Heves Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 257-282. szám)
1992-11-25 / 278. szám
HÍRLAP, 1992. november 25., szerda FÜZESABONY ÉS KÖRZETE 5. Véradás Füzesabonyban Csütörtökön délelőtt 9-től délután egy óráig önkéntes véradásra kerül sor a városi Vörös- kereszt szervezésében Füzesabonyban. Minden jelentkezőt fogadnak, aki embertársain segíteni akar. Az egészségügyi szakemberek a művelődési központban várják a donorokat. Kompolti újság Megjelent a kompolti polgár- mesteri hivatal tájékoztatója, a „Közhírré tétetik...” Az újság javarészt az októberi forradalom történetével, annak tapasztalataival foglalkozik, de olvashatunk írást a fogorvosi ellátásról, a gázhálózat építéséről, valamint azokról az újdonságokról is, amelyeket bevezettek a helyi zeneoktatásban. Felújítják a kultúrházat Befejezéshez közeledik Al- debrőn a Népház (kultúrház) külső és belső felújítása. A vizesblokk kialakítása mellett elvégezték az elektromos vezetékek cseréjét, új padlóburkolatot raktak le, teljes külső és belső festést végeztek, s rendbe hozták a csatornákat is. Ötvenedik évforduló Ebben az esztendőben ünnepli fennállásának ötvenedik évfordulóját a Nagyúti Általános Iskola. Az évforduló tiszteletére pénteken délután fél 2-től ünnepséget rendeznek a községi művelődési házban. Bábelőadás Ma délután egy órától bábelőadást tartanak a kompolti iskolában az óvodásoknak és az alsó tagozatos tanulóknak. „Az erdő manói” című előadást tekinthetik majd meg a gyerekek. Emlékül... Emléklapot készíttettek azoknak a füzesabonyi katonáknak a nevével, akik hősi halált haltak a második világháborúban. A városi önkormányzat által kiadott emléklapot a művelődési központban vehetik át az egykori katonák legközelebbi hozzátartozói. Növendékhangverseny A Füzesabonyi Zeneiskola növendékei adnak hangversenyt november 27-én délután 5 órától. A város művelődési központjában rendezendő koncert során a diákok számos művet adnak elő, többek között Harsé, Schubert, Bach, Mozart, Telemann, valamint Szokolay Sándor alkotásait. A nyár folyamán cikkeztünk róla, hogy a nagytályaiilletőségű Vágó 1stvánnénakkörülbelül kilencezer forintos villanyszámlát nyújtott át a díjbeszedő, amelyet a rokkantnyugdíjas, egyedül élő hölgy természetesen nem volt hajlandó kifizetni. Az ÉMÁSZ füzesabonyi kirendeltségéhez fordult tehát segítségért, ahol mereven elutasították, majd néhány nappal később a szakemberek levágták a lakásához vezető villanyvezetékeket. JogszabáAtomfizikus, operatőr, tanár és teológus egy személyben Mi az, ami mozgat? Érces déli harangszó kísérte az elektromosság alapjainak magyarázatát és a műszerek mutatóinak törvényszerű mozgását a Poroszlói Általános Iskolában. Persely György fizikatanár arra próbálta rávezetni a hetedikeseket: mi köze van Ohm híres német fizikusnak a „Kacsamesékhez”. Gyorsan elrepült a 45 perc, s a végére kiderült, Ohm törvénye nélkül ma nem nézhetnénk televíziót. Persely György két éve települt át Ukrajnából a Tisza-tó mellé feleségével és 10 éves lányával. S jelenleg mindnyájan a poroszlói iskolához kötődnek: itt tanítanak, tanulnak és laknak. A tanár úr az ungvári egyetemen szerezte meg fizikusi diplomáját, s ott volt munkatársa a magfizikai kutatóállomásnak. Onnét a képernyő világa csábította el az ungvári regionális televízióhoz. — Atomfizikusi tudását, tévés tapasztalatait hogyan tudja beszorítani az általános iskola falai közé? — Megszerettem a tanítást, bár nagyon kemény és fárasztó dolognak tartom. Állandó készenlétet igényel az embertől. Rájöttem, most végzem életemben a legfelelősségteljesebb munkát, amikor fiatal fejekben kell a tudást elültetni. Ilyenkor lehet egy életre elrontani vagy elvarázsolni egy gyereket. — Miért jött Magyarországra? Mi mozgatta abban, hogy változtasson az életén? — Nem a nagyobb falat zsíros kenyérért jöttünk át. Főként a e erek sorsa izgatott bennünket. tthon már négy nyelvet kellene tanulnia: oroszt, ukránt, magyart és egy választott idegen nyelvet. És nem akartuk, hogy átélje azt, amit a magyar tévénézők is láthattak a Panorámában — amit mint tévés, együtt készítettem a magyar kollégákkal —, hogy soha nem lehet tudni, éppen kinek a hatalma alá tartozunk. — Két éve élnek itt, milyennek látja Magyarországot? — Csalódtam. Legszívesebben visszamennék — szól a rövid, de megdöbbentő válasz. — Nekem nem a kormánnyal, nem az inflációval van bajom, én az „átlagemberben” csalódtam. Nagyon sok támadás ért bennünket, mióta ide költöztünk. Gyakran éreztetik velünk, hogy a növekvő munkanélküliség közepette elvesszük a hazaiaktól az állást. Pedig mi is magyarok vagyunk... — Milyen meglepetések érték még magyarországi élete során? — Először azon lepődtem meg, hogy Ukrajnában a „kommunizmus által" kevésbé voltunk elnyomva, mint a magyar- országiak. Én nem tudok úttörő- dalokat énekelni, sőt nem ismertem az állami himnusz szövegét, sem oroszul, sem magyarul, és nem fújom „Tatjána levelét” sem oroszul. Viszont mint nemzetiség, mindig is sokat szenvedtünk. (Miközben a házigazda a kávékészítéssel foglalatoskodik, teológiai könyvek akadnak a kezembe. Kiderül: feleségével együtt elsőéves hallgatói az Egri Teológiai Főiskolának.) — Hogyan fér meg egy emberben a fizika és a vallás, a természet tapasztalása és a természetfölötti kutatása? — A természettudomány az érzékelés, a tapasztalás útján jut el a megismerésig. Egy ponton viszont mindig megáll a tudomány, s az ember nem tudja, jobbra vagy balra kell-e mennie. Ezért vannak még megoldatlan kérdések a természettudományban, s itt lép be a filozófia. Az ember a természetet is nehezen tudja megmagyarázni, hát még a természetfelettit, ami úgy néz ki, hogy van. Mélységében akarom megérteni a hit segítségével a természettudományt, gondolatilag kutatni a mozgató okot, mi az, ami engem is mozgat. Az ember szabadságot kapott a teremtéskor abban, hogy gondolkodjon, és átalakítsa a világot. Boldog vagyok, hogy ez nekem megadatott. — Főiskolai tanulmányait pusztán kedvtelésből folytatja, vagy konkrét célja is van vele? — Misszionárius területnek tartom ezt a környéket. Ha engedélyt kapunk rá, hittant szeretnénk tanítani, a feleségem a kicsiknek, én pedig a szüleiknek. Az utóbbit még fontosabbnak tartom, mert ha a család nem tanítja jóra a gyerekeket, később semmit nem kérhetünk tőlük számon. (Órák óta ülünk a süppedő fotelban, a feketéből mar rég elszállt minden melegség, s mi még mindig a dolgok elején tartunk, a legfőbb kérdésnél: mi is az, ami mozgatja Persely Györgyöt?) (sárközi) Ezüstérmet szereztek Rövid ünnepség zajlott le a minap a Füzesabonyi Városi Rendőrkapitányságon, amikor dr. Pásztor József polgármester látogatott oda. Levelet és 20 ezer forintról szóló csekket hozott, illetve nyújtott át dr. Petrovits János r. alezredes, városi kapitánynak és rajta keresztül a Dózsa Sportkör kézilabdásainak, akik — a megyei versenyt megnyerve — a miskolci országos döntőn ezüstérmet szereztek. A belügyi torna sikerét honorálta a polgármester az ajándékkal, amelyből a tervek szerint felszerelést vásárolnak. A képen a csapat néhány tagját látjuk, a többiek éppen szolgálatban, illetve tanfolyamon voltak. A sikeres csapat szereplői: Kormos Ferenc r. hadnagy, Páka Sándor r. százados, Simon Miklós r. zászlós, Karkusz Csabax. őrmester, Veres Zsolt r. szakaszvezető, Veres József r. szakaszvezető, Sárosi Tamás r. őrmester, Godó József r. őrmester, Bocz István r. főtörzsőrmester, és vendégjátékosként dr. Fridlich József r. őrnagy Gyöngyösről. Dr. Pásztor József köszönti az „ezüst-csapatot” Valóban hibázott az ÉMÁSZ Minden jó, ha a vége jó? lyokra hivatkozva még azt a kérelmét is elutasították, miszerint szerette volna részletekben kifizetni az — egyébként valóban képtelen — összeget. Egyben megköszönve a Hírlap segítségét, a napokban értesítette szerkesztőségünket a „károsult”, hogy a helyzet megoldódott: a kilencezret számláló órát megvizsgálták a hatvani mérésügyi hivatalban, s megállapították, hogy az 1956-ban(!) gyártott óra mérésre teljesen alkalmatlan. Vágó Istvánná ezek szerint jogtalanul maradt három hétig áram nélkül a nyáron, s jogosan nem volt hajlandó fizetni egy (Fotó: Perl Márton) fillért sem. (Igaz, az áramot később visszakapcsolták, ugyanis az ÉMÁSZ mégis hozzájárult a számla részletekben történő kifizetéséhez.) — Minden jó, ha a vége jó — nyugtázhatná immár Vágó Istvánná, ha biztos lehetne abban, hogy az ÉMÁSZ a képtelen ösz- szegű számla befizetett részleteit — hibázása elismeréseként — a jövőben visszafizetné... (kácsor) A Füzesabonyban működő Géniusz Ifjúsági Alapítvány még augusztusban — első ízben — pályázatot hirdetett. Mint sokak által ismert: az alapítvány létesítésekor két célt jelöltek meg, amelyeket — az anyagi lehetőségekhez mérten — támogatni szeretnének. Nevezetesen: a kiemelkedő képességű, felsőfokú tanintézeti hallgatók anyagi, valamint a füzesabonyi fiatalok kulturált szórakozásának támogatását. A háromfős kuratórium úgy döntött, hogy a bevételből mintegy 30 ezer forintot különít el az elsődleges alapítványi célkitűzésre. A Füzesabonyi Híradó nyári számában megjelent pályázati felhívás azokat a feltételeket ismertette, amelyek szerint a hat — egyenként 5000 forintos — pályadíjat lehet elnyerni. A pályázaton részt vehettek azok a 26. életévüket még be nem töltött füzesabonyi lakosok, akik az 1991-1992. tanévben felsőfokú (főiskola, egyetem) oktatási intézmény nappali tagozatának első. évfolyamán tanulmányaikat befejezték. Mindemellett a felhívásban a testület kifejtette, hogy a pályadíjak a tanulmányok anyagi támogatását szolgálják. A kuratórium szeptember végi ülésén a beérkezett pályázatokat elbírálta, s úgy döntött, hogy a dijakat a város képviselő-testületének decemberi ülésén adják át. Az elbírálásnál természetesen fő szempont volt — a kiírt feltételeken túl — a diákok tanulmányi eredménye. A Géniusz Ifjúsági Alapítvány kuratóriuma a fentiekben ismertetett kritériumokat mérlegelve, az alábbi személyeket részesíti díjazásban: Bartos Erikát, Kolenics Mónikát, Zbiskó Izabellát, Réti Zitát, Tóth Sándort és Szabó Gabriellát. Szajlai Csaba A kórus a művelődési központban Brahms-, valamint Kodály-műveket ad elő Százezer forintot kapott az önkormányzattól a füzesabonyi zeneiskola egyelőre még „neve nincs” kórusa. A pályázat útján elnyert összegből eddig a tagok csak kottára költöttek, ám szeretnének egyforma „fellépőruhát” is varratni a jövőben. Természetesen a kórustagok mindezeken kívül más terveket is dédelgetnek „hobbijuk” űzésére — ha már ennyire megkedvelték őket a város lakói... A tizenöt tagot számláló kórus 1990 karácsonyán lépett fel először, ám ekkor csak „ad hoc” jelleggel, erre az egy alkalomra. De egyből olyan sikert arattak, hogy az „ad hoc” kórust ezután már rendszeresen hívták különböző rendezvényekre. Amint azt Nagyné Rózsa Zsuzsanna zongoratanártól, a kórus egyik tagjától megtudtuk: az énekkar minden tagja a saját szabadidejéből áldoz a „munkára” (saját kedvtelésére) időt. Olyannyira csak a zene volt a fontos számukra, hogy még elnököt és művészeti vezetőt is csak az elmúlt hetekben választottak. A kórus elnöke egyébként Kiss Zoltán, a zeneiskola igazgatója, művészeti vezetője pedig Kissné Bozó Sarolta lett. Képünk az október 22-i ünnepi fellépést örökítette meg, amelynek során a kórus Brahms- valamint Kodály-műveket adott elő a művelődési központban. k. zs. Üj cipők, minden mennyiségben Évek óta eredményesen dolgozik a Füzesabonyi Cipőipari Kisszövetkezet. Mint Marosi Istvánná főkönyvelő elmondta: havonta 5-6 ezer pár cipőt gyártanak — a modelltől függően — a Dunántúli Cipőkereskedelmi Vállalatnak és a Corsó cégnek. Persze, kisebb megrendeléseket is elfogadnak, hogy a dolgozóknak folyamatos munkát biztosítsanak. A kis üzemben 68-an dolgoznak, s azzal büszkélkedhetnek, hogy eddig nem volt elbocsátás a cégnél, mi több: októberben négy embert vettek fel a nyugdíjba vonulók helyére. Képeink a cipőkészítés egy-egy állomását mutatják be. Ezek a cipők már a jövő év divatja szerint készültek Pekk Attila a talppréselésben jártas Derekas Zoltánná és Hort Árpádné felsőrészt varrnak (Fotó: Perl Márton) Géniusz-alapítvány A hat nyertes
