Heves Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 257-282. szám)

1992-11-18 / 272. szám

8. PF. 23 HÍRLAP, 1992. november 18., szerda Üzen a szerkesztő J. B. Panaszából vesszük az alábbi részletet: „Hetek óta arról akar­nak meggyőzni engem, hogy fel kell mondanom, el kell fogad­nom azt az állásajánlatot, amiről beszélnek. Először a „nagyfő­nök ” kezdte az okokat sorolni, amik még csak véletlenül sem álltak összefüggésben az én jó vagy rossz munkámmal; a cég helyzetéről sorolt adatok azt a csoportot nem is érintették, ahol én dolgozom — hosszú évek óta. Ö még nem sürgetett, de már a másodfőnök ingerültebben nó­gatott arra, hogy döntsék. Ilyen­kortermészetesen néhány kérdést feltettem munkatársaimnak is, tájékozódni szerettem volna, hogy csak engem érint-e ez a ve­zetési szándék? Beszédtéma is lettem, más is részesült ilyen ve­zetőifelvilágosításban, most már többen nem értjük: ha velünk va­lami baj van, vagy ha a munkánk ellen valami kifogás keletkezett, miért nem azt mondják, miért nem mondanak fel, miért erőlte­tik az én lépésemet? És ha elvál­lalom azt az irányítást, miszerint felmondásom után jelentkezhe­tek azon a munkahelyen, ahol az én további szereplésemet megbe­szélték, mire számíthatok? Ér­deklődtem hasonló munkahe­lyeken is, van-e ehhez fogható nyugtalanság, amikor hosszú évek munkája után rábeszélik a dolgozó nőt a távozásra? Mi van itt? A férfi munkaerőkkel is így bánnak? Önök nyilván jobban ismerik a munkapiacot, mit ta­nácsolnak?” Ilyen tartalmú kérdések írás­ban és személyes megkeresésben is egyre gyakrabban elhangza­nak, ezért is válaszolunk önnek, többeknek szólóan. Az élőszóban történő „elterel- getésnek” a háttere manapság több kérdést is felvet. Elképzel­hető, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet által diktált leépítés, azaz átszervezés válik itt-ott szüksé­gessé. Kíméletesen igyekeznek előkészíteni a dolgozót, hogy lássa be, ő már terhére van ennek a gazdasági egységnek. Ennek a jóindulatú feltétele­zésnek azonban ellene mond az a tény és szabály, hogy leépítés-át­szervezés, tehát alapos gazdasági kényszer miatt, egyenesen az át­szervezési döntésre hivatkozás­sal, felmond a munkáltató. Igen ám, de ebben az esetben egészen más az ábra! Mert végkielégítést is kell fizetnie, nem beszélve ar­ról, hogy a munkavállaló meg­makacsolja magát, és támadja a felmondást, a mögötte lévő egész okrendszerrel együtt. Tudunk olyan átszervezésről is, amikor valóban történt intézkedés egy vállalati karcsúsításra, csak épp nem ott és nem akkor, amikor és ahol a felmondási okfejtés ma­gyarázza. Anélkül, hogy elmarasztal­nánk az ön munkáltatóját, ahol hosszú évekig szakterületén, ki­fogások nélkül végig dolgozott, nyugtalanítónak tartjuk azt, hogy előbb ő, a vezető csak meg­adja a témát önnek és önnel kap­csolatban, majd mással mondat­ja tovább. Fel kell mérnie első­sorban azt a személyi szituációt, ami itt — az ön környezetében — bizonyára változni fog. Elkép­zelhető, hogy erélyesebb figyel­meztetést, felhívást is kap, hogy lépne már, mert „a helye esetleg kell valakinek”; még azt is elkép­zelhetjük: többen fogják majd győzködni távozási szándékának helyességét illetően — mi annál szilárdabban állítanánk, hogy ne tegye, ne mondjon fel. Ma a meglévő munkahely, a ma még jövedelmi forrás — önnek is joga, mint mindenki másnak. És nem véletlenül jutott eszükbe a róka meg a holló meséje! Védjük-e a megfogant életet, vagy sem? Az élet a fogantatás pillanatá­ban kezdődik, tehát védeni kell. Ez így olvasva nagyon szépen hangzik, szép gondolatnak tű­nik. Sajnos, mégsem ennyire egyszerű a dolog, hiszen az abor­tusztörvénnyel kapcsolatos ál­lásfoglalás igen bonyolult fel­adat. A kérdésre ki-ki hite, erkölcsi meggyőződése és pillanatnyi helyzete alapján válaszol. Van, aki az abortusz teljes be­tiltását, míg mások a liberalizálá­sát követelik. Vallj uk bár ezt vagy azt a néze­tet, mindenképpen tudomásul kell venni, hogy a világon évente 40-50 millió terhességmegszakí­tást végeznek. A XX. század vé­gén is ez a születésszabályozás leg- elteijedtebb módja. Vélemé­nyem szerint az abortusz megen­gedése vagy tiltása nem komoly szempont a születésszám csök­kentése érdekében. Olyan élet- körülményeket kell teremteni eb­ben az országban, hogy öröm le­gyen gyermeket szülni Tiszteletre méltó, ha valaki sok gyermeket nevel. Nem va­gyok meggyőződve arról, hogy mindenkinek erkölcsi kötelessé­ge volna vállalni azt az áldozatot, ami 3-4 gyermek gondozásával jár, főleg akkor, ha nincs meg hozzá a megfelelő szociális hát­tér. ‘ ' A megszületett életért felelős­séggel tartozunk, s a kicsi számá­ra elviselhető körülményeket t kell tererrtteiVürtk. Ma viszont ha­*. 4 A. zánkban már egy kétgyermekes család megélhetése is gondot je­lent. Éppen azért, mert a gazdasá­gi, szociális, politikai környezet ma olyan nálunk, amilyen, és saj­nos rövid időn belül nem is fog változni. Persze lehet sulykolni az em­berekbe, hogy az abortusz elíté­lendő, lehet széles körben ter­jeszteni ezt az álláspontot, sőt ál­talánosan elfogadhatóvá tenni, csakhogy van egy rejtett csapda. Ez igen erős erkölcsi és lelki nyo­mást jelent azoknak a nőknek, akik belekényszerülnek az abor­tuszba. De vajon a társadalom megteheti-e azt, hogy az erkölcsi felelősséget ránk, nőkre akarja hárítani? Mert az erkölcsi felelősségben igenis osztozni kell, hiszen a kö­rülményeket nem a terhes nők teremtik. Nem lenne célszerű eleve erkölcsileg elítélni azokat, akik ezt a megoldást választják, hisz lehet, hogy nem tehetnek mást. Tudom, hogy az egyháznak egyértelmű az álláspontja ebben a kérdésben, és szép dolog, hogy a megfogant élet mellett teszik le a voksot. A jogszabály megalkotásáról tovább folyik a vita, elhangzanak az érvek és ellenérvek. A társa­dalomnak és a jogalkotóknak nagyon körültekintőnek kell len­nie, amikor az új jogszabályt ki- , alakítják. SzirákiMárta . ....... •./■Óyöi)g^ös,‘( A (bal)Fácános útról Bosszúságaink Távirat Szombaton, kevéssel este 9 óra után telefonhívást kapok, miszerint azonnal indulnom kell külföldre, több napra. STOP! Erről egy másik városban lakó, telefonnal nem rendelkező sze­mélyt is értesítenem kell. STOP! Fellapozom a telefonkönyv 32. oldalát. STOP! „Az előfizetői távbeszélő-állomásról bármikor feladható távirat a 02-es szá­mon.” STOP! Percekig tartó pró­bálkozás után sem veszik fel a te­lefont. STOP! Továbblapozok a 34. oldalra. STOP! „Ha a hívásra éjjel a 02,03,09 és a 080 nem je­lentkezik, akkor a 01-es számot szíveskedjen hívni.” STOP! így cselekszem. STOP! Azonnal fel­kapják, én majd később... STOP! A hölgy udvariasan közli, hogy a távírda 21 óra és reggel 7 között nem üzemel. STOP! Idézem neki a néhány hónapos telefonkönyv fenti sorait. STOP! Sajnálja, de nem tehet semmit, mert az már rég elavult, ez meg egy teljesen másik cég. STOP! Telefonszám­lám mellé szoktam kapni tök- gyalu-reklámot meg más efféle kacatot színesben, de ezt miért nem írták meg fehéren-feketén? STOP! Nem tudja, nem Ő az ille­tékes. STOP! Igaza van, nem a Hölgyre haragszom. STOP! Mi­után eredeti szándékom leküzd­hetetlen akadályba ütközik, he­lyette a nagy ötlet kiagyalójának táviratozom. STOP! Nem az éjszakás távirdász munkahelyét kellett volna meg­szüntetni, hanem az Önét. STOP! Nagy József Eger Jól látta azt annak idején Hei­degger, hogy egy szervezetet, személyt nem az jellemez egyér­telműen, hogy mit mond, hanem az, hogy mit tesz. Ez tükröződik a füzesabonyi önkormányzat képviselő-testü­leténél is, hiszen önmagát de­mokratikusan működőnek tart­ja. Kínosan ügyelve arra is, hogy minden bizottsága az állásfogla­lásait határozatképes jelenléttel, a többségi elv alapján hozza, és ha néhányan ennek ellentmon­danak, azok legyenek számsze­rűsítve... Kár, hogy ezek estik a szavak szintjén érvényesülnek eseten­ként. De lássuk a tetteket: Az olvasó már tudja (és lehet, hogy egy kicsit már unja is), hogy bizonyos füzesabonyi utcák ne­vének megváltoztatására egy KDNP-kezdeményezés után előbb a helyi tanács, majd a kép­viselő-testület foglalkozott a konkrét megvalósítással. Ki- sebb-nagyobb „csetepaté” után konszenzus alakult ki abban, hogy megelőzve a politikai viszá­lyokat, lehetőleg „semleges” ne­vek kerüljenek adományozásra (pL virágok), helyi kötődésűek stb. úgy, hogy az utcákban lakók véleményét is figyelembe veszik a döntésnél. Mindezek lebonyolí­tására különbizottságot is létre­hoztak. Többszöri próbálkozás után teijesztette elő a művelődési, ok­tatási és tömegsport-bizottság (!) az „ad hoc” bizottság javaslatát — teljesen figyelmen kívül hagy­va azoknak a lakosoknak a véle­ményét, akik nem értettek egyet azzal. Tiltakozó jegyzéket juttattak el az önkormányzathoz a Felsza­badulás úti lakosok 25 aláírással (az utcában lakók kb. egyharma- da), igazolva azt, hogy nem érte­nek egyet a névváltozással. A képviselő-testület — a demokra­tikus működés szabályaihoz illő­en — helyt adott a kérelemnek. Ezt követően a Ságvári utcai­ak is benyújtották először a janu­ári „szavaztatáskor” beadott ké­relmük másolatát, amelyet sem az „ad hoc” bizottság, sem az előterjesztők nem vettek figye­lembe. Erről kiderült, hogy az eredeti példánya már „kiselejte­zésre” került, és egyébként is egyszer már eldöntötték, hogy az utca neve Fácános legyen! Az utcában lakók ezt nem hagyták annyiban, hiszen a Fü­zesabonyi Híradó augusztusi számában a címoldalon dekla­rálta egy képviselő, hogy „ah­hoz, hogy a város életét megfele­lően irányítani tudjuk, szüksé­günk van az Önök véleményére, a lakossági visszajelzésekre”... Benyújtották tehát másodszor is a nyilatkozatukat, megerősítve azt az „ad hoc” bizottság által ki­selejtezett véleményüket, hogy hagyják változatlanul az utca ne­vét, vegyék figyelembe az ő véle­ményüket a névváltoztatásnál. Nem politikai megfontolásból, hanem csupán azért, mert nem kívánnak utánajárni az új név át­vezetésének a személyi igazolvá­nyon túl a forgalmi engedélyben és a betétlapokon, a vállalkozói igazolványban, a nyugdíjfolyósí­tó igazgatóságnál, a katonasági behívón, a telekkönyvben és a tulajdoni lapon, a munkahelyi Utánajártunk... Sérült művészeket támogatnak Különös ajándékot kapott egy ismerősöm — talán nem egyedül — Egerben. A kis csomag né­hány karácsonyi üdvözlőlapot, hozzájuk tartozó borítékot, s egy sokszorosított levelet rejtett To­vábbá egy csekket. Az ajánló so­rokat egy olyan fiatalember írta, aki kezeit használni képtelen, ezért szájával szorítva a tollat, vetette papírra gondolatait. „Mi egy súlyosan mozgássérült cso­port tagjai vagyunk. Legszebb képeinket küldjük el önnek. En­nek a színvonalas karácsonyi so­rozatnak az ára 225 Ft, amely már az áfát is tartalmazza. Azon hozzájárulása segítene minket abban, hogy saját erőből tartsuk el magunkat, és kevésbé terhel­jük családunkat és a társadal­mat ”— szól Fekete J ózsef üzene­te. Az elesettek, betegek látványa jóérzésű emberben megrezdíti a lélek húijait, s az egészséges szemlélő késztetést érez — még ha neki is kevés van —, hogy ad­jon. Elbizonytalanítja azonban a tény: egy kft. áll a háttérben (a szórólapon a Szájjal és Lábbal Festő Művészek Kiadója Kft. ne­ve szerepel), s „szélhámosságot” szimatol. Vajon valóban azok­hoz jut el a pénze, akiknek szán­ja? A rászorultakhoz? Sikerült felvennünk a kapcso­latot Malatinszky Elkével, a tár­saság képviselőjével. Megtud­tuk: központjuk Liechtenstein­ben működik, ötvenkét ország 350 művészét támogatják, s a cé­get bizonyos Stegmann úr hívta életre. Magyarországon unokája honosította meg a vállalkozást, s ezeddig egyetlen patronáltjuk van, a levelet író Fekete József. Felhívásukkal nemcsak adomá­nyokhoz kívánnak jutni, hanem céljuk az is, hogy felkutassák a hazánkban élő, hasonlóképpen alkotó művészeket. (Fekete Jó­zsef festményei eredetiben a tá- piószelei — Pest megye — Blas- kovits-múzeumban láthatók de­cember végéig.) A kéz nélkül festők 3-5 évig élvezik a mecénás társaság felka­rolását: havi 500 svájci frankot (árfolyam függvényében 30 ezer forintot) kapnak. Képeik köny­vekben, levelezőlapokon jelen­nek meg, és kiállításokon szere­pelnek. Ezek előállítása, meg­rendezése mind pénzbe kerül. No meg az adó, amit áfa formájá­ban átutalnak a költségvetésnek. Miként jutottak a címekhez, ahová az „ajándékokat” — az utólagos fizetség reményében — továbbították? Egyszerű a fe­lelet. A telefonkönyvből. A cég nem titkolja: nem pusz­tán jótékonykodásból alakultak. Profitorientáltak, éppúgy, mint minden vállalkozás, nyereségre azonban csak hosszú évek után számítanak. — Nincs ebben semmi szélhá­mosság — mondja Malatinszky Elke. — Mi bizalommal elküld­tük a képeslapokat, azt pedig, hogy a címzett fizet-e, maga dönti el... (né-zi) Vigyázat, veszély! Kályhák — vásárlási tilalom alatt — röviden nyilvántartásokban, az iskolai naplókban, stb. Az már külön történet, hogy az eredetileg javasolt Lukács Fe­renc utca miért és hogyan alakult át először Pyrker, majd Fácános útra... Az utcában lakók véleményé­nek újabb felmérését javasolta ekkor a MOT-bizottság a képvi­selő-testület októberi ülésére, de többen már unták az utcanevek­kel kapcsolatos vitákat. Volt, aki egyszer s mindenkorra lezárta volna már az utcanév-változtatá­sokat. A bizottság 63 utcalakó véleményét figyelembe vevő ja­vaslatát csak négy képviselő tá­mogatta, kilencen úgy döntöt­tek, hogy ha már egyszer meg­változtatták az utca nevét, és en­nek már több lakos (85 fő) eleget is tett, akkor ez már maradjon is így. Ezt akár egy szavazásnak is lehetne tekintem. Igaz, az utcá­ban senki sem szervezett állam­polgári engedetlenséget.. Az, hogy ezzel semmibe vet­ték az ott lakók jelentős részének a véleményét, az nem számított, hiszen kinél tiltakozzanak? S az sem számított, hogy még mindig érvényben van az a határozat, hogy csak az utcák lakói vélemé­nyének figyelembevételével dönt a képviselő-testület... Befejezésül ezúton kérek mindazoktól elnézést, akik ve­lem együtt bíztak abban, hogy a képviselő-testület az érintettek véleményének a figyelembevé­telével dönt a névváltozásról, ahogyan azt szóban mondták is... Blahó István füzesabonyi önkormányzati képviselő Pályázat — több témában A nemzetiségi hagyományok ápolásáért „Magyarországi nemzeti és et­nikai kisebbségekért” Alapít­vány kuratóriuma pályázatot hirdet az alábbi témákban. 1. Jubileumi jutalomra jelent­kezhetnek, illetve javasolhatók azok a nemzetiségi hagyomány- őrző művészeti együttesek, melyek f. évben ünnepük meg­alakulásuk 10., 20., 30. (vagy en­nek többszöröse) évfordulóját. 2. A nemzetiségek anyanyel­vén és nyelvjárásán megszólalta­tott kábeltelevíziós műsorok ké­szítésének támogatására pályáz­hatnak azok a helyi, illetve regio­nális stúdiók, melyek nemzetisé­gek lakta területeken működ­nek, megfelelő szakemberrel rendelkeznek, és biztosítják ezen adások folyamatosságát. 3. Egyszeri támogatást igé­nyelhetnek azok a képzőművé­szek, akik magas művészi szinten jelenítik meg kisebbségi népcso­portjuk életét, hagyományait. 4. Egyszeri támogatásra pá­lyázhatnak vagy felterjeszthetők azok a nemzetiségi lapoknál dol­gozó újságírók, akik az objektív és tisztességes tájékoztatás, a népcsoportok békés együttélé­sének jegyében, kiemelkedő te­hetséggel végezték munkájukat. 5. Az alapítvány szerzői hono­ráriumot biztosít nemzetiségi anyanyelven megírt, tananyagba illeszthető, óvodás vagy kisisko­lás korosztálynak szánt rövid be­mutatható jelenet megalkotásá­ért. Az 1-4. témákban a pályázat beadási határideje: 1992. de­cember 1., az 5.-ben 1993. már­cius 1. Űrlap igényelhető szemé­lyesen vagy levélben az alábbi rí­men : „A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekért” Ala­pítvány Titkársága 1055 Buda­pest, Kossuth tér 4. III. em. 61. Érdeklődni a 1-123-420/347 számon lehet Mátyás Sylviánál. A fenti témakörbe nem illeszt­hető, a nemzetiségi hagyomá­nyok, kultúra és nyelv ápolását, az azonosságtudat erősítését, a békés egymásmelleit élést szol­gáló pály a za t ok beérkezési határ­ideje 1992. dac- aber 1. A kés­ve érkező | ágyazatokat a kurató-1 túlérnem tárgyasa meg. ^ -I ^ A Fogyasztóvédelmi Felügyelőség levelet kül­dött szerkesztőségünkbe, s benne felhívja a lakos­ság figyelmét néhány olyan importcikkre, amely­nek vásárlását letiltották. Ilyenek a petróleumkály­haként árusított készülékek, amelyeket elvileg csak akkor kínálhatnak az üzletekben, ha azokon szere­pel az Energiafelügyelet véleménye. Ezek a cikkek sajnos nem rendelkeznek az égéstermék elvezeté­séhez szükséges alkatrészekkel, így veszélyeztetik'a helyiségben élők biztonságát. A letiltott kályhatí-' púsok a következők: Áibro Kamui fantázianév alatt az RCA 68-5, RCA 68 Brun, RCA 66 Brun, RC7 86, RCA 868, R 23, R 33, RCA 650, RCA 882 Toyokuni fantázianév alatt forgalmazott típusok DSK 34, DSK 27 XW, TSK 81EGS. Tosaifantázia név alatt forgalmazott típusok: Tosai 2600, Tosa 3100. Fantázianév és egyéb megnevezés nélkül 7ayarom;-gyártmányok: KERO 3000, Husky, KS1 222. C'\ A vásárlók kérésére a? eladott készülékeket forgalmazónak a PTK. 306. paragrafus 3. bekezdé se alapján vissza kell vásárolnia/1 -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom