Heves Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 257-282. szám)

1992-11-06 / 262. szám

HÍRLAP, 1992. november 6., péntek HATVAN ÉS KÖRZETE 13. Örök magyar tájak Jubilál a Hatvani Galéria „A versenyre szükség van” A kereskedelemben nincsenek ünnepnapok A ki.s bolt belseje Szűcsiben Szűcsiben szinte kivétel nélkül mindenki ismeri Hejel Sándort és feleségét. Ők azok, akik né­hány éve úgy határoztak, hogy a tisztes kereskedő elődök nyom­dokait követve, a „pult mögé” állnak, és megpróbálnák olyan boltot kialakítani, ahol szeretnek az emberek vásárolni. A terv si­került, hiszen ma a településen élők több mint fele az ő üzleteik­ben szerzi be a legfontosabb napi cikkeket. Nem véletlen a többes szám, mivel ez év augusztusától az első kis önálló kereskedés mellett egy újabb üzletet is sike­rült megszerezni és irányítani. Az üzlet vezetője, Marika nehe­zen áll kötélnek, amikor a vállal­kozásról kérdezzük. — Tudja, nem kedvelem az új­( Tudósítónktól) A földrendező bizottság ered­ményes tájékoztatásának kö­szönhetően zsúfolt teremben ke­rült sor nemrég Lőrinciben, a Közösségi Házban az első föld­árverésre. Mint azt az illetéke­sektől megtudtuk, a megyében még sehol nem jöttek össze eny- nyien, mint itt, s a licitálók is szép számmal — tizenöten — vol­tak. Már kilenc óra is elmúlt, ami­kor Novák Andrási rverés vezető megnyitotta az eseményt. A Pe­ságírókat, s nem szeretnék dicse­kedni sem — mondja. A végszó­ra érkezik a férj, aki kisegítő tag a családi vállalkozásban, azaz ő szerzi be az árut, s ügyel arra, hogy semmiből ne legyen hiány. Az energikus fiatalember — ha sok ideje nincs is — szívesen oszt­ja meg velünk az eddigi tapaszta­latokat. — Bérből és fizetésből éltünk sokáig — kezdi. — A feleségem az ecsédi bányánál dolgozott csaknem húsz évig, én pedig az Aroma Kiskereskedelmi Válla­latnál álltam alkalmazásban hosz- szú évekig. Voltam ellenőr, és megismerkedtem más munka­körökkel is, így elég jártasságra tettem szert a kereskedelemben. Az első boltot a családi tulajdon­tőfi Termelőszövetkezet, vala­mint a Gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetem földalapba kijelölt területei kerültek kalapács alá. A licitálók saját tulajdonú kárpót­lási jeggyel, illetve bankigazo­lással vehettek részt az árveré­sen. A polgármesteri hivatal vala­mennyi lőrinci családnak eljut­tatta azt a a térképet, amelyen az árverésre kerülő területek szere­peltek. Ennek is köszönhető, hogy az érintettek tisztában vol­tak a feltételekkel. Az aukciót ban lévő kis épületben alakítot­tuk ki, nagyon sok munkával. Elég, ha annyit mondok, hogy a szilveszterünket ott töltöttük. Azon a napon alakítottuk át az üzletet önkiszolgálóvá. Húsvét- kor festettünk es takarítottunk. Szombat-vasárnaponként pedig természetesen szintén dolgoz­tunk, hiszen hét végén is nyitva tartunk. Ettől függetlenül nem panaszkodhatunk, hiszen rövid idő alatt nagyon szép forgalmat bonyolítottunk. Aztán idén jött az újabb lehetőség. Az Aroma rivatizálta a szűcsi élelmiszer- oltját is. Megpályáztuk, bár ak­kor még nem gondoltuk, hogy mennyi gondot okoz, mire való­ban hozzájuthatunk. Az OTP-től nem kaptuk meg a kért hitelt, s végül is a Budapest Bank segítsé­gévelj ütöttünk hozzá a szüksé­ges tőkéhez. Volt olyan időszak, amikor úgy gondoltuk, feladjuk az egészet, aztán az utolsó pilla­natban mégis sikerült. Igaz, ren­geteg az adósságunk, de most már csak rajtunk múlik, hogy mi­ként tudunk gazdálkodni a" lehe­tőségeinkkel. — Itt Szűcsiben akad konku­rencia is, a vásárlóknak pedig egyre laposabb a pénztárcája. Nem túl nagy a kockázat? — Én szeretek versenyezni. Egészséges dolog, és kellőkép­pen ösztönöz a jobb munkára. Csak annyit mondhatok: az a természetes, ha a vevő dönti el, hol kíván vásárolni. Mi igyek­szünk megtenni mindent azért, hogy hozzánk jöjjenek. Én — ha egy mód van rá — megpróbálok mindent egyenesen a termelőtől beszerezni, s az így nyert kedvez­ményt továbbadom a vásárló­nak. Csak ez az árpolitika lehet eredményes, hiszen a faluban nagyon sok idős ember él, kis nyugdíjjal. Nekik kérés nélkül is szívesen házhoz szállítom a cuk­rot, lisztet. Az igazsághoz tarto­zik az is, hogy mindennap fél öt­kor kelünk, s hogy nincsenek ün­nepeink. Azzal is tisztában va­gyok, hogy évekre van szükség, mire fellélegezhetünk, mire az adósságainkat visszafizetjük. Manapság azonban nem lehet máskent talpon maradni és bol­dogulni. Csak munkával. Na­gyon sok munkával. (b) fegyelmezettség jellemezte. Aki földhöz szeretett volna jutni, an­nak sikerült is, többnyire mini­mális áron. A terület kijelölésénél szere­peltették a föld minőségét is. Amire most nem volt igény, az a rész bekerül a következő két aukció valamelyikébe. A föld­rendező bizottság kéri az igény­lőket, hogy a későbbiekben kije­lölendő tájékoztatójukon va­lamennyi érdeklődő jelenjen meg. Tari Ottó A napokban megkezdődött a képek bírálata, öttagú zsűri ké­szíti elő a Magyar tájak X. orszá­gos tájfestészeti biennáléját. A megnyitó csak november 28-án fél 12-kor lesz, de a válogatás máris megtörtént. Az előkészü­leti és szervezési munkálatokról faggattam Moldvay Győzőt, a galéria igazgatóját. — Mindig ennyi időt fordí­tunk a kétévenként megrende­zendő kiállításra — mondja. — Sőt! A pályázat kiírása már hó­napokkal ezelőtt megtörtént, s azóta folyamatosan érkeztek az alkotások az ország minden tájá­ról. 111 művet kaptunk régi, hí­res alkotóktól és ifjú tehetségek­től. — Volt-e beleszólása a politi­kának, amikor 1974-ben az első kiállítást tervezték? — Igen. Az indulás pillanatát botrány övezte. Már készen áll­tunk a megnyitásra, amikor az A legutóbbi küldöttközgyűlés óta eltelt időszak alatt a TIT hat­vani egyesület tevékenységének gazdasagi-társadalmi feltételei alaposan megváltoztak. Nagy­részt piacosodon a kultúraköz­vetítés rendszere, valamint más feltételekkel lehet az állami tá­mogatásokhoz hozzájutni. Az egyesület kellő számú tan­folyamot szervezett, s élt a pályá­zatok nyújtotta lehetőségekkel is mind helyi, mind országos szin­ten. így például a filmművészeti ismeretterjesztés céljából a Kul­turális és Közoktatási Miniszté­riumtól video-projektor vásárlá­sára egymillió forintot, a Film­klub Szövetségtől videokazetták beszerzésére 160 ezer forintot nyertek el. Támogatást kaptak a városi önkormányzat kulturális bizottságától, a Polgári Körtől, a Cukorgyár Rt.-től és a Boos-Co- optól is. Ezenkívül a helyi önkor­mányzat és a TIT Heves Megyei Egyesülete támogatta az angol­tanárok nyári nyelvi továbbkép­zését. Az érdeklődési körökre építve számos előadás-sorozatot, kis­csoportos foglalkozást szervez­tek, és közhasznú tanfolyamokat is hirdettek. Ennek megvalósítá­sa érdekében csatlakoztak a bu­dapesti Nagyváthy János Gazda­képző Egyesülethez, s létrehoz­ták tagegyesületüket a mezőgaz­dasági kultúra iránt érdeklődők részere. Videofilmklub-soroza- tot indítottak középiskolások­nak és felnőtteknek, s megala­kult a tudományos-fantasztikus klub is. A Gazdaképző Egyesü­let tagjainak többek között be­mutatkozott a helyi Boos-Coop Mezőgazdasági Szolgáltató Kft., vendégük volt dr. Bálint György mezőgazdasági szakíró, konzul­egri elvtársak átszóltak a helyi párttitkárnak, hogy állítsa le a rendezvényt. Nem indokoltak semmit, csak azt mondták, hogy ne magyarkodjunk, és miért ép­pen itt, Hatvanban magyarko- dunk! Ekkor kezdődött az elő- szobázgatás, vagyis a város kul­túrája érdekében bebocsátásra vártam hol Aczél Györgynél, hol Fock Jenőnél, hol pedig Berecz Jánosnál. Vérebek és testőrök társaságában, rácsos ajtók előtt- mögött. Azt mondom, megérte a kilincselés, mert a művészek azóta is küldik színekkel árnyalt dokumentumaikat, jelentéseiket a tájról, a hazáról, mely nem üt­közik abba, amit országhatárnak hívnak. E kiállítás segítségével elkalandozhatunk majd egy ki­csit keletre és nyugatra is, az örök magyar tájakra. November 28- ig, a megnyitó napjáig van még egy kis idő. (sziki) tációt szerveztek aktuális nö­vényvédelmi kérdésekről, a kár­pótlási törvényről, s megrendel­ték a tagoknak az agro-videoka- zettákat is. Főként középiskolások ér­deklődnek a tudományos-fan­tasztikus irodalom iránt. A klub- foglalkozásokra ellátogatott pél­dául Zombori Ottó csillagász, Nemere István író, Trethon Judit, a Nulladik típusú találkozások szerkesztője, dr. Abony Iván fizi­kus és dr. Tímár László geneti­kus. Külön említést érdemelnek az író-olvasó találkozók, melye­ken Püski Sándort, Czine Mi­hályt, Csoóri Sándort, Határ Győzőt, valamint kárpátaljai al­kotókat láttak vendégül. A Rat- kó József Közművelődési Egye­sülettel közösen nagy sikerrel rendezték meg az Arany János műveltségi vetélkedőt, valamint a Mozart-szemináriumot. Az egyesület széles körű kap­csolatrendszert alakított ki an­nak érdekében, hogy minél több át- és továbbképző tanfolyamot szervezhessen. A kurzusok kö­zött szerepel méregkezelői, köny- nyű- és nehézgép-kezelői, ka­zánfűtői, cukoripari és hegesztői tanfolyam is. 1990-től már nem­csak német és angol, hanem olasz és francia nyelvekből is szerveznek alap- és középhala­dó, valamint nyelvvizsgára felké­szítő tanfolyamokat. Nagy szak­mai sikert aratott az orosz szakos pedagógusok angol nyelvű to­vábbképzése, amelyet a norvé­gjai Stavanger város testvéregye­sületének nyelvtanárai tartottak. A Bajza-gimnázium tanárai köz­reműködésével a leendő első­söknek matematikából és kémi­ából középiskolai felkészítő kur­zust szerveztek. Földárverés Lőrinciben Közhasznú gazdaképzés is Eredményes ismeretterj esztés Tovább gazdagodott a lőrinci Lapunkban figyelemmel kí­sértük a lőrinci tájház születését, a gyűjtemény gyarapodását. Sil- kó Róberttól, a tájhaz létrehozó­jától és vezetőjétől megtudtuk, hogy a városka polgárainak ado­mányaiból tovább gazdagodott a berendezés, bővült a kiállított tárgyak köre. Elkészült a konyha teljes be­rendezése, a több mint százéves babajárókával, s fölhúzták a ré­gen használatos kenyérsütő ke­mencét is. Kialakult már a szövő­szoba: azt tervezik, hogy a nyári szünetben szövőtanfolyamot szerveznek majd az iskolások­nak. Érdekes darabja a gyűjte­ménynek a százötven éves krumplinyomó és a szőlőprés, mely az egykori szüreti munkála­tokat idézi föl. A tájház magnójával folyama­tosan gyűjtik a helyi népdalokat — ebbe a munkába a gyerekek is besegítenek. A gyűjteménynek eddig mintegy ezerötszáz látoga­tója volt, nemcsak az ország tá­volabbi részeiből, hanem a hatá­rokon túlról is. A tenger ékszerei Tegnap nyílt és november 8-ig tekinthető meg Hatvanban, a Városi Művelődési Központban A tenger ékszerei című kiállítás. Az ehhez csatlakozó programok keretében folyamatosan isme­retterjesztő előadásokat tarta­nak, videofilmeket vetítenek. Emellett dísznövény-bemutató, ásványbörze, hobbiállat-szakta- nácsadás várja az érdeklődőket reggel 9-től délután 5 ’óráig. Folyamatos ügyfélfogadás Lőrinciben a helyi rendőrőr­sön november 1-jétől folyama­tosan várják az ügyfeleket: A hi­vatalt kedden, csütörtökön és pénteken, délelőtt 8-12 óráig ke­reshetik fel a polgárok. Csütör­tökön, a délután folyamán pedig I- től 5 óráig állnak az ügyfelek rendelkezésére. Sürgős esetek­ben természetesen bármikor fo­gadják a településen élőket. Emlékkiállítás a könyvtárban Perei Zoltán grafikusművész — hatvani kiállításainak emléké­re — a városi könyvtárnak ado­mányozta több mint 3000 famet­szetét. A teljes életművet repre­zentáló tárlatot az idős művész már nem érhette meg: ez év szep­temberében, 79 éves korában el­hunyt. Az ő emlékére rendezett kiállítás megnyitójára november II- én, délután fél ötkor kerül sor a Hatvány Lajos Múzeum Kos­suth téri kiállítótermében. Az al­kotásokat dr. B. Supka Magdol­na művészettörténész ajánlja az érdeklődők figyelmébe. Szűcsi tervek A szűcsi önkormányzat elké­szítette a kommunális szemétte­lep, valamint az árvízcsúcs-csök- kentő gát komplett kiviteli ter­vét. Ugyancsak elkészült az ivó- víztisztító mű kivitelezési terve. Ezekre összesen mintegy 700 ezer forintot áldozott a helyi ön- kormányzat. Gazdaköri találkozó Hatvanban a TIT Bugát Pál Egyesülete égisze alatt működő Gazdaképző Egyesület novem­ber 9-én, délután 5 órától tartja soron következő összejövetelét az Ady Endre Könyvtár és Kö­zösségi Házban. Ezen tájékozta­tó hangzik el a közelmúltban megrendezett országos, az állat- egészségügy időszerű kérdései­vel foglalkozó tanácskozás ta­pasztalatairól. Az előadó dr. Molnár Lajos, nyugalmazott ál­latorvos lesz. Ezt követően a ta­gok egyeztetik a következő idő­szakra vonatkozó terveket. Gombolyag-díj November 26-ig még nevez­hetnek azok az ügyes kezű hatva­ni hölgyek a városi művelődési központ által meghirdetett Gombolyag-díj pályázatra, akik úgy érzik, hogy egyedi kézi köté­sű ruhadarabjaik megállják a he­lyüket a versenyben. A munká­kat a díszítőművészeti szakkör tagjai zsűrizik, s november 30-án adják át a legügyesebbeknek a dijakat. Kárpótlási jegyet veszek a legmagasabb napi áron készpénzért! Telefon: 121-3588, 122-3034. Elkészült a konyha berendezése Százéves mezőgazdasági eszközök

Next

/
Oldalképek
Tartalom