sincs köze ahhoz, amit majdan tennem kell. Akkor hatotta át a harmónia, amikor megvilágosodott előtte minden. — Félreérthetetlen jelzések emlékeztettek arra, hogy mit kell cselekednem. Utána már megszállt a higgadtság, a béke... 2. Hívő lett, s addig szerzett ismereteit hatványozott töltéssel erősítette a meggyőződés. Olyannyira, hogy a hamisítatlan, a valódi értelemmel ékesedtek. Fura párbeszéd formálódik köztünk. Figyelem ezt a pillanatnyilag munkanélküli, ezt a szerény igényű, ezt az intelligens, ezt a speciális területén kitűnően képzett egyéniséget. Fürkészem, mint egy fura karaktert, méghozzá erőteljesen kétkedve, s folyvást visszatérítve a számomra otthonosnak ható tenyeres-talpas realitáshoz. „Vizsgáztatom”, mit sem törődve azzal, hogy egészen másfelé portyázna. — Kezdjük a fizikai radieszté- ziával! Hallgat rám. Lerajzolom lakásom alaprajzát. Előveszi az ingát, s bemeri a káros sugárzások irányvonalát, csomópontjait. Mások által kontrollált adataimmal egyeztetve egyértelmű a telitalálat. Nem akármilyen produkció... rés. Az előtte lévő lapon ábrák, szögek. Valamennyit bemutatja. Annál is inkább, mert szinte erőszakosan követelem, hogy háborítatlanul tamáskodjam, s aztán szerkentyűjével beszélgetve — no nem hangosan, hanem némán — alaposan feltérképez. Hát mit mondjak? Nem lelkesedtem, de kényszeredetten ige- nelhettem. Előttem állt az, aki vagyok. Jó néhány hízelgő adalék, az Ember 1 minősítés. No nem a legmagasabb, hiszen mint hangsúlyozza, az anyagi, a materiális lét magához fűz. No jó, tudtam én ezt korábban is. De jöjjenek a tanácsok. — A megbocsátás mindenekelőtt... Szinte felhördülök. — Vagyis a rám acsarkodó, belém talpaló műveletlen, mocskos görényeket közelítsem szeretettel? Elnézni, elfelejteni lehet, no de még mosolyogni is? Szelíden felém pillant. — Igen, azt kellene. Hát nem sejtem, hogy mennyire jutottam Makótól, ám hogy Jeruzsálem még messze van, az abszolúte biztos. Fürkészve néz. Viszonzom tekintetét: — Megpróbálhatom, de... 4. Kissé felszabadultabban repülhetünk a szellem szférájába. Bizony, az órák vágtáznak, de nem veszem észre. Mennyi információ, mennyi kuriózum! Elfogadja a lélekvándorlást, ugyanakkor vérbeli keresztény, aki nemcsak hirdeti tanait, de azokkal szinkronban tölti napjait, esztendeit. Hangsúlyozza: neki tippeket kell adnia, megjelölve azt, hogy ki hol tart az Isten felé vezető úton, utalva arra, hogy merre illene haladnia, hogy tökéletesedjék, hogy okosan gazdálkodjon a rá bízott talentumokkal. Vallja, jön a Vízöntő-kor, amikor ez a kis ország fontos szerephez jut, afféle szakrális központtá válva. Megint csodálkozom. — Bolygónk is élőlény, és szívcsakrája Dobogókőn van. Aki itt időzik, szinte érzelmileg dúsul... Igaz. Több mint fél évszázadom pár kellemes óráját itt töltöttem, s ezek az impressziók évtizedek múltán is melegséget sugároznak ridegülő jelenembe... 5. Nem búcsúzunk, mert ismét összejövünk majd a barokk városban. Kikísér, s én továbbra is javallatán töprengek. Berzenkedem, de nem vetem el. Csak hát olyan távoli az a célszalag... Pécsi István 3. Birkózás rajtol, s legfeljebb akkor adódik szünet, ha folyvást kíváncsiskodó kérdéseimmel zaklatom. — Hát akkor nézzük azt a lé- lekemelgetést! Szinte irritál, hogy megértőén, bölcsen mosolyog, s kezdi az abc-nél. Nem kifejezéseit használom, hanem, „magyarra fordítom" azokat. Indul a pszichikai felmé* E riport alanyával — a Hevesi Napló és az Egri Egészség- és Környezetvédő Egyesület szervezésében — november 18-án, szerdán délután 4 órakor ismerkedhetnek meg az érdeklődők az Egri Dohánygyár kultúrtermében, ahol az előbbi írás szerzője beszélget vele közérdekű titkairól. S lehel' itatko/ni, helyeselni, tagadni, s ami ezzel jár: megtisztulni is. A reformáció 475 éve A világi és az egyházi történet- írás egyaránt 1517. október 31- hez kapcsolja a reformáció mozgalmának új eszmeiséget és megújítandó lelkiséget hirdető elindulását. Ezen a napon tűzte ki Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes, a teológia doktora a wittenbergi vártemplom kapujára híressé vált 95 tételét, melyben hitet tett az akkori egyház, a nyugati kereszténységet reprezentáló római katolicizmus szükségessé vált megújítása mellett. Luther és követői nem akartak egyházszakadást, s nem tekintettek magukat egyházalapítóknak. Csupán a Bibliából nyert felismerésük alapján vissza akarták vezetni Krisztus földi nyáját az evangélium szerinti élet és szolgálat útjai felé. Tanításuk az ingyenkegyelemből, hit által való megigazulás apostoli bizonyság- tételét húzta alá, amikor kimondták a döntő szót: „Az igaz ember hitből él.” A reformációnak, mint az egyház külső rendjét és lelkiségének megújítását célzó történelmi és üdvösségtörténeti folyamatnak természetesen többféle síkban is megvoltak az előzményei. Mindez megmutatkozott a kolostori kegyességi élet elmélyítését szorgalmazó szerzetesi mozgalmakban éppen úgy, mint a bibliai igazságosság és az Isten előtti egyenlőség elvet zászlójukra tűző társadalmi célkitűzésekben. A lutheri reformációt századokkal előzték meg az elő- reformációs törekvések. Ezeknek betetőzését jelentette a 16. századi reformáció, mely több európai országban a legszélesebb rétegekhez elérve, a hitbeli élet és az egyházi struktúra megreformálása mellett jelentős hatással volt a tudományra, kultúrára, sőt egyes helyeken a mun- kaerkölcs-szemléletre és a gazdaságfilozófiára is. A németországi reformáció radikalizálódását jelentette az úgynevezett helvét irányzat kibontakozása. Svájc városállamaiban Faréi Vilmos, Kálvin János, Béza Tódor, Zwingli Ulrick és mások tanítása nyomán még inkább hangsúlyossá vált a Sola Scriptura elve, mely a nemes veretű megfogalmazás szerint - egyedül a Szentírást tartja a hit és az élet zsinórmértékének. A kor embere számára az anyanyelven elhangzó igehirdetés, a könyv- nyomtatás elterjedése révén a Biblia széles körök számára való hozzáférhetősége, a hierarchikus-feudális egyházi és társadalmi függőségeket felváltó demokratikus közösségi megjelenése régi váradalmak beteljesülését hozta. Az ez időben három részre szakadt Magyarországon a német-svájci, valamint a skóciai reformáció tanai igen kedvező fogadtatásra találtak. Egy legyőzött, félreállított nemzet kezdett ocsúdni mélységes szomorúságból, amikor a vigasztaló üzenetet, a reménységre ösztönző hitvallásokat saját nyelvén érthette, hallhatta, olvashatta. A török iga alatt, az elvesztett nemzeti lét okozta fájdalmak között Isten kiválasztó, megmentő és gondviselő szeretetéről, az Istenhez való odafordulás, a megtérés új értékeket felmutató lehetőségének öröméről hangzott a prófétai ih- letettségű üzenet. S érdekes módon, a török nem látott ebben a maga sajátos szempontjait bármiben is sértő rosszat, így tehát a megszállt területeken szabadon terjedhetett az új hit. A lakosság legnagyobb része a reformáció hitelvei nyomán talált vigaszra, reményre. Kivételes szellemi képességű prédikátorok, tanítók, írók, költők, zenészek, a természettudományok kitűnő tudósai álltak be a reformáció, a nép szolgálatába, hogy a nekik adott tálentumok által szolgálják a reformáción túlmenően a sebzett haza ügyét. Bár az ország kívülről nézve idegen hatalom foglya volt, a lélek szárnyalhatott, a szellemi élet páratlanul megelevenedett, maradandót alkotva a későbbi korok számára is. Valósággá lett az újszövetségi ige: „Ahol az Úrnak lelke, ott a szabadság.” A közelmúltban Budapesten megtartott Európai Protestáns Nagygyűlésen nem véletlenül fogalmazott így Antall József miniszterelnök: „...meghajtjuk fejünket a protestáns értékek előtt. Az, amit ma Európának hívnak, nem lenne Európa a protestáns értékek nélkül.” A reformáció közös kincs. Része nemzetünk történelmének, lelki-szellemi arculata alakításának. Nyelvünk, irodalmunk, népi művészetünk, társadalmi kultúránk gazdagodott, s gazdagodik ma is általa. Szenvedélyes igazságkeresésünk e mostani napjaiban támaszt ad, példát tár élénk, megfontolandó útmutatást jelent. Mindennapi megújulást hirdetve, bűnbánatra indítva sokakat vezet a hit megpróbáltatások tüzén át győzelemhez vezető útján. Tanít, figyelmeztet az Isten és az embertárs feltételek nélküli szeretetére. Négyszázhetvenöt éve már, mindig időszerűen hirdeti: Soli Deo Gloria! Egyedül Istené a dicsőség! Kádár Zsolt Elektrosokkal egészül ki a rákterápia? A jövőben elektromos mikrosokkal is harcolnak a rákos daganatok ellen: francia tudósok kísérletekre támaszkodva úgy vélik, hogy a mikro sokk erősítheti a kemoterápia rákellenes hatását, és javítja a betegek gyógyulási kilátásait. A Párizs melletti Gus- tave-Roussy de Villejuif Intézet tudósai rájöttek, hogy a néhány száz voltos, rövid áramlókések a rákos sejteket annyira legyöngítik és áteresztővé teszik, hogy a szervezetbe juttatott gyógyszerek eljutnak a sejt magjába. Eddig az új módszert csak laboratóriumban próbálták ki. A tapasztalatok sokat ígérőek. Egy emberen végzett kísérlet is ismertté vált: a rákos betegnél az elektrosokk- kezelés és a kemoterápiás gyógyszer együttes alkalmazása után a 34 rosszindulatú csomó fele felszívódott. Az intézet tudósai azonban óvnak a túlzott reményektől: „Ez a technika sokat ígérő, de évekbe telik, míg teljesen urai leszünk ennek a módszernek” - közölték. (FEB) Tudományos kaleidoszkóp Keresik a világmindenség 99 százalékát A kaliforniai berkeleyi egyetem kutatói új, speciális teleszkópokkal kísérlik meg a válaszadást a tudomány alapvető kérdéseinek egyikére: miből áll az Univerzum 99százaléka? Az eddigi vizsgálatok szerint a látható anyag, mint a csillagok, a gáz- és porfelhők a világmindenségnek legfeljebb egy százalékát teszik ki. A többi - feltételezik a ’30-as évek óta - valamilyen sötét anyag. Fritz Zwicky amerikai asztrofizikus megfigyelte, hogy néhány égitest gyorsabban mozog, mint a többi. Ezt - a fizika törvényéi szerint - hatalmas vonzerők okozhatják, amelynek működését azonban mindmáig nem lehetett bebizonyítani. Zwicky megfigyelései ellentmondanak Newton törvényének is, miszerint egy bolygó keringési sebessége annál kisebb lesz, minél távolabb van a Naptól. Számos teória kereste az ismeretlen erő magyarázatát. A legtöbb csillagász arra a feltételezésre hajlik, hogy az univerzumban mindeddig ismeretlen formában gigantikus anyagtömegek léteznek. Mióta a COBE amerikai műbolygó, amely a kozmosz háttérsugárzását vizsgálja, fontos adatokkal szolgál, megnövekedett a csillagászok bizalma abban, hogy a sötét anyag végül is kinyomozható. A COBE a világűr határain óriásfelhőket észlelt. Ez a régió a csillagászok szerint annak az állapotnak felel meg, amelyben a világmindenség legkevesebb 15 milliárd évvel ezelőtt létezett. 135 millió éves kínai kövület Egy, a Liaoing tartományban (Északkelet-Kína) előkerült veréb nagyságú fosszilis lelet új megvilágításba helyezi a madarak törzsfejlődését. A „Sinornis santensis”-nek elkeresztelt madárős 135 millió éves, és így döntő űrt tölt be a madárkövületek sorában, állítják a szakemberek. Legutóbb 1988-ban, a „las- Hoyas-madarak”-nak nevezett lelettel mintegy 120 millió éves' madárfosszíliákra bukkantak. A paleontológusok számára a madárvilág fejlődésének jelentős állomásai ennek ellenére továbbra is homályban maradtak, bár a felfedezéssel 30 millió évre csökkent az addig 50 millió évnyi lelethiány. A Kínában talált legújabb madárlelet a paleo-'ornitológusok szemében jelentős közbenső lépcsőfokokat testesít meg a jurakori ősmadár felé. A korai krétakörből való „Sinornis” csontváza még' primitív jegyeket mutat: például a modern madarakénál sokkal mozgathatóbb kézcsontokat, valamint a hüllőkéhez hasonló, rövid orral és fogakkal Omán hegyei között, az Arabfélszigeten legendás múltú város maradványaira leltek a régészek, amely az ókorban a kereskedelmi központok ragyogó „hármas csillagzatához” tartozott: Szaffa- ra Metropolisznak nevezték a várost azon a térképen, amelyet a földrajztudós Ptolemaiosz a 2. rendelkező koponyát. Már kitartóan tudott repülni, erre vall a különben széles mellcsont, amelyen a repülőizmok elhelyezkednek, a madarakra jellemző farokgyök és a szárnyak, valamint a vállöv felépítésének sajátosságai. Ezek a tulajdonságok a krétakor kezdetén alakulhattak ki. Az átmenet a siklórepülésből - amelyet a kereken 150 millió éves jurakori ősmadár repülési módjának vélnek - az aktív repülésbe 15 millió év alatt mehetett végbe. A „Sinornis santensis” csontvázának jellegzetességei arra is utalnak, hogy a madár már tudott a fákon mászni és ugrani, így valószínűleg erdős területeken élt. Rendelkezett már az elülső karmokkal szemben elhelyezhető lábujjakkal, ami lehetővé tette az ülést és a biztos támaszt az ágakon. Ez a fákon élés - együtt a kitartó repülésre való alkalmassággal - valószínűsíti azt, hogy a madarak életmódja néhány évmillió alatt döntően megváltozott az ősmadarakéhoz képest. évszázadban készített. Szaffara Metropolisz ellenőrizte a nem túl távol fekvő Ubar-ral (Omanum emporiumnak is neveztek) és a Mosza-val együtt az ókorban gyakran az arannyal egyenértékű áru, a tömjén és a mirha termelését és kereskedelmét. A tömjén és a mirha csodálatos gyógyítóerővel bír: a gyanta alkotóelemei hatásosak gyulladások és gombabetegségek ellen, ezt állapították meg a korszerű módszerekkel végzett vizsgálatok. A gyantából nyert olaj csökkenti a panaszokat a légúti fertőzések esetében is. De tömjént vittek a háromkirályok is Jézus bölcsőjéhez ajándékba. A három aranyváros a szerteágazó karavánutak és hajózási útvonalak hálójának középpontjában feküdt, ahol a tömjént Mezopotámiába, a Földközi-tenger térségében Rómáig, illetve Indiába szállították. Szaffara Metropolisz mellett, néhány hónappal ezelőtt a tudósok azonosították Omán belsejében Ubar romjait is (amelyet egyébként a Korán is említ). A város másfél évezreddel ezelőtt, a Római Birodalom bukása után hirtelen eltűnt, valószínűleg földrengés következtében. Ezúttal is Ptolemaiosz térképei és a legmodernebb felderítési technika eredményei együtt igazították el a tudósokat. Műbolygókról és űrkompokról készített fotók vezették a régészeket az utak nyomára, amelyeken évezredekkel ezelőtt a karavánok haladtak. A nyomok Omán belsejében egy vízlelőhelyre vezettek, amely körül a mai Ash Shisar város kialakult. Ott a tudósok homokba temetett falak és tornyok maradványait találták, amelyeket több mint 2000 éve építettek. A harmadik „tömjén- és mirha-oázis”, Mosza romjait már a XX. század ötvenes éveiben felfedezték. Keresik I. Károly arany étkészletét Kutatók keresik I. Károly angol király kincseshajóját, amely 1633-ban a király szeme láttára süllyedt el a skóciai Forth folyó torkolatánál. Ha sikerül az akció, II. Erzsébet kincstárába kerül az a 280 darabos arany étkészlet, amellyel a hajdani skót arisztokraták akarták új uralkodójukat megnyerni - valamint egy ezüst éjjeliedény, amely külön szerepelt a hajó leltárában, ugyancsak a királynak „címezve”. A tudósok számos XVII. századi térkép és dokumentum alapján kétévi munkával határoltak be azt a helyet, ahol a kincseshajó, nem messze egy kis szigettől, Inchcolmtól, egy viharos júliusi napon elsüllyedt. A királynak végig kellett néznie a gazdag rakomány elvesztését. A szerencsétlenségnek 35 udvaronc és matróz közül csak két túlélője akadt. Howard Murray tengeri kutató, aki annak idején Vili. Henrik „Mary Rose” nevű vitorlásának kiemelésénél is közreműködött, úgy véli: ez a hajó renndkívüli értékű volt, pompásabb lehetett XIV. Lajos francia király udvari hajóinál is. Az elsüllyedt étkészlet iránt azért különösen nagy az érdeklődés, mert Angliában ebből az időből igen kevés hasonló maradt fenn, Cromwell ugyanis a polgárháborúban és utána nagyon sok ezüstöt beolvasztatott. A roncs 40 méter mélyen fekszik, és több réteg iszap alól kell feltárni. A helyszínen a brit királyi tengerészeinek az északi tengeri olajipar számára kifejlesztett speciális hajója működik közre, amelynek a fedélzetén egy modern elektronikus berendezés segíti a kutatást. Most a roncs helyének pontos megállapításával próbálkoznak. A kincsek kiemelésére előreláthatólag a jövő év nyarán kerül sor. Alex Kilgour, skót üzletember, a terv első fázisának egyik anyagi támogatója közölte: ha megtalálják a grandiózus étkészletet, kiállítják a Buckingham palotában. (Ferenczy-E uropress) „Tömjén- és mirha-oázis”->
