Heves Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 257-282. szám)
1992-10-31-11-01 / 257. szám
HÍRLAP, 1992. október 31—november 1., szombat—vasárnap HATVAN ES KÖRZETE 5. Kiállítás a Hatvani Galériában A Hatvani Galériában a közelmúltban nyílt meg Szabó Ágnes festőművész és Szabó Imre-Fia Béla szobrászművész kiállítása. Képeink a tárlatból adnak ízelítőt. * (Fotó: Gál Gábor) Földárverés Lőrinciben A Heves Megyei Kárpótlási Hivatal Lőrinciben is kitűzte az első földárverés napját. Az eseményre november 3-án a település közösségi házában kerül sor délelőtt 9 órától. A kárpótlásban érintettek addig is a helyi földrendező bizottság tagjaihoz, illetve Elek Lajos ügyintézőhöz fordulhatnak bővebb felvilágosításért. A hatvaniak kötődése Miért menjünk a Francia Intézetbe? A Hatvani Magyar-Francia Társaság tagjaként jártam először 1992. X. 14-én a budai Magyarországi Francia Intézetben, amelynek létét és céljait a Heves megyei olvasók kevésbé ismerhették meg. Ezért tartom fontosnak, hogy harminc-egyné- hány hatvani és környékbeli látogatóval együtt végighallgathattam az intézet egyik munkatársának előadását, amíg az intézmény minden részlegén végigvezetett bennünket. Megismerhettük többek között az intézet könyvtárát, amelyet a bibliotéka vezetője mutatott be, tájékoztatva a szolgáltatásairól is. Hogy az elején kezdjem: az intézmény mai otthonát május 25én avatták fel az I. kerületi Fő út 17. alatt. Terveit francia építész készítette, s a francia állam költségén épült. Lássuk, hogy mi haszna van ebből a magyarnak? Először a kortárs alkotóművészek kiállítását tekinthetjük meg a két földszinti kiállítóhelyiségben, mi például Volcsanszky Katalin művésznő színházifotó-ki- állítását láttuk. Az épületben kortárs és klasszikus zenei művek bemutatására alkalmas két előadóterem is van, s ez nagy szolgálatot jelenthet a zenekedvelő magyar közönségnek. Az 58, illetve 220 érdeklődő befogadására alkalmas előadótermekben a közönség ízlése szerinti kortárs francia filmeket is bemutatnak. Intenzív és félintenzív nyelvtanfolyamokat szerveznek, évente többet is: különböző szinteken, különböző korosztályoknak, szezonban egyszerre 12 tanteremben folyik az oktatás. Kérésre külön tanfolyamokat szerveznek egész esztendőben. A legfontosabb szolgáltatásukat mégis az intézet szivében található 30.000 kötetes, szabad- polcos, elektronikusan szervezett, háromszintes könyvtár nyújtja, amely a helyben olvasókat ingyen fogadja, csak a kölcsönzőktől kcrnek díjat. (Egy évre 500 forint.) Hétfő, szombat és vasárnap kivételével hozzáférhetőek a jelenlegi francia könyvkiadás lényeges kiadványai: regények, tanulmányok, művészettörténeti művek, stb. S megközelítőleg száz folyóirat áll az olvasók rendelkezésére, ezenkívül számos napilap, amelyeket általában Párizsban való megjelenésük másnapján vehetnek kezükbe az olvasók. A kazetták, CD-lemezek és az 1500 videokazetta a könyvtárat valódi médiatárrá varázsolja. A tanfolyamok hallgatói és a könyvtári látogatók meghitt előtéri, folyosói, lépcsőfordulói pihenőhelyeken kapcsolódhatnak ki, és az üvegtetejű, pálmafákkal, ízléses asztalokkal berendezett kis kávéházban uzsonnázhatnak. Az utcáról közvetlenül megközelíthető klubhelyiség is látogatható. Az intézet könyvtárába a hatvani társaság tagjai közül többen beiratkoztak, de közösen is kölcsönzői jogot váltottak. A közös jogú kölcsönzés szervezését Vass György, a Hatvani Magyar- Francia Társaságé lnöke vállalta. Demény-Dittel Lajos Angolszász „udvariasság” a második világháborúban A hatvani múzeumbarátok legutóbbi összejövetelén Sánta László igazgatóhelyettes tanár tartott vitaindító előadást „Hatvan bombázása” címmel. Ebben felelevenítette annak a légitámadásnak a történetét, amelyet az angolszász repülőgépek hajtottak végre 1944. szeptember 20- án, a hatvani pályaudvar ellen. A nagy figyelemmel kísért előadás elhangzása után élénk vita bontakozott ki arról, hogy udvariasak voltak-e az angol-amerikai vezetők és pilóták. Sánta László ugyanis idézett egy korabeli megállapítást: „Nem érte egészen váratlanul Hatvant e bombatámadás..., mert ledobált röpcédulák útján többször értesítették Hatvant az udvarias angolszászok, hogy az állomás területén ne tartózkodjon senki.” Valóban, az egykorú visszaemlékezések őriznek emlékeket ledobált röpcédulák szövegéről: „Kis paraszt, nagy paraszt, az idén nem aratsz”, vagy „Kisgazda, nagy gazda, utoljára aratsz, Te pedig szép Hatvan, utoljára maradsz.”Tény az, hogy dr. Lányi József gyűjteményében van egy röpcédula, amelynek egyik oldalán a következő szöveg olvasható: „Ha vasúti csomópont vagy ipari központ közelében van a lakásod — a fontosabbakat ez a térkép is feltünteti —, haladéktalanul költözz falura! Ha ebben megakadályoznak a hatóságok, akkor már csak önvédelemből is szabotálj! Ha segítesz nekünk a náci vasutak és a náciknak dolgozó hadiüzemek elpusztításában, akkor cselekedeteddel a magyar városokat véded!” A röplap másik oldalán Magyarország térképe látható, rajta a vasúti csomópontok és az ipari központoknak számító városok. A térképen feltüntetett tizenöt város sorában ott található Hatvan is. Ennek ellenére a jelenlévők nem értettek egyet az udvarias minősítéssel. Hogyan is lehetnének udvariasak azok, akik a védtelen polgári személyek százait bombázták halálra Hatvanban? Közöttük nemcsak katonának alkalmas férfiak, de öregek, nők, gyermekek is voltak tucatszámra. Nemcsak a katonai szem- ontból fontos pályaudvart ombázták rommá, de elpusztítottak igen sok lakóházat, megrongálták az iskolát, a ferencesek kolostorát, a művelődési házat, a katolikus és az evangélikus templomot. Az „udvariasság” cáfolatául elmondták még a hozzászólók, hogy a robbanó bombákon kívül leszórtak százszámra gyújtóhasábokat az újhatvani lakótelepre. Mások beszámoltak arról a megdöbbentő tényről, hogy a repülőgépekről robbanó töltőtollakat és babákat szórtak le, ami nyilvánvalóan a gyermekek ellen irányult. Hatvanban egy Keresztfalvi Ferenc nevű kisfiú kezében felrobbant egy játékszer, ami nemcsak a kezét csonkította meg, hanem megvakította a fél szemére is. A légitámadás során a bombák, a gyújtóhasábok leszórása után a repülőgépek visszatértek, és alacsonyan szállva, géppuskával lőtték az embereket, de nemcsak a pályaudvaron, hanem a határban a mezei munkásokat is. A Túri bíró földjén még a tököket is géppuskával lőtték, mert azt hitték, fekvő emberek fejei. A belvárosban, a Hunyadi téren megöltek egy fiatalembert, a Szálkái utcában belőttek a Suba pék házába. A röpcédulán közölt felhívás képmutatás. Elmenekülni falura csak nagyon kevés embernek lett volna módja. A dolgozó embereket kötötte a munkahely. Az állomást nem lehetett elkerülni az utazni szándékozóknak. Nem lehetett eleget tenni a felhívásnak, mint ahogy nem menekültek el az atombomba-támadással fenyegetett japán városok lakói sem. Az angol-amerikai terrorbombázások mentegetői arra szoktak hivatkozni, hogy a második világháború folyamán először a német légierő intézett mindent elpusztító támadásokat az angol varosok ellen, nem kímélve sem a műemlékeket, sem a polgári lakosságot. Ez igaz, de nem adhat felmentést a visszavágásra. Ha ellenünk gaztettet követnek el, nem válaszolhatunk hasonló gaztettel. Félreértés ne essék! Nem akaijuk kétségbe vonni, hogy a második világháborúban az antifasiszta szövetségesek harca volt igazságos, a tengelyhatalmaké pedig igazságtalan. Azt is kénytelenek vagyunk tudomásul venni, hogy a huszadik század hadi- technikájának alkalmazásakor nem lehet kellően megkímélni a polgári lakosságot, de senki ne akarja elhitetni, hogy a kíméletlenség összeegyeztethető a lovagiassággal, különösen pedig az udvariassággal. Németi Gábor Közmeghallgatások, tapasztalatokkal Hatvanban ebben a hónapban három különböző helyszínen tartottak közmeghallgatást, amelyeken a résztvevő polgárok tájékozódhattak az önkormányzat elmült időszakban végzett munkájáról, és fölvethették közérdekű kérdéseiket. Az első alkalommal Kerekharaszton találkozhattak a képviselőkkel az érdeklődők. Itt többen fölvetették, hogy úgy érzik: Kerekharasztot „mostoha- gyerekként” kezeli az önkormányzat, mivel alig tapasztalható valami pozitív változás a településrész életében. A találkozón résztvevő képviselők a problémák cáfolatára elmondták, hogy a telefon- és a gázvezeték-hálózat a bírált időszakban épült ki, s tervezik a Bugát Pál utca felújítását is, amely csaknem 10 millió forintos beruházás. Újhatvanban a szovjet emlékmű sorsáról bontakozott ki élénk vita. A jelenlevők nagy többsége úgy vélekedett, hogy egyelőre nincs szükség az obe- liszk elbontására, hiszen ennél jóval fontosabb dolgok megoldására sem jut elég pénz s energia. A városházán megrendezett közmeghallgatáson bár kevesebben vettek részt, mint az előző két alkalommal, mégis számos közérdekű problémát vetettek fel a megjelentek. Szóvá tették egyebek mellett, hogy a Szabadság, a Petőfi és a Bajza úti közlekedési csomópont felújítása miatt jelentősen csorbult a parkolórész, valamint a parkosított terület. A válaszban elhangzott, hogy ezt a hiányosságot hamarosan pótolni fogják. Gondként fogalmazódott meg, hogy a városi strand környékén a fölösleges víz túlfolyása miatt egy pangó, mocsaras rész alakult ki, melynek megszüntetését kérik. A szovjet emlékművel kapcsolatban ezen a fórumon megoszlottak a vélemények. Akadt, aki azt szorgalmazta, hogy először az életveszélyessé vált lakóépületeket kellene rendbe hozni. Többen emlékeztek meg a nyáron megrendezett nagy sikerű Hatvani Expóról, s kérték a sikeres rendezvény megismétlését. A boldogi „postáskisasszonyok” Akik a jó híreket is viszik... A boldogi posta kis előterében mindig nagy a forgalom. Egymásnak adják a kilincset a helybéliek, várakozás közben hárman-négyen „összeröffen- nek”, megvitatják a világ dolgait. Az ablakok mögött serény munka folyik, nincs sok idő megállásra, szusszanásra. Tóth Ferencné, a hivatal vezetője: — Mostanában különösen megnőtt a forgalom. Bevezették ugyanis a faluban a gázt, és sokan vannak, akik OTP-hitelt vettek fel a költségekre. így most havi ezerötszázzal több csekket kezelünk; a kispénzűek, a nyugdíjasok 960 forintos részletekben fizetnek. — Gondolom, nagyon oda kell figyelniük... — Bizony, reggel nyolctól délután négyig milliók forognak a kezünk között. Felelősségteljes a munkánk. Sajnos, sok munka- nélküli van Boldogon, az ügyintézésben segítünk nekik is. Először fordult elő egyébként, hogy például kedden már nem lehet lottót kapni. Nagy tételben vásárolták azok, akik incselkednek a szerencsével: vonzó a nagy nyeremény... — Látok itt sok olyan árut, ami szokatlan a postán... — Van itt cigaretta, színes film, videokazetta, de tavasszal vásárolhattak itt vetőmagvakat is. — Hány kézbesítő viszi a küldeményeket? — Hárman vannak, és még így is sok a munkájuk. A 3200 lakosból több mint ezer a nyugdíjas, legtöbbjük már a kapuban várja a pénzt... De vannak nálunk postástanulók is, a füzesabonyi Remenyik Zsigmond Postaforgalmi Szakközépiskolából. A gyakornokok szeretnek itt lenni, igazán nem unatkoznak, foglalkoztatjuk őket. — Ön mióta van itt? — Végigjártam a „szamárlétrát”. Huszonnégy éve vagyok postás, kézbesítőként kezdtem, voltam segédtiszt, öt és fél éve, hogy hivatalvezető lettem. Az az igazság, hogy csak az marad meg ostásnak, aki szereti az embere- et, mert a fizetés bizony nem sok. Ismerjük a gondjaikat, az örömeiket: mi visszük a szomorú hírt is, de szerencsére több a jó hír... Őszi Lászlóné foglalkozik a hírlapokkal: — Igazán szép a forgalmunk. Most a Kis kegyed a legkeresettebb, de sokaknak tetszik a Rendőr-kék is. A szexlapok már lefutottak, igényesebbek lettek az emberek. És aminek nagyon örülünk: a Heves Megyei Hírlapból igen kevés marad meg... (mikes) Tárlat Zagyvaszántón A napokban nyűt kiállítás két helyi festőművész alkotásaiból a zagyvaszántói községi házasság- kötő teremben. Kovács Gábor és Kiss László a Hatvani Műhely tagjai. A művészek legszebb képeiből válogatott tárlat a hónap végéig tekinthető meg. Testületi ülés Szűcsiben A hét elején ülésezett a képviselő-testület Szűcsiben. A tanácskozáson először a MATÁV szakembere tartott tájékoztatót a telefonhálózat kiépítésének helyi lehetőségeiről, s az ezzel kapcsolatos tudnivalókról. Ezt követően a takarékszövetkezet helyi kirendeltségének munkájáról, s az építési ügyekért felelős igazgatási társulat tevékenységéről hallhattak beszámolót a résztvevők. A tenger ékszerei A hatvani Városi Művelődési Házban november 5-8. között tekinthető meg „A tenger ékszerei” című kiállítás. A három nap alatt az intézményben egymást követik az ismeretteijesztő előadások a különböző témakörökben. Lesz ezenkívül dísznövénybemutató, ásványbörze, hobbi- állat-szaktanácsadás, valamint könyvárusítás is. A díjtalan programra mindenkit várnak a szervezők. Bőrdíszműves szakkör A hatvani művelődési központ bőrdíszműves szakkörbe várja a 12-18 éves fiatalokat. Az anyagot és a szükséges eszközöket a Jobbágyiban élő bőrdíszműves mester, Ladóczki Vilmos biztosítja, aki egyben a szakkör vezetője is. A résztvevők hetente egy alkalommal találkozhatnak, amikor is dísztárgyakat, lakásdíszeket készítenek majd. Napirenden a bizottságok munkája Lőrinciben a tervek szerint november 10-én délután 2 órakor tart ülést a képviselő-testület. Ez alkalommal értékelik majd a polgármesteri hivatal elmúlt időszakban végzett munkáját, s szó lesz a hivatal és a helyi intézmények kapcsolatának tapasztalatairól is. Ezt követően a bizottsági elnökök számolnak be testületeik eddigi tevékenységéről. A tanácskozásra minden érdeklődő polgárt várnak. FELHÍVÁS! EGRI CSILLAGOK TSZ ÜZLETRÉSSZEL RENDELKEZŐK! A Faiskola úti kertészeti telep (hajtató) egyéb vagyontárgyak hasznosítására szövetkezetét szervezünk. Legyen tulajdonostársunk! Az érdeklődők részére fogadóóra a tsz központi irodájában november 4—5-én 16-20 óráig. Fiser Tivadar, Ferenczy Tamás
