Heves Megyei Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)
1992-10-01 / 232. szám
10. PIACGAZDASÁGI FIGYELŐ HÍRLAP, 1992. október 1., csütörtök A húsipari termékek minőségének alakulása A pénz világából Függ a font Lamont brit pénzügyminiszter bejelentette, felfüggesztette az angol font tagságát az EK pénzügyi rendszere átváltási mechanizmusában. Ez azt jelenti, hogy a font árfolyama további intézkedésig szabadon lebeg a többi valutához képest, s a brit központi banknak nem kell további fontvásárlásokkal vagy kamatintézkedésekkel, esetleg hivatalos leértékeléssel beavatkoznia védelmére. Végveszélyben azEMS Az Európában kialakult pénzügyi káosz a Bretton Wo- ods-i rendszer összeomlásának időszakára emlékezteti az elemzőket. A jelenlegi kavarodás 500 százalékos kamatláb megajánlására késztette Svédországot, és nem kizárt, hogy Olaszország — a híreszteléseknek megfelelően — egyszerűen bezárja devizapiacait. A Bretton Woods-i rendszerhez hasonlóan az EMS is arra tett kísérletet, hogy a devizákat egymáshoz képest meghatározott árfolyamon tartsa — csak korlátozott eltéréseket engedve mozgásuknak — a kereskedelem ösztönzése és Európa gazdasági egységesítése céljából. E rendszer végveszélybe került, mert a spekulánsok sikeres támadásokat folytattak a rendszer leggyengébb tagjai ellen, elérték a líra leértékelését. Japánra nem hat a válság A japán miniszterelnök úgy vélte, hogy az európai pénzzavar nem befolyásolja a japán pénz- politikát. A kormány főtitkára, Kató Koicsi mindazonáltal megjegyezte: Japánnak szorosan követnie kell az európai pénzpiaci eseményeket annak érdekében, hogy szükség esetén alkalmas választ tudjon adni. (MTI) Mintegy 1,5-2 százalékkal kevesebb a minőségileg kifogásolható húsipari termék ez év első felében a tavalyihoz viszonyítva. Ám az élelmiszer-ipari termékek rangsorában még ennek ellenére is „dobogós” helyen van a húsipar a mintegy 15 százalékot kitevő minőségileg kifogásolható árukkal — tűnik ki a Földművelésügyi Minisztérium Minőség- ellenőrzési Főosztályának legfrissebb elemzéséből. A húsipari ágazaton belül a legtöbbször a hőkezelt, szárított húskészítményeket — ide tartozik többek között néhány sonkaféle, valamint a kolbászok egy része, továbbá pácolt húsok — kifogásolták a minőségi ellenőrök. Minden harmadik áruminta kívánnivalót hagyott maga után. A hurkánál és a kenősáruknál 22 százalékos, míg a szalámiféléknél 20 százalékos volt a kifogáA BP vételi szándékával 2 évvel ezelőtt kereste meg, akkor még az Áfort. All kutat az Áfor korábban franchise-szerződéssel üzemeltette, azaz, ezeken az állomásokon a BP feliratot használta. Az érintett benzinkutak között van a volt Schönherz Zoltán úti ikerállomás (a Petőfi híd budai hídfőjénél), a Mészáros utcai kút, illetve néhány vidéki állomás. A MÓL Rt. vegyesvállalati formában szerette volna az üzemanyagtöltőket működtetni. Korábban már több külföldi céggel kötöttek hasonló megállapodást. Az AGIP, az ESSO, a francia TOTAL, a MOBIL, az osztrák ÖMV és a kuvaiti Q8 vállalatokkal az elmúlt másfél évben 90 benzinkút üzemeltetésére hoztak létre vegyes vállalatot. A BP solhatósági arány a hatósági ellenőrzés során. Az úgynevezett vörösáruknál — ezeknek mintegy 12 százaléka nem volt megfelelő minőségű — a hibák zömét összetételi, ezen belül főként a nagy zsír- és a kis fehérjetartalom teszi ki. A párizsinál például az előírt 23 százalék helyett a legnagyobb zsírtartalom 32 százalék volt. A hurka, a kenősáru és a disznósajt esetében minden ötödik tétel hibásnak bizonyult. Főként a kis fehérjetartalmat, valamint a nagy zsír- és keményítőtartalmat kifogásolták a szakemberek. Az állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomások a minőséghibás termékekért az előállítókat 145 alkalommal figyelmeztették, ezen túl 98 esetben fegyelmi, 103-szor szabálysértési eljárást kezdeményeztek, 5 alkalommal pedig helyszíni bírságot róttak ki. elzárkózott a vegyesvállalati megállapodástól, ragaszkodott teljes megvásárlásukhoz. Az eladással tovább csökken a MÓL Rt. tulajdonában lévő állomások száma. Az olajipari vállalat privatizációjának kezdetekor még 407 egységük volt, ebből tavaly 53 kisebb egységet az ÁVÜ magyar befektetőknek értékesített. Ä vegyesvállalati szerződések 90 darabbal, a BP-vel kötött, jóváhagyásra váró szerződés további 11 egységgel csökkenti számukat. A privatizációs folyamat befejeződése után várhatóan 250 állomás marad csak a MÓL kezében. Tovább csökken tehát a cég részesedése a hazai benzineladások területén, ami amúgy is jelentősen visszaesett: a ’80-as évek végének 70 %-os arányáról az idei 40 %-os szintre. Töltőállomásokat vásárol a BP A BP Oil Hungária Kft. 11 benzinkút megvásárlásáról írt alá szerződést a Magyar Olaj- és Gázipari Részvénytársaság (MÓL Rt.) vezetőivel. A megállapodás életbelépéséhez már csak az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) jóváhagyására van szükség. Vállalkozni pedig szükséges Olyan családias az egész Ebbe a kis üzletbe ha hárman bemennek egyszerre, már zsúfolásig megtelik. Ezért, vagy ennek ellenére: hangulata van a tenyérnyi helyiségnek. A zsúfolásig megtöltött polcok rengeteg árucikket kínálnak. Nem is képzelné az ember, hogy mi minden fér el egy ekkora helyen. Az sem mellékes, hogy a pult mögött egy mosolygós fiatalasszony fogadja a vevőt, Balázsné, Mária asz- szony. — Mi az üzlet profilja? — kérdeztem kíváncsiskodva, mert ennek a gyöngyösi boltnak a cégtábláján több fogalom is szerepel. — Hát... — gondolkodik el a válaszon —, talán a trafik, de az ajándék sem mellékes, ahogy a bazár elnevezés sem. — Nem volna elég, ha csak a bazár megjelölést használná? — Nem, mert például akkor az újság nem férne bele a kínálatba, ahogy a totó-lottó sem. — Mire szól az engedély? — Trafik-bazárra. Az előző cégtulajdonos is így üzemeltette. De ehhez az ajándék is hozzátartozhat. — Ma, amikor annyifelé lehet kapni cigarettát, érdemes trafikot tartani? — Persze, hogy érdemes. Mert trafik csak a Fő téren van. — És a rengeteg cigaretta a lengyelpiacon? — Az megint más. Itt biztosan azt kap a vevő, ami a csomagolás szerint várható. — Erre maga a garancia? — Igen, igen. Eddig még senki sem hozott vissza semmit azzal, hogy minőségileg kifogásolható az áru, amit itt vett nálam. A minőségre nagyon kényesen ügyelünk. Ugyan előfordult már, hogy olyan szállítmányt kaptam, amit vissza kellett küldeni, de azt a vásárló nem is látta. — Hogyan szerzi be az árut? — Ma már sok az üzletkötő is, de az áruért nekem is mennem kell. Jó, hogy nem minden üzletkötőtől vásárolok! Azt szeretem, ha mintapéldányt ad, amit megforgathatok, alaposan megnézegethetek. Azt nem szeretem, ha ideállítanak egy nagy teherkocsival, és azt mondják, másszak be, mert az áru ott van a plató tetején. — Mit kínálnak az üzletkötők magának? — Mindent. A rágógumitól kezdve a füzetekig, az öngyújtótól a labdáig. — Miért megy akkor mégis áruért? — Mert bizonyos, mondjam úgy: kurrens cikkeket nem hoznak. Például matchboxot. Nekem pedig arra kell törekednem, hogy egyféléből ne tucatszám legyen, hanem minél nagyobb a választék. — Kérdezhetek olyat, hogy bóvlit tart-e? — Megtörténik. Itt van most ez a kis cumicska. A gyerekek úgy viszik, hogy kénytelen voltam utánarendelni. Fülbevalóra és nyakba akasztják. Most ez a divat. Majd elmúlik ez is. — Ez a Pesti úti lakótelep jó üzleti környezet? — Igen. Itt szinte mindenki ismerős. El lehet velük beszélgetni is, de már az is szórakoztató, ha kinézek az utcai forgalomra. — Forgalom... Elégedett vele? — Nem panaszkodhatom. Igaz, hogy magas a költség, az üzletet béreljük, hogy mennyiért, ne kérdezze. De bízom abban, hogy az idők folyamán eljutunk oda, hogy saját kertes házunk legyen. — Hogyan kezdte a tevékenységét? — Felszolgáló voltam a Mátra Szállóban. Ott ismerkedtem meg a mostani férjemmel is. Aztán jöttek a gyerekek. Engem is elkapott a gyes-betegség. Béreltünk egy kocsmát, de a vendégkör miatt... Szóval: nem. A férjem itt, a szomszéd presszóban dolgozik. Megtudtuk, hogy ez a trafikajándékbolt kiadó, így kerültünk ide. — Mi a vonzó ebben a foglalkozásban? — Az, hogy állandóan emberekkel vagyok körülvéve. Majdnem minden vevőmet személy szerint ismerem. Hajönnek valami olyanért, ami éppen nincs, felírom, és egy héten belül meg- szerzem. Nagy baj az, hogy kisgyerekeknek való játékot egyáltalán nem lehet kapni. Pedig kellene. — Ha volna elegendő tőkéje, bővítené még a kínálatot? — Nagyon. Rengeteg ötletem van, de egyelőre nincs lehetőségem a megvalósításukra. De a jövőben nagyon bízom. G. Molnár Ferenc Egri nyomdák és nyomdászok nyomában Az információk széles körű terjesztésének egyik legfontosabb módja mind a mai napig a nyomtatott betű. Eger első, legjelentősebb és leghosszabb életű nyomdáját Barkóczy Ferencpüs- pök alapította 1754-ben. A XIX-XX. században további nyomdák létesültek, mint például 1893-ban az Egri Nyomda Részvénytársaság. Ä kisebb magánnyomdákról, azok alapítóiról, illetve továbbéltetőiről azonban keveset, vagy esetenként egykori létezésükön kívül semmit sem tudtunk. Megpróbáltunk hát kutatni utánuk, s bár a fehér foltok száma csökkent, a teljességtől még mindig nagyon messze vagyunk. A Líceumi Nyomda után időben az első Kohn Vilmosé volt 1878-ban. A cserépfalvi születésű fiatalember csak kettő évig vitte az általa alapított üzletet, mert 1880-ban Kohn Dávid vette át tőle, aki akár a testvére is lehetett, hiszen ugyanott született, és csak négy évvel volt fiatalabb Vilmosnál. Az üzem több inast foglalkoztatott. Kohn Dávid 1891-ben engedélyt kért egy tiszafüredi fiók nyitására, majd a következő évben elkezdett könyvkötéssel is foglalkozni, sőt egy időben szerkesztette a nála nyomtatott Eger és Vidéke című lapot is. 1893-ban azonban nyomdája leégett, és ami megmaradt belőle, azt az Egri Nyomda Részvénytársaság vásárolta meg. Ő maga Budapestre költözött, és ott megalapította a Petőfi Nyomdát. Egri nyomdájában készült az Iklódy Győző szerkesztette Füllentő című lap, amely Gárdonyi Géza első irodalmi zsengéit is megjelentette. Már a következő évben, 1879- ben újabb nyomda létesült Wertheimer és ßöüm elnevezéssel. Ez Wertheimer Hermanné, a jászsági születésű 52 esztendős asz- szony és az Orosházáról ide telepedett Böhm Lipótközös üzeme volt. Kezdetben Wertheimemé Lajos nevű fia is részt vett az üzemeltetésben, de a következő évben a katonaságnál besorozták, és elhagyta Egert. 1881-ben már Jászberényben volt saját nyomdája. Anyja — fia sorozását követően — egyedül folytatta a tipográfia ügyintézését. Az ösz- szességében is csak rövid ideig működött nyomda több rövid életű helyi lap nyomtatóhelye volt, mint például a Jó Bolond, vagy a Kakas című. Lassan már úgy tűnhetett, hogy minden évben létesül egy újabb tipográfia a városban, hiszen 1880 már a harmadik ilyen év volt gyors egymásutánban. A 41 éves sajópálfalvi születésű Klein (1881-től Lévai) Fülöp volt az alapító ezúttal. Üzeme ugyan szerény vállalkozás volt csak jelenlegi ismereteink szerint, ám mégis hosszabb életűnek bizonyult. 1881-ben itt jelent meg az ebben az évben elhunyt Kajdácsi József Hervadt rózsák című kötete. Lőw Sámuel Tiszafüreden született, és ott dolgozott előbb bádogosként, majd 1888-tól ugyanitt nyomda- és papírkereskedése volt. 1894-ben Egerbe költözött, és itt folytatta munkáját. 1897-ben ugyan visszaadta iparát, de az üzletvezető ő maradt. Ekkor egy évig felesége nevén futott a nyomda, majd 1898- tól Béla nevű fiuk nevén. Az ő üzletvezetője is a családfő maradt. 1909-ben Lőw Béla is visz- szaadta az ipart, és a nyomdát átszervezték. Ez év októberétől Dobó Nyomda Rt. néven működött tovább, de a család továbbra is benne volt. Utolsó igazgatója Lőw Nándor volt, aki megjárta Auschwitzot is, és annak poklából hazakerülve, egészen az államosításig vezette a nyomdát. Több mint húsz éven keresztül itt készült az Egri Újság, és évekig itt nyomták a főreáliskola — a későbbi Dobó István Gimnázium — évkönyveit is. A századforduló előtt még egy kicsi, de jelentős tipográfia létesült: a Baross Nyomda. A Karcagról városunkba telepedett Pauncz Sándor alapította 1896ban. 1901-ben azonban ő is visz- szaadta iparát, és ekkortól a felesége nevén futott az üzlet. Sem újságokat, sem könyveket nem állított elő. Csak képeslapgyártással foglalkozott. Az alapító 1935-ben bekövetkezett halála után csak papírkereskedésként működött. Goldstein Aladár neve eddig teljesen ismeretlen volt. 1905- ben kapott engedélyt nyomdaipar űzésére. Hogy ezen túlmenően működött-e egyáltalán, s ha igen, meddig, az még felderítésre vár. A 36 éves egri születésű Fleischmann (1912-től Földes) Dávid nyomdája 1908-ban kezdte meg működését. Alapítója előzőleg az aszódi javítóintézetben volt, és annak nyomdájában tanulta ki mesterségét. 1912-ben az ő nyomdájában jelent meg Csanády László Telekessy István püspökről írt könyve. 1920-ban a nyomda megszűnt. Á Földes Nyomda után kettő évtizeden keresztül nem létesült új magánnyomda. 1929-ben azonban Ábra hám Márton, egy kecskeméti nyomdatulajdonos Merkur Nyomda néven fióküzletet nyitott a városban. Ő 1933- ban szüntette be működését. Ekkor Rand Barna vette át, megtartva a nyomda nevét. Az ekkor 26 éves fiatalember 1923-tól az alapítónál volt inas előbb Kecskeméten, majd Egerben, és 1931-ben segédlevelet is szerzett, korábban pedig feleségül vette a tulajdonos lányát. Horváth Jenő 35 éves, míg Rabecz István 33 volt, amikor egy Közkereseti Társaság keretében megalapították a Hungária Könyvnyomdát. Rabecz István 1938-ban meghalt, társa ekkortól egyedül folytatta tovább az üzletet. Ez volt az utolsó, 1944 előtt alapított egri nyomda. 1949-ben a nyomdákat államosították, és ezzel Eger nyomdatörténetének egy több évszázados szakasza zárult le. Ma már tudjuk: nem véglegesen. Kiss Péter Az állástalanok 40 százaléka 30 év alatti Árnyaltabb statisztikai kép a munkanélküliség alakulásáról A KSH a közelmúltban olyan adatgyűjtési módszert vezetett be a lakosság gazdasági aktivitásának vizsgálatára, amely sok tekintetben az eddiginél részletesebb és árnyaltabb képet ad a foglalkoztatottságról és a munkanélküliek számának, helyzetének alakulásáról. A folyamatos munkaerő-felmérés szerint ez év első hat hónapjában a munkanélküliek száma átlagosan 426 ezer volt. Ez a szám az első negyedévben valamivel alacsonyabb, április-má- jus-június hónapokban magasabb volt, de a növekedés aránylag kismértékű volt, mert tavasz végén és nyár elején a korábbinál több szezonális jellegű munkaalkalom adózott. Összességében a regisztrált munkanélküliség 9 százalékos arányt ért el. Az állástalanok tekintélyes hányada, mintegy 154 ezer ember azonban az úgynevezett pasz- szív munkanélküliek kategóriájába sorolható — derült ki a felmérésből. Ők ugyanis szándékuk szerint szívesen vállaltak volna munkát, de az elhelyezkedés érdekében aktív lépéseket nem tettek, így természetesen a , munkaerő-közvetítő irodák kimutatásaiban sem szerepeltek. Velük is számolva, az I. fél év munkanélküliségi rátája már 11,9 százalék. A valós helyzet azonban rosz- szabb ennél: a statisztikusok tudniillik 100 ezernél többre becsülik azoknak a számát, akik — az előbbiekhez hasonlóan — nem jegyeztették be magukat a közvetítőknél, mert maguk keresnek (álláshirdetés útján vagy más módon) állást. A felmérés adatai arra is felhívják a figyelmet, hogy a foglalkoztatási problémák legfőbb kárvallottjai a fiatalabb korosztályok tagjai: a munkanélküliek 40 százaléka 30 év alatti; ezen belül — az országos átlaghoz viszonyítva — a tizenévesek körében csaknem háromszoros, a 20-24 évesek között pedig másfélszeres a foglalkozás nélküliek aránya. A kép teljességéhez tartozik, hogy az első fél évben mintegy 140 ezren — rajtuk kívül álló okokból — rövidített munkaidőben dolgoztak, további 37 ezren pedig azért voltak távol munkahelyüktől, mert foglalkoztatásukat munkaadójuknak átmenetileg szüneteltetnie kellett. — bolt — A lengyelek és a külföldi beruházások Külföldi cégek az elmúlt három év során kétmilliárd dollárt ruháztak be Lengyelországban. Az általános panaszok ellenére egyre nő a beáramló pénz összege, amely az idén eléri az egymil- liárd dollárt. A legnagyobb a FIAT beruházása az FSM személy- autógyárába — 850 millió dollárért veszik meg a részvények 90 százalékát, s néhány éven belül kétmilliárdot fektetnek be ebbe az üzletbe. Lengyelországban közel nyolcezer vegyes vállalat működik, 118 ezer embert alkalmaznak, ami a foglalkoztatottak 1,3 százaléka. Bogdan Chojny, a Külföldi Beruházások Állami Ügynökségének elnöke az ENSZ Iparfejlesztési Szervezetének (UNIDO) képviselőivel közösen tartott sajtóértekezletén elmondottat, hogy a legnagyobb problémát a külföldi beruházásokat érintő szabályozás gyakori változása és a rendeletek nem egyértelmű megfogalmazásai okozzák. Ami az utóbbi időben a külföldi beruházásokkal szemben a lengyel társadalomban egyre erősödő ellenszenvet illeti, Chojny arra hívta fel a figyelmet, hogy ezt csak hosszú és türelmes felvilágosító munkával lehet megváltoztatni. Ugyanakkor úgy vélte, hogy — mint a tények is bizonyítják — sem ez, sem a sztrájkok nem tudják visszatartani a nyugati tőkét. A külföldi tőke bejövetele elleni ellenszenv pedig egyre erősebb. A legnagyobb lepgyel közvélemény-kutató központ (CBOS) legújabb felmérése szerint a lengyelek mindössze 1-3 százaléka van azon a véleményen, hogy minden korlátozás nélkül lehetővé kell tenni a külföldieknek lengyel vállalatok megvásárlását, az elsöprő többség semmilyen körülmények között sem egyezne bele abba, hogy külföldiek részvénytöbbséghez juthassanak. A legtöbben — 51 százalék — hajlandóak lennének amerikai tőkésnek kisebbségi részesedést engedélyezni, de részvénytöbbséget nem. Á legnagyobb ellenszenv az esetleges orosz, zsidó és a német tőkével szemben mutatkozott. A megkérdezettek 66 százaléka szerint egyáltalán nem szabad egy vállalat egészét eladni orosz, 60 százalék szerint izraeli zsidó, és 54 százalék szerint német befektetőnek. A rézmedence dolgozóinak szakszervezete sztrájkkal fenyegetőzik arra az esetre, ha akár csak tárgyalásokat mernek kezdeményezni külföldi tőke bevonásáról a réziparba — márpedig éppen ez az, amit ajánl Chojny, s ami iránt van is érdeklődés.