Heves Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 257-282. szám)
1992-11-04 / 260. szám
HÍRLAP, 1992. november 4., szerda BŰNÜGYI KALEIDOSZKÓP 9. Kitekintő — Kitekintő Embert próbáló nyomozások Interjú az amszterdami légikatasztrófa azonosítócsoportjának vezetőjével Hágai vendége volt nemzeti ünnepünkön a Heves Megyei Rendőr-főkapitányságnak. Victor van Schelt személyében olyan, nagy tapasztalatú holland szakember igyekszik segítségére lenni bűnüldöző és megelőző hatóságainknak az „eurőpaiasodásban”, akinek kifejezetten a kapcsolattartás a feladata. De hasznos tanácsokat adhat Magyarországon az esetleges repülőszerencsétlenségekkor alkalmazandó módszerekről is, hiszen ő volt a néhány héttel ezelőtti sajnálatos amszterdami katasztrófa azonosítócsoportjának irányítója is. Victor van Schelt: „Az emberekkel kommunikálni tudó, vérbeli rendőrökre van szükség (Fotó: Perl Márton) Bilincset használt a támadó A rendőrség kérése A házi gyártmányú vasbilincs Miként arról lapunkban annak idején már beszámoltunk, szeptember 26-án este hét és fél nyolc között egy álarcos férfi levágott csövű sörétes puskával toppant be a parádfürdői Mol-Áfor benzinkút kezelőjének irodájába. Kényszerítette, hogy adja át neki az aznapi bevételt. Az illető egyébként mintegy 170 centi magas, sportos testalkatú, 30 év körüli férfi volt. Barna bőrdzsekit, világos farmernadrágot viselt, amelynek szárát betűrte egy magasszárú barna surranóba. A rabló egy házilag készített vas patentbilinccsel a páncélszekrényhez rögzítette a sértettet. Ez a bilincs a bűntény előtt egy-két héttel készülhetett, 4-es kazánlemezből, s szükség volt hozzá villanyhegesztőre, nagy átmérőjű köszörűkorongra, fúróra és esetleg lángvágóra. A rendőrség kéri a lakosságot, hogy aki akár az elkövetővel, akár a bilinccsel kapcsolatban valamilyen felvilágosítással tud szolgálni, az jelentkezzen a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi osztályán személyesen, illetve tárcsázza a 06-36-312-555-ös telefonszámot, s kérje az 1179-es melléket. Magához vette a telefonfülkében felejtett pénzt Jogtalan elsaf átítás — Kérem, mutassa be magát elöljáróban olvasóinknak. — Éppen két hónapja dolgozom a Coordinating Police Board of the Nederlandsnál (Holland Koordinációs Rendőri Testület), és olyan államok rendőrségeivel építem ki a kapcsolatokat, mint az önöké, vagy Lengyelországé. Előzőleg tizenöt esztendőn át Hágában, az állami rendőrségnél teljesítettem szolgálatot. — Tudomásunk szerint napjainkban a holland rendőrségeknél is komoly átalakulás megy végbe. Mi ennek a lényege? — Egyesítjük az állami és a városi rendőri szerveket, hiszen idáig kettősség jellemezte a bűnüldöző munkákat. Ez a következő évben megszűnik. Huszonöt kerületben tevékenykedik majd főkapitányság, s mindegyik önálló költségvetéssel és külön felelősséggel dolgozik. Ott lesz tehát a pénz — helyi szinteken —, ahol a döntések születnek. S ez azért jó, mert ők maguk tudják a legjobban, hogy mire van leginkább szükségük. Ennek az átszervezésnek a folyamatát már nyolc éve elkezdtük, és öt esztendeje így is végzik munkájukat egységeink. — Említette, hogy Lengyelországban és Magyarországon is egyfajta összekötő tevékenységet folytat. Tenne egy rövid összevetést a két állam bűnügyi hatóságai között? — Nem könnyű kérdés. Magyarországon a jelenlegin kívül eddig egyszer jártam. Nyíregyházán és környékén. Úgy látom, önök lépésről lépésre fejlődnek, sok a mozgékony fiatal parancsnok, mint mostani házigazdám, dr. Lantos Bálint. S ez mindenképpen helyes. Azt is észleltem, hogy a magyar rendőrök kreatívabbak lengyel kollégáiknál. Érezni bennük az erőt a továbbhaladáshoz. Tudják, mit akarnak. Az is igaz, Lengyelországban az anyagi lehetőségek is roszszabbak. S bizony ott meglehetősen nagy a bürokrácia. — Vendéglátói elárulták beszélgetésünk előtt, hogy Ön különleges feladatot ellátó részleg munkájában is részt vesz. Például a szomorú tragédia, az amszterdami légikatasztrófa utáni nyomozásban. Minek a kiderítésén kellett elsősorban fáradozniuk? — Az úgynevezett azonosítási nyomozócsoport munkáját irá nyitottam. A csapat tulajdonképpeni vezetője és a helyettese ugyanis ez idő alatt éppen Nepálban dolgozott. A csoportnak huszonegy rendőr a tagja. Teljesen speciális részlegről van szó, hiszen az áldozatok kilétét igyekszik felderíteni. Tehát mindjárt a katasztrófa bekövetkezése után a legelső tennivalója épp ennek a társaságnak akad. Mi gondoskodunk ilyen sajnálatos esetekben a veszélyes anyagok mielőbbi elszállításáról is. — Pontosan miből áll ennek a nyomozócsoportnak a munkája ? — Két részre oszlik. Az egyik a technikai, taktikai, szervezési, míg a másik a dokumentációs. Nagyon fontos, hogy az egész csoport tagjai jól ismerjék egymást! Nem hősködő típusokra van szükségünk, hanem érezni, az emberekkel megfelelően kommunikálni tudó, vérbeli rendőrökre! Érzelmileg ugyanis rendkívül nagy hatással volt mindannyiunkra ennek a feladatnak a teljesítése. Gondoljon csak bele, nekünk kellett találkoznunk a hozzátartozóikat elvesztett családokkal, pontosan át kellett éreznünk, milyen állapotban vannak a váratlan tragédia után. — Melyek a leginkább alkalmazható módszerek? — Kifejlesztettünk egy jól bevált rendszert az azonosításra. Az amszterdami már hetedik vagy nyolcadik „bevetésünk” volt. Szóval, mindenekelőtt be kell szereznünk a halál előtti és utáni főbb adatokat, dokumentumokat. Az előbbieket természetesen általában ott találhatjuk meg, ahol az áldozat élt. Ujjnyomokat is gyűjthetünk. Ezzel egy időben a technikai nyomozócsoport leírja magát az áldozatot, s mindezeket próbáljuk összevetni. Mindaddig, amíg 100 százalékos biztonsággal meg nem állapítjuk, ki az elhunyt. — Az eredményesség? — Amszterdamban ötven holttestre bukkantunk, és harminchatot azonosítottunk. A legnagyobb gond az volt, hogy — mint tudja — a gép háztömbökre zuhant, amelyek lerombolódtak. Ez jelentősen gátolta a nyomozást. — Nem mindenki vállalná ezt az igencsak embert próbáló munkát... — Nézze, korábban egy alkalommal Surinamban is dolgoztam egy repülőtéri balesetben. Ott 76 volt az áldozatok száma. Borzasztó nehéz körülmények között nyomoztunk: 40 fokban, 100 százalékos nedvességtartalom mellett. Képzelheti... Érzelmileg igen rossz hatással volt rám. A feleségem szerint az alatt a pár nap alatt legalább tíz évet öregedtem. De persze, a tapasztalataim is gyarapodtak. Nos, ebből is szeretnék átadni valamit Magyarországon. Szalay Zoltán Meglehetősen ritka ügyben folytat vizsgálatot a Hatvani Rendőrkapitányság. Az is meglehet, hogy sokan nem is tudják, az is tilos a jogszabály szerint, ha valaki véletlenül elhagyott holmit vesz magához úgy, mintha az övé volna. Ez történt még szeptemberben, amikor is P. I. hatvani lakos siettében az M3-as autópálya mellett, a Sztráda vendéglő előtti telefonfülkében felejtette az irattartó mappáját. Abban benne voltak az okmányai, továbbá mintegy 60 ezer forint. A feledékeny úr természetesen — észrevéve a hiányt — azonnal bejelentést tett a rendőrségen. Ám, mire a helyszínre értek a hatóságiak, addigra a cuccnak lába kelt. A rendőrség jelenleg jogtalan elsajátítás alapos gyanúja miatt folytat nyomozást ismeretlen elkövető ellen. Totózásra csalt ki hiszékenyekből pénzt Ügyeskedő szerencsejátékos A Miskolci Rendőrkapitányság vizsgálati osztálya ugyancsak keresi a 46 esztendős (képünkön látható) Czimbalek Józsefet, aki Zalaszentgrót-Csáfordon, a Kossuth út 12. szám alatt lakik. Az említett rendőri szerv csalás bűntettének alapos gyanújával folytat eljárást a férfi ellen. Ő — az eddigi adatok szerint — 1990 októberétől az ország több városában a helyi lapokban valótlan tartalmú újsághirdetéseket adott fel. Azokban szerencsejátékon nyert sokmilliós nyereményét kínálta fel, mondván, hogy ezzel óhajt társulni valamely üzleti vállalkozáshoz. Pénze azonban sosem volt! A hirdetésekre jelentkezőktől kollektív totójátékra csalt ki különböző összegeket, 3-tól 100 ezer forintig terjedő értékben. A szelvények sorsa — ha egyáltalán voltak ilyenek — azonban ismeretlen. A vizsgálat alapján a sértetteknek összességében több mint egymillió forint kárt okozott. Az is nyilvánvaló, hogy Czimbalek hol Szabó József, hol Tóth József, hol Kiss József, hol pedig Horváth József néven mutatkozott be. A személy leírása: mintegy 170 centiméter maÍ ;as, erős testalkatú, arca kerek, széles, magas homoké. A haja őszesbarna, enyhén hullámos, hátra fésüli. A szeme kék. Modora megnyerő, kissé tájszólással beszél. A rendőrség kéri, hogy akiket Czimbalek megkárosított, jelentkezzenek a miskolci kapitányság vizsgálati osztályán. A cím: Miskolc, Fábián kapu 4. Hívható a 46-324-211-es telefonszám, a 24-88- as és a 22-94-es mellék, de bejelentés tehető a kapitányság üzenetrögzítőjén, a 46-340-527-es számon. Autokorozo Ismét bűncselekmény folytán eltűnt személygépkocsi keresésében kérjük Tisztelt Olvasóink segítségét. Október 6-űn tett feljelentést az Egri Rendőrkapitányságon Anatolij Nyikolajev kijevi lakos. Aznap este tíz óra tájban az egri használtcikk-piacon ismeretlen tettesek beugrottak az autójába, elvették tőle az indítókulcsot, s vele együtt elrobogtak. A sértettnek Felsőtárkány- ban egy járműellenőrzés során sikerült kiugrania a kocsiból, ám a tettesek elhajtottak. Velük szemben jármű önkényes elvétele bűntettének alapos gyanúja miatt folytat a rendőrség nyomozást. A kocsi sötétkék színű Lada, a forgalmi rendszáma RA- 0507A. Az összes kár az ügyben: megközelítően 200 ezer forint. A szakember véleménye Az ügyészi szervezet reformjáról Nemrégiben regionális jogásznapot rendeztek Egerben, amelyen a neves hazai és külföldi vendégek mellett részt vett dr. Györgyi Kálmán legfőbb ügyész is. Az ügyészi szervezet reformjának kérdéseiről tartott előadást a jelenlévők előtt, s legelőször is a pillanatnyi helyzetet vázolta fel: eszerint az igazságügyminiszter asztalán már ott van egy csomag, amely három törvénytervezetet tartalmaz. Az első az alkotmány ügyészségi fejezetének módosítása, a második az ügyészségi szervezeti törvény, a harmadik az ügyészség feladatairól, hatásköreiről szóló tervezet. Ez utóbbi az, amelyik leginkább ki van téve az idők és a viszonyok változásainak. Amint azt ezzel kapcsolatosan dr. Györgyi Kálmán elmondta, Magyarországon az egységes ügyészi szervezet — a „Királyi Ügyészség” — 1871-ben jött létre, s a jogászok kérdései azóta léteznek vele kapcsolatban. Ilyen fontos kérdés például, hogy az ügyészség hatásköre kiterjedjen- e a közvádon túlra, s hogy a szervezet kinek rendeltessen alá: a kormánynak, a Parlamentnek, a bíróságnak? Avagy legyen különleges státusú, független szerv? A múlt században, 1872- től az ügyészség a kormány, pontosabban a királyi magyar igazságügyminisztérium felügyelete alatt funkcionált, s erről már kezdettől fogva komoly viták folytak, Táncsics például azt mondta az országgyűlésben az akkor még törvénytervezetről: „ megszavaznám egyébként, de nem ennek a kormánynak...” Mindazonáltal — hangsúlyozta előadásában a legfőbb ügyész — a szervezeti felállás önmagában nem jelent garanciát az ügyészség függetlenségére. Egyik megoldásról sem lehet azt mondani, hogy jó lenne, s azt sem, hogy rossz. Erre a legjobb példa a szocializmus éveinek berendezkedése, amikor az ügyészség elvileg, „papíron” a Parlamentnek alárendelve működött, valójában azonban a párt volt az igazi irányító ezen a területen is. Az 1949-es alkotmánnyal az ügyészség szovjet mintára úgymond „negyedik hatalmi ág” lett, nem része a törvényhozó hatalomnak, kormánytól, bíróságtól független, a legfőbb ügyész a Parlamentnek felelős, de hát az Országgyűlés alig néhány ülést tartott évente, a valódi függőség a párt vezető szerveivel szemben állott fenn. Jelentős * változást hozott azonban a beköszönő demokrácia. 1990 májusától a fentebb vázolt szisztéma kezdett tényleg az alkotmánynak megfelelően működni: igazi Parlament, igazi felelősség, interpellációk a legfőbb ügyészhez. Ugyanakkor viszont ma minden ügyészt törvényileg kirekesztenek a politikából, nem lehetnek pártnak tagjai, nem folytathatnak politikai tevékenységet, a legfőbb ügyész mégis olyan politikai felelősséget visel a Parlament előtt, amelyre egyszerűen alkalmatlan. — Jogi kérdéseket pedig nem helyes politikai fórumra bízni — mondta dr. Györgyi Kálmán. Arra volna szükség, hogy a politikai felelősséget valóban egy politikus viselje. Ennek megfelelően készültek az említett törvénytervezetek is. Az elképzelések szerint az igazságügy-miniszter felügyelete alatt állana az ügyészi szervezet, a miniszter vállán lenne a politikai felelősség, ő adna számot az Országházban. Ő tenne javaslatot a legfőbb ügyész, illetve helyetteseinek személyére, s azokat a miniszterelnök előterjesztésére a köztársasági elnök nevezné ki. Arról még viták folynak, hogy a megyei főügyészek milyen módon tölthetnék be posztjukat, a hírek szerint Balsai István igazságügy-miniszter nem kívánja magának vindikálni a kinevezés jogát. Az ügyészség egyébiránt minden más szervtől független lenne, kizárólag az igazságügy-miniszter utasíthatja a legfőbb ügyészt, neki is csupán úgynevezett „pozitív utasításra ’’volna jogosítványa, ami annyit jelent, hogy nem kérhet olyat: az ügyész egy ügyet „nyeljen le”, ne nyomoztasson, ne folytasson eljárást. Utasítást a miniszter csak eljárás indítására, vagy például vádemelésre adhat. Mindamellett az egyes ügyészeket csak a felettes ügyész vagy a legfőbb ügyész utasíthatja, s végül is minden ügyben a független bíróság dönt. Rénes Marcell
